nyirsegi_gondolat2018-0102

Mráz Erzsébet Irma (Hajdúnánás) versei
KULTURÁLIS SZALON
Molnár Erzsébet (Kiskunhalas)
Pásztor Gergely versei
2018. január-február
A KÜLÖNDÍJAS szonett:
III. Szonett
Anyám
Vigasz jő annak, kinek a léte fáj,
Egy pillanat, s másképp szól az ének,
Mióta elment, gyötrelem az élet,
Szenvedek nagyon, remélni muszáj.
Visszajön holnap vagy néhány nap után,
Igazítja párnám és paplanom,
Jönni fog, mert tudja, nagyon akarom,
Átölel majd egy csendes éjszakán.
Minden más nélküle, másképp fúj a szél,
Másképp hull alá a sápadt levél,
Néma az este, harangok sem szólnak.
Vigasztal majd, megsimítja arcom,
Olyan jó lesz, ha a hangját hallhatom,
Hit virága, reménye a jónak!
Az ég kék bársonyán...
Az ég kék bársonyán teli Hold andalog,
Nyomában bóklásznak ragyogó csillagok.
Szétfolyik a fénye, ebből szőtt uszálya,
Lubickolhat benne csodás csillag-nyája.
Csend van. Nyugalom, csend, az éjszaka csendje,
Egy tücsök, egy kutya hangja hallik benne.
Sokféle nesz: szárnysuhogás, szú a fában,
Nem alszanak, dolguk van az éjszakában.
A szél is pihen, elnyújtózott egy ágon,
Levél se moccan, elringatta az álom.
Árnyék oson a falakon, a Hold játszik vele,
Fényét adja a játékhoz, tőle függ élete.
Csendesek a madárfészkek, csak a bagoly éber,
Éjszaka éli életét, pihen, ha a Nap kel.
Széjjelnézett a Hold, lassan tovább ballag,
Csillagjait nézi, kevesebben vannak.
Halványul a bársony, amin a Hold halad,
Egy felhő mögött már készülődik a Nap.
Sok dolga lesz megint, erőt gyűjt, meleget,
Jól végezze dolgát, pihent épp eleget.
Rojtos az ég széle, fogyni kezd a kékje,
A Hold siet kicsit, nem szomorú mégse.
Elszakad a bársony, szétfoszlik egészen,
Széttépte a hajnal, megfürdöm a fényben.
Nyomot hagyni magunk után
Mindig úgy élj, hogy
Ne legyen az életed puhány,
Tégy meg olyan dolgokat, melyekkel
Fényt tudsz hagyni magad után.
Hogy ne romokban heverjen az életed,
Legyen nyoma az utókor számára
Mindannak, amit megteszel.
Mert nyomot hagyni magunk után
Oly szép és jó,
Nincs olyan érzés, amely
Hozzá fogható.
Ha van családod, unokád és gyermeked,
Nekik is büszkén mesélheted,
Mi az, amit megalkottál,
Ami kitölti életed,
Amit örömmel eddig megtettél,
S ezután is megteszel.
Számomra a versírás, melyre
Tehetséget Isten adott,
Ezért vagyok én egy-egy versem után
Nagyon hálás és boldog.
Az írás is olyan, amellyel
Nyomot tudunk hagyni magunk után,
Hiszen a szó elszáll, ám az írás megmarad.
Mit leírunk, az utókor számára is fennmarad.
Ám megmaradhat egy-egy
képzőművészeti alkotás,
Ez is oly csodás!
Maradandót tud még maga után hagyni,
Az építész s a tanár.
Hisz egy-egy megtervezett épület is
Állhat még évezredek múltán is.
A diák, mit a tanárától megtanult,
nem feledi soha.
Ez is egy maradandó csoda.
Utóirat:
Mint ahogyan ez a 25 év is,
Melyet alkotóként a Klárissal megéltünk!
Köszönet érte az alapító főszerkesztőnek,
S a többi szerkesztőknek,
Kik együtt szintén maradandót alkottak.
Isten ezért őket majd gazdagon megjutalmazza.
2017. február 13.
Szeretni akarok
Szeretnem kell,
Mert odafent a Teremtő
így rendelte el,
S akarom ezt gyakorolni,
Hogy még érettebbé
tudjak válni,
És csak akkor
tudok teljes lenni,
Ha szeretet tudok adni!
Jóság
Jóságod álomba
ringatja szívemet,
Bársonyos lepellel
takarja lelkemet,
Jóságoddal
felérek Istenhez,
Kérlek, mindig szeress,
Hogy felfedd mindazt,
Ami az én lelkem!
Lelkem mélyéből
Lelkem mélyéből
sejtelmes érzések
szűrődnek a
napvilág felé,
Szívem oltárából
vágytól fűtött vér
ömlik szerelmem elé,
S meglátja Ő,
A Csoda Teremtése,
Akiben ott dobog
a Teremtő szíve,
Állj hát meg,
Véremet szárítsd fel,
Hogy a Szerelem burkában
együtt szálljunk fel!
| 13