King Stephen-A ragyogás

és félt is. Késbb, amikor a többiek egymást taszigálva a templom
alagsorából felmentek az utcára, lemaradt; nézte az értelmetlen feketefehér
képet, amit Beatrice nvér az állványon hagyott. Elöntötte a gylölet.
Mind megjátsszak magukat, is, még a nvér is. Csalás az egész. "Szartzpokoltz-szartz",
suttogta sziszegve, és ahogy megfordult, a szeme
sarkából megpillantotta Jézus szomorú és bölcs arcát. Visszafordult; a
szíve a torkában dobogott. Hirtelen minden a helyére került; retteg
csodálattal bámulta a képet, és képtelen volt megérteni, miért nem látta
eddig. A szemek, a cikcakkos árnyékok a gondterhelt homlokon, a finom
vonalú orr, az együttérz ajkak. Jack Torrance-ra nézett. Az értelmetlen
kusza vonalak hirtelenjében határozott, fekete-fehér metszetté változtak
Jézusról, a mi Urunkról. A félelemmel vegyes csodálkozás átadta a helyét
a rémületnek. Káromkodott Jézus képe eltt. Elkárhozik. A pokolba kerül,
a bnösök közé. Krisztus arca mindvégig ott volt a képen. Mindvégig.
Most, a napban térdelve, a szálloda árnyékában játszó fiát nézve, tudta,
hogy ez az igazság. A szálloda Dannyt akarja, talán mindhármukat, de
Dannyt biztosan. A sövény valóban megmozdult. A 217-esben csakugyan
volt egy n, lehet, hogy csak kísértet, és más körülmények között
bizonyára ártalmatlan, de most aktív veszélyforrás. Mint valami gonosz
játékot, felhúzták; Danny furcsa agya mködésbe hozta... és az övé is.
Watson mesélte, hogy egyszer egy férfi szívrohamban meghalt a roquepályán?
Vagy Ullman? Nem számít. A harmadik emeleten gyilkosság
történt. Hány régi viszályról, öngyilkosságról, szívrohamról nem tud?
Hány gyilkosságról? Grady is ott settenkedik valahol a nyugati szárnyban a
fejszéjével, csak arra vár, hogy Danny megidézze, és akkor visszatérhet a
falak közül?
A fojtogatás puffadt nyomai Danny nyakán.
A csilingel, félig-meddig látható palackok az elhagyott bárban.
A rádió.
Az álmok.
Az album, amit a pincében talált.
(Medoc, itt vagy? Megint járkáltam álmomban, kedvesem...)
Hirtelen felállt, és kilökte a hótalpakat az ajtón. Egész testében
remegett. Bevágta az ajtót, és felemelte a dobozt, benne az akkuval.
Kicsúszott remeg ujjai közül,
(Úristen ha összetörtem)
és puffanva az oldalára borult. Szétnyitotta a doboz tetejét, és kirántotta
az akkut, nem tördve vele, hogy ha megrepedt, talán kicsurgott belle a
sav. Egészben volt. Kis sóhaj tört fel az ajka közül.