nyirsegi_gondolat2018-0102

Bemutatkozik
Dr. Bényei Miklósné
Dr. Csikai Erzsébet
1948. február 10-én születtem,
- egy akkor Szabolcs
megyei - most Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei kis faluban,
Tiszaladányban. Családunk
egyszerű, vallásos,
szorgalmas, becsületes és a
rászorulókhoz vagy bajba jutott
emberekhez mindenkor
segítőkész volt.
Édesapámat református
papnak szánták, de nagyapám
elesett az I. világháborúban,
így otthon szükség
volt a segítő kézre, tehát nem tanulhatott
tovább. De minden szabad idejében
olvasott és írt. Édesanyám sem tanulhatott,
ám Ő is folyamatosan képezte
magát.
Egy időben szociális gondozónő is
volt, - sőt verseket is írt. Amikor beteg
lett, elhoztuk Debrecenbe, és itt ápoltuk
nagy szeretettel. Egyszer semmit nem
mondott, csak megfogta a kezem. Attól
kezdve írok én is. Hogy ezek milyen versek,
annak megítélését a Tisztelt Olvasókra
bízom.
Annyit fűzök csupán hozzá, hogy
ezek az írások szívemből jövő üzenetek,
méghozzá olyanok, amelyek engem
megnyugtatnak, - és úgy tapasztaltam,
hogy mások is szívesen olvassák.
Lehet, hogy nem minden verstani
szabálynak felelnek meg, de mi, évente,
amikor Kardoskúton összejövünk, nagy
örömmel olvassuk és hallgatjuk a lelkünkből
áradó üzeneteket.
Az igazsághoz az is hozzátartozik,
hogy Édesapám is író-olvasó ember volt,
ebből eredően gyakorta válaszolt az újságcikkekre.
Mai szóhasználattal élve,
külsős tudósítónak is nevezhetnénk.
Magamról pedig végezetül még anynyit,
hogy Dr. Ötvös László, Debrecenben
élő Tiszteletes Úr bíztatására
jelentkeztem itt, aki a Kulturális Szalon
Tiszteletbeli Elnöke.
Ajánlás:
Tisztelt főszerkesztő úr, kedves János!
„Szívesen számolok be arról, hogy
Erzsébet asszony szorgalmasan műveli
a versírást. Ezeket évek óta megmutatja
nekem. Szülei a Népi Írók Baráti Köréhez
tartoztak, és véleményem szerint Erzsébet
asszony fejlődését is elősegítené,
ha csatlakozhatna a Nyírségi Gondolat
Olvasói és Publikálói Társaságához.
Jó munkát kívánok és barátsággal
ölellek: Ötvös László.”
A Szerkesztőség állásfoglalása:
A fenti ajánlást és Bemutatkozást, valamint
Dr. Bényei Miklósné Dr. Csikai
Erzsébet munkáit tartalmazó eddig megjelent
köteteket megismerve, örömmel fogadjuk
Társaságunk Tagjainak sorába
Erzsébet asszonyt. Az alábbiakban pedig
munkáit is ajánljuk Olvasóink szíves
figyelmébe.
TÁRSASÁGI SZALON
Boldogságra
születtünk
De jó lenne ezt életünk folyamán meg
is tartani. Rajtunk múlik!
A gondolataink határozzák
meg életünket. Ha gondolataink
pozitívak, tetteink is
azok lesznek. Ha cselekedeteinkben
a szívünk jelzéseire
figyelünk, - jó úton járunk.
Könnyen megtanulható,
könnyen elérhető, hogy életünk
boldog legyen, hisz csupa
egyszerű dolog határozza
meg. A mosoly, munka, mozgás,
megértés, megelégedettség,
mértéktartás, megbocsátás, megbízhatóság,
megújulás, mának örülés,
másság elfogadása, mimika, megpihenés,
masszírozás, múlt elengedése, minőség,
megelőzés, megvalósítás, melegség,
művesség, merészség (aki mer, az nyer),
megfontoltság, megszépülés, mozdulat
finomsága, megemlékezés, megnyugvás,
meditáció, megbecsülés, méregtelenítés,
mindenért hálásnak lenni, minden
nap jót cselekedni, megcsodálni valamit,
meseszép gondolatok, megismerkedni
valamivel, megismerkedni valakivel,
megölelni akit szeretünk, mindennap
vidámság (örömhormonok), megemészteni
a dolgot, megadni a tartozást, megadni
a tiszteletet, megtalálni az igazit,
meggondolni a tetteinket, mindenkinek
segíteni, mérget elengedni, maradiság leküzdése,
magyarságunk védése, megszégyenítés
kerülése, makacsság leküzdése,
magamutogatás helytelensége, méltósággal
meghalni, megőrizni az emlékeket, a
most fontossága, mások figyelmes meghallgatása,
megtalálni küldetésünket,
meghittség, megőrizni a titkot, megbízni
a másikban, megbecsülni amit elértünk,
megtartani a barátságot.
Ha letértünk a helyes útról, vissza
kell kanyarodni a gyermeki énünkhöz,
a gondtalan, boldog gyermekkorhoz.
Amikor mindig tudtunk mosolyogni,
amikor még minden vágyunk beteljesült,
mert hittünk benne, amikor működött a
gyermeki hatalmas fantáziánk. Amikor
még nem viselkedtünk, amikor még hittük,
hogy minden szép és jó, amikor még
tudtunk önfeledten örülni, a játékban
elmerülni. Sokat kacagni, az érzéseinket
kimutatni, vidáman szaladgálni, és minden
léptünket a szívünk vezényelte.
Ne fussunk reményvesztetten a boldogság
után. A boldogság madara bennünk
él, csak engedjük szabadon, hogy
szárnyaljon, boldogan repüljön, és akkor
mindig visszatér hozzánk. Ne mástól
várjuk a boldogságot, azt csak mi magunk
tudjuk megteremteni, megőrizni
és megosztani.
Dr. Bényei Miklósné
Dr. Csikai Erzsébet
Újfehértón,
emlékek közt
kutatva…
Békési Gyula
(1924 – 2003)
Újfehértón
született, nyolc
gyermekes
kisparaszti családban
nőtt fel.
1957-től a Szabadegyetem
tanulója volt,
majd villany- és rádiószerelői szakmában
szerzett képesítést. Fiatalon kezdett
írni, példaképe József Attila volt.
Izgalmakkal teli élete volt. A háború idején
leventeszökevényként üldözték, mad
letartóztatták. A harcok elmúltával részt
vett az ország villamosításában.
Aztán végleg Budapesten telepedett le.
Sírja a Kerepesi temetőben van.
Így vallott egy helyütt: „Nehéz időszakomban
csak egyetlen író - Fodor András
- erkölcsi támogatása erősített.”
Felesége Boda Margit (1954). Egy fiúk
született (Gyula, 1955). 1963 és 2002 között
hét verses kötete jelent meg.
Díjai, elismerései:
A Szépirodalmi Kiadó Nívódíja (1981);
A Munka Érdemrend ezüst fokozata
(1984); SZOT-díj (1973); Nagy Lajos-díj
(1991); József Attila-díj (1992);
A Nyírségi Gondolatban ma is publikáló
Barcs János költő révén, lapunk elődjében,-
a Perifériában - többször közöltük
írásait.
Békési Gyula
Rátok bízom
- Barcs Jánosnak -
Borfűtött szellem; feszül benne
A nem tudom, - mintha úr fiú lenne...?
Rátok bízom: döntsétek el Ti
Csórikáim, kik bent vidultok
Sietve, itt a korcsma-bűzben, -
Jelen vagytok...? Csak mint az Isten...
Ám Ő feszül; s a sorsot mellen
„Nódítja” - ám kikért és kik ellen? …
Oly lengeteg-ing ennek bizonyossága,
Sámánkáim, - mint holt fa ága.
(Fehérgyarmat, 1970. július 22.)
Békési Gyula József Attila-díjas,
SZOT-díjas költő Újfehértó,
1924. november 10. - Budapest,
2003. február 19.
34 | 2018. január-február