You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
TÁRSASÁGI SZALON<br />
Hoksza Mihály versei<br />
Maradj!<br />
„Fa hordót a bórnak, s még több vizet a pórnak.<br />
Könnyes szívet a szónak, de tégy eleget a jónak.<br />
Adj most eledelt a lónak, hisz rengeteg vize van a tónak.<br />
Önts cukrot is a sónak, mely könnyít az eladónak.<br />
Meríts energiát napra virradónak, s maradj meg<br />
olyannak, ami vagy, maradandónak!”<br />
„Maradj.”<br />
(Részlet egy gondolatból.)<br />
Halott tengernyi érzelem<br />
Tengernyi érzelem mi e testben lappang,<br />
s hatalmas vízözön, morajlik a nagy hang.<br />
Rettenetes erővel dúl szélviharával fenn,<br />
leszálló ködtakaróban, a harag nem pihen.<br />
Emel és emelkedik, búgó haragja fel -<br />
emeli a víz tömegét, semmi sem csitítja el.<br />
Fel és felkorbácsol, minden vízcseppjében<br />
hatalmas erő dúl tengernyi vizében.<br />
Korbácsol haragot, szélvihart és villámot,<br />
sötét felhők haragjában isten csapása cikázott.<br />
Lesújt kegyetlen erővel, a tenger a felhőkhöz ér, -<br />
kegyelmezzen minden embernek, ki tengeren él!<br />
Közel még közelebb, a vihar már ölel,<br />
nem volt még a halál, hozzám ily közel!<br />
Közelebb és közelebb, víz korbács tetején,<br />
s átbillen egy zuhanásban egy fodor elején.<br />
Suhan a mélybe, poklok sötétje a mély<br />
halad, hogy elnyelje, mint egy láthatatlan kéj.<br />
Elmerül, széttörik, ezer darabra hull,<br />
s majd hirtelen csend, s valahol egy csillag kigyúl.<br />
2016.09.14.<br />
Gulyás Terézia<br />
Segíts Istenem!<br />
Istenem mondd, mit remélhetek Tőled?<br />
Te ismered nagyon jól földi életemet.<br />
Kezedbe adtam lelkem és mindenem,<br />
Vezess útjaimon továbbra is engem.<br />
Jöjj, és ne hagyj megrokkanni egészen,<br />
Én csak szenvedő vándora vagyok a földnek.<br />
Nappalok és éjszakák egybeolvadnak nálam,<br />
Ne engedd teljesen lebénulni testem.<br />
Szeress Uram magányos sorsomban<br />
Jó tettekkel és vezekléssel töltöm földi létem,<br />
Kegyes irgalmaddal jutalmazz meg engem<br />
Kezedbe ajánlom teljesen életem!<br />
Komlóssy Tímea versei<br />
Rájuk felnézve<br />
Mennyi mindent éltek ők át,<br />
mi nem bírnánk<br />
annyi megpróbáltatást.<br />
Nem is tudom azóta milyen irányba<br />
változott a világ.<br />
Könnyeiket elrejtették,<br />
sóhajukat elfojtották,<br />
fájdalmukat nem mutatták.<br />
Másoktól segítséget sosem kértek.<br />
Szívük sajgott mégsem féltek,<br />
egymással békében éltek.<br />
Rájuk büszkén felnéztek.<br />
Varázsolj mosolyt<br />
Örülj, ha mosolyt csalhatsz<br />
az időktől megviselt,<br />
gonddal gyötört arcokra.<br />
Szívükbe melegséget lophatsz<br />
gondoskodva róluk, segítséggel<br />
megajándékozva.<br />
Erdei faház<br />
Faház áll a hegytetőn<br />
Látványa igazán mesébe illő,<br />
csoda árad belőle,<br />
valami különös varázs.<br />
Tavasszal zöldbe borulnak a fák<br />
és előbújik az első virág.<br />
Nyáron a napsugara simogat,<br />
de hűsölhetsz a fák árnyékában,<br />
gyönyörködve a tájban.<br />
Ősszel lehulló falevél,<br />
avarban suttogó szél,<br />
a természet lassan nyugovóra tér.<br />
Télen fagyos reggelek, üvöltő szelek.<br />
Szépséget magában mégis rejteget.<br />
Ott bent a ház másik oldalán,<br />
az élet ugyanolyan csodás.<br />
Tavasszal ablakon keresztül<br />
ébreszt a napsugár,<br />
takaród alól bújj ki már.<br />
Nyári forróságban megpihenhetsz,<br />
hűsölhetsz a kisszobádban.<br />
Ősszel, mikor már hullik a falevél,<br />
bíbor s aranyszínben<br />
világit még be a fény, a szél zenél.<br />
Téten kint nagy pihékben hull a hó.<br />
Kandallódba rakhatsz tüzet,<br />
mellette a hintaszékben élvezheted a meleget,<br />
fényeiben gyönyörködhetsz.<br />
Közben ropog a tölgyfa, -<br />
füstje száll tovább a kéményen át.<br />
Mindez oly csodás, egy teljesen más világ.<br />
Komlóssy Tímea<br />
Bubrik Zseraldina<br />
Az ajtó<br />
Szobámban bezárva,<br />
kanapén ülve<br />
ajtómat nézem,<br />
mikor nyílik végre.<br />
Várom már<br />
a kilincs kecses<br />
mozdulatát,<br />
amikor szépen<br />
lassan tárul<br />
az ajtó.<br />
Szemem<br />
mindig rajta,<br />
de magát<br />
még<br />
zárva tartja.<br />
- Tessék, tessék,<br />
nyílj ki<br />
nyugodtan!<br />
Mondom neki<br />
szépen, de<br />
hiába beszélek,<br />
nem figyel,<br />
csak ott áll<br />
magában,<br />
mint régen.<br />
Le kellene<br />
cserélni, lehet,<br />
akkor mindig<br />
nyílna,<br />
de inkább<br />
megtartom,<br />
mert szívemet<br />
őrzőn vigyázva<br />
becsesen tartja.<br />
2018. január-február<br />
| 19
Change language