nyirsegi_gondolat2018-0102

TÁRSASÁGI SZALON
Molnár Ágnes
(Gyulaháza)
Bagoly
Béni és
az új erdész (15. rész)
- Hol jártál Bénikém? – kérdezte
anyukám.
- A dicsőségtáblánál voltam, - mondtam
büszkén. Képzeljétek el, a mi osztályunkból
mindenki a listán van, -
mondtam.
A szüleim is örültek, és azt mondták,
hogy büszkék vagyunk rád Bénikém.
Bianka odajött hozzám, és azt kérdezte.
Béni én is a listán vagyok?
Igen a listán vagy hugicám, mondtam,
és megöleltem Biankát.
Bianka annyira örült, hogy örömében
elkezdett táncolni.
A kistestvéreink, akik addig hangosak
voltak elhallgattak, és csőrtátva nézték
Biankát.
Elkezdtem én is táncolni, s mire odanéztem,
a kistestvéreink már aludtak.
Menjünk vacsorázni, utána aludni, -
mondta apukánk halkan.
Elmentünk vacsorázni és a nyárról
beszélgettünk.
- Remélem jó nyarunk lesz, - mondta
anyukánk.
- Ha Baltazár nem lesz itt, biztosan, -
mondta apukánk.
- Igazad van Kedvesem – mondta
anyukánk. Baltazár mindent összezavar.
Meghallottam a nevet, hogy Baltazár,
megborzadtam. Minek emlegetik Baltazár
bácsit. Éjszaka rosszat fogok álmodni,
- gondoltam.
Vacsora után mindenki ment aludni.
Mint mindig, akkor is a kedvenc
ágamra repültem, és hamar elaludhattam.
Egy réten találtam magamat. Gyönyörű
volt a rét, egészen addig, míg megláttam
Baltazár bácsit.
Szedjed a pávatollat! Szedjed a pávatollat
Bénikém, - mondta Baltazár bácsi,
és szúrós szemmel nézett rám. Egy
darabig szedtem a pávatollat, de aztán
fellázadtam.
Szedjed te a pávatollat, én nem szedem!
- mondtam mérgesen.
Baltazár bácsi meg akart verni, de
nem hagytam magam. Nekimentem, és
hirtelen azt éreztem, hogy elkezdek zuhanni.
Kinyitottam a szemem, és tényleg
zuhantam. Visszarepültem a helyemre,
és nem mertem elaludni. Végül mégis
elaludtam, és ismét azt éreztem, hogy
Baltazár bácsi üldöz engem. Mikor újra
felébredtem, már világos volt.
Akkor megláttam a szüleimet és elmondtam
nekik, hogy rosszat álmodtam.
Elmondtam mit, és a szüleim végighallgatták.
Ne aggódj Baltazár bácsi miatt, hisz
nem fog bennünket zavarni, mondta
apukánk.
Fellélegeztem a jó hír hallatán.
Mire megreggeliztünk, a kistestvéreink
is felébredtek. Bianka és én segítettünk
a kicsik etetésében. Nehezen ment,
mert nagyon éhesek voltak. Sokáig etettük
a kistestvéreinket, és ez nagyon nehéz
volt.
Mikor végre jóllaktak, nagyon elfáradtunk.
Sose fogok megnősülni, gondoltam
magamban.
Biankával elkezdtem röpködni, mikor
megláttam Őz Ödönt, aki az erdőben
cikázott. Nagyon megörültem neki.
- Ödön! Ödön! – kiabáltam hangosan.
Ödön meglátott engem, és boldogan
üdvözölt.
- Képzeld el Béni,- mondta Ödön, mi
gyerekek egy őrséget alapítunk. Ez lesz
az erdőőrség.
Fogunk vigyázni az erdőre, a mi erdőnkre.
Mindenki csatlakozhat hozzánk, aki
szívén viseli az erdő sorsát. Egyből jelentkeztem
az őrségbe.
- Délután várunk a tisztáson, ahol
gyűlést tartunk, - mondta Ödön, és továbbment.
A húgommal megbeszéltem, hogy mi
is adjuk tovább a hírt. A húgom repült
erre, én arra, mindenkit értesítettünk.
Ezután a tisztásra repültem. A tisztáson
már folyt az előkészület a gyűlésre.
Medve Menyus, az ifjabb volt a kezdeményező.
Mindenki mondta, hogy
Menyus olyan, mint az apja.
Menyus meglátott, elém tett egy papírt,
és azt mondta: - Béni írd alá, ha
hozzánk akarsz tartozni.
Aláírtam a papírt, és vártam, hogy mi
fog történni. Mindenki aláírta, és megalakult
az erdőőrség.
Menjünk haza ebédelni, és ebéd után
jöjjünk vissza, - mondta Menyus. Mindenki
az otthona felé vette az irányt.
Mire hazaértünk, már kész volt az ebéd.
A húgommal megebédeltünk, és repültünk
vissza a tisztásra, ahol már gyülekeztek
az állatgyerekek. - folytatjuk
Mindenki
világítson a
maga helyén
(10.rész)
Sári
Katalinnal
beszélget
F. Nagy József
Úgy határoztunk,
hogy a gazdasági
irányítás az
enyém lesz, a közbiztonságért
Árvai
Sári Katalin
Elemér, a pénzügyért Meleg Géza felel.
A döntő szavazat engem illet.
Miskolcon rendkívüli állapot alakult
ki. Halálos áldozatok nagy számmal
voltak. A tervezett feladatokat
a 21 fős, majd a 9 fős bizottsággal
egyeztetve határoztuk meg.
Célunk a köznyugalom fenntartása,
a termelő tevékenység, a
pártok megszervezésének mielőbbi
megvalósítása volt. Minden településen
megszerveztük a Nemzetőrséget.
A sztrájkokat beszüntettük, a
tanítást megkezdtük az iskolákban.
A tanácsok alkalmatlan vezetőinek
felmondtunk. A gazdáknak Ezüstkalászos
Téli gazdasági tanfolyamokat
szerveztünk. A gazdák kívánságainak
megfelelően megváltoztattuk a
cukorrépa termesztés, felvásárlás feltételeit
a Szerencsi Cukorgyárral. A
közadókat beszedtük, a községek, járási-városi
tanácsok gazdasági ügyeit
ellenőrzés alá vettük.
Egy alkalommal felkeresett a hidasnémeti
csehszlovák határcsendőrség
küldöttsége azzal, hogy az
ÁVH-sok elhagyták a határszakaszt.
Megindult a csencselés, több felelős
pártvezető értéket visz át a határon,
menedéket kérve. Személygépkocsival
mentem át Kassára, ahol a határcsendőrséggel
szerződést kötöttem,
miszerint csak az én aláírásommal
mehet át a határon bárki. November
1-én a kassai tanács elnöke egy kedves
levelet küldött nekem, amelyben
feleségemmel együtt a város látogatására
hív. A meghívás november 6-ra
szólt, ám már november 5-én házi
őrizetben voltam. (folyt. 29. oldalon)
>>>
28 | 2018. január-február