nyirsegi_gondolat2018-0102

Történetek a forradalom
tizenkét napja alatt
Az egyik község tanácselnökét besúgással
vádolták, és a Miskolcról kiérkező
forradalmárok letartóztatták. Másnap
szándékoztak felette ítéletet mondani.
Felesége felkeresett és sírva könyörgött:
mentsem meg a férjét. Hisz rendelkezésemre
bocsátották a besúgók névsorát.
Megjegyzem, a névsor akkor már nem
volt a birtokomban, mert átadtam egy
rendőrtisztnek, majd a titkos névsort a
munkástanács megsemmisítette. Mégis
átbicikliztem Abaújkérbe, s a kérdésre:
„Rajta van-e nevezett a besúgók listáján?”
„nem”-mel feleltem. Kérték, mutassam
meg a listát, mire azt feleltem:
„A forradalom tisztasága megkívánja,
hogy csakis a színtiszta igazat mondjuk
és higgyünk egymásnak. Ha még ezekben
a napokban is kételkedünk, akkor
hiába ontják a vérüket testvéreink a pesti
utcákon.” A nevezett személyt szabadon
engedték.
Az egyik állami gazdaság sertéshizlaldájába
október 28-án éjjel egy teherautós
csoport érkezett. Sertéseket
rakodtak a teherautóra. Mindezt éjjel
2-kor jelentette nekem a telepvezető,
aki motorbiciklivel érkezett a lakásomra.
Közölte, hogy az éjjeliőrt bezárták
a disznóólba. Riasztottam a 6 főből álló
nemzetőr csapatot, s motorral kimentünk
a majorba. Pisztolylövések után
felszólítottuk őket: „Be vannak kerítve!
A rablás tilos a forradalomban!” Mivel
a rablók nem látták, hogy hányan vagyunk,
visszaengedték a rakományt és
gyorsan elhagyták a helyszínt.
Ugyanezen a napon délután jött
hozzám egy nemzetőr, mondván: a kőbányászok
fel akarják robbantani Sárosiné
– az MDP-titkár házát. Gyülekeznek
a ház előtt, készítik elő a robbantást.
Nyomban odamentem. Beálltam a ház
két utcai ablaka közé. Azt mondtam a
munkásoknak: „ A forradalom tisztaságát
meg kell őrizni! Ha nem hallgatnak
rám, bemegyek a lakásba és rám robbanthatják!”
Végül a robbantás elmaradt.
A forradalom napján, október 23-
án a darálót bezárták, ablakait, ajtóit
bedeszkázták. A gazdák terményei ott
maradtak. Azt akarták, hogy a tulajdonos
üzemeltesse a darálót. Leverték a
zárakat, deszka rácsokat, az azt akadályozó
családtagokat megverték. A nemzetőrséggel
sikerült a zűrzavart felszámolnom,
felügyeletükkel üzemelhetett
a daráló.
2018. január-február
-folytatjuk
TÁRSASÁGI SZALON
Soltész Katalin (Budapest)
Egyiptom
18 évvel ezelőtt voltam
először Egyiptomban, de
akkor csak Alexandriában
és Kairóban. A mostani 8
nap, ami valójában 6 volt,
- kimondottan az ókori
Egyiptom látnivalóira
irányult. Egy mondatba
foglalva a véleményemet
elmondhatom, hogy programokban
nagyon gazdag,
de hihetetlenül fárasztó volt ez az út,
ennyi látnivalóhoz minimum 10 nap
kellett volna.
Idegenvezetőnk Aida, arab papa és
magyar mama gyermekeként látta meg
a napvilágot 43 évvel ezelőtt, amelyből
mindössze 3 évet élt Magyarországon,
de tökéletesen és szépen beszél magyarul.
Érdekes, hogy édesapja másodszori
nősülésénél is magyar feleséget választott
és most is Magyarországon él. Aida
egyébként minden évben egy hónapot
tölt nálunk, és akkor már honvágya
van Kairó iránt. Négy nyelvet beszél és
művészettörténész. Éppen ezért nagyon
nehéz volt tőle az engem – a műemlékeken
túl – érdeklő kérdésekre kielégítő
választ kapni.
Mindennek ellenére egy kis információ
Egyiptomról (mert már régen tanultunk
róla).
Az ország területe több mint tízszer
nagyobb Magyarországénál. Ebből
mindössze alig 4% a „zöld” vagyis mezőgazdaságilag
hasznosítható terület, a
többi sivatag.
Egyiptom a 20. században sokat háborúzott,
1948 és 1973 között 4 háborút
vívott Izraellel, de a 70-es évek óta a
béke uralkodik és igyekeznek kiaknázni
az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket.
2002-ben több mint 4 millió turista
járt Egyiptomban.
A 80-as évektől kezdve beindult a
szállodaépítés, minden jelentős szállodalánc
képviselteti magát Kairóban, de
akár Luxorban is. Az ország területén kb
70 millió ember él, 8 havonta 1 millió a
népszaporulat. Az ország lakosságából
25 millió a 15 év alatti, 20 millió a munkaképes
és 11% a munkanélküli.
Az uralkodó vallás régen a kereszténység
volt, de a VII. században jöttek
(1.rész)
a muzulmánok és azóta a
lakosság 85%-a muzulmán,
15% keresztény. Érdekesség,
hogy mindenki vallásos,
vagyis hívő, ugyanis a
gyerek az apa vallását örökli
és azt be is írják a személyi
igazolványba.
Az átlagfizetés 100 USD,
(1 USD= 6 E Font , 1 egyiptomi
font= 33 HUF). Évi
6000 E F alatti jövedelem után nincs
„SZJA”, egyébként a személyi jövedelemadó
10-30%.
A tömegközlekedés, kórház és iskola
(az állami), ingyenes. (Bár a
tömegközlekedésben nem vagyok
100%-ig biztos). A gyógyszerek és lakossági
áramfogyasztás, mármint a világítás
nagymértékben támogatott.
Egyiptom mindent gyárt, amire a
lakosságnak szüksége van, bár ezeket
importból is lehetne biztosítani. A minőség
természetesen hagy kívánnivalót
maga után. Amiből igazán importra
szorul, az a búza. Exportterméke a zöldség-gyümölcs
(kár, hogy nincs a mangóból
és guavából nálunk, mert nagyon
finomak), márvány és gránit.
Jelentős a vas, acél, textil, a petrolkémiai,-
és építőipar, de ugyanígy a gépkocsi
összeszerelés és buszgyártás is.
A benzin nagyon olcsó, 1 liter benzin
1 Font, vagyis 33 Ft. Van is autó bőven
mindenfelé, noha a közlekedési szabályokat
nem ismerik, nem is tartják be,
de jól vezetnek. Elképesztő a közlekedési
káosz, de szerencsére nincsenek olyan
nagy dugók a városi közlekedésben.
Büszkék arra, hogy ők nem elvakult
arabok, ugyanis csak egy felesége van
az ottani férfiaknak, és manapság ritka
a teljesen elfátyolozott nő. A nők mindenhol
dolgozhatnak, még bíró is lehet,
van két miniszternő is. A nők 55, a
férfiak 60 évesen mehetnek nyugdíjba.
Van egészségügyi és nyugdíjbiztosítás
is, - de, hogy hogyan működik, azt
nem tudhattam meg. Ez elvileg van, de
szerintem nem igazán működik (látván
a falvakban élők körülményeit és figyelembe
véve a munkanélküliséget). Szóval
szépek az elvek, de a valóság kicsit
rosszabb.-folytatjuk
| 29