nyirsegi_gondolat2018-0102

Zenei rovat
32. szám
Derkováts Gyula
(Békéscsaba)
Közelgő Valentin nap felidéz
bennünk egy korábban megírt, de
a neten még nem publikált zenés
versünket, a Búvópatak-ot.
Ennek tapasztalata bizony gyakran
megjelenik gondolatunkban. Hiszen
minden ember szeretettel emlékezik
vissza első szerelmi élményére,
amely már réges-rég a múlt ködébe
burkolózik, de soha nem felejtődik
el. Az első alkalommal repeső szív
valakiért kitörölhetetlenül megmarad
emlékeink sorában. Álomszépen jön
elő az érzés, a szív muzsikál, a gondolat
ide-oda csapong, a lélek a mennyekben
repdes. És még azt is könnyűnek
érezzük, hogy talányosan véget ér –
de érzelmünk rengetegében elő-elő
bukkan. A felidézésben M. Ravel bájos
zongoraversenyének zenei átirata
tovább erősíti régmúlt érzéseinket.
Hallgassák újra átéléssel ezt az
érzésüket a Örökbecsűek/Dallamokkal
ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban
– szeretettel Jártó Róza és Derkovats
Gyula.
Tőkés Istvánné
Bámulom a felhőt
Bámulom a felhőt,
a távolba pergőt.
Szigorú szél söpri,
messze elkergeti.
Így múlnak az évek,
lepereg egy élet.
Lassítani, visszatolni
többé már nem lehet…
A rossz emlékeket
az idő elmossa,
a sötét felleget
a szél elkapdossa.
Jártó Róza
(Orosháza)
KÖZÖSSÉGI SZALON
Jártó Róza: Búvópatak
Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról.
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.
Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.
Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár
Emlékeid vad talaján.
Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd – mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért.
Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad...
Elérhetőségek:
https://youtu.be/jpEBfuOIi2E
https://orokbecsuek.blogspot.com
/2018/01/buvopatak.html
https://soundcloud.com/yulaerkovats/
buvopatak-zene-m-ravel-nyoman2
Hetényi György
Papp Ferenc
Pilinszky utca
Pilinszky János emlékére
Zsákutca végében
zsugorodik hold fénye,
magasodik tűzfalra
vaskorlát árnyéka.
Igyekszik utána
reflektor- fény,
sarkon túl
ködbe vész.
Az éjben vércse vijjog,
s a fűben madártoll.
Kecskemét, 2016. szept.21.
Emlékezés Trianonra
Trianoni vágott sebemmel élek.
Talán meg sem születtem, mikor már
éreztem az éles fájdalmakat:
- hazámra zúdult szörnyű kínokat,
mint rabra mért kemény csapásokat,
mely népem érte akkor jogtalan.
A magyarságot annyi részre tépték,
mint Krisztus köpenyét a katonák
a keresztre feszítés után.
Ma egy elfáradt magyar vagyok:
Védtelen, végtelen, boldogtalan.
Ősi birtokomon nem állhatok,
mert nem hallik fel égig szavam.
Hisz elszedték tőlem magzatom
és elűzték a fiaim felét!...
Most, mint űzött vad hallgatom
az üldözők magyar gyűlöletét;
Mint Jézus akkor Pilátus előtt.
A zsebből írott híres történelmet,
ma tanulmányozza az unokám:
- Magyarországot bilincsbe verve
mily jogon ítélték el, Nagyapám?!
Egy fasor. Egy Szárazér-csatorna:
országhatárok kusza vonala…
Gyönyörű természet
tárulj szépen elém.
Felejtsd el a bút,
legyél másé s enyém!
2018. január-február
Párizsi Louvre - a Milói Vénusz előtt
Fotó: Kulimár János
A betömött utak s elzárt folyók,
egy nemzet bénult végmozdulata;
Mint Jézus keresztről levétele után.
1999.július 4.
| 59