Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
orító<br />
2018. január-február<br />
| 1
Hegyesi Károlynénak (Rozali), lapunk<br />
külföldi tudósítójának Ausztráliában<br />
készült fotóiból válogattunk… (2. rész)<br />
„Sohasem az a fontos, hogy milyen messze, milyen<br />
magasra ment az ember, s az sem, hogy milyen nehezen<br />
- csakis az, milyen élményeket hozott magával.”<br />
(Karl Lukan)<br />
A világ túlsó végébe, ahol a kenguruk és a koalák<br />
élnek, 2012 után, 5 év elteltével, kedves barátnőmmel<br />
- nagy örömömre - visszatértem.<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Sydney Hyde park<br />
Viktória királynő szobra a Hyde parkban<br />
Toronyházak a Csendes-óceán partján<br />
Sydney Harbour-öböl partján az Operaházzal<br />
Sydney hajókikötőjében Incikével, az ausztrál barátnőmmel<br />
2 | 2018. január-február
KULTURÁLIS SZALON<br />
2018. január-február<br />
A Főszerkesztő<br />
postájából<br />
Idézet<br />
Amíg keresed az igazit,<br />
jól érezheted magad az esélyesekkel is.<br />
Ismeretlen szerzőtől<br />
„Földi életünk rövidre szabott.<br />
Élvezzük rendületlen hittel<br />
és ki nem fogyó hálával.”<br />
Hemingway<br />
HUMOR<br />
Orvos a részeg pácienséhez:<br />
- Tudja maga, hogy évente 30 ezer svéd<br />
hal meg az alkohol miatt?<br />
- Nekem aztán mindegy, én magyar<br />
vagyok!<br />
***<br />
Míg nem volt Facebook, csak a rokonság<br />
tudta, ha hülye volt egy családtag.<br />
Kőhalminé Anikó<br />
Apeva<br />
Dal<br />
rejtély<br />
érzelme,<br />
lelkesítő<br />
az üzenete!<br />
Szól<br />
egy dal<br />
szívben él,<br />
egy álommal<br />
átölel a fény!<br />
Új<br />
csoda<br />
vár reád,<br />
boldogságról<br />
szárnyaló e dal!<br />
Szív<br />
szeret,<br />
ritmusa<br />
arról dalol,<br />
rám talált a dal!<br />
Míg<br />
érzem<br />
ékesít,<br />
gyémántjának<br />
magasztaló lét!<br />
2017.<br />
©Minden jog<br />
fenntartva!<br />
Molnár Erzsébet<br />
Higgy a szépben, jóban<br />
Kis Ferencné Elő Mária (Kiskunhalas)<br />
Köszöntő<br />
Bort, búzát, békességet,<br />
Gazdagságot, egészséget,<br />
Szeretet és jókedvet,<br />
Kívánok ez új esztendőben néktek.<br />
Kerülje el házatokat egész évben a bú!<br />
Legyetek mindig vidámak,<br />
Sosem szomorúk.<br />
Látogassa hajlékotokat Isten egész évben,<br />
Borítsa reátok Mária,<br />
Az ő óvó, védő balástját, csendben.<br />
Mert, akinek van egészsége,<br />
Annak lesz igazán, szép ez az év,<br />
S ha hisz a szépben, a jóban,<br />
Az igaz tiszta szóban,<br />
Attól még szebb lehet az egész.<br />
2017. december 31.<br />
Elköszönt az óesztendő, nyakunkon az új év.<br />
Kinek szép volt, kinek szép lesz, tudja azt a jó ég.<br />
A remény hal meg utoljára, hát csak reménykedjünk.<br />
Szeressünk hát minden embert, hogy mi is szerettessünk.<br />
Boldog újévet kívántunk újév első napján.<br />
Vajon szívből mondtuk ki, vagy ez is csak megszokás?<br />
Mert biz akkor semmit nem ér, csak szalma a fűben.<br />
Életképes gondolatok ebből nem épülnek.<br />
Díszítjük a karácsonyfát, no de vajon kinek?<br />
Lelkesítő kis örömünk kell-e valakinek?<br />
Kis unokám lelkesítném: te is tudod, mi ez?<br />
Tudom, persze, mondja flegmán , már láttam a neten.<br />
Ilyen ez a mai világ: modern és korszerű,<br />
Már-már ezt is rámondhatjuk: csúnya, de élethű.<br />
Az én gyermekkoromban még ha az égre néztünk,<br />
Csillagok közt látni véltük, mire vágyott szívünk.<br />
Az utókornak mutassuk meg, mennyi szépet láttunk,<br />
Hátha ők is rálelnek, hogy szép volt a világunk.<br />
Hátha ők is tesznek egy kis romantikát bele,<br />
S ettől talán mássá válhat életük egy része.<br />
Modern világ, vidám élet – tegyük széppé azzal,<br />
Tiszteljük a másik embert csendes alázattal.<br />
Segítsük a gyengébbeket, becsüljük az EMBERT,<br />
A kérő, a segítő kezet fogjuk szeretettel.<br />
NYÍRSÉGI GONDOLAT<br />
Lant és Toll díjas (MÚK)<br />
független nonprofit közösségi magazin.<br />
Megjelenik: kéthónap összevontan.<br />
Lapalapító, főszerkesztő:<br />
Kulimár János<br />
A Szerkesztőbizottság vezetője:<br />
Szűcs Veronika<br />
A Szerkesztőbizottság:<br />
Kozma László Sándor (Polgárőrség)<br />
Sándor József (Pápa), Hit-rovat<br />
Dr. Hargitai János (Sport rovat)<br />
Sári Katalin (Régióvezető-dél)<br />
Herman Piroska (Régióvezető-nyugat)<br />
Munkatársak:<br />
Kulimár Edit (Nyíregyháza)<br />
Gulyás Terézia (Vácrátót)<br />
Fekete Zsuzsanna (Kiskunhalas)<br />
E. Nagy István (Fehérgyarmat)<br />
Sepsi Sándor (Tiszavasvári)<br />
Kiadó:<br />
Kulimár János<br />
Szerkesztőség:<br />
4400 Nyíregyháza, Ószőlő u. 116.<br />
Telefon:<br />
0620/961-2510<br />
E-mail:<br />
fuggetlengondolat@gmail.com<br />
Tördelőszerkesztő:<br />
Palicz Tamás<br />
Szedés:<br />
Kulimár Attila,<br />
Fekete Sándor, Herman Piroska<br />
Nyomda:<br />
Fodor irodagép<br />
4400 Nyíregyháza, Derkovits u 132.<br />
ISSN 2060-5463<br />
A megjelent írások tartalmáért<br />
illetve a plágiumért a szerzők<br />
felelősek. A közölt írások<br />
tartalmával a szerkesztőség nem<br />
minden esetben ért egyet.<br />
Honoráriumot nem tudunk fizetni.<br />
| 3
Herédi Károlyné (Kiskunhalas)<br />
Majd akkor tudod meg…<br />
Majd akkor tudod meg,<br />
ha te is anya leszel,<br />
mit jelent a gyermeked iránti szeretet:<br />
egy csöppnyi babának életet adni,<br />
egy egész életen át érte aggódni.<br />
Majd akkor tudod meg,<br />
ha te is anya leszel,<br />
szerelmednek gyümölcséért<br />
mennyit megteszel.<br />
Éjszakákon át virrasztani,<br />
ha sírdogál, karjaidban ringatni.<br />
Csorba Tibor (Békéscsaba)<br />
Anyámhoz készülök<br />
Bocsáss meg, hogy oly soká kerültem sírodat!<br />
Vágott virágot nem tettem föléd hajolva<br />
csontőrző, rezzenetlen márványtakaródra.<br />
Vérző szívem se vittem oda, hogy dalolna<br />
nem szűnő hiányodról tépdesett kínokat.<br />
Négy hosszú éve, hogy magamra hagytál, Anyám<br />
e világtalan világban farkasok között.<br />
Azóta szép lelked az angyalokhoz szökött,<br />
s hárfa húrjait pengeted hófelhők fölött –<br />
ó, csak hallanám a lágy rezgések dallamán,<br />
miként ítélsz meg engem – megriadt fiad?<br />
Készültem hozzád halottak feketebársony<br />
napján – köd nyelte el utamat. A szent karácsony<br />
súgott: lépjek túl az elmém alkotta rácson,<br />
magam börtönén – de csak hízott a vádirat….<br />
Most ismét készülök: átélni örök békéd<br />
a temetői csendben. Leülök majd szembe<br />
kőbe rótt neveddel és percekig merengve<br />
idézem meg arcod: tört tükröt, s verembe<br />
süllyedt tested, mely engem érlelt és sötétség<br />
melegéből lökött zúzmarás fényözönbe.<br />
Úgy érzem magam, mint gyökerét vesztett hársfa,<br />
mint kéménytelen, befűthetetlen kályha,<br />
vagy a virágtalan, útszélre tévedt mályva,<br />
ki nem tudta: egyszer árva lesz mindörökre.<br />
Ott nálad reménnyé nemesül árvaságom.<br />
A fák között rebbenő madaraknak vetem<br />
a lelkem: emeljék túl a felhőhegyeken<br />
angyal-tehozzád. S enyém lesz erő, kegyelem.<br />
Fehér, fürtös virágok nyílnak hársfaágon,<br />
hússzínű mályvaszirmok pörögnek az útra.<br />
Testem melegét fűtik szívekre a kályhák,<br />
tarka lepkék terelnek haza minden árvát…<br />
Fejed alatt puha lesz megkövesült párnád –<br />
hófelhős eget fest tekintetem azúrra.<br />
2016.04.14.<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Bíró Tamás (Nyíregyháza)<br />
Szerelem No. 3<br />
(6. rész)<br />
Véget ért a vihar.<br />
A kunyhó mélyén egy vaskos<br />
fatörzsekből összeeszkábált ágyon<br />
pihent R. Cruso (Crusoe). A falakat,<br />
a döngölt padlót és az ágyat borító<br />
kecske és majombőrökből átható szag<br />
áradt, amit a vihar utáni párásság csak<br />
fokozott.<br />
A szoba előtere lényegében a<br />
konyha volt. A nyitott sziklakövekből<br />
épített tűzhelyet pálmalevél sátor fedte<br />
az esőtől.<br />
Cruso lassan feltápászkodott,<br />
lefordult az ágyról elgémberedett<br />
öreg tajgait nyújtogatta és a frissülő<br />
levegőben mintha megfiatalodott<br />
volna. Maga köré kötötte fehér kecskeszőr<br />
ruháját, felhúzta könnyű,<br />
durván varrott majombőr szandálját<br />
s a magasan - domboldalra - épített<br />
kunyhójából kivágyódott; elindult a<br />
tengerpart felé.<br />
A tenger hódításától a szigetet<br />
magas partfal védte, amit hullámaival<br />
maga a hódító épített. A homokos<br />
- fövenyes tengerpartot és partfalat -<br />
mint várat a bástyák - sziklatömbök<br />
csipkézték. A sziklák tetején albatrosz<br />
pár fészkelt, egyikük éppen méltósággal<br />
lebegett a magasban. A sziklaüregben<br />
szulák és sirályok fészkeltek,<br />
rikoltozásuk betöltötte a levegőt.<br />
A vihar kikergette a zárt sziklaöblökből<br />
a hínárt, mely vastagon ellepte<br />
a partot. Kormoránok vadásztak a<br />
hínár karjaiba szorított apró halakra,<br />
és csemegéztek a mindenütt nyüzsgő<br />
rákfalkából.<br />
Cruso leballagott a part falába<br />
vájt ferde lépcsősoron, hogy szemügyre<br />
vegye birodalma limes-ét,<br />
mekkora kárt tett a vihar a parti halcsapdáiban.<br />
A felhessenő madarak<br />
takarásából egyszerre mint egy vízió,<br />
elnyúlt emberi test bukkant elő.<br />
Ahogyan közelebb ért a férfi, egy<br />
szépséges női test - mint Vénusz<br />
a habokból - rajzolódott ki. Testét<br />
épphogy valami ruhafoszlányféle<br />
borította.<br />
Cruso szólongatni próbálta, de<br />
Vénusz néma maradt, karjaiba vette<br />
hát és nem kis fáradtsággal kunyhójába<br />
vitte. Az ágyra fektette, bebugyolálta<br />
fehér kecskebőrökkel, úgy<br />
melengette.<br />
Vénusz úgy hevert ott, mint egy<br />
hófehér látomás.<br />
Ki tudja mennyi idő telt el, lehet,<br />
hogy egy perc, talán egy óra is, végre<br />
megszólalt a nő.<br />
- Élek? - kérdezte, és Cruso barázdált<br />
szakállas arcát bámulta. - De<br />
hol van a húgom. Vele voltam a vitorlásban<br />
és Ő kormányzott, mikor<br />
a vihar elkapott bennünket.<br />
Cruso bánatosan nézett a beszélőre,<br />
bár örült, hogy életjelet<br />
adott, de szomorú is volt, mert semmit<br />
sem tudott a társáról.<br />
- Köszönöm, hogy gondjaiba<br />
vett - folytatta a szépség - de nagyon<br />
kérem, hogy kutassa fel húgom sorsát.<br />
Hátha Ő is a partra tudott menekülni.<br />
Nem élhetek a bizonyosság<br />
nélkül: „él-e, hal-e?”<br />
Cruso alig kivehetően bólintott,<br />
gyengéden megsimogatta a lányt, és<br />
szó nélkül visszaindult a partra. A<br />
hínárt közben már szétzilálta a hullámverés<br />
és a kutakodó madarak.<br />
A másik lánynak nyoma sem volt a<br />
parton.<br />
Cruso hirtelen ötlettől vezérelve<br />
a parti sziklák felé vette az útját. Sorra<br />
járta a rejtett üregeket, botjával<br />
megszurkálta a barlangi tócsákat,<br />
míg egyiknél ruhafoszlányra lelt,<br />
amit egy halcsont csat fogott össze.<br />
A sötétlő vízből - hátul a barlang<br />
mélyén - a beszüremlő vibráló fényben<br />
egy kicsiny női test bukkant elő.<br />
A lányka élt, pihegett, hangja mintha<br />
kacarászásféle lett volna.<br />
Cruso ölbe kapta és könnyedén<br />
vitte társához.<br />
A Széptestű Vénusz kitörő boldogsággal<br />
fogadta húgát és nedves<br />
haját száraz szalmával törölve,<br />
mintha mélyvízi örvény volna, úgy<br />
húzta be a maga mellé a meleget<br />
adó takarók alá.<br />
A száradó lányok hófehér szőrbe<br />
burkolt testéből kiáramló női illat<br />
bájital gyanánt bódította a közéjük<br />
férkőző Cruso-t és Ők örömmel engedték,<br />
sőt karjaikkal, mint a medúza<br />
az áldozatát - körbefonták.<br />
Márk fuldokolva ébredt. Véget<br />
ért az álom. Kezeivel előbb a teste<br />
köré csavarodott nedves lepelt<br />
markolászta, majd jobbra-balra<br />
kaparászva kereste fürdőző társait.<br />
Helyettük azonban csak nedves<br />
lepedőcsomókat talált.<br />
A tenger zúgása elhalt, csak a<br />
Barlang Fürdő vízesésének csobogása<br />
hallatszott csengő, apró<br />
visszhangokkal megtöltve a levegőt.<br />
A madárrikoltozások fulladozó<br />
kacagásokba váltottak, majd<br />
távolodva halkultak és eltűntek.<br />
Véget ért a varázslat.<br />
Hárman - így többször - soha<br />
nem találkoztak.<br />
<br />
-vége<br />
4 | 2018. január-február
Asperján György<br />
(József Attila-díjas költó)<br />
Kihűlt szívünkben…<br />
Mikor már úgyis mindegy, hirtelen<br />
ráébredünk, hogy szeretünk,<br />
és bámulunk kimeredt, hittelen<br />
szemmel: mi lesz így s most velünk?<br />
Kihűlt szívünkben gerjed indulat:<br />
kit ölelnénk, mért nem ölel?<br />
Rémülten nézzük, az ég mit mutat,<br />
közöny minket miként tör el.<br />
Korábbi, hideg arcunk ránk köszön,<br />
éles késpengék a szavak;<br />
mire vágyunk: elszitál az öröm,<br />
mi voltunk, múltunk ránk szakad.<br />
Sírunk, hogy ily kietlen a világ,<br />
egyformán szűkös és kicsi,<br />
morózusan leinti a vitát,<br />
fénnyel választottját viszi.<br />
S ráébredünk: eladhatók vagyunk,<br />
és itt minden megvehető,<br />
pénzzel magunkra fess törvényt szabunk,<br />
s kinek nincs, elhagyja erő.<br />
Hová futnánk: körbezárt a határ:<br />
alant semmi, fent csillagok;<br />
átírnánk, s érvényes ránk a szabály,<br />
mit éltünk, mint szabad rabok.<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Szép versek, okos tanácsok<br />
Aranyosi Ervin<br />
Szerelem...<br />
Valami vonz a két karodba,<br />
mágneses a lelked?<br />
Mikor elmész, újra várlak,<br />
újra kell ölelned!<br />
Kell, hogy szívünk összeérjen,<br />
karod elringasson!<br />
Kell, hogy ez a szép varázslat,<br />
újra, s újra hasson…<br />
Fodor András<br />
(1929–1997) Kossuth-díjas költő<br />
Úszott velem<br />
Bár túl volt rég a negyvenen<br />
Nem restelt olykor eljönni velem<br />
sok dolga közben is<br />
a nyári Balatonra.<br />
Cingár fiát, hogy biztonságosan<br />
a víz ölére vonja,<br />
keze ügyében ott volt<br />
a párna, sűrű fajta<br />
anginvászon huzat,<br />
négy oldalt körbevarrva.<br />
Egy-sarkán cérnaorsó,<br />
a jobbhíján szelep,<br />
anyám ajkáról húzta-szívta<br />
a föltámasztó lélegzéseket.<br />
S már duzzadt, emelődött<br />
a hártyák rétege,<br />
nőtt folyvást dalmahodva,<br />
majd szétpattant bele,<br />
míg végre odaröppent<br />
arcom elébe s én<br />
rákapva billeghettem<br />
anyám körül a tarajok ívén.<br />
Úszott velem. Bőrén, haján<br />
hamvas ezüstök, szőke aranyak.<br />
Ki tudná megmondani már,<br />
melyőnk volt boldogabb.<br />
Az oldalon szereplők fotói<br />
Pásztor Béla<br />
(1907–1943)<br />
Rőzsehordók<br />
Mint rőzsehordó asszonyok,<br />
Mennek az őszi fák,<br />
(Szoknyájuk rongyos szélű dér)<br />
A holt vidéken át.<br />
Vállukon száraz gally csörög.<br />
Mennek a hegyre fel.<br />
Nyomukban róka-alkony lép<br />
Vörös kölykeivel.<br />
Mint kemence a hegytetőn,<br />
Zubog az őszi nap,<br />
Belevetik az asszonyok<br />
Koldus batyuikat.<br />
S azóta nézik: ég a nyár,<br />
Hogy hamvad, sistereg!<br />
Sovány varjakat forgatnak<br />
Az őszi tűz felett.<br />
Ujjukról álmos varjúháj<br />
Csöpörög szerteszét...<br />
S tüzük fölé tartja az éj<br />
Didergő tenyerét.<br />
Baranyi Ferenc<br />
(Kossuth díjas költő)<br />
Szicíliai közmondások<br />
Lány az ablaknál:<br />
borág az út porában.<br />
Macska a nő: ha<br />
simogat is, karmol.<br />
Adás-vevéskor<br />
atyafiság nincsen.<br />
Nyájas uzsorásnak<br />
egy szavát se hidd el.<br />
Ne vicsoríts, ha<br />
nem tudsz harapni.<br />
Füle pöcegödör<br />
annak, aki gyóntat.<br />
Kit nem nyom terhe:<br />
fütyörészve hordja.<br />
Aranyosi Ervin Asperján György Baranyi Ferenc Fodor András Pásztor Béla<br />
2018. január-február<br />
| 5
SZABÓ TÜNDE ÉS BARCS JÁNOS OLDALA<br />
Barcs János<br />
Ujjaim között<br />
Ujjaim között vékony írótollat szorítok.<br />
Soványka golyóstoll, sziklakemény a hegye!<br />
Egyszer megszólítok valakit vele , -<br />
még akkor is, ha magamban fölordítok!<br />
Ujjaim között író-tollat szorítok,<br />
soványka golyóstoll, sziklakemény a hegye,<br />
Sakálokat is szúrt egyszer: - S ordított<br />
a sakál, s közben lehullt a feje!<br />
Szabó Tünde<br />
Hamis csillogás<br />
(Szigethalom, 2012. január 11.)<br />
Boldogságot vásárolni nem lehet,<br />
akkor sem, ha vulkánt hánynak pénzhegyek.<br />
Bűvös érzést csak másoktól nyerheted,<br />
ennek fogytán búskomor az életed.<br />
Gyűjtsél erőt, viseld el a terheket,<br />
tűzzel-vassal hajtsd végre a tetteket.<br />
Nem adhatod könnyedén a sorsodat,<br />
kapzsi kezek markolják az aranyad.<br />
Kik rabolnak, azok talán elhiszik,<br />
kincseddel a kies élményt elnyerik.<br />
Gyémánt, arany nem boldogít perceket,<br />
benned ragyog e gyönyörű szeretet.<br />
Barcs János<br />
Új csodára<br />
Fölolvastam okos igéket,<br />
igaz életek tanúságát,<br />
hitet adván a kétkedésnek,<br />
süketek hallják, vakok lássák:<br />
Az oltár fénylő békessége –<br />
hófehérje, a ma imája: -<br />
S hirdesse, semminek nincs vége!<br />
Csak várunk új és új csodára!<br />
Szabó Tünde<br />
Szabó Tünde<br />
Tüskék virága<br />
Delet üt a harang:<br />
S Nap-korong fény kitár,<br />
meg sem nyíltál szépség,<br />
de emléked, őrző-nyár.<br />
Illatod bennem él,<br />
s kiterült palástod.<br />
Bíborban sárgállik<br />
selyemfényű álmod.<br />
Hervadó bimbó-lány,<br />
új utadra indulsz,<br />
benned az öröklét: -<br />
S bennem reményt vidulsz!<br />
Ember és virága,<br />
közös fényben fürdik:<br />
létünk tüskék között,<br />
kitartás a sírig.<br />
Debrecen, 2017. 08. 28.<br />
Tik-tak lét<br />
(Barcs János költő kedvesemnek)<br />
Szerelmes álmaimban,<br />
Reád vártam régen,<br />
S szeretetem csillagával<br />
Ragyogom be életed.<br />
Szeretetem holdfényével,<br />
Vigyázom sok lépted,<br />
Szeretetem sugarával<br />
Átjártam hű élted.<br />
Közös sorsunk; csillagóra<br />
Zengő muzsikája: -<br />
S eggyé forrott tik-tak létünk…<br />
Évek táncát járja.<br />
Debrecen, 2015. szeptember 01.<br />
Barcs János<br />
Utamon maradok<br />
- Örök hű múzsámnak –<br />
Tegnap vidám volt barna szemed,<br />
s láttam friss hajnalt ablakodban:<br />
holnap templomunkba vezetlek,<br />
minden gondunkat szélbe szórtam.<br />
Mindig vártál s én jöttem Hozzád,<br />
fény táncolt Tündér-kertünk alatt.<br />
Érted mindig is imádkoznék,<br />
sohase sírjon hű madarad…<br />
(Szigethalom, 2014. augusztus 23.)<br />
Szabó Tünde<br />
A Koldus<br />
Koldulnád a szeretetet,<br />
S koldulnád a szerelmet is<br />
E Földünk nagy egén,<br />
De az élet könyörtelen,<br />
Mily szörnyű alamizsnát vet eléd.<br />
Alamizsna neked nem kell.<br />
Szeretet alanyi jogon jár.<br />
Szegény vagy bár aggaszt,<br />
Szerelmet soha ne lopjál,<br />
Így magadban szép diadalt aratsz,<br />
De örökre koldus maradsz!<br />
Szabó Tünde<br />
Erőd Pirkadata<br />
Tragédiák bűvkörében élni,<br />
többé már nem bűvölet.<br />
Ily csalárd hazugságok mezeje,<br />
nem nyugtat fájó ölet.<br />
Hol nincs megértés, kínoznak a szavak,<br />
és gondokkal tépelődsz.<br />
Megoldások nem kápráztatnak.<br />
Álmokkal ne kergetőzz.<br />
Nézz szembe a kemény valósággal.<br />
Gyáván ne add meg magad!<br />
Hatványozódik benned sok erő,<br />
de másokban lobban a harag.<br />
Állj ki mindig igazadért, s győzz!<br />
Ne hagyd, hogy eltiporjanak!<br />
Küzdj bátran az álnok léttel,<br />
és rád talál a pirkadat!<br />
6 | 2018. január-február
KULTURÁLIS SZALON<br />
Bossányi Kálmán Miklós<br />
Duna - delta<br />
Debrei Éva alkotása:<br />
Ábrándozás<br />
Debrei Éva festménye:<br />
Vándor<br />
Delta egyik ágában a Nap<br />
lenyugvóban van.<br />
Deltát a Nap sárga fénye<br />
egy sávban válassza ketté.<br />
Duna színe vörösre változott.<br />
Balra egy kis Vadkacsa,<br />
szülőkkel tart tempót.<br />
Előttük csónakban álló<br />
Ember a nádasban keres valamit.<br />
Mögöttük három bot látszódik.<br />
Valószínűleg Valaki pecázik.<br />
Középen egy Sirály<br />
leszálló ágban van.<br />
Ő is pecázik.<br />
Lent három Ember csónakban,<br />
két pecabotot lógatnak.<br />
Fent madár csoport szeli át a Deltát.<br />
Deltát fák és nádas veszi körül.<br />
Egy résben a Nap betekint, mosolyog,<br />
majd kacsint egy kicsit.<br />
Bossányi Kálmán Miklós<br />
Debrei Éva festménye:<br />
Hejcei híd<br />
Illusztráció.<br />
Duna delta: Ruth Schmidt festőművésznő alkotása.<br />
Badacsony<br />
Császár Mihály festményei<br />
Présház a Balaton parton<br />
2018. január-február<br />
| 7
Dinók Zoltán (Kecskemét)<br />
József<br />
Attilánál is<br />
szegényebb<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Baltazár Endre író nagy nyomorúságban<br />
élt. Harminchat éves volt<br />
és szociális segélyből tartotta fenn<br />
magát. S elképzelhető, hogy milyen<br />
szegényesen élt meg abból, - már,<br />
ha meg lehet egyáltalán élni belőle.<br />
Endre, még talán József Attilánál is<br />
szegényebb volt. Pedig József Attila<br />
igencsak nagy szükösségben tengette<br />
életét, noha felnőtt korában barátai<br />
próbáltak neki segíteni, hogy<br />
szerkesztőségben is dolgozhasson s<br />
legyen némi keresete. Ez azonban<br />
nem igazán sikerült, és rá zaklatott<br />
élete végéig igaz lett az a verssora,<br />
hogy: „De szeretnék libasültet enni”.<br />
Endre hasonlatos körülmények<br />
közt élt. Igaz, olyan híres ember,<br />
vagyis író nem volt, mint Attila, bár<br />
sokan ismerték már őt novelláiról.<br />
Nyomorúságosan tengette napjait,<br />
mint szabadúszó szellemi foglalkozású.<br />
Csak egyetlen barátja volt, Roland.<br />
Vele vitatta meg az élet dolgait.<br />
Egy alkalommal Endre írogat, mikor<br />
kopogtatnak az ajtón. Endre ajtót<br />
nyit. Roland van ott.<br />
– Gyere be!<br />
Az író a konyhába invitálja barátját.<br />
– Látom, dolgozol! – mondja Roland<br />
– Igen, de azért rád is tudok időt<br />
szakítani.<br />
– Mit írsz mostanság? – kérdezte<br />
a vendég.<br />
– Semmi érdekeset! Csak ami<br />
eszembe jut, – jött a válasz.<br />
Majd egy pillanatra sóhajtott s<br />
maga elé nézett bambán, mintha nem<br />
is ezen a Földön élne.<br />
– Mi a baj? – kérdezte Roland<br />
– Különösebb baj nincs, csak tegnap<br />
elgondolkodtam egyen s máson.<br />
– Min? – kérdezte kíváncsian Roland.<br />
- Hát tudod, én jócskán mellőzött<br />
író vagyok. Szociális segélyen élek.<br />
Korábban a magyar írók közül sokan<br />
megtalálták helyüket a társadalomban<br />
s úgy alkottak a kenyérkereset<br />
mellett. Nekem ez nem akar összejönni.<br />
Roland igazat adott barátjának,<br />
hiszen tudta, milyen mélyről jött ő<br />
az irodalomba. Ám azt is tudta, hogy<br />
mellőzött ugyan, de mégis megvan a<br />
maga tábora és sikeres is.<br />
Endre folytatta:<br />
– Vannak írók, akiktől tanul az<br />
emberiség, s vannak akikből okul.<br />
Az előbbiből sok van, utóbbiak közül<br />
sajnos kevés. Ilyen volt szerintem talán<br />
Dosztojevszkij.<br />
S közben elővett két doboz sört és<br />
felnyitotta.<br />
– Igyunk az egészségünkre!<br />
– Igyunk! – helyeselt Roland<br />
– Tudod nekem mi a bajom? –<br />
kérdezte az író.<br />
– Ahogy látom, elég sok van! De<br />
mondd el mi bánt legjobban? – kérdezett<br />
vissza Roland.<br />
– Az a bajom, hogy nem találtam<br />
egy olyan írót, akit azért tarthatnék<br />
példaképemnek, mert radikális<br />
ugyan, de nemzetben gondolkodik.<br />
Nem azt mondom, hogy nincs ilyen,<br />
csak azt, hogy ennek a kutatása köt le<br />
mostanában.<br />
És ezen Endre kissé gúnyosan nevetett.<br />
– Mi olyan vicces? - szólalt meg<br />
Roland, aki rögtön folytatta is egy<br />
kérdéssel:<br />
– Csak te nem olyannak hiszed<br />
magad?<br />
– Nem… – mondta még mindig<br />
nevetve Endre.<br />
– Dehogynem! - szólt a barát.<br />
– Á… ugyan… nem is ez a lényeg.<br />
Hanem az hogy bármit is hiszek, József<br />
Attilánál is szegényebb vagyok!<br />
Roland meg se szólalt.<br />
– De azt vedd figyelembe, hogy te<br />
azért nem vagy olyan nagy író vagy<br />
költő, mint József Attila, – felelte végül<br />
is.<br />
– Ez igaz! Nem vagyok bolond,<br />
hogy olyan nagynak képzeljem magam!<br />
De én is író vagyok, mint ő, s<br />
tudod, hogy díjam is van..<br />
– Majd az utókor eldönti, milyen<br />
nagy vagy… – fejezte be a vitát Roland.<br />
– Igazad van, ez nem az én asztalom<br />
már… De díjam van, – ismételte.<br />
Valamit csak elértem már.<br />
S iszogattak jókedvűen, miközben<br />
Endre írt is, hiszen csak kis rész hiányzott<br />
már a novellából…<br />
Demeter Sándor<br />
Szerelmi emlék...<br />
Bennem él egy legénynek<br />
régi szerelmi emléke,<br />
néha még arca lebeg fel<br />
enyhe szél leheletével,<br />
a derű honolt egén,<br />
egyetlen szemsugarától<br />
annak a szép legénynek.<br />
Ma mintha jönne felém<br />
Ó, legény, Te álom-alak,<br />
régi szerelmi emlék...<br />
jöjj és hozd csodás alakod<br />
hogy ajkunk összeérjen<br />
és édes csókba forrjon,<br />
mint régi szerelmi emlék.<br />
2009.07.28.<br />
Bodnár Balázs (Ajka)<br />
Hagyd el a játékot!<br />
Kicsi vagy te még drágám<br />
ugrándozva éled vidám napjaid,<br />
mint a kis boldog veréb a fán,<br />
mely büszkén szórja szét a hangjait.<br />
Ez nem mehet így tovább…<br />
ember kell légy, - nem madár,<br />
igyekezz egy kicsit hamarább,<br />
mert el vagy csöppnyit késve már.<br />
Ha váratlanul letörik a fáról az ág,<br />
ilyenkor a veréb nem, de az ember leesik,<br />
te akkor tudod meg, mily rossz ez a világ,<br />
ha az ág majd alattad is letörik.<br />
Fejed van, hát használd s gondolkodj,<br />
úgy, mint más igazi, érett felnőtt,<br />
ne pedig csak könnyelműen fontoskodj.<br />
Hagyd másnak a játékot, hagyd el őt…<br />
Nézd a jó és rendes embereket,<br />
tanulj tőlük sok mindent és szépet,<br />
tiszteld és szeresd mindig őket,<br />
mert ők ragyogtatják az égi kéket.<br />
Ne nézd a rossz és gonosz embereket,<br />
persze más kárából is tanulhatsz jót,<br />
de inkább messziről kerüld őket,<br />
ahol ők vannak, ott ne vesztegesd a szót.<br />
Kis igazi felnőtt lettél ma már,<br />
nem vagy többé gyermek,<br />
rád a gond a tanulás és az élet vár,<br />
nem a játék, már elmúltak azok az évek.<br />
Hagyd el a gyermekes játékot,<br />
hagyd el a szerelmes játszadozásokat,<br />
keresd a jót s a tiszta igazságot,<br />
másképp nem találod boldogságodat.<br />
8 | 2018. január-február
Több hangon,<br />
egy szívvel<br />
(Emlékek felidézése az egykori<br />
Nyíregyházi Általános Munkásdalkörről)<br />
A kórusnak az 1950-es évek elejétől<br />
tagja voltam, a várost több megmérettetésen,<br />
tudásunk javát adva képviseltük.<br />
Olyanok voltunk összejöveteleinken,<br />
próbáinkon, mint egy nagycsalád,<br />
egymást segítettük és munkánk mellett<br />
mindig szakítottunk időt a heti négy óra<br />
éneklésre, ami élmény volt számunkra.<br />
Részvettünk örömben, névnapok, születésnapok<br />
ünneplésében és olykor búcsúztattuk<br />
a közülünk távozókat.<br />
Édesapám után az 50 éves fennállásunk<br />
ünnepén a Móricz Zsigmond Színházban<br />
örökös zászlósnak választottak.<br />
Karnagyaink voltak: Jakab József, Krecsák<br />
László, Fekete Ferenc. Vezetésükkel<br />
sikereket értünk el, pontos, fegyelmezett<br />
próbák után.<br />
Mint kamarakórus, bekapcsolódtunk<br />
a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola<br />
énekkarába, melynek akkori vezetői voltak:<br />
Tarcai Zoltán és Fehér Ottó.<br />
Ma már csak emlékezni lehet arra a<br />
kórusra, amely egykor 64 tagú volt, de<br />
közölük mostanra csak 3-4 fő él.<br />
Jó lenne tudni, hogy örökünkbe lépnek-e<br />
a dalt, együtt éneklést kedvelők!?<br />
Tisztelettel: Demeter Sándor<br />
egykori kórustag<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Honvári Erzsébet (Nívó-díjas költő)<br />
versei<br />
Egykori<br />
iskolámhoz<br />
Egykori iskolám,-„Budai”!<br />
De jó volt ott nekem tanulni!<br />
Táro1ni a sok ismeretet.<br />
Megalapozni az életet.<br />
Kedves jó tanáraim, - Ti Mind!<br />
Szívem melege most visszaint.<br />
Boldogan emlékezem Rátok.<br />
Szavakat is alig találok.<br />
Oly jó volt ott ülni a padban!<br />
Erre gondolok most magamban.<br />
Hallgattuk a szép útravalót.<br />
Szívta az agyunk a tudást, - a szót.<br />
Egy-egy óra közt szüneteltünk.<br />
A régi tölgy alatt pihentünk.<br />
De a négy év oly hamar eltelt-<br />
Az öreg diák mind, útra kelt.<br />
Ha o1ykor-olvkor arra járok –<br />
Az ajtóná1 kicsit megállok.<br />
Visszatekintek, - s emlékezem:<br />
Itt telt el fiatal életem.<br />
Azóta úton vagyok, megyek.<br />
Sokszor szívem és lelkem beteg.<br />
Egykori iskolám! Isten veled.<br />
Köszönt még egyszer - a gyermeked.<br />
Ágyneműcsere<br />
Ágyneműt cseréltem ma.<br />
De már csak egy rendbelit.<br />
Téged a súlyos sírköved<br />
Kegyetlenül beterít.<br />
A heverőd üres már.<br />
De őrzöm emléked még.<br />
Ha esténként lefekszem -<br />
Azt érzem, szakad az ég.<br />
Így megy ez hóról hóra.<br />
Bár kevesebb a munkám,-<br />
Ágyneműt cserélnék én Neked.<br />
Csak érezhetném a kezed.<br />
Olyan nagy itt az esteli csend,<br />
Mint Neked messze a síri.<br />
Hiányod leírhatatlan.<br />
Könny nélkül nem lehet bírni.<br />
Andinak<br />
- egy kedves nővérnek -<br />
2008.<br />
Andikám! Tudd, hogy megkedveltelek.<br />
Hálásan köszönöm jó tettedet.<br />
A második fogást másként kértem<br />
És Te azonnal mozdultál értem.<br />
A konyhában gyorsan elintézted.<br />
Hiszem, hogy Isten számon tart Téged.<br />
Én is felnézek Rád e gesztusért.<br />
Kívánságaidat Te is elérd!<br />
Örülj az életnek - sikeres légy!<br />
Áldjon meg az Isten, - áldjon az Ég!<br />
Légy boldog, amíg csak élsz e földön!<br />
Kísérjen sok szeretet - Fényözön!<br />
2010.<br />
Tóth-Hekkel Arany<br />
Ezüstgalléros galambom...<br />
Vártam rátok villásfarkú fecskéim...<br />
Vándorúton veszett tán életetek?<br />
Fakó nyaram oly csendes nélkületek<br />
Kicsiny fészketeket szövik pókjaim<br />
Házunk előtt árván áll a hársfánk még<br />
Szél röptette róla a gerlefészket<br />
Régen nem raknak ide újra fészket<br />
Érző szívem-lelkem szomorkodik rég<br />
Ezüstgalléros galambom ébresztget<br />
Víg hangon szerenádot énekelget<br />
Gyönyör ül szemre zöldeskék színétől<br />
Demeter Sándor, az egykori kórustag – ma költő és gyökérszobrász<br />
2018. január-február<br />
Kékmadaram szólóját hallgatom<br />
Napsugárnyaláb cikázik hajamon<br />
Szívem békésen lüktet énekétől<br />
(2012. május)<br />
| 9
Boór János versei<br />
Otthoni emlék<br />
Üllő csendült,<br />
dala pendült<br />
szóródott az szerteszéjjel.<br />
A mi kedves kis házunkban,<br />
télen, nyáron<br />
nem volt hiány a zenében.<br />
Kohó lobbant,<br />
patkó koppant,<br />
lázas munka folyt a télen.<br />
A mi kedves kis házunkban<br />
karácsonykor<br />
megszólalt a hálaének.<br />
Hóesésben,<br />
fergetegben,<br />
repült a szán kint a réten.<br />
A mi kedves kis házunkban<br />
ablak mögött,<br />
kályha mellett élt az éden.<br />
Bezzeg nyáron,<br />
hő csatában<br />
nehéz volt a kovácsélet.<br />
A mi kedves kis házunkban<br />
kohó mellett<br />
duruzsolt a forró ének.<br />
Baracs, 2001. december 28.<br />
Szivárványdal<br />
Szívem szívja a virágok illatát.<br />
Lelkem óvja a pacsirta víg dalát.<br />
Szívem lett az illatozó rózsaszál.<br />
Lelkem dala szivárványon messze száll.<br />
Neked adom ezt a kedves kis rózsát,<br />
lelkem dala az áldásom adja ránk.<br />
Dunaújváros, 2000. szeptember 2.<br />
Tudod-e?...<br />
a lakosság létszáma (fő)<br />
1. Kijev (Ukrajna) 2.800 000<br />
2. Lisszabon (Portugália) 2.100 000<br />
3. Bukarest (Románia) 2.000 000<br />
4. Minszk (Belarusszia) 1.900 000<br />
5. Bécs (Ausztria) 1.700 000<br />
6. Budapest (Magyarország)1.700 000<br />
7. Prága (Csehország) 1.300 000<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Sárkány Jenőné Zsuzsanna (Dabas)<br />
Mosolyogj<br />
- egy lány portré alá -<br />
Ha csak rossz kedvű vagy, de a bajod<br />
Csak te érzed, - igazán nem komoly,<br />
Simuljon ki a ránc az arcodon,<br />
Ragyogjon rajta derű és mosoly!<br />
Nézd ezen a kis rajzon ezt a lányt,<br />
Érezd lelkedben kedves mosolyát!<br />
Dr. Ferencz Krisztián (Kecskemét)<br />
Kacskaringós szőke hajfürt<br />
Simul végig homlokán<br />
Szőlőfürtszem, édes mámor<br />
Csüng az arca hajnalán<br />
Mélykék szeme édes, bájos<br />
Sima tükrén csillog a nap<br />
Mélykék vize nem homályos<br />
Egy tiszta azúrkék lap.<br />
Hangja a szirén<br />
Mint gleccserfolyó csordogál<br />
Vízesés és forráspatak<br />
Keblén, ágyékán folydogál.<br />
Megszólítom, drága Frijja<br />
Mért varázsolsz ennyi szépet?<br />
Te vagy minden sebek írja<br />
A Földön mért nem látunk téged?<br />
Felém néz bájosan<br />
Szemeivel elvarázsol<br />
Pillantása égbe emel<br />
S gyengéden körbetáncol<br />
A Földön Mmm. Mosolyog a lány<br />
Soha nincs nyugalom<br />
Minden olyan silány,<br />
Veszekedés és unalom.<br />
Félek, ha a Földre jutok<br />
Elfajulok nagyon<br />
S nem várhatom a kedvesem<br />
Nektárral az asztalon.<br />
Nem gyógyíthatok minden embert<br />
Nem mérgezhetem a háborúkat<br />
Nem engesztelhetek minden elvert,<br />
Szerencsétlen károsultat.<br />
Félek, ha a Földre jutok<br />
Nem öntözhetek minden virágot<br />
Nem éleszthetek fel minden fát<br />
S nem díszíthetem a világot!<br />
Nem labdázhatok a réten<br />
Nem fürödhetek a tiszta tóban<br />
S a csendes, pelyhes télen<br />
Nem szökkenhetek a hóban.<br />
S félek, ha a Földre jutok<br />
Csak szomorkodni látlak<br />
Könny csordul a szememből<br />
S egy liliomvirágnak<br />
Odaadnám életem<br />
Hogy lássalak végre<br />
Nem kell az már énnekem<br />
S az érvelésnek vége<br />
Elbúsultam, lehajlott fejjel<br />
Ültem Frijja oldalán<br />
S kacskaringós szőke hajfürt<br />
Ott csüngött a homlokán.<br />
Elővett egy ezüstollót<br />
S levágott egy fürtöt nekem<br />
Mutatott az égen egy hollót<br />
S a fürtöt markomba nyomta kedvesen.<br />
Eltűnődtem, s elgondoltam<br />
Te édes, naiv, bájos Frijja<br />
Itt élsz az édenben,<br />
Hol nem zuhan rád minden ember kínja.<br />
S mi minden dolog,<br />
Mit még nem is sejtesz<br />
Itt minden fűszál mozog<br />
S rosszat nem felejtesz.<br />
S megszólaltam újra<br />
De eltűnt, elment<br />
Jobb, ha ő most ott van<br />
Ott a Mennybe fent.<br />
Talán soha nem látom<br />
Soha nem érinthetem<br />
Az én szerelmes angyalom<br />
A Vénuszom, a végzetem<br />
De a markomat simogatja<br />
Melegíti szépen<br />
Egy kacskaringós szőke hajfürt<br />
Bájos, örök emlékképem.<br />
Sárkány Jenőné<br />
Zsuzsanna<br />
10 | 2018. január-február
Kulcsár Attila (Nyíregyháza)<br />
Ráolvasó<br />
Naiv költő vagyok<br />
tanultak doktoráltak<br />
tudós konzíliumok<br />
szerint a versnek<br />
nem sok lehet már hátra<br />
Mégis kimondhatatlan<br />
fájdalmaimra, bajra<br />
sámándoboknak<br />
szívritmusában<br />
szólok kuruzslást.<br />
Lehetőségeim<br />
Amíg fiatal költő voltam<br />
lehettem volna Artúr Rimbaud<br />
vagy magyarként Petőfi is<br />
de nem tudtam úgy abbahagyni<br />
s bár szerkesztők sokszor l e s z ú r t a k<br />
de sohasem kozák pikával.<br />
Aztán még mindig fiatalon<br />
ígéretes József Attila<br />
s potenciális Radnóti Miklós<br />
telhetett volna ki tőlem -<br />
de nem g á z o l t a k el vonattal<br />
s előmenetelemet<br />
nem e r ő l t e t t ék eléggé.<br />
Ma is még Dutka Ákos-i<br />
lehetőség lakozik bennem, -<br />
így maradt még jó néhány évem,<br />
- 2032-ig -<br />
hogy utolsó kudarcom<br />
beismerjem.<br />
Gutenberg esete<br />
A halhatatlan együtt él velünk is<br />
az agg Gutenberg mit se változott<br />
csak háttal ül a könyvespolcnak immár<br />
s képernyő vont szemére hályogot.<br />
A gondolat szárnyalni elfelejthet<br />
a tudatból az anyanyelv kihull<br />
sutává lesz a legszebb kézművesség<br />
ujj-gyakorlatlanul K ön y v t á r o s Ú r.<br />
Panaszkodik a híres B i b l i á r a -<br />
„miféle furcsa sorjázó jelek -<br />
bár néhányat reklámból ismerek”… -<br />
S a T e s t á m e n t u m szóban megrekedve<br />
egy unt adásszünetben konstatálja -<br />
a ny o m t a t o t t betűket - elfeledte.<br />
2018. január-február<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Dolinay Tamás (Nyíregyháza)<br />
Zárszámadás<br />
Haiku<br />
Ne „legyek fa melyen<br />
villám fut keresztül”<br />
Legyek csak légzsák<br />
Aki életet ment meg<br />
Ha felfúvódik (201)<br />
Amilyen az adjonisten<br />
Trombita szóra<br />
ébredtem, nagybőgőmmel<br />
szóváltást kezdtem (202)<br />
Segítség!<br />
Gondolkodóba<br />
estem, de nem gondolkodtam<br />
komolyan ~ hülyíts. (203)<br />
Természetgyógyászként<br />
Gyógyszavakat ír<br />
fel a költő a versben<br />
ha lélekorvos (204)<br />
Dicsekvés<br />
A lélekbúvár<br />
mélységi mámorában<br />
belém veszett rég (205)<br />
Hogy is volt?<br />
Szilveszteri józanodás után, tiszta józanság.<br />
Telefon a fiúnak.<br />
Telefon a leánynak.<br />
Sok-sok telefon.<br />
Kurta válasszal.<br />
Vagy kurta válasz nélkül.<br />
Álmodozás, hogy jobb lesz.<br />
Jó lesz majd, dübörög a gazdaság.<br />
Lesz műszer, lift, vakolat a plafonon.<br />
Választottunk, ez majd biztonságot ad.<br />
Már kezdtek fújni a böjti szelek.<br />
Ölelésből szorítás lett.<br />
Meg hosszú a lábunk, vagy rövid a takarónk?<br />
Ha sok gáz kell, abból nagy gáz lesz.<br />
Sok a kevés, és a kevés is sok.<br />
Benépesültek az utcák.<br />
Csak egy sávon lehetett menni.<br />
Olykor Árpád sávon.<br />
Mekkora egy jó kórház?<br />
Mekkora egy jó beteg?<br />
Vagy egy jó orvos?<br />
Ilyen tavasz még nem volt télen.<br />
Vagy benn van a hóember is<br />
a stratégiai pszichiátrián?<br />
BUÉK<br />
2010.<br />
Molnár Erzsébet<br />
Örvendezzünk!<br />
Itt a farsang, megérkezett,<br />
Ezért ház most boldogok<br />
S vidámak legyetek!<br />
Felejtsétek el a bút, s a gondokat,<br />
S az egyhangú, szürke világból<br />
Úgy szállhattok fel egy<br />
Misztikus csodába,<br />
Mint egy pillanat.<br />
Én is elindultam, messzire menni,<br />
Örömöt, vidámságot keresni.<br />
Ám pár pillanat múlva<br />
Egy báli terembe toppanék,<br />
Hol színes világ fogad,<br />
Boldogan repülnek felém<br />
Bohócok, hercegek,<br />
És frakkos urak.<br />
Hiszen farsang van,<br />
Siklik át fejemben a gondolat,<br />
Itt a farsang,<br />
Tényleg megérkezett.<br />
Öltsd hát fel te is<br />
A jelmezes ruhát,<br />
A képzelet szárnyán<br />
Lehetsz minden,<br />
Mit megálmodtál.<br />
Néhány órára eltűnhet<br />
Életedből minden gond és bánat,<br />
S így lehetsz egyre vidámabb,<br />
Önfeledten falatozhatod<br />
A farsangi fánkot.<br />
Mráz Erzsébet Irma<br />
2016. január 12.<br />
Tarkába öltöztek<br />
a falombok...<br />
Szonett: 5.<br />
Tarkába öltöztek a falombok:<br />
Sárga, vörös, barna a ruhájuk,<br />
Még nem tudják, pusztulás vár rájuk,<br />
Jönnek az őszi, zúzmarás napok.<br />
Ágak között kószál a hideg szél,<br />
Szikrázó jégkristályt fúj a fákra,<br />
Majd siet tova, nem is néz hátra,<br />
Zörögve hull a tépett, holt levél.<br />
Porrá zúzza őket a bakancsom,<br />
Füttyent a szél, fázósan hallgatom,<br />
Hajam megcibálja, játékosan.<br />
Melegre vágyom, egy ölelésre,<br />
Nem fagyos és fákat tépő szélre,<br />
Én didergek, neki jó kedve van.<br />
| 11
KULTURÁLIS SZALON<br />
Juhász Pál versei<br />
Nem tetszenek verseim<br />
Nekem nem tetszenek a verseim,<br />
Rabosított, önvádas emlékeim.<br />
A bilincs kulcsa szavaimtól csörög,<br />
A szótöredék torkodban hörög.<br />
Megfulladsz, ámulatba ejtve magad,<br />
Neked e vers nagy értékű smaragd,<br />
Mit ünnepélyes lelkeden viselhetsz,<br />
S ha megkopik fénye, elveszthetsz.<br />
Én emlékszilánkjaim köpdösöm rímekbe,<br />
Belerakom bezárhatatlan széfembe,<br />
Ellophatod legcsodálatosabb érzéseim,<br />
Nekem akkor sem tetszenek verseim.<br />
Parádsasvár, 2017. február 6.<br />
Lelkem tükrében<br />
Tengermoraj borzolja barna bőröd bársonyát,<br />
A szél neked csiszolja fényesre a nap sugarát.<br />
Lépted kecsességét tarka, mezei virágok ölelik,<br />
Az Istennőt, a madarak, énekükkel köszöntik.<br />
Karomba zárlak, szerelmem kalickája rabul ejt,<br />
Nem én leszek az a férfi, aki holnapra elfelejt.<br />
Érzelmeim magocskáival etetlek gyengéden,<br />
Csókom friss harmatával itatlak félénken.<br />
A világ görbe tükrében máshogy látnak téged,<br />
Nincs gyönyörű alakod, aranyozott trónszéked.<br />
Szerető lelkem tükrében, egy tavasz tündért látok,<br />
Ha összebújunk, a tenger morajlik s lehull az átok.<br />
Parádsasvár, 2017. február 7.<br />
Az évszakok raktárában<br />
A Tél fel kell s beágyaz maga után,<br />
A Tavasz nyúlik végig a puha subán.<br />
De az a káprázatos fehérség hová tűnhet?<br />
Lehet, hogy a langyos szellő bűnt tett?<br />
Az évszakok raktárában nagy a lárma,<br />
A Tél dühösen pakol, - fagyos dráma.<br />
A Tavasz kelti a rügyeket, a százszorszépet,<br />
Visszahívja fészkükbe a csivitelő fecskéket.<br />
Parádsasvár, 2017. február 22.<br />
Szeretni egymást<br />
A pusztítás gyökerét kellene kiirtani,<br />
Soha sem az agresszorra hallgatni.<br />
Szeretni egymást eszme-józanul,<br />
Az igaz ember ad, fáradhatatlanul.<br />
Parádsasvár, 2017. február 24.<br />
Szöveg: E. Nagy István (Fehérgyarmat) Kapcsolódó fotók: a 64. oldalon<br />
Az Ő öröksége…<br />
Felbecsülhetetlen még az a hagyaték, amivel Kormány Margit ny. tanítónő<br />
és író, számos helytörténeti dolgozat készítője, a használati tárgyak<br />
gyűjtője és rendezője, a penyigei ballada felélesztője; - „a kilenc kislány”<br />
éneklője rendelkezik! Nemrég kapta meg a Gyémántdiplomáját, mint pedagógus,<br />
aki 60 évet töltött a pályán, és azonkívül is, tovább tanítja az<br />
állampolgártársainkat, gyerekeinket, öregbítve Szabolcs-Szatmár-Bereg,<br />
valamint az országunk hírnevét is! Mint sok idős, tevékeny értelmiségi,<br />
sokat gondolkodik azon, hogy értékes gyűjteményét kire hagyatékozza?<br />
Mert azt tudjuk, hogy ide bizonyos megszállottság is szükséges, és ha nem<br />
jó a választott személy, avagy közösség, az eddig összegyűjtött, felbecsülhetetlenül<br />
értékes hagyaték, „ebek harmincadjára is kerülhet”, mint annyi<br />
sok minden más, a történelmünk folyamán. Javasoltam neki, hogy adja<br />
hozzá a nevét, és még életében, - bár ehhez ő nagyon szerény - hozzon<br />
létre egy Kormány Margit emlékszobát, és a relikviáit, kidolgozott és kidolgozatlan<br />
írásait, hagyja vagy a penyigei Iskolára, vagy az egyházára, az<br />
önkormányzatra, egy olyan intézményre, aki vállalja a továbbgondozását,<br />
állandó emlékszobát tart fent, állandó magas műveltségű tárlatvezetés<br />
mellett. Ez legyen az Ő öröksége, befogadó községe számára!<br />
Mindenesetre gratulálunk neki, mint kedves barátunknak, és még további<br />
egészségben töltött - tevékeny - hosszú életet kívánunk!<br />
Lovag a családban!<br />
„A lovagrend nagy tanácsának döntése alapján, 2017. szeptember<br />
30-án, a 14. Szatmár-Beregi Szilvanapon, ifjú Simon Lászlót, a Panyolai<br />
Szilvórium Kft. üzemvezető főzőmesterét ütötte lovaggá a rend<br />
„nagymestere”. Ezzel a szatmári táj ikonikus pálinkafőző települése is<br />
képviselve lett a Szatmár- Bereget fölvállaló egyesületben.”<br />
Ilyen magasztos pillanat nem sokszor van az ember életében, hogy egy<br />
ilyen rangos - a munkáját elismerő - eseményen lovaggá üssenek valakit.<br />
Ifj. Simon László ezt is megérte, elérte, örömet szerezve ezzel népes<br />
családjának, a térségének, az egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének!<br />
Milyen különös ez az élet, mindig tud meglepetésekkel szolgálni, hiszen<br />
Laci unokaöcsém sem gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy egyszer még<br />
hasznát veszi ebbéli tudományának, - képességének. Ez a mi nagy családunk<br />
ilyen, szinte minden valamirevaló tisztséget viseltek már a tagjai az<br />
évtizedek folyamán, de lovag bizony egy sem volt eddig köztük, - nos ez a<br />
tendencia is megtört most!<br />
Milyen előélet vezetett ide, - kérdeztem az újdonsült lovagtól,mert<br />
azért valljuk be, a kíváncsiság is hajt olykor bennünket.<br />
„Érdekes történet az enyém, de még érdekesebb, - szinte legenda<br />
számba megy, - hogy milyen inspiráló tényezők indították útjára, ezt a<br />
szépnek mondható karrieremet. Mint a mesében is lenni szokott: volt<br />
három „vándorlegény” különféle helységekből összeverődve, - egymásra<br />
utalva - ,akik elmentek szerencsét próbálni idegen országba. Irtó hideg<br />
köszöntött rájuk a határnál, amikor felsóhajtott az egyikük, a Béla: hej ha<br />
most bekaphatnék egy jó kis panyolai szilvóriumot, a fél életemet is odaadnám<br />
érte, mert nyernék általa egy harmadikat. A sóhajt tett követte, és<br />
a három jó ember egyből a tettek mezejére lépett. Tudakozódni kezdtek<br />
mindenfelé, hogy hol eladó valami pálinkakészítő szeszfőzde. A Béla, aki<br />
panyolai elszármazott volt, megemlítette előttük, hogy odahaza a falujában<br />
van egy romos főzde - reméli, hogy megvan még, - talán jó lenne<br />
megvenni és felújítani. Meg is vették, felújították, - ekkor kerültem én<br />
oda gyümölcsfeldolgozónak - és lépésről, lépésre haladtam előre a szakmában.<br />
Szinte minden lépcsőfokot végigjárva, értem most fel a csúcsra!<br />
Üzemünkben kb. 45 fajta pálinka is készülhet. (Eredeti szakmám: gépészeti<br />
szakközép iskolát végeztem Mátészalkán.)”<br />
A három barát-munkatárs neve, akik az óta is együtt dolgoznak:<br />
Muhari Zoltán Panyola polgármestere, Borbás Béla és Marjai Miklós.”<br />
Gratulálunk nektek, további sok sikereket munkátokhoz, ezzel is öregbítve<br />
Panyola, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hírnevét!<br />
Fehérgyarmat, 2017. december 3.<br />
12 | 2018. január-február
Mráz Erzsébet Irma (Hajdúnánás) versei<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Molnár Erzsébet (Kiskunhalas)<br />
Pásztor Gergely versei<br />
2018. január-február<br />
A KÜLÖNDÍJAS szonett:<br />
III. Szonett<br />
Anyám<br />
Vigasz jő annak, kinek a léte fáj,<br />
Egy pillanat, s másképp szól az ének,<br />
Mióta elment, gyötrelem az élet,<br />
Szenvedek nagyon, remélni muszáj.<br />
Visszajön holnap vagy néhány nap után,<br />
Igazítja párnám és paplanom,<br />
Jönni fog, mert tudja, nagyon akarom,<br />
Átölel majd egy csendes éjszakán.<br />
Minden más nélküle, másképp fúj a szél,<br />
Másképp hull alá a sápadt levél,<br />
Néma az este, harangok sem szólnak.<br />
Vigasztal majd, megsimítja arcom,<br />
Olyan jó lesz, ha a hangját hallhatom,<br />
Hit virága, reménye a jónak!<br />
Az ég kék bársonyán...<br />
Az ég kék bársonyán teli Hold andalog,<br />
Nyomában bóklásznak ragyogó csillagok.<br />
Szétfolyik a fénye, ebből szőtt uszálya,<br />
Lubickolhat benne csodás csillag-nyája.<br />
Csend van. Nyugalom, csend, az éjszaka csendje,<br />
Egy tücsök, egy kutya hangja hallik benne.<br />
Sokféle nesz: szárnysuhogás, szú a fában,<br />
Nem alszanak, dolguk van az éjszakában.<br />
A szél is pihen, elnyújtózott egy ágon,<br />
Levél se moccan, elringatta az álom.<br />
Árnyék oson a falakon, a Hold játszik vele,<br />
Fényét adja a játékhoz, tőle függ élete.<br />
Csendesek a madárfészkek, csak a bagoly éber,<br />
Éjszaka éli életét, pihen, ha a Nap kel.<br />
Széjjelnézett a Hold, lassan tovább ballag,<br />
Csillagjait nézi, kevesebben vannak.<br />
Halványul a bársony, amin a Hold halad,<br />
Egy felhő mögött már készülődik a Nap.<br />
Sok dolga lesz megint, erőt gyűjt, meleget,<br />
Jól végezze dolgát, pihent épp eleget.<br />
Rojtos az ég széle, fogyni kezd a kékje,<br />
A Hold siet kicsit, nem szomorú mégse.<br />
Elszakad a bársony, szétfoszlik egészen,<br />
Széttépte a hajnal, megfürdöm a fényben.<br />
Nyomot hagyni magunk után<br />
Mindig úgy élj, hogy<br />
Ne legyen az életed puhány,<br />
Tégy meg olyan dolgokat, melyekkel<br />
Fényt tudsz hagyni magad után.<br />
Hogy ne romokban heverjen az életed,<br />
Legyen nyoma az utókor számára<br />
Mindannak, amit megteszel.<br />
Mert nyomot hagyni magunk után<br />
Oly szép és jó,<br />
Nincs olyan érzés, amely<br />
Hozzá fogható.<br />
Ha van családod, unokád és gyermeked,<br />
Nekik is büszkén mesélheted,<br />
Mi az, amit megalkottál,<br />
Ami kitölti életed,<br />
Amit örömmel eddig megtettél,<br />
S ezután is megteszel.<br />
Számomra a versírás, melyre<br />
Tehetséget Isten adott,<br />
Ezért vagyok én egy-egy versem után<br />
Nagyon hálás és boldog.<br />
Az írás is olyan, amellyel<br />
Nyomot tudunk hagyni magunk után,<br />
Hiszen a szó elszáll, ám az írás megmarad.<br />
Mit leírunk, az utókor számára is fennmarad.<br />
Ám megmaradhat egy-egy<br />
képzőművészeti alkotás,<br />
Ez is oly csodás!<br />
Maradandót tud még maga után hagyni,<br />
Az építész s a tanár.<br />
Hisz egy-egy megtervezett épület is<br />
Állhat még évezredek múltán is.<br />
A diák, mit a tanárától megtanult,<br />
nem feledi soha.<br />
Ez is egy maradandó csoda.<br />
Utóirat:<br />
Mint ahogyan ez a 25 év is,<br />
Melyet alkotóként a Klárissal megéltünk!<br />
Köszönet érte az alapító főszerkesztőnek,<br />
S a többi szerkesztőknek,<br />
Kik együtt szintén maradandót alkottak.<br />
Isten ezért őket majd gazdagon megjutalmazza.<br />
2017. február 13.<br />
Szeretni akarok<br />
Szeretnem kell,<br />
Mert odafent a Teremtő<br />
így rendelte el,<br />
S akarom ezt gyakorolni,<br />
Hogy még érettebbé<br />
tudjak válni,<br />
És csak akkor<br />
tudok teljes lenni,<br />
Ha szeretet tudok adni!<br />
Jóság<br />
Jóságod álomba<br />
ringatja szívemet,<br />
Bársonyos lepellel<br />
takarja lelkemet,<br />
Jóságoddal<br />
felérek Istenhez,<br />
Kérlek, mindig szeress,<br />
Hogy felfedd mindazt,<br />
Ami az én lelkem!<br />
Lelkem mélyéből<br />
Lelkem mélyéből<br />
sejtelmes érzések<br />
szűrődnek a<br />
napvilág felé,<br />
Szívem oltárából<br />
vágytól fűtött vér<br />
ömlik szerelmem elé,<br />
S meglátja Ő,<br />
A Csoda Teremtése,<br />
Akiben ott dobog<br />
a Teremtő szíve,<br />
Állj hát meg,<br />
Véremet szárítsd fel,<br />
Hogy a Szerelem burkában<br />
együtt szálljunk fel!<br />
| 13
Hajdók Zsóka<br />
(Kiskunhalas)<br />
ISTEN SZÍVE<br />
képekben<br />
(4. rész)<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
8. kép<br />
Egyik délután felfedeztem a közeli TÜZÉP-en, hogy rengeteg<br />
tüzelőnek való fát hoztak. Az óriás törzseken megláttam<br />
a SZIV alakot. Rögtön oda is mentem, és megtudtam,<br />
hogy kiszáradt tölgyfa a Dunántúlról. Megkérdeztem a kedves<br />
dolgozókat, hogy ha fűrészelik fel, vágnának-e nekem<br />
belőle néhány karikát. Szívesen, - felelték, s a vékony tűzifával<br />
el is hozták a Bátyám udvarára.<br />
Ez még nem működik asztalként, de a másik kettő igen<br />
jó szolgálatot tesz a kertben. Ha leülök mellé a Példabeszédek<br />
3:1 jut az eszembe:- „FIAM, a törvényemről el ne feledkezzél,<br />
és parancsolataimat őrizze meg SZIVED.” Pld .3:2<br />
„Mert napoknak hosszú voltát és sok esztendős ÉLETET, és<br />
békességet hoznak neked bőven.”<br />
Pld.3:3 Az irgalmasság ne hagyjon el Téged: kösd azokat<br />
a te nyakadra, írd be azokat a te SZIVEDNEK táblájára.<br />
8a.<br />
8b.<br />
8. 8c.<br />
Volt egyszer egy nyár...<br />
Váci Mihály<br />
Nyári képeslap<br />
Nosztalgia… Egy régi Balogunyom-i nyár<br />
emléke Herman Piroska fotóján<br />
Váci Mihály<br />
Herman Piroska<br />
A nap pucér vállunk harapja,<br />
mint szőke nő, csókol vadul,<br />
poklát ajkunkra rátapasztja<br />
s arany haja arcunkra hull.<br />
Minden fűszál egy tört sikoltás,<br />
a lombok közt a szél hörög,<br />
száraz mezőkön a por-csodák<br />
tolongó nyája hömpölyög.<br />
A nyár izzó pengéje reszket,<br />
a ledöfött Földből kiáll:<br />
gyújtózsinór - kúsznak a percek ,<br />
a világ robbanásra vár.<br />
14 | 2018. január-február
A külföldi<br />
klasszikusok<br />
sorozatból...<br />
(1. rész)<br />
Erich Kästner<br />
Monda Margit<br />
Alföld<br />
Legszebb vagy te nékem<br />
Alföld a világon<br />
Megnyugszik a lelkem<br />
Ha lankáidat járom.<br />
Suttogó fenyvesek,<br />
Illatos akácok<br />
Szőke árvalányhaj,<br />
Csodás vadvirágok.<br />
Mit nekem a hívó<br />
Nagyvárosi fények<br />
Itt minden hely ismerős<br />
Ahová csak lépek.<br />
Itt épít palotát<br />
Legszebbet a gólya<br />
Itt a legédesebb<br />
A szerelmesek csókja.<br />
Itt mondják legszebben<br />
Azt, hogy Édesanya<br />
Itt a legízesebb<br />
Az a szó, hogy Haza.<br />
Itt még jó az ember<br />
Van hitele szónak<br />
Ajkakról a nóták<br />
Itt őszintébben szólnak.<br />
Itt hoz víg madárdalt<br />
A lágy tavaszi szellő<br />
Itt a legkékebb<br />
A virgonc bárányfelhő.<br />
Csábíthatnak innen<br />
Nagyvárosi fények<br />
Drága magyar Alföld<br />
Nem hagylak itt téged.<br />
Visszavágyna lelkem<br />
Idegen országból<br />
Gyökértelen lennék<br />
Távol a hazámtól.<br />
2018. január-február<br />
Dombrádi István versei<br />
Kancsó bor után<br />
KULTURÁLIS SZALON<br />
Szeplőtlen szép estékben,<br />
poharamban értékesen: -<br />
Sosincsen úgy, hogy bor nincsen,<br />
áldalak is jó Istenem!<br />
Magam kadarkát választok,<br />
lelkemet így gyámolítom: -<br />
S nem mélázok, csak lehajtom:<br />
torkom mélyébe bedobom!<br />
Iszom a bort nyakra-főre -,<br />
nem gondolván a jövőre.<br />
Könnyen elér mámor szele,<br />
s beszáll a bor a fejembe.<br />
Uram! Kancsó bor a mérték: -<br />
S lelkem rizling borért ég még.<br />
Igazában úgy szép a lét:<br />
száraz ajkamnak kísértés…<br />
Amíg biztos lábon állok,<br />
vízre soha át nem váltok!<br />
Kancsó bor után mondom: csitt!<br />
Mert innék újra egy kicsit!<br />
2014. július 16.<br />
Az első pohár bor után<br />
Ha az orrom jó bort szimatol,<br />
borozott lelkem zsongva dalol.<br />
Mi másból állhatna víg napom?<br />
Míg a borokat kortyolgatom -,<br />
mondom „ ácsi”! Kell még a borból,<br />
testem vérkörébe, - épp jókor!<br />
Az első néhány pohár után<br />
a borok fajtája még nem árt,<br />
mert oly röndös a bor mindahány!<br />
De az utolsó borral telt pohár,<br />
százszor megforgat, mind valahány!<br />
Nem is marad szárazon a szám!<br />
Múltkor leült mellém két „főzsivány”,<br />
és többet ivott nálam mindahány!<br />
S mert tanulok, követtem az irányt,<br />
és annyi bort ittam, mint két zsivány.<br />
Ellepett hárfazenéjű homály:<br />
S mondták: -„Máskor olvass, és ne igyál”!<br />
2016. január 11.<br />
Bubrik Zseraldina Renáta (Bükkábrány)<br />
A hatvanhatodik<br />
Mint ahogy a mesék<br />
szoktak kezdődni: Egyszer<br />
volt, hol nem volt...<br />
Igen volt és nem volt, de<br />
a mai napon elkezdődött<br />
egy igaz nagy szerelem.<br />
Anke és Aaron között elindult<br />
egy olyan folyamat, melyben a sok vakrandi<br />
miatt már nem is hittek.<br />
Délután négykor Anke belépett az Étterembe,<br />
amit telefonon beszéltek meg Aaronnal. Az ajtó<br />
bezárása után megjelent a pincér, megkérdezte a<br />
nevét, majd az asztalhoz kísérte. Eközben átfutott<br />
rajta az a gondolat, mi lenne, ha ez a gyönyörű<br />
nő, vele randizna. Hosszú, barna haja, ami a derekáig<br />
ért, teljesen elvarázsolta. Nem is foglalkozott<br />
azzal, hogy éppen az alkata milyen. A haja és a<br />
hangja elbűvölte őt.<br />
Lassan gondolatai szerte foszlottak, amikor<br />
megérkeztek az asztalhoz. Aaron felállt, kezet<br />
csókolt, ő meg kihúzta a széket, majd leültette<br />
Ankét. Felvette a rendelést, majd otthagyta őket.<br />
Megállt a pultnál, még mindig őket nézte, amikor<br />
egy beszélgetésre lett figyelmes.<br />
- Nézd meg! Na ki jött meg? - kérdezte egy<br />
mélyhangú nő.<br />
- Nehogy azt mond, hogy Anke, a főnök titkárnője?<br />
- válaszolt rá egy férfi hang.<br />
- Igen! Ez mindig mindenkivel randizik. Nem<br />
hiszem el! Hogy tud tetszeni egy ilyen ronda nő?<br />
A mai világban ilyen elengedett hosszú hajjal, és<br />
múlt századbeli ruhában megjelenni? Én ha meglátnám,<br />
máris hátat fordítanék, és otthagynám.<br />
És a parfüm? Szerintem abban fürdik. Ha elmegy<br />
mellettem, egy hétig a szaga az orromban van -<br />
fejezte be mondanivalóját a nő, akinek az egész<br />
arca a méregtől piros lett.<br />
A pincér nem bírta hallgatni, ezért megfordult<br />
és elindult a konyha felé.<br />
***<br />
Aaron, amikor meglátta, hogy a pincér egy gyönyörű<br />
nőt kísér felé, teljesen megnyugodott. Anke<br />
a hatvanhatodik, akivel ebben a hónapban találkozik.<br />
A legtöbb randi csak pár percig tartott, mert<br />
aki eljött, az épp nem az volt, akivel az interneten,<br />
vagy telefonon beszélgetett.<br />
Nem mert pislogni. Attól félt, ha lecsukja a szemeit,<br />
majd kinyitja, már Anke nem lesz ott. Nézte,<br />
nézte és minél közelebb jött, annál inkább kezdett<br />
gyorsabban verni a szíve. Félt, nehogy véletlenül<br />
kiessen. Megérkezett, minden rendben, itt van és<br />
gyönyörű. Kezet csókolt, ami nála nem volt szokás,<br />
de most úgy gondolta, Anke megérdemli.<br />
Amikor leültek, leadták a rendelést már is<br />
hozzákezdtek beszélgetni. Aaron boldog volt. Úgy<br />
érezte, megtalálta élete nagy szerelmét. Csinos,<br />
szép hosszú haja van, divatosan, de nem kirívóan<br />
öltözik. Pár perc gondolkodás után kimondta, ami<br />
a szívéből jött:<br />
- Hozzám jössz feleségül?<br />
| 15
KULTURÁLIS SZALON<br />
Bodnár Balázs (Ajka)<br />
Mindent elfelejtek...<br />
Dombrádi István<br />
Ősi honban<br />
Az én életem eddig vacogott,<br />
mert nem voltam boldog.<br />
Sokszor a szürke szomorúság,<br />
volt felettem a nagy úriság...<br />
Meg kellett volna őt ölni,<br />
de nem bírtam eddig legyőzni.<br />
De én ezek ellenére sem<br />
sírtam sose kedvesem...<br />
Mert éreztem, hogy létezel,<br />
s a szívemet remények lepték el...<br />
Mindent feledni próbáltam,<br />
mikor én már rád találtam.<br />
Veled mindent legyőztem,<br />
s nagyon boldog lettem...<br />
Mikor veled vagyok...,<br />
szívem égő lángja lobog.<br />
Mindent könnyen elfelejtek,<br />
mert nagyon szeretlek.<br />
Elfelejtem hogy kicsoda voltam,<br />
s ki vagyok én pontosan...<br />
Elfelejtem, mit gondoltam,<br />
mit neked mondani akartam,<br />
Ha veled vagyok, a tegnapi<br />
nap sem jut eszembe,<br />
egyszerűen még jól<br />
számolni sem tudok fejben.<br />
Én már semmiről sem tudok,<br />
ha az öledben vagyok.<br />
De egy valamit nagyon tisztán,<br />
hogy: szívből, szeretlek igazán.<br />
Barcs János versei<br />
Találkozásunk<br />
Boldogság -: - örömök közt kell élnem: -<br />
s azt, hogy megélhettem nyolc testvérem...<br />
Boldogságtól áldott a szerelmem,<br />
Érzem: Megadta Jó Istenünk nekem.<br />
Tündérrel élek, ez örök győzelem.<br />
Kedvesemnek, - Örök Tündér a neve.<br />
Bölcs élet, - sorsunknak van jó Istene.<br />
Szigethalom, 2017. január 01.<br />
Büszkén kimondhattad<br />
Könyveidben büszkén kimondhattad,<br />
bölcsen gazdag önéletrajzodat: -<br />
S egykor, gyászlobogót lobogtatva<br />
suhan veled megőrző gyászvonat.<br />
Tököl, 2016. december 05.<br />
Hó-szárnyú dermedő tél,<br />
deres est, mely feketéll,<br />
nyári cinke-röpülés<br />
egy ezredév, tűzben születés:<br />
Hazám érted bármi lennék,<br />
Gonddal telt Magyar vendég,<br />
s rozs-héjú mező lennék,<br />
vésett kő, ölelő tér,<br />
ágazó fa-terebély,<br />
kezek szelte csöndes éj.<br />
Szikla-dacos emberként,<br />
mindhalálig csillag-fény,<br />
érett alkony lengetés:<br />
Hazám érted bármi lennék!<br />
Tenyereden déli szél,<br />
magyar dallal repülnék,<br />
gyertyafényben fürödnék.<br />
Gyöngy földedben nyugvókért<br />
sírokon csönddé nyílnék,<br />
s mint késett eső sírnék.<br />
Véremben ősi-tűz zenél,<br />
számban édes a kenyér.<br />
Jövőnkért útra kelnék,<br />
érces haranghang lennék;<br />
innen soha el nem mennék!<br />
Hazám, érted bármi lennék!<br />
Drága Nemzetem, csak élj<br />
és adj ezer évre célt,<br />
ünnepet, vigaszt és reményt!<br />
Komlóssy Tímea (Nyíregyháza)<br />
Nem hagyom<br />
Nem hagyom,<br />
hogy tönkre tegyenek,<br />
önző módon tőlem<br />
elvegyenek.<br />
Itt az ideje,<br />
hogy éld a saját életed,<br />
az idődet nem szabad,<br />
hogy elvesztegesd.<br />
Hogy melléd sodródtam,<br />
úgy hiszem, az nem véletlen:<br />
küldetésem van veled<br />
az életben.<br />
Meg kell, hogy mentselek,<br />
a süllyedő mocsárból<br />
kiemeljelek. Méltó helyre:<br />
a szívembe rejtselek,<br />
érted mindent megtegyek.<br />
Közösek az álmok,<br />
közösek a vágyak,<br />
utunkba senki nem állhat.<br />
Szívből remélem,<br />
nem kell félnem,<br />
veled együtt lehet<br />
boldogságban élnem.<br />
Dombrádi István<br />
Csorba Tibor (Békéscsaba)<br />
Tavaszelő<br />
Csorba Tibor<br />
A tél csapatai vízben állnak –<br />
elázott, rongyos, vánszorgó sereg.<br />
Február van – még valamire várnak,<br />
bár harci kedvük mélán szendereg.<br />
Nem volt kitartó, inkább erőtlen –<br />
évek óta csökken az apanázs.<br />
Az úszó égi bombázó erődben<br />
lágyult a fagy, s gyér lett a havazás.<br />
Alig tellett dérre, zúzmarára,<br />
csontig harapó jeges szélre.<br />
Lyukas hóleplet ejtett a tájra,<br />
s vizek jégbőrét is majd’ feledte.<br />
A tavasz lágy taktikával kúszik –<br />
fölénnyel űzi a csapzott telet,<br />
hisz krisztusi megértést tanúsít:<br />
ő megbocsát, vigasztal és szeret.<br />
Hóvirágot küld az elmenőnek<br />
és hunyor-aknák lobbannak szerte.<br />
Barkák bundás bandába verődnek:<br />
télkergető partizán seregbe.<br />
Szárnyakon jönnek éneklő hadak:<br />
az új szél színes tollakat fésül.<br />
Faág hívogat kecses madarat –<br />
az erdő szíve dobbanni készül.<br />
Csörgedezne már az élet nedve<br />
gyökértől ágig a kéreg alatt.<br />
Rügybolynak pattanni támad kedve –<br />
lombbá lobbanni isteni kaland.<br />
A béke frontja lassan átoson,<br />
s ébred az ember – természet különce.<br />
Arany fény fröccsen szét a városon,<br />
hogy a szürkeségtől megfürössze.<br />
A kémények unják már a pernyét –<br />
ablakot szúr a fénysugár özön.<br />
Áldást oszt egy földöntúli fenség,<br />
s szétárad a szabaddá vált öröm.<br />
2016.02.19.<br />
16 | 2018. január-február
TÁRSASÁGI KULTURÁLIS SZALON<br />
Hajdúböszörmény, a festők városa (59. rész)<br />
BUJDOSÓ MÁRIA<br />
Hajdúböszörményben született 1980. április 10-én. Művésztanár.<br />
A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola alkalmazott<br />
grafika szakán érettségizett, diplomáját pedig 2003-ban a Nyíregyházi<br />
Főiskola alkalmazott grafikai specializációján, rajz és<br />
vizuális kommunikáció tanári szakon szerezte meg. 2009-ben<br />
a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár,<br />
művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos<br />
középiskolai tanárként végzett. 2003 és 2012 között Budapesten<br />
élt, ahol grafikát, festészetet és vizuális kultúrát tanított művészeti<br />
iskolákban és gimnáziumban, valamint vizuális tréning<br />
tehetséggondozó foglalkozásokat vezetett. A budapesti évek<br />
alatt betekinthetett a Fővárosi Képépítő Stúdió működésébe, és<br />
résztvevője volt a Fonyódhoz tartozó Alsóbélatelepen rendezett<br />
nyári művésztábornak, az egyetem Tihanyi Művésztelepének,<br />
majd 2015 nyarán az Ajaki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábornak.<br />
Szülővárosába való visszaköltözése óta egy művészeti<br />
iskolában dolgozik művésztanárként. „Leginkább a mikro-makro,<br />
rész-egész viszonya és kölcsönhatásuk foglalkoztat” - mondja<br />
alko-tói hitvallásáról.<br />
Kiállításai: Vizuális Tanszékek Országos Kiállítása, Budapest<br />
(2001); Caran d’ Ache pályázati kiállítás, Nyíregyháza (2002);<br />
Művésztanárok kiállítása, Budapest, Óbudai Művelődési és Kulturális<br />
Központ, San Marco Galéria (2004-2009); Budapest, Békásmegyeri<br />
Közösségi Ház (2008); 26 éves a Festő és Képépítő<br />
Stúdió, Budapest, Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és<br />
Gimnázium (2009); A Tihanyi Művésztelep kiállítása, Tihany<br />
(2009); Hajdú-Bihar megyei Őszi Tárlat, Debrecen (2009-től<br />
rendszeresen); Corvin Művész Klub pályázati kiállítás, Budapest,<br />
Corvin Művelődési Ház-Erzsébetligeti Színház, Corvin Galéria<br />
(2011); Cím nélkül, Hajdúbö-szörmény, Sillye Gábor Művelődési<br />
Központ és Közösségi Ház (2015).<br />
Sántha Antal Hajdúböszörmény<br />
szülötte. Mint<br />
gyüjtő és lokálpatrióta kutató<br />
munkája során katalógusban<br />
rögzítette városának<br />
több mint százéves festészet<br />
történetét az alkotók<br />
fotójával és rövid szakmai<br />
életrajzával. A 71 fő festő és<br />
grafikus munkáiból álló alkotásokat<br />
2016-ban gyűjteményes kiállításon<br />
mutatta be Hajdúböszörményben. Lapunkmivel<br />
Sántha Antal vállakozását országosan is példaértékűnek és követendőnek<br />
tartja, - ezért a következő számaiban folyamatosan bemutatja a gyűjteményt és<br />
az alkotókat.<br />
Bujdosó Mária<br />
Epitomé (64x39)<br />
Gyenes István versei a Rónákon át c. kötetből<br />
Agancsok Vándormadár<br />
Az esték oly fényesek voltak<br />
bőgött a fenyves,<br />
suttogó fák,<br />
karcsú ünő az égre nézett<br />
szökellt, s megállt,<br />
termett a nász.<br />
Röpdöső kismadár,<br />
kit vándorútja elvitt,<br />
elvitte még az én<br />
éltető kedvem is.<br />
Ott volt ő, odarepült,<br />
Bárányfelhők lebegni kezdtek,<br />
rigó-hangot sodort<br />
a szél,<br />
összefont agancsok tragédiája<br />
taszított társat,<br />
s inalt odébb.<br />
oda, hol volt<br />
s van immár<br />
sok menekült.<br />
A tél didergő szomja<br />
- áldozata voltam -<br />
Gyenes István<br />
Muray Róbert - Viadal (Dámvad)<br />
Az esték oly borúsak lettek,<br />
pörölt a fenyves,<br />
sírt a táj,<br />
izomszakító agancs nyomából<br />
sercegő élet<br />
múlása fáj.<br />
könnyeztem, féltem,<br />
mindketten meghalunk.<br />
De átélve telem,<br />
s könnyelmű életed,<br />
- hazarepült madaram -<br />
most újra együtt vagyunk.<br />
Muray Róbert<br />
Muray Róbert - Nyulak<br />
2018. január-február<br />
| 17
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Barna József<br />
Az életmentő<br />
vörösbor<br />
Töltöttünk a finom, saját termésű,<br />
tőkén nemesedett vörösborból, koccintottunk<br />
és „Egészségünkre” felkiáltással<br />
kortyoltunk egy jót belőle.<br />
- Nem tudom, meséltem-e…,- kezdtem<br />
bele legújabb történetembe, - de,<br />
mint tudjátok, van egy baráti „old boys”<br />
társaságom, - folytattam, miután mindenki<br />
érdeklődéssel figyelt rám, - amolyan<br />
ötven fölötti focista öregfiúk. Évek<br />
óta minden szombat kora délelőttjén<br />
kergetjük a „bőrt” az egyik közeli iskola<br />
tornatermében. Jól leizzadunk, röhögünk<br />
nagyokat a csetlő-botló focistamozgásunkon.<br />
A társaság tagjai a focin kívül<br />
nincsenek egymással szorosabb baráti<br />
kapcsolatban. Az utcán, ha találkozunk,<br />
köszönünk egymásnak, esetleg váltunk<br />
pár szót és mindenki megy a dolgára. De<br />
a szombat, - az más. Az a focié, az ökörködésé,<br />
az örökös „zrikálásé”. Röviden, a<br />
felszabadult mozgásé. Mert hiába vannak<br />
közöttünk Munkácsy-díjas képzőművészek,<br />
különböző szerelőszakmák mesterei,<br />
iskolaigazgatók, tanárok, mérnökök,<br />
újságírók, ez egy nyugdíjas banda, néhány<br />
középkorú „csikóval” kiegészülve,<br />
akiket futóembernek használunk, - mert<br />
a tengerészmondás után szabadon, a futballban<br />
„futni kell, a sör csak utána rendel”.<br />
Itt csak egy Isten van és egy a szerelem<br />
– a foci.<br />
- Nem mondom, a korsó hideg sörök<br />
sem esnek rosszul a következő egy-két<br />
óra alatt a közeli krimóban, ahova a<br />
meccsek után beülünk megbeszélni a<br />
világ dolgait, egymás vitézkedését a parketten,<br />
vagy csak életünk mindennapjait.<br />
Nemrégiben, valamelyik hétvégén is,<br />
már túl minden mozgáson és az első sörkörön,<br />
nyílik a csehó ajtaja és belép rajta<br />
egy régen látott csapattárs. Mi, persze<br />
ujjongva üdvözöltük a nyugdíjas srácot.<br />
Széket hoztunk, közénk ültettük, és máris<br />
repkedtek a kérdések – hol volt, mint<br />
volt, hogy hónapok óta felénk se nézett?<br />
Közben, kérni akartunk egy sört neki is<br />
a pincérrel. Társunk azonban határozottan<br />
kijelentette, - Köszöni, nem kéri, nem<br />
iszik sört, csak bort. Azt is vöröset és szárazat.<br />
Csodálkozva néztünk rá. Ő, a nagy<br />
sörivó, bort iszik. Mert, ugye, tudjuk jól –<br />
foci után nincs semmi egészségesebb a jó<br />
hideg, csapolt sörnél!<br />
- Márpedig, - mondja<br />
a barátunk – én már a foci<br />
„nézése” után is, csak vörösbort<br />
iszom.<br />
Majd minden további<br />
kérdezősködés nélkül mesélni<br />
kezdett.<br />
- Tudjátok, hogy egyedül élek. Az aszszony<br />
meghalt, fiaim külföldön dolgoznak.<br />
Magam mosok, magam főzök. Ha<br />
valamelyik gyerek hazajön, előtte megereszt<br />
egy beszélgetést a mobiljáról. Ilyenkor,<br />
elő szokták adni a kérésüket, hogy<br />
melyik kedvenc ételüket kérik hazaérkezésükkor.<br />
Meghallgatom őket, majd<br />
fejben sorra veszem a szükséges alapanyagokat.<br />
- mi van, mi nincs, mit kell<br />
még megvenni, - és elkezdem szép sorjában<br />
beszerezni őket. Ebben az esetben<br />
egy hagyományos ételt kértek, - „marhapörkölt,<br />
vörösborban edzve, ahogy<br />
én csinálom”. Kora délutánra vártam az<br />
éheseket és már éppen neki láttam a főzésnek,<br />
amikor észleltem, hogy a háznál<br />
nem található az alkoholos alapanyag.<br />
Szomszédokhoz nem akartam fordulni<br />
az emeleten, meg különben is, ilyenkor<br />
mindenki dolgozik. Felcihelődtem és leballagtam,<br />
- én már csak így mondom,<br />
mert ez áll a nyelvemre -, a sarki ABCbe.<br />
Megvettem a bort és indultam vissza,<br />
amikor a bolt melletti orvosi rendelő<br />
előtt összeakadtam egy ismerőssel.<br />
- Állítólag, még a „szevaszt” se tudtam<br />
végig mondani, úgy csuklottam<br />
össze, mint egy rongybaba, eszméletlenül.<br />
Innen már a különböző elbeszélésekből<br />
tudom én is a történéseket.<br />
Bevittek a rendelőbe. Vittek? Húztak!<br />
Az ismerősöm és egy idegen férfi. Úgy<br />
megijedtek, - mondták, - hogy azt se<br />
tudták, mit csinálnak. Az éppen akkor<br />
rendelő doktornő megállapította a szívelégtelenséget.<br />
Azonnal mentőt hívott,<br />
irány a kórház. A „bel” osztályon kétszer<br />
ütöttek vissza az életbe az elektromos<br />
sokkolóval, és mindenféle beleegyezés,<br />
papír, anyám kínja nélkül betoltak a<br />
műtőbe és egy „pacemakert” ültettek a<br />
Hoksza Mihály<br />
Dalban szó<br />
„Csak csend, s most is csak cseng, szinte egy szó mi leng,<br />
s lelked mélyén idebenn, megremegve minden jó,<br />
dallamban szólni hozzád mi simogató.<br />
Mert szólok hozzád, érintelek téged akaratlan, s<br />
megbújva tested átjárom úgyis, hogy észrevétlen<br />
rejtőzöm egy dalban.”<br />
(részlet) 2016.04.09.<br />
szívem fölé, - húzta szét az ingét, megmutatva<br />
mellén a vágást.<br />
- Én már csak a korházi ágyon tértem<br />
észhez, csodálkozva, hogy hol vagyok és<br />
mi az a sok gép, amihez kihuzaloztak.<br />
Kábán töprengtem látva a transzfúziót,<br />
hogy ezt meg miért csöpögtetik belém.<br />
- Felébredt a betegünk, - hallottam a<br />
fejem mellett. Lassan arra fordítottam<br />
magam, - amennyire tudtam – és egy<br />
középkorú orvost láttam kimosolyogni<br />
fehér köpenyéből.<br />
- Hogy érzi magát, - kérdezte fáradt<br />
hangon, - most, hogy sikerült visszatérnie,<br />
erre az élő Földre? Jól megdolgoztatott<br />
az elmúlt órákban.<br />
Csak ekkor tudatosult bennem, hogy<br />
hol vagyok, mi is történhetett velem.<br />
- Engem megműtöttek! - Én majdnem<br />
meghaltam! Képzeljétek, még a víz<br />
is kivert.<br />
- Nem lett kész a pörkölt. A gyerekeket<br />
már a kórházi betegágyon fogadtam.<br />
Hetekig feküdtem odabenn, és amikor<br />
haza engedtek új ruhát kellett behozni,<br />
mert ami rajtam volt, azt mind szétvagdosták<br />
az életmentésemkor.<br />
Ma már jól érzem magam, csak még<br />
kissé gyenge vagyok.<br />
Hát, ez történt velem.<br />
És, hogy miért nem iszom sört?<br />
Tudjátok, áldom a sorsom és a szerencsémet,<br />
mert ha akkor nem kell lemennem<br />
a borért…, és otthon leszek roszszul,<br />
ahol egyedül vagyok..., most nem<br />
tehetném meg, hogy itt meséljek róla a<br />
társaságnak.<br />
Mert a bor hiánya miatt születhettem<br />
meg másodszor is.<br />
Akkor megfogadtam, csak bort<br />
iszom. Száraz, vöröset. Azzal kikortyolta<br />
a deci italát, amit az orvos engedélyezett<br />
neki mindennapi használatra.<br />
Búcsúzkodva felállt.<br />
- Mennem kell, - mondta, - a fiaim<br />
ma jönnek meg, és az elmaradt ebéddel<br />
várom őket.<br />
„Marhapörkölt, vörösborban, ahogyan<br />
én csinálom.”<br />
Nagyon szeretik.<br />
18 | 2018. január-február
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Hoksza Mihály versei<br />
Maradj!<br />
„Fa hordót a bórnak, s még több vizet a pórnak.<br />
Könnyes szívet a szónak, de tégy eleget a jónak.<br />
Adj most eledelt a lónak, hisz rengeteg vize van a tónak.<br />
Önts cukrot is a sónak, mely könnyít az eladónak.<br />
Meríts energiát napra virradónak, s maradj meg<br />
olyannak, ami vagy, maradandónak!”<br />
„Maradj.”<br />
(Részlet egy gondolatból.)<br />
Halott tengernyi érzelem<br />
Tengernyi érzelem mi e testben lappang,<br />
s hatalmas vízözön, morajlik a nagy hang.<br />
Rettenetes erővel dúl szélviharával fenn,<br />
leszálló ködtakaróban, a harag nem pihen.<br />
Emel és emelkedik, búgó haragja fel -<br />
emeli a víz tömegét, semmi sem csitítja el.<br />
Fel és felkorbácsol, minden vízcseppjében<br />
hatalmas erő dúl tengernyi vizében.<br />
Korbácsol haragot, szélvihart és villámot,<br />
sötét felhők haragjában isten csapása cikázott.<br />
Lesújt kegyetlen erővel, a tenger a felhőkhöz ér, -<br />
kegyelmezzen minden embernek, ki tengeren él!<br />
Közel még közelebb, a vihar már ölel,<br />
nem volt még a halál, hozzám ily közel!<br />
Közelebb és közelebb, víz korbács tetején,<br />
s átbillen egy zuhanásban egy fodor elején.<br />
Suhan a mélybe, poklok sötétje a mély<br />
halad, hogy elnyelje, mint egy láthatatlan kéj.<br />
Elmerül, széttörik, ezer darabra hull,<br />
s majd hirtelen csend, s valahol egy csillag kigyúl.<br />
2016.09.14.<br />
Gulyás Terézia<br />
Segíts Istenem!<br />
Istenem mondd, mit remélhetek Tőled?<br />
Te ismered nagyon jól földi életemet.<br />
Kezedbe adtam lelkem és mindenem,<br />
Vezess útjaimon továbbra is engem.<br />
Jöjj, és ne hagyj megrokkanni egészen,<br />
Én csak szenvedő vándora vagyok a földnek.<br />
Nappalok és éjszakák egybeolvadnak nálam,<br />
Ne engedd teljesen lebénulni testem.<br />
Szeress Uram magányos sorsomban<br />
Jó tettekkel és vezekléssel töltöm földi létem,<br />
Kegyes irgalmaddal jutalmazz meg engem<br />
Kezedbe ajánlom teljesen életem!<br />
Komlóssy Tímea versei<br />
Rájuk felnézve<br />
Mennyi mindent éltek ők át,<br />
mi nem bírnánk<br />
annyi megpróbáltatást.<br />
Nem is tudom azóta milyen irányba<br />
változott a világ.<br />
Könnyeiket elrejtették,<br />
sóhajukat elfojtották,<br />
fájdalmukat nem mutatták.<br />
Másoktól segítséget sosem kértek.<br />
Szívük sajgott mégsem féltek,<br />
egymással békében éltek.<br />
Rájuk büszkén felnéztek.<br />
Varázsolj mosolyt<br />
Örülj, ha mosolyt csalhatsz<br />
az időktől megviselt,<br />
gonddal gyötört arcokra.<br />
Szívükbe melegséget lophatsz<br />
gondoskodva róluk, segítséggel<br />
megajándékozva.<br />
Erdei faház<br />
Faház áll a hegytetőn<br />
Látványa igazán mesébe illő,<br />
csoda árad belőle,<br />
valami különös varázs.<br />
Tavasszal zöldbe borulnak a fák<br />
és előbújik az első virág.<br />
Nyáron a napsugara simogat,<br />
de hűsölhetsz a fák árnyékában,<br />
gyönyörködve a tájban.<br />
Ősszel lehulló falevél,<br />
avarban suttogó szél,<br />
a természet lassan nyugovóra tér.<br />
Télen fagyos reggelek, üvöltő szelek.<br />
Szépséget magában mégis rejteget.<br />
Ott bent a ház másik oldalán,<br />
az élet ugyanolyan csodás.<br />
Tavasszal ablakon keresztül<br />
ébreszt a napsugár,<br />
takaród alól bújj ki már.<br />
Nyári forróságban megpihenhetsz,<br />
hűsölhetsz a kisszobádban.<br />
Ősszel, mikor már hullik a falevél,<br />
bíbor s aranyszínben<br />
világit még be a fény, a szél zenél.<br />
Téten kint nagy pihékben hull a hó.<br />
Kandallódba rakhatsz tüzet,<br />
mellette a hintaszékben élvezheted a meleget,<br />
fényeiben gyönyörködhetsz.<br />
Közben ropog a tölgyfa, -<br />
füstje száll tovább a kéményen át.<br />
Mindez oly csodás, egy teljesen más világ.<br />
Komlóssy Tímea<br />
Bubrik Zseraldina<br />
Az ajtó<br />
Szobámban bezárva,<br />
kanapén ülve<br />
ajtómat nézem,<br />
mikor nyílik végre.<br />
Várom már<br />
a kilincs kecses<br />
mozdulatát,<br />
amikor szépen<br />
lassan tárul<br />
az ajtó.<br />
Szemem<br />
mindig rajta,<br />
de magát<br />
még<br />
zárva tartja.<br />
- Tessék, tessék,<br />
nyílj ki<br />
nyugodtan!<br />
Mondom neki<br />
szépen, de<br />
hiába beszélek,<br />
nem figyel,<br />
csak ott áll<br />
magában,<br />
mint régen.<br />
Le kellene<br />
cserélni, lehet,<br />
akkor mindig<br />
nyílna,<br />
de inkább<br />
megtartom,<br />
mert szívemet<br />
őrzőn vigyázva<br />
becsesen tartja.<br />
2018. január-február<br />
| 19
Kohán József<br />
Félálomban<br />
A mindennapok szürke virágait<br />
álomba ringatja könnyű nevetés;<br />
szárnyaló dalok szunnyadnak szívemben,<br />
párnájuk puha, bársonyos feledés…<br />
Intés<br />
Megállj, költő! Kevés a tinta.<br />
Csak lényegest hagyj fiainkra!<br />
Predesztináció<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Kiss Sarolta versei<br />
A költő<br />
Fényként éld az életed!<br />
Ne legyen benne árnyék!<br />
Kacagj! - dalolj! - ha a Nap rád néz<br />
Furcsa szerzet a költő<br />
Életre kelti a sötét<br />
Gondolata hajnalban feltör<br />
Meghozza számára a fényt<br />
Árván...<br />
Mindenki rohan a saját vesztébe<br />
Sír, árván, - elhagyott a fészke<br />
Vándorol tömegesen országokon át<br />
Nem néz se törvényt, se határt<br />
Követel, hömpölyög,<br />
mint a rohanó ár<br />
Számukra miért nincs határ???<br />
Ha ki fát ültetett,<br />
megadja az árát;<br />
élvezheti majdan<br />
levelét, virágát.<br />
Olyan lesz a virág,<br />
amilyen a mag volt;<br />
bűnre a büntetés<br />
vihart hozó napfolt.<br />
Az út vége<br />
Kemény sorokba tördelni sorsom:<br />
ez a számadás;<br />
hogy a létből számomra a halál maradt:<br />
semmi más!<br />
Szántai Sándor és Stancsics Erzsébet<br />
Stancsics Erzsébet<br />
Kamocsán jártunk<br />
2017. szeptember végén, egy verőfényes<br />
szerdai napon újra meglátogattuk<br />
Révkomáromban élő barátunkat,<br />
Hostina Irént és Édesanyját. Sok éve<br />
olvasója a Nyírségi Gondolatnak, lelkes<br />
terjesztője a Hírhozó újságnak a<br />
határon túl élő magyarok között. Mostani<br />
kirándulásunk nemcsak az újságok<br />
átadása miatt történt, hanem Irénke<br />
Édesanyja születésnapját szülőfalujában,<br />
Kamocsán ünnepelte a Nyugdíjas klub.<br />
Utoljára hét éve jártunk ott, most Irénke<br />
kedves kolléganője, Alica autójával fuvarozott<br />
minket a Komarnotól kb. 30 kmre<br />
fekvő falu Kultúrházába.<br />
Néhány szót írnék Kamocsáról. A<br />
Nyitrai kerület Érsekújvári járásában<br />
terül el, neve 1416-ban került említésre<br />
először, „Kamacha” néven. A települést<br />
törökök, tűzvész, árvíz pusztította évszázadokon<br />
át, de mégis fennmaradt! 918<br />
lakosából 689 magyar és 158 szlovák.<br />
Híres szülöttei: Lukács Pál gyermekversíró,<br />
Papp Kálmán költő, Baranyai<br />
József író, Besenyei György ref. Biblia<br />
fordító, Pethes János pszichológus-tanár.<br />
A településre aktív társadalmi és<br />
közösségépítő élet jellemző. A Vág folyó<br />
partján lévő kempingben nemzetközi<br />
fesztiválokat rendeznek, homokos partjával,<br />
kellemes erdőivel, finom vizével<br />
turisztikai és pihenő célpontja a határon<br />
innen és túl élőknek. Kamocsa lakóinak<br />
mindig fontos volt a kulturális élet és a<br />
hagyományok őrzése, bemutatása.<br />
Volt időnk, hogy bekukkantsunk a<br />
Kamocsai temetőbe is. A szépen gondozott,<br />
ápolt sírkertben meglátogattuk<br />
Hostina Irénke nagyszülei, rokonai és<br />
más, híres emberek sírját. Fejet hajthattunk<br />
az I. és II. Világháború áldozatainak<br />
emléke és Lukács Pál, a „gyermekek<br />
poétája” sírja előtt.<br />
Mi, a Hírhozó újság terjesztésével<br />
járulunk hozzá a határokon átnyúló,<br />
együttműködési programhoz, a magyar<br />
kultúra terjesztéséhez, a magyar-magyar<br />
kapcsolatok ápolásához. Ennek ad<br />
helyet a Művelődési Házban működő<br />
Nyugdíjasok Klubja is, melynek lelkes<br />
vezetője évtizedek óta: Ilonka. Összefogja<br />
a helyi magyar időseket, havonta<br />
összejöveteleket rendez, és ilyenkor<br />
ünneplik meg a tagok születésnapját is.<br />
Nagy örömmel fogadtak minket, a Hírhozó<br />
újságot és a könyveinket azonnal<br />
elkapkodták. Figyelemmel hallgatták<br />
az irodalmi műsort, verseket, prózákat.<br />
A határon túl élő magyaroknak sokkal<br />
többet jelent az anyanyelvi szó, a csengő<br />
rímek, a közös gondolatok! Köszöntöttük<br />
és koccintottunk a születésnaposok<br />
egészségére, s arra, hogy még sokáig<br />
tudjunk találkozni Kamocsán, mindnyájunk<br />
örömére.<br />
Úgy gondoljuk, hogy bármilyen nehéz<br />
is az élet, a közösen megőrzött emlékekkel<br />
átvészelhető minden romlás. Mi,<br />
idősek egy kicsit olyanok vagyunk, mint<br />
a lefutó homokóra: az a fontos benne,<br />
ami tegnap volt. Az út azonban egyformán<br />
hoz és visz egymás felé, még mindig<br />
tele van élettel és szeretettel.<br />
Megköszöntük Ilonkának s a klubtagoknak<br />
ezt a csodálatos délutánt, elbúcsúztunk<br />
és elindultunk Komárom felé.<br />
Úgy éreztük, valódi értékeket mentünk<br />
át az anyanyelv szigetére felelősséggel,<br />
barátságos kezekkel a szépség és hűség<br />
kettős kötöttségének parancsolatában.<br />
Köszönjük, Kamocsa!<br />
2016. szeptember 21.<br />
20 | 2018. január-február
Múltidéző<br />
2018. január-február<br />
Szántai Sándor<br />
Gödöllői séták<br />
Magyarország 2011-es első félévi európai<br />
uniós elnökségének egyik kiemelt<br />
helyszíne a gödöllői Grassalkovich-kastély,<br />
ahol nem csak miniszteri találkozókat,<br />
hanem EU-csúcstalálkozót is<br />
rendeznek. A gödöllői születésű Szántai<br />
Sándor költő-író, a Magyar Kultúra Lovagja<br />
vállalkozott arra, hogy az olvasóknak<br />
közvetlen érzelmei, emlékei révén<br />
- folytatásokban - bemutatja a várost.<br />
Gödöllő a múltban<br />
Kedves Olvasó! Nem a régmúltat kutatom-keresem,<br />
de visszapillantok Gödöllőre,<br />
olyan adatokra, melyek szinte még<br />
ma is kézzelfoghatóak. Mindehhez olyan<br />
tényeket, és a magam emlékezetét tudom<br />
Önök elé tárni, amelyeket egymáshoz társítottam.<br />
A Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye<br />
általános ismertetőjét és címtárának sajtó<br />
alá rendezett kiadását lapozgatom. Már<br />
akkor régóta érezték egy olyan összefoglaló,<br />
általános ismertetőműnek a hiányát,<br />
amely az egyes helységekre valós útbaigazításokat<br />
ad.<br />
A szerzők felhívják a figyelmet arra a<br />
tényre, hogy a csonka Magyarország jövője<br />
gazdasági megerősödésünktől függ.<br />
Hatalmas kultúránkat, gazdasági helyzetünket<br />
feltárni bel- és külföldi viszonylatban<br />
szükséges. Ezért köszönetüket<br />
fejezik ki az adatok felszínre hozásáért<br />
minden hivatali dolgozónak.<br />
Budapest, 1931. július 6.<br />
Szerkesztőség<br />
Az általános adatokból megtudjuk,<br />
hogy az 1930. évi népszámlálás szerint<br />
Gödöllőn 11.242 lélek élt. „Színmagyar”.<br />
Római katolikus: 7424, református:<br />
2857, ágh.ev.: 410, unitárius: 11, görögkeleti:<br />
8, izraelita: 321, házak száma:<br />
2216. Terület: 10.756 kh., melyből a községé:<br />
28 kh. Szántó: 3855 kh., rét: 693 kh.,<br />
legelő: 1738 kh., erdő: 3554 kh., szőlő:<br />
330 kh., kert: 285 kh., nádas: 4 kh., terméketlen:<br />
407 kh. Talajviszonya: homokos.<br />
Termények: rozs, tengeri, burgonya<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
és gyümölcsfélék. Erdőbirtok: a magyar<br />
királyi koronauradalomé: 3134 kh., úrbéli<br />
közbirtokosság tulajdona: 400 kh.<br />
Gödöllő nagyközség volt, a hozzá tartozó<br />
területeket, mint Máriabesnyőt, búcsújáró<br />
helyként jelölik. A tanyahelyeket:<br />
Szárítót, Babat pusztát és Haraszt pusztát<br />
említik, s külön az alsó és felső majort, valamint<br />
az Antal- és Öreghegyet.<br />
Gödöllő a jelenlegi nevén a legrégibb<br />
okmányokon sehol nem fordul elő. Régen<br />
általában Gedellőnek nevezték. Az 1702-<br />
es évben összeállított adónévjegyzékben<br />
azonban már Gödöllő néven szerepelt. A<br />
régi német földrajzírók Gödöle és Gedelle<br />
elnevezést használták. Azonban 1868. óta<br />
ezt az uradalmat az állam megvásárolta, s<br />
a magyar Szent Korona javai közé iktatta,<br />
s a törvényes kifejezés folytán a Gödöllő<br />
név lett hivatalosan elfogadva.<br />
A Cserhát közepén, a tenger színtje<br />
felett 345 m-re, tehát a Gellért-hegy<br />
ormával egy magasságba esik. Tény az,<br />
hogy a Gellért-hegy bazalt kőzetei egészen<br />
Gödöllőig nyúlnak. Számos jel utal<br />
arra, hogy a föld mélyében<br />
a Parádi vízhez hasonló<br />
kénes, alkalikus források<br />
vannak.<br />
Gödöllő alapítása tulajdonképpen<br />
Grassalkovich<br />
Antal nevéhez fűződik.<br />
A család eredetét egész<br />
bizonyossággal nem lehet<br />
megállapítani. Anynyi<br />
bizonyos, hogy mint<br />
oldalági, rokonság nélküli<br />
név, amilyen hirtelen feltűnt,<br />
éppen olyan hirtelen<br />
elenyészett. Az első Grassalkovich<br />
a Nyitra megyei<br />
Ürmény községben született,<br />
szegény, de nemes<br />
szülőktől. Már gyermekkorában<br />
feltűnt vallásossága<br />
és a jogi tudományokhoz<br />
való hajlama. Ezen<br />
tulajdonságaival később<br />
kortársai fölé emelkedett.<br />
Jogi tanulmányait Pécsett<br />
végezte, és mint szegény,<br />
magára hagyott diák, a Ferenc-rendi<br />
szerzetesektől,<br />
a megmaradt ételből kapott<br />
élelmezést.<br />
-folytatjuk<br />
Megjelent a Hírhozó<br />
2011. február 17.-i<br />
számában<br />
Vántsa Zoltán<br />
Sárréti sík vidéken<br />
Sík vidék ez. Forró talaj.<br />
Költő-társam - róla szavalj !<br />
Róla írjál víg éneket...<br />
Magasztaló szonetteket.<br />
Ameddig a szemed ellát -<br />
Nem láthatol bokrot, sem fát.<br />
Csak a Puszta tárul eléd -<br />
Forró a föld - árnyék se véd.<br />
Ez a Sárrét! Írjál róla,<br />
messze-hangzó harangszóra...<br />
Írd meg azt, hogy itt születtem!<br />
E földön is Ember lettem.<br />
Gyökereim itt lapulnak...<br />
S mindörökké megújulnak !<br />
Timár Gábor<br />
A merénylőhöz<br />
Vallásod szent ügyéért vállaltad a halált,<br />
A keresztesek ellen nyersz majd nagy csatát.<br />
Eljön hozzátok a helyi egyház feje,<br />
A hurrik már várnak, mondá hited mestere.<br />
Rólad fog beszélni az egész világ,<br />
Páran hősnek, többségük gyilkosnak titulál.<br />
Az egész közösség ünnepel majd téged,<br />
Te vagy a hős, ki tudja mi a lényeg.<br />
Büszke rád apád, anyád, s az egész család,<br />
Téged dicsőítenek, te mented meg a hazát.<br />
Amint a bombádat szerelik, lelked megkeményedik,<br />
Nincs kétség szívedben, a nagy nap közeledik.<br />
Itt van az idő, robbanó mellényed felveszed,<br />
Lelked mélyén a kétség parazsa lángolni kezd.<br />
Most már benne vagy, meg nem hátrálhatsz,<br />
Bár lelked, s minden porcikád élni akar.<br />
Felmerül benned az örök probléma,<br />
Mint tömegek gyilkosa kerülsz-e pokolra?<br />
Tán nincs is mennyország, csak örök sötétség,<br />
Hazudik a mester, a robbantás kegyetlenség.<br />
Közel jársz a célhoz, szájad íze rezes,<br />
Megfogod a zsinórt, s a kezed megremeg.<br />
Most már nem akarsz legendás hős lenni,<br />
Hanem egyszerűen tovább akarsz élni.<br />
Feszül a zsinór, s már megállítanád,<br />
De a kezed külön utakon jár.<br />
Jön a robbanás, és a halál vörös köde.<br />
Te most már tudod, hogy mi van mögötte.<br />
| 21
Emlékezés<br />
Hosszú jegenyesor árnyékában<br />
Ballagok én csendesen<br />
Elmerengek múltamon<br />
Milyen is volt gyermekkorom<br />
Gondtalanul éltem az életet<br />
Mezítláb jártam a kerteket<br />
Madár dalolt a fán<br />
Akkor voltam boldog igazán<br />
Örültem a szép nyárnak<br />
Az igazi napsugárnak<br />
Tó vízén hattyúk úsztak tova<br />
Piciny fejüket összedugták néha<br />
Én csodálva néztem a tájat<br />
Messze távolban egy várat<br />
Magasba nyúltak a tornyai<br />
Ragyogtak rajta a nap sugarai<br />
Egyhelyben addig álltam<br />
Zsibbadni éreztem a lábam<br />
Tovább is indultam<br />
Kicsiny kis falumba<br />
Útközben rám köszöntött<br />
Az est fénylő csillaga<br />
Így mutatva utat<br />
A kicsiny házamba<br />
Visszatérek a jelenbe<br />
Szép emléket zártam<br />
A szívem mélyébe<br />
Mely ott is marad örökre<br />
Öröm volt gyermeknek lenni<br />
Aztán felnőtté cseperedni<br />
Felnőttként ballagok<br />
Jegenyefák alatt<br />
Szívemből nóták fakadnak<br />
Végrendelet<br />
Fekszem a halálos ágyamon<br />
Magam köré hívom a családom<br />
Figyeljetek kedves szeretteim<br />
Hozzátok szólnak halkuló szavaim<br />
RÉPÁSI MÁRIA OLDALA<br />
Itt hagylak titeket<br />
Kedves gyermekeim<br />
Először hozzád szólok fiam<br />
Viseld gondját húgodnak<br />
Rátok hagyom mindenem<br />
Lovam, házam s kertem<br />
Éljetek szépen egészségben<br />
Becsületesen a nagyvilágban<br />
Ezeket ne feledjétek<br />
Kedves szeretteim<br />
Apátok szava dicső és igaz<br />
Gondoljatok rám<br />
Ha már nem leszek köztetek<br />
De örökké szeretlek titeket<br />
Értetek éltem itt a földön<br />
De most el kell mennem<br />
Halkuló szavaim<br />
Lassan elcsendesednek<br />
Ne sírjatok ha lecsukom szemem<br />
Mert vár engem az én Istenem<br />
Ezzel véget ért<br />
A földi gyönyörű életem<br />
Születésnapodra<br />
Szellők szárnyán üzenem tenéked<br />
Boldogságból ne fogyjon ki életed<br />
Ragyogjon rajtad a szeretet sugara<br />
Ne múljon el rólad soha - soha<br />
Tanulj meg bízni és szeretni<br />
Az élet göröngyös útjáról<br />
Nem szabad letérni<br />
Járd végig őszintén és hitben<br />
Tapasztalatban nem leszel szegény<br />
Jó tanácsaiddal szelíd vagy és szerény<br />
Ragyogjon életed mint egy piros rózsa<br />
Ne nézz vissza sohasem a múltba<br />
Fogadd el tőlem ezt a verset<br />
Egy jó barát írta teneked<br />
Kire ha rá gondolsz<br />
Arcodra csal egy-egy mosolyt<br />
Szeress engem<br />
Sokszor jársz erre a folyosón<br />
Zengő dallamot dúdolva<br />
Erre fordítva fejed<br />
Ránk villantod tekinteted<br />
Elrettenve látod<br />
Tápot és vizet<br />
Egyikünk se látott<br />
Megfogod a kannát vízzel<br />
Amerre csak nézel<br />
Virágot locsol a kezed<br />
Istenhez emeled szíved<br />
Rágondolva bocsánatot kérsz<br />
Ápolatlan virágokért<br />
Gondját fogod ezentúl viselni<br />
Otthonosan sokszor öntözni<br />
Társként hozzá beszélgetni<br />
Úttörőtáborban<br />
Ha vörös nyakkendőt<br />
Kötök a nyakamba<br />
Szívem azt dobogja<br />
Föl-föl diadalra<br />
Úttörőtáborban vagyunk<br />
S vígan száll a dalunk<br />
Doboljuk az úttörők dalát<br />
Megvédeni a haza zászlaját<br />
Mily szépen hangzik<br />
Ez az ifjúsági dal<br />
Szívünk szárnyal<br />
Mint százféle madár-raj<br />
Eljött a halálom napja<br />
Bátran indulok az útra<br />
Nem szabad őt feledni<br />
Kinek emlékét őszintén kell tisztelni<br />
22 | 2018. január-február
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Vántsa Zoltán versei<br />
Ha rajtam múlna<br />
Még bennem liheg a Nyár heve...<br />
(Vándorúton rég a kikelet.)<br />
Ha rajtam múlna, elkerülném<br />
a csatakos Őszt, a zord Telet.<br />
Ha rajtam múlna, csak Nyár lehetne -<br />
előtte meg illatos Tavasz -<br />
fény-tengerekben fürdenék és<br />
incselkednék - mint kis kamasz.<br />
Gulyás Terézia<br />
Vántsa Zoltán<br />
Naivitás<br />
Nyolcvan verset írtam a Nyáron!<br />
Ennek tán örülni kéne...<br />
Akkor tudnék még többet írni,<br />
Vántsa Zoltán ha a Nyár - Ősszel is Élne.<br />
Gulyás Terézia (Vácrátót)<br />
Felperzselt földek útján járnék...<br />
Üdítene egy zivatar -<br />
mely úgy szakadna rám az Égből,<br />
hogy közben mindent felkavar...<br />
Aztán sebesen elvonulna -<br />
Nap-úr meg szórná fényeit...<br />
Ha rajtam múlna - Ódát írnék,<br />
és Kantátát énekelnék - itt !<br />
Magamról röviden<br />
Nem bűvölnek el a fények -<br />
sem a csillogó szavak.<br />
Erdőben a fát is látom és,<br />
hogy vannak Madarak.<br />
Tudok írni - így is, úgy is.<br />
Sírás közben nevetek...<br />
az emberi butaságtól<br />
mindörökké szenvedek.<br />
Lidérc-fényben aszalódom.<br />
Sosem kímélt e Világ.<br />
Előbb-utóbb csonkig égek...<br />
úgy, - ahogy a gyertyaláng !<br />
Útra készen<br />
Hideg szelek csatangolnak...<br />
bár még nincs vége a Nyárnak -<br />
Vadludak már útra készen -<br />
a Gólyák is délre szállnak.<br />
Mocsarakban béka-nász van.<br />
Varjúk szállták meg a földet -<br />
kukacokat keresgélnek...<br />
köd terít be hegyet-völgyet.<br />
Nyárutó ez, - állíthatom.<br />
Én is útra készen állok -<br />
és a lélek szárnyaival<br />
majd az örök Nyárba szállok.<br />
2018. január-február<br />
Szent István királyunkról<br />
(2015)<br />
Szent István (Vajk) Magyarország első királya, Géza vezér és Sarolta fia volt.<br />
Történetírók szerint 969-980 táján (Esztergomban vagy Székesfehérváron) már<br />
kereszténynek született. 995-ben feleségül vette Henrik bajor herceg lányát Gizellát<br />
és két év múlva atyja halála után 997-ben ő lett a nép vezére.<br />
Közben Koppány is követelte a vezéri hatalmat és Somogy vidékéről Veszprém<br />
tájékára tört, de István legyőzte őt, Koppányt kivégeztette és megkezdte a<br />
magyar egyház szervezését. Uralkodása végéig 10 püspökséget alapított és valamennyit<br />
az esztergomi érsek hatósága alá rendelte.<br />
II. Szilveszter pápa helybenhagyta intézkedéseit és koronát küldött neki,<br />
amellyel 1001. augusztus 15-én királlyá koronáztatta magát. Azóta 1016 év telt<br />
el és benne siratjuk az igazság megtestesítőjét. Első törvényei főképp a hitszegés,<br />
rablás, lopás, fajtalanság elleni törvények voltak, szigorúan követelte a vasárnap<br />
megszentelését, az egyházi törvények megtartását. Az utolsó magyar törzsfőnököket,<br />
saját nagybátyját is Gyulát és Ajtonyt lázadozásaik miatt leverte, területüket<br />
az anyaországhoz csatolta. Elrendelte, hogy minden tizedik faluban templomot<br />
építsenek, amelyeknek látogatásáról erélyesen intézkedett. A királyi tanács tagjai:<br />
a nádor, az udvarbíró, a kincstárnok, a jegyző és egyházi világi méltóságok voltak.<br />
Pénzrendszerül a bajort fogadta el és az első vásárok megtartását is ő rendelte el.<br />
Barátságos viszonyban állt Bizánccal és Velencével. A rabszolgák felszabadítását<br />
uralkodásának utolsó éveiben engedte meg. Több gyermeke is volt, közülük Imre<br />
herceget akarta utódjául, de Ő 24 éves korában 1031. szeptember 2-án elhunyt.<br />
Ezért nővére fiát Orseoló Pétert találta alkalmasnak országa vezetésére és fiává<br />
fogadta. Unokatestvérét Vászolyt, aki királyságára tört, és az összeesküvő főurak<br />
szemeit kiszúratta és fiait: Andrást, Bélát és Leventét száműzte. Összeesküvések<br />
ellen szigorú törvényt hozott.<br />
1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján halt meg, Székesfehérváron<br />
fehér márványkoporsóban temették el. A magyar nemzet három évig gyászolta<br />
halálát. 1083-ban VII. Gergely pápa őt és fiát Imrét a szentek sorába iktatta és ez<br />
időtől fogva a magyar nép kegyelettel és tisztelettel üli meg Szent István király<br />
napját, augusztus 20-át.<br />
Emlékszobra Budapesten, a Halászbástyán áll; Stróbl és Schulek műve, szobrát<br />
Senyei Károly készítette. Jobb kezét a budapesti királyi Zsigmond kápolnában,<br />
hermáját a zágrábi érseki székesegyházban őrzik. Szent István koronája alatt magyar<br />
hazánkat értelmezzük. Koronája, palástja, kardja, országalmája, cipője pedig<br />
a koronázási szertartásoknak elengedhetetlen kelléke.<br />
Nemzetünk Apostola, Szent István Király, Te aki népünket a hit világosságára<br />
vezetted, kérd érettünk Istent, hogy a Kárpát-medence népei bűneiket elhagyva,<br />
Isten és emberszeretetben újra egyesüljenek, - a Te intelmeidet követve,<br />
Boldogasszony Anyánk és Szent Fia, Krisztus vigasztaló örömére.<br />
| 23
Monda Margit<br />
A szív sebei<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Lovas Magda festményei<br />
Ma csendben vajúdik a szívem<br />
Azt hiszem, halálos sebet kapott<br />
Halált szül ez az iszonyú fájdalom<br />
Eddig adott, mindig csak adott.<br />
Szívem ravatalánál tort ül ma a lélek,<br />
Mi szép volt, az veled távozott.<br />
Kihunyni készül egy láng s én félek!<br />
Kívánom, aki bántott, örökre legyen átkozott!<br />
Búsan jajdul lelkem húrja<br />
Sajgó szívemen ütve száz sebet,<br />
Hamvaiból lassan felébred újra<br />
De te ne tudj feledni soha engemet!<br />
Kísért egy kéz, egy arc, egy mosoly<br />
S az álom messze kerüli fáradt szemedet<br />
De nincs már e földön maroknyi hely<br />
Hová pihenni hajthatnád le csendben fejedet.<br />
Mert felmentést ad a szív, ám szól az ész:<br />
S végül ő dönti el a vitát<br />
Mert mindenegyes sajgó sebért<br />
Szívem utolsó dobbanásával<br />
Még bosszúért kiált.<br />
Lovas Magda<br />
Elismerést kapott Malajziából<br />
Hölgy nagybőgővel<br />
Virágcsendélet<br />
Kulimár János Főszerkesztő átadja a Nyírségi Gondolat<br />
Nívó-díját Honvári Erzsébet költőnőnek. Fotó: Szűcs Veronika<br />
24 | 2018. január-február
Kovács István<br />
Vitorlázó falevelek<br />
Színpompás az őszi világ,<br />
Megfestett táj, lombkoronák.<br />
Hull a levél halk csendesen,<br />
Egy régi dalt dúdol nekem.<br />
Ifjak jönnek a kisúton.<br />
Hulló levél ruhájukon.<br />
Ők az ősszel nem tőrödnek,<br />
Kéz a kézben énekelnek.<br />
Náluk nyár van boldog tavasz.<br />
Nekem már csak az ősz maradt.<br />
Néha rám is hull egy levél,<br />
Mely a régi múltról mesél.<br />
Vitorlázó falevelek,<br />
Egy kis diák sír kesereg.<br />
Siratja a régi tavaszt,<br />
Kispadon mely üres maradt.<br />
Hol sokszor jött felém az úton,<br />
Szél hintázik faágakon.<br />
Nem jön, már hiába várom,<br />
Keresem, de nem találom.<br />
Szombathely, köztéri szobor<br />
(Fotó: Fekete Sándor)<br />
2018. január-február<br />
BARANGOLÁS<br />
Sárkány Jenőné Zsuzsanna<br />
versei és rajza<br />
SZÉPKOR<br />
Fáradt szemünkből a könnyek, mint az<br />
Igazgyöngyök, úgy hullnak, peregnek.<br />
Hogy miért is? Öröm, vagy bánat ért?<br />
Mindegy, azok okot nem keresnek.<br />
Elég egy meleg szó, egy ölelés,<br />
Egy mosoly, mi annak is örülünk<br />
De egyben törékenyek is vagyunk,<br />
Mint porcelán, könnyen megsérülünk.<br />
A fiatalabbak még nem értik,<br />
Érzékenységünkön kiakadnak.<br />
Csak az lesz majd furcsa,ha könnyeink,<br />
Ok nélkül, hirtelen kiapadnak.<br />
Addig örüljünk, amíg így érzünk!<br />
Kérjük Istent, még sokáig éljünk!<br />
ÚTKERESÉS<br />
Amerről én jöttem csak egy út volt.,<br />
Visszamenni, csak azon lehetne.<br />
Ahol vagyok, sok felé mehetnék.<br />
Vajon melyik út, hová vezetne?<br />
Bármerre indulok, az út rövid,<br />
Meg kell gondolni, merre is menjek.<br />
Válasszam-e, az út folytatását?<br />
Vagy a csábításoknak engedjek?<br />
Ha az eszemre hallgatok, megyek<br />
Tovább a már megkezdett irányba.<br />
Nem kergetem magam, - csak egy remélt<br />
Boldogságba- bizonytalanságba.<br />
Az ismert út, sejtem hová vezet.<br />
Kitől kérhetnék segítő kezet?<br />
Köszöntjük új<br />
tagunkat<br />
Molnár G.<br />
Krisztina néven<br />
írok, Gyöngyössolymoson<br />
élek,<br />
egy Gyöngyös<br />
melletti kis faluban.<br />
59 éves<br />
vagyok. Hoszszú<br />
ideje tervező<br />
mérnökként<br />
dolgozom a<br />
Mátrai Erőmű visontai bányájánál, bánya<br />
víztelenítéssel, vízrendezéssel, és mindenféle<br />
vízzel kapcsolatos tervezéssel<br />
foglalkozom. Fiatal éveimben újságíróskodtam<br />
néhány évig, tudósítottam több<br />
lapnak (Heves Megyei hírlap, Népszabadság,<br />
Bányamunkás stb.), szerkesztettem<br />
kisebb üzemi lapokat, azután a<br />
műszaki pálya felé fordultam.<br />
Egy 27 éves nagylányom van, aki<br />
jogászként dolgozik. Egy évvel ezelőtt<br />
„tört rám” az irodalom, ismét elkezdtem<br />
írni, néha-néha prózát is, de többnyire<br />
verseket. Hogy jól, vagy rosszul?<br />
Azt szoktam mondani, hogy dolgozom<br />
magamon. Az építő kritikát, véleményt<br />
szívesen fogadom. Keresem a hangom,<br />
többféle stílussal próbálkozom.<br />
A facebook profilom és néhány internetes<br />
írói közösségen kívül a „Litera-Túra<br />
Irodalmi és Művészeti Magazin” honlapján<br />
jelentek meg írásaim.<br />
Ajánlás:<br />
Molnár G. Krisztinát Gyenes István, -<br />
alapító tagunk - , az ismert „vadász-író,<br />
költő” irányította a Nyírségi Gondolat<br />
szerzőinek táborába.<br />
Gyenes Pista barátunkat ezért köszönet<br />
illeti, mert Molnár G. Krisztina munkáit<br />
megismerve, a futballból vett hasonlattal<br />
kijelenthetjük: „jó igazolás volt!”<br />
Kulimár János főszerkesztő<br />
Örökség<br />
Egyszer éget, máskor fázom,<br />
nyitott szívben sok az álom,<br />
mosolyog rám a holdtölte,<br />
esti sugár szeretete.<br />
Behavazott tetők alatt<br />
nyújtóznak a sudár falak,<br />
rájuk kapaszkodik lelkem.<br />
Bár ha tudnám, mit kell tennem!<br />
Boldog, aki egyszerűn él,<br />
nem zavarja a szembeszél,<br />
nekem minden rezzenésre<br />
szívem dobban, ej, mi végre!<br />
Ha az Isten szárnyat adna,<br />
felrepülnék egy csillagra,<br />
szikrát szórnék szerte-széjjel,<br />
gyermekien tiszta kézzel.<br />
Lenne szegénynek ajándék,<br />
öröm, jókedv, szelíd játék,<br />
őszinte szó, szivárványív,<br />
minden embert szerető szív.<br />
Álmok néha álmot szülnek,<br />
angyalok, ha felrepülnek,<br />
sugárzik felénk a béke,<br />
ez az Isten öröksége.<br />
| 25
Kovács István versei<br />
Kisfalumban élt egy juhász<br />
Kisfalumban élt egy juhász,<br />
Volt néki egy kicsi nyája.<br />
A juhait kihajtotta,<br />
Télen, nyáron a határba.<br />
Erdőt, mezőt sokat járta,<br />
Hol legelt a kis nyája.<br />
Lassan ballagott utána,<br />
Közben dalát furulyázta.<br />
Szépen szólt a furulyája,<br />
A csendes táj vízhangozta.<br />
Sok szép dalát úgy játszotta,<br />
Ahogy azt régen tanulta.<br />
Régi kopott furulyája,<br />
Az életét átdalolta.<br />
Az örömét vígan fújta,<br />
A bánatát elzokogta.<br />
Olyan szépen szólt az ének,<br />
Erdőn, mezőn messze zengett.<br />
A madarak is énekeltek,<br />
Amikor ő dalba kezdett.<br />
Furulyája csodás hangja,<br />
Messze szállt az éjszakákba.<br />
A sok fáradt embertársa,<br />
Álmodott szép dallamára.<br />
Diák szerelem<br />
Indulni kell az úton tovább,<br />
Eljött az utolsó búcsúzás.<br />
Add kezembe a kis kezedet,<br />
Indulni kell, mert messze megyek.<br />
Szép volt ez a diák szerelem,<br />
Mely kísért a diákéveken.<br />
Búcsúzóul itt egy szál virág,<br />
Őrizd meg ezt sok-sok éven át.<br />
Az emléked magammal viszem,<br />
Rád gondolok, ott leszel velem.<br />
El kell válni, menni kell tovább,<br />
Nagyon sokszor gondolok reád.<br />
Legyen emlék ez a kis virág,<br />
Ha véget ér az ifjú álmodás.<br />
Szép volt ez a diák szerelem,<br />
Ha véget ér biztos keresem.<br />
Boldog mosoly a szemcsillogás,<br />
Az utamon elkísér tovább.<br />
Add kezembe a kis kezedet,<br />
Mondd még egyszer, hogy nagyon szeretsz.<br />
Elválunk, mert menni kell tovább,<br />
Nagyon nehéz most a búcsúzás,<br />
Szép volt ez a diák szerelem.<br />
Mely összekötött sok-sok éveken.<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Trázsi Éva versei<br />
Tavasz van,<br />
gyönyörű tavasz!<br />
Tavasz van, gyönyörű tavasz!<br />
Lelkemben lángoló sugarak.<br />
Erdők, mezők, s a kék hegyek<br />
látom, amint felém intenek.<br />
Tavasz van, gyönyörű tavasz!<br />
Madár dalol ablakom alatt;<br />
Fűszálak közt nyíló virág;<br />
Ma ünnepel az egész világ.<br />
Tavasz van, gyönyörű tavasz!<br />
Lelkemben lángoló sugarak.<br />
Mert újra itt vagy énvelem:<br />
örök pecsét lettél szívemen.<br />
Mi ezen túl van...<br />
Az égről a felhő le akar szakadni,<br />
sajog a szíved, meg akar hasadni;<br />
Tovatűnt álmok, rogyadozó hitek,<br />
hamis érzéssel ébren tartott szívek...<br />
Bánatod okát kőbe kéne zárnod,<br />
telet a nyárba, hogy ne kelljen fáznod!<br />
S hívni a napfényt, vággyal teli nyarat,<br />
csillámló vízben ficánkoló halat,<br />
rétek virágát, búzának kalászát,<br />
útszéli fáknak gyümölccsel telt ágát;<br />
Mindent, mi maradt, életre kell hívni:<br />
a fehér gólyát, a szürke kócsagot,<br />
két mondat között a félénk holnapot.<br />
S mi ezen túl van, nem kell mellre szívni!<br />
2017.04.14.<br />
Papírhajó<br />
A völgy ölében lenn, párát lehel a tó,<br />
s ringatózik rajta egy kis papírhajó.<br />
Hogyan került oda, mióta állhat ott?<br />
Válaszokra vártam, de senki sem adott.<br />
Valaki várja tán, talán egy kiskölyök,<br />
kinek kezéből a hajó megszökött.<br />
A komisz kishajó merengve álmain,<br />
sodródhatott ide, hullámok hátain.<br />
Magányos útjain követte holdsugár,<br />
a messzi csillagok, a csalfa napsugár.<br />
A kölyök sóhaja a néma csenden át,<br />
szállva szellő hátán tán éppen erre járt.<br />
Törékeny testébe e sóhaj kap bele,<br />
és sodorja lágyan, a köves part fele.<br />
Valóság vagy álom, illúzió csupán?<br />
Én kis papírhajóm, ó annyi év után!<br />
2017.04.15.<br />
Németh Erzsébet Szilvia<br />
Harangszó<br />
Szülőházam ablakából<br />
A távolba tekintek,<br />
Előttem a kicsiny házak,<br />
Mint az apró kincsek.<br />
Pirosló tetők felett<br />
Magasba kúszó orom,<br />
Mennyek felé mutatva<br />
Áll a templom torony.<br />
Harang szava száll a széllel<br />
A kis falu felett,<br />
Vajon ki tudja, hogy e dallam<br />
Kinek mit jelent?<br />
Mit jelenthet a gyermeknek<br />
Kit gyötör a láz?<br />
Miért ring tőle lágyabban<br />
Az aranyló kalász?<br />
Mit jelent a réten mindig<br />
Félve búvó nyúlnak?<br />
Mit jelent az elnyújtózó,<br />
Jóllakott nagyúrnak?<br />
Mit érez a kies pusztán<br />
Nyáját őrző pásztor?<br />
Mit érez a gólyapár<br />
Mely oly sokat volt távol?<br />
Miért rebegnek az ajkak<br />
E dallam hallatán?<br />
Miért kulcsolja két kezét<br />
Fáradt dédapám?<br />
Miért vet bőszen keresztet<br />
Száz és száz kéz?<br />
Miért mondják az öregek:<br />
Az élet oly nehéz?<br />
Mit jelent a harang szava<br />
tova rebbenő?<br />
Miért lett még szebb előttem<br />
A sok piros tető?<br />
2017.02.20.<br />
26 | 2018. január-február
Albert Ferenc<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Németh Erzsébet Szilvia (Kecskemét)<br />
Albert Ferenc<br />
Végítélet…<br />
Ember! Figyelmeztettelek ne tedd!<br />
A föld mit neked kölcsön adtam,<br />
holnapra egy élhetetlen, lakhatatlan<br />
sivár bolygó lesz, s veled együtt nyeli el<br />
a galaxis feneketlen, fekete lyuka.<br />
Mert nem hallgatsz az intő szóra;<br />
tetteid vezérli pár hamis próféta!<br />
Néked egyetlen istened Mammon,<br />
és folyton csak profitot hajszolva<br />
lennél népeknek nagyhatalmú ura,<br />
vívmányod az atom, s hidrogénbomba,<br />
netán vegyi fegyver, népeket tartva<br />
sakkban ezzel, s legfőbb támaszod a pénz<br />
és a felhalmozott fegyver arzenál,<br />
miből szintén tengernyit profitálsz,<br />
papolsz, hogy mindenekfelett állsz és diktálsz...<br />
Hiszed, hogy pénzeddel és fegyvereddel<br />
megvásárolhatod a föld minden népét,<br />
s kényszeríted annak fejét rabigába,<br />
nyomorba taszítva, sárba tiporva,<br />
csavarod ki utolsó csepp verejtékét,<br />
miközben rabolod földnek kincsét,<br />
s nem hagyva abba, örökös a hajsza...<br />
Közben gyáraid okádva a mérget,<br />
szemetet…, betakarva földet és eget,<br />
felzabálva mind az éltető oxigént,<br />
míg mint „felsőbbrendű” háttérbe simulva,<br />
éjente magadban mormolod: pénz, pénz, pénz.<br />
S ha az összes eleven „droid” kidől a sorból,<br />
a szalag mellett máris robot pózol,<br />
kinek kapacitását terra bájtok adják,<br />
teljesítménye, csillagközi magasság,<br />
ez már tetszik e zsírtól csepegő pár száznak,<br />
kiknek elméjét blokkolja a kapzsiság,<br />
mely nélkülöz minden szabályt és etikát,<br />
már, már elhiszik magukról ők az Isten...<br />
Ember! Ne képzeld önmagad Istennek!<br />
Nem lehet senki embernél emberebb;<br />
ezen földön nem él felsőbbrendű nép,<br />
és mindent nem vehetsz meg pénzedért.<br />
Nem ér fabatkát sem harácsolt vagyonod,<br />
ha e kölcsön kapott bolygót elpusztítod,<br />
vele együtt pusztulsz, s nem marad írmagod...<br />
Ékszer<br />
Pusztám közepén magányom rugdosom,<br />
Mögöttem csapdosva sorsom az ostorom.<br />
Ezernyi érzés, mint szétguruló gyöngyök<br />
Életem útján a fakó kis göröngyök.<br />
Előttem a jövőm, mögöttem a múltam,<br />
Merre is vezethet a rám szabott utam?<br />
Segíts ó égi hang, hogy mindig halljalak,<br />
Segíts megengednem, hogy vígasztaljanak.<br />
Jobbra tekinve hívnak a mesebeli tájak,<br />
Balra a szívemtől szürke sziklák állnak.<br />
Kanyargó út mentén táblán lóg a nevem,<br />
Dátumként alatta: ez itt a jelen.<br />
Felettem a gerendák szú ette legendák.<br />
Amit a szemem lát, biztosan valóság?<br />
Mindenki e Földön a saját hitét issza,<br />
De pillangó a gubójába soha sem tér vissza.<br />
Mint lépteim nyomán a meghajló fűszálak,<br />
Foszlanak semmivé az e világi vágyak.<br />
Lépteim egyre szaporák, szél fújja arcomat,<br />
Fel kell hát adnom örökös harcomat.<br />
Szívemben érzem a millió dobbanást,<br />
Könnycseppek záporként verik a föld porát.<br />
A távolban fény dereng, ócska régi lámpás<br />
Mindíg belülről fakad az égi áldás.<br />
Nyújtom hát két kezem a világot markolom,<br />
Színét és illatát magamba habzsolom.<br />
S eltűnik egyszerre minden külső kényszer,<br />
Érzem a boldogság a legszebb lelki ékszer.<br />
2014. március 20.<br />
Körmendi románc<br />
Kastélykertre ül a homály;<br />
az égre tűzött csillagok<br />
egymás után sorra gyúlnak.<br />
Hallgatnak évszázados fák,<br />
melyek alatt lusta padok<br />
álmos macskaként elnyúlnak.<br />
Kavics csacsog talpuk alatt;<br />
összesúgnak suhanc cserjék<br />
tekintélyes lombos fákkal.<br />
Két szerelmes ifjú ballag;<br />
szoros, mohó az ölelés,<br />
nem törődnek külvilággal.<br />
Lila ködként rájuk szakad<br />
vágyuk selyméből szőtt lepel,<br />
s az est sötét pongyolája.<br />
Vén Göncöl, míg égre kaptat,<br />
nyújtózkodó lusta pad lett<br />
dúló szerelmük oltára.<br />
A távoli lámpa fénye<br />
csak pislog prűden, szerényen<br />
majd pironkodva hunyorog.<br />
Éjszakai égnek kékje,<br />
Holdat tartva lágy ölében<br />
e szép románcon mosolyog.<br />
Az oldalon szereplők fotói<br />
Mert a visszaszámlálás már kezdetét vette.<br />
Idővel, mint láncra vert agár, nyüszítve<br />
kérsz megbocsájtást, tűrve porig alázást,<br />
hiába rísz térdre esve, lehetsz bűnös, bűntelen,<br />
ember és embertelen, céda és léha,<br />
csecsemő és agg; ... a galaxis nem válogat...<br />
A végítélet napján, mikor e bolygó<br />
darabjaira hull a semmiségbe veszve,<br />
apró darabokra zúz mindenkit és mindent,<br />
s gigászi űrszemét tölti be a végtelent...<br />
Albert Ferenc<br />
Németh Erzsébet Szilvia<br />
2018. január-február<br />
| 27
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Molnár Ágnes<br />
(Gyulaháza)<br />
Bagoly<br />
Béni és<br />
az új erdész (15. rész)<br />
- Hol jártál Bénikém? – kérdezte<br />
anyukám.<br />
- A dicsőségtáblánál voltam, - mondtam<br />
büszkén. Képzeljétek el, a mi osztályunkból<br />
mindenki a listán van, -<br />
mondtam.<br />
A szüleim is örültek, és azt mondták,<br />
hogy büszkék vagyunk rád Bénikém.<br />
Bianka odajött hozzám, és azt kérdezte.<br />
Béni én is a listán vagyok?<br />
Igen a listán vagy hugicám, mondtam,<br />
és megöleltem Biankát.<br />
Bianka annyira örült, hogy örömében<br />
elkezdett táncolni.<br />
A kistestvéreink, akik addig hangosak<br />
voltak elhallgattak, és csőrtátva nézték<br />
Biankát.<br />
Elkezdtem én is táncolni, s mire odanéztem,<br />
a kistestvéreink már aludtak.<br />
Menjünk vacsorázni, utána aludni, -<br />
mondta apukánk halkan.<br />
Elmentünk vacsorázni és a nyárról<br />
beszélgettünk.<br />
- Remélem jó nyarunk lesz, - mondta<br />
anyukánk.<br />
- Ha Baltazár nem lesz itt, biztosan, -<br />
mondta apukánk.<br />
- Igazad van Kedvesem – mondta<br />
anyukánk. Baltazár mindent összezavar.<br />
Meghallottam a nevet, hogy Baltazár,<br />
megborzadtam. Minek emlegetik Baltazár<br />
bácsit. Éjszaka rosszat fogok álmodni,<br />
- gondoltam.<br />
Vacsora után mindenki ment aludni.<br />
Mint mindig, akkor is a kedvenc<br />
ágamra repültem, és hamar elaludhattam.<br />
Egy réten találtam magamat. Gyönyörű<br />
volt a rét, egészen addig, míg megláttam<br />
Baltazár bácsit.<br />
Szedjed a pávatollat! Szedjed a pávatollat<br />
Bénikém, - mondta Baltazár bácsi,<br />
és szúrós szemmel nézett rám. Egy<br />
darabig szedtem a pávatollat, de aztán<br />
fellázadtam.<br />
Szedjed te a pávatollat, én nem szedem!<br />
- mondtam mérgesen.<br />
Baltazár bácsi meg akart verni, de<br />
nem hagytam magam. Nekimentem, és<br />
hirtelen azt éreztem, hogy elkezdek zuhanni.<br />
Kinyitottam a szemem, és tényleg<br />
zuhantam. Visszarepültem a helyemre,<br />
és nem mertem elaludni. Végül mégis<br />
elaludtam, és ismét azt éreztem, hogy<br />
Baltazár bácsi üldöz engem. Mikor újra<br />
felébredtem, már világos volt.<br />
Akkor megláttam a szüleimet és elmondtam<br />
nekik, hogy rosszat álmodtam.<br />
Elmondtam mit, és a szüleim végighallgatták.<br />
Ne aggódj Baltazár bácsi miatt, hisz<br />
nem fog bennünket zavarni, mondta<br />
apukánk.<br />
Fellélegeztem a jó hír hallatán.<br />
Mire megreggeliztünk, a kistestvéreink<br />
is felébredtek. Bianka és én segítettünk<br />
a kicsik etetésében. Nehezen ment,<br />
mert nagyon éhesek voltak. Sokáig etettük<br />
a kistestvéreinket, és ez nagyon nehéz<br />
volt.<br />
Mikor végre jóllaktak, nagyon elfáradtunk.<br />
Sose fogok megnősülni, gondoltam<br />
magamban.<br />
Biankával elkezdtem röpködni, mikor<br />
megláttam Őz Ödönt, aki az erdőben<br />
cikázott. Nagyon megörültem neki.<br />
- Ödön! Ödön! – kiabáltam hangosan.<br />
Ödön meglátott engem, és boldogan<br />
üdvözölt.<br />
- Képzeld el Béni,- mondta Ödön, mi<br />
gyerekek egy őrséget alapítunk. Ez lesz<br />
az erdőőrség.<br />
Fogunk vigyázni az erdőre, a mi erdőnkre.<br />
Mindenki csatlakozhat hozzánk, aki<br />
szívén viseli az erdő sorsát. Egyből jelentkeztem<br />
az őrségbe.<br />
- Délután várunk a tisztáson, ahol<br />
gyűlést tartunk, - mondta Ödön, és továbbment.<br />
A húgommal megbeszéltem, hogy mi<br />
is adjuk tovább a hírt. A húgom repült<br />
erre, én arra, mindenkit értesítettünk.<br />
Ezután a tisztásra repültem. A tisztáson<br />
már folyt az előkészület a gyűlésre.<br />
Medve Menyus, az ifjabb volt a kezdeményező.<br />
Mindenki mondta, hogy<br />
Menyus olyan, mint az apja.<br />
Menyus meglátott, elém tett egy papírt,<br />
és azt mondta: - Béni írd alá, ha<br />
hozzánk akarsz tartozni.<br />
Aláírtam a papírt, és vártam, hogy mi<br />
fog történni. Mindenki aláírta, és megalakult<br />
az erdőőrség.<br />
Menjünk haza ebédelni, és ebéd után<br />
jöjjünk vissza, - mondta Menyus. Mindenki<br />
az otthona felé vette az irányt.<br />
Mire hazaértünk, már kész volt az ebéd.<br />
A húgommal megebédeltünk, és repültünk<br />
vissza a tisztásra, ahol már gyülekeztek<br />
az állatgyerekek. - folytatjuk<br />
Mindenki<br />
világítson a<br />
maga helyén<br />
(10.rész)<br />
Sári<br />
Katalinnal<br />
beszélget<br />
F. Nagy József<br />
Úgy határoztunk,<br />
hogy a gazdasági<br />
irányítás az<br />
enyém lesz, a közbiztonságért<br />
Árvai<br />
Sári Katalin<br />
Elemér, a pénzügyért Meleg Géza felel.<br />
A döntő szavazat engem illet.<br />
Miskolcon rendkívüli állapot alakult<br />
ki. Halálos áldozatok nagy számmal<br />
voltak. A tervezett feladatokat<br />
a 21 fős, majd a 9 fős bizottsággal<br />
egyeztetve határoztuk meg.<br />
Célunk a köznyugalom fenntartása,<br />
a termelő tevékenység, a<br />
pártok megszervezésének mielőbbi<br />
megvalósítása volt. Minden településen<br />
megszerveztük a Nemzetőrséget.<br />
A sztrájkokat beszüntettük, a<br />
tanítást megkezdtük az iskolákban.<br />
A tanácsok alkalmatlan vezetőinek<br />
felmondtunk. A gazdáknak Ezüstkalászos<br />
Téli gazdasági tanfolyamokat<br />
szerveztünk. A gazdák kívánságainak<br />
megfelelően megváltoztattuk a<br />
cukorrépa termesztés, felvásárlás feltételeit<br />
a Szerencsi Cukorgyárral. A<br />
közadókat beszedtük, a községek, járási-városi<br />
tanácsok gazdasági ügyeit<br />
ellenőrzés alá vettük.<br />
Egy alkalommal felkeresett a hidasnémeti<br />
csehszlovák határcsendőrség<br />
küldöttsége azzal, hogy az<br />
ÁVH-sok elhagyták a határszakaszt.<br />
Megindult a csencselés, több felelős<br />
pártvezető értéket visz át a határon,<br />
menedéket kérve. Személygépkocsival<br />
mentem át Kassára, ahol a határcsendőrséggel<br />
szerződést kötöttem,<br />
miszerint csak az én aláírásommal<br />
mehet át a határon bárki. November<br />
1-én a kassai tanács elnöke egy kedves<br />
levelet küldött nekem, amelyben<br />
feleségemmel együtt a város látogatására<br />
hív. A meghívás november 6-ra<br />
szólt, ám már november 5-én házi<br />
őrizetben voltam. (folyt. 29. oldalon)<br />
>>><br />
28 | 2018. január-február
Történetek a forradalom<br />
tizenkét napja alatt<br />
Az egyik község tanácselnökét besúgással<br />
vádolták, és a Miskolcról kiérkező<br />
forradalmárok letartóztatták. Másnap<br />
szándékoztak felette ítéletet mondani.<br />
Felesége felkeresett és sírva könyörgött:<br />
mentsem meg a férjét. Hisz rendelkezésemre<br />
bocsátották a besúgók névsorát.<br />
Megjegyzem, a névsor akkor már nem<br />
volt a birtokomban, mert átadtam egy<br />
rendőrtisztnek, majd a titkos névsort a<br />
munkástanács megsemmisítette. Mégis<br />
átbicikliztem Abaújkérbe, s a kérdésre:<br />
„Rajta van-e nevezett a besúgók listáján?”<br />
„nem”-mel feleltem. Kérték, mutassam<br />
meg a listát, mire azt feleltem:<br />
„A forradalom tisztasága megkívánja,<br />
hogy csakis a színtiszta igazat mondjuk<br />
és higgyünk egymásnak. Ha még ezekben<br />
a napokban is kételkedünk, akkor<br />
hiába ontják a vérüket testvéreink a pesti<br />
utcákon.” A nevezett személyt szabadon<br />
engedték.<br />
Az egyik állami gazdaság sertéshizlaldájába<br />
október 28-án éjjel egy teherautós<br />
csoport érkezett. Sertéseket<br />
rakodtak a teherautóra. Mindezt éjjel<br />
2-kor jelentette nekem a telepvezető,<br />
aki motorbiciklivel érkezett a lakásomra.<br />
Közölte, hogy az éjjeliőrt bezárták<br />
a disznóólba. Riasztottam a 6 főből álló<br />
nemzetőr csapatot, s motorral kimentünk<br />
a majorba. Pisztolylövések után<br />
felszólítottuk őket: „Be vannak kerítve!<br />
A rablás tilos a forradalomban!” Mivel<br />
a rablók nem látták, hogy hányan vagyunk,<br />
visszaengedték a rakományt és<br />
gyorsan elhagyták a helyszínt.<br />
Ugyanezen a napon délután jött<br />
hozzám egy nemzetőr, mondván: a kőbányászok<br />
fel akarják robbantani Sárosiné<br />
– az MDP-titkár házát. Gyülekeznek<br />
a ház előtt, készítik elő a robbantást.<br />
Nyomban odamentem. Beálltam a ház<br />
két utcai ablaka közé. Azt mondtam a<br />
munkásoknak: „ A forradalom tisztaságát<br />
meg kell őrizni! Ha nem hallgatnak<br />
rám, bemegyek a lakásba és rám robbanthatják!”<br />
Végül a robbantás elmaradt.<br />
A forradalom napján, október 23-<br />
án a darálót bezárták, ablakait, ajtóit<br />
bedeszkázták. A gazdák terményei ott<br />
maradtak. Azt akarták, hogy a tulajdonos<br />
üzemeltesse a darálót. Leverték a<br />
zárakat, deszka rácsokat, az azt akadályozó<br />
családtagokat megverték. A nemzetőrséggel<br />
sikerült a zűrzavart felszámolnom,<br />
felügyeletükkel üzemelhetett<br />
a daráló.<br />
<br />
2018. január-február<br />
-folytatjuk<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Soltész Katalin (Budapest)<br />
Egyiptom<br />
18 évvel ezelőtt voltam<br />
először Egyiptomban, de<br />
akkor csak Alexandriában<br />
és Kairóban. A mostani 8<br />
nap, ami valójában 6 volt,<br />
- kimondottan az ókori<br />
Egyiptom látnivalóira<br />
irányult. Egy mondatba<br />
foglalva a véleményemet<br />
elmondhatom, hogy programokban<br />
nagyon gazdag,<br />
de hihetetlenül fárasztó volt ez az út,<br />
ennyi látnivalóhoz minimum 10 nap<br />
kellett volna.<br />
Idegenvezetőnk Aida, arab papa és<br />
magyar mama gyermekeként látta meg<br />
a napvilágot 43 évvel ezelőtt, amelyből<br />
mindössze 3 évet élt Magyarországon,<br />
de tökéletesen és szépen beszél magyarul.<br />
Érdekes, hogy édesapja másodszori<br />
nősülésénél is magyar feleséget választott<br />
és most is Magyarországon él. Aida<br />
egyébként minden évben egy hónapot<br />
tölt nálunk, és akkor már honvágya<br />
van Kairó iránt. Négy nyelvet beszél és<br />
művészettörténész. Éppen ezért nagyon<br />
nehéz volt tőle az engem – a műemlékeken<br />
túl – érdeklő kérdésekre kielégítő<br />
választ kapni.<br />
Mindennek ellenére egy kis információ<br />
Egyiptomról (mert már régen tanultunk<br />
róla).<br />
Az ország területe több mint tízszer<br />
nagyobb Magyarországénál. Ebből<br />
mindössze alig 4% a „zöld” vagyis mezőgazdaságilag<br />
hasznosítható terület, a<br />
többi sivatag.<br />
Egyiptom a 20. században sokat háborúzott,<br />
1948 és 1973 között 4 háborút<br />
vívott Izraellel, de a 70-es évek óta a<br />
béke uralkodik és igyekeznek kiaknázni<br />
az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket.<br />
2002-ben több mint 4 millió turista<br />
járt Egyiptomban.<br />
A 80-as évektől kezdve beindult a<br />
szállodaépítés, minden jelentős szállodalánc<br />
képviselteti magát Kairóban, de<br />
akár Luxorban is. Az ország területén kb<br />
70 millió ember él, 8 havonta 1 millió a<br />
népszaporulat. Az ország lakosságából<br />
25 millió a 15 év alatti, 20 millió a munkaképes<br />
és 11% a munkanélküli.<br />
Az uralkodó vallás régen a kereszténység<br />
volt, de a VII. században jöttek<br />
(1.rész)<br />
a muzulmánok és azóta a<br />
lakosság 85%-a muzulmán,<br />
15% keresztény. Érdekesség,<br />
hogy mindenki vallásos,<br />
vagyis hívő, ugyanis a<br />
gyerek az apa vallását örökli<br />
és azt be is írják a személyi<br />
igazolványba.<br />
Az átlagfizetés 100 USD,<br />
(1 USD= 6 E Font , 1 egyiptomi<br />
font= 33 HUF). Évi<br />
6000 E F alatti jövedelem után nincs<br />
„SZJA”, egyébként a személyi jövedelemadó<br />
10-30%.<br />
A tömegközlekedés, kórház és iskola<br />
(az állami), ingyenes. (Bár a<br />
tömegközlekedésben nem vagyok<br />
100%-ig biztos). A gyógyszerek és lakossági<br />
áramfogyasztás, mármint a világítás<br />
nagymértékben támogatott.<br />
Egyiptom mindent gyárt, amire a<br />
lakosságnak szüksége van, bár ezeket<br />
importból is lehetne biztosítani. A minőség<br />
természetesen hagy kívánnivalót<br />
maga után. Amiből igazán importra<br />
szorul, az a búza. Exportterméke a zöldség-gyümölcs<br />
(kár, hogy nincs a mangóból<br />
és guavából nálunk, mert nagyon<br />
finomak), márvány és gránit.<br />
Jelentős a vas, acél, textil, a petrolkémiai,-<br />
és építőipar, de ugyanígy a gépkocsi<br />
összeszerelés és buszgyártás is.<br />
A benzin nagyon olcsó, 1 liter benzin<br />
1 Font, vagyis 33 Ft. Van is autó bőven<br />
mindenfelé, noha a közlekedési szabályokat<br />
nem ismerik, nem is tartják be,<br />
de jól vezetnek. Elképesztő a közlekedési<br />
káosz, de szerencsére nincsenek olyan<br />
nagy dugók a városi közlekedésben.<br />
Büszkék arra, hogy ők nem elvakult<br />
arabok, ugyanis csak egy felesége van<br />
az ottani férfiaknak, és manapság ritka<br />
a teljesen elfátyolozott nő. A nők mindenhol<br />
dolgozhatnak, még bíró is lehet,<br />
van két miniszternő is. A nők 55, a<br />
férfiak 60 évesen mehetnek nyugdíjba.<br />
Van egészségügyi és nyugdíjbiztosítás<br />
is, - de, hogy hogyan működik, azt<br />
nem tudhattam meg. Ez elvileg van, de<br />
szerintem nem igazán működik (látván<br />
a falvakban élők körülményeit és figyelembe<br />
véve a munkanélküliséget). Szóval<br />
szépek az elvek, de a valóság kicsit<br />
rosszabb.-folytatjuk<br />
| 29
Papp Ferenc (Kecskemét)<br />
Antalfy Istvánnak<br />
- Csendesen ragyogsz -<br />
Itt élsz közöttünk,<br />
mint egy jelző kő.<br />
Versekben lépdelve,<br />
az emberöltőt.<br />
Falu télen<br />
Weöres Sándor emlékére<br />
Falu tornyán<br />
szélkakas<br />
félig havas<br />
félig vas.<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Z. Tóth Sándor<br />
festményeiből<br />
válogattunk<br />
Szárnyalni csendben,<br />
békességben.<br />
Élni kínokat, hazán túl<br />
havas messzeségben.<br />
Megérkeztél a múltból és<br />
egy kéz nyúlt feléd.<br />
Bizony ez is már több,<br />
mint ötven év.<br />
Elolvadt a hó,<br />
s jött a pattanó tavasz.<br />
Duna-Tisza köze<br />
otthonod maradt.<br />
Városod, házad,<br />
Feleséged, gyermeked,<br />
barátok, ismerősök<br />
tisztelete - múlt s jelen.<br />
Még zizeg a papír,<br />
ceruza ír.<br />
Új vers születik,<br />
csak még bírd .<br />
Itt élsz közöttünk,<br />
mint egy jelző kő.<br />
Versekben lépdelve,<br />
az emberöltőt.<br />
S Te csendesen<br />
ragyogsz.<br />
Isten lát<br />
és megóv.<br />
Kecskemét, 2002.júl.16.<br />
Eső esik<br />
fényező,<br />
jég pikkelyez<br />
háztetőt.<br />
Dűlőúton<br />
siklik szán,<br />
kertek alatt<br />
szél dudál.<br />
Lassan bújik<br />
a köd elő,<br />
hó fedi<br />
a temetőt.<br />
Távolban harang kondul,<br />
szürkületből alkonyul.<br />
2016. június 2.<br />
Weöres Sándor<br />
Z. Tóth Sándor festés közben<br />
Hvar szigetén (Horvátország)<br />
Golgota<br />
Antalfy István Pilinszky<br />
díjas költő, műfordító<br />
Papp Ferenc<br />
Nagymosás<br />
30 | 2018. január-február
Dr. Katona Sándor<br />
fotóalbumából E. Nagy<br />
István válogatott<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Szerkesztőségi látogatás<br />
Lovassy Gézánénál,<br />
Hajdúszoboszlón.<br />
Dr. Katona Sándor<br />
Szűcs Veronika (szerkesztőségvezető) és vendéglátónk<br />
Dr. Szegedy Gyula temetése Debrecenben<br />
Lovassy Gézáné előadás közben,<br />
alul pedig a festményei<br />
Hajnal a tengernél<br />
Az igazi DEAC és utódai<br />
Öregfiúk találkozója:<br />
Magyar Válogatott -<br />
DEAC<br />
Alkony a tengeren<br />
2018. január-február<br />
| 31
A Balkánról először a több<br />
mint ötszáz éves török uralom,<br />
másodsorban pedig a<br />
XX. századi szörnyű háborúk<br />
jutnak eszünkbe. Pedig a Balkán<br />
a középkori keresztény<br />
Európa kivételes kincseit őrzi.<br />
Ennek okán látogattam el néhány<br />
hete négy kis államába:<br />
Macedóniába, Albániába,<br />
Montenegróba és Koszovóba.<br />
Most csak arra nyílik mód,<br />
hogy egy-egy világörökség<br />
bemutatásával tisztelegjünk<br />
ezen országocskák építészeti<br />
öröksége előtt.<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Világörökségek nyomában, a Balkánon<br />
Ohrid, a Szent Szófia székesegyház<br />
A legelsők között lett világörökség<br />
az Ohrid-régió kulturális<br />
és történelmi együttese<br />
és természeti környezete, Macedónia<br />
leghíresebb műemlékeivel<br />
(no és Albániával közös<br />
tavával). Ohrid városát még az<br />
illírek alapították, majd római<br />
korszaka után a 4. században<br />
vált püspöki székhellyé. A 9.<br />
századtól lett a szláv kereszténység<br />
egyik központja, ahol<br />
számos kolostort alapítottak.<br />
Fénykorát, a 10. század végén élte,<br />
mikor egy ideig Sámuel bolgár cár<br />
birodalmának fővárosává tette, ekkor<br />
emelték hatalmas citadelláját is.<br />
Később szerb fennhatóság alá került,<br />
1394-ben pedig az Oszmán Birodalom<br />
részévé vált, egészen 1913-ig. A<br />
város legfőbb nevezetessége a Szent<br />
Szófia székesegyház, melyet a IX. század<br />
második felében kezdtek építeni,<br />
de a mai képét a XI. században kapta,<br />
amikor Leo ohridi érsek főtemplomává<br />
avatta. A templomot később mecsetté<br />
alakították át. Ekkor freskóit<br />
lefestették, ám ezeket egy restaurálás<br />
során mára újra láthatóvá tették. Az<br />
ősi város másik híressége a dombtetőn<br />
álló Ohridi Szent Kliment-templom.<br />
II. Palailogosz Andronikosz<br />
1295-ben építtette, bizánci hadvezér<br />
veje fogadalmi ajándékaként.<br />
A török időben ez volt a keresztény<br />
hitélet központja. Világhírét a Palailogosz-reneszánsz<br />
festőinek, pontosabban<br />
Mihajló és Eutükhiosz fantasztikus<br />
freskóinak köszönheti. Az<br />
itteni Ikonmúzeumban 22 freskó-másolatot<br />
helyeztek el, a felső teremben<br />
pedig több mint negyven pompás<br />
ikon sorakozik, kezdve az 1045-50-<br />
re datált Szent Vaszilij Veliki és Szent<br />
Nikola ikonjától a XIII. századi Krisztus-ikonokig.<br />
Majdhogynem véletlenül<br />
bukkantam rá egy ókeresztény<br />
templom maradványaira, mely mozaikmúzeum<br />
is egyben. Hatalmas –<br />
görögfeliratos, pávás - mozaikját le is<br />
fotóztam. Betértem a rekonstrukció<br />
alatt álló Nemzeti Múzeumba is. Két<br />
termét - az ICOMOS-igazolványomnak<br />
hála - megtekinthettem. Az elsőben<br />
görög-római és ókeresztény kőemlékeket<br />
láttam, a másik teremben<br />
kortárs grafikusok és akvarellisták<br />
még le nem szedett kiállítását.<br />
Utazzunk tovább most Albániába,<br />
Beratba, melynek történelmi központja<br />
az ország egyik legfőbb attrakciója,<br />
egyben UNESCO-világörökség<br />
is. Bár ma is lebilincselő látvány<br />
„az 1000 ablakos város”, a meredek<br />
hegyoldalban egymás fölé épült házak<br />
panorámája, szomorúan kellett<br />
megállapítanom, hogy Berat<br />
pusztul. 2009-es ottjártam óta<br />
szemmel láthatóan tűnnek el<br />
a régi épületek, a hangulatos<br />
homlokzatok, a fellegvár is<br />
omlik-romlik. Ott egykoron<br />
14 keresztény templom működött.<br />
Az egyikben, s annak<br />
kolostorában Onufri, a XVI.<br />
században élt festőóriás múzeumát<br />
rendezték be. Most<br />
a legtöbb időt a hétszáz éves<br />
Szentháromság templomban<br />
töltöttem. Épp’ restaurátorok<br />
dolgoztak benne, de a kupoladob<br />
freskóit azért már<br />
megtekinthettem. A felújítás<br />
nehézségeiről, a majdani állagmegóvás<br />
problémáiról is<br />
beszámoltak. Berat érdekes<br />
látványossága a Néprajzi Múzeum,<br />
amit egy gazdag kereskedő<br />
házában rendeztek<br />
be. Alul informatív múzeum,<br />
fönn egy autentikus lakásbelső,<br />
szobákkal, konyhával,<br />
terasszal. Ez legalább – hála<br />
vezetőjének - kitűnően működik.<br />
Montenegró ékszeres ládikája és<br />
idegenforgalmának talán legnagyobb<br />
vonzereje Kotor (Cattaro) városa,<br />
mely a középkorban a kereskedelem<br />
és a művészetek fontos központja<br />
volt. A remek természetes kikötővel<br />
rendelkező várost görög telepesek<br />
alapították, később római fennhatóság<br />
alá került, majd Bizáncé lett. A<br />
fontos kikötővárost a 13-14. században<br />
öt kilométer hosszú pártázatos<br />
fallal övezték.<br />
Ennek ellenére volt a szerbeké,<br />
magyaroké, velenceieké, osztrákoké,<br />
oroszoké, franciáké, montenegróiaké,<br />
majd 1918-ig a Monarchia hadikikötőjeként<br />
volt ismert. Kotor kétségkívül<br />
legnagyobb építészeti értéke a<br />
katedrálisa, melyet még 809-ben alapítottak,<br />
s Szent Trifunnak szenteltek.<br />
A frissen restaurált bazilika egyik<br />
kincse Girolamo da Santa Croce három<br />
szentet ábrázoló képe. (Kár, hogy<br />
információs felirat nélküli, így csak<br />
az lel rá, aki keresi!) Lépcsőn megközelíthető<br />
kápolnában őrzik Szent<br />
Trifun ereklyéit, mellette pedig Krisz-<br />
32 | 2018. január-február
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Berat, a Néprajzi Múzeum<br />
Kotor, a katedrális rózsaablaka<br />
tus- és Madonna-ikonokat is tartalmazó<br />
egyházművészeti gyűjteményt<br />
helyeztek el, kitűnő példát mutatva a<br />
teljes körű örökségvédelemre.<br />
Montenegrótól – és freskós északi<br />
kolostoraitól - búcsút véve, szakadó<br />
hóesésben vágtunk neki az 1710 m<br />
magas határhágónak. Az elakadt autók<br />
előtti hóakadályokat a sofőrök<br />
ásókkal próbálták elhányni. Rozaje<br />
felett „a helyzet fokozódott”.<br />
Egy kipördült kamion és egy árokba<br />
csúszott busz miatt tíz órát töltöttünk<br />
a hó fogságában. Végül már<br />
vaksötét este egy KFOR-os hókotró<br />
mentett ki minket.<br />
A negyedik ország, Koszovó csak<br />
2008. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét,<br />
igaz, az USA és az EU többségének<br />
támogatásával. (Azóta a világ<br />
112 országa ismerte el, köztük Magyarország<br />
is.) Az UNESCO a világörökség<br />
részévé nyilvánította középkori műemlékeit:<br />
a török korszak előtt emelt szerb<br />
ortodox templomokat. Ezek leghíresebbike<br />
Peja/Pec, melyet az írott források<br />
1202-ben említenek először, azonban<br />
hamarosan püspöki székhely lett.<br />
1346-ban ide költözött a pátriarcha, így<br />
a szerb egyházi élet központja is. Azóta<br />
itt négy templom kupolái csillognak.<br />
Ezek igencsak veszélyeztetettek! A főleg<br />
albánokból álló lakosság ugyanis<br />
közel 90%-ban szunnita muszlim. Bár<br />
már a koszovói háború előtt is több<br />
mint ötszáz mecsetjük volt, szaúdi támogatással<br />
számos új is épült. Ugyanakkor<br />
az ortodox templomok jó részét<br />
lerombolták.<br />
Magam is láttam romos templomokat,<br />
s az is feltűnt, hogy szinte minden<br />
kétnyelvű tábláról levakarták, vagy lefestették<br />
a szerb feliratokat. A vidék<br />
sorsát jól mutatja, hogy 1389-ben török<br />
uralom alá került, 1689-ben pedig –<br />
újabb megtorlástól tartva - Csarnojevics<br />
Arzén patriarcha arra hívta föl az<br />
itteni keresztényeket, hogy biztonságosabb<br />
földön,<br />
Magyarországon<br />
keressenek<br />
menedéket.<br />
De mi lesz<br />
az ősi szerb<br />
templomokkal?<br />
Sipos<br />
László<br />
Kislexikon<br />
Albánia<br />
Területe: 28.748 km 2<br />
Lakossága: 3,6 millió fő<br />
Fővárosa: Tirana<br />
Koszovó<br />
Területe: 10.887 km 2<br />
Lakossága: 2 millió fő<br />
Fővárosa: Pristina<br />
Macedónia<br />
Területe: 25.713 km 2<br />
Lakossága: 2 millió fő<br />
Fővárosa: Szkopje<br />
Montenegró<br />
Területe: 14.026 km 2<br />
Lakossága: 680 ezer fő<br />
Fővárosa: Podgorica<br />
2018. január-február<br />
| 33
Bemutatkozik<br />
Dr. Bényei Miklósné<br />
Dr. Csikai Erzsébet<br />
1948. február 10-én születtem,<br />
- egy akkor Szabolcs<br />
megyei - most Borsod-Abaúj-Zemplén<br />
megyei kis faluban,<br />
Tiszaladányban. Családunk<br />
egyszerű, vallásos,<br />
szorgalmas, becsületes és a<br />
rászorulókhoz vagy bajba jutott<br />
emberekhez mindenkor<br />
segítőkész volt.<br />
Édesapámat református<br />
papnak szánták, de nagyapám<br />
elesett az I. világháborúban,<br />
így otthon szükség<br />
volt a segítő kézre, tehát nem tanulhatott<br />
tovább. De minden szabad idejében<br />
olvasott és írt. Édesanyám sem tanulhatott,<br />
ám Ő is folyamatosan képezte<br />
magát.<br />
Egy időben szociális gondozónő is<br />
volt, - sőt verseket is írt. Amikor beteg<br />
lett, elhoztuk Debrecenbe, és itt ápoltuk<br />
nagy szeretettel. Egyszer semmit nem<br />
mondott, csak megfogta a kezem. Attól<br />
kezdve írok én is. Hogy ezek milyen versek,<br />
annak megítélését a Tisztelt Olvasókra<br />
bízom.<br />
Annyit fűzök csupán hozzá, hogy<br />
ezek az írások szívemből jövő üzenetek,<br />
méghozzá olyanok, amelyek engem<br />
megnyugtatnak, - és úgy tapasztaltam,<br />
hogy mások is szívesen olvassák.<br />
Lehet, hogy nem minden verstani<br />
szabálynak felelnek meg, de mi, évente,<br />
amikor Kardoskúton összejövünk, nagy<br />
örömmel olvassuk és hallgatjuk a lelkünkből<br />
áradó üzeneteket.<br />
Az igazsághoz az is hozzátartozik,<br />
hogy Édesapám is író-olvasó ember volt,<br />
ebből eredően gyakorta válaszolt az újságcikkekre.<br />
Mai szóhasználattal élve,<br />
külsős tudósítónak is nevezhetnénk.<br />
Magamról pedig végezetül még anynyit,<br />
hogy Dr. Ötvös László, Debrecenben<br />
élő Tiszteletes Úr bíztatására<br />
jelentkeztem itt, aki a Kulturális Szalon<br />
Tiszteletbeli Elnöke.<br />
Ajánlás:<br />
Tisztelt főszerkesztő úr, kedves János!<br />
„Szívesen számolok be arról, hogy<br />
Erzsébet asszony szorgalmasan műveli<br />
a versírást. Ezeket évek óta megmutatja<br />
nekem. Szülei a Népi Írók Baráti Köréhez<br />
tartoztak, és véleményem szerint Erzsébet<br />
asszony fejlődését is elősegítené,<br />
ha csatlakozhatna a Nyírségi Gondolat<br />
Olvasói és Publikálói Társaságához.<br />
Jó munkát kívánok és barátsággal<br />
ölellek: Ötvös László.”<br />
A Szerkesztőség állásfoglalása:<br />
A fenti ajánlást és Bemutatkozást, valamint<br />
Dr. Bényei Miklósné Dr. Csikai<br />
Erzsébet munkáit tartalmazó eddig megjelent<br />
köteteket megismerve, örömmel fogadjuk<br />
Társaságunk Tagjainak sorába<br />
Erzsébet asszonyt. Az alábbiakban pedig<br />
munkáit is ajánljuk Olvasóink szíves<br />
figyelmébe.<br />
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Boldogságra<br />
születtünk<br />
De jó lenne ezt életünk folyamán meg<br />
is tartani. Rajtunk múlik!<br />
A gondolataink határozzák<br />
meg életünket. Ha gondolataink<br />
pozitívak, tetteink is<br />
azok lesznek. Ha cselekedeteinkben<br />
a szívünk jelzéseire<br />
figyelünk, - jó úton járunk.<br />
Könnyen megtanulható,<br />
könnyen elérhető, hogy életünk<br />
boldog legyen, hisz csupa<br />
egyszerű dolog határozza<br />
meg. A mosoly, munka, mozgás,<br />
megértés, megelégedettség,<br />
mértéktartás, megbocsátás, megbízhatóság,<br />
megújulás, mának örülés,<br />
másság elfogadása, mimika, megpihenés,<br />
masszírozás, múlt elengedése, minőség,<br />
megelőzés, megvalósítás, melegség,<br />
művesség, merészség (aki mer, az nyer),<br />
megfontoltság, megszépülés, mozdulat<br />
finomsága, megemlékezés, megnyugvás,<br />
meditáció, megbecsülés, méregtelenítés,<br />
mindenért hálásnak lenni, minden<br />
nap jót cselekedni, megcsodálni valamit,<br />
meseszép gondolatok, megismerkedni<br />
valamivel, megismerkedni valakivel,<br />
megölelni akit szeretünk, mindennap<br />
vidámság (örömhormonok), megemészteni<br />
a dolgot, megadni a tartozást, megadni<br />
a tiszteletet, megtalálni az igazit,<br />
meggondolni a tetteinket, mindenkinek<br />
segíteni, mérget elengedni, maradiság leküzdése,<br />
magyarságunk védése, megszégyenítés<br />
kerülése, makacsság leküzdése,<br />
magamutogatás helytelensége, méltósággal<br />
meghalni, megőrizni az emlékeket, a<br />
most fontossága, mások figyelmes meghallgatása,<br />
megtalálni küldetésünket,<br />
meghittség, megőrizni a titkot, megbízni<br />
a másikban, megbecsülni amit elértünk,<br />
megtartani a barátságot.<br />
Ha letértünk a helyes útról, vissza<br />
kell kanyarodni a gyermeki énünkhöz,<br />
a gondtalan, boldog gyermekkorhoz.<br />
Amikor mindig tudtunk mosolyogni,<br />
amikor még minden vágyunk beteljesült,<br />
mert hittünk benne, amikor működött a<br />
gyermeki hatalmas fantáziánk. Amikor<br />
még nem viselkedtünk, amikor még hittük,<br />
hogy minden szép és jó, amikor még<br />
tudtunk önfeledten örülni, a játékban<br />
elmerülni. Sokat kacagni, az érzéseinket<br />
kimutatni, vidáman szaladgálni, és minden<br />
léptünket a szívünk vezényelte.<br />
Ne fussunk reményvesztetten a boldogság<br />
után. A boldogság madara bennünk<br />
él, csak engedjük szabadon, hogy<br />
szárnyaljon, boldogan repüljön, és akkor<br />
mindig visszatér hozzánk. Ne mástól<br />
várjuk a boldogságot, azt csak mi magunk<br />
tudjuk megteremteni, megőrizni<br />
és megosztani.<br />
Dr. Bényei Miklósné<br />
Dr. Csikai Erzsébet<br />
Újfehértón,<br />
emlékek közt<br />
kutatva…<br />
Békési Gyula<br />
(1924 – 2003)<br />
Újfehértón<br />
született, nyolc<br />
gyermekes<br />
kisparaszti családban<br />
nőtt fel.<br />
1957-től a Szabadegyetem<br />
tanulója volt,<br />
majd villany- és rádiószerelői szakmában<br />
szerzett képesítést. Fiatalon kezdett<br />
írni, példaképe József Attila volt.<br />
Izgalmakkal teli élete volt. A háború idején<br />
leventeszökevényként üldözték, mad<br />
letartóztatták. A harcok elmúltával részt<br />
vett az ország villamosításában.<br />
Aztán végleg Budapesten telepedett le.<br />
Sírja a Kerepesi temetőben van.<br />
Így vallott egy helyütt: „Nehéz időszakomban<br />
csak egyetlen író - Fodor András<br />
- erkölcsi támogatása erősített.”<br />
Felesége Boda Margit (1954). Egy fiúk<br />
született (Gyula, 1955). 1963 és 2002 között<br />
hét verses kötete jelent meg.<br />
Díjai, elismerései:<br />
A Szépirodalmi Kiadó Nívódíja (1981);<br />
A Munka Érdemrend ezüst fokozata<br />
(1984); SZOT-díj (1973); Nagy Lajos-díj<br />
(1991); József Attila-díj (1992);<br />
A Nyírségi Gondolatban ma is publikáló<br />
Barcs János költő révén, lapunk elődjében,-<br />
a Perifériában - többször közöltük<br />
írásait.<br />
Békési Gyula<br />
Rátok bízom<br />
- Barcs Jánosnak -<br />
Borfűtött szellem; feszül benne<br />
A nem tudom, - mintha úr fiú lenne...?<br />
Rátok bízom: döntsétek el Ti<br />
Csórikáim, kik bent vidultok<br />
Sietve, itt a korcsma-bűzben, -<br />
Jelen vagytok...? Csak mint az Isten...<br />
Ám Ő feszül; s a sorsot mellen<br />
„Nódítja” - ám kikért és kik ellen? …<br />
Oly lengeteg-ing ennek bizonyossága,<br />
Sámánkáim, - mint holt fa ága.<br />
(Fehérgyarmat, 1970. július 22.)<br />
Békési Gyula József Attila-díjas,<br />
SZOT-díjas költő Újfehértó,<br />
1924. november 10. - Budapest,<br />
2003. február 19.<br />
34 | 2018. január-február
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Dolinay Tamás<br />
Hősök tere<br />
(valamikor Beloiannis tér)<br />
1955.-re épült fel a Béke-ház, amely<br />
eredetileg tiszti háznak készült, de<br />
nem népesítették be a katonák, így<br />
jutott hely nekünk is, mivel ki kellett<br />
költözni a kórházból.<br />
Vegyük sorjában az épületeket: dísze<br />
a térnek a Megyeháza, mely éke a<br />
városnak is. A hátsó traktusban voltak<br />
a megyei múzeum kincsei, ahová<br />
a néhai Dr. Csallány Dezső Igazgató<br />
Úr jóvoltából betekinthettünk, mint<br />
brancsbeliek. Mindent a szemnek,<br />
de semmit a kéznek. Itt volt a Halász<br />
Csárda, ahová előszeretettel jártunk<br />
anyám kedvéért, majd a Bajor Söröző,<br />
ahová én is szívesen mentem, de hová<br />
lettek a finom sörök és a sörkorcsolyák?<br />
Itt volt a Vesszős nevű kocsmaipari<br />
létesítmény cigányzenével. Csecsemőotthoni<br />
rövid működésem során itt<br />
üldöztük a főnővérrel az egyik kismamát,<br />
aki jobban szerette a csillogást,<br />
mint porontya szoptatását. Itt volt az<br />
ominózus fodrászat, ahol Miklós bácsi<br />
3 Ft-ért adott fazont a fejemnek, mielőtt<br />
kezdődött az iskola. A tér másik<br />
felén állt Orosz bácsi fabódéja, ahol<br />
nyáron fagylaltot, télen sült gesztenyét<br />
és tököt lehetett kapni sovány pénzért.<br />
Itt van az Irodaház, városunk egykori<br />
büszkesége. A 3. emeleti nagyteremben<br />
ping-pongoztunk. Jeles napokon<br />
pedig bálok voltak, öltönyös és nyakkendős<br />
bálok. Ma is áll az épület, a<br />
suta, nagyra nőtt oszlopaival, de hogy<br />
mi van benne most, magam sem tudom.<br />
Mi, békeházi srácok, ahogy javult<br />
az idő, kinn üldögéltünk a parkban,<br />
gusztáltuk a csajokat, sziszegtünk<br />
a nőknek, játszottuk a nagyfiút.<br />
Persze ott volt szemben a kisállomás,<br />
ahonnan bőven volt utánpótlás.<br />
Itt találkozott a kisvonat és a Sóstóra<br />
menő városi villamos. Hej, azok a sóstói<br />
utak az erdőn át, a nyitott kocsikkal,<br />
a folyton nevető és csínytevésre<br />
vállalkozó kamaszokkal. Szóval hol<br />
vannak már? Csak egy árva villamoskocsi<br />
áll mementónak a tér közepén és<br />
annak is kilopták a lámpáját.<br />
Ezek a nagyfiúk ma már kis öregek<br />
lettek. Némelyikük az örök vadászmezőkön<br />
kergeti a csodaszarvast, mások<br />
valahol messze sóhajtanak fel, ha viszszagondolnak<br />
a hajdani csínytevésekre,<br />
de hát a térnek is más neve van,<br />
más sóhajokkal.<br />
2018. január-február<br />
Dolinay Tamás Dr. Forgácsaim 4 című kötetének bemutatója. Balról<br />
az orvos-író-szerkesztő, jobbról Mohai Gábor rádiós és televíziós<br />
bemondó, előadóművész. Díjai: Radnóti-díj (1971), Magyar<br />
Köztársasági Arany Érdemkereszt (2001), Kazinczy-díj (2012)<br />
Kulimár Edit (Nyíregyháza)<br />
Édesapám,<br />
néhai Kulimár<br />
Miklós kulturális<br />
gyűjteményéből<br />
válogattam:<br />
(a forrás ismeretlen)<br />
Kulimár Miklós<br />
114 éves a<br />
képünkön<br />
látható<br />
férfi Japán<br />
Tokunoshima<br />
szigetén<br />
él, távol a<br />
civilizáció<br />
zajától,<br />
füstjétől. Ő a<br />
szigetország<br />
legöregebb<br />
polgára; a<br />
nagy kort jó<br />
egészségben<br />
érte meg.<br />
Nyíregyháza, Tallér utcai kertünk<br />
őszi dísze (Fotó: Kulimár Edit)<br />
Kulimár Edit - Leányportré<br />
| 35
Előadások és<br />
kiállítások<br />
Sipos László műemlékvédő, műemlékfotós<br />
tavaly – mint ahogy azt a<br />
nyomtatott és elektronikus médiában<br />
követhettük – tucatnyi előadást tartott…<br />
Bár már korábban is tartottam vetítettképes<br />
műemlékes előadásokat Budapesttől<br />
Bécsig, Nyíregyházától Révkomáromig,<br />
az elmúlt évben valóban jóval<br />
több felkérésnek kellett eleget tennem:<br />
Debrecenben a DAB székházban, Nyíregyházán<br />
az Egyetemen és a Megyei<br />
Könyvtárban, az Alvégesi és a Városmajori<br />
Művelődési Házban, a vajai várban,<br />
de felkért ilyenre a Dialóg és a Kodály<br />
Társaság is. Ezek jórészt a műemlékvédelemről<br />
és a veszélyeztetett, vagy elpusztított<br />
világörökségekről szóltak, no<br />
meg az észak- és dél-amerikai kulturális<br />
kalandozásaimról. Most tervezek egyet<br />
az egzotikus szigetekről! Az adventet<br />
Jamaicán, a Kajmán-szigeteken és a Bahamákon<br />
töltöttem, keresve-kutatva az<br />
ottani kulturális örökségvédelem gyakorlatát.<br />
Sok jó és kevésbé jó példára<br />
leltem, mindemellett sok-sok különleges<br />
élmény is ért.<br />
Még mindig látható a „Színház az<br />
egész világ” című fotókiállítása a Móricz<br />
Zsigmond Színházban, a vajai várkastélyban<br />
pedig az „In memoriam Palmyra”.<br />
Lesznek újabb kiállítások is?<br />
Februárban a Szent Imre Katolikus<br />
Gimnáziumban Angkorról, a titokzatos<br />
ősi khmer fővárosról rendezünk egy<br />
„szépiára és törtfehérre hangolt” fotografika-kiállítást.<br />
Egy másik talán az előkészületben<br />
lévő Perszepolisz-albumhoz<br />
kapcsolódik majd. Terveim közt szerepel<br />
még – egy inspiráló felkérésnek köszönhetően<br />
- egy zenei témájú fotósorozat<br />
összeállítása is. Az különösen nagy kihívás<br />
lesz! – mondta Sipos László.<br />
Kulimár János<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Kiss László (Nyíregyháza) versei<br />
Megéred…<br />
Leszek a vállad tenyerem alatt,<br />
leszek az a szó, ami az ajkadon ragad,<br />
légies alakhíd, ki mögötted reked,<br />
nem menekülnék; mert úgy nincs<br />
miért legyek.<br />
Léteszmélet...<br />
A vég kilincsét nyújtja,<br />
hogy átadja karfáját az újnak,<br />
s mi nézzük, ahogy repkednek éberen,<br />
ahogy megbolondulnak.<br />
Érzék a szerv,<br />
a szerkezetet bújja,<br />
nem létezhet szebb -<br />
nem ordít; csak súgva.<br />
Valahol...<br />
Találni valamit,<br />
amit nem kerestünk,<br />
szeretni valakit,<br />
ha már régen elfeledtünk.<br />
Érezni azt,<br />
ami a ritkaságban járkál,<br />
megkapni engem,<br />
s hinni; csak rám vártál.<br />
Helyzet...<br />
(Haiku)<br />
Szólni hív a „bír”;<br />
te erőt veszel rá, vagy<br />
hagyod magadon.<br />
Tóth-Hekkel Arany (Székesfehérvár)<br />
Márciusi ifjak<br />
Szédült tavaszi szélkeringő<br />
Új dallal jő észt veszejtőn<br />
Hegyen-völgyön madárének<br />
Ébreszti a magyar népet<br />
Üde zöldjét bontja az ág<br />
Újjászületés hozz megváltást,-<br />
Kincses honunkra szórj áldást,-<br />
Leljünk végre békés nyugvást!<br />
Ember embert ne gyűlöljön<br />
Kéz a kézben összeforrjon<br />
Ne hagyjuk bóvlinak leírni<br />
Nemzetünket porig alázni<br />
Új márciusunk jövendő idusán<br />
Élhetőbb lét köszöntsön reánk<br />
Zsákutcákból nyílt utcákba lépve<br />
Őrizzük meg magyarságunk épen<br />
Hagyományos kincseinket védve<br />
Tegyük dolgunk reményteli hévvel<br />
Ajkainkon zengjen-bongjon ének<br />
Honunk mindennél szebb lészen<br />
Oly be hányszor leigáztak minket<br />
Csordult vére sűrűn őseinknek<br />
Himbálódzik múltunk mérlegnyelve<br />
Évezredek haláltusás rémessége<br />
Hitvány ebek ügetve csaholnak<br />
Mindenséget maguknak akarnak<br />
Összetörnek emberséget fojtón<br />
Tiszta énű becsületest olcsón<br />
Mi nem veszett fejsze nyele<br />
Rendezetlent rendezni kell<br />
Szemfedőt borítani a lépre<br />
Felemelkedést kelteni életre<br />
Éjszakai bíborpalást fényeddel<br />
Sugározz reményt a szívekbe<br />
Lélekszürkeségre derűt hevíts<br />
Nyugovónkra békés álmot boríts<br />
Szétmarcangolt szép hazánk<br />
Csonkolták tested hajdanán<br />
Árnya kísértetként hat ránk<br />
Békétlenség vetett itt tanyát<br />
Néma ajkon régi szónoklat<br />
„Talpra magyar, hí a haza!”<br />
Új szólam, jer haza magyar<br />
„Itt az idő, most vagy soha!”<br />
Sipos László<br />
Kiss László<br />
Tóth-Hekkel Arany<br />
A végtelen kékség peremén<br />
Békegalamb rajzolódik fölém<br />
Távoli kép, csapdosó szárny<br />
Márciusi ifjak bús éneke száll<br />
(2013)<br />
36 | 2018. január-február
Ha nem a teljes magány az<br />
osztályrészünk, nyilván emberek<br />
között élünk, akikhez alkalmazkodnunk<br />
kell.<br />
Másokra, személyekhez, dolgokhoz<br />
igazodnunk kell. Rendet kell<br />
tennünk a fejünkben, mert különben<br />
nem tudjuk, hogy mikor, kinek, mit<br />
mondjunk, mit hallgassunk el, netán<br />
kire figyeljünk, és hogyan variáljunk<br />
abban, hogy a kíváncsi tekinteteket<br />
és kérdéseket kikerüljük.<br />
Reggelizünk. Hónapok óta napjában<br />
háromszor leülsz ugyanazon személy<br />
mellé vagy szembe vele. Udvariasan<br />
kell viselkedni, ha tetszik, ha<br />
nem. Nem bámulhatsz a másik képébe,<br />
mit tehetsz tehát akkor? Időnként<br />
rápillantasz, összetalálkozik a tekintetetek,<br />
és jelentőségteljesen, bizalom<br />
gerjesztően mosolyogsz rá, hogy<br />
úgy érezze, minden rendben van. Ő<br />
visszanéz és hálásan mosolyog, Lehet,<br />
hogy ő is ezt teszi veled?<br />
Igen, - így van ez! És az asztal alatt<br />
bátorítólag megsimogatod a 94 éves<br />
néni lábát.<br />
- Nyugodjon meg, nem fogja senki<br />
bántani. Mire ő visszanyeri önbizalmát:<br />
ezek szerint mégsem megy<br />
Ausztriába?<br />
- De olyan is van, amikor valaki<br />
azt mondja:<br />
Aluszik a szomszéd néni? S még<br />
halkabban:<br />
- Akkor nem zavarok ...<br />
- Nem mindenkinek kényszer,<br />
hogy megfeleljen a körülményeknek.<br />
De térjünk vissza az „eredeti”<br />
címhez.<br />
Egy lakó egész délután a TV-t<br />
üvölteti hivatkozásul arra,<br />
hogy este 10-ig azt csinál, amit akar.<br />
Ahelyett, hogy én is elkezdeném<br />
üvöltetni a rádiót, mert azt csinálok,<br />
amit akarok, - kimegyek este fél kilenckor<br />
mosni, - most is elvesztettem<br />
a gondolatmenetet, mert kintről<br />
mindenféle beszédek zavarnak meg<br />
... Hogy is van? Ja, már megint üvölt<br />
a TV, hangosan szól. Ja, és bedugom<br />
a fülem, fülhallgatóval, hogy ne halljam<br />
a reklámokat. Fel kell hangosítani<br />
a rádióm, mert a reklám üvölt.<br />
2018. január-február<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Vass Veronika (MENADEL) (Tatabánya)<br />
Mondom a magamét...<br />
- Megfelelési kényszer -<br />
Az egyik szobából az RTL híradó<br />
üvölt, a másikból szófoszlányokat<br />
hallani. Most mennek a tények! Ezt<br />
még csak meghallgatom, aztán menekülök<br />
ki az ebédlőbe, hogy ha épp<br />
nincs ott valaki, írhatnék egy levelet.<br />
Egyébként igyekszem ebéd közben<br />
nem hallani a szuszogásokat, a<br />
csámcsogásokat. de nehezen megy.<br />
Rám mosolyog egy néni, aki igazából<br />
nincs is tisztában azzal, kire néz, csak<br />
féloldalt dőlve ölébe beleöntve a tányér<br />
tartalmát mosolyog, ha kell, ha<br />
nem.<br />
Én ezt nem bírom! - gondolom,<br />
nem megyek bingózni. Naponta beszólnak<br />
az ajtón. Emberek, ki jön<br />
bingózni? Jelentkezzen! Le ne késsenek!<br />
Szédületes memóriafejlesztő a<br />
3000 db-os puzzle!<br />
Este lekapcsolják a villanyt, mert<br />
hatkor jó éjszakát kívánnak!<br />
Azt hiszem, legjobb lesz, ha most<br />
kivonulok a porta elé. Mindenki karattyol<br />
valamiről!<br />
Mindenki a magáét mondja, én<br />
meg erről gondolom a magamét.<br />
Van, hogy egyszerre hárman beszélnek,<br />
egy nekem szól, egy a csoportnak,<br />
és a következő magának<br />
deklarál hangosan. Úristen, itt meg<br />
lehet bolondulni!! Kire figyeljek?<br />
Ezek egymást figyelembe sem veszik.<br />
Magamban kezdek szelektálni, hogy<br />
meg ne bolonduljak! Egy belső irányzékkal<br />
mindent hallok, de nem reagálok<br />
csak arra, aki nekem szól. Arra<br />
sem kell mindig, elég egy bólintás,<br />
vagy annyi: hát igen! Aki pedig csak<br />
osztja az észt, arra a lelki füleimet be<br />
kell zárnom. Mit mondjak, hogy ne<br />
sértődjön meg? Hogy igazat is mondjak?<br />
Hogy ne tudják meg ki és mi érdekel?<br />
Hiszen nekem egyébként jogom<br />
lenne azt csinálni, amit akarok.<br />
De hát folyton kérdeznek: miért nem<br />
azt csinálsz inkább, pl. nem jössz bingózni,<br />
kihúzod magad, a többiek elől<br />
menekülsz... De én nem elkülönülni<br />
akarok tőlük. Csupán megőrizni függetlenségem<br />
foszlányait. Csupán el<br />
szeretném egymástól különíteni a jót<br />
és a rosszat, az elegyedést és az ünneplést.<br />
Énnekem<br />
minden egyforma,<br />
egy<br />
szinten egyek<br />
vagyunk. Emberek. Örömökkel, tragédiákkal,<br />
vágyakkal stb.<br />
De szeretném a lelki függetlenségem<br />
is megtartani. Ehhez pedig embereket<br />
kell keresnem, akikkel lehet<br />
igazán beszélgetni, akik meghallgatnak,<br />
segítőkész válasszal készen állnak<br />
tanácsot adni.<br />
Igen, az ember csak másban<br />
moshatja meg arcát, hiába is<br />
fürösztené önmagában, mint ahogy<br />
József Attila írta.<br />
Ezáltal gazdagodunk, és válunk<br />
jobb vagy gyengébb emberekké. Minden<br />
tőlünk függ. Nagyon fontos, hogy<br />
figyeljünk mindenre, de ez a megfelelési<br />
kényszertől különbözzön. Anynyiban,<br />
hogy merjük egymás társaságában<br />
jól érezni magunkat. Néha<br />
a lelki radart is ki lehet kapcsolni,<br />
és egyszerűen csak csöndben lenni.<br />
Merjünk önmagunkká válni bárhol<br />
is vagyunk. Őszinte emberekké!<br />
Tata, 2017. 02. 20.<br />
Kiss László<br />
Jövő időre...<br />
Apró is lehetnél,<br />
olyan örömmel teli,<br />
más, mint a másoknak,<br />
más, mint mondjuk neki.<br />
Zavartság nélkül<br />
megpihennék nálad,<br />
valóra váltanálak,<br />
s nevezhetnél vágynak.<br />
Zokoghatnál,<br />
- de csak örömittas,<br />
szólhatnék neked,<br />
hogy lelkeddel is izgass.<br />
Támadhatnál nekem,<br />
- de öleléssel védve - ,<br />
hogy úgy simulhassak,<br />
mint fáradt arc a kézbe.<br />
| 37
A hosszútávfutó<br />
magányossága<br />
(2. rész)<br />
Sári Kati interjúja<br />
Tabajdi Józseffel<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
- Erről az időkről a történelem könyvek<br />
keveset adnak vissza. Milyen volt<br />
akkoriban az élet?<br />
Még a vetőmagot is el kellett rejteni,<br />
mert azt is lesöpörték. Az engedélyezett<br />
disznóvágás messze nem fedezte a többgyerekes<br />
család élelmiszerszükségletét.<br />
Éjjel vágtunk disznót, ahogy mindenki<br />
más. Nem árultuk el egymást, nagyon<br />
összetartóak voltunk. Egyszer édesapám<br />
bement a hatósághoz, hogy szeretne<br />
„Feketén” disznót vágni. Nem győzték<br />
csitítani, hogy ezt azért ne nagyon hangoztassa,<br />
ha jót akar magának. Sietett<br />
felvilágosítani a hivatalnokokat, hogy a<br />
tanyacsoport neve, ahol lakik „Fekete”<br />
majorság. Ja, vagy úgy ! – enyhültek meg<br />
az elvtársak és engedélyezték a disznóvágást.<br />
Emlékszem, hajnalban kellett sorba<br />
állni a kenyérért. Sokszor még akkor<br />
sem jutott. A napi fejadag fél kg/fő volt.<br />
Bátyám kerékpárral járt Dunaújvárosba,<br />
onnan hozott egy-két egész kenyeret.<br />
Mekkora kincs volt az!<br />
Mégsem emlékszem arra, hogy valaha<br />
is éheztünk volna. Ami kevés volt,<br />
azt jól beosztottuk. Mindenkinek megvolt<br />
a saját feladata. Állatokat őriztünk,<br />
dolgoztunk a földeken. A Kígyós-patak<br />
mellett laktunk. Nyáron kiszáradt, de<br />
amikor víz volt benne, oda jártunk halászni,<br />
fürödni. Néha piócák ragadtak<br />
ránk, de ezzel nem törődtünk.<br />
A tőlünk 1 km-re lévő Solt-Járáspusztai<br />
osztatlan általános iskolába<br />
jártunk. Amikor a Kígyós-patak megáradt,<br />
csónakkal keltünk át rajta, mert a<br />
híd messze volt. Az alsó tagozatba 30-40<br />
gyerek járt, őket egy tanító néni tanította,<br />
a 25-30 felső tagozatos diákot pedig<br />
egy tanító úr. Egy osztályterem volt.<br />
Egyik héten délelőtt járt az alsó tagozat,<br />
délután a felső, másik héten fordítva. A<br />
nagy létszám ellenére jól megtanítottak<br />
mindenkit az alapokra. Tanítóinkat mélyen<br />
tiszteltük, rendbontás ritkán fordult<br />
elő. Szerettem iskolába járni. Kevés kivétellel<br />
szinte végig kitűnő tanuló voltam.<br />
Tanító urunk műszaki ember volt,<br />
sokat segítettünk neki a gépek takarításában,<br />
szerelésében, a betakarítási munkákban.<br />
Ennek a tudásnak később nagy<br />
hasznát vettem.<br />
Az általános iskola elvégzése után két<br />
évig várnom kellett, mert csak bizonyos<br />
létszám után indítottak géplakatos szakmai<br />
képzést. Addig otthon dolgoztam,<br />
segítettem amiben kellett. 16 éves koromban<br />
öt fővel végre elkezdhettük a<br />
géplakatos szakma tanulását Kunszentmiklóson.<br />
19 évesen, a szakmunkás bizonyítvány<br />
megszerzése után dolgozni<br />
kezdtem a Gépjavító KTSZ-ben Szabadszálláson.<br />
21 évesen besoroztak katonának. A<br />
budapesti Folyami Flottához helyeztek,<br />
ahol matrózként dolgoztam. A Dunán<br />
hajózva nagyon sok szép vidékre eljutottam.<br />
Egyszer statiszta is lehettem az<br />
„Aranyfej” című filmben, amelynek<br />
Esztergályos Cecília volt a főszereplője.<br />
Akkoriban egy statisztának 30 forintot<br />
fizettek egy napra. Nagyon élveztem<br />
a forgatást, és nem mellesleg jól jött a<br />
zsebpénz is. Ráadásul akkoriban a technika<br />
olyan kezdetleges volt, hogy csak<br />
napsütésben lehetett forgatni. Amikor<br />
nem sütött a nap, a Duna-parton lebzseltünk.<br />
- Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba<br />
a futással?<br />
A katonaság azért is emlékezetes számomra,<br />
mert rendszeresen rendeztek<br />
futóversenyeket, amelyet mindig megnyertem.<br />
Leszerelés után visszamentem a Mezőgazdasági<br />
Gépipari KTSZ-hez dolgozni.<br />
Forgácsolás, vasszerkezeti munka<br />
volt a feladatom, de kovácsműhelyben is<br />
dolgoztam . Vidéken is rendszerint első<br />
helyezett lettem a futóversenyeken. A<br />
kollegák biztattak, hogy próbáljak meg<br />
elhelyezkedni Budapesten, s ott fejleszszem<br />
tovább képességeimet ezen a téren.<br />
Erre 1966-ban nyílt lehetőségem,<br />
amikor a fővárosba hívtak a Lenfonó<br />
Gyárba. Itt karbantartó lettem, feladatom<br />
főleg a vízvezeték szerelés volt. Célul<br />
tűztem ki, hogy közelebb kerüljek a<br />
sportélethez, ezen belül is a futóversenyek<br />
világához. Felvettem a kapcsolatot<br />
a Ferencvárosi Atlétikai Klub edzőjével,<br />
aki edzéstervet adott nekem. Hét közben<br />
munkaidő után mindig edzettem.<br />
Csapatbajnokságokon, országos versenyeken<br />
indultam, eleinte rövidtávot futottam.<br />
Magasabb szinteken viszont már<br />
nem tudtam nyerni. Rájöttem, hogy van<br />
egy nagy erősségem: az állóképességem<br />
kiemelkedő, ezért egy év után már maratoni<br />
versenyeken indultam. -folytatjuk<br />
A Nagykunságon<br />
szolgáló<br />
református<br />
papköltőkről...<br />
(3. rész)<br />
Ahogy Adynak<br />
A daloló Páris az<br />
álmok városa,<br />
Bajának Debrecen.<br />
„Mert nem<br />
te szültél: voltam<br />
valaki, A Végekről<br />
jött pásztortűz, a<br />
ki Nagy újulások<br />
hajnalára vár… Dr. Ötvös László<br />
Csak jönne, jönne már!// A mélyből<br />
hoztam lelkem gyöngyszemét: Itt sem<br />
akarok lenni hát szemét: Szeretném<br />
már: zendülne énekem…”<br />
Baja Mihály humoros portréját -<br />
Csokonai pegazusán, Beköszöntés<br />
Debrecenbe - itt, Túrkevén, tavaly,<br />
2016. szeptember 10-én már újra felfedezték.<br />
A Tájaink légkörében című<br />
kiállításon mondta el a református<br />
templomban Finta Zoltán. Alapjában<br />
véve plasztikus Csokonai-képet ad a<br />
vers. Csokonai energikus és szórakozni<br />
szerető személyiség: „mágyikás”<br />
(mágikus).<br />
Baja életében értékes a magány.<br />
Kedveli a bús szót, mint Ady vagy<br />
Tóth Árpád.<br />
Átveszi az Ady vers, az Új vizeken<br />
járok (1905) hajó szimbólumát is.<br />
Ady azt írja: „Ne félj hajóm, rajtad a<br />
Holnap hőse”, „Én nem leszek a szürkék<br />
hegedőse”.<br />
Baja adys utánérzéssel, református<br />
papként vágyja, álmodja a kárpótló,<br />
az igaz jövőt.<br />
„Fitymáltok engem, bús vizek hajósát,<br />
Mert partközelben horgonyt nem<br />
vetek? Hajómon kincs: a becsület és<br />
jóság, Tiéteken: gyűlölség, fegyverek.<br />
Iránytűm: hit, szeretet, és reménység.<br />
Tiéteken: álnokság, gőg, a kétség…”<br />
„Bármit szavaltok, akik a kolompos<br />
Világnak vagytok szürke rabjai.” „Jövőt<br />
olvaszt a lelkem tűzkohója”, „S<br />
mikor ti már nem lesztek: én leszek!”<br />
A II. ciklus - Édes hazám, Magyarország<br />
- hazafias, nacionalista.<br />
Az igazságtalan trianoni diktátum<br />
utáni léthelyzet létállapotát tükrözi.<br />
Megemlítjük, hogy minden becsüle-<br />
38 | 2018. január-február
tes magyar költő megírta a maga Trianon-versét.<br />
A sírva vigadó a végtelen gyászt<br />
idézi és a visszafojtott indulatot.<br />
„Mintha ez az ország, szegény Magyarország<br />
Koporsóban volna.” Kálmán<br />
Imre nagyoperettjéből, a Csárdáskirálynőből<br />
(1915,1916) vett<br />
dalból (Hajmási Péter, Hajmási Pál)<br />
és Vörösmarty A vén cigány (1854)<br />
című rapszódiájából vett vendégszövegek<br />
beépítésével próbál vigasztalni:<br />
„Lesz még szőlő, lesz még Ejhaj<br />
lágy kenyér…” „Lesz még a magyarnak<br />
Boldog virradatja. Lesz még<br />
egyszer, lesz még Ünnep a világon.”<br />
Az Édes hazám, Magyarország a<br />
tragédia gyászával kezdődik. „Édes<br />
hazám, Magyarország, De búbánatos<br />
az orcád, De felöltöztél setétbe, Setét<br />
gyászba, feketébe, Setét gyászba, feketébe.”Aztán<br />
a folytatás már szinte<br />
bomlott, fájdalmas, eszelős vidámságra<br />
szólít fel!<br />
„Mosolyogj, mint réges-régen, Mosolyogj,<br />
mint réges-régen.// Csengjen<br />
ajkadon a nóta, Kacagjon a völgy, a<br />
róna, Mintha ilyen boldogságot Még<br />
sohasem láttál volna, Édes hazám,<br />
Magyarország!”<br />
Baja Mihály előtt, gyógyírként, a<br />
konzervatív Szabolcska Mihály szűk<br />
látóhatárú, maradi költészetének<br />
egyszerűség-kultusza értékelődik<br />
fel a vigaszkeresésben. A Szabolcska<br />
Mihálynak Debrecenben tanúsága<br />
szerint „Dalod egyszerű, mint a puszták<br />
hangja, Eget is, földet is csókolgat<br />
a hangja, Búzaföld ringatja, kis pacsirta<br />
sírja, Halkan felzokog rá édes<br />
anyánk sírja. Dalaid derűje oszlatja<br />
borúnkat, Pirosló arccal kóstoljuk borunkat,<br />
Kiderül maholnap a magyar<br />
ég alja, Ha minden magyar a te hitedet<br />
vallja.”<br />
És valóban, Baja sok versében<br />
Szabolcska idillikus útját járja. Az<br />
Üzenet Debrecenbe is ilyen, mesterkélten<br />
finomkodó, szenvelgő. „Vadvirágos<br />
kerted alján Zokog-e még a<br />
nóta? Vagy kihalt a nyáj kolompja<br />
S furulyaszó azóta? //Hej Nagyerdő,<br />
megvan-e még Sötét lombod, leveled?<br />
Hát az a szép szőke kislány A ki engem<br />
szeretett?” Megható viszont az<br />
Édesanyám, a költő családi lírájának<br />
legbensőségesebb darabja. „A lépted<br />
is áldom, Imádságra nyílik Neveddel<br />
a szám, Édesanyám.”<br />
-folytatjuk<br />
2018. január-február<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Kiss Sarolta<br />
Migránsok<br />
Megbolydult a Világ<br />
Forrong a Föld<br />
Népek tengere egymásra dől<br />
Hömpölyög a tömeg országokon át<br />
Keresik - kutatják az új hazát<br />
Válaszlevelek<br />
Mikes<br />
Kelemennek<br />
A jövőben folytatásokban közöljük<br />
Hartai Jánosnak Mikes Kelemenhez<br />
írt leveleit, melyekben a 300<br />
évvel ezelőtt élt kedves ősének üzen, akit<br />
lélekben rokonának érez.<br />
XIX. levél<br />
Maróti Dezső<br />
A Fejedelem szobra a<br />
Vajai Múzeum parkjában<br />
Egy régi prófécia<br />
„Ha gazdag jányt veszensz<br />
Azon lészen miként gazdagodjon<br />
Ha szegény jányt veszensz<br />
Mindenfélét veszen,<br />
hogy szegény maradhasson”...<br />
Kedves Kelemen!<br />
Egy kissé neheztelek<br />
a török szultánra, vagy<br />
a vezérre, mert nagyon<br />
meg kellett dolgoznom<br />
azért, hogy a következő<br />
szálláshelyeteket, Jenikőt<br />
megtaláljam, pedig a térképen<br />
való keresgélést sokat<br />
gyakoroltam. Amikor<br />
bérkocsis, vagyis ahogy<br />
a mi időnkben mondják,<br />
taxis voltam, sokat beszélgettem<br />
az utasaimmal.<br />
Sok esetben utasaim külföldről<br />
érkeztek, és ha volt<br />
olyan közös nyelv, amelyet<br />
én is beszéltem, szívesen<br />
cseréltem gondolatot velük annak<br />
a városnak, országnak az érdekességeiről,<br />
ahonnan jöttek. Sőt a legtöbb esetben<br />
az említett városra gondolva este,<br />
munka után, otthon előszedtem térképeimet,<br />
útikönyveimet és megnéztem,<br />
elolvastam az említett helyek földrajzi<br />
fekvését, nevezetességét. Így jártam be<br />
képzeletben a világot. Ilyen gyakorlattal,<br />
„előképzettséggel” fogtam hozzá<br />
Jenikő megkereséséhez.<br />
Napokig tartó kutatásaimnak semmi<br />
eredménye sem volt. Már-már azt<br />
hittem ez a Jenikő nem is létezik a valóságban,<br />
csak a te írói fantáziádban.<br />
Aztán a régebben már említett interneten<br />
találtam egy<br />
olyan feljegyzést, hogy<br />
a település mai neve<br />
Yeniköy. Ekkor átesve<br />
a ló másik oldalára, a<br />
bőség zavarába csöppentem,<br />
találtam legalább<br />
8 Yeniköyt. Nem<br />
adtam fel, és, hogy<br />
közelítsek célomhoz,<br />
megnéztem a szó jelentését a szótárban,<br />
yeni=új és köy=falu, azaz Újfalu a<br />
Yeniköy. A „yeni” szó körül bogarászva<br />
a szótárban találtam egy érdekességet,<br />
a janicsár szó törökül „yeniceri”,<br />
ami érzésem szerint új<br />
csizmát jelent, de találtam<br />
olyan feljegyzést is,<br />
mely szerint „új harcos”<br />
a jelentése. Végül a Jenikő<br />
helyének meghatározásához<br />
a te leveled vezetett<br />
el, mert azt írtad, hogy<br />
„...tudja kéd, hogy éppen<br />
a tengerparton vagyunk,<br />
és olyan igen a tengerparton,<br />
hogy az én házam alá<br />
vízen bejöhetni.” Mint<br />
kiderült Büjükdere és Jenikö<br />
is Isztambul egy-egy<br />
kerülete manapság. Az<br />
interneten megnéztem a<br />
Jenikőről készült mai képeket és láttam<br />
az általad említett házakat is, azaz<br />
olyanokat, melyeket cölöpökre építettek<br />
és csónakázni lehetett alattuk.<br />
Jó alvó lehetsz Kelemen, ha az<br />
ágyad alatt mormogó tenger zaja sem<br />
zavar álmodban. Én a te helyedben<br />
úgy küszöböltem volna ki a hullámverés<br />
zaját, hogy éjjeleimet egy olyan<br />
csinos asszonykánál töltöttem volna,<br />
akinek a házát nem a tenger fölé építették.<br />
Mint férfi a férfinek mondom,<br />
hogy lehetséges, hogy ott sem aludtál<br />
volna, de az az ébrenlét kellemesebb,<br />
mint amit a tenger zúgása okoz.<br />
Üdvözlettel: Hannes<br />
Budapest, 2016. február 23.<br />
| 39
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
A. Turi Zsuzsanna<br />
Az írás marad<br />
Szédítő spirálban hipnagóg képzelet<br />
útjain repítve megrajzolt képeket<br />
káprázva szemhéjad mögé vetít agyad,<br />
s hajnalra bizsergő, kába emlék marad.<br />
Szédítő spirálban pörgethet vad remény,<br />
Hogy az enyém lehetsz, bár nem lehetsz enyém,<br />
örök szerelembe ne éld bele magad:<br />
hisz te elfelejthetsz, csak az írás marad.<br />
Nagy Zsuzsanna<br />
Izraelből jelentem<br />
Karácsony<br />
- A hagyományunk őrizete -<br />
Ma van Karácsony.<br />
Most mi is állítunk karácsonyfát , amit unokáim ilyenkor kuriózumként<br />
mutogatnak osztálytársaiknak. Nekünk is volt karácsonyfánk gyerekként,<br />
amit a neolog nagyi állított. Ő mindenáron el akarta titkolni, hogy<br />
zsidók vagyunk. Nem is értem így visszagondolva, hogy hogyan akarta<br />
elhallgatni, titokban tartani, mikor körülöttünk a rokonok, barátok mind<br />
zsidók voltak. Csak később értettem meg, hogy miért nem beszélhettünk<br />
két vallásról, még akkor sem, ha keresztények és zsidók évezredeken át<br />
próbálták bizonygatni, erőltetni sok ezer ember élete árán is ,hogy mik<br />
ezek a különbségek.<br />
Ez az ünnep igazából a téli napforduló ünnepének a fénye, melyet később<br />
mind a két vallási irányzat a saját szája íze szerint fogalmazott át. Így<br />
lett a fény növekedése JÉZUS születés napjává, vagy a templomi mécses<br />
csodás ki nem alvásáé.<br />
A karácsonyfa, amelyet JÉZUS emlékére állítanak, bármilyen látványos<br />
is, meg sem közelíti a hanukáét, amely egyszerűen és nagyszerűen fejezi<br />
ki, hogy mostantól nőnek a nappalok, a<br />
világosság, - ahogy a kilenc ágú gyertyatartón<br />
is napról napra, egyre több gyertya<br />
gyúl.<br />
Lehet, ha gyermekeim apja is zsidó<br />
lenne, akkor másként értékelném a dolgokat,<br />
de így, hűen önmagamhoz, úgy<br />
érzem, hogy a napéjegyenlőség ünnepe<br />
nekem elsősorban KARÁCSONY, - még<br />
itt IZRAELBEN is.<br />
Nagy Zsuzsanna és az unoka<br />
Unokák a karácsonyfa előtt<br />
Békés, boldog karácsonyi hangulat<br />
Boór János műalkotása -<br />
GLOBALIZÁCIÓ<br />
(Fotó: Bölcsföldi Ferenc)<br />
Karácsonyi hangulat a csúcsponton<br />
40 | 2018. január-február
„A nagy kiterjedésű birtok központjában,<br />
Bátorban, már a középkorban<br />
volt a Báthori családnak egy udvarháza,<br />
amelyet a 15. század második felében átalakítottak,<br />
bővítettek.<br />
A kutatások<br />
szerint a<br />
mai református<br />
templom mögötti<br />
dombon<br />
lehetett az az<br />
udvarház, amit<br />
a 16. században<br />
várkastélynak,<br />
illetve várnak<br />
említenek.<br />
A várkastélyt<br />
palánk erősítette,<br />
melyet<br />
vizesárok is<br />
övezett. Feltételezhető,<br />
hogy a<br />
ma is látható és<br />
az 1730-as évek<br />
körül magtárrá<br />
alakított épület<br />
BARANGOLÁS<br />
A Nyírbátor-i vár története<br />
a vár része volt. Itt kötötték meg 1549.<br />
szeptember 8-án a nyírbátori egyezményt<br />
Fráter György és Ferdinánd<br />
király megbízottai, amelyben Erdély<br />
és a királyi Magyarország egyesülését<br />
mondták ki.<br />
János Zsigmond<br />
1564-ben<br />
több várral és várossal<br />
együtt Bátor<br />
várát is elfoglalta.<br />
17. századi<br />
sorsáról nem tudunk,<br />
de a 18.<br />
századi urbáriumok<br />
megemlékeznek<br />
az ekkor<br />
már erősen romos<br />
vár épületeiről.<br />
A Báthori<br />
család kihalásával<br />
1648-ban a<br />
Rákóczi-család<br />
szerezte meg<br />
Nyírbátort és a<br />
hozzá tartozó<br />
uradalmat.<br />
II. Rákóczi<br />
Ferenc szabadságharcának bukása után<br />
1711-ben a birtokot a kincstár lefoglalta,<br />
Nyirbátori harangtorony, Magyarország egyik<br />
legöregebb harangtornya, épült 1640 körül.<br />
Fotó: Szűcs Veronika<br />
azonban Rákóczi Ferenc Bánffy Györgynek<br />
elzálogosította. Utódaik birtokában<br />
maradt 1747-ig. Ekkor Nyírbátort, mint<br />
az ecsedi uradalom tartozékát gróf Károlyi<br />
Ferenc vette meg. A 18. században<br />
az egykori konyhát az ebédlőtermet is<br />
magába foglaló épületből magtárt alakítottak<br />
ki, feltételezhető felső emeletét<br />
lebontották.<br />
A használaton kívüli épület állapota<br />
az utóbbi évtizedekre meglehetősen leromlott.<br />
Szekér György építész-művészettörténész<br />
elméleti rekonstrukciójára<br />
támaszkodó tervei alapján a teljes felújításra<br />
Wittinger Zoltán építész művezetésével<br />
2006-ban került sor. Az épület<br />
Magyarország egyik legjelentősebb késő<br />
gótikus emléke, melyet 1985-ben műemlékké<br />
nyilvánítottak.<br />
Az úgynevezett Északi Palota pincéjében<br />
kőtár és étterem, földszintjén<br />
kiállítótermek, újraépített emeletén,<br />
belsőépítészeti rekonstrukció keretében<br />
kiállítótérként is funkcionáló ebédlőpalota<br />
és hálóterem került kialakításra. A<br />
nagyszabású tetőtérben konferenciatermet<br />
alakítottak ki.”<br />
<br />
Forrás: Wikipedia<br />
Miskolc-Tapolca minden évszakban szép. Fotók: Kocsán Éva (Miskolc)<br />
Sárvár, a Nádasdy vár bejárata (Fotó Fekete Sándor)<br />
2018. január-február<br />
Tordai Rozália (Székelyszenterzsébet) - Reggel a havason<br />
| 41
Schwalm Rózsa<br />
Téli erdő<br />
Égen úszó szürke felhők,<br />
elrejtik a fénylő napot.<br />
Néma, zordon téli erdő<br />
oly árva, oly elhagyatott.<br />
Faágakra hópehely száll,<br />
levegőbe hideg harap.<br />
Sehol nincsen dalos madár,<br />
fáznak szegény, éhes vadak.<br />
Bús szél suhan a fák alatt,<br />
Mélyen alszik most az élet.<br />
Fehér hó fedi az avart,<br />
tél van, pihen a természet.<br />
De ha eljön a kikelet,<br />
megújul majd tavaszfényben.<br />
Elűz telet, zord hideget,<br />
mély álmából minden ébred,<br />
Újra zeng a madársereg,<br />
ezerszer is újra zengi,<br />
szép a tavasz, friss kikelet!<br />
Láss túl a homályon!<br />
Odakint már hull a hűvös, őszi eső,<br />
színét vesztve a táj oly bús, oly merengő.<br />
Várja, felöltse a tél hófehér leplét,<br />
megpihen alatta, míg jő az ébredés.<br />
Láss túl a homályon, felhők szürkeségén,<br />
elmúlásban lásd meg az új születését!<br />
Emberi sorsunk is ily módon változik,<br />
ha régit letéve, Krisztussal osztozik.<br />
Mint kikelet dereng új tavasz kék egén,<br />
felragyog a szívben mennyei fény-remény.<br />
Borúját elűzi, örömbe öltözik,<br />
Isten fényessége lényébe költözik.<br />
Szeretet virága szirmát bontja benne,<br />
pazarlóan hinti a világban szerte.<br />
Soha el nem hervad, megújul mindenkor,<br />
rá hűs forrásból az ég, életvizet ont.<br />
Szférák zenéjére<br />
Őszi díszruháját levetette a táj,<br />
dér szőttes fövenyén jeges szél suhan át.<br />
Pehelykönnyet hullat bánatában az ég,<br />
haloványan tör át felhők között a fény.<br />
Alvó természetre a csend békét lehel,<br />
távoli hegy ormát fedi fehér lepel.<br />
Képzeletem rajta pihen, ég, föld közel,<br />
Isten tenyerében a végtelen ölel.<br />
Itt az idő mintha megállna, fesztelen,<br />
szférák zenéjére hangolódik lelkem.<br />
Szeretet nyelvén szól mennyei dallama,<br />
emberi szívemet magával ragadja<br />
(2013-11-05)<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Sepsi Sándor versei<br />
Olyan vagyok neked...<br />
Olyan vagyok neked,<br />
mint duzzadó ajkadon a rúzs.<br />
Olyan, mint a legszebb emlék,<br />
ami tehozzád húz.<br />
Olyan vagyok neked,<br />
mint forró nyárban, a hűsítő ital.<br />
Olyan vagy te nekem,<br />
mint a legszebb szerelmes dal.<br />
Olyan vagyok neked,<br />
mint a gyermek, ki szeretetre éhes.<br />
Olyan vagy te nekem<br />
mint a méz, oly édes.<br />
Olyan vagyok neked,<br />
mint szerelmes szívben a kés.<br />
Olyan vagy te nekem,<br />
mint a legforróbb ölelés.<br />
Olyan vagyok neked,<br />
mint egy elhervadt virág.<br />
Te többet érsz nekem,<br />
mint az egész világ.<br />
Vártam....<br />
Vártam egy mosolyt a szád szélén,<br />
ami neked olyan jól áll,<br />
ami téged vonzóbbá tesz, s velem kibabrál.<br />
Vártam, hogy újra rám nevetsz,<br />
és hosszasan átölelsz a végén.<br />
Vártam tőled azt az egyetlen szót,<br />
amit annyira szeretek hallani,<br />
olyankor tudok neked szerelmet vallani.<br />
Vártam, de nem jött szó a szádra,<br />
mondhattál volna valami vigasztalót.<br />
Vártam a júniust, a forró nyarat,<br />
a nyár eljött, de te nem,<br />
már szeptember van, s nem vagy velem.<br />
Vártam, hogy újra lássalak,<br />
és hallhassam kedves szavaidat.<br />
Vártam a hulló könnyeket,<br />
de nem volt más,<br />
csak az elfojtott, néma zokogás.<br />
Vártam az esőt, a tomboló vihart,<br />
ehelyett nem kaptam, csak esőcseppeket!<br />
Deák Mercédesz grafikája<br />
Váradiné Vastag Györgyi<br />
„Jó játék”<br />
Jó játék a sár,<br />
mert az csak arra vár,<br />
hogy a kulcslyukba betömjem,<br />
és a falat kidíszítsem,<br />
jó járék a sár!<br />
Jó játék a rágó,<br />
íze de csábító!<br />
Rágcsálom, meg húzom, nyújtom,<br />
erre, arra ragasztgatom,<br />
jó játék a rágó!<br />
Jó játék a kakaó,<br />
kotyvasztani jaj de jó!<br />
Amit találok beleteszem,<br />
de várhatjátok, hogy megeszem,<br />
jó játék a kakaó!<br />
Jó játék a kréta,<br />
padlón jól mutatna.<br />
Két csík jó lesz így hosszában,<br />
kell egy pálya a szobában,<br />
jó játék a kréta!<br />
Jó játék az autó,<br />
tologatni csudajó!<br />
Húzzátok be a kéziféket,<br />
ha nem tetszik a kísérlet!<br />
Jó játék az autó.<br />
Nem is értem,<br />
anya miért nem<br />
díjazza játékkészségem.<br />
Anya, a találékonyság<br />
nemhogy hasznos tulajdonság!?<br />
Kiss Sarolta versei<br />
Fényhatás<br />
Süt - süt - süt a Nap<br />
Szórja ránk a sugarat<br />
Szép fényével felderít<br />
Jó kedvünk lesz<br />
ma megint!<br />
Üzenet<br />
Hegedül a szél<br />
Vajon mit mesél?<br />
Honnan, - merről jött?<br />
Merre időzött?<br />
Szél cibálja függönyömet<br />
Hozott sürgős üzenetet?<br />
42 | 2018. január-február
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Jártó Róza (Orosháza)<br />
A veréb<br />
is madár<br />
Már az is elgondolkoztató, amit a<br />
Wikipédia állít:<br />
A verébfélék, vagy óvilági verébfélék<br />
(Passeridae) a madarak osztályának<br />
verébalakúak (Passeriformes)<br />
rendjébe tartozó család, és nyolc nem<br />
és negyvenkét faj tartozik a családba.<br />
Talán nem gyönyörködünk annyit<br />
a szépségében, mint egy paradicsommadár<br />
esetében, avagy egy színes tollú<br />
papagájnál, sőt azt sem sok helyen jegyezték<br />
fel, hogy egy veréb lett volna<br />
bárki kedves madara, olyannyira, hogy<br />
kalitkába téve akár a hálószobájában<br />
tartotta, vagy csak a lakásában.<br />
Az is biztos, hogy ha szerelmes egy<br />
költő, nem a verébhez hasonlítgatja<br />
becézgetve kedvesét. Mert, hogy is jönne<br />
ki a szó, ha azt mondaná szépséges<br />
hölgyének szerelmes poétánk, hogy ő<br />
a szívének egy kedves verebe? Hiszem,<br />
hogy azonnal ki is lenne adva az útja!<br />
Aztán gondolkodhatna azon, hogy akkor<br />
most mivel is bántotta meg szerelmét?<br />
Mégis elmondhatjuk, hogy ha nem<br />
lennének ezek a színtelen, szürke kis<br />
madarak, akkor nem lenne ennyire<br />
színes a világ. Igénytelen kis jószágok,<br />
mindent megesznek, és bárhol elalszanak.<br />
Szürke színűkkel beleolvadva a<br />
környezetükbe észrevétlenek maradhatnának,<br />
ha nem lennének annyira<br />
hangosak – gondolhatjuk mi emberek.<br />
Pedig dehogy is hangosak, csak van<br />
mindig mondanivalójuk.<br />
Ha egy madár – történetesen veréb<br />
–, akkor arról az is tudható, hogy<br />
nem magányos, mert vannak társai, s<br />
ha öröm éri, azt meg tudja velük osztani.<br />
Épp úgy, mint a bánatát, vagy épp<br />
ha valami felfedezést tesz, akkor már<br />
mondja is… , hogy aztán megbeszélve<br />
a dolgokat meg tudják állapítani, hogy<br />
az hasznos-e a verébnek, avagy sem.<br />
Nem egyszer csatlakoznak egy-egy<br />
nagyobb madárhoz, – akár sashoz is<br />
–, albérlőként is, egy kis takarításért,<br />
egy kis tetű, bolha és egyéb ilyesmi<br />
bogarak elfogyasztásáért, amelyek a<br />
háziaknak kifejezetten kellemetlenek<br />
és elfogyaszthatatlanok. Jó, jó! Én is<br />
hallottam már azt a mondást, hogy<br />
2018. január-február<br />
szemtelen, mint egy veréb! Pedig nem<br />
az, csak frissen szereti a kenyérmorzsát,<br />
ami lepotyog az uzsonnánkból, vagy ha<br />
épp nassolunk valamit, abból. És barátságos.<br />
Ki nem találkozott már olyan<br />
verébbel, amely egész közel jött hozzá,<br />
mert szimpatikus volt neki. Ebből vitathatatlanul<br />
az is adódik, hogy a verebek<br />
nagyon barátságos madarak.<br />
Arról nem beszélve, hogy sokat adnak<br />
a testi higiéniára. Bárhol, ha vizet,<br />
– vagy ha épp azt nem –, de egy poros<br />
utat találnak, akkor naponta akár<br />
többször is tisztálkodnak.<br />
Az én személyes megfigyelésem is,<br />
hogy ha mindkettő a közelükben van,<br />
akkor szinte mindig a porfürdőt részesítik<br />
előnyben. Ami okos dolog, mert<br />
a porból lassan több van, mint a vízből.<br />
Ráadásul a vizet akár a szomjuk<br />
oltására is felhasználhatják, a port meg<br />
ugye, csak tisztálkodásra.<br />
Ebből megint csak egy jó nagy<br />
megállapítást tehetek, hogy a veréb<br />
annyira okos, hogy tudatosan természetvédő!<br />
És végül másféle viszonyunk is<br />
volt a verebekkel. Volt a történelemnek<br />
egy rövid, olyan 500-1000<br />
éve, amikor a verebeket akkora<br />
becsben tartották, hogy egyenesen<br />
szerelmi zálogba adták egymásnak<br />
a fiatalok. Ha pedig beteljesedett a<br />
szerelem, akkor életük összekötésekor<br />
együtt, egyszerre engedték<br />
őket szabadon.<br />
Ennek persze megvolt a praktikus<br />
oka is. Legfőképpen, mert a<br />
veréb szabad madár lévén nem nagyon<br />
tűrte és bírta a bezártságot.<br />
Vagy elengedték elég hamar, vagy<br />
belepusztult ebbe a nagy szerelmi<br />
zálogosdiba, tehát igyekezni kellett<br />
a lagzival.<br />
Azért balgaság lenne azt gondolni,<br />
hogy emiatt köttettek olyan<br />
gyorsan meg abban az időben a<br />
frigyek, de tény, hogy elgondolkodhatott,<br />
azaz ara, vagy szerelmes<br />
ifjú, ha egy veréb a kalitkájában<br />
egyszer csak elpusztult… .<br />
Bármennyire nézem is a többi<br />
madarat, meg kell állapítanom,<br />
hogy a veréb a madarak ásza.<br />
Annyira, hogy, mint kedves<br />
barátom Bornemisza Attila<br />
mondja: „Edit Piafot úgy hívták:<br />
Szürke Veréb!” Aztán a világ nagy<br />
énekesnője lett! Tandori Dezső<br />
Kossuth-díjas költő barátom 10<br />
verebet tartott otthon, és egyiket<br />
Spérónak nevezte. Több könyvet irt<br />
róluk és meséket. Úgy irja: „A veréb<br />
szociábilis lény és okos madár”.<br />
De Franz Kaffka is állít a verébnek<br />
emléket, „Sok veréb az élet jele”...<br />
Kosztolányi: „szomorú verebek<br />
repdesnek az Üllői úton”! Valamiért<br />
bekerült a világirodalomba is, hisz<br />
Vilder a Teremtés nyolcadik napja<br />
c. hatalmas regényében egy fejezetet<br />
ír arról, hogy „Mindenhol veréb és<br />
e népség a mi szívünkhöz közel áll”.<br />
Milyen érdekes, még film is készült<br />
róla!... „<br />
Egyszerű, kitartó, hűséges, családszerető<br />
és a jég hátán is megél. Sőt,<br />
énekesmadár, csak vonakodott szolfézs<br />
órákra járni… , szokták mondani.<br />
Ezért is gondolom azt, ha valakire<br />
azt mondják, hogy ő egy veréb, akkor<br />
ez a legnagyobb elismerés, amit egy<br />
ember kaphat.<br />
Mindent összevetve azért ne feledjük,<br />
hogy a veréb is egy madár!<br />
Pecznyík Pál<br />
Óh, mi lesz veletek!?<br />
Óh, mi lesz veletek, hazánk ifjúsága,<br />
betölt szívetek, világ hiúsága.<br />
Családalapítás nem hiányzik néktek,<br />
szabadságotokat feláldozni féltek.<br />
Nem látjátok, hogyan suhannak az évek?<br />
Ti is lesztek, botra támaszkodó vének!<br />
Családi sejtekre épül drága hazánk,<br />
ám családok nélkül, enyészet hull reánk.<br />
A sátán csalétke, víg, könnyelmű élet,<br />
azt hazudja, hogy az, soha nem ér véget.<br />
Hagyományőrzés és zenés fesztiválok,<br />
együtt táborozó fiúk és leányok,<br />
ma már fel sem tűnik, erkölcstelen élet,<br />
hazánk ifjúsága, tilos útra lépett.<br />
A két nemből valók, csak úgy összeállnak,<br />
nincsen már jövője, a szép házasságnak.<br />
Nem kell a házasság, gondot jelent, terhet,<br />
abortuszok miatt, egyre fogy a nemzet!<br />
Hazánk ifjúsága, gondolj a lelkedre,<br />
nem tudhatod: meddig vigadhatsz kedvedre.<br />
Oly sok fiatal, eltékozolt élet,<br />
késő siratja már, a sok boldog évet.<br />
Drága fiatalok, Jézus még vár rátok,<br />
forduljatok hozzá, meghallja imátok.<br />
Higgyétek el, öröm oly családban élni,<br />
hol a szülő és gyermek, Isten Nevét féli.<br />
Ő, Szentlelke által, gyermekei őre,<br />
boldogan térhetnek, éji pihenőre.<br />
Ha Istenhez térne, hazánk ifjúsága,<br />
örömnap virradna, ős magyar hazánkra!<br />
Celldömölk, 2015. VIII. 4.<br />
| 43
Sárközy Vendel Gergely versei<br />
Dal hazámért<br />
Az én hazám Európa;<br />
nem vágyom többre, se kevesebbre!<br />
- Hazámat ez jelenti;<br />
ez szépen el is fér szellemembe’.<br />
Lelki szemeimmel a tájakat<br />
látom; messzire nézek én.<br />
Ott „csodás” virágok nyílnak;<br />
arrafelé több az áldó FÉNY.<br />
Mosolyog a narancs aranya;<br />
(fénnyel) az ember vágyát mosdatja.<br />
- De hidd el Barátom; Igaz Fénnyel;<br />
az én Hazám EURÓPA!...<br />
(Ajánlás: Vidám dalok - mint madarak -<br />
szállnak amint énekelnek a lányok:<br />
(víg szorgosan munkálkodnak;<br />
szedik a napmosolyú narancsot.)<br />
2017. április 29. (01:53’)<br />
Pálya<br />
Az Üstökös lehull mégis egyszer;<br />
száguld s ragyogva húzza a „csóvát”,<br />
szabad az „útja”, az úri világ,<br />
a kozmoszi, fénylő „végtelenben”.<br />
Nem állja el egy csillag se útját;<br />
nincs ütközése, fénynek a fénnyel<br />
s minden csillag szabályosan fér’ el,<br />
a kozmosz-világ szükség-módra tág.<br />
A pályát minden „test” maga járja<br />
és nem lehet tévedés a Térbe’,<br />
(száguld a Test hány milliárd éve?!)<br />
- Ám nincs érzés a szilárd anyagba’,<br />
de a hús-vér emberben igencsak<br />
és hányszor pályát „téveszt” a tudat!<br />
2005. április 13.<br />
Vérző kopjafák<br />
Ha szépen sütött (is) a NAP,<br />
hullámzó vihar<br />
nem lengette a magyar akácot;<br />
városban és honi Tájon,<br />
de (belül!) viharzottak<br />
az „egyszerű”, magyar Lelkek.<br />
- Szent Szabadságot szomjazón.<br />
Hirtelen barikádok<br />
emelkedtek „lentről”,<br />
a szabadságra vágyó népből.<br />
- Eltörött a bilincs, lehullott a kézről.<br />
- Bátor ifjak vére<br />
festette meg a barikádot;<br />
kinőtt ifjú KOPJAFÁK…<br />
Vonaton, Kőbánya és Nagykáta között,<br />
2017. október 26.<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Hetényi György versei<br />
Őszi elégia<br />
Minden levél lehullott a fákról.<br />
Langyos eső feledtet a nyárról.<br />
De nem tudok feledni egy lányról:<br />
Mert emléke, folyton éji álmom.<br />
Elment tőlem, éppen nyár utóján.<br />
Fehér haja lobogott az arcán.<br />
Minden dallam elnémult az ajkán;<br />
Meghalt Ő! Ó, engemet itt hagyván.<br />
Ó, te leány, mér hagytál itt engem?<br />
Nincsen aki, kimossa az ingem.<br />
Csak egy varjú károg, olykor kerten:<br />
Azt károgja, sírját kell szeretnem.<br />
Sírját egy nagy márványkő borítja.<br />
Rajta arany betűkkel a neve leírva:<br />
Manci leány, élt kilencven évet!<br />
Sír öleli, meg az őstermészet.<br />
Mezőkovácsháza, 2016. november 27.<br />
A magyar nép, Európa útján<br />
Siet velem a ma írt történelem.<br />
Siet, szalad a hadi utakon.<br />
Hová elviszem egész nemzetem;<br />
S hazámat, a jelenben nem hagyom.<br />
Bár a történelem mindig velem volt,<br />
melyben éltem nehéz balsorsomat.<br />
A himnuszom mindig hű imámban szólt;<br />
Mégis elvesztettem sok harcomat.<br />
Most is élve, bízva, nagy reményekben.<br />
Kártyáim tisztán, kinyitott lapok.<br />
Szívem tele piros, fehér, zöld színnel;<br />
S örülnöm kell mégis, hogy itt vagyok!<br />
Új évezred felé Európában!<br />
Nagy vesztes leszek-e? Én nem hiszem!<br />
Ha mégis becsapnak nemzeti hitemben:<br />
Lehet, elnyelhet a történelem.<br />
Most jól látható a megjósolt jövőm:<br />
Hol nem lehetek már vesztes magyar!<br />
Az új szövetségben lesz még őserőm:<br />
S húsz milliós népem, szent hazámba tart.<br />
Jöjj el hát igazság! Jöjj el történelem!<br />
Add vissza nekem ellopott földjeim!<br />
Hungária vagyok! Világ ismerd nevem!<br />
Ahol Dunánál, hős Budavára int…<br />
2004. április 11.<br />
Este a székelyeknél<br />
- Bartók Béla centenáriuma<br />
alkalmára -<br />
Ha elfáradt lelkem<br />
égi utazásban,<br />
haza vágyom este<br />
futó szél zúgásban<br />
megpihenni a zöld<br />
csiki nagy hegyeknél,<br />
daloló tájak közt<br />
este, székelyeknél, -<br />
este, székelyeknél.<br />
Ha elfáradt lelkem,<br />
égi térzenében,<br />
villámló dörejek<br />
pokol-énekében,<br />
népemhez leszállok<br />
a csiki hegyeknél,<br />
egy dalt citerálok,<br />
este, székelyeknél,<br />
este, székelyeknél.<br />
Verseket dalolok,<br />
sok dalt citerálok,<br />
keresve nyugalmam<br />
nem múló halálom,<br />
gyógyítva szellemem<br />
a csiki hegyeknél:<br />
kongó harangszóval<br />
este, székelyeknél,<br />
este, székelyeknél.<br />
Vándor az én lelkem,<br />
hol is pihenne meg?<br />
Messze halott testem<br />
ki is értené meg,<br />
nagyvilág zajában,<br />
hogy csiki hegyeknél<br />
miért fáj a népdal,<br />
este, székelyeknél,<br />
este, székelyeknél.<br />
Magyarul hű lelkem,<br />
ha hazám akarja,<br />
elhagyott szerelmét<br />
egyszer visszahívja,<br />
megtalálják még<br />
a csiki hegyeknél<br />
leszek megnyugodva<br />
este, székelyeknél,<br />
este, székelyeknél.<br />
44 | 2018. január-február
Sándor József (Pápa)<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Dr. Sándor József versei<br />
Három árva kis cicácska<br />
Egy kis virág üzenete<br />
Láttam egy kis virágot,<br />
Senkivel nem vitatkozott,<br />
A réten többi társával,<br />
Dicsőítő Zsoltárt illatozott!<br />
Oh, hát Te ember?<br />
Gyűlöletet prédikálsz!<br />
A Szeretet Istene Előtt,<br />
Így, soha meg nem állsz!<br />
Ám, sietve jő az Úr!<br />
Igazságot Tesz hamar!<br />
A meg nem bocsátott bűnbe;<br />
A pusztító Tűz belemar.<br />
Ha<br />
Ha fizika professzor lennék, s<br />
Tanítványaim azt kérdeznék:<br />
„Milyen erő tartja fenn e világot?<br />
Hogyan értsük meg e csodálatot?”<br />
Oh, igen nagy-nagy örömmel felelnék!<br />
A Szeretetben lássák a fizika e Törvényét!<br />
Mert: „Úgy szerette Isten e teremtett világot,<br />
Hogy Fiát Adta, hogy lássatok örök boldogságot;”<br />
A többi Törvény is Isten alkotása!<br />
Mindnek bizony a Szeretet az Alapja!<br />
Most hát, Te, Isten teremtménye!<br />
Ez Igazság légyen Krisztusban élted vezére!<br />
Balatonalmádi, 2016. július<br />
Te hol fogod tölteni<br />
az Örökkévalóságot?<br />
Nézzétek a hangyákat!<br />
Gondoskodnak a Jövőről!<br />
Elmondható ez, óh jaj!<br />
Elmondható minden emberről?<br />
E földi lét, ha még 120 év is,<br />
Mi ez, az Örökkévalósághoz?!<br />
Jaj, a Krisztus nélküli földi élet,<br />
Jaj, csak örök Ítéletet hoz!<br />
Óh, mint ahogyan a kisgyermek<br />
Anyjához, apjához fut kitárt karral;<br />
Úgy vesd magadat az Úr Krisztus Kezébe,<br />
S Így Örök Üdvöt Nyersz Azzal.<br />
S D G<br />
2018. január-február<br />
Tollforgatók táborában<br />
Szaporodunk, mint a gomba<br />
Erdők mélyén, eső után<br />
Páradús talajon rejtve<br />
Mikrospórát gondoz a nyár.<br />
Szépkorúság alkonyában<br />
Csiszoljuk a fáradt elmét<br />
Mondandónk, mely felgyülemlett<br />
Egyszerű köznapi termék.<br />
Óborok jó évjáratát<br />
Borászaink drágán mérik,<br />
Festő, szobrász szakállasan<br />
Művészetben őszikézik.<br />
Duna-mentén, Dunántúlon<br />
Írhatnék a vers és próza<br />
Poétáink sorozatban<br />
Fonogatják koszorúba.<br />
Tollat ragad, rímet farag<br />
Zengős Mecsektől - Mátráig<br />
Deres-fejű irodalmár<br />
Lantok húrján rigmust játszik.<br />
Kis-Kunság és Nyírség tája<br />
Vers Mekkája zarándoknak,<br />
Kik a Pegazusnak hátán<br />
Lovagolni sorakoznak.<br />
Árad a szív, zsong a lélek<br />
Szín kavalkád derítenek<br />
Szerelmek vagy szenvedések<br />
Fennköltek, de emberiek…<br />
Ihlet bujkál a szellemben<br />
Alkotásra buzdít vére<br />
Író, költő bohém lélek<br />
Lépj a tettek mezejére!<br />
Szaporodunk, mint a gomba<br />
Tollforgató plántálásban.<br />
A „Nyírségi Gondolat”-nak<br />
Mágneskénti vonzásában.<br />
Táborunkban egy-egy új tag<br />
Frissítésként nívót jelez<br />
A „LANT és TOLL” kitüntetés<br />
Szolidáris szint-tartásra KÖTELEZ.<br />
Gyöngyös, 2017. szeptember 2.<br />
Nyárelején egyik éjjel<br />
Cica sírt a padlástérben<br />
Csendes e-hely, néma, kihalt<br />
Kóbor macska odafialt.<br />
Patt helyzet és nem kis méreg<br />
Nem várt kicsi jövevények<br />
Mikor értük létrát másztam<br />
Szétszaladtak valahányan.<br />
Ekkor cselhez folyamodva<br />
Anyjuk hangját utánozva<br />
Előbújtak félve, rögtön,<br />
Működött az életösztön.<br />
Egy alomnyi kis cicácska<br />
Ott reszketett a sapkámba’<br />
Dédelgetve, mint kabalát,<br />
Új gazdijuk állatbarát.<br />
Üveg, dugó, szelepgumi<br />
Egy kis ötlet, kész a cumi,<br />
Így került a három árva<br />
Sándoréknál dajkaságba…<br />
Műcicizés hamar lement,<br />
Táplálékuk cicakonzerv.<br />
Szürke, cirmos, pöttyös lánykák<br />
Derűsítik házunk táját.<br />
Virgoncok és játékosak,<br />
Okosak és aranyosak.<br />
Tollt, ceruzát elmarkolnak<br />
És napestig hancúroznak.<br />
Fotelban a tv előtt,<br />
Élvezik a pihentetőt.<br />
Ölemben elduruzsolnak,<br />
Maguk módján hálálkodnak.<br />
Ember, állat közelsége<br />
Gyógyír minden betegségre.<br />
Békességben, szeretetben,<br />
Megférnek a természetben.<br />
Kedvenc lett a három cica<br />
Cirmi, Pöttyi és Hamuka.<br />
Három virgonc kis cicácska<br />
Mégsem jutott árvaságra…<br />
Gyöngyös, 2017. július 18.<br />
| 45
Örömteli tudósítás<br />
Pápáról<br />
A Zsinagóga Pápán ismét egy szeretetteli rendezvény<br />
színtere volt, 2017. december 17-én!<br />
A Hanuka örömünnepét Schmidt Orsolya a Pápa és Környéke<br />
Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnökének<br />
tervei fémjelezték! Az úgynevezett hagyományőrzés<br />
valóban megvalósult, hiszen felekezeti hovatartozástól függetlenül<br />
a sokszínűség tette példaértékűvé a kiemelt városi<br />
eseményt. Idős emberek beszélték el, hogy a II. Világháború<br />
előtt a pápai Zsidó Közösség a legjobb barátságban élt a lakossággal.<br />
Nos, az Elnöknő Schmidt Orsolya szívélyes megnyitó<br />
beszédét az ünnepélyes gyertyagyújtás követte, amely<br />
szertartást Winkler Miksa a Magyar Zsidó Hitközösségek<br />
Szövetségének tagja és Családja végezte el. Ezt a hős Makabeusok<br />
történetének ismertetése követte. A továbbiakban<br />
Varga Györgyné Bárány Ágota a saját verseivel színesítette<br />
a programot, Szűcs Attila pedig Pecznyík Pál verseit tolmácsolta.<br />
Sándor József a Mindenható Örökkévaló Élő isten Szeretetéről<br />
beszélt, s a Szeretet Himnuszát is felolvasta. Az ének<br />
hullámhosszán is folyt a hálaünnep. A gyerekeknek lelkéhez<br />
tanulságos és szeretetre nevelő mese olvastatott, - Babos Tibor<br />
által. Mindenki aztán egy csodálatosan terített, minden<br />
finomságokkal ellátott asztal körül igazi családi hangulatban,<br />
baráti ismerkedéssel, beszélgetéssel, szívében örömmel,<br />
hálával zárhatta magába az Istentőli csodán alapuló Hanuka<br />
ünnepét! Így szól a 72. Zsoltár 18-19. verse: „Áldott az Úristen,<br />
Izrael Istene! Egyedül Ő tud csodákat tenni! Áldott<br />
legyen dicső Neve örökre, töltse be Dicsősége az egész földet!<br />
Ámen, ámen.” Íme, ismét beigazolódott.<br />
A tudósítást írta: Sándor József<br />
Pápa, 2017. dec. 17.<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
A világ pódiumain<br />
Leonardo di ser Piero da Vinci<br />
(1452 - 1519)<br />
A reneszánsz legnagyobb művésze - festő, tudós, matematikus,<br />
hadmérnök, szobrász, író –<br />
Firenze: Savonarola követője<br />
Ellentétek: Michelangelo 45 éves<br />
Leonardó 25 éves<br />
Leonardó: - a festészet magasabb rendű a szobrászatnál<br />
- vita egy tömb márványért (DÁVID) 1504 Michelangeló<br />
- Leonardó megfesti a Szent Anna c. képet ( LOUVRE)<br />
Leonardó útja: 1502.08.18<br />
- Cesare Borgánál a várak felügyelője (haditechnika)<br />
- 1503-ban 50 dukát vagyonnal távozik.<br />
- 1505. a repülés tanulmányozása: a vércséket figyeli meg,<br />
közben elkészül a GIOCONDA, ( Mona Lisa).<br />
Itt látogatta meg az urbínói Raffaelló és csodálta meg a képet.<br />
- 1506 –ban Milánóba megy:<br />
Itt megfesti az Utolsó vacsora c. falfestményt, amit XII. Lajos<br />
fallal együtt Párizsba akart szállíttatni.<br />
- XII. Lajos felkereste műtermében és meg akarta venni a<br />
Mona Lisa-t is. Végül I. Ferenc király, az utódja vette meg, és<br />
Amboise-ba került a kép.<br />
Leonardó itt halt meg 1519. május 2.-án Clos Luce-ben és<br />
az Amboise-i kastély Saint-Hubert kápolnájában temették el.<br />
Halála után 20 évvel Benvenuto Cellini az ötvös és szobrász<br />
méltatta nagyságát.<br />
- A világ valaha élt legintelligensebb embereként tartják számon.<br />
Régi focimeccsek<br />
Sírhelye ma a Loire - völgyi Amboise kastélyában van<br />
Honvéd ASE - Rakamaz<br />
1 : 0 (1 : 0)<br />
Nyírtelek, 500 néző. Vezette: Maróthy I. László 1964.<br />
november 8.<br />
Honvéd ASE: Kulimár - Vedres, Tóth I., Bardi, - Pók,<br />
Zólyomi, - Kaponyás, Szabó István, Róka, Antal M.,<br />
Treimann.<br />
A II. világháborúban meggyalázott Pápai<br />
Zsinagóga bejárata belülről, amely az Isten<br />
Kegyelméből épen maradt (fotó Sándor József)<br />
Góllövő: Pók (11-es)<br />
Jók: Kulimár, Szabó István, Tóth I. illetve Cselovszki,<br />
Csécsi.<br />
Megyei „B” osztályú bajnoki mérkőzés<br />
46 | 2018. január-február
Szabó Márton-Vasi Szabó<br />
János (Szombathely)<br />
Meseregény<br />
(17. rész)<br />
Az ablakok nehéz függönyökkel takartak,<br />
ajtaja csukva, ám így is kihallatszott<br />
a mulatozás zaja. Pöklencs kétszer<br />
is nekicsapta a kopogtatót, szőrös pofáját<br />
zúzmara lepte. A kémlelőnyíláson át<br />
kíváncsi tekintet meredt rájuk, majd látva<br />
Pöklencs elszánt ábrázatát - hogy ha<br />
nem nyit ajtót, kész belerúgni -, sarokig<br />
kitárta. Hullámokban áramlott az utcára<br />
a meleg, a foxi egy ugrással bévül termett,<br />
Barnabás viszont a megfelelő áhítattal<br />
lépett a tágas helyiségbe. Népének<br />
mondái a messzi délen is megőrizték a<br />
muflonháveni csapszék emlékét, aminél<br />
patinásabb csak egy akadt a földkerekségen,<br />
az íriszi.<br />
Fiatal juh engedte be őket, kopottas<br />
köpeny borította zömök alakját, szarvtalan<br />
feje széles, domború homlokú, a<br />
szemvonaláig gyapjúval benőtt, takarva,<br />
hogy bal füle a csonkig hiányzott, nagy<br />
fekete szeme élénken figyelte az újonnan<br />
jötteket. Nem sokáig bámészkodott,<br />
mert megtermett kos lépett elébük,<br />
s mielőtt udvariasan köszöntötte volna<br />
őket, rábégetett:<br />
- Tarisznyási fiam, szedd a lábad, a<br />
medvedzenek szomjasak! – majd a foxi<br />
felé fordult - Üdvözlöm a vendég urakat,<br />
Tülkös Muflonidisz volnék, a fogadó tulajdonosa!<br />
Kit tisztelhetek az urakban?<br />
A fogadós megtermett muflon volt,<br />
rövid, barna szőrű, hatalmas csigaszerű<br />
szarvat viselt, hátán fekete csík húzódott,<br />
aminek két oldalán fehér nyeregszerű<br />
folt volt megfigyelhető. Pöklencs<br />
kicsit fölhúzta orrát, ám csöndesen válaszolt:<br />
- Kékgúnyás Pöklencs vagyok, társam<br />
a Mézpörgető famíliából Klerencfia<br />
Barnabás.<br />
Muflonidisz meghajtotta fejét:<br />
- Hallottam hírét a nagy mandulaszigeti<br />
Pöklencsnek, Mézpergető úrnak<br />
pedig ismertem atyját, a kiváló Klerenc<br />
fejedelmet: magam is részt vettem abban<br />
a csatában, mely megállította a gaz<br />
jegesmedvedzenek támadását az Északi<br />
Fogadónál. Kerüljenek beljebb! Bár ma<br />
este sok a vendég, ily jeles személyeknek<br />
mindig van üres stand, ha meg kívánnak<br />
szállni, szobát is tudok biztosítani.<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Vasi Szabó János<br />
Szabó Márton<br />
- Köszönjük, és elfogadjuk az ajánlatot<br />
– leültek az egyetlen szabad asztalhoz.<br />
Különös társaság gyűlt össze. Cseledzen,<br />
pláne Kalvadopulosz csárdája tanyasi<br />
söntésnek tűnt a hatalmas, boltíves helyiséghez<br />
képest, a falakon körbe fáklyák,<br />
a terem közepén, fönn szekérkeréknyi<br />
csilláron vastag gyertyák, az asztalokon<br />
olajmécsesek elég fényt adtak, hogy a legtávolabbi<br />
sarkot is szemrevételezzék. Az<br />
ivó északi falánál hatalmas kandalló ontotta<br />
a meleget. Jórészt megtermett barnamedvék<br />
vigadoztak, ám nem messze<br />
tőlük élénk szamédi társaság kortyolta<br />
a sörét. Az ajtó mellett izmos, Rósejbniföldről<br />
való mezei nyulak ették répából<br />
és salátákból álló vacsorájukat. A kisebb<br />
asztaloknál magányosan, vagy párosával<br />
feketemedvék, muflonok és a köpenyükbe<br />
burkolózó meghatározhatatlan fajtájú<br />
vendégek ültek. Köztük két fiatal birka<br />
sertepetélt, széles fatálcákon hordták a<br />
kupákba, vagy pintnyi ónkancsókba kimért<br />
sört. Egyikük az ajtónálló volt, a<br />
másik szarvtalanságban hozzá hasonló,<br />
ám magasabb, véznább, s bár néki mindkét<br />
füle a helyén volt, pofájának furcsa<br />
formát adott keresztbe álló, vizenyős szeme…<br />
Ekkor Barnabás mellett fölharsant<br />
egy ugatással vegyes nóta, a küttenbergi<br />
mocsárba kergetett ostoba waúcsik-farkasokról.<br />
Pöklencs érdeklődve figyelte<br />
a fél tucat, láthatóan „elázott” kutyát.<br />
Többségük hozzá hasonló méretű foxi<br />
volt, ám középen egy nagyobb eb csaholt.<br />
A társainál vaskosabb, elhízott<br />
kutya volt, ősei közt miden bizonnyal<br />
barackparti kömöndörfoxi is akadt. Pofáján<br />
sörhab terült szét, orra remegve<br />
szimatolt, aztán meglátva a Kékgúnyást,<br />
a tölgylapra ejtette korsóját, nehézkesen<br />
fölemelkedett és meghajolt.<br />
- Léty üdvözölve, natytiszteletű Pöklents<br />
uram!<br />
- Üdv, Falvájó Klancs mester! Mi<br />
járatban vagy ily messze északon?<br />
- Naty munkápa kezdtünk társaimmal<br />
az ősz folyamán itten. A középső kikötő<br />
állásait erősítettük meg, de most hoty<br />
a végére értünk, hazafelé készülünk.<br />
-folytatjuk<br />
Gulyás László (Monor)<br />
Ne búcsúzz!<br />
Ne búcsúzz, Szívem!<br />
Mert megszakad a szívem,<br />
Hogy mennyire hiányzol.<br />
Elmondhatatlan<br />
Hiába ne, a búcsú kis halál,<br />
Tiltakozni lehet, de talán<br />
van benne valami.<br />
Háborog, fáj, kiabál<br />
mert nem vagy.<br />
Pusztító érzés,<br />
nem kérdés.<br />
Az ember beledöglik<br />
az utolsó mondatokba:<br />
szervusz, vigyázz magadra!<br />
Gyere vissza gyorsan,<br />
akárhonnan,<br />
akármikor, csak gyere,<br />
mert belehalok hiányodba.<br />
Ne búcsúzz, Szívem,<br />
mert az véges, még ha<br />
képes vagy elhinni, hogy mégsem.<br />
De az! Minden búcsú szívszaggató,<br />
Ha rövid, ha hosszú a távollét,<br />
mert azt akarod, hogy ott legyen veled.<br />
Neked tárja karjait, neked mosolyogjon,<br />
neked mondjon szépeket, vagy akármit,<br />
csak ott legyen veled. Mert szeret.<br />
Gyönyörű nő, te mindent elraboltál,<br />
mit embertől lehet, mert nincs más<br />
csak te vagy. De ez a rablás csodás!<br />
Vidd, minden a tied, hited, szíved.<br />
Életed szépsége segítsen, hogy boldog légy!<br />
Mosolyod láthassa, te vagy<br />
az élete lényege,<br />
senki más, te tűzparázs!!! Hiszed vagy sem,<br />
csodák csodája, tűzvarázs, mely éget, s én,<br />
közönséges lélek égek, csak égek, s ez jó,<br />
csodás élet...nagyszerű, csak a búcsú<br />
rettenetesen szomorú, még ha rövid<br />
időre szól, akkor is.<br />
Hiányzol nagyon, drága angyalom.<br />
Szervusz! Vigyázz magadra!<br />
Gyere vissza gyorsan, ne hagyj magamra!!!!<br />
2018. január-február<br />
| 47
Fülöp Benjáminné (Kiskunmajsa)<br />
Boldog felismerés<br />
Embernek az juthat, ami emberé: emberi<br />
Az örök egész harmónia az Istené: Isteni<br />
A szerelem – szeretet – boldogság<br />
egy úton, egyre megy,<br />
ha minden kellék megvan hozzá, úgy kerek…<br />
A boldogság a legkisebb, a legnagyobb,<br />
a legtávolabbi – legközelebbi: elérhető álom,<br />
ha kitartóan küzdesz érte, bizton megtalálod.<br />
Két alappillére: egészség – békesség,<br />
s a Jóistenben való erős, ingathatatlan hit és<br />
felebaráti, feltétel nélküli szeretet.<br />
Nagylelkűség, megértés, megbocsátás, türelem<br />
gyakorlása biztos boldogságot terem.<br />
Nyitva legyen szíved mindenki előtt,<br />
Segítsd a rászorulót, gyámoltalant mindenekelőtt!<br />
Magadnak élni értelmetlen.<br />
Oszd szét hát vagyonodat és magadat!<br />
Nyitott szívvel és lélekkel szeretve<br />
osztogassad szeretet virágaidat!<br />
Így magasan szállva és jótettől repesve<br />
eljutsz az örök öröm és boldogság-szigetre.<br />
S ha megtaláltad – felismerted<br />
helyedet a világban, az életed értelmet<br />
kap, nem éltél hiába.<br />
Szeresd önmagad, felebarátod, a világot:<br />
ez mindennél többet ér; így kerek egész:<br />
a boldogság anyja a hit, a szeretet,<br />
a jótett és megelégedés.<br />
(2015. április)<br />
Kijelölt helyünk<br />
ALKOTÓK - TOLLAL ÉS ECSETTEL<br />
Ujfalussy István<br />
festőművész, aki nem pihen<br />
Az Orosházi Kiállítást megnyitotta Dávid Zoltán polgármester<br />
Az életünk folyamában ki van a<br />
sors által jelölve a helyünk.<br />
Ha ezen az úton járunk, jó úton<br />
járunk, s boldog lesz egész életünk.<br />
Kit oszlopnak, kit útmutatónak,<br />
mást pedig – szárnynak szántak,<br />
és ezt megmutathatjuk az egész világnak!<br />
Csak tudni kell élni, és nem visszaélni<br />
vele! Így lesz egész életünk boldog<br />
s igaz értékekkel tele!<br />
A művész azt tudja megfogalmazni, vagy láthatóvá tenni, amit mi nem<br />
tudunk, - művészlélekkel nem megáldottak, legföljebb megérezni vagyunk<br />
képesek. Ezért is döntött úgy a Táncsics Gimnázium Öregdiák Baráti<br />
köre a Vinculum Közhasznú Egyesület vezetősége, hogy az Orosházi<br />
Festők kiváló alkotóit a Táncsics Galériába invitálja. (részlet Dr. Blahó<br />
Jánosnak, a Táncsics Gimnázium igazgatójának megnyitójából).<br />
A jobb oldali képen a köszönőlevél.<br />
Ujfalussy István festménye: Sorsunk (2009)<br />
48 | 2018. január-február
Kutasi Horváth Katalin<br />
Párbeszéd egy<br />
idegennel<br />
Egy szemüveges, vékony arcú,<br />
szimpatikus törékeny úr közelít kalapban,<br />
sétapálcával, mélyen elgondolkodva<br />
felém. Érzem, hogy csak<br />
felszínesen érzékeli a jelenvalót, s<br />
hogy egész máshol jár gondolatban.<br />
– Mondja csak, uram, mi nyomja<br />
a lelkét!?<br />
– Elnézést, ismerjük egymást?<br />
– Igen, valahogy úgy érzem!<br />
Mondja hát, mi bántja!<br />
– Még kérdi? Tán sosem volt több<br />
beteg lélek, hideg szív, bús szem,<br />
megfáradt reménység, mint napjainkban.<br />
A sebzett, bús, fáradt lelkek<br />
aránya évtizedről évtizedre egyre növekszik....<br />
– Komolyan ezen tanakodott sétája<br />
közben? Tényleg ez a baja? Olyan<br />
sápadt! Tán vérszegény? Ne hívjak<br />
orvost?<br />
– Vézna, szánalmas figura vagyok...<br />
– Ne haragudjon... Olvas a gondolataimban?<br />
– Árulja el, tényleg érdekli, mi<br />
bajom? Nekem valahogy egyáltalán<br />
nem ismerős ön...<br />
– Azt hiszem, rájöttem! Tóth Árpádra<br />
emlékeztet. Hát persze, hogy<br />
érdekel!<br />
– A tüdőm... A lombok illatát csak<br />
ritkán fújja felénk a síró szél.<br />
– Értem már. Elege van a városból.<br />
Miért nem utazik el a hegyekbe?<br />
– Csak nem a Tátrára gondol?<br />
– Dehogynem, miért is ne?<br />
Ez a finom lélek nem hökken meg<br />
közvetlenségemen, pedig más biztos<br />
tolakodásnak venné kérdéseimet.<br />
Még rám is ripakodna, kikérné magának,<br />
válaszra se méltatna! Bár egy<br />
kicsit furának tartja érdeklődésemet,<br />
de megosztja gondolatait, érzéseit,<br />
fájdalmát. Mivel érzi őszinte kíváncsiságomat,<br />
halkan kimondja, ami<br />
foglalkoztatja:<br />
– Csak kevesen halljuk meg a hársak<br />
dalát, nem látjuk meg a hold arcát.<br />
Nem emeljük fel tekintetünket az<br />
ég víztükrére, s talán csak a nyitott<br />
lelkű kisgyerekek veszik észre a tovaúszó<br />
furcsa fellegeket.<br />
2018. január-február<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
– Vagy a gyermekségüket megőrizni<br />
képes felnőttek, no meg a tisztaságra,<br />
egyszerűségre vágyó turisták...<br />
– Igen... És az illatokat felváltották a<br />
szagok, a zenét a zörejek, a kerek erdőket<br />
a farakások...<br />
– ...a tiszta csermelyeket a kiszáradt<br />
vagy szennyes medrek.<br />
– Ahogy mondja! S bár vannak még<br />
tiszta hegyi patakok, érintetlenebb, eldugottabb<br />
helyek, mégis az az érzésem,<br />
hogy egyre romboljuk külső és belső világunkat.<br />
– Azt hiszem, tudatosan vagy akaratlanul<br />
megvalósítjuk magunk körül azt a<br />
tájat, mely bensőnkben uralkodik.<br />
– Igen, pontosan. És szomorú ez az<br />
„alkotás”. Azt hiszem, ön érti, mi bánt.<br />
Tényleg ismeri Tóth Árpádot. Talán valóban<br />
ismer engem...<br />
– Ön szerint fog esni?<br />
– Nem azt figyeltem. Csak szeretem<br />
az eget kémlelni. Tóth Árpád még észrevette<br />
maga körül a csillagokat.<br />
– Azokat, melyek között Vajda János<br />
kiszúrta saját életképét, üstökösét. Mihez<br />
kezdenének ők ketten a mai világban?<br />
Tóth és Vajda...Két törékeny lélek!<br />
– Szerencsés áldozatok...<br />
– Nem érez itt ellentmondást?<br />
– Egyáltalán nem. Nekik még eljutott<br />
a fülükbe a madárdal. Igaz, hogy Tóth<br />
Árpád kivetített világa beteg, sötét, vak és<br />
hűvös gyakran, de ő lelkesíti át ilyenné,<br />
láttatja így, hogy érzékletesebben bemutassa<br />
lelke szegleteit.<br />
– Valóban... Ha körülnézett, bőven<br />
volt még mivel szembeállítania tüdőbajos<br />
testét, gyenge szemét, bánatos szívét.<br />
– S ami a legfőbb: megadatott neki a<br />
csend, mely szüli az áhítatot, a tűnődést.<br />
A csend, melyet állandóan megtörünk,<br />
mely kínosan zavaró lehet társaságban,<br />
de ami annyira szükségeltetik, hogy rendezzük<br />
a dolgainkat, s hogy kikapcsolhassunk,<br />
magunkban maradhassunk<br />
magunkkal.<br />
– S mondja csak, mi is volna alkalmasabb<br />
terep erre, mint a hegy, az erdő!<br />
Ahol mi is megteremthetjük a magunk<br />
(talán nem is szomorkás) békéjét, mely<br />
ha nem is felhőtlen, mégis nyugodt, halk<br />
(és remélhetőleg sokszor derűs) létezés.<br />
Hallgasson rám, utazzon el a Tátrába!<br />
Bólogatva tovább indul, majd viszszafordul,<br />
int, s eltűnik a sarkon. Lehet,<br />
hogy már soha többé nem kerül utamba<br />
még egy ilyen ember, aki lelkét azonnal<br />
libegni bontja, aki azonnal megért, akit<br />
rögtön megértek. Aki pont olyan magányos,<br />
mégis nyitott, mint én.<br />
Lévai Tibor (Zalaegerszeg)<br />
Az üdvösségről<br />
Üdvösség felől kérdezett Nikodémus,<br />
és a következőket mondta Jézus:<br />
Ha valaki nem születik az Igétől<br />
újonnan, és a Szent Szellemtől,<br />
Isten Országát nem láthatja,<br />
sőt be sem mehet abba.<br />
Megtérés, újjászületés feltétel,<br />
az örök életre így jutunk el.<br />
Felkészülni Ige szerint lehet,<br />
kizárt minden pótcselekedet.<br />
Hagyományok ünneplése nem feladat,<br />
Krisztus követése parancsolat.<br />
Megtérés és újjászületés jel,<br />
valóban van törődés a lélekkel.<br />
Aki Szent Lélektől újjászületik,<br />
halott szelleme megelevenedik.<br />
Csak újjászületett szellemmel<br />
kezdődik a közösség Istennel.<br />
Fogadd, hívd be Jézust szívedbe!<br />
Úgy leszel az Atyának gyermeke.<br />
Az Úrral legyen kapcsolatod.<br />
Akkor mennyben is lesz, jó, ha tudod.<br />
így nyer értelmet az élet,<br />
megváltozik beszéd, cselekedet.<br />
Hittel keresd Isten Országát!<br />
Kutasd, olvasd a Bibliát!<br />
Aki megtartja, és éli az Igét,<br />
Krisztusra bízza életét.<br />
Kegyelemből, hit által van üdvösség,<br />
mindörökké az Úré a dicsőség.<br />
Bárány áldozata<br />
Nyomorúságunk lehet testi-lelki betegség,<br />
lesújt, mert valóságos igazi ellenség,<br />
különösen fiatalságunk vagy életünk delén.<br />
A gondolkodó ember nem lehet<br />
reménytelen, csüggedt, megkeseredett,<br />
mert Jézus itt van, él, aki megkeresett,<br />
vigasztaló szavakkal megörvendeztetett.<br />
„Hívj segítségül engem<br />
a nyomorúság idején,<br />
Én, megsegítelek téged,<br />
és te dicsőítesz engem”.<br />
A Bárány áldozata jelenünk és jövőnk<br />
áldása.<br />
„Betegségünket Ő viselte,<br />
és fájdalmainkat hordozá!”<br />
„És Ő megsebesíttetett bűneinkért,<br />
megrontatott a mi vétkeinkért,<br />
békességünknek büntetése rajta van,<br />
és az Ő sebeivel gyógyulunk meg!”<br />
Ószövetségben Isten szólt:<br />
„Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!”.<br />
Felajánlotta segítségét, és örök szeretetét.<br />
| 49
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Pataki Ferencné (Hortobágy)<br />
Olyan könnyű volt megszeretni Téged...<br />
Mint egy szép álom, úgy jöttél és kérted<br />
S én nyújtottam feléd a kezem<br />
Egy szó nem volt, csak szemednek fénye<br />
Elvarázsolt, és megérintette a szívemet.<br />
Hallottad már mit mond a szív ilyenkor?<br />
Azt mondja a szív: jártam már itt sokszor!<br />
Ismerős érzés ez! Vágytam akkor is a tiszta szerelemre, -<br />
És boldogok voltunk együtt mindig.<br />
Csak szeretni akarlak: csendben, nyugalomban.<br />
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.<br />
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.<br />
Megsúgni azt, hogy Te vagy a holnapom.<br />
De egyszer jött egy vihar, túl a tenger felől<br />
És elsodorta szívednek zálogát: ölelést,<br />
csókot és annyi vágyakozást!<br />
És Én vérző szívvel járom utamat, s szívem azt mondja:<br />
Ó, Kedvesem! Milyen nehéz már elfeledni Téged!!??<br />
Tél a hortobágyi pusztán<br />
Járom a hortobágyi pusztát, és<br />
Csodálom végtelen, néma síkságát.<br />
Néhol kicsi erdő, és tengernyi nád,<br />
Meztelen cserjék és meztelen fák,<br />
Öltött magára vastag zúzmarát.<br />
Hallgat a puszta, és<br />
Mélyen hallgat a téli táj.<br />
Ma az égbolt szürkeségéből hull alá,<br />
Mintha aggastyán rázná,<br />
Rőt, deres szakállát.<br />
Most hull a hó sűrű pelyhekben,<br />
A szél süvít árkon, bokron át.<br />
Még a távolban hetyke őzike sétál,<br />
Fejét fölszegi, nézi az idegent,<br />
Vagy téli etetőt keres talán?<br />
Látom a pusztát fehér lepelben,<br />
Fák s cserjék díszes öltözékben.<br />
Mint menyasszony fehér bundában,<br />
Húzza, vonszolja magával,<br />
Hatalmas fehér, csillogó fátylát.<br />
Még csendes a puszta,<br />
Még sokáig hallgat a téli táj.<br />
Csikós, gulyás, juhász is már,<br />
Régi téli szállásán vigyázza barmát, és<br />
Hosszasan elnézi a kihaltnak tetsző téli pusztát.<br />
Bevallom őszintén ez az egyik legkedvesebb versem,<br />
mivel írtam ezt azon éjjel, amikor a nagy hófúvás<br />
miatt nem tudtam hazajönni a boltból, ahol dolgoztam<br />
akkor. Tehát ez a vers a valóságot szimbolizálja<br />
a nagy hortobágyi pusztáról!<br />
Váradiné Vastag Györgyi<br />
(Kiskunhalas)<br />
Kocsiút<br />
(Ennél a versnél a babát<br />
ölünkbe ültetve ütemesen<br />
„zötyögtethetjük”, a<br />
hullámvasútnál megemelhetjük,<br />
a liftesnél óvatosan<br />
feldobhatjuk, ha szereti.)<br />
Sej, ez a kocsiút<br />
zityeg-zötyög,<br />
zötty.<br />
Nyelvedet ki ne nyújtsd,<br />
leharapod,<br />
zötty!<br />
Kátyúkból áll az út,<br />
zityi-zötyi,<br />
zötty,<br />
vicces hullámvasút,<br />
mert síne eltörött.<br />
Benne ezer tócsa,<br />
licsi-locsi,<br />
fröccs,<br />
s liftnek is jó volna,<br />
sihi-suhi,<br />
tötty.<br />
Ha ezer gödör nem volna,<br />
zityi-zötyi,<br />
zötty,<br />
az bizony jó volna,<br />
licsi-locsi,<br />
fröccs!<br />
Zörgő taligám<br />
Zörgő taligám<br />
vágtat szaporán.<br />
Uzsgyé, kiskomám,<br />
lecsap taligám!<br />
Zengő kereke<br />
gyorsan peregve<br />
hogyha szétesne<br />
- jaj, de rossz lenne!<br />
Taligám merre fut?<br />
Fel is út, le is út!<br />
Nem kell gyorsvasút,<br />
jó a gyalogút.<br />
Sárközi Árpád versei<br />
A Loch-Nessy szörnyről<br />
(Újsághír)<br />
Évtizedek óta<br />
Legendák lengenek<br />
a Loch - Nessy tó körül<br />
hogy a mélyén valami szörny<br />
lakozik<br />
s időnként megtöri a<br />
sima víz tükrét<br />
Sokan látni vélték már<br />
Amint felüti ott dinoszaurusz<br />
fejét.<br />
De most eljött az idő<br />
A tudósok víz alá szálltak<br />
Acélhálóval befogták a szörnyet<br />
S most már karnyújtásnyira van<br />
Emberközelben a Loch-Nessy<br />
szörny<br />
A biológusok testközelből<br />
Tanulmányozzák anatómiáját:<br />
Szörny-szerű fejét, fogának erejét<br />
De Genet doktor lemondóan legyint<br />
A professzor szíve szomorú<br />
„sokan látni vélték már”<br />
Hosszú kéz<br />
Hosszú Kéz forgatja a kardot<br />
Egyre hangosabban hallom suhogását<br />
Látni is vélem élén csillanni a Fényt<br />
Előbb - utóbb darabokra fog szelni<br />
De százfelé törik bennem a penge<br />
Én eggyé rakom magam<br />
Mert illenek egymáshoz darabjaim!<br />
De a kard!<br />
Hogy szedi Össze véres darabjait -<br />
A véres rozsda enyészi el!<br />
„Hosszú kéz forgatja a kardot”<br />
50 | 2018. január-február
CSALÁDI SZALON<br />
Rajcsányiné Herczegh Rózsa<br />
(Budapest)<br />
A sors adománya…<br />
Esténként, ha imádkoztam,<br />
Istenemmel társalogtam.<br />
Megköszöntem jóságosan,<br />
segítségét minden bajban.<br />
Gyermekként az égtől kértem:<br />
fiaim legyenek nékem.<br />
Szőkét, barnát - kettőt kértem.<br />
Megkaptam, így boldog lettem.<br />
Misi fiam sokszor várta,<br />
legyen neki testvé- társa.<br />
Emlékek most éledjenek.<br />
István fiam megszületett.<br />
„Hetvenhatot írtunk akkor.<br />
Nekem új csillag adatott.<br />
Életemnek értelme lett,<br />
a két fiam reményt keltett.<br />
A mi telünk –<br />
„2018”<br />
Ahogy látom,<br />
mosolyogva<br />
ragyog a Nap.<br />
Ablakokból<br />
nézegetve, -<br />
tavaszt színlel<br />
A valóság:<br />
Naptár szerint<br />
Telet írunk.<br />
A hó a tél,<br />
más tájakon<br />
kalandozik!<br />
Már nem látom<br />
virágaim<br />
ringó táncát.<br />
Alszik a kert.<br />
Vad ibolya is<br />
aludni tért.<br />
Rózsa bokrok<br />
szundikálnak.<br />
Tulipáno,<br />
földbe bújtak.<br />
Szélrózsáim<br />
elhervadtak.<br />
Szellő suha,<br />
szilfa ágon.<br />
Szerelemnek<br />
kék virága,<br />
már elszórta,<br />
apró magvát.<br />
Azt gondolom:<br />
A mi telünk,<br />
fehér színű,<br />
hó-paplanját<br />
otthonában,-<br />
alva hagyta.<br />
Késlekedve,<br />
elmegy érte.<br />
Szórja, szórja<br />
hegyre, rétre.<br />
Gyermekeknek<br />
örömére.<br />
Ilyen a mi,<br />
kedves telünk.<br />
Meglepően<br />
szórakoztat.<br />
Váltva kedvez,<br />
hóval, Nappal.<br />
2018. 01 .02. Csepel<br />
Bizony, mesés a sors keze,<br />
újra szép lett az életem.<br />
Bármit hoz már a sors nekem,<br />
nyugodt szívvel elviselem.<br />
Néha bizony úgy gondoltam,<br />
kétszer rossz vonatra szálltam.<br />
Türelmemnek lett gyümölcse,<br />
unokáim szeme fénye.<br />
Az első köztük Andrea!<br />
Varsóban lettem nagymama.<br />
„Nyolcvanhat” volt az év száma,<br />
csöppnyi szépség, ég áldása!<br />
„Nyolcvannyolcban” Magdi menyem,<br />
ikreknek adott életet..<br />
Misi, Zsolti a két öröm.<br />
Nekem boldogság, köszönöm.<br />
Jó Istenem szeret engem.<br />
Az unokák körül vesznek.<br />
Az élet apró csodája,<br />
Kata, Boldi mosolygása.<br />
Norbit, Zsoltit Bea adta,<br />
neki nem vagyok az anyja.<br />
Remélem ők is szeretnek,<br />
hiszen a családom lettek.<br />
„A családommal Szentestén”, - 2017.12. 24. A két fiam(Misi, István és családja.<br />
Dédunokám: Dávidkánk, (a karomon) A Sors adománya c. vershez)<br />
Kereslek…<br />
Merengek az élet dolgain.<br />
Eggyé válnak gondolataim.<br />
Sehol se látlak, nem ismerlek.<br />
Éveket átlépve, - „kereslek”.<br />
Unokák képe néz felém.<br />
Minden kép egy bájos regény.<br />
Éltüket jóság kísérje,<br />
álmukat Angyaluk védje.<br />
Adott az élet jót, rosszat.<br />
Elviselni megtanultam.<br />
Szeretetet adtam, adtam.<br />
Előfordult, - én nem kaptam!<br />
Szükség van a reménységre,<br />
szeretteim védelmére.<br />
Ne bántson az élet többé.<br />
Hozzon a sors, sok szerencsét!<br />
(2008. 08. Csepel)<br />
2018. január-február<br />
Magdi menyem és unokája Dávid, a<br />
tündéri dédunokám”<br />
Kereslek én: a csillagokban.<br />
Kereslek: fénylő Napsugárban.<br />
Kereslek: színes virágokban.<br />
Kereslek: minden „öröklétben”.<br />
Gondolataim, ha elérnek,<br />
csillagok fényével kísérnek.<br />
Felírom nevemet az égre,<br />
Így megtalálsz engemet végre.<br />
2016. 02. Csepel,<br />
| 51
Kiáltás<br />
SÁNDOR JÓZSEF<br />
(Pápa)<br />
Szerkesztő bizottsági<br />
tagunk küldeményei<br />
Veszprémből indult 1940-ben életem<br />
A Látóhegy utca 4/b-ből!<br />
Szent Szellemi Szél adatott<br />
Drága Szüleimen keresztül Istentől!<br />
Így, kiskoromban már láttam;<br />
Ketrecharc van e világon!<br />
A rácson belül élet-halál harc!<br />
Kívül, sok ember szurkol a lelátón!<br />
Ám, mindnek sorsa szomorú!<br />
A szeretetlenség bűne teszi ezt!<br />
Úgy láttam, hogy kívül-belül,<br />
Szeretet nélkül mindenki veszt.<br />
Van, aki észre sem veszi<br />
e narkotikus valóságot,<br />
Más, természetesnek veszi,<br />
A külső-belső kilátástalanságot!<br />
Most hát én szurkoló leszek, kiáltván<br />
A rácson kívül-belül lévőknek:<br />
Hagyjátok abba az eddigi cselekedeteket!<br />
Legyetek harcosai a Szeretetnek!<br />
Minden kontinensen, az egész Földön;<br />
Népek, Nemzetek, Ágazatok, Embertestvéreim!<br />
Azonnal nyújtsatok békejobbot egymásnak!<br />
Osztozzatok mindenhol a Szeretet Gyümölcsein!<br />
Van élő, örök, személyes Teremtő Isten!<br />
E Világot Szeretettel, Szeretetre Alkotta!<br />
Jézus Krisztus Szent Szellemétől Foganva Jött!<br />
Bűneink Ítéletét Önként a Golgotán Elvállalta!<br />
Álljatok E Történelmi Valóságra!<br />
Krisztus Egyedül a Béke Fejedelme-Ura!<br />
Ő Feltámadott, s várja az Ember válaszát!<br />
Vigyázzatok! Ki mit vet, azt aratja!<br />
Hát, e kiáltás érlelődött bennem.<br />
Jusson a szívébe Ma Mindenkinek!<br />
Ezeket ugyan én kiáltom, de<br />
A Dicsőség Légyen Egyedül Istennek!<br />
2017. aug. 23<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Ma még Nyitva a Kegyelem Ajtója!<br />
„Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!”<br />
Isten parancsa Ennek hirdetése!<br />
Jahve Betartotta Drága Ígéretét!<br />
Igaz a Szent-Írás minden Igéje!<br />
Ábel báránya előre mutatott<br />
Az Úr Jézus Isten Krisztusra,<br />
A Júda Győztes Oroszlánjára,<br />
Az Ígért Messiásra Isten Bárányára!<br />
Nem Pilátus ítélete, nem a hamis vádak,<br />
Hanem bűneink, minden ember bűne ölte meg!<br />
Mert Kereszthalálát, helyettünk való Áldozatát,<br />
Még a Teremtés előtt, Maga Isten Határozta Meg!<br />
Óh jaj, ha Krisztus a keresztről<br />
A sátáni kísértésre lejött volna,<br />
Bár Jézusnak lett volna erre hatalma,<br />
De akkor mindnyájan elkárhoztunk volna!<br />
Nos hát, nem Izrael s a római katonák<br />
Voltak Krisztus halálának okozói, tettesei,<br />
Hanem a Te s én és mindenki bűne,<br />
Melyek árát a Messiás, Vérével Fizette Ki!<br />
A Teremtett Világegyetem Legnagyobb Ténye Ez,<br />
S Isten Vérével Írt Örök Szentség!<br />
Bárki vagy Barátom, ha szívvel hiszed,<br />
Rút bűneidről meg nem emlékezik az Ég!<br />
Megváltotta az Úr Jákobot, Izraelt, de<br />
Golgotai Győzelme Érvényes minden hívőre!<br />
A Feltámadt Úr Jézus Isten Krisztusnak,<br />
Végtelen bűn-Törlő Értékű a Szent Vére!<br />
Most hát egész Izrael és Világ, Emberiség!<br />
Egyszerre a Földről hittel kiáltás az Istenhez az Égbe!<br />
Ma még épp erre Vár a Mindenható Szerető Isten! Ám<br />
Örök Ítéletet arat, kinek kemény marad a szíve.<br />
Isten igéjének, Ézs.48, 20. Parancsának<br />
engedelmeskedve:<br />
Szeretettel: Sándor József<br />
NOW<br />
The Lord Jesus Christ<br />
Is not here!<br />
For He Is Risen!<br />
Oh! Oh! Ah!<br />
The man has sinned against God!<br />
Therefore is fear, oh!<br />
The fear is a prison!<br />
But the Love is a exit!<br />
Therefore now I give advice to you;<br />
Pray to God by Lord Christ!<br />
The prayer changes things!<br />
The God Love you!<br />
Krisztus<br />
Uramnak!<br />
Bűnleprát kaptam, jaj<br />
Észrevétlen!<br />
Fekete lettem,<br />
Mire észrevettem!<br />
Bűneim súlya<br />
Tonnás tömeg!<br />
Örök ítélet várna<br />
Jaj engemet!<br />
O, de meglátta<br />
Isten s Fia!<br />
Lejött értem<br />
E seholba.<br />
Ítéletem<br />
Rajta csattant:<br />
Korbács és kereszt<br />
Itten alant!<br />
Aztán feltámadva jött<br />
Hozzám Szerelmével;<br />
Átszegezett<br />
Szent Kezével.<br />
És megkérdezett;<br />
Óh, szelíden,<br />
Szíven ütően:<br />
„Szeretsz-e engem?”<br />
Könny szökött<br />
A két szemembe!!<br />
Bűnbánat<br />
Az én lelkembe!<br />
Ő rám tevé<br />
A Jobb Kezét!<br />
Kegyelmét Adta,<br />
És Szellemét!<br />
Aztán az Ő<br />
tekintete,<br />
Békét Adott<br />
a szívembe!<br />
Örök Éltet<br />
Tudatomba!<br />
Jelenése<br />
Garancia!<br />
Hála gyúlt<br />
Így én lelkemben,<br />
Dicsőítés<br />
Az énemben!<br />
Leborultam,<br />
S jött válaszom:<br />
Örökre Szeretlek Uram,<br />
Drága Istenem,<br />
Megváltóm!<br />
The Son of God died for you!<br />
He is A Glorious Savior!<br />
The man who has the Son;<br />
Has Eternal Life!<br />
Belief The Lord Jesus Christ!!!<br />
Soli Deo Gloria!<br />
Wrote: With Love Joseph Sandor<br />
27.10.2017 Pápa<br />
52 | 2018. január-február
Virtyó Nelli<br />
Useless hero<br />
Legalaptalanabb reményeim közé<br />
tartozott mindig is egy hős érkezése az<br />
életembe. Valaki, aki leveszi a terheket<br />
a vállamról, aki mindent, minden alkalommal<br />
megold helyettem. Egy olyan<br />
személy létezésére vártam, aki majd<br />
kihúz a gödörből és nem engedi, hogy<br />
visszazuhanjak. Bájosan képzelegtem<br />
arról, mennyire fog szeretni engem,<br />
azért aki vagyok. Milyen is lennék, ha<br />
mindenben rá támaszkodom? Igen, itt<br />
kezd el inogni az alap. Egy nyámnyila,<br />
teszetosza, magáért kiállni képtelen<br />
ember válna belőlem. Éppen emiatt nagyon<br />
instabil ez az álom. Nehezen, de<br />
sikerült a saját kreálmányomat átlátni,<br />
megérteni és levonni a tanulságot ebből<br />
a fantasztikus, sztereotipikus kapcsolati<br />
formából. Pontosan, a védelmező<br />
és a gyámoltalan szerelméből. Elvégre<br />
mindannyian túlértékeljük ezt a hősiesség<br />
dolgot. Nincsenek hősök, megmentők.<br />
Ez nem a BTK, hogy kiskapukat<br />
keresgéljünk benne. Végig megyünk az<br />
életnek csúfolt szopató procedúrán, így<br />
vagy úgy, lássuk be, isteni beavatkozás<br />
nélkül.<br />
Kicsit bánt is a dolog, de körülbelül<br />
huszonegyéves koromig rendíthetetlenül<br />
hittem ebben a tündérmesében.<br />
Végül engem is megszállt a jótétlélek,<br />
megajándékozva az igazsággal.<br />
És, hogy ez a világot megváltó pillanat,<br />
ez a kegyetlen megvilágosodás<br />
mikor következett be? Nem olyan rég.<br />
Kicsivel több, mint két évtized, de nem<br />
sietünk sehova, nem?<br />
Ezt legalább annyira fájt megtudni,<br />
mint a tényt, hogy az autizmus gyógyítható.<br />
Más okból kaptam szívrohamot, de<br />
az érzés stimmelt.<br />
Nem vitatkoztam azzal a világi idiótával,<br />
hogy az bizony, a szó konkrét értelmében<br />
véve nem gyógyítható, nem<br />
múlik el. Csakugyan lehet hozzáértéssel,<br />
különböző fejlesztésekkel javítani a helyzeten,<br />
viszont ez rengeteg idővel és áldozattal<br />
jár. Nem ecseteltem a genetikailag<br />
örökölhető, idegrendszeri betegségek<br />
velejáróit és a felgyógyulás arányát. Ám<br />
akkor, abban a végtelen „pillanatban”<br />
amíg vártalak nem fakadtam ki, bólogattam<br />
helyette, és azon gondolkoztam: milyen<br />
sok igazság rejlik a szavaiban, mert<br />
amúgy is olyan jártas ebben a témában.<br />
Az általa megváltásnak vélt gondolat<br />
olyan mértékben kapott el, hogy majdnem<br />
félrenyeltem a levegőt. Döbbent<br />
2018. január-február<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
ábrázatom úgy tűnt bátorította is, mert<br />
nemhogy abbahagyta volna, folytatta<br />
magasztos tényszerűségei megosztását.<br />
Ha nem vontál volna magadhoz, - sürgetve<br />
az indulást, garantálom, hogy<br />
áttért volna a skizofréniára és én ott estem<br />
volna össze agyvérzésben. Ilyen ez a<br />
gyógypedagógiai ártalom.<br />
Habár a lényeg itt is az, hogy megmentettél.<br />
Tudatos lett volna<br />
vagy a sietség miatt? Nem tudom, mert<br />
egyszer sem kérdeztem és talán a lehetőségem<br />
is odaveszett mostanra.<br />
Azonban sajnálatomra az, hogy nem<br />
lesz saját hősöm, nem lett ilyen nyíltan<br />
tisztázva. Ezt nem mondta ki hangosan,<br />
fájó szavakkal senki. Még te sem. Az igazat<br />
megvallva nem is vártam rá, akképp<br />
intenzívebben mart volna az igazság, ha<br />
te szembesítesz vele. Tehát ezt a fenséges<br />
utat magamnak kellett felderítenem. Miután<br />
elkezdtem erre figyelni, nem okozott<br />
nagy fejtörést felismerni azokat a<br />
szituációkat, amiket eddig félreértettem<br />
és helyes jelentést társítani hozzá. Szépen<br />
lassan azt vettem észre, hogy neked is<br />
szükséged van egy ilyen átmeneti döntéshozóra,<br />
valakire, aki egy kicsit átveszi<br />
azokat a végeláthatatlan terheket, amiket<br />
nap, mint nap cipelsz. Ezidáig talán elvakított<br />
az önzés, a vágy, hogy ezt a szerepet<br />
nekem te játszd el. A csere egyszer<br />
sem jutott az eszembe, pedig én is lehettem<br />
volna a te hősöd.<br />
Mikor elhagytál, vagyis hivatalosan,<br />
amikor nem engem választottál, meglehet<br />
nem is azt a másik lányt sokkal inkább<br />
magadat, túl sok időm volt hirtelen<br />
magamra, a benső énemmel való elmélkedésre.<br />
Haragudtam persze, őrjöngeni<br />
tudtam volna és ha nem tartanak vissza<br />
ezer százalék, hogy megütlek. Jó néhány<br />
magányos nap, hét után, amit a múlton<br />
való rágódással töltöttem, be kellett látnom,<br />
- legfőképp magam és a lelkiismeretem<br />
előtt, - hogy az én kezem is<br />
mélyen belenyúlik a problémába. Kisajátítottalak,<br />
eluralkodott rajtam a féltékenység,<br />
védtem azt, amit az enyémnek<br />
tartottam. Nem bírtam, ha mással foglalkoztál,<br />
te az én hősöm voltál, nem valaki<br />
jöttmenté. Kibírhatatlannak állítottál be,<br />
gyerekesnek, ráadásul a viselkedésed elutasító<br />
volt velem szemben és a válaszaid<br />
is gúnyban áztak. A büszkeség lebegett a<br />
szemeid előtt, az ösztön, hogy ne hódolj<br />
be.<br />
A hatását ennek a láthatatlan függönynek,<br />
ami a vesztünket okozta csak<br />
most érzem igazán. Feleslegesen hoszszú<br />
ideig hagytuk érvényesülni. Ahogy<br />
kitisztult a látásom, objektíven tudom<br />
elemezni azt, ami a miénk volt. Az apró,<br />
homályos, kis darabok lassan kiadják<br />
a képet, csupán abban reménykedem,<br />
hogy valami borongós, őszi időszakban<br />
ábrázolt, impresszionista festmény részletei<br />
ezek. Ha ez maradna meg, mint a<br />
kapcsolatunk hagyatéka, szívesen emlékeznék<br />
vissza rá. Ennek érdekében most<br />
képzeletben hátrébb sétálok ebben az<br />
üres teremben az újonnan szerzett tudással<br />
az oldalamon, hogy megtekintsem a<br />
közös alkotásunkat. Lehetséges, ehhez el<br />
kellett hagyjalak téged és egyes egyedül<br />
tekinteni meg ezt a páratlan kiállítást. Az<br />
is lehet, a hirtelen jött érzelmeim takarták<br />
ki a mű igazi valóját. El kellett telnie<br />
annak a bizonyos időnek, hogy most<br />
végre láthassam. Voltaképp pont olyan<br />
amilyennek vártam, letisztult, nyugodt,<br />
melegséget árasztó és befejezett.<br />
Összességében temérdek dologért<br />
lehetek hálás neked, köztük, hogy most<br />
már tudom, senki nem fog megmenteni,<br />
tulajdonképpen ez az, amit magammal<br />
viszek. Ezen túl nem várok a segítségre,<br />
arra az egyedülálló személyre, aki majd<br />
harcol helyettem. Legalább ilyen tanulsággal<br />
zárul a kapcsolatunk, ha azt a sokak<br />
által emlegetett boldog véget nem is<br />
tudhatjuk magunkénak.<br />
Végül legyőzött minket a gőg. A hiánya<br />
valaminek belőlem, belőled, belőlünk,<br />
valami, aminek a megértéséhez<br />
még éretlenek vagyunk. Mikor is érünk<br />
el arra a szintre? Senki sem tudja, mert<br />
egyén függő. Mindenesetre így, hogy<br />
nincsenek zavaró tényezők az életünkben<br />
– nem vagyunk már egymás mellett,<br />
nem tudjuk korlátozni a másikat – már<br />
foglalkozhatunk egy kicsit saját magunk<br />
megmentésével. A módjára egyedül kell<br />
fényt derítenünk. Innen egy magányos<br />
útra lépünk mindketten. Van rá esély,<br />
hogy látlak majd újra, de előtte fel kell<br />
nőnünk.<br />
Nem ígérem, hogy várni fogok<br />
rád, de egy ideig égető lesz a<br />
hiányod, amin előbb túl kell lépjek, és<br />
csakis azután leszek képes megvívni ezt<br />
a csatát magammal. Szóval nincs határidő,<br />
nincs lejárat, használjuk ki egy<br />
csöppet a váratlanul ránk szakadó szabadidőt.<br />
Töltsük el hasznosan, váljon<br />
belőlünk értékes ember. Míg távol vagyunk,<br />
mentsük meg magunkat külön,<br />
de együtt. Ameddig nem lesz mást átölelnünk,<br />
mindaddig, amíg nem arra alszom<br />
el, hogy altatókat dúdolsz a fülembe,<br />
kizárólag magunkra számíthatunk.<br />
Nem vesztegethetünk el több percet tétlenül,<br />
tennünk kell valamit magunkért,<br />
ezzel egymásért, mivel nem lesz külső<br />
segítségünk, mert hősök nem léteznek.<br />
| 53
Maróti Dezső (Harkakötöny)<br />
Amíg ifjú voltam<br />
Amíg ifjú voltam<br />
futó rózsa voltam<br />
Folyton csak öleltem<br />
folyton csak csókoltam<br />
Csodaszép virágom<br />
gyöngyharmatban nyílott<br />
Akit én szerettem<br />
az a szívén hordott<br />
Utolsó vacsora<br />
Húsvét volt, vacsora<br />
az úr asztalánál,<br />
tanítványok ülték körbe,<br />
a mécses világánál.<br />
Fogadván hűséget,<br />
hőn szeretve vallák,<br />
Jézus az ő uruk,<br />
soha el nem hagynák.<br />
Mégis elárulván,<br />
bűnbe hullt szavakkal,<br />
gúnyos pörre adva,<br />
gőgös nagy urakkal.<br />
Kimondták a törvényt,<br />
kimondták a vesztét,<br />
vállára akasztván,<br />
a szenvedés keresztjét<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Kőhalminé Anikó versei<br />
Újévi köszöntő<br />
Lassan-lassan,<br />
vége van az évnek,<br />
elfogynak a napok,<br />
nyugovóra térnek.<br />
Ez évből kilépünk.<br />
Új évet kezdünk.<br />
Töltse meg a szíveket,<br />
a szeretet erénye.<br />
Szomorúság ne érjen.<br />
Jó egészség legyen,<br />
ragyogjon víg mosoly<br />
minden kisgyermeken!<br />
Legyen minden napunk<br />
áldott és szép.<br />
Béke szálljon a földre,<br />
s egy boldogabb év.<br />
Koccintsunk az újévre, -<br />
a jobb, békés jövőre.<br />
Legyen hitünk, szeretetünk,<br />
ez maradjon meg nekünk!<br />
1997. Minden jog fenntartva.<br />
Evokáció<br />
Élet<br />
Egyszer hajdanán sok minden megtörtént velem<br />
múltam a jövőmbe cipelem<br />
Varázsló<br />
Tükörterem!<br />
Emlékek kincs vára;.. - tudod megszoktam rég<br />
szavaim festik a sorsom színét<br />
Álom, és<br />
Valóság!<br />
Amit rajzol egy szó, néha lehet túl rossz, és<br />
néha-néha túlontúl jó<br />
Hoppá-hoppá<br />
Váram ez?<br />
Szállnék én a magasra, előre, mint a madár<br />
élete nyarából,.. - mese várába<br />
Bíz ám<br />
Az ám!<br />
Még egyszer vissza csak egy kis időre,<br />
ahol gyerekkorom vígsága vár<br />
Remény,<br />
Öröm vár!<br />
Lehet ámítás avagy csábítás;.. - mégis így érzem<br />
életem minduntalan újat ad nekem<br />
Ez az<br />
Ez az élet!<br />
A nyugdíjas kort elértem, oly sok mindent<br />
megéltem, meg bíz én!<br />
Élet,<br />
Rend!<br />
Sok évtized mögöttem - mégsem öregszem<br />
Én örök Tinédzser leszek!<br />
De szép, -<br />
Ó de szép!<br />
Vallom;.. - a szépet csodálni, az igazat óvni kell,<br />
a nemeset tisztelni, a jót körülölelni!<br />
Ez<br />
Érdem!<br />
©Minden jog fenntartva!<br />
Járjunk hát Jézussal,<br />
együtt a Golgotán,<br />
imádkozzunk végig,<br />
kínba hullt lábnyomán.<br />
Ajánljuk fel lelkünk,<br />
böjttel, bűnbánattal,<br />
kérjük a megváltót,<br />
méltón, alázattal.<br />
Legyen erős várunk,<br />
legyen menedékünk,<br />
e vészjósló korszakban,<br />
legyen segítségünk!<br />
Dicstelen a múltam,<br />
a jövőm elkésett már régen<br />
Csak pellengér a sorsom<br />
Vajh szabad még remélnem?<br />
Fekete Zsuzsanna<br />
Téli nappalok<br />
Hogy lehetne más ez a nap<br />
Hogy lehetne szebb-jobb<br />
Mint a tegnap.<br />
Ablakon nézem a zorduló időt.<br />
Zuhog az eső<br />
Majd az időjárás hírtelen<br />
Vad havazásba kezd.<br />
Tél van<br />
December vége.<br />
Elnézem, amint a szél<br />
Felkapja a hópihéket<br />
És kavarja, szórja<br />
Mintha egy szakadt<br />
Tollpárna lenne!<br />
Beteríti vele a Földet.<br />
A vadak ijedten bámulnak<br />
A tájba<br />
Rácsodálkoznak<br />
E hírtelen jött -<br />
változó világra.!<br />
Sárközy Vendel Gergely<br />
Arany János<br />
Igazi magyarként<br />
magyar szülőktől<br />
ismerte meg a magyar hazát.<br />
- A magyar virágos tájakat,<br />
a csilingelő patakokat,<br />
az ég felé magasodó<br />
fenyőket, jegenyéket.<br />
- Ő a földön járó<br />
népi egyszerűségével<br />
„jegenye” magassággal<br />
énekelte meg a nép akaratát!<br />
(Arany Jánosnál ellenszenves volt<br />
a haza és a nemzet „piacra dobása”.)<br />
2017. október 9.<br />
54 | 2018. január-február
Szilvási Erzsébet (Ibrány)<br />
Merengés...<br />
Elindultam, mert éreztem menni kell,<br />
Hová is? Még nem döntöttem el.<br />
Tükörbe nézek, és jóváhagyom,<br />
Látszik rajtam a nyugalom!<br />
Menni szeretnék, vagy csak kint sétálni,<br />
Egyedül már nem tudok itt várni.<br />
Vágyaimat magamba bezárva,<br />
Kicsit sietve lépek az utcára.<br />
Ott biztosan jobban érzem magam,<br />
Ott elkeveredek a nagy forgatagban,<br />
Ahol mindenki megy, ki ide, ki oda,<br />
Csak én megyek céltalan, valahova,<br />
Nézem majd sorban a kirakatokat,<br />
Fákat, virágot, dalos madarakat,<br />
Nem fontos mindig, mindent célhoz kötni,<br />
Csak úgy, otthonról el akarok szökni!<br />
Találkozni azzal, akit rég nem láttam,<br />
Repülni a széllel, a kis pacsirtával,<br />
Vagy ülni egy padon, merengni a múlton,<br />
Felidézni a régit, mi szép volt az úton,<br />
Mert volt sok szép is, meg volt mindenféle,<br />
Fiatalságon túl, - felnézek az égre,<br />
Így jut az eszembe: Isten kezén tartott,<br />
Vigyázni kell arra, ha elérem a partot,<br />
Tiszta legyen szívem, minden gondolatom,<br />
Ami meg volt tiltva, arra nem is vágyom,<br />
Azt tehettem mindig, mit Isten engedett<br />
Ő mutatta meg itt mindig a helyemet,<br />
Most is vágyaimat magamba bezárom,<br />
Köszönöm Istenem, velem vagy mindenütt<br />
Ezen a világon!<br />
Nagydobrony, 2017. július.<br />
Szilvási Erzsébet - Merengés<br />
2018. január-február<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Papp Ferenc<br />
Síneket sirat az eső<br />
József Attila emlékére<br />
Eső ólmozta a tájat<br />
a sínek tátogva, éhesen<br />
valakire vártak.<br />
Balatonszárszón az éjszaka<br />
egy tehervonat áthaladt, s a telefonok<br />
egy halálról hírt adtak.<br />
Felsőbb utasításra a doktornő<br />
önmagáról is lemondott.<br />
Szerelmüket s a síneket<br />
szomorú eső áztatott.<br />
Síneket sirat az eső,<br />
a mindig visszatérő,<br />
síneket csillogtat<br />
decemberi eső.<br />
2015. december 15.<br />
Sárközi Árpád<br />
Sírom hegedűm<br />
bársonyos hangjait<br />
Sírom hegedűm bársonyos hangjait<br />
Bár nem volt Stradivari még Amati sem<br />
De ezüsttel átfont húrjai mélyen zengtek<br />
Avatott ujjaim alatt<br />
Most szétcsúszott eresztékei miatt<br />
Tokjába zártan hallgat<br />
Szánom F- dúr tavaszi szonáta<br />
Léleksimogató dallamát<br />
Vagy a Lakampanella haranghangjait<br />
És az őszi erdők nemes vadjainak<br />
Stakátó szökelléseit a Négy Évszakban<br />
Szeretném újra hallani a Bach<br />
Szóló szonáták tömb hangjait<br />
S másfelől még az<br />
Örömóda halkuló kórushangjait<br />
Tokjába zártan hallgat’<br />
József Attila<br />
Timár Gábor (Budapest)<br />
A nimfa és a szatír<br />
A Balatonnál nyaraltunk,<br />
És jókat sétálgattunk.<br />
Az út mellett nem volt járda,<br />
Nem mehettünk együtt párba.<br />
Ilona alakja szexi,<br />
S járása szebbé teszi.<br />
Ezért sokan nézegetik,<br />
Rajta legelnek szemeik.<br />
Az autósok jöttek-mentek,<br />
És bennünket nézegettek.<br />
„Nimfát kerget a vén szatír,<br />
Gyorsan futni ő már nem bír”.<br />
A vízparton fagylaltoztunk,<br />
Hazafelé gyalogoltunk.<br />
Libasorban, mint korábban,<br />
Egy kicsikét még gyorsabban.<br />
Az autósok jöttek-mentek,<br />
És bennünket nézegettek.<br />
„A kis nimfa egy jó futó,<br />
A vén szatír meg kitartó.”<br />
Délután más útra mentünk,<br />
Itt egy széles járdát leltünk,<br />
Kéz a kézben sétálgattunk,<br />
Vacsoráról álmodoztunk.<br />
Az autósok jöttek-mentek,<br />
És bennünket nézegettek.<br />
„A vén szatír fogott nimfát,<br />
Most adja le a nagy dumát.”<br />
Végül eltűnt a szép járda,<br />
Nem mehettünk itt már párba.<br />
Innen kezdve én vezettem,<br />
Ilona jött énmögöttem.<br />
Egy vendéglő mellett jártunk,<br />
S jó szagoktól csorgott nyálunk.<br />
A szállásunk közelében,<br />
Megnyújtottam én a léptem.<br />
Meneteltünk a melegben,<br />
Csuromvizes lett az ingem<br />
Az autósok jöttek-mentek,<br />
És bennünket nézegettek.<br />
„A vén szatír tapogatott,<br />
A nimfa meg odacsapott.<br />
A szatírt most Ő kergeti,<br />
Ha eléri, jól megveri.”<br />
| 55
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
E. Nagy István (Fehérgyarmat)<br />
- A Nemzeti Megbékélés egyik kezdeményezője -<br />
„Édesapám emlékének tartoztam ezzel, aki végig hitt a Szocializmus magasabbrendűségében!”<br />
Ami a lelket megmérgezi (16. rész)<br />
„Regél a múlt, inté a jelent, soraid közt ne tűrd a jellemtelent!”<br />
Mert kire is lőtt volna az apám? Az<br />
egykori falubéli osztálytársaira, fellázadt<br />
volt barátaira? Hogy nézett volna<br />
utána a szemükbe? Nos, itt kezdődik<br />
nálam az EMBER, - aki bár gyarló és<br />
sok hibája is van - ,de ha a szűkség<br />
úgy hozza, a félelmét legyőzve emberséges<br />
tud maradni minden helyzetben<br />
és minden időben! Egyszer egy kisebb<br />
„delegáció” jött hozzánk a szolgálati<br />
lakásunkba azzal az ürüggyel, hogy azt<br />
hallották, a tanácsházán fegyverek garmadája<br />
van felhalmozva. Ezt a vádat<br />
akarta édesapám megcáfolni, amikor<br />
a községházát kinyitotta előttük, és azt<br />
mondta: - keressétek meg. Ám a betódult<br />
emberek, - mivel semmi ilyesmit<br />
nem találtak, - a begyűjtési iratoknak<br />
estek neki, és az udvaron gyújtott hevenyészett<br />
tűzbe dobálták.<br />
Sok minden kavarog bennem azoknak<br />
az időknek köszönhetően. Például<br />
a legnagyobb számonkérő, a „váltás”<br />
után, - azt beszélték - beleolvadt a tömegbe,<br />
később még valamiféle kitüntetést<br />
is kapott. Erre mondta sokszor szegény<br />
apai nagyapám, hogy az izgága és<br />
hőbörgő, - „utólagos hősködő” - emberek,<br />
amikor már elhaltak a társaik,<br />
akik ismerték viselt dolgaikat, na akkor<br />
szoktak előjönni a farbával, - már aki<br />
megéri - , hogy milyen „szabadságharcosok”<br />
voltak ők hajdan. Bizony, kicsi<br />
koromban párszor fültanúja voltam az<br />
ilyen handabandának.<br />
Egyszer egy ismert személy - már<br />
nem él, - ezekkel a szavakkal bizonygatta<br />
apámnak a hovatartozását: „Pistám,<br />
én mindig baloldali voltam, és<br />
halálomig az is maradok”!<br />
Honvédek Nábrádról a<br />
II. világháború idejéből<br />
A váltás után, - többek előtt - ilyen<br />
szavakkal példálózott, hogy: - „mióta<br />
élek, én mindig jobboldali voltam”!<br />
Ezt hallván, vállára tettem a kezem<br />
és félrehívtam, majd idéztem neki egykori<br />
szavait, amit előttem - édesapámnak<br />
mondott.<br />
Csak nézett rám,<br />
és csendesen azt mondta, hogy: akkor<br />
más idők voltak, s most hogy minden<br />
megváltozott, alkalmazkodni kell az új<br />
helyzethez…<br />
Amúgy helytörténeti kutatásaim<br />
során is sokszor találkoztam ilyen felfogású<br />
fazonokkal, akik aszerint változtatták<br />
mondanivalójukat, mikor milyen<br />
párt volt vezető pozícióban. Mikor váltás<br />
történt, volt, aki odajött hozzám, és<br />
azt kérte, hogy javítsam már ki, amit<br />
korábban mondott, mert nem jól emlékezett<br />
rá akkor. Az ilyen egyéneket azóta<br />
messze elkerülöm, csak szavahihető<br />
és korrekt alanyokat tekintek partnernek.<br />
(Ezekre volt jellemző, hogy amikor<br />
választás után megkérdezték tőlük,<br />
hogy kire szavaztak, mindig azt felelték:<br />
a győztesre.) Édesapámék úgy hittek az<br />
új rendszerben, amely „Szocializmus”<br />
néven íródott a történelembe, mint hívők<br />
az Istenükben, hiszen az egykori<br />
cselédsors után embernek érezhették<br />
magukat. Mindent egybevetve, amikor<br />
közel negyedszázadig ment a - mindenkit<br />
egykalap alá vevő - pejoratív<br />
„kommunistázás”, több százezer becsületes<br />
embert sértettek, aláztak meg vele,<br />
ugyanis az országot az ő vezetésükkel,<br />
közreműködésükkel építették fel, egy<br />
felelőtlen hadüzenet nyomán!<br />
Papp Ferenc<br />
Háború<br />
Radnóti Miklós emlékére<br />
Mikor ez emberi értelem küszöbéről<br />
az őrület és a halál mélyébe zuhan,<br />
az elme és a test.<br />
Kedvesed néz le rád,<br />
csak egy pillantás.<br />
Keze nem tud már tartani,<br />
csak utánad int.<br />
Abda,<br />
Rábca folyó,<br />
gátőr ház, töltés.<br />
Akácos közepén<br />
örök a sötétség.<br />
Valahol a Don mentén...Nábrádról 23 áldozat volt egy értelmetlen háborúban<br />
Reggel és este<br />
itt mindig<br />
deres és könnyes.<br />
2016. június 25. Radnóti Miklós<br />
56 | 2018. január-február
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Ujfalussy István<br />
A kor iróniája<br />
Vannak időszakok az emberiség életében, amelyek akaratlanul<br />
hozzák létre az ironikus eseményeket, melyek aztán<br />
az idő haladtával elenyésznek, feledésbe merülnek, de<br />
ugyanakkor igen jellemzőek egy történelmi kor létére. Épp<br />
ezért, és kegyeleti okokból, - nem is említek sem személy,<br />
sem helység neveket! Hisz nem a személyek a fontosak, hanem<br />
az a KORSZAK, amely ilyenné nevelte őket!<br />
Hosszú töprengés előzte meg ennek az írásnak a létrejöttét.<br />
Először a „Naftalin” címet szántam neki. De arra gondoltam,<br />
hogy az olvasók nagy többségének a naftalinszagú<br />
korszak jut majd eszébe, és el se fogja olvasni, mert mi az,<br />
ami miatt érdemes lenne elolvasni egy molyirtószerről szóló<br />
írást, amely ráadásul az ember egészségére is káros szer,<br />
ezért a gyártása is tiltott.<br />
Pedig nem erről a gyilkos szerről lesz szó, hanem teljesen<br />
más szemszögből kap értelmet ez a kifejezés.<br />
Talán nem is egy elvhű emberről fog szólni ez a történet,<br />
(ahogy már a bevezetőmben is jeleztem) hanem inkább egy<br />
olyan korszakról és annak termékéről, amit a szovjetrendszer<br />
hozott Kelet-Európába és Kárpátaljára 1944 végén és<br />
1945 tavaszán.<br />
Ez a személy, akihez fűződik a naftalin szó, elvhű marxista-leninista<br />
volt, aki a kommunista internacionalista brigád<br />
harcosaként részt vett a spanyol polgárháborúban is. Egy, a<br />
közelében felrobbanó gránát sújtó légnyomása okozott neki<br />
olyan maradandó sérülést, amitől beszédhibás lett.<br />
A szovjetrendszer létrejöttével 1945-ben érdemei elismerése<br />
révén megválasztották az egyik Városi Tanács<br />
Végrehajtó Bizottsága elnökének. A fontosabb városi jellegű<br />
eseményeken a zárszót mindig az elnök volt hivatott<br />
elmondani.<br />
Mivel akkor a Sztálini személyi kultusz a tetőfokán volt,<br />
illett mindent hálából megköszönni Sztálin elvtársnak. Egy<br />
győztes futballmérkőzés után a játékos öltözőben megköszönte<br />
a játékosoknak a győzelmet. Beszédét azzal fejezte<br />
be: „Éljen a világ legnagyobb futballistája, a Nagy Sztálin<br />
elvtárs”, - de mivel beszédhibás volt, ez így hangzott el:<br />
„Éljen a világ legnagyobb futballiftája, a Naftalin elvtárs!”<br />
Így ragadt rá a Naftalin név.<br />
***<br />
A kor iróniájához tartozik egy másik esemény is, amely<br />
jellemzi a párttagság primitív elképzelését a kommunizmusról.<br />
Az egyik kárpátaljai járás valamely kolhozának pártszervezeti<br />
tagja – egy közismert bácsika – minden gyűlés aktív<br />
hozzászólója volt.<br />
Mindig felhívta a tagság figyelmét, hogy nagyon jól kell<br />
dolgozniuk, hogy minél hamarabb építsük fel a kommunizmust.<br />
Telt, múlt az idő, - a pártszervezet ifjú párttagokkal bővült.<br />
Egyszer a fiatal párttagok feltették neki azt a kérdést:<br />
mondja már el nekünk, hogy aztán milyen lesz a kommunizmus?<br />
- Hát, drága ifjaim – válaszolta, – olyan jó lesz majd akkor,<br />
mint régen volt a csehek alatt, minden lesz a boltban.<br />
Vagyis ezek szerint, a Trianoni szerződés által Csehszlovákiához<br />
csatolt Kárpátalján, az alatt a 20 év alatt, - a polgári<br />
demokratikus Csehszlovákiában már kommunizmus volt.<br />
Orosháza, 2018. 01. 05.<br />
Horváth Lajosné<br />
Közel az Úrhoz<br />
Tévelygünk a világban és széles úton járunk,<br />
bűnben az ördöggel sokszor barátkozunk.<br />
Azt hisszük magunkról, hogy mi mindent tudunk,<br />
és az ördöggel együtt cimborálunk.<br />
Jönnek a gondok, bajok és arra gondolunk,<br />
hogy a magunk erejéből is többre juthatunk.<br />
Pedig mindent csak Istentől kapunk,<br />
erőt, egészséget, szeretetet és békességet.<br />
Isten elküldte szent fiát érettünk,<br />
Megváltónkká lett, hogy legyen örök életünk.<br />
Bűneinkért adta a Golgotán életét,<br />
felment a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk.<br />
Mikor a keskeny útra rátaláltam, Jézust szívembe fogadva<br />
könnyebb lett a terhem, mert kezemet fogja.<br />
Velem van minden nap és vezérel engem,<br />
tévelyegni nem hagy hitemben.<br />
Jézussal járni boldogság, ki szívébe fogadja és vele jár,<br />
átsegíti minden nehézségen, és a boldogság Nála vár.<br />
Ő fogja a kezemet és segít minden bajban,<br />
boldogság tölti el szívemet minden nap.<br />
Isten igéje által szebb lett az életem,<br />
mert gondoskodik rólam, hogy el ne vesszek.<br />
Te légy igéd által vezérlő pásztorom,<br />
az Úr Jézus által vezess a jó úton.<br />
Küldj szentlelkeket, hogy el ne tévedjek.<br />
hisz terhem így sokkal könnyebb lesz.<br />
Óvj a bűntől, bajtól, hogy hű gyermeked legyek,<br />
add, hogy a keskeny útra sokan ráleljenek.<br />
Vezess bennünket, hogy elnyerjük az élet koronáját.<br />
és a mennyben zenghessünk Neked Örök hozsánnát.<br />
Debrecen, 2017. augusztusa<br />
Tőkés Istvánné<br />
Útravaló<br />
Édesanyám szeretete,<br />
Édesapám dolgos keze,<br />
Nagymamáim erős hite,<br />
vezetett el engem ide…<br />
Hogy belőlem jó ember lett,<br />
hogy türelmem átsegített<br />
mindenen…<br />
Ha bántottak, ha gúnyoltak,<br />
mosolyogtam, s dalt dúdoltam,<br />
így nem voltam céltáblája<br />
senkinek!<br />
2018. január-február<br />
| 57
Fekete Zsuzsanna<br />
Találkozások...<br />
2.rész<br />
- Beludzsisztán -<br />
(Pakisztán )<br />
Beludzsisztán Pakisztán négy tartománya<br />
közül a legnagyobb. Magába foglalja<br />
a történelmi Beludzsisztán régió jó<br />
részét !<br />
Nevét a Beludzs népröl kapta. Szomszédai,<br />
nyugatrol az iráni Szisztán tartomány,<br />
Északon Afganisztán, és a pakisztáni<br />
törzsi területek, keleten Pandzsáb és<br />
Szind, délen az Arab tengerrel határos!<br />
Területe 347190 négyzet kilométer,<br />
népessége, 9.893 ezer. Ritkán lakott terület.<br />
Beludzsisztán székhelye: Kvetta. Népessége<br />
760000.<br />
A legfontosabb nyelvek. Beludzs,<br />
Szindhi, Pastu, Brahni és a Perzsa!<br />
Forrás: Wikipédia.<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Szeretnék köszönetet mondani a<br />
képen látható Sheikh Jamal Khan<br />
barátomnak, és családjának, hogy a<br />
hozzám eljuttatott fotók alapján némi<br />
betekintést engedtek nyerni életükbe,<br />
és általuk megismerhettük szép hazájukat,<br />
- a gyönyörű Beludzsisztánt.<br />
A Beludzsisztán-i Jamal Khan és fia,<br />
az ifjú Khan<br />
Testvérek<br />
Beludzsisztáni múvészek<br />
Beludzsisztáni táj - (Forrás: Wikipédia)<br />
Beludzsisztáni lányok, barátnők<br />
58 | 2018. január-február
Zenei rovat<br />
32. szám<br />
Derkováts Gyula<br />
(Békéscsaba)<br />
Közelgő Valentin nap felidéz<br />
bennünk egy korábban megírt, de<br />
a neten még nem publikált zenés<br />
versünket, a Búvópatak-ot.<br />
Ennek tapasztalata bizony gyakran<br />
megjelenik gondolatunkban. Hiszen<br />
minden ember szeretettel emlékezik<br />
vissza első szerelmi élményére,<br />
amely már réges-rég a múlt ködébe<br />
burkolózik, de soha nem felejtődik<br />
el. Az első alkalommal repeső szív<br />
valakiért kitörölhetetlenül megmarad<br />
emlékeink sorában. Álomszépen jön<br />
elő az érzés, a szív muzsikál, a gondolat<br />
ide-oda csapong, a lélek a mennyekben<br />
repdes. És még azt is könnyűnek<br />
érezzük, hogy talányosan véget ér –<br />
de érzelmünk rengetegében elő-elő<br />
bukkan. A felidézésben M. Ravel bájos<br />
zongoraversenyének zenei átirata<br />
tovább erősíti régmúlt érzéseinket.<br />
Hallgassák újra átéléssel ezt az<br />
érzésüket a Örökbecsűek/Dallamokkal<br />
ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban<br />
– szeretettel Jártó Róza és Derkovats<br />
Gyula.<br />
Tőkés Istvánné<br />
Bámulom a felhőt<br />
Bámulom a felhőt,<br />
a távolba pergőt.<br />
Szigorú szél söpri,<br />
messze elkergeti.<br />
Így múlnak az évek,<br />
lepereg egy élet.<br />
Lassítani, visszatolni<br />
többé már nem lehet…<br />
A rossz emlékeket<br />
az idő elmossa,<br />
a sötét felleget<br />
a szél elkapdossa.<br />
Jártó Róza<br />
(Orosháza)<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Jártó Róza: Búvópatak<br />
Lehull a lepel a vágyról,<br />
Ódát zengve egy virágról.<br />
Szíved most nyílt meg talán,<br />
Versenyt úszva érzelmed taván.<br />
Hárfa hangja sír az éjbe,<br />
Vágyad húz a napsütésbe.<br />
Álmod átszáll az éteren,<br />
Darabokra tört érzelem.<br />
Ha a szerelmed véget ér,<br />
S szíved lesz majd hófehér.<br />
A hajad is már őszbe jár<br />
Emlékeid vad talaján.<br />
Vágyva nézed a párokat,<br />
Búsan kergetve álmodat.<br />
S kérdezed majd – mondd miért?<br />
Ami szép volt, így véget ért.<br />
Elszállt, mint egy gondolat,<br />
De álmaidban megmaradt!<br />
Mint csörgedező kis patak,<br />
Fel-feltűnik, majd elszalad...<br />
Elérhetőségek:<br />
https://youtu.be/jpEBfuOIi2E<br />
https://orokbecsuek.blogspot.com<br />
/2018/01/buvopatak.html<br />
https://soundcloud.com/yulaerkovats/<br />
buvopatak-zene-m-ravel-nyoman2<br />
<br />
Hetényi György<br />
Papp Ferenc<br />
Pilinszky utca<br />
Pilinszky János emlékére<br />
Zsákutca végében<br />
zsugorodik hold fénye,<br />
magasodik tűzfalra<br />
vaskorlát árnyéka.<br />
Igyekszik utána<br />
reflektor- fény,<br />
sarkon túl<br />
ködbe vész.<br />
Az éjben vércse vijjog,<br />
s a fűben madártoll.<br />
Kecskemét, 2016. szept.21.<br />
Emlékezés Trianonra<br />
Trianoni vágott sebemmel élek.<br />
Talán meg sem születtem, mikor már<br />
éreztem az éles fájdalmakat:<br />
- hazámra zúdult szörnyű kínokat,<br />
mint rabra mért kemény csapásokat,<br />
mely népem érte akkor jogtalan.<br />
A magyarságot annyi részre tépték,<br />
mint Krisztus köpenyét a katonák<br />
a keresztre feszítés után.<br />
Ma egy elfáradt magyar vagyok:<br />
Védtelen, végtelen, boldogtalan.<br />
Ősi birtokomon nem állhatok,<br />
mert nem hallik fel égig szavam.<br />
Hisz elszedték tőlem magzatom<br />
és elűzték a fiaim felét!...<br />
Most, mint űzött vad hallgatom<br />
az üldözők magyar gyűlöletét;<br />
Mint Jézus akkor Pilátus előtt.<br />
A zsebből írott híres történelmet,<br />
ma tanulmányozza az unokám:<br />
- Magyarországot bilincsbe verve<br />
mily jogon ítélték el, Nagyapám?!<br />
Egy fasor. Egy Szárazér-csatorna:<br />
országhatárok kusza vonala…<br />
Gyönyörű természet<br />
tárulj szépen elém.<br />
Felejtsd el a bút,<br />
legyél másé s enyém!<br />
2018. január-február<br />
Párizsi Louvre - a Milói Vénusz előtt<br />
Fotó: Kulimár János<br />
A betömött utak s elzárt folyók,<br />
egy nemzet bénult végmozdulata;<br />
Mint Jézus keresztről levétele után.<br />
1999.július 4.<br />
| 59
Kávészünet...<br />
Vasárnap reggeli elmélkedésem arról,<br />
hogy a világon számomra legszebb<br />
hivatás a pedagógusé.<br />
Mondom ezt annak ellenére, hogy<br />
manapság lehet hallani túlterhelt, értelmetlen<br />
adminisztrációval agyonnyomott,<br />
kezelhetetlen és a számítógépek,<br />
okos telefonok, tabletek, televízió által<br />
agyon butított gyerekeket tanítani próbáló<br />
pedagógusokról. A gyerekek pedig<br />
a „túlélésre” törekednek, motiválatlanok.<br />
Igen, tudom, tudom. Nem vagyok<br />
vak, süket a problémákra. De pont<br />
ezért most mesélek nektek valamit.<br />
Tudjátok, valamelyik nap tőletek<br />
kértem segítséget. Tanyasi tojásra volt<br />
szükségünk: nekem és a családomnak.<br />
Rendszeresen. Az első öröm akkor ért,<br />
amikor azt láttam, mennyire sokan rámozdultak<br />
a kérésre és segíteni próbáltak.<br />
De történt valami más is. Az egyik<br />
tanítványom privátban ezt írta nekem:<br />
„Segítek én magának tojást szerezni,<br />
ahogy anno maga segített nekem.” „Mit<br />
is?” - próbáltam kutatni emlékeimben.<br />
Horváth Lajosné költőtársammal<br />
együtt 2017 október 21. napján részt<br />
vettünk Bonyhádon a Szentháromság<br />
Istent dicsőítő költők találkozóján.<br />
Isten kegyelméből mindketten a feladványként<br />
megadott mottó szerint tudtuk<br />
elkészíteni verseinket és a megadott határidőig<br />
elküldeni „a költőket összetartó”<br />
Balassa Jenő evangélikus testvérünknek.<br />
Íme a versem:<br />
Salánki Sándorné<br />
Jézus útján járni<br />
Urunk Jézusunk<br />
Te mutasd az utat minden embernek,<br />
kiket a hit vezérel<br />
és j ó irányból jönnek.<br />
Vezesd a jó útra<br />
a Hozzád igyekvőket<br />
Szent lelked átjárja a<br />
Benned hívőket.<br />
Jó felé indulunk?<br />
Tanakodunk páran?<br />
Hittel teli szeretetünk<br />
mindig Feléd árad.<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
„Hát, amikor ingyen korrepetált<br />
nyelvtanból és átengedtek”, - jött<br />
a válasz.<br />
Ezt már el is felejtettem. Emlékszem<br />
viszont erre a fiúra.<br />
Nem lehet őt elfelejteni. Egykor<br />
a napközis tanító nénije voltam. Kezelhetetlen,<br />
igazi rosszcsont gyerek volt.<br />
Mindent elkövetett, amit el lehet követni<br />
és senki semmivel nem tudott hatni rá.<br />
„Reménytelen, nem a te hibád.” - próbáltak<br />
nyugtatni a kollégák. Jól megkeserítette<br />
a nyugodt tanulás állapotát.<br />
Már pedig célul tűztem ki, hogy az én<br />
napközis csoportomból gyerek nem vihet<br />
haza sem írásbelit, sem tanulni valót.<br />
Egy napon azt mondtam ennek a<br />
gyereknek: Legyél készen holnap délután<br />
fél ötre. Elmegyek érted és csapunk<br />
egy görbe délutánt. Édesanyja<br />
elmondása szerint a gyerek alig tudott<br />
aludni. Amikor érte mentem, már megmosakodott<br />
a lavórban, - a kiskályhán<br />
melegített vízben - és tiszta ruhában,<br />
megfésülködve fogadott. Először a cukrászdába<br />
mentünk, ahol választhatott<br />
süteményt. Beszélgettünk mindenféléről,<br />
kínosan vigyáztam rá, hogy még<br />
véletlenül se kerüljön szóba a rosszasága.<br />
Megnyílt, kiderült, milyen mélyszegénységben<br />
élnek, milyen sokan vannak<br />
Biztatunk másokat<br />
jöjjenek velünk,<br />
hisz a Te országodba<br />
örök lesz életünk.<br />
Bűneinket tudjuk,<br />
gyarlók is vagyunk,<br />
drága szent véreddel<br />
áldoztál miattunk.<br />
Útjaid követve<br />
ne hagyj eltévedni bennünket,<br />
hisz a Benned hívőknek, mindig<br />
Te adsz új reményeket.<br />
Reményt arra, hogy lehessünk<br />
alázatosak és hűek,<br />
csak Tebenned bízzunk,<br />
mert fogod a kezünket.<br />
A megbocsátás szavát<br />
másokon tudjuk gyakorolni,<br />
gyarló életünket<br />
ezzel jobbá tenni.<br />
Hitünket erősítsd<br />
az utunk során, a jó<br />
ösvényre segíts bennünket<br />
éltünk folyamán.<br />
testvérek, mennyire kevés figyelem jut<br />
neki. Mesélt kedvenc hobbijáról, mesélt<br />
arról, milyen, amikor az utcán csavarog,<br />
mesélt arról, hogy olyankor nem aggat<br />
senkinek. Aztán csavarogtunk egyet a<br />
felüljárón, néztük az alattunk elvonuló<br />
vonatokat. Majd hazavittem.<br />
Valami megváltozott. Sokszor éreztem<br />
azt, hogy direkt az én kedvemért,<br />
önmagát felülmúlva igyekszik jó lenni.<br />
Olyankor mindig megdicsértem. Egyébként<br />
is kerestem a lehetőséget (néha nagyítóval),<br />
hogy miért dicsérhetem meg.<br />
A dicséret egyre több lett, a rosszaság<br />
egyre kevesebb.<br />
Ez a fiú hosszú-hosszú évekig mindig<br />
eljött hozzánk húsvétkor meglocsolni.<br />
Ha az utcán találkozunk, jól elbeszélgettünk.<br />
16 éves kora óta magát tartja<br />
el. Dolgozik, tervei vannak. Akár el is<br />
veszhetett volna. Megírtam neki a „tojás<br />
ügy” kapcsán, mennyire büszke vagyok<br />
rá ezért. Azt válaszolta, ne ríkassam<br />
meg, mert elérzékenyült.<br />
Rátok bízom, mit láttok ebben a történetben.<br />
És csak annyit: vigyázzatok a<br />
rátok bízott gyerekekre, mindegy, hogy<br />
milyenek a körülmények. Isten áldjon<br />
titeket, a jövő nemzedék nevelőit és adjon<br />
erőt, és főleg sok-sok szeretetet!<br />
Sári Katalin<br />
Add, hogy követőid<br />
mindig drága szent neved áldják,<br />
a keskeny ösvényt, mely Hozzád elvezet,<br />
sokan megtalálják.<br />
Tudjuk fogod a mi kezünk,<br />
ha néha elesünk,<br />
Szent lelked erejében bízva<br />
a cél felé mehetünk.<br />
A szoros kapu ajtaját kérünk<br />
tárd ki híveid előtt,<br />
a jó ösvényre térni<br />
engedd a Hozzád igyekvőt.<br />
Vágyunk a Te országodba,<br />
kérünk adj erőt Urunk.<br />
Vezess minket útjaidon, bízunk Benned<br />
áldjuk neved Jézus Krisztusunk.<br />
Debrecen, 2017. május 2.<br />
A találkozó alkalmával 31 költemény<br />
hangzott el, de sajnos a költők fele nem<br />
a megadott mottó alapján (Máté evangéliuma<br />
7. 13-14. igeversek) írta a verset.<br />
Ez egy kicsit mindkettőnk számára<br />
„csorbította” a találkozó lelkületét.<br />
Áldás Békesség! Istené a dicsőség!<br />
60 | 2018. január-február
Balassa Jenő (Dombóvár)<br />
SZENTÍRÁS<br />
János evangéliuma 14. fejezet 15-16.<br />
vers: (Jézus mondja) „Ha szerettek engem,<br />
tartsátok meg az én parancsolataimat,<br />
én pedig kérni fogom az Atyát, és<br />
másik pártfogót ad nektek, hogy veletek<br />
legyen mindörökké: az igazság Lelkét.”<br />
János evangéliuma 14. fejezet 23. vers:<br />
(Jézus mondja) „Ha valaki szeret engem,<br />
az megtartja az én igémet: azt pedig az én<br />
Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá,<br />
és szállást készítünk magunknak nála.”<br />
A keresztyénség, a keresztyén élet legfőbb<br />
valósága a Jézusi tanítás befogadása,<br />
és követése. Ez csak a Jézus Krisztussal<br />
való közösségben mehet végbe, valósulhat<br />
meg. Akkor és úgy, ha a keresztyén<br />
ember közösségre jut Jézus Krisztussal,<br />
befogadja Őt, s engedi és hagyja, - mitöbb:<br />
kéri, hogy Isten Szentlelke (Aki már<br />
a keresztség Szentségében egyesíti az embert<br />
Jézussal,) /Római levél 6. fej. 3-4.v/<br />
vezesse az életét, s tartsa meg a Jézussal<br />
való közösségben. Csak így tud igaz, gyümölcstermő,<br />
Istennek engedelmes életet<br />
élni.<br />
Jézus Krisztus ezt mondja tanítványainak<br />
János evangéliuma 15. fejezete 7-8.<br />
verseiben:<br />
„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim<br />
megmaradnak tibennetek, akkor<br />
bármit akartok, kérjétek, és megadatik<br />
nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége,<br />
hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a<br />
tanítványaim lesztek.”<br />
Az Istennek engedelmes emberi élet<br />
a Jézust követő élet. Ami az Isten iránti<br />
alázatban, vagyis az emberek iránti igazságban,<br />
hűségben, feltétlen szeretetben<br />
valósul meg.<br />
Hiszen ez Isten akarata. Hiszen erre<br />
késztet Isten igéje. Hogy befogadva Jézust,<br />
az Ő alázatát, hűségét, szelídségét<br />
élje meg az ember.<br />
Az első János levél 2. fejezetében a 3.<br />
verstől a 6. versig ez áll: „És abból tudjuk<br />
meg, hogy ismerjük őt, / Jézust /, ha<br />
megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt<br />
mondja: ismerem őt, de nem tartja meg<br />
parancsolatait, az hazug, és abban nincs<br />
meg az igazság, aki pedig megtartja az ő<br />
igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten<br />
szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne<br />
vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne<br />
van, annak magának is úgy kell élnie,<br />
ahogyan ő élt.”<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Jézus Krisztus életét az Istennek való<br />
feltétlen engedelmesség határozta meg.<br />
Egy helyen nem kevesebbet állít magáról,<br />
mint azt, hogy az Ő eledele az, hogy<br />
teljesíti annak akaratát, aki elküldte őt.<br />
Az embernek is meg kell tagadnia<br />
magát, Isten színe előtt le kell mondania<br />
saját akaratáról, hogy annak helyén<br />
megvalósulhasson Isten mindenkor jó<br />
és szent akarata. Az ember eredeti saját<br />
akarata az ő eredeti, óemberi természete<br />
szerint az önzés, nagyravágyás, világszeretet,<br />
saját evilági céljainak követése,<br />
megvalósítása. Hogy ennek helyén Isten<br />
új lelkületet, és új életet adhasson,<br />
ahhoz a Szentlélek munkája kell. Isten<br />
újjáteremtő hatalmának, újjáteremtő kegyelmének<br />
a munkája. És erre indít, erre<br />
serkent Isten igéje is. A Jézusi alázatra és<br />
jézusi engedelmességre.<br />
Pál apostol Filippiekhez írt levelének<br />
2. fejezetében az 5. verstől a 8. versig ezt<br />
olvassuk: „Az az indulat legyen bennetek,<br />
ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert<br />
ő Isten formájában lévén nem tekintette<br />
zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,<br />
hanem megüresítette önmagát,szolgai<br />
formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá,<br />
és magatartásában is embernek bizonyult:<br />
megalázta magát, és engedelmessé<br />
lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”<br />
Az ember nagy kegyelmet kap Istentől,<br />
akkor, amikor a keresztség szentségében<br />
részesül.<br />
Isten gyermekévé, az egyház tagjává<br />
lehet. Lehet Isten gyermekévé, úgy, hogy<br />
felveszi keresztjét, vagyis követve Jézust<br />
az engedelmességben, az önmegtagadásban,<br />
Isten akarata szerint éli életét.<br />
Önmagában az egyháztagság még nem<br />
garancia a Jézus-követésre, az Istennek<br />
való engedelmességre, a gyümölcstermő<br />
életre. Hiszen a magvető példázatából<br />
tudjuk, hogy hányféleképen viszonyulhat<br />
az ember Istenhez, Isten igéjéhez, Isten<br />
akaratához, Jézus Krisztus követésre<br />
hívó szavához. A magvető által szórt<br />
mag hullhat az útfélre, hullhat a sziklás<br />
talajra, hullhat a tövisek közé, és hullhat<br />
a jó földbe. A példázatot így magyarázza<br />
Jézus tanítványainak Máté evangéliumában<br />
a 13. fejezet 19.versétől a 23.<br />
verséig: „Amikor valaki hallja a mennyek<br />
országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz<br />
és elragadja azt, ami szívébe van vetve:<br />
ez olyan, mint akinél az útfélre hullott<br />
a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott,<br />
az hallja az igét, és azonnal örömmel<br />
fogadja, de nem gyökerezik meg benne,<br />
ezért csak ideig való, s amint nyomorúság<br />
vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal<br />
eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé<br />
hullott, hallja az igét, de a világ gondja és<br />
a gazdagság csábítása megfojtja az igét,és<br />
nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe<br />
hullott, az hallja és érti az igét, és terem:<br />
az egyik százannyit, a másik hatvananynyit,<br />
a harmadik harmincannyit.”<br />
Az Isten lélekmentő, embereket megtéríteni<br />
akaró kegyelmének munkájába<br />
hívő keresztyéneket állít. Felruházza<br />
őket az ige és a Lélek hatalmával, képessé<br />
akarja tenni őket a jézusi önmegtagadásra,<br />
hogy feltétlenül szeressék embertársukat,<br />
hogy áldják átkozóikat, szeressék<br />
ellenségeiket, tegyenek jót azokkal, akik<br />
üldözik őket, s őszinte szívvel imádkozzanak<br />
ellenségeikért. Mert csak az az<br />
önmagáért való, önzetlen, tiszta szeretet<br />
érinthet meg embereket, - bűnös embereket<br />
is, - amire Jézus tanítja, és amire Jézus<br />
hívja és küldi el tanítványait. S amit a<br />
hívő ember kap Istentől Jézusban, Jézus<br />
által, Jézusért élete minden idejében. S<br />
az Isten szentségéből fakadó, áldozatos<br />
szeretet Isten felé, Isten kegyelme felé,<br />
Isten akarata felé fordíthat, késztethet,<br />
indíthat bűnös embereket. Mert átélhetik,<br />
hogy van a kézzel fogható, evilági<br />
gazdagságnál éltetőbb, tisztább, boldogítóbb<br />
kincs. Éspedig az az örökkévaló<br />
lelki ajándék, amikor Isten megtisztítja,<br />
megigazítja megáldja és megszenteli az<br />
embert. Amikor a szeretet, a hűség, és az<br />
igazság ruhájába öltözteti, gyermekévé<br />
fogadja, s Isten országába vezeti már testi<br />
életében. Ez csak a Jézussal való közösségben<br />
lehetséges, az Ő követésével. Pál<br />
apostol Timóteushoz írt második levelében<br />
a 2. fejezet 11. versétől a 13. verséig<br />
ezt írja: „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt<br />
haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.<br />
Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni<br />
is Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.<br />
Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad,<br />
mert ő magát meg nem tagadhatja”.<br />
Úgy is dönthet az ember, hogy Isten<br />
kegyelmét visszautasítja. Hogy megmarad<br />
eredeti lelki állapotában, melyre az<br />
önzés, a világ szeretete, a versengő, a<br />
bűnre hajló lelkület jellemző.<br />
Az Isten kegyelmének visszautasítása<br />
Isten ítéletét vonja maga után. Pál<br />
apostol a Thesszalonikaiakhoz írt második<br />
levele első fejezetében a 7/b és 8.<br />
versekben ezt írja: „Mert amikor az Úr<br />
Jézus megjelenik a mennyből hatalmának<br />
angyalaival, tűz lángjában, bosszút<br />
áll azokon, akik nem ismerik Istent, és<br />
nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus<br />
Krisztus evangéliumának”.<br />
2018. január-február<br />
| 61
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Kozma László Sándor<br />
A következő lapszámainkban folytatásokban<br />
közöljük az Országos Polgárőr Szövetség<br />
SZOLGÁLATI SZABÁLYZATÁ-nak<br />
tartalmát (24. rész)<br />
2) A Megyei Polgárőr Szövetség Katasztrófavédelmi<br />
Bizottságának elnöke<br />
a) lehetőségei figyelembevételével<br />
állandó 24 órás ügyeleti szolgálatot működtet,<br />
b) az ügyelet elérhetőségeiről tájékoztatást<br />
küld a Megyei Rendőr-főkapitányság,<br />
a Megyei Katasztrófavédelmi<br />
Igazgatóság számára az Országos Polgárőr<br />
Szövetségnek,<br />
c) a tagegyesületek által küldött adatokat<br />
feltölti az országos adatbázisba, változás<br />
esetén azonnal elvégzi a szükséges<br />
módosításokat.<br />
3) A helyi Polgárőr Egyesületek elnökei<br />
a) tájékoztatják a megyei ügyeletet a<br />
taglétszámukról, valamint a rendelkezésükre<br />
álló felszerelésekről,<br />
b) évente tájékoztatják a megyei szövetséget<br />
az azonnal mozgósítható tagjaikról<br />
és elérhetőségeikről, valamint az<br />
azonnal bevethető eszközeikről,<br />
c) várható katasztrófa esetén felmérik<br />
a tagságában az önként jelentkezőket<br />
és a felajánlott eszközöket, és erről tájékoztatják<br />
a megyei szövetséget,<br />
d) elkészítik a mozgósítási listát a<br />
mentéshez tervezhető polgárőrök névés<br />
telefonjegyzékével, illetve összeállítják<br />
a telefonnal nem rendelkezők mozgósítása<br />
érdekében a riadólánchoz szükséges<br />
tervet.<br />
Katasztrófák<br />
bekövetkezése esetén:<br />
1) Helyi szintű segítségnyújtás esetén<br />
a helyi polgárőr egyesület elnöke:<br />
- lehetőségei szerint létrehozza az<br />
ideiglenes, helyi ügyeleti szolgálatot, és<br />
a település polgármesterével, valamint a<br />
rendőrkapitányság, a katasztrófavédelmi<br />
szerv vagy a helyi védelmi bizottság<br />
vezetőjével együttműködve irányítja és<br />
koordinálja a helyi feladatokat,<br />
- az azonnal mozgósítható tagjait értesíti,<br />
és a helyszínre küldi,<br />
- a rendelkezésre álló eszközöket a<br />
helyszínre szállíttatja,<br />
- felveszi a kapcsolatot a helyszínen<br />
jelenlévő katasztrófa elhárításban,<br />
mentésben együttműködő hivatásos<br />
erők vezetőjével, és közösen felosztják<br />
a feladatokat, megszervezik a helyszíni<br />
mentést,<br />
- szükség esetén segítséget kér más<br />
egyesületektől,<br />
- szükség szerint megyei, illetve regionális<br />
segítséget kér,<br />
- az eseményekről beszámolót készít<br />
és megküldi a Megyei és az Országos<br />
Polgárőr Szövetségnek,<br />
- a helyi sajátosságok figyelembevételével<br />
egyeztetve, az együttműködő társzszervezetekkel<br />
megszervezi a helyszínen<br />
dolgozók váltását, gondoskodik pihentetésükről,<br />
valamint élelmezésükről és az<br />
eszközök pótlásáról.<br />
2) Megyei szintű segítségnyújtás esetén<br />
a megyei polgárőr szövetség elnöke:<br />
- létrehozza az ideiglenes megyei<br />
ügyeleti szolgálatot és irányítja, koordinálja<br />
a helyi feladatokat,<br />
- az azonnal mozgósítható tagjait értesíti,<br />
helyszínre küldi,<br />
- a rendelkezésre álló eszközöket a<br />
helyszínre szállíttatja,<br />
- felveszi a kapcsolatot a helyszínen<br />
jelenlévő katasztrófa elhárításban, mentésben<br />
együttműködő hivatásos erők vezetőjével,<br />
és közösen felosztják a feladatokat,<br />
megszervezik a helyszíni mentést,<br />
- szükség esetén segítséget kér más<br />
polgárőr szövetségektől,<br />
- szükség szerint regionális segítséget<br />
kér,<br />
- az eseményekről beszámolót készít<br />
és megküldi az Országos Polgárőr Szövetségnek,<br />
- a helyi sajátosságok figyelembevételével<br />
egyeztetve az együttműködő társzszervezetekkel<br />
megszervezi a helyszínen<br />
dolgozók váltását, gondoskodik pihentetésükről,<br />
valamint élelmezésükről és az<br />
eszközök pótlásáról.<br />
3) Országos szintű segítségnyújtás<br />
esetén az Országos Polgárőr Szövetség<br />
elnöke:<br />
- kijelöli a feladat végrehajtására és<br />
irányítására a legjobban érintett megye<br />
polgárőr szövetségének elnökét vagy az<br />
Országos Polgárőr Szövetség katasztrófavédelmi<br />
alelnökét,<br />
- a kijelölt vezető irányítja és koordinálja<br />
a feladatokat a 2. pont szerint,<br />
- folyamatosan tájékoztatja a belügyminisztert<br />
a beérkezett beszámolók öszszesítése<br />
alapján.-vége<br />
Csorvási Kata versei<br />
Altató<br />
Magányos ősz éjszakákon<br />
átkarol a mező, ha fázom.<br />
Halk emlékek fognak kézen<br />
bánatomban ne légy részem.<br />
Kifúj a szél cserepesre<br />
neved tördeli testemre<br />
homlokomra hold feszül<br />
fáj a szó itt legbelül.<br />
Felhő emel tenyerére<br />
álmot simítva szememre<br />
arcod szélén táncolok<br />
ringatnak a csillagok.<br />
Mackó bizonyítvány<br />
Bizonyítványt kaptam a fele tanévről,<br />
értékeltek engem, az év elejétől.<br />
A tanító bácsi írásban tudatta,<br />
jó az észjárásom, csak egy kicsit lusta.<br />
Szüleim már tudták énrólam ezt régen,<br />
mondták, hogy csináljam valahogy másképpen.<br />
Figyeljek mindenre és mindenkor oda<br />
ne játsszak az órán, mert ez nem óvoda.<br />
És ha jó az eszem, forgassam okosan,<br />
hogy az év végére pörögjön gyorsabban.<br />
Könnyű azt mondani, hogy ne legyek lusta!<br />
Hát akkor mi legyek, gyorspörgős körhinta? -<br />
Kérdeztem a papám, de ő csak mormogott,<br />
ha nem hagyom abba, azt mondta fülön fog.<br />
Fülön csípi bundám, hogyha feleselek,<br />
reméli, hogy eztán helyesen felelek.<br />
Megígértem mindent, csak már hagyjuk abba,<br />
figyelek az órán, s nem játszom a padba’.<br />
Azt mondták, hogy nagyobb gondjuk<br />
lesz majd énrám,<br />
s hogyha falat látok tegyem el a krétám.<br />
Mert az is kiderült az értékelésből,<br />
hogy falra rajzoltam, csupán kedvtelésből.<br />
Elvették a krétám, és meg is dorgáltak,<br />
azt mondom én nektek, jobb volt óvodásnak.<br />
62 | 2018. január-február
Köszöntjük 2018. februári<br />
Nívó-díjas tagunkat,<br />
Szántó Ilona költőnőt<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
1949. január 31-én született Mátészalkán egy háromgyermekes<br />
család legfiatalabb tagjaként. Édesanyja Kondor Ilona<br />
szakácsnő, édesapja Szántó Lajos MÁV alkalmazott volt. A<br />
mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban szerzett érettségit.<br />
1967 óta állt a MÁV szolgálatában. 1973-ban végzett a MÁV<br />
Tisztképző Intézet forgalmi-kereskedelmi tagozatán. (Volt kocsi-felíró,<br />
távírász, forgalmi szolgálattevő, 1977 óta árupénztáros.)<br />
Két, tanító diplomás lánya és egy unokája van. Szereti a<br />
kisvárosi életet, születésétől fogva Mátészalkán él. Nagyon kötődik<br />
szülővárosához. Idegen számára a nagyváros: „Oly sokan<br />
vagyunk, mégis egyedül” írja a Nagyváros című versében.<br />
A csendes eső<br />
Különös éltető susogás,<br />
millió parányi koppanás.<br />
Csatornákban a víz suhogása:<br />
buborékok tiszavirág tánca.<br />
Elfeledve<br />
Úgy dalolok, mint a madár.<br />
Üres a rét, meg a határ.<br />
Úgy akarok dalba halni,<br />
Hogy a hangom ágon hajt ki.<br />
Itt vagyok<br />
Itt vagyok, s csak hallgatok.<br />
Sorsom összepofozott…<br />
Itt vagyok és hallgatok.<br />
Álmodom, hogy álmodok.<br />
Virágok<br />
Előbb rózsát hoztál,<br />
Aztán jégvirágot,<br />
Ettől dideregnek<br />
Lelkemben az álmok.<br />
Szántó Ilona<br />
Hudák Rudolf (Napkor)<br />
Évről évre…<br />
- Átmenet 2017-ből 2018-ba -<br />
Hudák Rudolf<br />
Zord, hideg éjjel távoztál a múltba,<br />
öröm, és bánat is marad utánad,<br />
megfáradt „barátunk”.<br />
Szomorúan kísértünk utolsó „utadra”,<br />
mert tudtuk, hogy többé sohasem látunk…<br />
Igyekeztünk és bánatos arcot mutattunk,<br />
pedig ünnep volt: Himnuszra nyílt a szánk.<br />
Habzó pezsgővel koccintottunk,<br />
hisz egy sokat ígérő Új Év „tört” reánk!<br />
Mit hozol nekünk fiatal barátunk?<br />
Minden reményünk benned van - szólj, hát!!<br />
Elődeid, - nem tagadom - a jót is hozták,<br />
de sajnos, sok mindent el is vittek:<br />
örömet, egészséget, ifjúságot és hitet.<br />
Te óvakodj, kegyetlen dolgokat ne osztogass:<br />
ne szülj „halomra” törvényt és magas árakat.<br />
Mert ezekből ered a szegény és hajléktalan,<br />
és a munkanélküliek sors-verte hada,<br />
kikre ráomlik a remény ingatag fala.<br />
Mert vésd jól agyadba, hogy 365 nap múlva,<br />
elkísérünk Téged is, a vissza nem térő múltba!<br />
Ne akard, hogy csak a bú maradjon utánad,<br />
hogy örömtelen napokat adj: ez nem lehet vágyad.<br />
Mi is szeretnénk most veled szebb jövőben hinni,<br />
melyben megvalósul: kívánságunk, s álmunk.<br />
Ezért pezsgős pohárral koccintunk hát jöttödre,<br />
bízva, hogyha megöregszel, majd mindannyian<br />
szép emlékekkel gondolunk vissza Rád,<br />
miközben már ott zörgetjük egy Új Év ajtaját.<br />
2018. január-február<br />
Kulimár János és Asperján György<br />
Fotó: Szűcs Veronika<br />
Múltidéző: Izinger Andrásné és Szűcs Veronika.<br />
Fotó: Kulimár János<br />
| 63
64 | 2018. január-február