You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A hosszútávfutó<br />
magányossága<br />
(2. rész)<br />
Sári Kati interjúja<br />
Tabajdi Józseffel<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
- Erről az időkről a történelem könyvek<br />
keveset adnak vissza. Milyen volt<br />
akkoriban az élet?<br />
Még a vetőmagot is el kellett rejteni,<br />
mert azt is lesöpörték. Az engedélyezett<br />
disznóvágás messze nem fedezte a többgyerekes<br />
család élelmiszerszükségletét.<br />
Éjjel vágtunk disznót, ahogy mindenki<br />
más. Nem árultuk el egymást, nagyon<br />
összetartóak voltunk. Egyszer édesapám<br />
bement a hatósághoz, hogy szeretne<br />
„Feketén” disznót vágni. Nem győzték<br />
csitítani, hogy ezt azért ne nagyon hangoztassa,<br />
ha jót akar magának. Sietett<br />
felvilágosítani a hivatalnokokat, hogy a<br />
tanyacsoport neve, ahol lakik „Fekete”<br />
majorság. Ja, vagy úgy ! – enyhültek meg<br />
az elvtársak és engedélyezték a disznóvágást.<br />
Emlékszem, hajnalban kellett sorba<br />
állni a kenyérért. Sokszor még akkor<br />
sem jutott. A napi fejadag fél kg/fő volt.<br />
Bátyám kerékpárral járt Dunaújvárosba,<br />
onnan hozott egy-két egész kenyeret.<br />
Mekkora kincs volt az!<br />
Mégsem emlékszem arra, hogy valaha<br />
is éheztünk volna. Ami kevés volt,<br />
azt jól beosztottuk. Mindenkinek megvolt<br />
a saját feladata. Állatokat őriztünk,<br />
dolgoztunk a földeken. A Kígyós-patak<br />
mellett laktunk. Nyáron kiszáradt, de<br />
amikor víz volt benne, oda jártunk halászni,<br />
fürödni. Néha piócák ragadtak<br />
ránk, de ezzel nem törődtünk.<br />
A tőlünk 1 km-re lévő Solt-Járáspusztai<br />
osztatlan általános iskolába<br />
jártunk. Amikor a Kígyós-patak megáradt,<br />
csónakkal keltünk át rajta, mert a<br />
híd messze volt. Az alsó tagozatba 30-40<br />
gyerek járt, őket egy tanító néni tanította,<br />
a 25-30 felső tagozatos diákot pedig<br />
egy tanító úr. Egy osztályterem volt.<br />
Egyik héten délelőtt járt az alsó tagozat,<br />
délután a felső, másik héten fordítva. A<br />
nagy létszám ellenére jól megtanítottak<br />
mindenkit az alapokra. Tanítóinkat mélyen<br />
tiszteltük, rendbontás ritkán fordult<br />
elő. Szerettem iskolába járni. Kevés kivétellel<br />
szinte végig kitűnő tanuló voltam.<br />
Tanító urunk műszaki ember volt,<br />
sokat segítettünk neki a gépek takarításában,<br />
szerelésében, a betakarítási munkákban.<br />
Ennek a tudásnak később nagy<br />
hasznát vettem.<br />
Az általános iskola elvégzése után két<br />
évig várnom kellett, mert csak bizonyos<br />
létszám után indítottak géplakatos szakmai<br />
képzést. Addig otthon dolgoztam,<br />
segítettem amiben kellett. 16 éves koromban<br />
öt fővel végre elkezdhettük a<br />
géplakatos szakma tanulását Kunszentmiklóson.<br />
19 évesen, a szakmunkás bizonyítvány<br />
megszerzése után dolgozni<br />
kezdtem a Gépjavító KTSZ-ben Szabadszálláson.<br />
21 évesen besoroztak katonának. A<br />
budapesti Folyami Flottához helyeztek,<br />
ahol matrózként dolgoztam. A Dunán<br />
hajózva nagyon sok szép vidékre eljutottam.<br />
Egyszer statiszta is lehettem az<br />
„Aranyfej” című filmben, amelynek<br />
Esztergályos Cecília volt a főszereplője.<br />
Akkoriban egy statisztának 30 forintot<br />
fizettek egy napra. Nagyon élveztem<br />
a forgatást, és nem mellesleg jól jött a<br />
zsebpénz is. Ráadásul akkoriban a technika<br />
olyan kezdetleges volt, hogy csak<br />
napsütésben lehetett forgatni. Amikor<br />
nem sütött a nap, a Duna-parton lebzseltünk.<br />
- Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba<br />
a futással?<br />
A katonaság azért is emlékezetes számomra,<br />
mert rendszeresen rendeztek<br />
futóversenyeket, amelyet mindig megnyertem.<br />
Leszerelés után visszamentem a Mezőgazdasági<br />
Gépipari KTSZ-hez dolgozni.<br />
Forgácsolás, vasszerkezeti munka<br />
volt a feladatom, de kovácsműhelyben is<br />
dolgoztam . Vidéken is rendszerint első<br />
helyezett lettem a futóversenyeken. A<br />
kollegák biztattak, hogy próbáljak meg<br />
elhelyezkedni Budapesten, s ott fejleszszem<br />
tovább képességeimet ezen a téren.<br />
Erre 1966-ban nyílt lehetőségem,<br />
amikor a fővárosba hívtak a Lenfonó<br />
Gyárba. Itt karbantartó lettem, feladatom<br />
főleg a vízvezeték szerelés volt. Célul<br />
tűztem ki, hogy közelebb kerüljek a<br />
sportélethez, ezen belül is a futóversenyek<br />
világához. Felvettem a kapcsolatot<br />
a Ferencvárosi Atlétikai Klub edzőjével,<br />
aki edzéstervet adott nekem. Hét közben<br />
munkaidő után mindig edzettem.<br />
Csapatbajnokságokon, országos versenyeken<br />
indultam, eleinte rövidtávot futottam.<br />
Magasabb szinteken viszont már<br />
nem tudtam nyerni. Rájöttem, hogy van<br />
egy nagy erősségem: az állóképességem<br />
kiemelkedő, ezért egy év után már maratoni<br />
versenyeken indultam. -folytatjuk<br />
A Nagykunságon<br />
szolgáló<br />
református<br />
papköltőkről...<br />
(3. rész)<br />
Ahogy Adynak<br />
A daloló Páris az<br />
álmok városa,<br />
Bajának Debrecen.<br />
„Mert nem<br />
te szültél: voltam<br />
valaki, A Végekről<br />
jött pásztortűz, a<br />
ki Nagy újulások<br />
hajnalára vár… Dr. Ötvös László<br />
Csak jönne, jönne már!// A mélyből<br />
hoztam lelkem gyöngyszemét: Itt sem<br />
akarok lenni hát szemét: Szeretném<br />
már: zendülne énekem…”<br />
Baja Mihály humoros portréját -<br />
Csokonai pegazusán, Beköszöntés<br />
Debrecenbe - itt, Túrkevén, tavaly,<br />
2016. szeptember 10-én már újra felfedezték.<br />
A Tájaink légkörében című<br />
kiállításon mondta el a református<br />
templomban Finta Zoltán. Alapjában<br />
véve plasztikus Csokonai-képet ad a<br />
vers. Csokonai energikus és szórakozni<br />
szerető személyiség: „mágyikás”<br />
(mágikus).<br />
Baja életében értékes a magány.<br />
Kedveli a bús szót, mint Ady vagy<br />
Tóth Árpád.<br />
Átveszi az Ady vers, az Új vizeken<br />
járok (1905) hajó szimbólumát is.<br />
Ady azt írja: „Ne félj hajóm, rajtad a<br />
Holnap hőse”, „Én nem leszek a szürkék<br />
hegedőse”.<br />
Baja adys utánérzéssel, református<br />
papként vágyja, álmodja a kárpótló,<br />
az igaz jövőt.<br />
„Fitymáltok engem, bús vizek hajósát,<br />
Mert partközelben horgonyt nem<br />
vetek? Hajómon kincs: a becsület és<br />
jóság, Tiéteken: gyűlölség, fegyverek.<br />
Iránytűm: hit, szeretet, és reménység.<br />
Tiéteken: álnokság, gőg, a kétség…”<br />
„Bármit szavaltok, akik a kolompos<br />
Világnak vagytok szürke rabjai.” „Jövőt<br />
olvaszt a lelkem tűzkohója”, „S<br />
mikor ti már nem lesztek: én leszek!”<br />
A II. ciklus - Édes hazám, Magyarország<br />
- hazafias, nacionalista.<br />
Az igazságtalan trianoni diktátum<br />
utáni léthelyzet létállapotát tükrözi.<br />
Megemlítjük, hogy minden becsüle-<br />
38 | 2018. január-február
Change language