Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Ha nem a teljes magány az<br />
osztályrészünk, nyilván emberek<br />
között élünk, akikhez alkalmazkodnunk<br />
kell.<br />
Másokra, személyekhez, dolgokhoz<br />
igazodnunk kell. Rendet kell<br />
tennünk a fejünkben, mert különben<br />
nem tudjuk, hogy mikor, kinek, mit<br />
mondjunk, mit hallgassunk el, netán<br />
kire figyeljünk, és hogyan variáljunk<br />
abban, hogy a kíváncsi tekinteteket<br />
és kérdéseket kikerüljük.<br />
Reggelizünk. Hónapok óta napjában<br />
háromszor leülsz ugyanazon személy<br />
mellé vagy szembe vele. Udvariasan<br />
kell viselkedni, ha tetszik, ha<br />
nem. Nem bámulhatsz a másik képébe,<br />
mit tehetsz tehát akkor? Időnként<br />
rápillantasz, összetalálkozik a tekintetetek,<br />
és jelentőségteljesen, bizalom<br />
gerjesztően mosolyogsz rá, hogy<br />
úgy érezze, minden rendben van. Ő<br />
visszanéz és hálásan mosolyog, Lehet,<br />
hogy ő is ezt teszi veled?<br />
Igen, - így van ez! És az asztal alatt<br />
bátorítólag megsimogatod a 94 éves<br />
néni lábát.<br />
- Nyugodjon meg, nem fogja senki<br />
bántani. Mire ő visszanyeri önbizalmát:<br />
ezek szerint mégsem megy<br />
Ausztriába?<br />
- De olyan is van, amikor valaki<br />
azt mondja:<br />
Aluszik a szomszéd néni? S még<br />
halkabban:<br />
- Akkor nem zavarok ...<br />
- Nem mindenkinek kényszer,<br />
hogy megfeleljen a körülményeknek.<br />
De térjünk vissza az „eredeti”<br />
címhez.<br />
Egy lakó egész délután a TV-t<br />
üvölteti hivatkozásul arra,<br />
hogy este 10-ig azt csinál, amit akar.<br />
Ahelyett, hogy én is elkezdeném<br />
üvöltetni a rádiót, mert azt csinálok,<br />
amit akarok, - kimegyek este fél kilenckor<br />
mosni, - most is elvesztettem<br />
a gondolatmenetet, mert kintről<br />
mindenféle beszédek zavarnak meg<br />
... Hogy is van? Ja, már megint üvölt<br />
a TV, hangosan szól. Ja, és bedugom<br />
a fülem, fülhallgatóval, hogy ne halljam<br />
a reklámokat. Fel kell hangosítani<br />
a rádióm, mert a reklám üvölt.<br />
2018. január-február<br />
KÖZÖSSÉGI SZALON<br />
Vass Veronika (MENADEL) (Tatabánya)<br />
Mondom a magamét...<br />
- Megfelelési kényszer -<br />
Az egyik szobából az RTL híradó<br />
üvölt, a másikból szófoszlányokat<br />
hallani. Most mennek a tények! Ezt<br />
még csak meghallgatom, aztán menekülök<br />
ki az ebédlőbe, hogy ha épp<br />
nincs ott valaki, írhatnék egy levelet.<br />
Egyébként igyekszem ebéd közben<br />
nem hallani a szuszogásokat, a<br />
csámcsogásokat. de nehezen megy.<br />
Rám mosolyog egy néni, aki igazából<br />
nincs is tisztában azzal, kire néz, csak<br />
féloldalt dőlve ölébe beleöntve a tányér<br />
tartalmát mosolyog, ha kell, ha<br />
nem.<br />
Én ezt nem bírom! - gondolom,<br />
nem megyek bingózni. Naponta beszólnak<br />
az ajtón. Emberek, ki jön<br />
bingózni? Jelentkezzen! Le ne késsenek!<br />
Szédületes memóriafejlesztő a<br />
3000 db-os puzzle!<br />
Este lekapcsolják a villanyt, mert<br />
hatkor jó éjszakát kívánnak!<br />
Azt hiszem, legjobb lesz, ha most<br />
kivonulok a porta elé. Mindenki karattyol<br />
valamiről!<br />
Mindenki a magáét mondja, én<br />
meg erről gondolom a magamét.<br />
Van, hogy egyszerre hárman beszélnek,<br />
egy nekem szól, egy a csoportnak,<br />
és a következő magának<br />
deklarál hangosan. Úristen, itt meg<br />
lehet bolondulni!! Kire figyeljek?<br />
Ezek egymást figyelembe sem veszik.<br />
Magamban kezdek szelektálni, hogy<br />
meg ne bolonduljak! Egy belső irányzékkal<br />
mindent hallok, de nem reagálok<br />
csak arra, aki nekem szól. Arra<br />
sem kell mindig, elég egy bólintás,<br />
vagy annyi: hát igen! Aki pedig csak<br />
osztja az észt, arra a lelki füleimet be<br />
kell zárnom. Mit mondjak, hogy ne<br />
sértődjön meg? Hogy igazat is mondjak?<br />
Hogy ne tudják meg ki és mi érdekel?<br />
Hiszen nekem egyébként jogom<br />
lenne azt csinálni, amit akarok.<br />
De hát folyton kérdeznek: miért nem<br />
azt csinálsz inkább, pl. nem jössz bingózni,<br />
kihúzod magad, a többiek elől<br />
menekülsz... De én nem elkülönülni<br />
akarok tőlük. Csupán megőrizni függetlenségem<br />
foszlányait. Csupán el<br />
szeretném egymástól különíteni a jót<br />
és a rosszat, az elegyedést és az ünneplést.<br />
Énnekem<br />
minden egyforma,<br />
egy<br />
szinten egyek<br />
vagyunk. Emberek. Örömökkel, tragédiákkal,<br />
vágyakkal stb.<br />
De szeretném a lelki függetlenségem<br />
is megtartani. Ehhez pedig embereket<br />
kell keresnem, akikkel lehet<br />
igazán beszélgetni, akik meghallgatnak,<br />
segítőkész válasszal készen állnak<br />
tanácsot adni.<br />
Igen, az ember csak másban<br />
moshatja meg arcát, hiába is<br />
fürösztené önmagában, mint ahogy<br />
József Attila írta.<br />
Ezáltal gazdagodunk, és válunk<br />
jobb vagy gyengébb emberekké. Minden<br />
tőlünk függ. Nagyon fontos, hogy<br />
figyeljünk mindenre, de ez a megfelelési<br />
kényszertől különbözzön. Anynyiban,<br />
hogy merjük egymás társaságában<br />
jól érezni magunkat. Néha<br />
a lelki radart is ki lehet kapcsolni,<br />
és egyszerűen csak csöndben lenni.<br />
Merjünk önmagunkká válni bárhol<br />
is vagyunk. Őszinte emberekké!<br />
Tata, 2017. 02. 20.<br />
Kiss László<br />
Jövő időre...<br />
Apró is lehetnél,<br />
olyan örömmel teli,<br />
más, mint a másoknak,<br />
más, mint mondjuk neki.<br />
Zavartság nélkül<br />
megpihennék nálad,<br />
valóra váltanálak,<br />
s nevezhetnél vágynak.<br />
Zokoghatnál,<br />
- de csak örömittas,<br />
szólhatnék neked,<br />
hogy lelkeddel is izgass.<br />
Támadhatnál nekem,<br />
- de öleléssel védve - ,<br />
hogy úgy simulhassak,<br />
mint fáradt arc a kézbe.<br />
| 37
Change language