Teljes szöveg (PDF) - Matarka

More documents

Recommendations

Info

62 Gedeon Magdolna uralkodó volna, felügyeli, hogy a bányászatból beszedhető jövedelmek ténylegesen eljussanak az udvarba. Mivel a Diósgyőri Vasműben, ami szinte csak veszteséget termelt, az udvarnak részesedése volt, 44 itt is jónak látta a királynő, hogy a főkamaragróf végül közvetlenül irányítsa a vasmű tevékenységét. Mindezek ismeretében igazat adhatunk annak a megállapításnak, hogy a Mária Terézia korában a főkamaragróf hivatalát érintő reformok részben arra irányultak, hogy a főkamaragróf illetékessége, I. Ferdinánd terveinek megfelelően, az egész országra kiterjedjen. 45 Az alsó-magyarországi bányavárosok pedig, melyek a Miksa-féle bányarendtartásba, régi privilégiumaikhoz ragaszkodva még függelékként fel tudták vetetni bányajogi szabályaikat, a bányászati igazgatás vezetéséért vívott harcukat végleg elvesztették. 2. A főkamaragróf „igazságszolgáltató” hatalma 46 A főkamaragrófnak az igazságszolgáltatás területén is jelentős szerep jutott. 47 Ezzel összefüggésben pedig a bányavárosoknak a bányabíráskodás terültén is jelentős presztízsveszteséget kellett elkönyvelniük. A selmecbányai jogkönyvben ugyanis még azt olvashatjuk, hogy ha valaki nem elégedett meg a városi bíróság ítéletével, az a többi alsómagyarországi bányaváros testületéhez fellebbezhetett, és innen lehetett a királyi udvarba a személynökhöz vagy a tárnokmesterhez fordulni. 48 A Miksa-féle bányarendtartásban viszont már azt olvashatjuk, hogy először a bányamestertől vagy bányabírótól kellett döntést kérni (tehát a városi bíróságtól különvált a bányabíráskodás), és onnan pedig a főkamaragrófhoz vagy a Besztercebányán székelő Ober- vagy Mitverwalterhez (főbányagondnok) kellett fellebbezni, és csak utána lehetett a császári udvarhoz fordulni supplicatio formájában. 49 Ez azt jelentette, hogy az uralkodó a fellebbezést az alsó-ausztriai, majd az Udvari Kamarával intéztette el. A Miksa-féle bányarendtartás szabályait bányabírósági ügyekben még Mária Terézia korában is pontosan követni kellett, 50 és egy rendelet értelmében a királyhoz való felfolyamodás (recursus ad Thronum) csupán egy rendkívüli jogorvoslat (remedium 44 „Mária Terézia 1773. június 12-én írja a Magyar Kamarának: a diósgyőri vasbányákban és vasgyári vállalkozásokban a részvények negyedrészének erejéig társultunk be, ezenfelül fenntartottuk magunknak az elsőbbséget, principaltást.” Ld. PORKOLÁB: i. m. 21. 45 ČELKOVÁ: i. m. 13. 46 A főkamaragrófhoz intézett legelső instrukcióban (ld. 11. lj.) még az állt, hogy „Ő e városokban a legfőbb igazságszolgáltató, az összes büntető, rendőri, bánya- és polgári perekben, melyek intézésére maga szervezze bíróságát.” 47 A bányabírósági rendszerről rövid összefoglalást ld. STIPTA István: A magyar bírósági rendszer története. Multiplex Media–Debrecen U. P; Debrecen, 1997, 83–85; részletesebben ld. BALKAY Béla: Bíráskodásunk bányaügyekben. In: BKL 1902/20, 382–386. 48 Selmecbánya városi joga 16. 49 MBO XXXVII. 1–2. §. 50 SCHMIDT: i. m. 12/1, Az Udvari Kamara dekrétuma a szomolnoki főbányabírósághoz, 1764. március 13.
A főkamaragrófi hivatal Mária Terézia korában 63 extraordinarium) volt, ezért amíg lehetőség volt egy rendes jogorvoslatra (remedium ordinarium), a rendkívüli jogorvoslatot nem lehetett igénybe venni. 51 A bányászattal kapcsolatos esetek kikerültek a városi bíróság hatásköréből. Előfordultak azonban olyan ügyek is, melyekről nehéz volt eldönteni, hogy a városi vagy a bányabíróság hatáskörébe tartoznak-e. Már a Miksa-féle bányarendtartásban is találunk olyan szakaszt, amely előírja, hogy egyes esetekben melyik bíróság járjon el. Így ha valaki a városban keltett zavargásokat, annak az ügyében a városi bíróságnak kellett döntenie. Ha valaki a városban keltett zavargásokat, és utána a bányákba menekült, bár ügyében a városi bíróság járt el, a főkamaragrófot értesíteni kellett róla. A bányákban okozott rendbontások azonban egyedül a bányamester vagy a bányabíró hatáskörébe tartoztak. A bányatisztviselők bűncselekményeivel kapcsolatos ügyek a főkamaragróf elé kerültek, aki erről a királyi udvart értesítette, és bevárta a felsőbb döntést. 52 A kétféle bíróság hatáskörét teljes részletességgel végül Mária Terézia állapította meg Selmecbánya városához intézett „Constitutiones et Rescripta” néven közismertté vált 1747. június 9-én kiadott leiratában. 53 A leirat első pontjából rögtön kiderül, hogy a császári udvar a bányászati igazságszolgáltatás területén is, a városi hatóságok jogait csorbítva, magához akarta vonni a legfőbb irányítást. Ennek értelmében, ha bányabíró választásra került a sor, a város három jelöltet ajánlhatott, de ezek közül, vagy akár más pályázók közül a kincstár választotta ki a neki legmegfelelőbb személyt. A város által az ülnökök helyére jelölt négy személy közül pedig kettőt a főkamaragróf választott és nevezett ki a posztjára. Egy királyi leirat értelmében pedig a selmecbányai bányabíróság 8 ülnöke közül „ötöt a király nevezett ki, kettőt a városi tanács részéről jelölt négy bányaszakértő s a bányajogban jártas egyén közül, egyet pedig a bányapolgárság részéről kijelölt két katolikus és a dologhoz értő férfiú közül a főkamaragróf erősített meg”. 54 A városi bíróság vonatkozásában is érvényesült a császári központosítási törekvés. Míg a selmecbányai jogkönyv szerint a bíró volt a város első embere, akit a városi tanács választott, 55 a leirat 31. pontjában a következőket olvashatjuk: „Megengedtetik, hogy a választott városi bíró, kit eddigi szokás szerint a főkamaragróf erősített meg, ezentúl minden megerősítés nélkül foglalhassa el hivatalát. De ennek daczára a főkamaragróf a bányavárosok fő embere, és a királyi biztosok megbízó leveleiket nála mutatják be.” 56 Ez az utolsó mondat a bányavárosok feletti központi, kormányzati törekvések kiteljesedését jelentette, hiszen ezzel a városvezetés a bányászati vállalkozók helyett véglegesen a királyt megtestesítő főkamaragrófhoz került. A bányabíróság sem intézkedhetett köz- és politikai ügyekben a főkamaragróf megkérdezése nélkül. A Bánya- és Pénzverésügyi Igazgatóság Udvari Kollégiuma egy alkalommal ugyanis a jegyzőkönyvekből kiderítette, hogy a bányabíróság a farsang utolsó 51 SCHMIDT: i. m. 13/123, Az Udvari Kamara dekrétuma, 1768. október 3. 52 MBO XXXIII. 53 A „Constitutiones et Rescripta” latin nyelvű <strong>szöveg</strong>ét ld. az MBO függelékében, magyarul PÉCH: i. m. III. 224–230. 54 BALKAY: i. m. 385. Az eredeti leiratot ld. SCHMIDT: i. m. 7/439, Királyi leirat a selmecbányai bíróságnak, 1747. december 10. 55 Ld. 14. lj. 56 PÉCH: i. m. III/1. 229.
Page 1 and 2: Publicationes Universitatis Miskolc
Page 3 and 4: A főkamaragrófi hivatal Mária Te
Page 9: A főkamaragrófi hivatal Mária Te
Page 13: A főkamaragrófi hivatal Mária Te

Teljes szöveg (PDF) - Matarka

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?