Teljes szöveg (PDF) - Matarka

HU ISSN 1417-5398 

B Á N Y Á S Z A T 

É S G E O T E C H N I K A 

A Miskolci Egyetem Közleménye 

A sorozat, Bányászat, 80. kötet 

Dr. Somosvári Zsolt 

70. születésnapjára 

MISKOLC, EGYETEMI KIADÓ 

2011

A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 80 . kötet, (2011) 

BÁNYÁSZAT ÉS GEOTECHNIKA 

A Miskolci Egyetem Közleménye 

A sorozat, Bányászat, 80 . kötet 


tiszteletére 

70. születésnapja alkalmából 

MISKOLC, EGYETEMI KIADÓ 

2011

A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 80 . kötet, (2011) 

A kiadvány főszerkesztője: 

DR. KOVÁCS FERENC 

az MTA rendes tagja 

a Műszaki Földtudományi Kar Szerkesztőbizottságának elnöke, 

a Bányászat és Geotechnika füzet Szerkesztőbizottságának elnöke 

Szerkesztő: 

DR. DEBRECZENI ÁKOS 

egyetemi docens 

Lektorálta: 

DR. BENKE LÁSZLÓ 

tudományos munkatárs 

A kiadvány támogatója: 

M AGY A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 

X. FÖLD T U D O M Á N Y O K O S Z T Á L Y A

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011) p.3-4. 

KÖSZÖNTŐ 

DR. SOMOSVÁRI ZSOLT PROFESSZOR 70. 

SZÜLETÉSNAPJÁRA 

Dr. Patkó Gyula 

egyetemi tanár 

a Miskolci Egyetem rektora 

A Miskolci Egyetem vezetése, Szenátusa, Professzorai, Oktatói, Hallgatói, 

minden munkatársa nevében, nagy tisztelettel és őszinte megbecsüléssel 

köszöntöm Dr. Somosvári Zsolt Professzor Urat 70. születésnapján. 

Professzor úr egész élete, tanulmányai, szakmai és tudományos munkássága 

Miskolc városához, a Miskolci Egyetemhez kötődik. Kiemelkedő tehetségű 

diákként ebben a városban kezdte és folytatta általános és középiskolás 

tanulmányait és a jó hírű Villamosipari Technikumban tett érettségit követően 

sikeresen felvételizett, az alig tíz éve Miskolcon működő Nehézipari Műszaki 

Egyetemre. Akkor még, talán csak remélte, hogy a kissé bizonytalanul meghozott 

pályaválasztásával egy nagyon sikeres szakmai-tudományos pálya alapjait indítja 

el. Kiváló eredménnyel végzett egyetemi tanulmányai során az ősi Alma Mater 

híres tanárai, professzorai meghatározó élményt jelentettek számára és nagy 

megtiszteltetésnek vette, hogy már negyedéves hallgatóként társadalmi ösztöndíj 

ajánlatot kapott az egyetemről. 1965-ben, amikor a Bányamérnöki oklevelét 

megszerezte, már nem is volt kérdéses, hogy szakmai pályafutását, a Dr. Zambó 

János professzor Úr vezette, nagyhírű Bányaműveléstani Tanszéken kezdi. Kiváló 

matematika, fizika és mechanika felkészültsége alapján jó érzékkel választotta a 

bányászat és mélyépítés szempontjából meghatározó, nemzetközileg is jelentős 

fiatal tudományterületet, a kőzetmechanikát. Az akkori döntése egész szakmaitudományos 

pályafutására meghatározó volt. A tanszék vezetője mellett, Dr. 

Richter Richárd professzor vezetésével, szakmai irányításával rövid idő alatt 

kiemelkedő eredményeket ért el választott szakterületén. Tehetségét, szorgalmát és 

sikeres tudományos munkásságát bizonyítja, hogy alig két évvel az oklevél 

átvételét követően már egyetemi doktorátust, majd rövid idő múlva kandidátusi 

fokozatot szerzett. Közel húsz év szakmai-tudományos eredményei már a műszaki 

tudomány doktora cím megszerzését is lehetővé tették számára. 

Professzor Úr, közel ötven éve folytatott, kiemelkedő szakmai-tudományos 

tevékenysége a bányászati tudományokhoz, a kőzetmechanika, a geomechanika 

3

Dr. Patkó Gyula 

szak és tudományterülethez kötődik. Sikeres szakmai munkásságával, tudományos 

eredményeivel méltó tagja és folytatója annak a magyar kőzetmechanikai 

tudományos iskolának, amelyet évtizedek óta, hazai és nemzetközi szinten is 

ismernek és elismernek. A kőzetmechanika szakterület nemzetközileg is 

meghatározó, közel egy évszázada sikeresen működő tudományos iskolája, a 

Bányamérnöki Karhoz, a Bányaműveléstani Tanszékhez kötődött és Professzor úr 

munkássága révén kötődik ma is. Ennek a tudományterületnek az alapjait, szakmai 

tudományos téziseit az Alma Mater egykori professzorai alapozták meg és egykori 

diákjai fejlesztették, vitték tovább az egész világon. Ennek a tudományos iskolának 

alapítói és hazai meghatározó személyiségei, Dr. Esztó Péter, Dr. Zambó János 

akadémikus, Dr. Richter Richárd professzorok és Dr. Martos Ferenc akadémikus. 

Az egyetemi tanulmányaik során megszerzett kőzetmechanikai ismeretekre építve, 

továbbfejlesztve, a gyakorlatban eredményesen alkalmazva szereztek nemzetközi 

szinten is elismerést és megbecsülést azok az egykori diákok, akik szakmai 

pályafutásukat külföldön folytatták. Hansági Imre, Svédországban, Dr. Salamon 

Miklós professzor USA-ban, Ausztráliában és Dr. Budavári Sándor professzorral 

együtt Angliában és Dél-Afrikába folytatott szakmai életpályájukkal bizonyították 

magyar kőzetmechanikai iskola eredményeit, színvonalát. 

Tisztelt Professzor Úr! 

Születésnapja alkalmából kívánok Önnek, mindenek előtt jó erőt és 

egészséget, magánéletében sok örömet és boldogságot és kérem eddigi sikeres 

szakmai-tudományos munkáját folytatva, segítse tovább vinni és építeni elődeink 

által megalapozott és az Ön munkásságával is tovább vitt és fejlesztett, hazai és 

nemzetközi szinten jegyzett magyar kőzetmechanikai tudományos iskolát. 

4

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011) 5-8.p. 

KÖSZÖNTŐ 

SOMOSVÁRI ZSOLT PROFESSZOR 70. 

SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL 

Dr. Tihanyi László 

egyetemi tanár, dékán 

Miskolci Egyetem, Kőolaj és Földgáz Intézet 

tihanyil@kfgi.uni-miskolc.hu 

Somosvári Zsolt 1941. augusztus 30-án született Miskolcon, vasutas 

családban. Mivel a család a vasútállomás közelében lakott, a háború kitörése után, 

a bombázások miatt, el kellett hagyniuk lakóházukat és rokonokhoz vidékre 

költöztek. A háború végén nem azonnal, hanem csak 1948-ban a szeptemberi 

iskola-kezdésre költözött haza Miskolcra a szülői házba. A család ebben az időben 

nehéz helyzetbe került, mert a családfőt a recski internáló táborba vitték, az 

édesanyának kellett munkát vállalnia. Édesapja, 1953-as szabadulása után sokáig 

nem kapott munkát, végül visszakerült a vasúthoz. Ezt követően a család anyagi 

helyzete lassan konszolidálódott. 

Az általános iskola befejezése után középiskolai tanulmányait a Bláthy Ottó 

Villamosipari Technikumban folytatta. A középiskolában kiváló matematika tanára 

irányításával megszerette a matematika tantárgyat. Örömmel forgatta Obádovics J. 

Gyula ebben az időben megjelent Matematika c. könyvét. Akkor még nem sejtette, 

hogy később, a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanára és kollégája lesz a kiváló 

könyv szerzője. Örült annak, hogy a villamosipari szakismereteket erős fizikai 

alapozás előzte meg. A fizika tantárgy taulását is kiváló tankönyvek segítették. 

A technikum befejezését követően dacból beadta az egyetemi felvételit, bár 

„osztályidegenként” nem bízott a sikerben. Érettségi után, 1960 július 1-től munkát 

vállalt az ÉMÁSZ-nál, a falu-villamosításhoz kérte magát fizikai munkára. 

Sárospatak környékén a falvak villamosításában vett részt. Nagy volt az öröm a 

családban, amikor augusztusban megkapta az egyetemi felvételiről szóló értesítést. 

Az egyetem és a szakválasztást a család szerény anyagi helyzete határozta 

meg. Nem volt lehetőség a családtól, Miskolctól távoli városban folytatni egyetemi 

tanulmányait. A szakirány választásban meghatározó szerepe volt Jókai: Fekete 

gyémántok c. regényének. A főhős keménysége, elkötelezettsége, a természeti és 

társadalmi erőkkel dacoló magatartása követendő példaképet jelentett a fiatal diák 

számára. Ehhez hozzájárult, hogy ebben az időben az ország energiaellátása, a 

5


gazdaság gyors ütemű fejlesztése nagy kihívás jelentett az országért tenni akaró, 

jószándékú fiatalok részére is. Villamosipari technikusi végzettsége alapján 

bányagépész szakra jelentkezett, és nagyon meglepődött, amikor látta, hogy a 

bányaművelő tankörbe sorolták be. Gondolta, félévkor majd átkéri magát 

bányagépésznek. Szeptemberben már az első előadások mély benyomást tettek rá. 

Zambó János professzor „Bevezetés a bányászatba” c. tantárgyának érdekes és 

lebilincselő előadása után úgy érezte, jó tankörben van, bányaművelő mérnök lesz. 

Életrajzi visszaemlékezésében úgy fogalmazott: Jókai és Zambó miatt lett 

bányaművelő mérnök. Megismerve a Bányamérnöki Kar történetét szerencsésnek 

érezte magát, hogy egy ilyen nagy múltú, szép hagyományokkal rendelkező karra 

nyert felvételt. Ettől kezdve szívvel-lélekkel igyekezett bányásszá válni. 

1965-ben bányaművelő mérnöki oklevelet szerzett, és Zambó János 

professzor meghívása nyomán a Bányaműveléstani Tanszéken állt munkába. A 

kőzetmechanika tudományterületet választotta, és Richter Richárd professzor mellé 

került fiatal kutatónak. Ezen a fiatal tudományterületen már ismert volt az Esztóféle 

kőzetnyomás elmélete, és Zambó professzor is „Feszültségeloszlás a föld alatt” 

címmel írta akadémiai doktori értekezését. Richter professzor úr 1955-ben védte 

meg „Rugalmassági vizsgálatok a kőzetmechanikában” c. kandidátusi értekezését. 

Kézdi professzor talajmechanikával és Széchy professzor alagútépítéssel 

foglalkozó könyve is jelentős mértékben bővítette a fiatal oktató szakmai 

ismereteit. 

Fiatal kutatóként komoly feladatot kapott tudományos vezetőjétől, Richter 

professzortól: olyan kőzetmechanikai modellt dolgozzon ki, amely kellő 

pontossággal leírja a mélyművelésű bányák fölött végbemenő kőzetmozgást és 

felszín süllyedést. Az első eredmények hamarosan megszülettek, amelyet egyetemi 

doktori értekezésben foglalt össze, amely alapján 1967-ben egyetemi doktori címet 

szerzett. Publikációi alapján egyre több gyakorlati feladat megoldására kapott 

felkérést, így lehetőség nyílt a modell pontosítására, alkalmazási területének 

kiszélesítésére. Az eredmények és a publikációk meghozták a hazai és a 

nemzetközi hírnevet. Szakmai-tudományos pályájának fontos állomása volt a 

műszaki tudomány kandidátusa fokozat megszerzése és a docensi kinevezés 1977- 

ben. Időközben, 1971 és 1978 között Richter professzor a Földtan-Teleptani 

Tanszék vezetője lett. Somosvári Zsolt követte tudományos vezetőjét, eredményes 

együttműködésük itt folytatódott. Új tantárgyakkal bővült a képzési terület, 

amelyekhez jegyzetek is születtek. Az ígéretesen formálódó új tudományos 

műhelynek Richter professzor úr váratlan és korai halála vetett véget. Ezt követően 

Somosvári Zsolt visszatért a Bányaműveléstani Tanszékre, és szakmai-tudományos 

munkásságát régi-új kollégáival folytatta tovább. A kiemelkedő eredményeket 

Somosvári professzor úr hitelesen foglalta össze a konferencia kiadványban. 

6

Köszöntő Somosvári Zsolt professzor 70. születésnapja alkalmából 

1986-ban a Bányamérnöki Kar dékánhelyettese, majd 1987-ben a dékánja 

lett. Visszaemlékezésében azt írta: 46 évesen óriási megtiszteltetés volt számomra 

ez a kinevezés. Gyulay Zoltán, Zambó János, Falk Richárd, Szilas A. Pál, Richter 

Richárd dékánok nyomdokaiba lépni. 1988-ban megszerezte a műszaki tudomány 

doktora fokozatot, és ezt követően egyetemi tanárrá nevezték ki. Kari vezetői 

megbízatása idején úgy tűnt, hogy dékánsága nyugodt időszakra esik. Első 

intézkedései között létrehozta a Tanszékvezetők Tanácsát, ezzel a testülettel a kart 

érintő minden lényeges kérdést megbeszélt. A korábbi gyakorlathoz képest újszerű 

volt, hogy dékánként kihelyezett kari tanácsüléseket kezdeményezett a Borsodi 

Szénbányákhoz, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalathoz, és több más 

jelentős bányavállalathoz. Ezek a kihelyezett ülések jelentősen szélesítették és 

erősítették a kar és az iparág vezető vállalatai közötti kapcsolatot. Dékánná 

választása idején még nem sejthette, hogy első dékáni időszaka végén ő fogja 

átvezetni a Kar közösségét a rendszerváltozáson. 1990 és 1994 között a második 

ciklusra szóló dékáni megbízatás Somosvári professzor számára egyrészt a kari 

közösség és az egyetem vezetőinek a bizalmát, de egyben új és nagy kihívást is 

jelentett. 

1990-ben a sajtóban naponta lehetett olvasni bányabezárásokról, a 

bányászattal kapcsolatos leépítésekről, felszámolásokról. Ezek a tudósítások erősen 

visszahatottak a Bányamérnöki karra jelentkezők létszámára. Nyilvánvalóvá vált, 

hogy sürgősen módosítani kell a képzési profilt. Somosvári Zsolt dékán úr 

vezetésével egy bizottság először a Környezetmérnöki szak indításához szükséges 

dokumentumot készítette el, amelynek a karon belül és az egyetem másik két 

műszaki karán is sok ellenzője volt, de végül az Egyetemi Tanács az előterjesztést 

elfogadta. Ezt követte az új képzési struktúra, amelynek keretében kidolgozásra 

került a Bánya- és geotechnikai, az Előkészítéstechnikai, a Műszaki földtudományi 

és az Olaj- és gázmérnöki szak képzési programja. Ezek a szakok illeszkedtek a 

Kar által tradicionálisan művelt szak- és tudományterületekhez. Az elmúlt két 

évtized tapasztalatai alapján megállapítható, hogy ez a váltás a Bányamérnöki Kart 

egy új fejlődési pályára állította, a képzési struktúra 2006-ig, a Bologna-rendszerű 

lineáris több-ciklusú képzés bevezetéséig változatlan formában fenntartható volt. 

2006-ra a kar akkreditáltatta az alapképzési és mesterképzési szakjait, de a szakok 

által lefedett szakterületek nem változtak. Így elmondható, hogy az 1990-1992 

között kidolgozott kari képzési rendszer a mai napig eredményesen működik. 

Az 1990-es évek elejére, Somosvári professzor úr dékánsága idejére esett 

egy másik fontos lépés is. Tarján Iván professzor úr javaslatára a Kari Tanács 

megváltoztatta az Érc- és Szénelőkészítési Tanszék nevét Eljárástechnikai 

Tanszékre. Ez is a szemléletváltozást tükrözte, miszerint nem a feldolgozott 

anyagokra, hanem a feldolgozási eljárásokra kerüljön a hangsúly. Az idő ezt a 

7


változtatást is igazolta, mert napjainkban már az elsődleges bányászati termékek 

feldolgozása mellett nagyon jelentős részarányt képvisel a különböző hulladékok 

feldolgozása. 

Somosvári professzor szerencsés embernek mondhatja magát, mert munkáját 

két kiváló kollégák, Jambrik Rozália és Bőhm József segítették dékánhelyettesként. 

Így nem kényszerült arra, hogy lemondjon a nagyobb léptékű szakmai-tudományos 

munkákban való részvételről. Az 1990-es évek elején tagja volt annak a Komplex 

Bizottságnak, amelyik a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok 

elhelyezésének a lehetőségeit vizsgálta. A bizottság vezetője Kiss Ádám fizika 

professzor volt. A bizottság több felszíni és felszín alatti telephelyet is vizsgált, és 

látható volt, hogy lobbi érdekek a felszíni elhelyezés felé terelték a figyelmet. 

Professzor úrnak nem kis erőfeszítésébe került meggyőzni a bizottság elnökét a 

bátaapáti gránit kivizsgálására. Végül ezen a telephelyen alakították ki a tárolót. 

Tudományos publikációin kívül számos alkalmazott kutatási eredmény is 

fűződik a nevéhez. Felsorolni is nehéz lenne az alábányászott területek 

felszínmozgásával kapcsolatos kutatási jelentéseinek, szakvéleményeinek a számát. 

Ünnepi visszaemlékezés alkalmából nincs lehetőség Somosvári professzor 

gazdag életútjának minden részletére kitérni. Nem feladatom az életút értékelése 

sem. Dékánként a kari professzorok, oktatók és kutatók nevében szeretnék 

köszönetet mondani több évtizeden keresztül végzett áldozatos munkájáért, időtálló 

eredményeiért. Kérem, hogy professor emeritusként a továbbiakban is vegyen részt 

az oktatásban, a doktori képzésben és a karon folyó tudományos munkában. 

Végezetül személyes jókívánságként álljanak itt Weöres Sándor szavai: 

„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. 

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. 

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. 

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. 

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. 

Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad. 

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. 

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. 

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. 

Vedd egybe élete-halálod – a teljesség legyél te magad.” 

Weöres Sándor 

8

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80. kötet (2011), p.9-16. 

VISSZAEMLÉKEZÉS 

DR. SOMOSVÁRI ZSOLT PROFESSZOR 

DÉKÁNI ÉVEIRE 

Dr. Bőhm József 

egyetemi docens, intézetigazgató 

Miskolci Egyetem, Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet 

ejtbohm@uni-miskolc.hu 

Az ünnepelt megtisztelő felkérését elfogadva, mint egykori helyettese, talán 

megengedhetem magamnak azt is, hogy barátja, több mint húsz év távlatából 

megpróbálom összefoglalni, tényszerűen felidézni Somosvári Zsolt hét éves 

dékánságának eseményeit, a sikereket és a kudarcokat, a nehézségeket és a segítő 

biztatásokat, támogatásokat. Nem könnyű a feladat, mert az elmúlt húsz év alatt a 

Kar megtisztelő bizalmából további 6 évet szolgálhattam dékánhelyettesként és 8 

évet dékánként a kar vezetésében, így vigyáznom kell arra, hogy az egyes 

periódusok történései ne keveredjenek. Visszatekintve az akkori eseményekre ma 

már bizton állíthatom, hogy szívesen dolgoztam Dr. Somosvári Zsolttal, mint 

később, a dékáni székben őt követő Dr. Kovács Ferenc professzorral is, hiszen a 

folyamatban lévő dolgokat mindig megbeszélve, az eseményekről mindig 

tájékozottan, bizalmát, a kar támogatását élvezve, nagy önállósággal végezhettem a 

munkámat. Munkakapcsolatunk nem volt minden előzmény nélküli, hiszen Dr. 

Takács Ernő dékánsága idején, Ő, mint a kar szakszervezeti titkára, én, mint dékáni 

titkár gyakran dolgoztunk együtt. Visszagondolva, mégis váratlanul ért, amikor 

1987-ben megkeresett azzal, hogy dékánhelyettesként segítsem munkáját. A másik 

dékánhelyettes Jeneiné, Dr. Jambrik Rozália volt, aki már tapasztalt vezetőnek 

számított, hiszen 1985-től látta el ezt a feladatot. 

Az első dékáni ciklus (1987-1990) 

Dr. Somosvári Zsolt professzort, a Kari Tanács 1987 májusában választotta 

meg a Bányamérnöki Kar dékánjának. Ezzel a döntéssel a kar vezetésében egy 

generációváltás is történt. Megválasztása néhány kollégának talán váratlannak tűnt, 

de nem volt minden előzmény nélküli, mivel Zsolt, egy éve Dr. Tarján Iván 

professzor mellett már dékánhelyettesi megbízást kapott. Fiatal akadémiai 

doktorként, leendő új egyetemi tanárként kiérdemelte a Kar bizalmát, hiszen 

korábban OMBKE Egyetemi Osztály titkára, később elnökeként, a kari 

szakszervezeti titkárként bizonyította vezetői kvalitásait. 

9


Elsőre talán úgy tűnt, hogy a dékáni megbízás, nem igényel túl sok energiát, 

nem vesz el sok időt a szakmai-tudományos munkától. A kar személyi állománya, 

tudományos potenciálja jó volt, a hazai és nemzetközi kapcsolatai jelentősek, az 

1987-ben elfogadott és bevezetett új (un. moduláris) tanterv megalapozta a képzés 

szerkezetét és irányait, legfeljebb a tapasztalatok alapján a szükséges 

pontosításokkal, korrekciókkal kell majd foglalkozni, a működés gazdasági 

feltételeiben sem volt drámai változás. A karon folyó képzés iránt még megvolt a 

kellő érdeklődés, hiszen dékánság első évében, az 1988/89 tanévre még volt elég 

jelentkező, bár már a 100 fős keretszámunkat egy fő híján nem tudtuk betölteni, a 

teljes hallgatói létszám (közel 500 fő) sem változott az előző évekhez képest. Az 

ismét működtetett Tanszékvezetői Tanács sokban segítette a munkát, egy-két, talán 

személyes problémát leszámítva, nagy egyetértésben folyt a karon a munka. 

A nyugodtnak tűnő körülmények mellett azonban már lehetett érezni a 

politikai-gazdasági, változások iránti társadalmi igényt, az intézményrendszer 

működtetésének problémáit, a hallgatói képviselet támogatottságának hiányát, a 

működés gazdasági nehézségeit. A szakmai kapcsolataink, az iparágban külföldön 

is végbemenő változások, a média sokszor megalapozatlan hírei, már jelezték, 

hogy a bányászat jelentős változás, visszafejlesztés előtt áll, amiből következtetni 

lehetett arra, hogy a kar helyzete, támogatottsága, az itt folyó képzés iránti igény 

jelentősen csökkenni fog. A következő évek tapasztalatai már igazolták a 

félelmeket, hiszen a jelentkezési létszám jelentősen lecsökkent, 1990-ben már csak 

53 fő jelentkezett a karra és mindössze 44 főt tudtunk felvenni. A kar teljes 

hallgatói létszáma az 1991/92 tanévre már csak 320 fő volt. Nem csak a 

jelentkezésekkel volt probléma, de a végzett hallgatók elhelyezkedése is egyre 

nagyobb nehézséget jelentett, a földtani kutatás, a szilárd ásványbányászat mellett 

az olaj és gáz, de még a vízbányászat területén is. Abban az időben, a pályakezdők 

még az egyetemen keresztül meghirdetett álláshelyekre történő pályázat útján 

helyezkedhettek el, így volt rálátásunk az ipar tényleges igényeire. Tény az is, hogy 

nem csak a Bányamérnöki Kar küzdött ezekkel a problémákkal, hasonló 

helyzetben volt a másik két műszaki kar is, különösen a Kohómérnöki Kar. 

Somosvári Zsolt dékán vezetésével, a tanszékvezetők többségének 

támogatásával, azonban a kar megkezdte a felkészülést a következő évekre. 

Világosan látszott, hogy a talpon maradás érdekében ebből a szorításból ki kell 

törni. Erre az egyedüli lehetőség, a kar szakmai-tudományos potenciáljára építve, 

új, részben a bányászaton kívüli, területekre terjeszkedő képzés, új szakok 

létesítése és indítása. Kutatási feladatokkal, (un. ipari megbízások) már korábban is 

jelentkeztek bányászaton kívüli területekről (környezetvédelem, 

hulladékgazdálkodás, ipari geodézia, geotechnikai problémák), és ezek sikeres 

megoldása igényelte, a hagyományos szakmai-tudományos keretek átlépését. 

10

Visszaemlékezés dr. Somosvári Zsolt professzor dékáni éveire 

A jelentkező gondok megoldására rövidtávon a szakmérnök képzés 

fejlesztése tűnt eredményesnek. 1987-1990 között 5 új (gázipari-, gázszolgáltató-, 

szénhidrogén-szállítási-, mélyfúrási geofizikus-, vízbeszerzés-vízgazdálkodási) 

szakmérnöki szak megszervezésére került sor. A kar kezdettől fogva részt vett a 

Kohómérnöki Kar szervezésében folyó környezetvédelmi szakmérnök-képzésben 

is, hiszen 1975-ben a képzés indítását Dr. Berecz Endre professzor vezetésével, Dr. 

Juhász József és Dr. Patvaros József egyetemi tanárok kezdeményezték és 

dolgozták ki a tanterveket. A szakmérnök-képzés akkor két szakiránnyal, kohászati 

és bányászati szakirányokkal indult és működött több évtizedig. 

E-mellett 1989-ben elindult a karon az angol nyelvű olajmérnök képzés is, 

akkor még sokak számára ismeretlen fogalomként, értetlenül fogadva, MSc 

szinten. Voltak (kormányzati szinten is), akik a határon túli magyar hallgatók 

nagyszámú jelentkezésétől várták a problémák megoldódását, de ezek minden 

alapot nélkülöztek, hiszen 3-5 főnél több jelentkező soha nem volt. 

A Bányamérnöki Kar Tanácsa 1989. december 5-i ülésén tárgyalta először a 

kar megújításának programját, ill. a lehetséges fejlesztési irányokat. A kar szakmaitudományos 

felkészültségét, infrastrukturális felszereltségét, szakmai 

hagyományait ismerve és ezeket figyelembe véve, reálisan három területen volt 

lehetőség az oktatási és kutatási terület bővítésére. 

A korábbi érc és szénelőkészítés, majd ásványelőkészítés számos, korábban 

tradicionális bányászati képző intézményben is (Freiberg, Aachen, Clausthal, 

Berlin) eljárástechnika, előkészítéstechnika néven, a bányászattól részben leválva 

önálló szakterületté vált. Látva a nemzetközi folyamatokat és a hazai igényeket, a 

kar már 1974-ben a bányászati szakon belül külön ásványelőkészítési szakirányt 

indított. A képzés pozitív tapasztalatai alapján Dr. Tarján Iván professzor, az 

érintett szaktanszék vezetője, már 1985-től kezdeményezte a szakterületen folyó 

képzés bővítését, önálló új szak létrehozását. Kezdetben kicsit idegenkedve 

fogadták a javaslatot, voltak a karon, akik talán „irigységből” ellenezték, néhányan 

a kartól idegennek érezték az önálló előkészítéstechnia-mérnöki szak létesítésére és 

indítására letett tervezetet, de Tarján professzor határozottsága, a kialakult helyzet 

indokolttá tette, hogy a javaslat ismét tárgyalásra kerüljön. 

A másik lehetséges bővítési irány az egyre nagyobb számban jelentkező 

környezetvédelmi problémák megelőzésére, kezelésére jól felkészült, 

földtudományokra épülő mérnökök képzése. A környezetvédelmi szakemberek 

iránti igényt látva, a kar, a műszaki földtudományi szak képzési programját, az 

elfogadott tantervhez igazodóan, 1987-ben már környezetvédelmi modullal is 

kiegészítette és ezzel elindult a graduális képzés is ezen a területen. Ezekre a 

tapasztalatokra építve, szakemberekkel konzultálva elkészült és a decemberi Kari 

Tanácsülésen már tárgyalásra is került egy tervezet, Természet- és 

Környezetvédelmi szak alapítására és indítására a karon. A tervezett szak, képzési 

11


programja, jól igazodott a karon művelt szakmai területekhez, a rekultiváció, a 

kármentesítés, a hulladékkezelés és hasznosítás, a vízkészlet-gazdálkodás, a 

szennyvízkezelés képezték a tervezetben a fő célterületeket. Néhányan ezt a 

tervezetet is idegenkedve fogadták, talán érezték, hogy az új képzéshez szükséges 

szakmai ismeretek az oktatóktól is jelentős változtatást igényelnek. A többség 

azonban támogatta a tervezetet és számos hasznosítható hozzászólással, segítették a 

munkát. 

A harmadik, talán a legkézenfekvőbb lehetséges bővítési területnek a 

geotechnika-geotechnológia (nem bányászati célú földalatti létesítmények, 

alagutak, mélyépítés stb.) iránya látszott. Erre vonatkozóan már korábban is voltak 

kezdeményezések, eredménytelen próbálkozások, de a kialakult helyzetben 

indokolt volt ezzel is ismét foglalkozni. 

Született javaslat energia-mérnöki szak karon történő létesítésére is, de ennek 

nem volt előzménye és a Kohómérnöki Kar már tett abba az irányba fejlesztési 

lépéseket 

Ez a Kari Tanácsülés Bányamérnöki Kar jövője szempontjából nagy 

jelentőségű volt, hiszen megszületett az elhatározást a kar képzési profiljának 

szükségszerű bővítésére, meghatározta a lehetséges fő irányokat és elindított egy 

komoly együttgondolkodást a kar jövőjéről, a szükséges tennivalókról. Ma 

visszatekintve úgy gondolom az utolsó órákban került erre sor, hiszen a 

rendszerváltás időszakában komolyan felvetődött a Bányamérnöki Kar 

megszüntetésének a gondolata, sőt még a Nehézipari Műszaki Egyetem (mint 

kommunista egyetem) léte is veszélybe került. 

Dr. Somosvári Zsolt professzor dékánságának első periódusa 1990-ben 

rendszerváltás (első szabad választás) évében lejárt. Ez a helyzet a kar 

átalakításának folyamatát talán kissé lassította, de már leállítani nem tudta. Bár az 

akkori helyzetre a teljes bizonytalanság volt a jellemző, a nem volt kétséges hogy a 

megkezdett munkát tovább kell folytatni. 

A második dékáni ciklus, a bizonytalanság egy éve (1990-1991) 

1990. április 17-i Kari Tanácsülésen került sor a június 30-án lejáró dékáni 

megbízást követő időszakra az új dékán megválasztására. Az előzetes 

megbeszélések, értékelések alapján többségi javaslat született Dr. Somosvári Zsolt 

dékáni megbízásának további 3 évre történő meghosszabbítására. Az erre 

vonatkozó előterjesztést a Kari Tanács megvitatta és titkos szavazással, kis 

többséggel ugyan, de támogatta a megkezdett munka folytatását, a dékáni megbízás 

hosszabbítását. A szavazás, számomra meglepő eredménye, azonban azt is mutatta, 

hogy voltak a karon olyanok, akik nem szívesen fogadták a változtatási 

elképzeléseket és a teljesen bizonytalan politikai helyzetben személyes ambíciókat 

is dédelgetve, igyekeztek egyéni érdekeiket előtérbe helyezni. 

12


Annak ellenére, hogy a dékáni megbízás meghosszabbítását minden fórum 

támogatta, a Rektor, a kialakult helyzetre tekintettel és nem utolsó sorban az 

irányító hatóság nyomására, akkor csak egy évre adta ki a dékáni megbízást. Ezt 

tudomásul véve Somosvári Zsolt leköszönő és megválasztott dékán 1990. június 6.- 

án megtartott Kari Tanácsülésen írásban is közreadott 3 éves beszámolóban 

összefoglalta az elvégzett munkát és megfogalmazta a szükséges további lépéseket 

is. Minden adott volt ahhoz, hogy továbbfolytatódjon a megkezdett munka. Sajnos 

nem így történt, hiszen az Egyetemen szinte megállta az élet. Bizalmi szavazások, 

sora folyt minden területen, karokon, szervezeti egységekben és ennek az lett a 

következménye, hogy az 1990/1991-es tanév a teljes bizonytalanságba, megfelelő 

mandátumok hiányába teljes tehetetlenségben telt el. Megszűnt, és a hatalomból, 

annak minden szintjéről, kivonult a korábbi állampárt, az addig egységes 

munkavállalói érdekképviselet, a szakszervezet, elemeire szétesett, megszűnt a 

KISZ szervezet is, annak minden jogosítványával együtt. A hallgatói képviseleti 

rendszer teljes átalakulására került sor. A korábbi években megindult, a 

Diákparlament keretei között elfogadott elveknek megfelelően létrejött a HÖK 

(Hallgatói Önkormányzat), de annak működése, jogosítványai, a hallgatói 

önkormányzati képviselők megválasztása rendezetlen maradt. Minden szinten a 

teljes bizonytalanság (talán fejetlenség) lett az uralkodó és ezt a helyzetet, 

különösen hallgatói körökben, néhányan próbálták kihasználni. A Kar ereje, nagy 

értéke ebben a helyzetben is megmutatkozott, hiszen az évszázadok alatt kialakult 

nagyon jó oktató-hallgató kapcsolat, a hagyományok tisztelet és továbbvitele ezen 

a helyzeten is minden gond nélkül átsegítette a Kart. 

Emlékezem, 1990. év őszén tartott első Kari Tanácsülésen megjelent néhány, 

önmagát képviselőnek kinevező hallgató (a kar legrosszabb hírű hallgatói) és 

közölték, hogy Ők a hallgatói képviselők, mostantól kezdve a dékánnak és a 

tanszékvezetőknek mindent velük kell megbeszélni és olyan jogosítványokat 

követeltek maguknak, ami még a KISZ időszakában is elképzelhetetlen volt. 

Kezdetben mindenki tartózkodott attól, hogy kenyértörésre vigye a dolgokat, de 

miután a hallgatók között tájékozódtam és megbizonyosodtam, hogy semmiféle 

felhatalmazásuk, az önjelöltségen kívül nincs, javasoltam a dékánnak egy kari 

hallgatói értekezlet összehívását a helyzet megoldására. A „hallgatói képviselők” 

tiltakozása ellenére, sor került a fórum összehívására, amelyen a kari hallgatók 

több mint 90%-a meg is jelent. A dékáni tájékoztatót követően rövid idő alatt az 

önjelölt képviselők minden tiltakozása ellenére a hallgatói értekezlet 

demokratikusan választott új, legitim, a hallgatók döntő többségének bizalmát 

élvező képviselőket, akik később nagy felelőséggel segítették a kari vezetés 

munkáját. 

Az egész tanév kevés érdemi munkával, sok felesleges vitával, bizalmi 

szavazásokkal, új szabályzatalkotásokkal, a képviseleti rendszer megteremtésével 

13


telt el. Végül sor került az egyetem és a karok teljes vezetésének megválasztására, 

újraválasztásra. 1991. június 12-i Kari Tanácsülésen került sor az elrendelt 

választásokra. Az összehívott kari vezető-oktatói értekezlet négy személyt, a 

támogatottság sorrendjében Dr. Somosvári Zsolt, Dr. Debreczeni Elemér, Dr. 

Jambrik Rozália és Dr. Somfai Attila, kollégákat tartotta alkalmasnak a dékáni 

posztra. Somfai professzor bejelentette, hogy nem kívánja jelöltetni magát, és Dr. 

Jambrik Rozália is hozzászólt és kiemelte, hogy a jelenlegi helyzetben a kar 

egységére van szükség, ezért kéri, személyét ne jelöljék. Így két személy közül a 

Kari Tanács titkos szavazással, a leadott szavazatok közel 2/3-val, Dr. Somosvári 

Zsoltot választotta ismét a kar vezetőjévé. A dékán megválasztásával egy időben a 

dékánhelyettesek ismételt megválasztására is sor került, így a korábbi vezetés 

kapott további felhatalmazást a megkezdett munka továbbvitelére. Tény, hogy a 

karon a bizonytalan helyzet ellenére, az egy éves mandátummal rendelkező dékán 

vezetésével, folyt az új képzési programok előkészítése. 

A harmadik dékáni ciklus (1991-1994) 

A Bányamérnöki Kar Tanácsának döntését az Egyetemi Tanács 

megerősítette, így az egyetem rektora újabb három éves ciklusra dékáni megbízást 

adott Dr. Somosvári Zsolt részére. A legitimációs folyamatok közben, már azok 

lezárása előtt, a kar rövid időn belül, 1991. márciusában, elfogadta és az Egyetemi 

Tanács részére jóváhagyásra és a főhatósághoz történő továbbításra beterjesztette 

két szakiránnyal az Előkészítéstechnika-mérnöki, és három szakiránnyal a 

Környezetmérnöki szakok alapítási és indítási dokumentációját. Különösen a 

Környezetmérnöki szak, karunkon történő indítását nehezményezték többen, 

különösen néhány kohász kolléga, mert úgy érezték, hogy erre, csak a 

Kohómérnöki Kar lenne jogosult. A két kar vezetése között folyamatos volt az 

egyeztetés és a megbeszélés. Az átadott tervezetek alapján a Kohómérnöki Kar 

akkori dékánja jelezte, hogy a tervezetet korrektnek tartja és támogatja a 

törekvéseinket. Azt is elmondta, hogy Ők első sorban az anyagmérnök és az 

energiamérnöki képzés irányba kívánják az oktatást fejleszteni. 

Az Egyetemi Tanács, bár többséggel megszavazta (talán ha nem bányász a 

rektor leszavazzák), de nem fogadta örömmel a kar törekvéseit, sőt néhányan 

kifejezetten ellenezték azt. 

Miután úgy érezhettük minden rendben van, foglalkozhatunk a 

geotechnológia szak engedélyeztetésének előkészítésével, jöttek sorra a 

nehézségek. A felsőoktatás akkori vezetése úgy gondolta, egy karon csak a kar 

elnevezésével megegyező szak működhet, tehát a Bányamérnöki Karon csak 

bányamérnöki szak. Kiderült, hogy az Egyetemi Tanács által elfogadott és 

támogatott környezetmérnöki szak alapítási és indítási dokumentumai nem kerültek 

tovább az egyetemről. Teljesen véletlenül szereztünk arról tudomást, hogy a 

14


környezetmérnök képzés alapításának és indításának előkészítésére, a beterjesztett 

anyagok előzetes véleményezésére a BME egyik professzora vezetésével, a 

Veszprémi Egyetem mellett még számos egyetem és főiskola képviselőinek 

bevonásával bizottság alakult (a kar véletlenül, vagy szándékosan kimaradt) és a 

közeljövőben tárgyalják a beterjesztett anyagokat. A dékán megbízásával, az 

előterjesztett és jóváhagyott anyagokkal elmentem a bizottság ülésére és kértem, 

hogy tárgyalják az általunk beterjesztett anyagot is. A Bizottság nagyon korrekten 

helyt adott a kérésnek és megtárgyalta, és a Veszprémi Egyetem és a kar 

szakalapítási és indítási törekvéseit támogatta. 1991. év őszén megkaptuk az 

engedélyeket, előbb az Előkészítéstechnika mérnöki szak, nem sokkal később a 

Környezetmérnöki szak alapítására és indítására, így ezek az új szakok már az 

1992.-évi felvételi tájékoztatóba be is kerülhettek. Ezt követően, elég furcsa 

módon, újabb levél érkezett a Minisztériumból, amelyben a környezetmérnöki szak 

indításának az engedélyezését ahhoz a feltételhez kívánták kötni, hogy a szak 

karoktól független (erre egyébként nem sok példa van még ma sem), egyetemi 

szinten kezelt szakként, a másik két műszaki kar részvételével (a tervezetben is 

számos tárgy oktatása nem a karhoz kötődött) folyik az oktatás. Ezt követően, 

teljesen inkorrekt módon, különböző egyeztető bizottságok létrehozására került sor, 

azzal a nem kimondott céllal, hogy a szak, a képzés kikerüljön a Bányamérnöki 

Kar kezeléséből. 1992 januárjában, megelőzendő a további váratlan fejleményeket, 

a környezetmérnöki képzés programjának egyeztetés céljából a kar vezetése 

Veszprémbe utazott, ahol minden nyitott kérdést tisztáztunk és teljes egyetértés 

alakult ki a két intézmény között. Az 1992. június 11-i Kari Tanácsülésen az 

általános rektorhelyettes is részt vett és kezdeményezte a környezetmérnök képzés 

újragondolását, de a dékán, a Kari Tanács is elég határozott volt ebben az ügyben, 

nem engedett és az egyetem akkori bányász rektora is a kar mellé állt. 

Az új Geotechnológia szak alapítására és indítására tett törekvéseink nem 

vezettek eredményre. A Kari Tanács 1992. április 12-i ülését követően az Egyetemi 

Tanács támogatásával került a tervezet az engedélyező főhatósághoz. Talán a 

szakmailag érintett intézmények ellenérdekeltsége (vagy a főhatóságnak elege lett 

a kezdeményezéseinkből) miatt elutasították a javaslatot. Ezt követően került sor a 

bányászati szak nevének megváltóztatására és a képzés kibővítésére. 

Az új szakok indításáról széles körben adtunk tájékoztatást, külön 

sajtótájékoztatókat tartottunk és ennek meg is lett az eredménye. Az 1992/93 

tanévre már több mint száz jelentkezőnk volt, 125 fő hallgató nyert felvételt az első 

évre és a kar teljes hallgatói létszáma is emelkedni kezdett, az 1994/95-ös tanévre 

már elérte az 500 főt. 

A 1992 év elején a város, a felsőoktatásért felelős szervek kezdeményezésére 

és kérésére az Egyetem előkészületeket tett a bölcsész képzés indítására. Ezek a 

kezdeményezések a földrajz szak révén a kart is érintették. A kar megvizsgálta a 

15


földrajz (geográfus) képzés indításnak lehetőségeit és előbb a műszaki 

földtudományi szakon belül geográfus mérnöki szakirány képzési programja került 

kidolgozásra, majd az 1992. december 1-i Kari Tanácsülésen már tárgyaltuk a 

Geográfus mérnöki szak alapítására és indítására kidolgozott dokumentumokat. A 

képzés szervezeti és személyi feltételeinek megteremtését is megkezdte egy 

Földrajz-Ökológiai Tanszék létrehozásával. Sajnos, a földrajz képzésben kialakult 

hazai rendszerbe a tervezett geográfus mérnöki szak nem volt beilleszthető, így 

kénytelen volt a kar alkalmazkodni a természettudományi karokon folyó 

képzésekhez, ezért a karon, nem mérnöki szakként, 1994-ben geográfus szak 

létesült. 

1994-re az új szakokkal és szakirányokkal teljesen kialakult a Bányamérnöki 

Kar új oktatási rendszere, amely a kétlépcsős Bolognai rendszer bevezetéséig 

biztos alapot adott a kar fejlődéséhez, oktatási-kutatási tevékenységéhez. Az eltelt 

közel húsz év bizonyította, hogy a váltás időszerű volt és a gazdaság igényeihez jól 

alkalmazkodott. Természetesen ma már mindenki, mint kezdeményező és támogató 

emlékezik az eseményekre, a valamikori ellenzők és kétkedők mára csak 

néhányunk emlékei között maradtak meg. 

Az új képzési rendszer igényelte a kar szervezeti rendszerének az átalakítását 

is. Ez is sikerrel megtörtént, öt, a képzési szakokhoz igazodó intézet jött létre, 

megtartva a korábbi tanszékeket is. 

Ebben az időszakban indult az egyetem oktatási-kutatási 

infrastruktúrájának jelentős fejlesztése (FEFA programok) is. A kar elfogadta, az 

un. funkcionálisan integrált laborfejlesztési koncepcióját, amely később jelentős 

korszerűsítéseket tett lehetővé, megteremtve valamennyi intézet, tanszék számára a 

fejlődés lehetőségét. 

Visszatekintve a történésekre, eredményekre és kudarcokra, az eltelt közel 

húsz év bizonyította, hogy Dr. Somosvári Zsolt dékáni időszaka alapozta meg a 

Bányamérnöki Kar további működésének, fejlődésének lehetőségeit. A 

professzorok, oktató kollégák nagy többségének bizalmát élvezve, a hallgatók 

támogatásával, tárgyszerű vitákkal, célratörő elképzelésekkel, a kar egységének 

megőrzésével és a munkatársakkal való jó együttműködéssel lehetett mindezt csak 

elérni. Természetesen ehhez kellet a dékán határozottsága, sok esetben diplomáciai 

érzéke, kapcsolatrendszer és nem utolsó sorban nyugalma és higgadtága. 

Tisztelt Somosvári Professzor Úr! Kedves Zsolt! 

Mint, egykori dékánhelyettesed, szívesen emlékezem a kar vezetésében 

mellett eltöltött évekre, arra a hivatalban kialakulta jó hangulatú közösségre, 

amely az eredményes munka alapfeltétele volt. 70. születésnapodon nagy tisztelettel 

és barátsággal köszöntelek. 

Isten Éltessen Sokáig jó erőben és egészségben!. 

16

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011), 17-18 p. 

SOMOSVÁRI ZSOLT, A BÁNYÁSZATI ÉS 

GEOTECHNIKAI INTÉZET PROFESSZORA 70 ÉVES 

Dr. Molnár József 


Miskolci Egyetem, Bányászati és Geotechnikai Intézet 

bgtmj@uni-miskolc.hu 

Dr. Somosvári Zsoltot közel harminc esztendeje ismertem meg. Ő akkor a 

Bányaműveléstani Tanszék egyetemi docense volt, én negyedéves bányamérnök 

hallgató, majd’ húsz évvel ifjabb. Kőzetmechanikát tanultam tőle, aki Richter 

Richárd professzor halála után e szakterület oktatásának felelőse lett. Ő a tárgy 

előadásait tartotta, a gyakorlatokat nekünk Bohus Géza és Németh Alajos tanár 

urak vezették. A tárgyat két félévig tanultuk magas óraszámmal. Hétről hétre 

laboratóriumi mérési gyakorlatokat végeztünk, mérési eredményeket értékeltünk és 

mindvégig folyamatosan tervező feladatokat oldottunk meg. A tananyag nem volt 

könnyű. Abban az időben még nem volt nyomtatott jegyzetünk, tankönyvünk. 

Ezért az összes előadáson és gyakorlati foglalkozáson részt kellett vennünk, 

hiányzás szóba se jöhetett, de hát ez természetesen magától értetődő dolog volt 

akkoriban. A jegyzeteim ma is megvannak. A félév végi osztályzatainkat bizony 

nem olcsón kaptuk, szívós munkával keményen meg kellett dolgozni az 

eredményért. 

Miután befejeztem egyetemi tanulmányaimat, a doktori felkészülés mellett 

az első komolyabb feladatomat éppen a kőzetmechanika területéről kaptam. A 

komlói Béta-bányában a szénben és a mellékkőzetekben talált üregekről, melyek a 

normális bányaművelést zavarták, kellett alaposabb ismereteket szereznem. 

Elvonultam hát Pécsre, ahol a hajdani mecseki szénbányák központi igazgatóságán 

láttam neki megbízatásomnak, majd a komlói Béta-aknán folytattam a munkát, 

végigjárva a bánya minden zugát. Meg kell mondjam, szakmailag roppant 

érdekfeszítő, izgalmas feladat volt, melyben soha nem látott dolgokat 

tapasztalhattam meg. Szerettem csinálni. 

Azóta többször is részt vettem olyan feladatok megoldásában, ahol a 

bányaművelés kőzetmechanikai kérdéseket vetett fel. Szép munka volt például az 

oroszlányi szénbányászat okozta felszínmozgások vizsgálata a település régi 

negyedének és az egykori majki szerzetesközösség műemlék épületeinek megóvása 

céljából. De részt vehettem például bányavágatok állékonyságának vizsgálatában, 

víztelenítés eredményeként várható térszínsüllyedés mértékének becslésében és 

17

Köszöntő 

más hasonló feladatok megoldásában is. Közben – azt hiszem – megtanultam, hogy 

a hajdan elvontnak látszó tananyag ismerete a bányamérnöki szakmai gondolkodás 

milyen sok fontos kérdésben nyújthat segítséget. 

Somosvári professzor úr hivatali beosztásait, hogy egyebek között dékánja 

volt a Bányamérnöki Karnak, igazgatója a Geotechnológiai és Térinformatikai 

Intézetnek, továbbá szakmai pályafutását, munkásságát, a kőzetmechanikában és 

annak oktatásában elért eredményeit többen tárgyalták és méltatták. Ezért az én 

feladatom most egyszerű: szerencsésnek mondani magam, hogy a tanár úrnak a 

megismerkedésünk óta a kollégája lehettem. Ez, úgy hiszem, akként történt meg, 

hogy én egy kissé hozzá korosodtam. A tanár úron én eddig, ugyanis, nem nagyon 

figyelhettem meg az idő múlását. Kissé meg is lepett, amikor tudatosult bennem, 

hogy életének első hetven évén már túl van. Bizonyos vagyok abban, hogy a most 

következő hetvenben is aktívan segíti az intézet fiatalabb oktatóit tapasztalatainak 

folyamatos átadásával. Az Isten éltesse őt sokáig. 

18

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011),19-38. p. 

DR. SOMOSVÁRI ZSOLT ÉLETÚTJA, 

MUNKÁSSÁGA 

Dr. Somosvári Zsolt 1941. augusztus 30-án Miskolcon született, iskoláit is 

itt végezte. 1960-ban a Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban 

érettségizett. 1960-ban felvételt nyert az NME Bányamérnöki Karára, ahol 1965- 

ben bányaművelőmérnöki oklevelet szerzett. 1964-től az OMBKE tagja. 

1965-ben az NME Bányaműveléstani Tanszékén kezdett dolgozni Richter 

Richárd professzor mellett (tanszékvezető: Zambó János professzor). Kutatási 

területe kezdetben a kőzetmechanika- biztosítószerkezetek mechanikája, ezen belül 

a kőzetmozgások-bányakárok. 1967-ben egyetemi doktori címet, 1974-ben 

kandidátusi címet szerzett. 1966-70 között egyetemi tanársegéd, 1970-77 között 

egyetemi adjunktus. 

Az OMBKE Egyetemi Osztályának megalakulásakor 1972-1976 között az 

Osztály titkára, majd egy ciklusban az Osztály elnöke (1981-85). 

1967-től kőzetmozgások témakörben, majd a kőzet és gázkitörések 

kőzetmechanikai alapjai, okai témakörökben és más kőzetmechanikaigeomechanikai 

témakörökben rendszeresen publikál. 

1976-ra kialakította egy új tantárgy, a Geomechanika tárgykörét, azóta 

oktatja, fejleszti a tárgyat. A kőzet-diszkontinuitások számbavétele az egyik 

lényeges fejlesztés. 1979-től a Kőzetmechanika tárgy előadója is. A tárgy 

tematikáját a képlékeny állapotú kőzetkörnyezet, a biztosítószerkezetek méretezése 

témakörrel fejlesztette. 1978-1988 között egyetemi docens, majd 1988-tól egyetemi 

tanár, 1987-től a műszaki tudomány doktora. 

Az 1985-ben kiadott Hansági: „Gyakorlati kőzetmechanika az 

ércbányászatban” c. könyv lektora és II. részének szerzője. 1987-ben a 

Geomechanika I., 1989-ben a Geomechanika II. egyetemi jegyzete jelent meg. 

1980-85 között a Bányamérnöki Kar szakszervezeti titkára, 1986-1987-ben a 

Bányamérnöki Kar dékánhelyettese, majd 1987-1994 között a Bányamérnöki Kar 

dékánja. Ebben az időszakban a szilárdásványbányászat leépülésével 

szükségszerűvé vált az oktatási profil jelentős átalakítása, amelynek irányítója. 

1989-től elnöke az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság Bányamérnöki 

Albizottságának. 1995-től elnöke az MTA BTB Geotechnikai 

Munkabizottságának. 2001-től két ciklusban társelnöke az MTA Bányászati 

Tudományos Bizottságnak. 2002-2008 között elnöke a Miskolci Akadémiai 

Bizottság Bányászati- Föld- és Környezettudományi Szakbizottságának. 

1993-94 között a Környezetgazdálkodási Intézet igazgatója. 1994-2006 

között a Geotechnológiai és Térinformatikai Intézet (később Bányászati és 

19

Dr. Somosvári Zsolt életútja, munkássága 

Geotechnikai Intézet) igazgatója. 2000-2002 között a MECSEKÉRC Rt. Felügyelő 

Bizottságának elnöke. 

1995-től kiegészítő foglalkozásban a GEOCONSULT’95 Mérnöki Iroda Kft. 

ügyvezető igazgatója, számos szakvélemény készítője a kőzetmechanika, 

kőzetmozgások-bányakárok, geomechanika, geotechnika területén. 

Jelenleg a Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék egyetemi tanáraként 

2011. augusztus 31-ig a Kőzetmechanika, Geomechanika, Geomechanika- 

Geotechnika tantárgyak előadója a Miskolci Egyetemen. 

1. TEVÉKENYSÉGÉNEK FŐBB ÍRÁSOS DOKUMENTUMAI 

- Az aláfejtett külszín süllyedésének vizsgálata. NME rektori pályázaton 

díjazott pályamunka, 1966. 

- Az aláfejtett külszín pontjainak süllyedés-idő függvénye. NME rektori 

pályázaton díjazott pályamunka, 1967. 

- A védőpillér-méretezés elvi és gyakorlati alapkérdéseiről. NME rektori 


- Aláfejtett fedükőzetek mozgásmezejének meghatározása. NME rektori 


- Külszíni kőzetmozgások dőlt településnél. NME rektori pályázaton díjazott 

pályamunka, 1971. 

- Eger és Pécs pince-üregrendszerei megerősítésének ill. megszüntetésének 

terve. (Társszerzőkkel) Országos pályázatra benyújtott díjnyertes pályamű. 

Eger, 1977. 

- Komlói meredek telepek leművelése. (Társszerzőkkel) Országos pályázatra 

benyújtott díjnyertes pályamű. Miskolc, 1978. 

- Új prognózis módszer a kőzet- és gázkitörések alapvető okainak és 

feltételeinek feltárása alapján. (Társszerzőkkel) Országos pályázatra 

benyújtott díjnyertes pályamű. Miskolc, 1979. 

- A kőzet- és gázkitörésveszély alapvető összefüggései. (Társszerzőkkel) 

Díjnyertes akadémiai kutatási pályázat. Miskolc, 1980. 

- Szupatak község aláfejthetőségének műszaki-gazdasági vizsgálata. 

(Társszerzőkkel) Országos pályázatra benyújtott díjnyertes pályamunka. 

Miskolc, 1980. 

- Kőzetjellemzők meghatározása a vágatbiztosítás méretezése szempontjából 

(Társszerzőkkel) Díjnyertes HUNGALU pályázat. Miskolc, 1993. 

- Komplex mérési eljárás és kiértékelés föld alatti üregek és külfejtések 

stabilitása és roncsolása meghatározása. (Társszerzőkkel) OTKA, 1991- 

94. 

20


- Természetes hatásokkal és mesterséges tevékenységekkel érintett 

felszínmozgás területek geotechnikai, geodéziai, geoinformatikai 

állapotvizsgálata a távlati rehabilitáció kritériumainak megállapítása 

érdekében. (Társszerzőkkel) FKFP, 1997-2000. 

2. DISSZERTÁCIÓK 

- Az aláfejtett külszín süllyedésfolyamatának analízise közel szintes 

településnél. Egyetemi doktori disszertáció. Miskolc, 1966. 

- Aláfejtett (közel szintes településű) fedükőzetek mozgásmezejének 

meghatározása. Kandidátusi értekezés. Miskolc, 1973. 

- Aláfejtett fedükőzetek mozgása. Akadémiai doktori értekezés. Miskolc, 

1986. 

3. LEKTORÁLT KÖNYVEK 

- Hansági: Gyakorlati kőzetmechanika az ércbányászatban I. rész. Műszaki 

Kiadó, Bp. 1985 

- Egerer-Kertész: Bevezetés a kőzetfizikába. Akadémiai Kiadó, Bp. 1993. 

- Faur-Szabó: Geotechnika. Internetes interaktív tananyag 2011. 

4. JEGYZETEK, KÖNYVRÉSZLETEK 

- Geomechanika I. Tankönyvkiadó, Bp. 1987. 

- Geomechanika II. Tankönyvkiadó, Bp. 1989. 

- Földalatti üregek állékonysága. Könyvrészlet, Hansági: Gyakorlati 

kőzetmechanika az ércbányászatban. Műszaki Kiadó, Bp. 1985. 

- Kőzethorgonyos üregbiztosítás jellemzői. Könyvrészelt, Hansági: 

Gyakorlati kőzetmechanika az ércbányászatban. Műszaki Kiadó, Bp. 1985. 

5. FONTOSABB PUBLIKÁCIÓK 

- Hozzászólás Solymosi Sándor: „Az időtényező hatás a bányakárra” című 

tanulmányához. Bányászati Lapok, 1966. 12. sz. 

- A süllyedési teknőprofil egy tulajdonsága. Bányászati Lapok, 1967. 1. sz. 

- A külszíni kőzetsüllyedés egy primitív mechanikai modellje. BKL. 

Bányászat, 1968. 3. sz. 

- A külszíni kőzetsüllyedés primitív mechanikai modelljének alkalmazása 

néhány kérdés vizsgálatánál. BKL. Bányászat, 1968. 6. sz. 

- A külszíni kőzetsüllyedés időfolyamatáról I. rész BKL Bányászat, 1969. 8. 

sz. 

- A külszíni kőzetsüllyedés időfolyamatáról. II. rész. BKL. Bányászat, 1969. 

9. sz. 

21


- A külszíni kőzetsüllyedés időfolyamatáról III. rész. BKL. Bányászat, 1969. 

10. sz. 

- Prosztransztvennoe isszledovanie oszedinaja podrabotannoj poverhnoszti. 

NME Idegennyelvű Közleményei XXVIII. 1969. 

- A védőpillérméretezés elvi és gyakorlati alapkérdéseiről. BKL. Bányászat, 

1970. 10. sz. 

- Mechanikai modellanalízis az aláfejtett külszín süllyedésének 

meghatározására. BKL. Bányászat. 1971. 7. sz. 

- Aláfejtett fedükőzetek mozgásmezejének meghatározása. BKL. Bányászat, 

1972. 5. sz. 

- Kőzetmozgásfeladatok megoldása mechanikai modellanalízissel. BKL. 

Bányászat, 1972. 6. sz. 

- Theoretical and Practical Fundamental Questions of Arch Pillar 

Dimensioning. NME Idegennyelvű Közleményei, XXXII. 1972. 

- Külszíni létesítmények védőpillérének méretezése mechanikai 

modellanalízissel. BKL. Bányászat, 1972. 12. sz. 

- Bányakárok és álbányakárok megítéléséről. BKL. Bányászat, 1974. 

- A visontai Thorez külfejtés elővíztelenítéséből eredő felszíni mozgások 

hatása a környező – főleg Visonta – községek felépítményeire c. 

szakvélemény megállapításai /Társszerzővel/ BKL. Bányászat, 1974. 4. sz. 

- A kőzetek anyagjellemzőként számbavehető nyomószilárdságának 

meghatározása. Tatabányai Szénbányák Műszaki Közgazdasági 

Közleményei, 1975. 2. 

- Ércbányászati aknavédőpillérek méretezéséről. NME Közlemények I. 

sorozat. Bányászat, /22/ 1976. 2-4. füzet. 

- Determination of Elastic Characteristics of Cohesive Soils. 6th Conf. Spil 

Mech. and Found. Eng. Akadémiai Kiadó, 1976. 

- Vízszintsüllyedés által előidézett talajsüllyedések és alakváltozások 

számítása. Geonómiai és Bányászat MTA X. Osztályának Közleményei, 

9/3-4, 1976. p. 253-267. 

- A kötött talajok rugalmas jellemzőinek meghatározásáról. Műszaki 

Tudomány 54, 1977. p. 469-477. 

- Vízszintsüllyedés előidézte talajsüllyedések és alakváltozások számítása. 

BKL. Bányászat, 110. évf. 1978. 12. sz. p. 826-831. 

- Fejtések mechanikai hatása a külszíni talajra. BKL. Bányászati, 111. évf. 

1978. 4. sz. p. 254-255. 

- Beurteilung der Standfestigkeit von Pfeilern beim Kammerbau. XXX. 

Berg- und Hüttenmänischer Tag, Freiberg, 1979. 

22


- Dimensionierung der Ankerausbaues bei Vervendung einbetonierter 

Anker. XXX. Berg- und Hüttenmänischer Tag, Freiberg, 1979. 

- Kötött talajok térfogatváltozó tulajdonságainak elméleti és gyakorlati 

kérdéseiről. Mérnökgeológiai Szemle, 1979. p. 199-211. 

- Mechanical Erosion in Flow Channels of Rocke. /Társszerzővel/ Acta 

Geodaetica, Geophysica et Montanistica, Acad. Sci, Hung. Tomus 14/4/ 

1979. pp. 421-435. 

- Kőzetek nyomószilárdságának értékeléséről. I. BKL. Bányászat, 113. évf. 

1980. 2. sz. p. 98-109. 

- Kőzetek nyomószilárdságának értékeléséről. II. BKL. Bányászat, 113. évf. 

1980. 3. sz. p. 161-169. 

- Aknavédőpillér méretezés és ásványvagyonvédelem. BKL. Bányászat, 

1980. 6. sz. p. 361-368. 

- Kőzet- és gázkitörések létrejöttének új elmélete. I. BKL. Bányászat, 1980. 

8. sz. p. 505-515. 

- Kőzet- és gázkitörések létrejöttének új elmélete. II. BKL. Bányászat, 1980. 

9. sz. p. 610-616. 

- Kőzet- és gázkitörések létrejöttének új elmélete III. BKL. Bányászat, 113. 

évf. 1980. 10. sz. p. 681-687. 

- Új módszer a kőzet- és gázkitörések előrejelzésére a kitörések alapvető 

okainak és feltételeinek feltárása alapján /Társszerzővel/. BKL. Bányászat, 

113. évf. 1980. 11. sz. p. 729-737. 

- Investigation of the Deterioration of the Rock-Gas System to Clarify the 

Cause of Rock and Gas Outbursts. Acta Geodaet, Geophys. et Montanist. 

Acad. Sci. Hung. Tomus 15. /2-4/ pp. 257-269. /1980/. 

- Investigation of the Load Assumption of Rock-Gas Systems, Siming at the 

Detection of the Causes of Rock and gas Outburats. Acta Geodaet., 

Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung., Tomus 15 /2-4/, pp. 271-294. 

/1980/. 

- Determination of the Conditions of Rock Deteriaration and Forecast of Gas 

Outbursts Danger. /Társszerzővel/ Publications of the Technical University 

for Heavy Industry, Series A. Minig, Volume 35 /1980/ Fasc. 3-4. pp. 215- 

230. 

- Provokációs robbantások kőzetmechanikai vizsgálatáról. BKL. Bányászat, 

114. évf. 1981. 1. sz. p. 20-22. 

- Investigation of the Rock-Gas System in Front of the Face of Workings in 

Order to Determine the Cause of Rock and Gas Outburts. Acta. Geodaet. 

Geophys. et Montanist. 16. /1/, pp. 131-149. /1981/. 

23


- Előzetes kőzetmozgás- és bányakár vizsgálatok a Márkushegyi bányaüzem 

területén. /Társszerzővel/. BKL. Bányászat, 114. évf. 1981. 12. sz. p. 845- 

851. 

- Osznovnüe zaviszimeszti vübreszov porodü i gaza, voznikajusil v grudi 

zaboja. Publ. Tech. Univ. Heavy. Industry, Miskolc, Series A. Mining. 

Vol. 36 /1981/ pp. 133-154. 

- A gázkitörések természeti körülményei és feltételei a homokkő 

mellékkőzetekben. /Társszerzővel/. MTA X. Osztályának Közleményei 

14/2-4. 1981. p. 135-145. 

- A gázkitörésveszély jelentkezése homokkő mellékkőzetekben. BKL. 

Bányászat, 115. évf. 1982. 6. sz. p. 387-393. /Társszerzővel/ 

- Kőzet- és gázkitörések létrejötte széleshomlokú fejtésekben. BKL. 

Bányászat, 115. évf. 1982. 2. sz. p. 73-79. 

- Vízszintsüllyesztés által előidézett térszintsüllyedések időfolyamata a 

Thorez-külfejtés környezetében. A Nemzetközi Bányavíz Szövetség I. 

Kongresszusa, Budapest, 1982. április. Kiadvány A. p. 395-417. 

- Surface Subsidence due to Water Level Reduction in Thorez Opencast 

Mine. IMWA Congr. 1982. pp. 376-398. 

- Investigation of the Zone in Front of Road Head sin Order to Determine 

the Cause of Rock and gas Outbursts. Acta Geod., Geoph., et Mont. Acad. 

Sci. Hung. Tom. 17 /1/ p. 1-27. /1982/. 

- Mechanism of Rock and Gas Outbursts. Acta Geod., Geoph. et Mont. 

Acad. Sci. Hung. Tom 17 /1/ p. 29-49. /1982/. 

- Main Parameters of the Rock and Gas Outburst Danger. Acta Geod., 

Geoph. et Mont. Acad. Sci. Hung. Tomus 17 /1/ p. 51-66 /1982/. 

- Mechanism of action of Provoking Explosions. Acta Geod., Geoph., et 

Mont. Acad. Sci. Hung. Tomus 17 /1/ p. 67-79. /1982/. 

- Bányászati tervezések kőzet- és geomechanikai alapjairól. BKL. 

Bányászat, 115. évf. 1982. 12. sz. 

- Kőzet- és gázkitörések létrejötte vágathomlokon. BKL. Bányászat, 116. 

évf. 1983. 1. sz. p. 23-32. 

- A mecseki kőzet- és gázkitörésveszély néhány kérdéséről. BKL. 


- Függőleges tengelyű körszelvényű üreg /akna, fúrólyuk/ körüli képlékeny 

feszültségállapot. BKL. Bányászat 116. évf. 1983. 4. sz. 

- Plaszticseszkoe napjazsennoe szosztojanie v okresztnoszti gorizontalnoj 

pusztotü kruglego szecsenija. Publ. TU for Heavy Industry, Miskolc, 

Series A. Mining Vol. 37. /1983/ p. 155-189. 

24


- Physical Reasons for the Size-Effect in Rock-Mechanical Laboratory 

Analyses. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Hung. Voluma 18 /3/ pp. 

247-269. /1983/. 

- A hőmérséklet szerepe kőzet- és gázkitörések keletkezésében. BKL. 


- Pórusnyomás alatt álló mecseki szenek jellemzőinek kísérleti eredményei. 

BKL. Bányászat, 117. évf. 1984. 9. sz. p. 585-591. 

- Effect of Rock Temperature on Rock and Gas Outbursts. Acta Geodaet., 

Geophys. et Montanist. Volume 20 /4/, pp. 375-395 /1985/. 

- Natural Prameters of the Danger Rock and Gas Outbursts. Publications of 

the Technical University for Heavy Industry, Miskolc, Series a Mining 

Vol. 39. /1985/. pp. 93-107. 

- Az acélgyűrűs vágatbiztosítás alkalmazásának néhány kőzetmechanikai 

feltételéről. BKL Bányászat 118. évf. 1985. 12. sz. p. 807-813. 

- Új bauxit fejtésmód bevezetésének tapasztalatai a Fejér Megyei 

Bauxitbányák üzemeiben. /Társszerzővel/. BKL Bányászat, 119. évf. 1986. 

6. sz. p. 385-391. 

- Kőzetcsavarok erőjátékának meghatározása a biztosítás tervezéséhez és 

ellenőrzéséhez. /Társszerzővel/. NME Közleményei I. Bányászat, 34. 

/1986/ kötet, 1-4 füzet, 205-228. 

- Vágattelepítések és biztosítások tervezésének kőzetmechanikai alapjairól. 

NME Közleményei I. Sorozat, Bányászat, 34. /1986/ kötet. 1-4. füzet 181- 

204. 

- Nagyátmérőjű üreg-pillér rendszerek a hazai bauxitbányászatban. A 

Bányamérnöki Kar Kutatási Eredményei 1983-1986. I. kötet, Miskolc, 

1986. p. 263-285. 

- Új tömbfejtésmód a bauxitbányásztban. /Társszerzővel/. Fejtés, 87. 

szakmai rendezvény kiadványa, Tapolca, 1987. 

- Kőzetek képlékenységi és tönkremeneteli határállapotai I. BKL. 

Bányászat, 1990. 2. sz. p. 83-93. 

- Kőzetek képlékenységi és tönkremeneteli határállapotai II. BKL. 

Bányászat 1990. 3. sz. p. 159-169. 

- Kőzetek képlékenységi és tönkremeneteli határállapotai III. BKL. 

Bányászat 1990. 4. sz. p. 226-234. 

- Frontfejtések biztosításának biztonsági tényezői. ME Közleményei I. 

Bányászat 36. évf. 1991. p. 55-74. 

- TH acélíves vágatbiztosítás mértezéséről. ME Közleményei I. Bányászat 

1992. p. 47-51. 

25


- Szénomlasztásos fejtések kőzetmechanikai viszonyairól. /Társszerzővel/ 

ME Közleményei I. Bányászat. 1992. p. 59-64. 

- Bergschadenprobleme als Fragen des Umweltschutzes. Publ. Univ. of 

Miskolc Serves A. Mining Vol. 48 (1993.) No 1-4. pp. 49-56 

/Társszerzővel/. 

- Entstehung des Studienganges Umweltingenieur an des Fakultät für 

Bergbau. Publ. Univ. of Miskolc Series A. Mining Vol. 49 (1994.) pp. 15- 

20. 

- Untersuchungsergebnisse an einer bergmännisch unterfahrenen 

Abfalldeponie. Publ. Univ. of Miskolc Series A. Mining Vol. 49. (1994.) 

pp. 165-168. 

- Komplex mérési eljárás geotechnikai feladatok megoldásához. 

Geotechnika ’94 konf. kiadványa, p. 1-5. Ráckeve, 1994. 

- A kőzetkörnyezet diszkontinuitásának befolyása a geotechnikai feladatok 

megoldásánál. (Társszerzővel) ME Közleményei, Miskolc, A. Sorozat, 

Bányászat 50. (1995) kötet, Bányászat és Geotechnika I. füzet, 129-145 

- Földalatti üregek állékonyságának meghatározása a szeizmikus mérések 

alapján (Társszerzővel) ME Közleményei, Miskolc, A. Sorozat, Bányászat 

50. (1995) kötet, Bányászat és Geotechnika I. füzet, 147-161 

- Felszínemelkedés jelenségek okai. A Miskolci Egyetem Közleménye A 

sorozat, Bányászt, 62. kötet (2002) p. 35-46. 

- Nagyméretű üregnyitások biztonsági kérdései. A Miskolci Egyetem 

Közleménye A sorozat, Bányászat, 68. kötet (2006) p.39-52. 

- A földkéreg primer feszültségei. A Miskolci Egyetem Közleményei, A 

sorozat, Bányászat, 75. kötet (2008), p. 103-120. 

- A kőzetmechanika-geomechanika oktatása és kutatása a Bányászati és 

Geotechnikai Intézet Tanszékén. A Miskolci Egyetem Közleményei, A 

sorozat, Bányászat, 76. kötet (2009), p. 41-71. 

- Kőzetek képlékeny- és tönkremeneteli határállapotainak kritériumai. A 

Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 76. kötet (2009) 

p.91-128. 

6. FONTOSABB SZAKÉRTŐI TANULMÁNYOK 

1970 

- A külszíni mozgáselemek meghatározása aszimmetrikus mechanikai 

modellekkel 

26


1971 

1972 

1973 

1974 

1975 

1976 

1977 

- Ellipszisszelvényű üregek mozgásmezejének vizsgálata 

- A fedüösszlet mozgásmezejének meghatározása dőlt településnél 

aszimmetrikus mechanikai modellekkel 

- Aláfejtett fedüösszlet mozgásmezejének meghatározása a dőlt 

településnél (Összefoglaló jelentés) 

- A Visontai-külfejtés elővíztelenítéséből eredő felszíni mozgások hatása a 

környező, főleg Visonta- községek felépítményeire 

- Szakvélemény Szuha és Csörgős-patak áthelyezéséről 

- A bányaművelés várható kihatásainak vizsgálata a Padragi Bányaüzem 

Táncsics akna területén kijelölt védőpillérnél 

- Az István I-II. akna IV-V. szinti csapásirányú védőpillér csökkentésének 

várható külszíni hatásai a védett területen 

- Védőpillérek közelítő meghatározása szilárd fedükőzeteknél 

- A Padragi Bányaüzem Táncsics aknán kijelölt védőpillér területén található 

létesítmények veszélyeztetettségének vizsgálata 

- Akna védőpillérek méretezése a MÉV szilárd, rideg kőzetkörülményei 

mellett 

- Berente Szénpályaudvar Miskolc-Bánréve vasútvonal alatti terület 

szakvéleménye 

- Aláfejtés hatása a fedüoldali védőrétegekre a velenjei lignitbányánál 

- Erzsébet-bánya aláfejtett területének kőzetmechanikai vizsgálata 

- István akna főkeresztvágatának mezejében a II.-III. szintek között a 3. és 4. 

telepben tervezett műveletek várható hatásai István I. és II. aknákra és az 

aknaudvar létesítményeire 

27


1978 

1979 

1980 

1981 

- Régi pinceüregek és üregrendszerek hatástalanításának geomechanikai 

kérdéseiről 

- Kőzetmozgások-bányakárok Pécs-bányaüzem nyugati bányamezeje fölött 

- Betonozott /injektált/ kőzetcsavaros pincebiztosítás működése, tervezése 

- Bercel bányai meddőhányó állékonyságának vizsgálata 

- Bányakárok csökkentési lehetőségeinek vizsgálata XX. Bányaüzem 

területén 

- Pusztavám község aláfejtését megelőző kőzetmozgás-bányakár vizsgálat 

- Szob – malomvölgyi új meddőhányó állékonyságának vizsgálata 

- Szanda-bányai meddőhányó állékonyságának vizsgálata 

- Védőpillér-méretezés a mányi területen 

- Rücker-akna védőpillére mellett tervezett fejtések várható hatásai az 

aknára és az aknaudvari létesítményekre 

- Béta-bányaüem 10. telepi fejtésében 1979. márc. 28-án bekövetkezett 

váratlan főteomlásról 

- Eger, Dobó u. 10-12-14-16. sz. alatti pincerendszer kőzetcsavaros 

biztosításának terve 

- Eger Vár Török-bástya kőzethorgonyzásos megerősítésének szakértői 

véleménye 

- Recsk-Csákánykői új meddőhányó állékonyságának vizsgálata 

- Kőzetrézsű megerősítés az LKM mészkőbányájának 60-90-es szintjén 

- A Thorez-külfejtés körüli felszínmozgások időfolyamata 

- Kőzettulajdonság vizsgálatok továbbfejlesztésének lehetőségei 

- A Borsodi Vegyi Kombinát MDI üzeme létesítésére kijelölt aláfejtett 

terület üregeinek tömedékelési feltételeiről 

- A XX. bányaüzem területén található műemlék által lekötött szénvagyon 

lefejtési lehetőségeinek vizsgálata 

- Miskolc-Diósgyőr, Tömörkény utcától Ny-ra húzódó alábányászott terület 

határvonalának megállapítása 

28


1982 

1983 

1984 

1985 

- Erzsébet-bánya víztelenítése által előidézhető felszínsüllyedések várható 

értékei és hatásai 

- A BVK MF 502 jelű nagy VCM gömbtartálya alatti üregtömedékelésről 

- A BVK III. gyáregység VCM tartályainak süllyedéseiről 

- A majki műemlék komplexum védőpillérében lekötött szénvagyon 

tömedékeléssel történő lefejtési lehetőségeinek vizsgálata 

- Padrag falu alatti széntelepek lefejtési lehetőségeinek vizsgálata 

- Különböző bányabiztosító szerkezetekre megengedhető 

mozgásparaméterek meghatározása 

- Az Oroszlányi Szénbányák bányaüzemében levő saját létesítmények 

védőpilléreinek felülvizsgálata 

- Nagyegyháza bányaüzem fővágatai állékonyságának kőzetmechanikai 

vizsgálata. 

- Fekükőzet-állapotok omlasztásos frontfejtések fölött Putnokbányaüzemben 

- Szakvélemény a Rákhegy-II. kísérleti tömbfejtés főtecsavarozásának 

kialakításához 

- Felszíni és felszínközeli kőzetmozgások, talajvízszint változások a 

tervezett MDI üzem alatti üregek feltárása idején 

- Vasas Bányaüzem É-II. külfejtésben kialakított rézsűk állékonyságának 

vizsgálata. 

- Kőzethorgonyok erőjátéka és méretezése, a fejtési üregek stabilitásának 

vizsgálata. 

- A XX. bányaüzem XX.2. aknapár védőpillére lefejtési lehetőségeinek 

vizsgálata 

- Beremend alapozási talajának talajmechanikai jellemzői a kőbánya 

környezetében 

- Szakvélemény patak védőpillérekben tömedékelés nélkül felhagyott 

vágatok külszíni hatásairól 

29


1986 

1987 

1988 

- Az Oroszlányi Szénbányák Déli Bányaüzem XXI-es aknaudvar védőpillér 

lefejtési lehetőségeinek vizsgálata 

- A Nagyharsányi Mészkőbánya maradó bányafalai (határpillérei) 

részűszögeinek meghatározása 

- Az S II. bányai széleshomlokú fejtések üzemviteli feltételeinek javítása 

- Szakvélemény a Szuhavölgyi Bányaüzem Ormos VII. aknája egyes vágatai 

tömedékelés nélküli felhagyásának következményeiről 

- Lencsehegy II. vágatbiztosítási kísérletek és azok értékelése 

- Kőzethorgonyos vágatbiztosítás műszaki-gazdasági vizsgálata dácit 

kőzetkörnyezetben 

- István III. akna monolit beton falazatának ellenőrzése és minősítése 

- Pusztavám község Kossuth L., Somogyi B., Bacsó B., Felszabadulás, 

Sallai I. utcák bányakárcsökkentő és kármegelőzési szakvéleménye I. 

- Szakvélemény a Deáki aknaüzem területén elhelyezkedő 120 kV-os 

villamos távvezeték 76. sz. oszlopának aláfejthetőségéről 

- Vágatok biztosításigényének tervezési alapjai 

- A Dubicsányi-szénbánya főgerincvágatának biztosítási javaslata 

- Ajka II. szénbánya főgereincvágatainak biztosítási javaslata 

- A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat IZA III. DNy XIII. lencse 

bekötővágatának „in situ” és laboratóriumi kőzetjellemzői 

- TH-acélíves biztosítószerkezetek összehasonlító vizsgálata és minősítése 

- Vizsgálatok az MVDD-120 típusú főteszén omlasztásos pajzs optimális 

üzemviteli feltételeinek meghatározásához 

- Dácitban kihajtott fővízvágat biztosításának minősítése, a kihajtandó 

menekülő vágat biztosításigénye Lencsehegy II. bányaüzemben 

- Biztosítószerkezetek várható viselkedése Bokod II. főfeltáró vágatpár 

szelvényeiben 

- Vágatkereszteződések, elágazások biztosításigénye 

- Szakvélemény az Edelény IV. akna területén tervezett IV. telepi aláfejtés 

várható külszíni és II. telepi következményeiről 

- A perkupai anhidrit-bánya udvarán tervezett csarnok építésének bányászati 

feltételei 

30


1989 

1990 

1991 

1992 

- Szakvélemény a Borsodi Hőerőmű Vállalat zagytere aláfejtésének várható 

következményeiről 

- Szakvélemény a SZOTE 410 ágyas klinikai tömb süllyedéseiről 

- Kőzetállapotok vizsgálata szeizmikus mérésekkel 

- Kőzetek repedezettségének, fellazulásának mérőszámai 

- A perkupai anhidrit-bánya felhagyásának feltételei 

- A Mány I/A. aknaüzem szállító- és lég- lejtősaknája biztosításának 

felülvizsgálata 

- A hévizi-tóforrás és a nyirádi bányavízemelés összefüggései I., II., III. 

- Szakvélemény a Bükkaljai Bányaüzem Szeles-Edelény akna területén 

tervezett IV. telepi aláfejtés várható külszíni követelményeiről 

- A márkushegyi lejtősakna – biztosítás tönkremenetelének vizsgálata 

- Az aláfejtett ormosbányai üzemtér beépíthetőségének feltételei 

- A Márkushegyi 71. sz. légvágat „Züblin” szakasza kőzetköpenyének 

minősítése és értékelése jöveszthetőség szempontjából 

- Földalatti tárolóterek kialakítása Pécs-Bányaüzem területén 

- Bükkaljai Bányaüzem Szeles IV. akna pilléreiben felhagyásra kerülő 

vágatok várható külszíni hatásai 

- Putnok Bányaüzem „M” mezeje vízveszély helyzetének elemzése régi 

műveletekben összegyűlt öregségi vizek figyelembevételével 

- Szakvélemény a Mátraterenye-Homokterenye Tóalja-külfejtés térségében 

bekövetkezett épületkárok okairól 

- Kőzetfellazulási és tömörödési folyamatok meredek dőlésű széntelepek 

omlasztásos fejtéseinél I., II. 

- Csehszlovák „K 24” jelű TH acél biztosítás laboratóriumi és elméleti 

vizsgálata 

- Hosszú élettartamú vágatok pilléreinek méretezése 

- Célszerű lefejtés kialakítása Mány I/A. aknán a jelenlegi fejtési technológia 

felülvizsgálata alapján 

- Pajzsbiztosítású főteszénomlasztásos fejtés kőzetmechanikai viszonyainak 

elemzése Mány I/A. aknán 

31


1994 

1995 

1996. 

- Pécs-Mecsekszabolcs bányatelken a korábbi fejtések által okozott 

felszínmozgások és a jövőben várható felszíni hatások prognosztizálása I. 

II. 

- Múcsonytól É-ra üzemtérig húzódó földgázellátást biztosító gázvezeték 

alábányászott nyomvonalának várható mozgásai 

- Dubicsány I. lejtősakna környezetének kőzetmechanikai elemzése és az 

akna végleges biztosításának méretezése 

- Oroszlányi épületkárok (Várdomb u.-i, Majk u.-i, Alkotmány u.-i 

lakóépületek) okainak elemzése. 

- A majkpusztai műemléki együttes környezetét érintő tervezett bányászati 

tevékenység várható hatásairól. 

- Ózd és térségét ellátó gázvezeték nyomvonalának vizsgálata korábbi 

aláfejtések várható hatásainak szempontjából. 

- A mélyművelésű és külfejtési tevékenység által okozott épületkárok 

lehetséges elkülönítése a Pécsbánya-i külfejtéstől K-re. 

- Talajmechanikai szakértői tanulmány Sajómercse község tömeges 

épületkárainak területéről. 

- Sajómercse tömeges épületkárainak elemzése. 

- Kőzetmechanikai vizsgálatok biztonságos üreg-pillér rendszer kialakítása 

érdekében Halimba III. üzem siklómezejében. 

- Ózd-Farkaslyuk belterületen középnyomású gázvezeték-hálózat vizsgálata 

a korábbi fejtések várható hatásainak szempontjából. 

- A mélyművelési és külfejtési tevékenység által okozott épületkárok 

lehetséges elkülönítése a Pécsbánya-i külfejtéstől K-re az újabb szeizmikus 

mérések eredményeinek felhasználásával. 

- Fenyőfő 2332. sz., 2333. sz., 2335. sz. fúrások rétegsorainak 

kőzetmechanikai kiértékelése. 

- Kazincbarcika Herbolya-Újtelep lakóházai és a környezet elvizesedésének 

vizsgálata. 

- Kőzetmechnaikai vizsgálatok biztonságos üreg-pillér rendszer kialakítása 

érdekében Halimba III. üzem IV-es siklómezejében 

- A Recski Ércbánya Vállalat földalatti létesítményeinek műszaki állapota 

32


1997. 

- TH-acélíves fejtési vágatok állékonyságának növelési lehetőségei 

Putnokbányán 

- Zobák-Gesztenyés lakótelepen észlelt felszínmozgások elemzése. 

- Mecseki Ércbányászati Vállalat IV. légaknájának várható viselkedése 

vízelárasztás esetén 

- Terepalakulat állékonyságának geomechanikai vizsgálatai Zobák- 

Gesztenyés lakótelepen 

- Optimális tömedékelési technológia kialakítása a MÉV nagymélységű 

függőleges aknáinak tömedékeléséhez 

- A MÉV É-i tároló célszerű felhagyásának geomechanikai vizsgálatai. 

- Épületkárosodások és építésföldtani-geomechanikai körülmények 

kapcsolata Komló, Imre-, Új-, Béke-, Kakas-lakótelepeken 

- Bodai Aleurolit mintatestek triaxiális laboratóriumi mérési eredményeinek 

kiértékelése 

- Alfa-1 vágat kőzetköpenyében végzett szeizmikus terjedési sebességmérések 

eredményei 

- A geomechanikai és talajvíz körülmények feltárása és értékelése 

Pécsbányatelepen 

- A komlói altározó csilleforgalma által keltett rezgések jellemzői és 

lehetséges hatásai a környezetre 

- Alfa-1 vágat helyszíni és laboratóriumi kőzetmechanikai mérésekkel 

vizsgált kőzetköpenyének minősítése 

- A recski mélyszinti előfordulás- és kitermelésének néhány műszaki 

kérdéséről 

- A Karolina-külfejtés (Pécsbányatelep) mellett húzódó lakóterület 

szeizmikus terhelésének elemzése 

- Imola középnyomású földgázellátási nyomvonalának vizsgálata Ragály- 

Imola közötti területen felszínmozgások szempontjából. 

- A tapolcai tavasbarlang természetes vízháztartásának helyreállítási 

lehetősége 

- Bányászati és geomechanikai adatbázis Pécs környéki bányaüzemi 

területek térinformatikai rendszeréhez 

- Várható külszíni mozgáselemek Lyukóbánya V. mező fejtései fölött. 

- Nonel iniciálású robbantások szeizmikus sebességének értékelése 

Karolina-külfejtés környezetében 

- Széntelepek kőzetfizikai és gázdinamikai paramétereinek térbeli alakulása 

föléfejtéskor Zobák-bányán 

33


1998. 

1999. 

- Folyékony propán-bután gázok (LPG) földalatti tárolási lehetőségeinek 

kőzetmechanikai vonatkozásai 

- A tervezett nagybányaréti külfejtés környezeti hatásvizsgálatának 

geotechnikai és műveléstechnológiai megalapozása 

- TH acélívekkel biztosított vágatok tönkremenetelének okai Zobák-bányán 

- Kazincbarcika, Ádám-völgyi meddőhányó mozgásának okai és a 

kárelhárítás lehetőségei 

- Kővágószőlős és Cserkút térsége földgázellátásának bányakár-szakértői 

tanulmánya 

- A MÉV nagymélységű aknáira kidolgozott tömedékelési technológia 

alkalmazásának feltételei 

- Rózsaszentmárton Béke u. és környezete épületkárosodásainak 

geomechanikai vizsgálatai és értékelése 

- „Pécs-Mecsekszabolcs” bányatelken észlelhető felszínemelkedések és 

vizesedési jelenségek értékelése és prognosztizálása 

- Fenyőfő I. bauxit lencse szintomlasztásos művelése során kialakított 

üregek tönkremeneteli vizsgálata 

- Miskolc-Erenyő-Kelet beépíthetőségének bányakár-szakértői véleménye 

- Részleges védőpillér lefejtési lehetősége Úrkút I. és II. aknáknál. 

- Ajka-Padragkút külterületén tervezett gáztüzelésű erőmű bányakárvédelmi 

szakvéleménye 

- Szeizmikus mérések és értékelés alfa-1 vágatban új robbantási 

technológiával kihajtott szakaszon 

- Zobák-bánya bezárásának környezetre gyakorolt várható mechanikai 

hatásai 

- Mecsekérc RT É-i bányaüzemeinek vízfeltöltődéseivel várható 

geomechanikai változások az üregek környezetében és a külszínen 

- A Vértesi Erőmű Rt. Oroszlány XX-as aknák védőpillére tervezett 

részleges gyengítésének várható hatásai az aknaudvari létesítményekre 

- A Recsk I., II. aknák lezárása az üzem szüneteltetésének időszakára 

(koncepció terv) 

- Recsk I., II. aknák lezárása kialakításának terve az üzem szüneteltetésének 

időszakára 

34


2000. 

2001. 

2002. 

- Rózsaszentmártoni épületkárosodások geomechanikai vizsgálatai és 

értékelése 

- Lefejtett területek lehetséges utóhatásainak geomechanikai vizsgálatai és 

értékelése Salgótarján területén 

- Eger-Felnémet OMYA Kft. mészkőbányája kitakarással készülő alagút 

bevágás rézsűfalainak és szállítási útvonal rézsűinek vizsgálata 

- Rózsaszentmártoni épületkárosodások okainak meghatározása 

- Mezőzombor Disznó-kő pincerendszer műszak állapota 

- Karolina-külfejtés generál rézsűinek állékonyság vizsgálata 

- Zobák-bányai fejtések által előidézett kőzetmozgások a komlói 

andezitbánya területén 

- A komlói andezit-bánya területén végzett robbantások szeizmikus hatásai a 

környezetben 

- Tokaj, Dózsa Gy. u. 1. sz. alatti ingatlanhoz tartozó fő pinceág műszaki 

értékelése, megerősítési javaslatok 

- Épületkár okok vizsgálata Pécsábnyatelepen újabb mérési eredmények 

alapján 

- Külszíni mérési-ellenőrző megfigyelő rendszer kialakítása a 

MECSEKÉRC Rt. bányatelkein 

- A komlói-altározó beépített környezetének állapot vizsgálata 

- Épületkárosodások vizsgálata Felsőnyárád község belterületén 

- Épületkárosodások vizsgálata Királd község belterületén 

- Komló, Gesztenyés-lakótelep korábbi és jelenlegi felszínmozgásai és az 

épületkárok okai 

- Az Ádámvölgyi-meddőhányó tájrendezési munkáinak véleményezése 

- Miskolc, Jégvirág, Búzavirág, Orgona, Rózsa, Tulipán, Liliom, Szegfű, 

Akácvirág utcák középnyomású gázelosztó vezeték nyomvonalának 

vizsgálata aláfejtés hatásainak szempontjából 

- Talajmozgások- és épületkárosodások (Pécs, Debreceni M. u. 21. sz., 

Flórián u. 1-2. sz.) okainak vizsgálata Karolina külfejtés K-i 

határrézsűjének környezetében 

- Halimba III. bányaüzem DNY-i bányamező művelésénél előálló 

kőzetmozgások hatáselemzése 

35


2003. 

2004. 

- Komló, Gesztenyés-lakótelep talajmozgásainak ok-okozati összefüggései 

- Felszínmozgás megfigyelések (2001-2002) értékelése Zobák, Gesztenyéslakótelepen 

és annak környezetében 

- Szelim-barlang (Tatabánya) állapotának, állékonyságának 

kőzetmechanikai vizsgálatai 

- A jövőben várható bányakárok és költségeik prognosztizálása „Komló- 

Zobák-Kőszén” bányatelken 

- Karolina-külfejtés DK-i határrézsűjénél kialakult rézsű- és terepmozgások 

geomechanikai vizsgálati 

- Komlói altáró építésének és üzemeltetésének lehetséges külszíni hatásai 

- Komló, Gesztenyés-lakótelep épületkárosodásainak hatásvizsgálata 

- Pécs-Vasas D-i meddőhányó tájrendezési tervének felülvizsgálata 

- Halimba III. bányaüzem fejtései fölött kialakult tavak bányavízveszélyének 

vizsgálata 

- A kőzettest (kőzetmasszivum) geomechanikai minősítési módszerei. 

- Miskolc, Liszkay G. utca és környezete épületkárainak vizsgálatai 

- Bányakárok lehetőségének vizsgálatai Múcsony-községben I., II. 

- Pereces, Liszkay u. és környezetének terepmozgás vizsgálatai 2003-ban 

- BORSODCHEM Rt. klórüzem telepítési helye alatti terület 

tömedékelésének zárójelentése 

- A földalatti üregek tervezésének geomechanikai alapjai I., II. 

- BORSODCHEM Rt. klór-üzem telepítési helyének tömedékelési 

tanulmányterve 

- Pécs-Vasas kiegyenlítő vízierőmű koncepció tervének geomechanikai 

kérdései 

- Autópálya töltés-test (M 30, „A” ág 9+235 km – „F” ág 0+050 km) 

vizesedésének vizsgálata 

- Mátraverebély-Szentkút remetebarlang-üregek állékonyságának 

felülvizsgálata 

- Zagytéri Pernye (Tiszaújváros-DEPÓ) töltésépítési célú alkalmassági 

vizsgálatai 

36


2005. 

2006. 

2007. 

- Zagytéri pernye-homok keverékek töltésépítési célú alkalmassági 

vizsgálatai 

- A felhagyott Pécs-Vasas É-i külfejtés rézsűi állékonyságának biztonsága I., 

II. 

- Béres Szőlőbirtok és Pincészet Kft. tulajdonában álló pincerendszer 

vizesedésének vizsgálata (Erdőbénye, Lőcsetanya területén) 

- Pincerendszer állékonyságának felülvizsgálata (Béres Szőlőbirtok és 

Pincészet Kft. Erdőbénye telephelyen) 

- Vízkizáráshoz alkalmazható injektáló-anyag keverékek laboratóriumi 

vizsgálatai 

- Pereces, Liszkay u. és környezetének terepmozgás vizsgálatai 2004-ben 

- Laboratóriumi kísérletek Ózd, Brassói úti salakhányó építési terület 

felszíni stabilizálásához 

- Pincerendszer felszíni- és talajvíz elleni védelmének földművei 

(Erdőbénye, Lőcsetanya) 

- Pincerendszer vizesedésének elhárítási munkái (Erdőbénye, Lőcsetanya) 

- Az É-i Táró (Mecsek-Öko) felhagyásának felülvizsgálata 

- Felszínmozgás monitoring felülvizsgálata a korábbi uránérc bányászat 

bányatelkein 

- „Vasas”-bányatelek bányászati szakvéleményezése a bányatelek törléséhez 

- Pécsbánya-Karolina külfejtés felhagyott és tájrendezett rézsűinek 

állékonyság vizsgálata 

- Töltés tömöríthetőség-tömörség vizsgálatok eredményei Egerszalók 

szálloda építésnél 

- Szivattyús energia tározó előzetes megvalósíthatósági tanulmány 

(telephely: Verőce-Magyarkút) egyes fejezeteinek véleményezése 

- Kazán terület (BC Zrt.) tömedékelési tervének véleményezése 

- HYCO-3 terület (BC Zrt.) tömedékelési tervének véleményezése 

- Laboratory testing and evaluation of results of rock samples from TXM oil 

and gas exploration Ltd. 


(Telephely: „Paks”) – egyes fejezetei 

37


2008. 

2009. 

2010. 

2011. 


(Telephely: „Sima”/Zemplén) egyes fejezeteinek véleményezése 

- HYCO-3 terület (BC Zrt.) tömedékelésének zárójelentése 

- Kazán terület (BC Zrt.) tömedékelésének zárójelentése 

- Kőzetmechanikai elemzések a Nyírádi bauxitbányászat területén 

- A hidraulikus repesztés (Hydraulic Fracture) kőzetmechanikája 

- A Csabrendek-Nagytárkány környéki felszínmozgás jelenségek vizsgálata 

I., II. 

- Felszínmozgások komplex vizsgálata „Pécs-Mecsekszabolcs” bányatelken 

- Kőzet-tönkremeneteli kritériumok – laboratóriumi mérések 

- Bányászati tevékenységgel összefüggő felszínmozgások komplex 

vizsgálata Farkaslyuk község belterületén 


vizsgálata Kazár község belterületén 

- Kazincbarcika-Felsőbarcika városrész talajvízszint emelkedéséből adódó 

vizesedésének vizsgálata 

- Halimba-IV. bányatelek süllyedék-tavai aláfejtésének feltételei 

- A Felsőhámori alagút-bővítés lehetőségei 


vizsgálata Felsőnyárád község belterületén 

- Bükkszentlászló, Fő u 149-165. sz. alatti ingatlanok mögötti hegyoldal 

csúszásának vizsgálata 

- Miskolc, Pacsirta u. 18-40. sz. környezetének geomechanikai vizsgálata 


vizsgálata Dudar község belterületén 


vizsgálata Rózsaszentmárton belterületén 

38

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011), p.39-64. 

CSAKNEM ÖTVEN ÉV A KŐZETMECHANIKA- 

GEOMECHANIKA KUTATÁSÁNAK ÉS 

OKTATÁSÁNAK SZOLGÁLATÁBAN (1965-2011) 




bgtszs@uni-miskolc.hu 

1. Előzmények 

1965-ben szereztem bányaművelőmérnöki oklevelet a Nehézipari Műszaki 

Egyetem Bányamérnöki Karán. Az Egyetem társadalmi ösztöndíjasaként meghívás 

alapján 1965. július 1-től a Bányaműveléstani Tanszéken kezdtem dolgozni 

(tanszékvezető: Zambó János professzor). Szabad választásom volt abban, hogy a 

tanszéken az akkor oktatott és kutatott diszciplínák közül melyik mellett döntök, a 

Kőzetmechanika-biztosítószerkezetek témakört választottam. Pedig mint hallgató a 

valószínűségszámítás és alkalmazása témakörben dolgoztam a tudományos 

diákkörben Pethő Szilveszter professzor irányításával. Diplomatervem 

bányaszellőztetésről és metánrétegződésről szólt. 

A Kőzetmechanika-biztosítószerkezetek c. tantárgy akkori előadója és a 

kutatások irányítója Richter Richárd nemzetközi hírű professzor volt, aki a tantárgy 

oktatását még Sopronban Esztó Péter professzortól, a magyar kőzetmechanikai 

kutatás elindítójától vette át. 

2. A kezdetek (1965-68) 

Richter professzor akkoriban (1960-as évek) főleg rugalmasságtani 

vizsgálatokkal foglalkozott a kőzetmechanikában. Ezen belül bányaüregek körüli 

feszültségállapotokkal, biztosítószerkezetek mechanikájával, a kőzet és 

biztosítószerkezet együttdolgozásával, kőzethorgonyos (kőzetcsavaros) 

üregbiztosítás működésével. Az én kutatási területemet ezektől a tématerületektől 

távol, az aláfejtett külszín mozgásai – bányakárok témakörben jelölte ki. Ehhez 

elöljáróban mintegy 25 kg orosz, angol, német, lengyel nyelvű irodalmat bocsátott 

rendelkezésemre. Magyarul Martos: „Bányakártan” c. jegyzete (1965) állt 

rendelkezésemre. 

A felszíni kőzetmozgás-probléma egyidős a mélybányászattal, már a XV. 

században voltak felszíni kőzetmozgások miatt bányakár perek Angliában. Ezt a 

39


témát aztán külföldön és hazánkban is geodéták-bányamérők művelték. A 

felszínmozgásokat, főleg a süllyedéseket mérték és statisztikai feldolgozás alapján 

igyekeztek választ adni a mozgások törvényszerűségeire. Richter professzor 

felfogása szerint a kőzetmozgás, kőzetdeformáció kőzetmechanikai fogalom, ezért 

mechanikai alapokon kell vizsgálni. „Fiatalember, ez lesz az ön feladata” – mondta 

1965 nyarán. 

Megbeszéltük, hogy egy olyan mechanikai modellt, ill. kőzetmozgás 

összefüggéseket kellene összehozni, amelyek minden lényeges hatótényezőt 

tartalmaznak, kőzetmechanikai paramétereket is, de nem túl bonyolultak azért, 

hogy a gyakorlat tudja alkalmazni. Ezen túlmenően a felszínmozgás-mérésekkel is 

megfelelő korrelációban legyenek az eredmények. Szép, nekem tetsző feladat volt, 

de akkor még(1965 nyara) fogalmam sem volt arról, hogyan lehet ezt megoldani. 

Hamarosan azonban sikerült az elképzeléseknek megfelelően eredményre 

jutnom, már 1966-tól díjazásban részesültek az NME rektora által kiírt 

pályázatokra benyújtott kőzetmozgások, a kőzetmozgások időfolyamata, 

védőpillérméretezés, határszög témakörű tanulmányaim. Ezek a pályamunkák 

kőzetmechanikai alapokon, minden lényeges hatótényező (kőzetparaméterek, a 

lefejtett terület méretei, telepvastagság, telepmélység) figyelembevételével 

tárgyalták a kőzetmozgásokat közel szintes településnél. A függvények lehetővé 

tették a feladat térbeli megoldását, a szokásos 5 db mozgáselem kiszámítását 

bármely felszíni pontban, x, y, z irányban. Az időfüggvény – amely a Kelvin-féle 

reológiai modellen alapult – lehetővé tette a mozgásokat folyamatukban leírni, a 

főmozgások időtartamát meghatározni. A levezetett összefüggések lehetővé tették 

a fedüösszlet minőségének, valamint a telepmélység, a lefejtett telepvastagság 

függvényében a külszíni létesítmények és aknák védőpilléreinek méretezését is. Az 

összefüggések a magyar szénmedencék mindegyikében alkalmazhatók voltak a 

mecseki kivételével. 

1966-ban aztán egyetemi doktori disszertáció készült a témakörben „Az 

aláfejtett külszín süllyedésfolyamatának analízise közel szintes településnél” 

címmel, amely 1967-ben megvédésre került. 

1967-től kezdtem a Bányászati Lapokban rendszeresen publikálni és 

konferenciákon előadásokat tartani a kőzetmozgás-bányakár témakörben. 

Az 1965-68-as időszak a kutatás szempontjából igen termékeny időszaknak 

bizonyult. Az oktatásban abban az időben bányaműveléstani gyakorlatokat 

vezettem, mert erre volt szükség a tanszéken. 

3. A kutatási terület szélesedése (1968-71) 

1968-71-es időszakban Richter professzor a Bányamérnöki Kar dékánja volt. 

A dékáni munka annyira lekötötte, hogy lényegesen kevesebbet tudott foglalkozni 

az akkor szép számú ipari kutatási feladattal, így azok egy része rám hárult és a 

40

Csaknem ötven év a kőzetmechanika-geomechanika kutatásának és oktatásának 

szolgálatában (1965-2011) 

kőzetmozgás-bányakár téma mellett más kőzetmechanikai témával is foglalkozni 

kényszerültem. Ezért lényegesen bővültek kőzetmechanikai ismereteim, sokat 

jártam a bányákat, gyakorlati tapasztalatokat gyűjtöttem, fejlődtek ipari 

kapcsolataim. 

1968-ban felkérést kaptunk dr. Ormos Károlytól a Mecseki Szénbányák 

akkori bányamérési osztályvezetőjétől, hogy a kőzetmozgások számítását 

fejlesszük tovább meredek dőlésű telepek fölötti kőzetmozgások számítására is. 

Ez a feladat a korábbi szimmetrikus feladathoz képest sokkal bonyolultabb 

volt, mert aszimmetrikus mozgásmező meghatározását jelentette és itt igen 

lényeges a szerepe az anizotrópiának is. Előbb bizonyítottam, hogy a szuperpozíció 

elve alkalmazható, s így a továbbiakban már nem is volt olyan nehéz a megoldás. 

1971-re megvalósult „az aláfejtett fedüösszlet meghatározására dőlt településnél” 

program, a témában 1971-ben a rektori pályázatra benyújtott pályamunkám 

díjazásban részesült. A Mecseki Szénbányáktól aztán sorra kaptuk a gyakorlati 

feladatokat. Pl. foglalkoztunk István I-II. akna védőpillér csökkentésének 

várható külszíni hatásaival, Kossuth I-II. aknák várható mozgásainak 

meghatározásával, Zobák diagonális akna pillérében történő művelés 

lehetőségeinek vizsgálatával, Kossuth IV. akna várható mozgásaival, István 

III. akna telepítésének kőzetmechanikai kritériumaival, bányakárok 

lehetőségével Pécs-bányaüzem nyugati bányamezeje fölött, a komlói 

meredek dőlésű teleprészek aláfejtési lehetőségeivel, Rücker-akna 

védőpillére mellett tervezett fejtések hatásaival az aknára és az aknaudvari 

létesítményekre, a vasasi aknapár várható elferdülésével, Zobák diagonál 

akna várható elferdülésével, Béta-bányaüzem X. szintje fölötti aláfejtett 

szénvagyon lefejthetőségének kőzetmechanikai vizsgálatával. 

1969. jan. 1-én három éves együttműködési szerződést kötött a 

Bányaműveléstani Tanszék a Mecseki Szénbányákkal. A tanszék vállalta, hogy 

irányelveket dolgoz ki a Mecseki Szénbányák kőzetmozgás méréseinek 

telepítésére, 

részt vesz a megfigyelések értékelésében, 

a Mecseki Szénbányák Vállalat kőzetmozgás problémáit kutatásainak 

előterébe helyezi, 

rendszeresen tájékoztatja a Vállalatot kutatási eredményeiről, 

részt vesz a Vállalat által szervezett konzultációkon és segítséget nyújt 

kőzetmozgási problémák megoldására. 

A tanszék továbbá vállalta, kutatásait úgy irányítja, hogy módjában legyen a 

Vállalat érdekei szerint az alábbi feladatokat ipari kutatás keretében megoldani: 

Dőlt telepekhez tartozó mozgásmező meghatározása. 

41


Védőpillérek méretezésének kritikája dőlt telepek esetén. 

Védőpillérek lefejthetőségének vizsgálata dőlt telepek esetén. 

A részleteket, az időütemezést kutatási szerződésben rögzítettük. Az utolsó 

kutatási jelentésnek 1971. dec. 31-ig kellett elkészülnie és el is készült. Késésről 

nem lehetett szó, mivel a szerződést Zambó János professzor írta alá. 

1969. december 1-én a zobáki szállítóakna továbbmélyítése közben szörnyű 

baleset történt. Az aknatalpon nagyerejű kőzet- és gázkitörés következett be, a 

felszabaduló nagymennyiségű metán megfordította a bányában a légáramlás 

irányát, sújtólégrobbanás történt, amely sok halálos áldozatot követelt. Az OBF a 

Bányaműveléstani Tanszéket bízta meg a baleset vizsgálatával, az elemző munkát 

Richter professzor irányította (1970). Magam is tevékeny részese voltam a 

vizsgálatoknak. A baleset után külön OBF engedéllyel a bányában a törmelék által 

kihordott, elgörbített, összegyűrt aknavasakat a bányában mértem, fényképeztem, 

hogy a deformációkból következtetni tudjunk a kitörés hatalmas energiájára. A 

baleset vizsgálata kapcsán áttekintettem a kőzet- és gázkitörések akkor 

rendelkezésre álló irodalmát és azt tapasztaltam, hogy a kitörésekkel igen sok 

publikáció foglalkozik, de mint geomechanikai jelenséggel (a kőzet-gáz rendszer 

mechanikai tönkremenetelével) az irodalom nem foglalkozik. Érlelődött az 

elhatározás bennem, hogy elkezdek ezzel a témakörrel is foglalkozni. Azonban 

ekkor még erre nem voltam eléggé felkészült. Később (1972-) a Visonta környéki 

rétegvíz-megcsapolás által okozott felszínsüllyedések (kőzetvíz-rendszer) 

vizsgálatai után lettem felkészültebb. 

4. Új helyzet, új feladatok (1971-79) 

1971-ben ismét változás következett életemben, Richter professzor a 

Földtan-Teleptani Tanszék vezetője (1971-78) lett azzal a céllal, hogy műszaki 

irányba fejlessze tovább a tanszéket. A Kőzetmechanika-biztosítószerkezetek c. 

tantárgy laboratóriumával – velem együtt – a Földtanra került. Itt lényegesen 

változtak oktatási feladataim. Bevezettük a „Kőzetmozgások”, „Bányakárok”, 

„Földművek” tantárgyakat, amely tantárgyak előadója és gyakorlatvezetője lettem. 

A mechanikai modellanalízissel levezetett kőzetmozgás összefüggéseimet, 

amelyek a BKL Bányászatban már 1969-1972-ben publikálásra kerültek nemcsak 

mi alkalmaztuk, hanem a bányavállalatoknál is elkezdték alkalmazni. 1973-ban a 

Tatabányai Szénbányák Műszaki-Gazdasági Közleményeiben (3-4. szám) Farmasi 

József okl. bányamérnök tollából megjelent a „Külszíni mozgások vizsgálata a XV. 

bányaüzem falu alatti pillérénél” c. cikk, amely dekralálja, hogy a Somosvári által 

levezetett összefüggések alkalmazását mutatja be egy konkrét vizsgálat kapcsán. A 

számításokat mérési eredményekkel hasonlítja össze és az időfolyamat leírása 

vonatkozásában is megállapítja „A számított és mért süllyedési értékek alapján 

megállapíthatjuk, hogy a számított értékek jól megközelítik a valóságosat, …”. A 

42



Tatabányai Szénbányáknál dr. Ládai Tamás okl. bányamérnök számítógépre tette a 

kőzetmozgás összefüggéseimet, a Borsodi Szénbányáknál Kőhalmy Gábor 

bányamérési osztályvezető alkalmazta. 

A kimunkált kőzetmozgás-függvények segítségével igen sok és sokfajta 

feladatot oldottunk meg a szénbányászati vállalatoknál és különösen a Mecseki 

Szénbányáknál. A sok gyakorlati feladat megoldása közben tesztelt módszerből 

aztán 1973-ban „Aláfejtett (közel szintes településű) fedüösszlet mozgásmezejének 

meghatározása” c. kandidátusi disszertáció született, amely 1974-ben megvédésre 

került. 

Különösen hasznosnak bizonyult a kőzetmozgás témában egy rövid képlet, 

amely a határszöget, hatástávolságot írja le minden lényeges hatótényező 

függvényében. Régebben azt gondolták – még az 1965-ben megjelent, Martos: 

„Bányakártan” c. egyetemi jegyzet is ezt írja -, hogy a határszög kizárólag a 

fedükőzetek minőségének, szilárdságának függvénye. A mechanikai modell 

alapján levezetett képlet viszont azt mutatja, hogy lényeges, sőt döntő befolyása 

van a lefejtett telepvastagságnak is. Ezért történhetett meg a több mint 100 éves 

mecseki szénbányászatban, hogy a kezdetekben 2 m lefejtett telepvastagsághoz 

tartozó, mérésekkel meghatározott határszög 65-70° körüli értékről a későbbi 25 m 

lefejtett össztelepvastagságnál 28°-ra csökkent. Ez volt az oka a határszöggel 

kijelölt aknavédő-pillérek későbbi elégtelenségének, számos függőleges akna 

mozgásának, elferdülésének. A határszög-képlet a fent leírt, korábban 

megmagyarázhatatlan jelenséget magyarázhatóvá, kezelhetővé tette. 

A határszög probléma a bányatelkek kijelölésénél is jelentkezett a Mecseki 

Szénbányáknál. A korábban meredekebb határszöggel kijelölt kisebb 

bányatelkeken túlnyúltak a kialakult süllyedési horpák. Így a felszínmozgások – 

nem tervezett módon – beépített területeket érintettek, ahol bányakárok 

keletkeztek. 

Komoly mérnöki felkészültséget feltételező munka volt a padragi „templompillér 

lefejthetőségének vizsgálata (1973-74). A református templomot és a 

környező lakóépületeket védőpillér védte, amely 4 művelhető telepben (II, III, IV, 

VI) komoly mennyiségű szénvagyont kötött le. A Középdunántúli Szénbányák az 

építmények megerősítése mellett le kívánta fejteni mind a 4 telepben a védőpillért. 

A megerősítési terveket a BÁNYATERV készítette. 

A különlegessége az aláfejtési problémának az volt, hogy a fedüösszletben 

egy 120 m (67 %) vastag mészkőpad foglalt helyet, ezért a fedüösszlet keményrideg 

fedüösszletnek minősült. Ez pedig a lágynak minősülő fedüösszlethez képest 

– amely általában a magyar szénbányászatot jellemezte – aláfejtéskor jóval 

nagyobb felszíni deformációkat (megnyúlásokat) eredményez. 

43


Aggodalomra adott okot, hogy a szomszédos Jókai-bánya É-i bányamezeje 

fölött korábban aláfejtéskor a mezőn hatalmas lezökkenések, külszíni törésvonalak 

voltak tapasztalhatók, mert a mészkőpad egy vető mentén elnyíródott. Először ezt a 

jelenséget vizsgáltam meg, kiszámítottam az aláfejtés hatására a mészkőpadban 

megjelenő járulékos feszültségeket, meghatároztam a törés (elnyíródás) feltételeit. 

Megállapítottam, hogy a tervezett aláfejtéskor a „templom pillérben” a mészkőpad 

elnyíródása nem következhet be. Ez tehát nem volt akadálya az aláfejtésnek. 

Vizsgáltam a lakóépületek és templom várható károsodásának mértékét és 

megállapítottam, hogy az eredetileg II-III-IV-VI telepek lefejtéséhez tervezett 

épületmegerősítések csak II-III telepek lefejtésénél nyújtanak megfelelő védelmet. 

Ezért a IV-VI telepek lefejtését nem javasoltam. A IV-VI. telep lefejtésére nem is 

került sor. 

Az építményeket egyenként vizsgáltam. Számítottam a mozgáselemek 

alapján az alaptestek alatti csúsztató feszültségeket, az alaptestben keletkező 

húzóerőket. Összehasonlítottam az alaptest mellé épített vasbeton koszorúk által 

felvehető húzóerőkkel a várható húróerőket és megállapítottam, hogy mindegyik 

megerősített épület megfelel a II-III telep lefejtéséhez. A lefejtés minden nagyobb 

baj nélkül végbement. 

1982-ben Padrag falu alatti széntelepek (II-III-IV-VI) lefejtési lehetőségeit 

vizsgáltam. Ennek keretében a már lefejtett „templom-pillér” mért 

felszínmozgásait (süllyedéseit) elemeztem. A süllyedésmérések kimutatták, hogy 

az áthajló, vastag (120 m), rideg mészkőpad a fejtési peremen túl kis 

felszínemelkedést eredményezett. Rideg fedükőzeteknél ilyen jelenségre számítani 

lehet. 

A falu aláfejthetőségét több változatban vizsgáltam: 

omlasztásos fejtésekkel, 

omlasztásos fejtésekkel, visszahagyott pillérekkel (részleges lefejtés), 

tömedékeléses fejtésekkel, 

tömedékeléses fejtésekkel, visszahagyott pillérekkel (részleges lefejtés). 

A kutatási jelentést Zambó János tanszékvezető írta alá. Érdemes idézni az 

utolsó általa fogalmazott bekezdést: „A jelentésben foglalt eredmények megadják 

azokat a vizsgálati irányokat, amelyek a pillér csökkentését, ill. részleges lefejtését 

érintő végleges döntés előkészítését megalapozhatják.” 

1972-ben elkezdtem foglalkozni a vízszintsüllyesztés által előidézett 

felszínsüllyedésekkel a visontai külfejtés környezetében. Korábban a külfejtés 

tervezésénél nem számoltak azzal, hogy a rétegek víztelenítése 

felszínsüllyedéseket, bányakárokat fog a környezetben előidézni. A probléma a 

kőzet-víz rendszer geomechanikai vizsgálatát igényli. A felszínsüllyedések időben 

mennek végbe, így az időfolyamattal is foglalkoznom kellett. Végül a mérési 

eredményekkel jól korreláló megoldásra jutottam (1973-78). A kimunkált 

44



összefüggések alkalmazhatók a fluidumbányászatban is, mert a termelésnél 

bekövetkezett pórusnyomás (telepnyomás) csökkenés felszínsüllyedéseket okoz. A 

kőzet-víz rendszer geomechanikai kezelése laza kőzetekben aztán megkönnyítette a 

dolgomat a kőzet-gáz rendszer kezelését illetően összeálló kőzetben. 

1976-ban a Földtan-Teleptani Tanszéken bevezettük a Geomechanika c. 

tárgy oktatását, amely tárgy programjának összeállítója és előadója lettem. A tárgy 

aztán államvizsga tárgy lett, ma is oktatom. 

A geomechanika alapja a kőzetmechanika és talajmechanika egységes 

szemléletben, de annyival több ezeknél, hogy a pórusokban elhelyezkedő víz, olaj, 

gáz nyomásának hatásait is számításba veszi, valamint az összeálló, szilárd kőzetek 

„in situ” természetes állapotának repedésrendszereit, az anizotrópiát mennyiségi és 

minőségi értelemben is kezelni tudja. A geomechanika alkalmazásával a gyakorlati 

feladatok szélesebb köre oldható meg a hatótényezők nagyobb számának 

figyelembevételével. A kőzet- és gázkitörések témakör is ide tartozik. 

Érdekes ügy adódott 1974-75-ben, amikor mecseki uránbányászat védőpillérméretezésével 

foglalkoztam. A probléma az volt, hogy az akkor használatos, 

hatóság által engedélyezett akna-védőpillér számítási módszerrel a nagy mélységű 

(800 m) függőleges aknáknál olyan védőpillér-méret adódott, amely csaknem az 

egész aknamezőt lefedte, így uránérc lefejtésére alig lett volna lehetőség. 

Az uránbányászatot teljes titoktartás övezte akkor, írásban nem 

szolgáltathattak adatokat. Mátrai Árpád akkori főmérnök nagy nehezen egy 

konzultáció keretében elárulta, hogy lencsés előfordulásról van szó, igen kemény 

(homokkő) a kőzetkörnyezet és a lencsék lefejtése csak részben történik meg, sok a 

bentmaradt pillér. Ezek a körülmények egészen mások mint a szénbányászatban. 

A felvázolt körülmények alapján aztán egy teljesen új védőpillérméretezési 

módszert dolgoztam ki, amely 50 m-re mérsékelte az aknavédőpillér sugarát a 

korábban tervezett 450 m helyett. A KBF engedélyezte a szokatlanul kisebb 

védőpillért azzal a feltétellel, hogy érzékeny műszerrel folyamatosan mérik a 

kőzetfalakon a deformációkat. Ezt a feltételt a Cég teljesítette, így megvalósultak a 

tervezett védőpillérek, amelyek bezárásáig kiszolgálták az uránbányászatot. 

Az 1970-es évek végén tanszékünk (Földtan-Teleptan) bekapcsolódott az 

egri pinceüreg problémák hatástalanítása programjába. Az üreg megtartásánál a 

kőzethorgonyzást, az üreg megszüntetésénél a rétegzett hidraulikus homoktömedékelés 

alkalmazását javasoltuk. Sok pinceüreg került így terveink szerint 

hatástalanításra Egerben. A munkákból aztán szabadalom és díjazott országos 

pályázat lett. 

1977-ben egyetemi docens lettem. 1978-ban a Kőzetmechanika-biztosítószerkezetek 

és a Geomechanika tárgykörök a Bányaműveléstani Tanszékre 

kerültek, Richter professzor 1979-ben elhunyt. Ettől kezdve én tartottam mindkét 

45


tárgy előadásait és irányítottam ill. végeztem, változó segítséggel a két tárgyhoz 

kapcsolódó kutatásokat egészen napjainkig. 

1979-től már számos publikációban foglalkoztam a kőzet- és gázkitörések 

mechanikai összefüggéseivel. Általában foglalkoztam a kőzet- és gázkitörésekkel, 

hiszen só-CO 2 kitörések, homokkő-CH 4 kitörések és szén-CH 4 kitörések léteznek. 

A Mecseki Szénbányák szén-CH 4 kitörésveszéllyel küzdött, ezért az ottani 

tapasztalatokat teljeskörűen igyekeztem megismerni és beépíteni az új 

kitöréselméletbe. 

A Mecseki Szénbányáknál a sújtólégrobbanás, a szénporrobanás a kőzet- és 

gázkitörés kérdéseivel a Kutatási Osztály foglalkozott, amelynek vezetője dr. 

Szirtes Lajos a műszaki tudomány kandidátusa volt. Nevezett az üzemi 

tapasztalatok alapján kitűnő könyvet írt (1971) „Szén- és gázkitörések lekűzdése” 

címmel. Részben ebből a könyvből szereztem ismereteimet a szén-metán 

kitörésekről, másrészt kitörés ügyekben sokszor előfordultam a Kutatási Osztályon 

és sokat konzultáltam Nyers József, akkor fiatal bányamérnök kollégával. Így 

minden, a legújabb gyakorlati tapasztalatot is megismerhettem. Ez igen fontos volt 

az új kitöréselméletem kontrollja szempontjából. Dr. Nyers József kollégával 

később mint a Pécsi Erőmű Rt mérnökével igen sok kőzetmechanikaigeomechanikai 

probléma megoldásában dolgoztam együtt. 

A kitörésveszély alapja a pórusgáznyomás kőzetszilárdságot csökkentő 

hatása. Ez a hatás pontosan leírható és laboratóriumi mérsekkel kimutatható. 

Korábban ezzel a hatással a kőzet- és gázkitörések kutatása során nem 

foglalkoztak. A kőzetmechanikai laboratóriumunkban Németh Alajos adjunktus 

közreműködésével pécsi szénmintákon gáznyomásos (levegőnyomásos) térben 

egytengelyű nyomóvizsgálatokat végeztünk (1983). Kimutattuk, hogy a mecseki 

töredezett, repedezett szén egytengelyű nyomószilárdsága , rugalmassági 

modulusa, kis gáznyomásoknál (0-6 bar) is igen érzékenyen csökken a nyomás 

növekedésével. A kitöréselmélet alapjait tehát kísérleti úton is bizonyítottam. 

Az új kitöréselmélet aztán számos esetben alkalmazásra került a Mecseki 

Szénbányáknál a védekezési módszerek, a fölé- és aláfejtések hatásainak 

finomításában. Zobák-bányán közvetlenül a bánya bezárása (2000) előtt még 

szakvéleményt készítettem a föléfejtés kiterjesztett hatásáról, amely olcsóbbá tette 

a bányaművelést. Az alkalmazást a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség elfogadta. 

A Mecseki Szénbányáknál 1968-tól kezdtem szakértőként tevékenykedni az 

alábbi témakörökben: 

felszínmozgások, felszínsüllyedések számítása, 

határszög, hatásterület, védőpillér kérdések, 

aknaelferdülések időfolyamatának prognosztizálása, 

bányabeli kőzetmozgások hatásai (Zobák-Béta), 

46



épületkárok – álbányakárok – bányakárok, 

kőzet- és gázkitörések mechanizmusa, okai, a kitörésveszély 

meghatározása, a védekezési módszerek értékelése, 

az alá- és föléfejtés kitörésveszélyt csökkentő hatása, 

fejtésomlások kőzetmechanikai vizsgálatai, 

fejtési biztosítószerkezetek állékonysági kérdései meredek-dőlésű 

telepekben. 

A Szénbányák bezárása után a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt-nél és a 

Pécsi Erőmű Rt-nél még számos mecseki feladat megoldásában működtem közre 

szakértőként. 

5. Még több feladat (1979-92) 

Richter professzor üregek kőzetkörnyezetének rugalmas elméletével 

foglalkozott. Én sajnálatosan korai halála (1979) után elkezdtem a képlékeny 

elméletet, képlékeny kőzetállapotot tanulmányozni. Az üregnyitás tervezésekor 

igen lényeges, hogy az üregnyitás előtt látens képlékeny kőzetállapotot felismerjük, 

mert ilyenkor hat a legnagyobb kőzetnyomás a biztosítószerkezetre. Lehetővé vált, 

hogy az üregbiztosítás kérdéseivel szélesebb körben lehessen foglalkozni, hiszen 

képlékeny kőzetkörnyezetben mindig szükség van üregbiztosításra. A vizsgálatok 

lehetővé tették, hogy falazatos vágatok, lőttbetonos vágatok biztosítására, valamint 

acélíves vágatok biztosítására méretezési módszereket dolgozzak ki és ezeket ipari 

kutatások során alkalmazzam. Továbbfejlesztésre kerültek a kőzethorgonyos 

üregbiztosítás méretezésének módszerei a legújabb kőzethorgonyokra 

(csőhorgonyok) tekintettel. 

Így volt lehetséges, hogy az 1985-ben megjelent Hansági: Gyakorlati 

kőzetmechanika az ércbányászatban c. könyvben a „Földalatti üregek 

állékonysága” és az „Kőzethorgonyos üregbiztosítás mechanikai jellemzői” 

fejezeteket megírhattam. 

A vágatállékonyság, vágatbiztosítások terén sokszor kaptam érdekes 

feladatokat: 

A Tatabányai Szénbányáknál elvégeztem Nagyegyháza Bányaüzem 

fővágatai állékonyságának kőzetmechanikai vizsgálatait (1983). 

A Dorogi Szénbányáknál Lencsehegy II. üzemben értékeltem 

vágatbiztosítási kísérleteket, majd dácitban kihajtott vágat 

kőzethorgonyos biztosítását vizsgáltam (1986). 

A Borsodi Szénbányáknál a vágatkereszteződések és elágazások 

biztosítási igényeit vizsgáltam (1987). 

A Borsodi Szénbányák megbízásából a dubicsányi szénbánya 

főgerincvágat biztosítási javaslatát készítettem el (1987). 

47


A Középdunántúli Szénbányák megbízásából Ajka II. szénbánya 

főgerinc-vágatának biztosítási javaslatát készítettem el (1987). 

Az LKM megbízásából TH-acélíves biztosítószerkezetek összehasonlító 

vizsgálatát és minősítését végeztem el (1987). 

Az Oroszlányi Szénbányáknál vizsgáltam Bokod II. főfeltáró vágatpár 

biztosításának várható viselkedését (1987). 

A Tatabányai Szénbányák megbízásából elvégeztem a Mány I/A 

aknaüzem szállító- és lég-lejtősaknája biztosításának felülvizsgálatát 

1989). 

Az Oroszlányi Szénbányáknál a márkushegyi lejtős akna biztosításának 

tönkremenetelét vizsgáltam (1990). 

A Borsodi Szénbányák megbízásából TH acélíves biztosítás 

laboratóriumi vizsgálatainak kiértékelését és elméleti vizsgálatait 

végeztem el (1992). 

A Dubicsány I. lejtősakna végleges biztosítását méreteztem (1984). 

TH íves fejtési vágatok állékonyságának növelési lehetőségeivel 

foglalkoztam Putnok-bányán (1996). 

TH acélívekkel biztosított vágatok tönkremenetelének okaival 

foglalkoztam Zobák-bányán (1997). 

A vágatbiztosítások vizsgálatai sorában különösen tanulságos volt a 

nagyegyházai főgerincvágatok tönkremenetelének vizsgálata (1983). Az eocén 

program kereteiben tervezett és épített (a tervezésben a Kar nem vett részt) 

Nagyegyháza Bányaüzem harcsaszáj szelvényű főgerincvágatai egy szakaszon 

közvetlenül a megépítés után hatalmas talpduzzadást szenvedtek, tönkrementek. Az 

5 m széles, 3,7 m magas szelvényben 0,7-2,0 m talpemelkedések jöttek létre. A 

külszín alatt 200-350 m-re húzódó lejtős gerincvágatok egy szakaszon eocén 

kövületes agyagmárgát harántoltak, amely mint kimutattam látens képlékeny 

állapotban volt. Ezt a tervezés során nem vették észre. 

A vizsgálatok eredményeiről részletesen beszámoltam a Hansági: 

„Gyakorlati kőzetmechanika az ércbányászatban” (1985) c. könyv II. részében a 

7.3.2. „Falazatos biztosítás tönkremenetele latens képlékeny kőzetkörnyezetben” 

cím alatt. 

A vágatprofil felső részét, a köpenyt előbb 25 kg/m-es TH-gyűrűkkel 

biztosították általában 60 cm osztásközökkel. Az ívek mögé expandált acélháló 

bélelést raktak, majd lövelltbetonnal 20 cm-es vastagságban a teljes felületet 

lezárták. A talpív biztosításánál is TH-gyűrűket alkalmaztak, majd 40 cm 

vastagságban ún. dorogi ráccsal erősített sík lövelltbeton talplemezt készítettek. A 

betonminőség előírás szerint a köpenynél és a talpnál is B 200-as volt. 

48



A szóban forgó vágatok kihajtása után néhány héten belül jelentkezett a 

talpduzzadás, szinte az ellenív betonjának szilárdulása idején. A beton talplemez a 

talpduzzadás hatására lassan felpúposodott, a vágat tengelyével párhuzamosan 

elrepedt, majd általában középen kettétört, a talpbeton nagymértékben 

megemelkedett. A talpduzzadás 3-4 hónap alatt 1,0…1,5 m-t is elért. A 

talpduzzadás mértéke az ismételt talpszedések után ugyan lelassult, de később 

felgyorsult, és végeredményben nem csökkent számottevő mértékben. 

A beton talplemezen észlelhető repedések, törések jellegéből arra lehetett 

következtetni, hogy az nem hajlító-igénybevételre, hanem nyomó-igénybevételre 

ment tönkre. Kialakultak ugyan a talplemez felső részén hajlításra utaló repedések 

is, de középen, a talplemez alsó részén, a széleknél pedig a felső övben 

morzsalékos betontönkremenetel volt észlelhető. 

A szóban forgó esetben több kedvezőtlen körülmény miatt ment tönkre a 

vágat lövelltbeton talplemeze, ezek: 

latens képlékeny állapotú kőzetkörnyezet, amelyet nem ismertek fel 

(alapvető hiba); 

kedvezőtlen alakú és nagyságú szelvény; 

a talpív kis görbültsége, elégtelen vastagsága, vasalása és szilárdsága. 

1989-ben aztán Mány I/A aknaüzem szállító- és lég-lejtősaknája 

biztosításának felülvizsgálata következett. Itt nyitott kapuíves szelvényben THacélíves 

biztosítással hajtották a lejtősaknákat, amelyekben egyes szakaszokon 

talpduzzadás (talpemelkedés) jött létre. Talpszedés után lapos elleníveket (TH) 

építettek be, amelyeket aztán a talpduzzadás tönkretett (1988). A jelenség teljes 

mértékben hasonló volt a korábbi nagyegyházi gerincvágatok tönkremeneteléhez. 

Ha mányi tervezők figyelembe vették volna az 1983-as nagyegyházai 

szakvéleményben foglaltakat, akkor elkerülhették volna ezt a fiaskót. A nagy 

víztartalmú eocén kövületes agyagmárgába zártszelvényű biztosítást kell építeni, 

de nem harcsaszáj, hanem kör szelvényben. 

Ebben a szakvéleményben három jellemző kőzetrétegre: eocén kövületes 

agyagmárgára, gyengén cementált homokkőre és szénre megadtam a javasolt TH 

acélíves vágatbiztosítás paramétereit. Aztán a javasolt átépítés után megszűntek a 

bajok, mert később nem reklamáltak. 

1990-ben következett az Oroszlányi Szénbányák megbízásából a 

márkushegyi lejtősakna-biztosítás (lőttbeton+TH) tönkremenetelének vizsgálata. 

Az 1977-78-ban kihajtott lejtősakna 200 m-es szakasza 1989-90-ben zöldesszürke 

agyagmárgában a talp duzzadása miatt tönkrement. A jelenség kísértetiesen 

hasonlított a Nagyegyháza-i és Mány-i tönkremenetelekre. 

A vágatszelvény és a biztosítás szerkezete hasonló volt a nagyegyházai 

főgerincvágatokéhoz. A talpduzzadás tönkretette az ellenívben elhelyezett beton és 

49


TH acélelemeket, majd a palást (köpeny) TH elemei is deformálódtak, a 

lőttbetonon repedések, leválások jelentkeztek. A konvergencia mérési eredmények 

szerint a talpduzzadás sebessége 1990 IV-VI hónapjaiban 50-100 mm/hó volt. 

Kimutattuk, hogy itt a zöldesszürke agyagmárga üregnyitás előtt nem volt 

latens plasztikus állapotban. Üregnyitás után azonban oldalban előállt a plasztikus 

állapot, de a kialakuló kőzetnyomást a vágatbiztosító szerkezet 10 évig károsodás 

nélkül elviselte. A vizsgált szakasz azonban elvizesedett, a vízre igen érzékeny 

zöldesszürke agyagmárga szilárdsági paraméterei jelentősen csökkentek. Ezért a 

képlékeny állapot kiterjedt a talpív alatti kőzettartományra is, a megnövekedett 

kőzetnyomást a talpív nem tudta elviselni. 

Megoldásként az elszerencsétlenedett vágatszakasz körszelvényűre való 

átépítését javasoltam TH acélíves biztosítással. A biztosítás paramétereit 

megadtam. Fontos feladat volt az elvizesedés megszüntetése is. 

Az eocén bányák rákfenéje kőzetmechanikai-geomechanikai szempontból a 

vágatok kis szilárdsága, agyagos, vízérzékeny kőzetkörnyezetének és a nagy 

víztartalom volt. Tetemes kőzetzónák kerültek képlékeny állapotba a vágatok 

körül. A tervezés ehhez nem alkalmazkodott, nagy szelvényű vágatokat terveztek 

harcsaszájú szelvénnyel, amelyek biztosításai alkalmatlannak bizonyultak bizonyos 

kőzetrétegekben (pl. eocén kövületes agyagmárga) a szelvény megtartására. 

Az 1980-as években aztán a Tatabányai Szénbányák vezényletével a TH 

acélívek fejlesztésébe kezdtek, kialakították a 33 kg/fm-es nagyobb teherbírású 

szelvényt, a régi 25 kg/fm-es szelvényt is megújították. Ebben a munkában mint 

minősítő vettem részt. 

1986-ban megvédtem „Aláfejtett fedükőzetek mozgása” c. akadémiai doktori 

értekezésemet. 1986-ban a Bányamérnöki Kar dékánhelyettese, majd 1987-ben a 

Kar dékánja (1987-94) lettem, 1988-ban egyetemi tanári kinevezést kaptam. 1987- 

ben megjelent a Geomechanika I., 1989-ben a Geomechanika II. egyetemi 

jegyzetem. 

Az 1980-as évektől kezdve sokat foglalkoztam a Bauxitbányák változatos 

kőzetmechanikai problémáival. Rákhegy II. üzem kísérleti tömbfejtés 

főtecsavarozásának kialakítását terveztem (1984). 1986-87-ben új bauxit fejtésmód 

bevezetésének tapasztalatait elemeztem. Itt arról volt szó, hogy előbb egy vágatot 

hajtottak ki bauxitban, amelyet kőzethorgonyokkal és TH acélívekkel biztosítottak. 

Aztán a talpat talppászta fejtéssel lemélyítették. Így egy magas üreg (kamra) 

keletkezett. A munkák befejezése után a kamrának be kellett omlania. Olyan 

kőzetcsavarozás tervezését kérték tőlem, hogy ezeket a feltételeket tudja teljesíteni. 

Ebben az időszakban a bauxitbányáknál kialakult nagyméretű üreg-pillér 

rendszerek állékonyságának méretezését is kidolgoztam. A Deáki bányaüzemben 

külszíni létesítmény aláfejthetőségét vizsgáltam (1987). 2002-ben Halimba III. 

50



bányaüzem DNY-i bányamező művelésénél előálló külszíni kőzetmozgások 

hatáselemzését végeztem el. 

A bauxitbányák fedüösszlete lényegesen szilárdabb, mint a szénbányáké, a 

lefejtésnél sok bauxitpillér marad bent, nem úgy mint a szénbányászatban. A 

lényeges eltérések ellenére a bauxitbányászatban is eredményesen tudtam 

alkalmazni alapvetően a szénbányászatra kidolgozott kőzetmozgásösszefüggéseket, 

mert a paraméterekkel a változások figyelembe vehetők voltak. 

1993-ban a dolomit-feküben kialakított vágatok biztosításának hatékonyságát 

vizsgáltuk helyszíni („in situ”) és laboratóriumi mérések alapján. Itt teszteltük „a 

komplex mérési eljárás”-módszert a kőzetkörnyezet repedezettségének 

meghatározására. Az „in situ” mérést üzemszüneti napon kell elvégezni, hogy 

egyéb rezgések ne zavarják. A bányába lyukgeofonokat, robbanó tölteteket, 

laptopot és más mérőeszközöket kellett levinni. A szóban forgó méréseket Földesi 

J.-Ormos T.-Somosvári Zs. végezte. Én itt egyetemi tanárként, dékánként 

segédszemélyzet voltam. 

1986-ban igen érdekes problémával foglalkoztam, nevezetesen a Veszprémi 

Szénbányák várpalotai SII aknáján történt frontfejtési haváriák-kal. Több pajzsbiztosítású 

frontfejtés elszerencsétlenedett. Személyi sérülés ugyan nem történt, az 

anyagi kár azonban igen jelentős volt. Várpalotai bányák igazgatója dr. Dósa 

Zoltán (korábban tanszékünk oktatója) előadta, hogy szakvéleményekkel tele a 

nagyszekrény, de frontfejtések továbbra is összemennek, vizsgáljam meg ennek 

okait. A vizsgálatok a geomechanikai területére terelődtek. Kimutatható volt, hogy 

elsősorban a fedü-rétegvizek nyomása miatt alakul ki a fejtésekben a nagy 

kőzetnyomás. A szokásos feszültségáthárulási mechanizmus csak korlátozottan 

működik, a fejtést követő víznyomás miatt. Javaslatunk a megoldásra a fedürétegvíznyomás 

megfelelő csökkentése volt. A vízlecsapolást elvégezték, a pajzsos 

frontfejtések ezután baj nélkül üzemeltek. 

1987 körül igen nehéz, felelősségteljes kőzetmozgás feladatokat kaptunk 

(Bányaműveléstani Tsz.) az Oroszlányi Szénbányáktól. Pusztavám és Oroszlányfalusi 

település aláfejtésének várható következményeinek prognosztizálása volt a 

feladatunk. Itt minden egyes létesítményt be kellett járni, meg kellett állapítani 

mozgásérzékenységét, majd számítani a mozgáselemeket és ezek alapján 

prognosztizálni a lakóház várható károsodását. A nehézséget az egyes 

létesítmények mozgásérzékenységének meghatározása jelentette, mert ez igen sok 

tényező (méretek, szerkezet, építőanyag, az épület kora, avultsága…) függvénye. 

Ráadásul 1-es biztonsági tényező figyelembevételével kellett az értékelést 

elvégezni, hiszen nem károsodó, alig károsodó, nagymértékben károsodó és 

lebontandó kategóriákba kellett sorolni az építményeket. Szerencsére akkor már 

igen sok kőzetmozgás-bányakár feladat megoldásán voltam túl, sok gyakorlati 

51


tapasztalatot szereztem, így a szóban forgó aláfejtéseknél sem következtek be 

váratlan események. 

Az Oroszlányi Szénbányáknál nagy téma volt (1981-82) a Majk-i műemlékegyüttes 

túlméretezett védőpillérének részleges lefejtési terve. Abban az időben a 

műemlék épületei avult, elhanyagolt állapotban voltak, annak ellenére, hogy 

bányászati hatás nem érte a műemlék-együttest. A Vállalat tömedékeléses 

fejtésekkel szerette volna gyengíteni a védőpillért. Feladatom az volt, hogy 

állapítsam meg azt a határt, ameddig a műemlék veszélyeztetése nélkül el lehet 

menni a tömedékeléses fejtésekkel. A Műemlékvédelem határozottan ellenállt, még 

akadémia bizottság is vizsgálta a kérdést, amelynek tagja voltam. Végül le kellett 

mondani a Vállalatnak a túlméretezett védőpillér gyengítéséről. 

1988-89-ben behatóan foglalkoztam kőzetek képlékenységi és 

tönkremeneteli határállapotaival. Itt a Mohr ill. Mohr-Coulomb-féle tönkremeneteli 

elméleten és feltételen túlmenően a Tresca, Huber-Mieses-Hencky, Griffith, Murrel 

és a Drucker-Prager tönkremeneteli kritériumokat vizsgáltam. Bemutattam, hogy 

kőzeteknél melyek azok a kritériumok, amelyek a legsikeresebben alkalmazhatók. 

Ezeknek a vizsgálatoknak a folytatása volt a 2009-ben megjelent „Kőzetek 

képlékeny- és tönkremeneteli határállapotainak kritériumai” c. cikkemben csaknem 

teljes körűen bemutatott kritériumok sora, 7 fajta kőzeten végzett biaxiális, 

triaxiális és polyaxiális mérési eredményekhez hasonlítva. Ez a cikk – amelyet 

Richter professzor emlékére írtam – kiegészíti a Geomechanika I. c. jegyzetet és 

tartalmazza mindazokat az ismereteket, amelyeket 1987-ben még nem írhattam le. 

1990-ben kari megbízás keretében foglalkoztunk a „A hévízi-tóforrás és a 

nyírádi bányavízemelés összefüggései” témával. Tudni kell, hogy Nyírád 

környékén, Csabrendek-Nagytárkány térségében 50-100 m külszín alatti 

mélységben számos bauxit-lencse fordul elő az eredeti karsztvízszint alatt. A 

bauxit vízérzékeny kőzet (mint az agyag), ezért a bauxitlencsék leművelése 

érdekében a bauxitbányászat 1967-ben nagyléptékű vízkiemelésbe, karsztvízszint 

süllyesztésbe kezdett és így folyamatosan lehetővé vált előbb a magasabban fekvő, 

később a mélyebben fekvő bauxitlencsék leművelése. 1990-re a karsztvízszint a 

térségben minegy 120 m-t süllyedt. Egyes emberekben (főleg hévízi orvosokban, 

de néhány szakemberben is) felmerült az akkori hévízi forráshozamcsökkenés 

kiváltó okát a viszonylag távoli nyírádi vízkiemelésben keresni. A probléma nagy 

sajtónyilvánosságot is kapott. 

Itt dékánként egy teamet vezettem, amelynek tagjai dr. Jambrik Rozália 

professzor asszony, dékánhelyettes és dr. Bobok Elemér professzorok voltak. A 

térség geológiájának és hidrogeológiájának leírására a MÁFI-t kértük fel. A 

Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál dr. Darányi Ida kiváló hidrogeológusmérnök 

volt segítségünkre. Amikor a munkát elkezdtük Németh Miklós akkori 

miniszterelnök kormánya már (1990) megtiltotta a további nyírádi vízemelést. 

52



Minden lehetséges hatótényezőre kiterjedő, termodinamikai összefüggéseket is 

felhasználó vizsgálataink arra az eredményre vezettek, hogy a tóforrás hozamát 

elsősorban a térség csapadékmennyisége befolyásolja, a viszonylag távoli nyírádi 

vízemelésnek alig van szerepe. Ebből következően a nyírádi vízemelés leállásával 

nem javul látványosan a hévízi helyzet, csak a csapadék növekedésével. Az élet 

bizonyította ezt a megállapítást. 

Aztán a nyírádi vízemelés, ill. leállításának hatása 2008-ban még visszatért 

az életembe, amikor a Csabrendek-Nagytárkány környéki felszínmozgás 

jelenségeket vizsgáltam. Ezeket a jelenségeket, utómozgásokat – mint kimutattam 

– az 1990-ben leállított vízemelés után visszatöltődő karsztvíz okozta. 

A Halimba-Nyírád környéki bauxit előfordulások triászkori fődolomitra 

települtek. Nyírád térségében a bauxitlelőhelyek lencsésen fordulnak elő. Az 

intenzív vízkiemelés (1967-től) eredményeként 1990-re a karsztvízszint a térségben 

a korábbi +178 mB.f.-i szinthez képest +60 m B.f.-i szintre süllyedt, majd a 

vízemelés leállása (1990) után 2008-ra +150 m B.f.-i szintre emelkedett. A 

megemelkedő karsztvíz az 1990-es évek közepétől kezdődően elkezdte elárasztani 

az 50-100 m külszín alatti mélységben leművelt és felhagyott bauxitlencsék helyét. 

A víz eláztatta a bentmaradt bauxit pilléreket, ezért ezek szilárdsága, 

összenyomhatósága jelentősen csökkent. 

A bauxitlencsék leművelésekor (1959-1990) a felszínen hamar horpák 

keletkeztek, amelyek aztán megteltek vízzel, ún. süllyedéktavak képződtek. Aztán 

a főmozgások lejátszódása után 15-20 évvel (2003-2008) több leművelt 

bauxitlencse helyén váratlanul utómozgások keletkeztek pánikot okozva a közeli 

lakott településeken (Csabrendek-Nagytárkány). 

Az 1990-92 időszakban a frontfejtések biztosításának biztonsága, 

szénomlasztásos fejtések kőzetmechanikai kérdései, pajzsbiztosítás témakörök 

kerültek előtérbe. 

Visszaszoruló kutatási tevékenység (1992-95) 

1992-ben vizsgáltam az uránbányászat IV-es szállítóakna felső részének 

elmozdulását (süllyedt és oldal irányban is mozgott). Arra gyanakodtak, hogy az 

aknapillér melletti fejtések okozzák a mozgást, ezért a hatóság (KBF) azonnal le 

akarta állítani a termelést. Hívtak, hogy azonnal menjek, mert nagy a baj. Hála 

Mecseki Szénbányáknál akna-elferdülésből származó tapasztalataimnak láttam, 

hogy nem fejtésektől származó aknamozgásról van szó, mert az akna nem ferdült 

el, hanem egy vetődésen elcsúszott úgy, hogy függőleges maradt. Kimutatható volt, 

hogy az elmozdulás az akna lemélyítésekor kezdődött és folyamatosan tartott a 

repedésvizek nyomáscsökkenése miatt, nem a fejtések okozták. Az aknát ezért 

tovább lehetett üzemeltetni. Sajnos nemsokára gazdasági okok miatt bezárták. 

53


OTKA pályázat (1992-94) keretében foglalkoztam a repedezett 

kőzetmasszívum repedezettségi állapotának leírásával, számbavételével. Abban az 

időben már létezett egy elfogadott módszer (Hoek-Brown), amelyre a nemzetközi 

irodalom lépten-nyomon hivatkozott. Ennek a módszernek azonban van egy nagy 

hiányossága, nevezetesen az, hogy "„in situ"”mérésekkel nem ellenőrizhető. 

Ugyanis közvetlenül a szilárdsági paraméterekre ad becslést, amelyek "„in 

situ"”nem mérhetők. 

Az irányításommal kialakított „komplex mérési eljárás” a rugalmassági 

moduluson alapul. A rugalmassági modulus pedig többféleképpen is mérhető: 

laboratóriumban kőzetmechanikai méréssel, 

laboratóriumban geofizikai méréssel (akusztikus mérés), 

„in situ” geofizikai méréssel (szeizmikus mérés), 

„in situ” lyukterheléses kőzetmechanikai méréssel, 

A kőzetrepedezettség a rugalmassági modulust érzékenyen befolyásolja, 

ezért a fenti mérésekből az „in situ” repedezettség-állapotra lehet következtetni. 

A téma kidolgozásában a Geofizikai Tanszék, ill. dr. Ormos Tamás volt 

segítségünkre. A teszt-méréseket dr. Földesi Jánossal végezte, aki kőbányák 

vonatkozásában korábban igen bíztató eredményeket kapott. 

A rugalmassági modulus arányos az egytengelyű nyomószilárdsággal, így a 

repedezett kőzetmasszívum „in situ” szilárdsági paramétereit is lehet értékelni. 

Üregnyitási feladatok (alagút, földalatti tárolótér, akna, bányavágat, fúrás, 

kiképzése) tervezése nem nélkülözheti a kőzetrepedezettség, kőzetállapot 

számbavételét. A „komplex mérési eljárás”-t aztán 2000-ben továbbfejlesztettem és 

a „ME-módszer” nevet kapta. 

Életemben sok országos és nemzetközi tudományos-szakmai bizottság tagja, 

társelnöke, elnöke voltam. Ezek ülései számomra hasznosaknak bizonyultak, mivel 

mint egyetemi embernek kitekintést (betekintést) adtak számos gyakorlati műszaki 

problémára, amelyeket az oktatásban aztán hasznosíthattam. Egyébként 

befolyásom a dolgok menetére – mint ahogy általában a bizottságoknál ez lenni 

szokott – alig volt, egy kivételével. Tagja voltam egy országos komplex 

bizottságnak, amely a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezésére 

alkalmas telephely kijelölésével foglalkozott. Számos ilyen külszíni, külszínközeli 

hely került vizsgálatra, mígnem felvetődött az üveghutai (mórágyi) gránit mint 

telepítési hely. Többen is leszólták ezt a gránitot, hogy ez nem olyan mint a 

skandináviai gránitok, nem érdemes vele foglalkozni. Én határozottan, sőt mereven 

kardoskodtam amellett, hogy ezt a lehetőséget is ugyanúgy vizsgálni kell mint az 

eddigieket. Aztán ez a változat futott be. Ma már az építés befejezése stádiumában 

van az üveghutai hulladéktároló, amely az uránbányászat megmaradt 

szakembereinek hosszú évekig munkát biztosít. Ezzel kapcsolatban érzek némi 

büszkeséget. 

54



1989-től mintegy 15 évig elnöke voltam az Igazságügyi Műszaki Szakértői 

Bizottság (IMSZB) Bányamérnöki Albizottságának. Ezt a Bizottságot a Bíróságok 

akkor rendelték ki, ha több egymásnak ellentmondó szakvélemény birtokában nem 

tudtak döntést hozni. Ilyenkor az Albizottságunk a peres iratok alapján ún. 

Igazságügyi Felülvéleményt készített. Legtöbbször bányakár perekben keresték az 

Albizottságot, amelyekből volt bőven, ugyanis az ilyen perek költségmentesek. 

Ennek a tevékenységnek a kapcsán sok szakvéleményt kellett áttekintenem és 

sajnos jónéhány igen gyenge színvonalú szakvéleménnyel is találkoztam. Ezeket 

„JézusMária” szakvéleményeknek neveztem, amelyek sajnos a szakmánk 

lejáratására voltak alkalmasak. Többször találkoztam aztán olyan szakvéleménnyel 

is, amely politikát kevert a műszaki problémákba. Ezeket már nem is minősítettem. 

Szakvéleményezési tevékenységemnek ez a köre nem tartozik a jó emlékeim közé. 

6. Újból több, szélesebb spektrumú kutatási feladat (1995-) 

Az 1990-es években a földalatti bányákat nagyrészt sorra bezárták, kutatási 

feladataink a tanszéken gyorsan csökkentek. 1994-ben véget ért a sok 

elfoglaltsággal járó dékánságom. Felszabaduló energiáim lekötésére 1995. jan. 1- 

től megalapítottam a GeoConsult ’95 Mérnöki Iroda Kft-t, amelynek keretében 

aztán számos műszaki feladatot oldottam meg. A feladatok a kőzetmechanikabiztosítószerkeze-tek, 

geomechanika, bányakárok tárgykörén túl a geotechnika, 

mérnökgeológia, hidrogeológia területére is kiterjedtek. 

Sajómercse község tömeges épületkárai (1995-97) védőpillér fölött 

következtek be. A védőpillérek mellett korábban Putnok-bánya fejtései üzemeltek. 

A fejtések által okozott külszíni kőzetmozgások ellen a visszahagyott védőpillérek 

védelmet nyújtottak, mégis több helyen károsodtak a védett lakóépületek. Ennek 

oka a bányaművelés során megvalósított rétegvíz megcsapolás, pórusvíznyomás 

csökkentés, amely a védőpillér fölött is kifejtette felszínsüllyesztést okozó hatását. 

A területet számos vető szabdalta, ezek kibúvása mentén vetőmozgások 

károsították az ott elhelyezkedő lakóépületeket. Geomechanikai módszerrel ki 

lehetett mutatni a felszínmozgások okait, lehetett számítani a felszínmozgásokat. A 

templom is megsüllyedt a rajta elhelyezkedő állandó geodéziai ponttal együtt. Ezek 

a felszínmozgások okukat tekintve a visontai külfejtés környéki 

felszínmozgásokkal voltak hasonlóak. 

Többször vizsgáltam (1988, 2004-2007) tervezett szivattyús energiatározókat 

(SZET), azok földalatti létesítményeit, nagyméretű kamráit, gépházait, alagútjait. A 

szivattyús energiatározók a villamosenergia-ellátás üzembiztonságának és 

gazdaságosságának javítását szolgálják. A szivattyús energiatározó tulajdonképpen 

kettős működésű vízierőmű. Töltési üzemmódban vizet szivattyúz egy alsó 

víztározóból a felsőbe, majd a felső víztározóból csúcs fogyasztási időszakban 

55


lezúduló víztömeg turbinákat működtetve villamos energiát termel. A szivattyús 

energiatározók telepítésében elsődlegesen meghatározóak a topográfiai adottságok 

és a szükséges víztömeg rendelkezésre állása. A két víztározó között létrehozható 

esés nagymértékben befolyásolja a létesítés költségeit, a 300-350 m-nél nagyobb 

szintkülönbségre érdemes koncentrálni. 

Hazánkban az 1980-as évek végén a Dunakanyarban Visegrád és Dömös 

között Nagymaros közelében terveztek ilyen erőművet, amely prédikálószéki 

szivattyús energiatározóként vált közismertté. A kiviteli terv szinten megtervezett 

létesítményt aztán a nagymarosi vízlépcsővel együtt a politika elsodorta. 

A prédikálószéki szivattyús energiatározó felső víztározója (8,6 millió m 3 ) a 

Keserű-hegyen a Dunától 3 km-re épült volna, az alsó víztározó maga a Duna, a 

szintkülönbség 510-520 m. A víz-alagutak belső átmérője 3,5-6,4 m, a gépház 126 

m hosszú, 18 m széles, 38,3 m magas, a csillapító akna 15 m átmérőjű, 75 m 

magasságú. 

Annak idején ezeknek a nagyszelvényű földalatti létesítményeknek az 

állékonyságát, biztosítását, tervezett vízszigetelését vizsgáltam. Itt nemcsak a 

kőzetnyomást, hanem a változó víznyomásokat is figyelembe kellett venni az 

állékonyság ellenőrzése során. 

A földalatti létesítményeket befogadó kőzetek uralkodóan erősen repedezett 

tufák és agglomerátumok kis nyomószilárdsággal (10-35 MPa). Ezért aztán a 

kiviteli terveket illetően számos negatív észrevételt voltam kénytelen tenni. Az 

alagutak tervezett biztosítása kőzetcsavar, lőttbeton, monolit beton, acél bélelés 

volt. 

A szivattyús energiatározók alsó tározótere lehet vízfolyás vagy tó, de 

sokszor kiépítést, vízzáró gát megépítését kívánja. A felső víztároló megépítése 

különösen kényes feladat, hiszen több millió m 3 vizet kell tudni biztonságosan 

tárolni. A prédikálószéki SZET felső tározójának gátmagasságát 35 m-re tervezték 

kőhányás töltéstípussal. A gát talpszélessége mintegy 100 m. 

A 2000-es években aztán még Vasason, Simán, Pakson, Verőcén vizsgáltam 

szivattyús energiatározók telephelyeit a kőzetkörnyezet, a földalatti létesítmények, 

a földrengés-veszély és a víztározók gátjainak állékonysága szempontjából. Az 

előzetes tervekkel kapcsolatban számos negatív észrevételt tettem, azonban ma 

nem fenyeget az a veszély, hogy bármelyik telephely a megvalósulás közelébe 

kerülhetne. 

1995-2008 között igen sok munkám adódott Pécsett a Mecseki szénbányák 

jogutódjánál a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt-nél, amely a bányabezárások 

után a felhagyott lefejtett területekhez kapcsolódó bányakár ügyeket kezelte. 

Ezekből a fent jelzett időszakban bőven volt. Tudni kell, hogy nemcsak a 

bányanyitással, a bányaműveléssel ok-okozati összefüggésben álló károsodások a 

bányakárok, hanem a bányabezárással összefüggő károk is azok. 

56



Pécsbányatelepen ill. Pécs-Mecsekszabolcs bányatelken Széchenyi akna 

bezárása után 1995-től kezdődően igen sok épületkár bejelentés érkezett az Rt-hez. 

Annak idején a bányatelkeket nagyobb határszögekkel jelölték ki. A lefejtés 

előrehaladásával, az egyre nagyobb lefejtett össztelepvastagság miatt csökkenő 

határszög a süllyedési horpa határvonalát sok helyen, különösen dőlésben lefelé 

jóval a bányatelken kívül alakította ki, ahol nem volt érvényben építési tilalom. Így 

ezek a területek – a süllyedési horpán belül – beépültek. Másrészt – nem tudni 

miért – Pécsbányatelep lakóépületei korábban aláfejtett területen létesültek. Így 

aztán a Pécs-Mecsekszabolcsi süllyedési horpán belül több száz ( 400) lakóépület 

helyezkedett el. 

Korábban Pécs-Mecsekszabolcs bányatelken (Széchenyi és István-akna 

területe) a kialakult süllyedési horpa határvonalára merőleges mérési vonalakon (6 

db) rendszeresen mérték (szintezték) a süllyedéseket. A süllyedések lecsillapodtak, 

ezért a bányabezárások után ezeket a méréseket abbahagyták. 

A tömeges épületkár bejelentések miatt aztán a 6 db mérési vonalon 

újrakezdték a szintezéseket. Németh József korábbi főbányamérő – aki korábban a 

süllyedéseket mérte – megdöbbenve tapasztalta, hogy a felszín emelkedik! A 

többszöri ellenőrző mérés is felszínemelkedéseket mutatott. Magyarországon ilyen 

jelenség a korábbiakban nem fordult elő. Én kaptam a feladatot, hogy derítsem ki a 

jelenség okait, prognosztizáljam a felszínemelkedések várható mértékét és időbeli 

lefolyását és a várható következményeket (1998). 

Sikerült kimutatni, hogy a jelenség oka a lefejtett területen több telep 

lefejtése után képződött igen vastag ( 250 m) omlásos-repedékes kőzettartomány 

feltelése bányavízzel, a repedésvíznyomás kialakulása ill. megnövekedése. A 

Széchenyi aknai vízemelés megszüntetésével (1992) a bányavíz visszatöltődése 

folyamat kezdődött el és a vízszint rövid idő alatt gyorsan 450 m-t emelkedett. A 

felszínemelkedés a lazult kőzettartomány vastagságával és a bánya vízszint 

emelkedésével arányos-prognózis szerint a területen max. 12 cm-t ér el. A 

felszínemelkedés mérések később visszaigazolták ezt a mértéket. 

Ez a jelenség mindegyik korábban vizet emelő bezárt bányánál végbemegy, 

de általában nem vehető észre. Ugyanis a magyar szénbányászatban a fellazult 

kőzettartományok vastagsága mintegy ötöde, a bányavízszint emelkedés mintegy 

fele, harmada a Széchenyi aknainak. Ezért a felszínemelkedés mintegy 

tizedrésznyi, 1 cm körüli érték, amelynek nincs hatása a felszínen. 

Pécs-Mecsekszabolcs bányatelken aztán mintegy 400 lakóházat jártam be és 

készítettem egyenként bányakár szakvéleményt a Mecseki Bányavagyonhasznosító 

Rt megbízásából. 

Továbbá Mecsekszabolcs mélyebben fekvő részein a süllyedési horpa 

határvonalán kívül a lakóházakban elvizesedési problémák jelentkeztek (1998). 

57


Történt ugyanis, hogy Mecsekszabolcs határában korábban üzemelő légaknát 

betömedékelték. Ez a légakna évtizedekig csapolta a felszín alatti réteg- ill. 

talajvíztárolót. A légakna betömedékelésével a vízmegcsapolás megszűnt és az 

István-aknák felől áramló vizek megemelték a talajvízszintet Mecsekszabolcson a 

csapadékban szegény időszak ellenére. A területen a korábbi mélyen fekvő 

talajvízszintre tekintettel bátran építettek alápincézett lakóépületeket. Ezek a 

pincék aztán a megemelkedő talajvízszint miatt sok helyen elárasztódtak vízzel, a 

lakóházak nedvesedtek. Az MBVHRT elismerte a bányakárt és megbízott az 

épületenkénti bányakárhányad megállapításával. Ez mintegy 100 szakvéleményt 

jelentett. 

Pécsbányatelep (Karolina-külfejtés mellett) is Pécs-Mecsekszabolcs 

bányateleken belül van, itt bonyolultabb volt a helyzet. Ugyanis Karolina külfejtést 

akkor a Pécsi Erőmű Rt üzemeltette. A külfejtésben lazító robbantásokat végeztek 

szeizmikus méréses ellenőrzés mellett. Egy idő után mégis megjelentek a telepen a 

lakóházakon a jellegzetes szeizmikus károk annak ellenére, hogy az egyes 

robbantásokhoz kapcsolódó szeizmikus mérések még megengedhető rezgési 

sebességeket mutattak. Ennek a jelenségnek a vizsgálatával a PERT bízott meg. 

Kimutatható volt, hogy az épületkárokat a minden nap ismétlődő 

robbantások összhatása okozza, kifáradásos törést előidézve az épületeknél. A 

mechanizmus hasonló a járműforgalom által előidézett rezgéskárokhoz. Itt az 

egyszeri hatás ugyan kicsi, de az igen sokszori ismétlődés kifáradásos töréskárt 

okoz. A probléma újszerű megközelítését a PERT elfogadta és így a Cég bányakár 

költséget fizetett szakvéleményeim alapján az ott lakóknak. 

Pécsbányatelepen épületenként kellett megállapítanom a két Cég (PERT, 

MBVHRT) részére a bányakár költség-hányadot a különböző avultságú, öreg 

lakóépületeknél (1995-2000). 

Mindezeken kívül Komlón Zobák aknák (akkor már a PERT üzemeltette) 

mellett a domboldalon fekvő lakótelepen (Zobák-Gesztenyés) keletkeztek 

tömegesen kisebb mértékű épületkárosodások. Ezek szakértése is a feladatom lett. 

Szerencsére a lakótelepen korábban mérési pontokat helyeztek el, amelyeket 

rendszeresen szinteztek. A domboldalon talajmechanikai fúrásokat mélyítettünk, 

megállapítottuk a talajvízszint helyzetét, a talajminták laboratóriumi vizsgálatait 

elvégeztük. Megállapítható volt, hogy az épületalapozások mélységében 

térfogatváltozó tulajdonságú alapozási talaj húzódik. Továbbá megállapítható volt, 

hogy az agyagrétegek vékony homokrétegekkel átszőttek, így a domboldal kúszáscsúszásveszélyes. 

A hosszú ideje végzett szintezések egyrészt azt mutatták, hogy a zobáki 

fejtések által okozott külszíni mozgások nem érték el a vizsgált területet. Másrészt 

mutatták a szintezések a térfogatváltozó agyag pulzáló (süllyedés-emelkedés) 

mozgását. Harmadrészt pedig mutatták a szintezések eredményei a domboldal lassú 

58



csúszását (kúszását). Ezek után nyugodt szívvel ki lehetett jelenteni, hogy a 

bejelentett épületkárok nem bányakárok. 

Ezen a területen több víznyomócső-törés is okozott felszínmozgásos 

épületkárokat. A későn felfedezett csőtörésekkor a meredek felszín alatt a 

homokerek-ben a völgy felé szivárgó víz átáztatta a vastag agyagréteget, az agyag 

duzzadását, felszínemelkedést váltott ki. Ezzel drasztikus épületkárokat okozott itt 

a csőtörés. 

Vizsgálataim tárgyát képezte (PERT megbízás) Karolina külfejtés vízemelési 

kapacitásának kérdése. A Karolina külfejtés Széchenyi-akna szomszédságában 

üzemelt. Korábban minimális vízemelési kapacitásra volt szükség a külfejtésben. A 

külfejtési munkagödör mélyülésével, a bányavíz visszatöltődés előrehaladásával 

aztán ugrásszerűen megnövekedett a szükséges vízemelési kapacitás. A szükséges 

vízemelés prognosztizálására kértek fel ebben a témában. 

Igen sokat foglalkoztam a PERT megbízásából a Karolina-külfejtés 

szomszédságában tervezett Nagybányaréti-külfejtéssel, amely aztán 

környezetvédelmi okok miatt nem valósult meg. A Nagybányaréti-külfejtés 

megnyitása megoldotta volna a Karolina-külfejtés rekultivációját, mert az ott 

letakarított fedükőzeteket a Karolina-gödörben lehetett volna elhelyezni. Azóta is 

megoldatlan a Karolina-külfejtés rekultivációja. 

A PERT megbízásából vizsgáltam továbbá a komlói altáró alagút fölötti 

meredek domboldalon álló lakóházak károsodásait (2001-2002). Itt korábban már 

jó néhány bányakár per volt folyamatban olyan „Jézus-Mária” szakértői 

vélemények alapján, amelyek a csilleforgalom rezgéskeltő hatását tekintették 

oknak. Felszíni és alagútbeli rezgésmérésekkel bizonyítottam, hogy ez lehetetlen. 

A domboldal itt is hasonló felépítésű mint Zobák-aknák alatt, a domboldal lassú 

kúszása okozta az épületkárokat. Végül az alagút betömedékelésre került. A 

tömedékelés technológiáját én terveztem. Azóta bányakárigény nincs, 

épületkárosodások természetesen vannak. A PERT-nél végzett munkáimnál dr. 

Nyers József okl. bányamérnök volt hozzáértő partnerem. 

1996-99 időszakban vizsgáltam a Recski Ércbánya Vállalat földalatti 

létesítményeinek (két csaknem 1200 m mélységű akna és akna körüli vágatok) 

műszaki állapotát és a felhagyás esetén várható környezeti hatásokat. Elkészítettem 

az I, II. aknák lezárásának tervét. Ezzel a lezárással (felszínközeli „dugó”) 

elkerülhető volt az aknák betömedékelése, lehetőség van az újranyitásra. 

1996-97 időszakban vizsgáltam az uránbányászatban az un. -vágat 

kőzetkörnyezetét (Bodai Aleurolit). Triaxiális vizsgálatokkal meghatároztuk a 

kőzet hiperbolikus tönkremeneteli határgörbéjét, valamint a kőzetköpeny 

szilárdságát ill. az alkalmazott robbantási technológiát „in situ” szeizmikus 

mérésekkel (komplex mérési eljárás alkalmazása) értékeltem. A Bodai Aleurolit 

59


(nagyszilárdságú agyagkő réteg) fogadná be a mai elképzelések szerint a később 

megépítendő nagy radioaktivitású hulladék-temetőt. 

2003-2004-ben foglalkoztam az üveghutai kutatásokkal, gránit mintatestek 

laboratóriumi méréseivel. A telepítési hely repedezett kőzetmasszívumának 

kutatása során alkalmazásra került a ME-módszer is. 2003-ban a Geofizikai 

Tanszék közreműködésével elkészítettük „Az üveghutai felszíni kutatás keretében 

készült „in situ” és laboratóriumi kőzetmechanikai-, geofizikai-mérések, valamint a 

geotechnikai dokumentálás eredményeinek együttes értékelése” (I, II, III, IV.) c. 

kutatási jelentést. Ez a kutatás kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok 

végleges elhelyezésére irányuló programhoz kapcsolódott. Az együttes értékelés 

igen lényeges megállapításokra adott lehetőséget. Pl. a kijelölt telephely gránit 

kőzetteste jelentősen anizotróp, vízszintes irányban mintegy kétszer (2,4) akkora a 

masszívum rugalmassági modulusa, mint függőleges irányban. Ezért a szeizmikus 

sebességek is nagyobbak vízszintes irányban mint függőleges irányban. A közel 

függőleges irányítottságú repedésrendszert a mérésekkel meghatározott nagy 

oldalirányú primer feszültségek összenyomják, ezért a sebességtomográf 

szelvények a repedezettséget nem mutatják. 

7. Az oktatásról 

1965-től folyamatosan oktatok. Az 1965-71 időszakban gyakorlatokat 

vezettem, 1971-76 időszakban pedig több új tantárgy előadásait tartottam és 

gyakorlatait vezettem. 1976-tól a „Geomechanika” c. tantárgy előadásait máig is 

tartom. A geomechanika javaslatomra került be mint új tantárgy az oktatásba, 

tematikájának kidolgozása is rám hárult. 

1979-től, Richter professzor halála után a „Kőzetmechanikabiztosítószerkezetek” 

c. tantárgynak is előadója lettem. A tantárgyat 

„Kőzetmechanika” címmel ma is oktatom. 

Mindkét tantárgy tematikája természetesen jelentősen változott, már csak 

azért is, mert az óraszámuk csökkent. Az újabb és újabb tantervekben ugyanis új 

tantárgyaknak kellett helyet szorítani. Az 5 napos munkarendre való átállás is 

szűkítette a lehetőségeket. Mindig is az ipari igényekhez igazítottuk az oktatott 

ismereteket, ezek pedig nem voltak változatlanok. 

Az 1980-as évek végétől a mélyművelésű szénbányák elkezdődött 

bezárásával új helyzet állt elő az oktatásban is. Csak néhány hallgató választotta 

mélybányászati szakirányt, a külfejtési szakirány viszont népszerűbb lett. Ezért a 

kőzetmechanika-geomechanika témakörökben a bányászati üregek (fejtési vágatok, 

fejtések) és biztosítószerkezetek oktatása szűkült, bővült viszont a nagyszelvényű 

üregek (alagutak, földalatti tárolók) állékonyságának, biztosításának 

(kőzethorgonyos biztosítás) oktatása, továbbá erősödött a külfejtések számára 

fontos geomechanikai témakörök (rézsűk, töltések, víztelenítés hatásai) oktatása. 

60



Fokozatosan bővült a nagyszilárdságú kőzetkörnyezetben elhelyezkedő 

földalatti tárolók (nagyszelvényű üregek) létesítésénél elengedhetetlen 

kőzetrepedezettség minősítés (RQD, Hansági-módszer, GSI), valamint a 

laboratóriumi mérési eredmények redukciója az „in situ” állapotra (Hoek-Brownmódszer, 

ME módszer) oktatása. Fontosabb projekteknél (pl. nukleáris hulladékok 

földalatti elhelyezése) előírás a primer feszültségek „in situ” mérése. Ezért oktatjuk 

a legfontosabb feszültségmérési módszereket, a hidraulikus repesztést és a 

magtúlfúrásos módszert, ezeknek a módszereknek a kőzetmechanikáját. A világban 

elvégzett „in situ” méréseknek köszönhetően 0-5 km mélységintervallumban a 

primer feszültségek mérési eredményei ( v , h, H) szép számmal rendelkezésre 

állnak. Tisztázódtak a primer feszültségeket befolyásoló tényezők (külszín alatti 

mélység, testsűrűség, rugalmassági modulus, tektonika, pórusnyomás, 

hőmérséklet), ezek hatásai, ezért ebben a vonatkozásban is lényegesen változott 

oktatásunk, igen részletesen foglalkozunk ezzel a témakörrel. 

A mélyfúrások állékonyságának, a hidraulikus repesztésnek (olaj- és gázipar) 

alapvető kérdése a primer feszültségállapot. Ezért ennek a problémakörnek 

részletes oktatása kézenfekvő, hiszen az új oktatási rendszerben olaj- és 

gázmérnöki szakirányos hallgatókat is oktatunk. 

A mélyfúrások állékonysági kérdéseinél általános [f( 1 , 2, 3)] 

tönkremeneteli feltételt célszerű alkalmazni (nem a Mohr-féle törési kritériumot), 

mert pontosan kell ismerni a szükséges lyuknyomást az állékonyság biztosításához. 

Biztonságosan meghatározott, nagyobb lyuknyomás hidraulikus kőzettörést 

okozhat és ezzel váratlan gázkitörés előidézője lehet. Ezért az általános 

tönkremeneteli feltételek is helyet kapnak oktatásunkban. 

A korábbiakban a Környezetmérnöki Szak megjelenésével az oktatásban a 

felszínmozgások tématerületei: 

aláfejtett külszín mozgásai, a mozgások időfolyamata, 

a bányászati utómozgások, felszínsüllyedések, felszínemelkedések, 

rétegvíztelenítés előidézte felszínsüllyedések és ezek időfolyamata, 

olaj- és gáztermelés előidézte felszínmozgások és ezek időfolyamata, 

metróépítés előidézte felszínsüllyedések, 

terepmozgások (rétegcsúszás, kúszás-suvadás, rogyás), 

a víztartalom és víznyomás befolyása a terepmozgásoknál, rézsűk, 

töltések tönkremenetelénél, 

a környezetvédelem geotechnikai kérdéseinek programjába illeszkednek. 

Tárgyköreink oktatása az új (bolognai) oktatási rendszerben a BSc képzés 

keretében 

61


Geomechanika 

Kőzetmechanika 

Geomechanika, geotechnika 

tantárgyakban valósul meg egy-egy félévben. 

A Geomechanikát a Műszaki földtudományi alapszak összes szakiránya: 

Bánya- és Geotechnikai szakirány 

Nyersanyagelőkészítési szakirány 

Olaj- és Gázmérnöki szakirány 

Földtudományi szakirány 

hallgatja. 

A Kőzetmechanikát a Műszaki földtudományi alapszak Bánya- és 

Geotechnikai szakiránya hallgatja. 

A Geomechanika, geotechnika c. tantárgyat a Környezetmérnöki alapszak 

hallgatói hallgatják. 

A szakirányokat egy-egy félévben oktatjuk a Bánya- és Geotechnikai 

szakirány kivételével, ahol 2 szemeszterben folyik a képzés. 

Jelenleg mindhárom tantárgy előadásait tartom. A kőzetmechanika-geomechanika, 

geomechanika-geotechnika oktatásának tematikái mára 

kikristályosodtak, a sok kutatott, szakvéleményezett téma általánosítva az oktatásba 

bekerült. Azt gondolom, valamennyire megvalósult az oktatás-kutatás sokat 

emlegetett egysége. 

8. Összegezés 

70 éves korban már érdemes áttekinteni, összegezni a korábbi tevékenységet. 

Azt gondolom ezt a középiskolával kell kezdenem. Igen jó középiskolába 

(Villamosipari Technikum, Miskolc) jártam, ahol egyetemi tankönyvekből is 

tanultunk. Itt kitűnő matematikai, fizikai képzést kaptam. Az egyetemen (NME) 

aztán nagy óraszámban, több félévben igen alapos alapképzésben (matematika, 

mechanika, fizika) részesültem. A patinás múltú Bányamérnöki Karon a szakmai 

tárgyakat nemzetközi hírű professzoroktól hallgattam magas színvonalon. Én sem 

tudok mást mondani, mint amit már sokan mondtak – az iskola, az Alma Mater 

meghatározó jelentőségű egy pályafutás kezdetében. A kezdet pedig döntő 

jelentőségű. 

Szerencsés voltam, hogy végzett okl. bányaművelőmérnökként a 

Bányaműveléstani Tanszéken kezdhettem dolgozni (1965). Itt Zambó és Richter 

professzorok szárnyai alá kerültem, akik a szakma kiválóságai voltak. 

Jó döntésem volt, hogy a „Kőzetmechanika-biztosítószerkezetek” témakört 

választottam Richter professzor irányításával. A „hely szelleme” aztán engem is 

magával ragadott. Talán ennek köszönhető, hogy 1967-ben már egyetemi 

62



doktorátust szereztem és szakcikkekkel, előadásokkal, szakvéleményekkel hamar 

bekapcsolódtam a bányamérnök-társadalom szakmai-tudományos életébe. Nem is 

tehettem mást, mert a környezetem erre inspirált. 

Fiatal mérnökként – úgy éreztem – jó rajtot vettem, elhatároztam, hogy 

egyetemi pályafutást építek. Az előrehaladásnak a minél eredményesebb, elhivatott 

tudományos munka és annak dokumentálása volt az egyik kulcsa. Ez rajtam múlt, 

több minden viszont nem. A kutatómunka nem fárasztott, nem is tekintettem 

munkának, hanem inkább hobbynak. 

A kutatási eredményeket, amelyek idővel szépen szaporodtak azonnal 

beépítettem az általam oktatott tantárgyakba (1971-), majd 1976-ra kialakítottam 

egy új tárgy a „Geomechanika” tematikáját. 1977-ben egyetemi docensi kinevezést 

kaptam, sokáig a legfiatalabb docens voltam a Karon. 

A geomechanika alkalmazása szélesebbre tárta a vizsgálható problémák 

körét, alkalmazásával tovább szaporodtak a kutatási területek és az eredmények. 

1979-ben Richter professzor halála miatt át kellett vennem a 

„Kőzetmechanika-biztosítószerkezetek” előadásait. Korábban a tananyag főleg a 

feladatok rugalmas megközelítéséről szólt. Ezt elkezdtem átalakítani, a képlékeny 

kőzetállapot kiterjedtebb tárgyalásával. Képlékeny, vagy képlékennyé váló 

kőzetkörnyezetben az üregeket mindig biztosítani szükséges, ezért az 

üregbiztosítószerkezetek tervezési témakör is fejlődésnek indult. Az 1980-as évek 

elejétől kezdve már számos vágatbiztosítási problémát vizsgálhattam sikerrel 

különböző bányaüzemekben. Ezek eredményei is általánosítva azonnal bekerültek 

az oktatásba. 

1987-ben a műszaki tudományok doktora és a Bányamérnöki Kar dékánja 

lettem. A Kar nagydoktorai között sokáig én voltam a legfiatalabb, de a dékánok 

között is. 7 évig voltam dékán. Ebben az időszakban is megtartottam előadásaimat 

és nem álltam le a kutató munkával sem. (Ezt láttam Zambó professzornál, aki 

rektorként oktatott és kutatott.) 

A dékáni időszakban az oktatás mellett az oktatásszervezés irányítása volt 

az egyik kiemelt, fontos feladatom, hiszen a leépülő szilárdásványbányászat miatt 

az oktatási profilunkat sürgősen, jelentősen át kellett alakítani. Új szakokat 

alapítottunk, a régieket is átalakítottuk. Ebben a munkában két dékánhelyettesem, 

dr. Jambrik Rozália és dr. Bőhm József nagyban segítségemre voltak. Az ő lelkes, 

szakszerű segítségük nélkül nem lehettünk volna ilyen rövid idő (1990-94) alatt 

eredményesek. 

1988-ban egyetemi tanári kinevezést kaptam. A Kar egyetemi tanárai között 

sokáig én voltam a legfiatalabb. A „legfiatalabb” korszakok aztán mára már köddé 

váltak, de jó rájuk visszaemlékezni. 

63


Az 1990-es évek közepétől a szilárdásványbányászat leépülése ellenére 

bővült szakvéleményezési tevékenységem, szélesedett a tárgykör. A 

„kőzetmechanika-biztosítószerkezetek”, „geomechanika”, „kőzetmozgásokbányakárok” 

tárgykörein túl a „geotechnika” és a „mérnökgeológia” egyes 

fejezetei is helyet kaptak a vizsgált gyakorlati problémák megoldásánál. 

Ez tette lehetővé, hogy mindhárom oktatott tantárgyam (Geomechanika, 

Kőzetmechanika, Geomechanika-geotechnika) szinte mindegyik tárgykörében 

gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezem. 

Végül is milyen tényezők határozták meg pályámat? Az Alma Mater, az a 

szerencse, hogy a Bányaműveléstani Tanszékre kerültem, a nagy professzorok 

(Zambó, Richter) kisugárzása, szakmaszeretet, kreativitás, elhivatottság, jó 

döntések, kitartás, következetesség, nem utolsó sorban kiegyensúlyozott családi 

háttér. Ennyi. 

64


A MECSEKI SZÉNBÁNYÁK ÉS A MISKOLCI EGYETEM 

KAPCSOLATA DR. SOMOSVÁRI ZSOLT 

TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA TÜKRÉBEN 

Dr. Nyers József 

okl. bányamérnök, okl. munkavédelmi szakmérnök 

nyersj@pannonpower.hu 

Dr. Turza István 

okl. bányamérnök 

1. Meredek telepek fejtései felett kialakult süllyedési horpák 

kőzetmechnikai sajátosságai 

A tanszéken 1965. évben indult aláfejtett fedüösszlet mozgásainak kutatása 

és a témában megjelenő első mechanikai modellezéssel foglalkozó cikkek a 

Mecseki Szénbányák Bányamérési Osztályának akkori vezetőjének (dr. Ormos 

Károly) figyelmét is felkeltette. Felkérte a tanszéket dőlt telepeknél alkalmazható 

mechanikai modell illetve számítási módszer kidolgozására. A kutatási program 

eredményeként 1971. májusában megvalósult az „Aláfejtett fedüösszlet 

mozgásmezejének meghatározása dőlt településnél” c. összefoglaló jelentés. 

A kőzetmozgások-bányakárok témakörben további jelentős feladatokat oldottak 

meg:, 

- István I-II. akna védőpillér csökkentésének várható külszíni hatásai, 

- Kossuth I-II. aknák várható mozgásainak meghatározása, 

- Zobák diagonális-akna pillérében történő művelés lehetőségének 

vizsgálata, 

- Kossuth IV. akna várható mozgásainak vizsgálata, 

- István III. akna telepítésének kőzetmechanikai kritériumai, 

- Rücker-akna védőpillére mellett tervezett fejtések hatása az aknára és az 

aknaudvari létesítményekre, 

- Zobák diagonális-akna várható elferdülése, 

- Béta bányaüzem X. szintje fölötti szénvagyon tervezett leművelésének 

kőzetmechanikai vizsgálata. 

65

Dr. Nyers József – Dr. Turza István 

1977-ben a Mecseki Szénbányák rendezte a XVI. Bányamérési Konferenciát, 

ahol dr. Somosvári Zsolt professzor ismertette a meredek telepek fejtései felett 

kialakuló mozgásmezők kutatására, leírására irányuló – gyakorlatban is 

hasznosítható – eredményeit. Ezzel összefüggésben a vizsgálati eredmények tömör 

összefoglalását ismertetjük: többnyire a kutató gondolatmenetét, jelöléseit, 

fogalmazását követve. Ennek megfelelően: 

- Mint ismeretes, az egyes kőzetrétegek anizotróp anyagok. Kijelölhető két 

anizotrópiai főirány: egyik irány a rétegsorok normálisa, a másik a 

rétegsíkokkal párhuzamos tetszőleges irány. 

- Szintes és közel szintes településnél a fő anizotrópiai irányok és a 

feszültségi főirányok is függőleges-vízszintes orientációjúak, tehát 

egybeesnek, anizotrópiai torzítást nem okoznak, szimmetrikus a 

mozgásmező. 

- Dőlt település esetén a fő anizotrópiai irányok, továbbá a feszültségi 

főirányok sem függőleges-vízszintes orientációnak és igen lényeges, 

hogy a főirányok nem esnek egybe. Fejtések felett kialakult mozgásmező 

torzul: egyrészt az anizotrópia, másrészt a fejtés mélységkülönbsége 

torzító hatásai miatt. A valóságban a két hatás eredménye jelenik meg 

aszimmetrikus mozgásmező formájában. 

Megjegyzés: Mérési eredményeink szinkronban voltak a kőzetmechanikai 

elvekkel, tehát nem arról van szó, hogy dőlt telepek esetében elegendő 

egy-egy paraméter értékét módosítani (telepdőlés). 

A vázolt elvek bázisán a külszín olyan különleges határfelületként kezelhető, 

melynek mozgására vonatkozóan nagyszámú, megbízható mérési eredmények 

állnak rendelkezésre, továbbá a mechanikai kerületi feltételek adottak. A kutatási 

eredmények alapján minden lényeges jelenségre magyarázatot kaptunk, még 

azokra is, melyeket ún. „mecseki külünlegességnek” véltünk. A süllyedések és a 

vízszintes elmozdulások meghatározhatók – derékszögű, vagy poláris 

koordinátarendszerben – kőzetmechanikai alapokon, a fedüösszletre és 

természetesen a bányaművelésre jellemző; alábbi paraméterek ismeretében: 

– térfogatsúly a – süllyedési tényező 

E – rugalmassági modulus 

– tömedékelési hatásfok 

m – Poisson-féle szám 

k – kőzetparaméter (k=6-10) 

– telepdőlés S – elhanyagolható süllyedés 

elfogadott értéke 

M – lefejtett telepvastagság 

66

A Mecseki Szénbányák és a Miskolci Egyetem kapcsolata Dr. Somosvári Zsolt tudományos 

munkásság a tükrében 

Szintes telep művelése felett a szimmetrikus mozgásmező következtében a 

külszínen szimmetrikus horpa, dőlt telep művelésekor a torzult mozgásmező miatt 

asszimmetrikus horpa jön létre. A folyamatos tárgyalás érdekében megadjuk a 

süllyedési horpa karakterisztikus ismérveit: 

S o – maximális süllyedés nagysága 

S o = aM, a = 0,82 (megalapozott mérési adat); 

X – maximális süllyedési ponton áthaladó, csapásirányú vizsgálati irány, X=0 

pont az origó, a maximális süllyedés helye; 

i – a süllyedési horpa inflexiós pontjának távolsága az origótól, 

S(x) – süllyedés az x-abszciszájú pontban, 

H(x) – S’(x) lehajlás 

g (x) – S’’(x) görbület 

R(x) – görbület sugár, a görbület reciproka 

U(x) – csúszás, vízszintes elmozdulás 

(x) – deformáció, torzulás 

A süllyedés, lehajlás…stb. mozgáselemek meghatározására szolgáló 

hatásfüggvényeket – nagy terjedelmük miatt – nem közöljük (megjelentek 

hivatalos közleményekben), a lényeges összefüggésekre hívjuk fel a figyelmet. 

a.) 

A maximális süllyedés helye 

A gyakorlatban eltérő vélemények alakultak ki arra nézve, hogy dőlt telep 

művelésekor a maximális süllyedés helye dőlésben lefelé, vagy dőlésben felfelé 

alakul ki a fejtésközéptől számítva. A kőzetmechanikai vizsgálatok kimutatták, 

hogy az anizotrópia dőlésben lefelé, a lefejtett terület szintkülönbsége miatt 

dőlésben felfelé tolódik a süllyedésmaximum helye. 

- Ha a fejtés mélyen van és a leművelt felületszélesség kicsi, (pl. két szint 

közötti) az anizotrópia hatása jobban érvényesül és a maximális 

süllyedés helye dőlésben lefelé alakul ki: István akna 7-es telepi fejtés, 

telepdőlés 30 o . 

- Ha a fejtés nincs nagy mélységben és a lefejtett felület szélessége nagy, 

akkor a szintkülönbség okozta torzító hatás érvényesül jobban, a 

maximális süllyedés helye dőlésben felfelé tolódik el: István akna 23-as 

telepi fejtés, telepdőlés 30 o . 

b.) 

A süllyedési horpa inflexiós pontjának kitüntetett szerepe 

Kőzetmozgás – bányakár gyakorlatban ismeretes, hogy a süllyedési horpa inflexiós 

pontjaiban: 

67


- maximális lehajlások, csúszások lépnek fel; 

- a görbület értéke zérus, a görbületi sugár végtelen nagy; 

- a deformáció előjelet vált, ún. nyomott és húzott zónák alakulnak ki. 

Kőzetmechanikai modellanalízis révén igazolható, hogy a süllyedés folyamatának 

lezárása az adott ismérvek nem elegendők. Értelmezhető az inflexiós pont ún. 

redukált süllyedése: 

S( 

x 

S 

0 

i) 

mely relatív érték a lefejtett terület mértékében (lényegében az idő függvényében) 

adott törvényszerűség szerint változik (csökken). Kimutatható, hogy a 

szakirodalomból ismeretes süllyedési függvények nem tesznek eleget ennek a 

törvényszerűségnek, tehát a folyamatos süllyedés leírására nem alkalmasak. 

Megjegyzés: Mecseki kőzetmozgás-mérési eredmények regressziós analízise révén 

bizonyítható, hogy a törvényszerűség meredek telepek művelése felett kialakuló 

horpákban is fennáll. Ez a felismerés adott alapot arra, hogy a mecseki ún. 

süllyedési típusgörbe paramétereit megbízhatóan meghatározzuk. 

A mérési eredmények igazolták, hogy a csúszás a lehajlással, a deformáció a 

görbülettel arányos: 

U (x) = Kh (x) , illetve E (x) = Kg (x) , ahol a K arányossági tényező egyrészt geometriai 

megfontolásból, másrészt ettől függetlenül kőzetmechanikai elemzésből 

származtatható: 

K 

H 

k 

m 

1 

ahol H, a fejtés feletti kőzetösszlet vastagsága. 

c.) 

A hatásszög kőzetmechanikai meghatározása 

Az intenzív kőzetmozgások miatt aknáink elferdültek, komoly szállítási és 

üzemeltetési problémák jelentkeztek. Az üzemzavarok csökkentése érdekében 

sajátságos műszaki-biztonsági intézkedéseket hoztunk: 

- a ferdetámok támasztó pontjainak rugalmas lekötése; 

- az alsó lapos kötelek excen ikus felfüggesztése, illetve a többletigénybevételt 

elviselő (új) kasok üzembe helyezése; 

- az akna felső szakaszának átbővítése (kör szelvényből ovális 

szelvényre); 

- az akna 1: C arányú ferde továbbmélyítése; 

- az alsó szállító szintek feladása, 

68



- védőpillérek méretezése, a kőzetmozgások rendszere mérése közel 

2OCO állandósított megfigyelési pontokon. 

A védőpillérek méretezésekor ún. határszögekkel dolgoztunk. A határszög 

a fejtés peremét és a külszíni horpa S elhangolható mértékű süllyedési pontját 

összekötő egyenesnek a vízszintessel bezárt szöge, ahol S = (3-4) és a 

szintezési középhiba nagysága. 

A határszög gyakorlati adat, értéke a megadott kőzetmechnikai 

paraméterekkel meghatározható: 

ctg 

1 

0,61 

ln 

k 

0,585aM 

(1 

S 

) 

0,96 

k 

Az összefüggés szerint a határszög érzékenyen függ a lefejtett telep 

vastagságától, továbbá az ismételt aláfejtések miatt a fedüöszlet egyre 

„lágyabbnak” minősül, tehát a határszög értéke változóan csökken. Például: M=2,5 

m, k=10, =61 o ; illetve M=25 m, k=6, =32 o . Dőlésben lefelé mértünk =28 o 

határszöget is, mely érték számítással is meghatározható. 

Kőzetmechanikai vizsgálatokkal alátámasztható az a mecseki sajátosság is, 

mely szerint a fekükőzetek is mozgásba jönnek. Ennek ismeretében történt István 

III. akna telepítési helyének meghatározása is. Kossuth I. és II. aknák 

védőpillérének lefejtéséhez mélyített Kossuth IV. akna telepítése egyrészt a 

Kossuth-bányai, másrészt a Zobák-bányai fejtések hatásainak kőzetmechanikai 

elemzése révén történt. 

d.) 

Ellentmondásos mérési eredmények a süllyedési horpa peremén 

A XVI Bányamérési Konferencián beszámoltunk arról, hogy a süllyedési horpa 

peremén – nem egy esetben – emelkedéseket mértünk. Négy évig tartó mérési 

program révén beigazolódott, hogy térfogatváltozó külszíni talajokra telepített 

mérési pontok süllyedő-emelkedő, ún. pulzáló mozgást végeznek. Időnként 

ellentmondásos eredményeket is kaptunk, aminek az volt az oka, hogy a szintezési 

alapkő is pulzáló mozgást végzett. (Innen származik a „Mecsekben minden 

mozog” közismert megállapítás). 

Pécsett és Komlón is vannak olyan területek, ahol természetes rézsűcsúszások 

mutathatók ki. Az ide telepített megfigyelési pontok – a bányaműveletektől 

függetlenül – természetes lejtőirányú mozgást végeznek. A lejtőirányú mozgás 

iránya általában nem a maximális süllyedés helye irányába mutat, de észlelhető 

megrongálódásokat okozhat az ott lévő épületeken. 

69


A vektorelemek kvantitatív ismeretére konkrét épületkár minősítésekor, továbbá 

akkor van szükség, amikor a kőzetmozgás időfolyamatait vizsgáljuk. 

A lehetséges mozgásokat vektorként kezelve az általános D elmozdulási vektor 

három vektor eredője: 

 

D W( S, 

U) 

L P , ahol: 

W – vektor a maximális süllyedés helye felé mutat, az S süllyedési, illetve U 

csúszáselemei a bányaműveletekkel ok-okozati összefüggésben lépnek fel a 

kőzetmozgások definiálható befejezéséig; 

L – természetes lejtőirányú mozgás vektora (süllyedés, csúszás); 

P 

– a pulzáló mozgás vektora (emelkedő, süllyedő mozgási szakaszok). A 

vektorelemek kvantitatív ismertetése konkrét épületkár minősítésekor, továbbá 

akkor van szükség: 

amikor a kőzetmozgás időfolyamatait vizsgáljuk. Az időfolyamatokhoz rendelhető 

időtartamok: 

T a – a bányaműveletek aktív időtartama, 

T o – a mozgáskifutás időtartama, 

T – a főmozgások időtartama, 

T U – az utómozgások időtartama, mely csillapodási és konszolidációs szakaszokra 

bontható. 

A főmozgások T időtartama az a pontmozgási időszakasz, melynek az elején és a 

végén a mozgás értéke a μ szintezési középhiba nagyságával azonos. Azt a 

pontmozgási időszakaszt, amíg a bányaműveletek leállításától számítva a mozgás 

nagysága először éri el – (megbízhatóan!) – a μ szintezési középhiba értékét, az 

utómozgások T U időtartamának nevezik. Az időtartamok között a következő 

triviális összefüggés áll fenn: 

T 

a 

T 

U 

Az összefüggés leglényegesebb eleme a T U időtartam, melynek ismeretében 

lehet nyilatkozni: 

- Adott épületkár és a bányaműveletek között van-e ok-okozati 

összefüggés? 

- A bányatelek mikor törölhető az ingatlan-nyilvántartásból? 

T 

T 0 

70



Ismeretes, hogy a szélsőségesen kedvezőtlen bányaföldtani adottságokkal 

rendelkező, halmozottan veszélyes széntelepeket nem tudtuk gazdaságosan 

leművelni, a szénbányákat bezártuk, de a bányatelkeket még nem töröltük az 

ingatlan-nyilvántartásból. 

2. Szén- és gázkitörésveszély 

A mecseki medencében folytatott bányászatot sok természeti tényező 

nehezítette, amelyek egyik legsúlyosabbika a váratlan szén- és gázkitörésveszély 

volt. Felismerése, előrejelzése illetve ellene való védekezés komoly erőpróbája volt 

a bányászoknak. 

A Mecseki Szénbányászatban 1894. december 12-én következett be az első 

kitörés. Az 1800-as években, de még az 1900-as évek elején sem volt a tudomány 

abban a helyzetben, hogy reális elképzelések alakulhattak volna ki a kitörések 

keletkezését illetően. Csak az 1950-es évektől kezdődően adtak a kutatók többékevésbé 

elfogadható magyarázatokat a kitörések okára. 

A kitörés-problémán belül a kitörések keletkezésének folyamatai a kitörések 

létrejöttének mechanizmusa alapvető fontosságú volt, mert csak ennek ismeretében 

fogalmazódott meg a kitörések feltételei, oldható meg a kitörések prognosztizálása 

és így hatékony védekezési módszerek voltak kialakíthatók. A kitörések 

keletkezése alapvetően közetmechanikai-geomechanikai folyamat. Ennek a 

folyamatnak az elméleti tisztázása, új kutató módszer indult a kitörések okainak 

feltátására. Ezen új vizsgálati módszer lehetővé tette a szén-gáz, homokkő-gáz és 

só-gáz kitörésekre egyaránt érvényes új kitöréselmélet megfogalmazását, a 

kitörésveszély alapvető összefüggéseinek – gyakorlat igényei kielégítő pontosságú 

– leírását. Az alábbiakban a vizsgálati módszer főjellemzőit mutatják be, dr. 

Somosvári Zsolt szakirodalmi munkásságának alapján: 

A vizsgálat során figyelembe vette, hogy a gáztároló gázdús kőzet két fázisú, 

a szilár- és gázfázis több vonatkozásban és kölcsönhatásban – mechanikai-, 

termikus – áll egymással. 

Tapasztalat szerinti több fajta kőzet többféle gázzal kitörést szenvedhet, a 

kémiai kölcsönhatást kizárta a vizsgálatok sorából. Ennek a felmérésnek az alapján 

a valóság gáztároló gázdús kőzetét teherviselő kőzetgáz rendszernek tekintette, és a 

rendszer szilárd- és gázfázisának egymásra hatását mechanikai és termikus 

kölcsönhatását tette vizsgálat tárgyává valóságos bányaművelési körülmények 

mellett. 

A kitörések keletkezésének vizsgálatánál – figyelemmel arra, hogy többfajta 

kőzet szenvedhet kitörést – eltekintett a kőzetanyag fajtáitól, és csak különböző 

kőzetek közös vonását vette figyelembe, nevezetesen azt, hogy a kőzetet porózus 

71


anyagok. Nem utolsósorban lényeges jellemzője volt a vizsgálati módszernek, 

hogy az elméleti vizsgálatokat mindig valóságos bányászati kőzet-gáz környezet és 

az üreg körülményei összességének figyelembevételével végezte. 

Laboratóriumi körülmények között a mecseki szenek gáznyomásos térben 

történő egytengelyű nyomószilárdság vizsgálatok végzése kimutatta – az elmélettel 

összhangban - hogy a gáznyomás növekedése jelentősen csökkenti a szilárdságot. 

Az geomechanikai kitöréselmélet lehetővé tette az alkalmazott védekezési 

eljárások értékelését. Kimutatta, hogy a mecseki szénbányák körülményei között 

fejtésekben miért nem következnek be kőzet- és gázkitörések, vágathomlokon és 

aknatalpon viszont bekövetkeznek. 

Az elméleti vizsgálatokat laboratóriumi mérések és üzemi kísérletekkel 

egészítette ki, melyek eredményei a mecseki szénbányák szén-gázkitörések elleni 

védekezések fejlesztését szolgálta. 

Ebben a témában kiemelt feladat volt, a több telep lefejtésével együtt járó 

regionális föléfejtési hatások értékelése, a vonatkozó hatósági előírások 

felülvizsgálata, a hatósági szabályozástól való eltérés lehetőségeinek vizsgálata, új 

minősítő eljárás kezdeményezése, végül az új eljárás kísérleti alkalmazása idején 

szükséges mérési eljárások eredményeinek értékelése ( Szakértői tanulmány 1993. 

december). 

Az előző témakörhöz kapcsolódóan készített szakértői tanulmányok (1996. 

október, 1997. október) a védőtelepes művelés hatásmechanizmusát, illetve a 

védett zónák kiterjedését vizsgálta különböző esetekben. Ezen feladat kidolgozása 

a vágatos szénomlasztásos fejtések gazdaságosabb leművelését tette lehetővé. 

3. Épületkár-bányakár tárgykörben készült szakértői tanulmányok 

Az 1993-as bánya-erőmű integrációkor a Pannon Hőerőmű Zrt. (akkor nevén 

Pécsi Erőmű Rt.) kormányhatározat alapján lett a szénkitermelésre alkalmas 

külfejtéses- és a Zobák-akna mélyműveléses bányatelkek bányászati jogosítottja. 

A „Pécs-Mecsekszabolcs” bányatelken lévő mélyműveléses bányaüzemek 

bezárásával a bányavíz emelés megszüntetésével a föld alatti bányaüregek, 

továbbá az omlásos-repedékes kőzettartományok feltöltődnek vízzel. Ez a bányavíz 

feltöltődési folyamat volt az oka, hogy a fedő bányatelken üzemelő Karolina 

külfejtésben egyre nagyobb kapacitásokat kellet igénybe venni. Felvetődött a 

kérdés, hogy a környezetben nem veszélyezteti-e a bányagödör egyes helyein igen 

magas generálrézsűinek állékonyságát. A 2000. év márciusában készült szakértői 

tanulmány ezen problémára adott választ a szükséges intézkedések megadásával. 

A Vasas É-i külfejtés felhagyása a jóváhagyott műszaki üzemi terv szerint 

csak később a Karolina külfejtés bezárását követően kerül sorra. Figyelemmel arra, 

hogy a külfejtés Ny-i rézsűjében a művelés során kisebb rézsűmozgásokat 

tapasztaltunk és a rekultiváció későbbi időszakra tolódik, megbíztuk a GeoConsult 

72



’95 Mérnöki Iroda Kft.-t szakértői tanulmány elkészítésére (2005. május). A 

tanulmány választ adott a felhagyott Vasas É-i külfejtés rézsűi hosszú távú 

állékonyság biztonságára és javaslatot tett a szükséges beavatkozásokra. 

Az integráció során az Erőmű társaság szerződésben rögzített tételekben és 

összeghatárig – átvállalta az integrációt megelőző bányászati tevékenységből 

adódó bányakár körébe tartozó költségeket továbbá a bányák saját működtetése 

során keletkezett és a működés befejezését követően felmerülő bányakár 

kötelezettségek rendezését. 

A bányászati tevékenység biztonságának növelését szolgáló lépés volt a 

bányászatról szóló 1960. évi III. törvény hatályba helyezése, amely a 

bányaművelés által okozott károk megelőzésével és elhárításával kapcsolatban a 

42. és 43. §-okban tartalmazott rendelkezéseket. A törvény elrendelte „a 

bányakárok megtérítésének módját, a Minisztertanács szabályozza”. A törvény 

végrehajtási rendelete a következőket írta elő: 

„A szabályszerűen folytatott bányászati tevékenység során keletkezett bányakár 

megtérítése – amennyiben annak megelőzése, elhárítása, illetve csökkentése 

érdekében a vállalat a szükséges intézkedéseket megtette – nem ronthatja a 

bányavállalt gazdasági eredményét.” 

A részletes szabályokat a 108/1969. (P.K.18) PM-OT-NIM sz. utasítás 

tartalmazta. Az 1960. évi III. törvény végrehajtásáról rendelkező rendelet 

kimondta, hogy a bányakártalanítási eljárás és per illeték- és költségmentes. Ezen 

rendelkezés alkalmazása oda vezetett, hogy a Mecseki Szénbányák kezdettől fogva 

bányakárként kezelte az épületkárosodásokat a valós okok megállapítása nélkül, 

szinte függetlenül attól, hogy a károsodott épület a valószínűsíthető süllyedési 

horpán belül vagy kívül esett. Az eljárás akadozott, mert a károsultaknak (szinte) 

semennyi pénz nem volt elég, napirenden voltak a bírósági ügyek. 

A rendezési eljárást az 1993. évi XLVIII. bányatörvény hatályon kívül 

helyezte: „a bányavállalkozó a bányakárokat köteles megtéríteni.” 

Az eljárás során : 

- bányász szakértő megállapította a károkozó felelősségi hányadát, 

- építész szakértő felmérte az épületkárt és helyreállítási költségét, 

- a bányavállalkozó pénzben teljesítette kötelezettségét 

Lényeges szemléletváltozást hozott az 1993. évi XLVIII. törvény 

végrehajtása, amely a bányavállalkozót kötelezi a bányakárok megtérítésére. ezen 

törvényi szabályozás ara inspirálta a bányavállalkozót, hogy a témában elismert 

intézményt, szakértőt kérjen fel az épületkárosodások ok-okozati összefüggéseinek 

feltárása. 

73


4. Pécsbánya lakótelep épületkárosodásainak vizsgálata. 

A pécsbányai területen működő két – Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt., 

Pécsi Erőmű Rt. – bányavállalkozót terhelő felelősség szétválasztását nehezítette, 

hogy a „Pécs-Mecsekszabolcs” védnevű bányatelken folytatott mélyszinti 

bányaművelés befejezését követően 1993- évtől a „Pécs-Mecsekszabolcs-Kőszén” 

védnevű fedő bányatelken folyt. 

A külfejtéses bányagödör Pécsbányatelep közvetlen szomszédságban 

helyezkedik el, attól keletre. Ebből következik, hogy számos lakást érintett a 

külfejtéses bányaművelés. A kőzetlazításnál alkalmazott robbantások, a 

lakótelepen áthaladó gépkocsis szállítás környezetterhelést jelentett a lakóknak. A 

területen mélyműveléssel, bányászattal kapcsolatos bányakárok is jelentkeztek, 

melyek állandó környezeti problémát jelentettek a tevékenységet végző és a lakók 

között. 

Az 1993-as bánya-erőmű integrációt követő években jelentős számú 

kártalanítási igényt nyújtottak be. Az előzőekből is látható, hogy a károkat az okok 

szerint szükséges volt szétválasztani a két bányavállalkozó között. Fontos 

feladatnak tekintettük, hogy ezen bányakároknak a megosztásával kapcsolatban 

megállapodást kössünk a mélyműveléses bányatelek jogosítottjával. Célul tűztük 

ki, hogy a kármegállapításoknál egységes elveket alakítsunk ki. Ezen 

tevékenységünket a károsultak megelégedésére végezzük és lehetőleg bírósági 

tárgyalás nélkül állapodjunk meg a károsultakkal a kártérítés mértékében. 

A mélyművelési tevékenységből a külfejtési tevékenységből eredő 

felépítményi bányakárok megítélésének szakértői meghatározása és a felmerült jogi 

problémák rendezése kiemelt feladatként jelentkezett. Ezen feladat megoldásában 

jelentős segítséget jelentett „A mélyművelési és külfejtési tevékenység által 

okozott épületkárok lehetséges elkülönítése a pécsbányai külfejtéstől K-re”című 

szakértői tanulmány (Miskolc, 1995. május) kidolgozása. A vizsgálatokra és a 

felmérésekre a GEOCONSULT Kft-t bíztuk meg. Ezen szakértői tanulmányra 

építve kötöttünk megállapodást a bányakárok rendezésére. A tárgyi témában 

készült további tanulmányok lehetővé tették a két bányavállalkozó közötti 

bányakár-arányok maradéktalan tisztázását, továbbá lehetővé tette az egyedi 

épületkárok elbírálásánál a pontosabb bányakár/nem bányakár meghatározását. 

5. A komlói egykori altáró közelében lévő épületek károsodásával 

kapcsolatosan szakvélemények 

A bánya-erőmű integráció időpontja előtt korábban is számos épület, 

ingatlan károsodásával kapcsolatosan folyt bírósági per. A lakók szakértői 

általában az altáró károsító hatását, az építés, a szénszállítás okozta rezgések és a 

talajtömörödés miatti felszínsüllyedéseket próbálták bizonyítani. Évtizedek óta vita 

74



tárgya volt, hogy az építménykárok kialakulásában mekkora lehetett a bánya 

szerepe, s milyen egyéb okok játszottak még közre az épület károsodások 

megjelenésében. 

A Miskolci Egyetem Geotechnológiai és Térinformatikai Intézet Bányászati 

és Geotechnikai Tanszéke és a GeoConsult ’95 Kft. az előzményeknek megfelelő 

tartalommal a megbízásában a következőket vizsgálta: 

- a tárgyban készült szakvélemények értékelését, 

- a korábbi talajfeltáró geotechnikai és geológiai fúrások, a felszínmozgásés 

bányakár vizsgálatok értékelését, 

- a károkozók feltárásához szükséges újabb mérések, adatok vizsgálatok 

meghatározását, a térfogatváltozó altalajra történő alapozás 

következményeit, szerepét, 

- elemezte a területen korábban bekövetkezett felszín közeli 

talajmozgásokat újabb mérési eredmények és adatok alapján, 

- mély- és sekély szondázást végzett, 

- a csilleforgalom által okozott rezgések mérése, 

- geodéziai mérések és -adatok alapján az épületkárok okainak 

megállapítása. 

A szakértői tanulmányok egyértelműen bizonyítottak, hogy a 2002. évben 

tapasztalt és látható károsodásokban, az újabb repedések kialakulásában az az 

altárónak, a bányának már nincs (nem lehet) szerepe. Az altáró csilleforgalma által 

előidézett rezgések-mérésekkel bizonyítottan sem közvetlenül, sem közvetve nem 

lehettek lényegi okozói az altáró fölötti épületkároknak. 

Az altáró tömedékelésére 2000-ben a Pécsi Erőmű Rt. elkészítette „A Komló 

altáró felhagyásának engedélyezési tervét”. Ezen tervnek alapját képezte „A 

KOMLÓI ALTÁRÓ FELHAGYÁSA” című szakértői tanulmány. A GEOCONSULT ’95 

Kft. olyan tömedékelési hatásfokot írt elő, amely mellett nem következik be a főte 

süllyedése, ami esetleg a felszínen lévő épületek károsodását okozná. A 

legkritikusabb szakasznak az altáró első 1000 m-es szakaszát ítélték, ahova közel 

100%-os hatásfokú tömedékelést javasolt. Felhívta a figyelmet a nyugalmi vízszint 

alakulására és a tömedékelt altáró víztelenítésének szükségességére. 

Az altárót ellenőrzötten betömedékeltük, a vízkivezetést megoldottuk. A 

tömedékelés dinamikus hatása mérések szerint nem idézhetett elő épületkárt. 

Egyértelműen kizárták az altáró, illetve bánya miatt süllyedéseket a 2000- 

2005. években végzett szintezés és GPS (műholdas) mozgásmérések eredményei. 

Ezekből arra lehetett következtetni, hogy a vizsgált területen az épületek mozgását 

(süllyedés, emelkedés) döntő mértékben az altalaj térfogatváltozása (zsugorodás, 

duzzadás) okozta. A szakértői tanulmányok felhasználásával a bírósági végzések 

75


kimondták, hogy a bányászati tevékenységnek nincs szerepe az építménykárok 

kialakulásában. 

6. Komló, Gesztenyés lakótelep épüteletkárosodásának hatásvizsgálata 

A Pannon Hőerőmű Zrt. működési területén a harmadik kiemelt vizsgálati 

terület a Zobák-Gesztenyés lakótelep terepmozgásainak, épületkárosodásainak 

többirányú komplex elemzése volt. Komló – Gesztenyés város lakó- és szociális 

épületei a Komló - Zobák – Kőszén KBF 682/1993. sz. bányatelken helyezkednek 

el. (KBF: Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség). A lakótelep jelentős része 

beleesik a zobáki I.-II.-III. sz. fejtési koncentrációs (11 fejtési tömb) 

bányaműveletei okozta külszíni süllyedési horpába. A fejtési tömbökben, térben és 

időben több fejtés működött, pl. az I/2. sz. tömbben 5 fejtés, a II/4. sz. többen 4 

fejtés, stb. Az I. sz. koncentrációban 1970-ig, a II. sz. koncentrációban 1979-ig, a 

III. sz. koncentrációban 1977-től 1989-ig, illetve 1993-tól 1994-ig működtek a 

fejtések. A III. sz. koncentrációban a fejtések csapásmenti kiterjedése 700 m, a 

legjelentősebb telepvastagság 12 m volt. 

A Komló, Zobák-Gesztenyés lakótelep felszínmozgásai és a meredeken 

lejtős domboldalon épületkárosodások az 1960-as évek közepétől problémát 

jelentettek. Ez a probléma több összetevőjű. egyrészt korábban a terület egy részét 

(DNY) a zobáki fejétektől eredő felszínmozgások (süllyedések) érték. Másrészt a 

meredeken lejtős terület egészén a bányászattól függetlenül igen lassú lejtőcsúszás 

(süllyedés) megy végbe. harmadrészt a térfogatváltozó alapozási talaj évről-évre 

megjelenő pulzáló mozgása (süllyedés-emelkedés) károsítja a lakóépületeket. 

A szakértői vizsgálatra azért került sor, mert a domboldalon fekvő 

lakótelepen sajátos, mérésekkel regisztrált süllyedésfolyamat játszódott le, épület 

károsodások is jelentkeztek. 

Az „ALAPOZÁSI TALAJVISZONYOK GEOMECHANIKAI VIZSGÁLATAI” című 

szakértői tanulmányban a mérnökgeológiai, geomechanikai körülmények 

széleskörű feltárására, meghatározására került sor. 

A komplex vizsgálat keretében a következő szakértői tanulmányok készültek 

el: 

- „Zobák-Gesztenyés lakótelepen észlelt felszínmozgások elemzése” 

- „Terepalakulatok állékonyságának geomechanikai vizsgálati Zobák- 

Gesztenyés lakótelepen” 

- „Alapozási talajviszonyok geomechnaikai vizsgálata, valamint 

A fenti tanulmányokat kiegészítette a „A KOMLÓI BÁNYÁSZAT VÍZFÖLDTANI 

VÁLTOZÁSAINAK HATÁSVIZSGÁLATA” című tanulmány. A bányavállalkozó által 

feltett kérdések megválaszolása érdekében a szakértői széleskörű vizsgálatot 

végzett. Ennek során bemutatta a terület földtani felépítését, vízföldtani viszonyait 

76



(bányászat előtti, közbeni és befejezés utáni állapotban), továbbá megadta a terület 

általános mérnökgeológiai leírását. 

A terület geotechnikai, mérnökgeofizikai vizsgálatai során a 

talajvízviszonyokkal, az elvizesedés kérdésével kiemelten foglalkozott. 

Külön tanulmányban foglalkozott és vizsgálta a felszínemelkedések okait, a 

jelenségek mechanizmusait a térfogatváltozó talajokon, a rétegvíz 

visszatöltődésének folyamatában, beleértve az omlásos, illetve repedéses 

kőzettartományok következményeit és olya módon, hogy figyelembe vette az 

utóbbi időszak felszínmozgásos mérési eredményeit. 

Ugyancsak önálló tanulmányban foglalkozott a vizsgált területen az 

épületkárosodások ok-okozati összefüggéseivel. A komplex hatásvizsgálat alapján 

egyértelműen rögzíthető volt, hogy Gesztenyés lakótelep épületkárosodásai és a 

földalatti bányaműveletek között ok-okozati összefüggés nem mutatható ki. Ezt 

támasztják alá a rendszeresen, az előírtnál nagyobb gyakorisággal (félévente) 

végzett geodéziai mérések eredményei. Ugyanakkor a komlói szénmedence 

természetes vízfeltöltődése jelenleg nem okozhat épületkárosodásokat a 

lakótelepen, mert a vízfeltöltődés igazoltan kezdeti stádiumban van. 

A bányavállalkozó nemcsak a jogi szabályozás, hanem a Bíróság által 

kirendelt igazságügyi bányász szakértő egyéni meglátása miatt is kényszerpályán 

mozgott. A bíróságon elfogadott szakértő szerint: „A bánya víztelenítése megszűnt, 

a szivárgási út lecsökkent, a pórusnyomás növekedett, am felszínemelkedést 

okozott, tehát a bányavállalkozó a felelős.”: víztelenítési adatok, mérőszámok, 

mértékegységek nélküli felületes, summás vélemény alapján kvázi 40 % 

mértékben. Voltak gondjaink az építész szakértővel is, egy másik területen: „Az 

altáró létesítésekor alkalmazott robbantások geológiai, kőzettömörítő hatásai miatt 

a bányavállalkozó felelőssége fennáll!” (Az altárót betömedékeltük, a felette lévő 

kőzetöszlet nem ”tömörödik” tovább.) 

Az épületkárok ok-okozati összefüggéseinek következetes feltárásában 

elévülhetetlen érdemei vannak dr. Somosvári Zsoltnak: 

- Kimutatta, hogy a fejtési műveletek befejezése után a süllyedési horpa 

megfigyelési pontjai már csak süllyednek, a bányaműveletekkel okokozati 

összefüggésben színemelkedések nem következnek be: a 

bányavállalkozó felelősségi hányadát korábban 10 %-ra, majd később a 

bányavállalkozó felelőségét kizárta, 

- Rámutatott arra, hogy a felszínemelkedéseket a térfogatváltozó alapozó 

talajok pulzáló mozgásai okozzák, amiért a bányavállalkozó nem felelős. 

- A centrális aknákhoz legközelebb lévő épület az ún. védett idomon 

helyezkedik el, ahol legnagyobb volt a felszínemelkedés. A bíróság 

77


belátta és a közvélemény is elfogadta: ezekért az épületkárokért a 

bányavállalkozó nem lehet felelős. 

Tudatában voltunk annak, hogy az épületkár-bányakár komplex tárgykörből 

nem lehet „máról-holnapra kivonulni”, de dr. Somosvári Zsolt munkássága nélkül a 

folyamat sokkal tovább tartott volna. 

A fenti megállapításokat a 2006. és 2007. évben lefolytatott peres eljárás 

során a Bíróság igazságügyi szakértő véleményére alapozva - felhasználva dr. 

Somosvári Zsolt szakértői tanulmányait - a kereseteket elutasította. 

7. A vízfeltöltődéssel együtt járó felszínemelkedés 

Pécsbánya-telep lakóépületei döntő részben aláfejtett területen vannak.. 

Pécsbánya lakótelepen jelentkező tömeges épületkár bejelentések miatt a Mecseki 

Bányavagyon-hasznosító Rt. és Pécsi Erőmű Rt. 6 db megfigyelési vonal mérési 

pontjainak geodéziai mérését újra indította. A szintezéseket. Németh József 

korábbi főbányamérő – aki korábban a süllyedéseket mérte – megdöbbenve 

tapasztalta, hogy a felszín emelkedik! A többszöri ellenőrző mérés is 

felszínemelkedéseket mutatott. Magyarországon ilyen jelenség a korábbiakban nem 

fordult elő. A jelenség okainak vizsgálatával, a felszínemelkedések várható 

mértékének meghatározásával, időbeli lefolyásával és a várható hatások 

meghatározásával a GeoConsult ’95 Mérnöki Iroda Kft bíztuk meg. 

A földalatti bányák felhagyásával, a vízemelés megszűnésével az állva 

maradt vagy beomlott bányatérségeket, a korábbi fejtések felett képződött omlásos 

és repedéses kőzettartományok hézagait fokozatosan víz tölti ki. Ennek először az a 

következménye, hogy az omlásos, repedéses (fellazult) kőzettartományban a 

telítődés miatt a korábbi nedves állapotban működő kapilláris erők megszűnnek és 

a fellazult kőzettartomány roskadást, tömörödési szenved. Ez az utólagos 

tömörödés utómozgásokat, süllyedéseket idéz elő a külszínen is. Az elárasztáskor a 

lazult kőzettartomány tömörödése ugyan gyorsan játszódik le, de a fedüösszlet 

reológiai viselkedése miatt a külszínen időben elnyújtott süllyedések jelentkeznek. 

Amennyiben a vízfeltöltődés olyan mértékű, hogy a fellazult kőzettartomány 

hézagaiban, repedéseiben, réseiben víznyomás jelentkezik, akkor ez a víznyomás a 

hatékony feszültségek csökkentése révén leterhelődést idéz elő, amely kitágulással, 

függőleges irányú megnyúlással jár együtt. Nagyobb fejtési mélységek és nagyobb 

lefejtett össztelep vastagságok esetében a vízfeltöltődés a külszínen térszín 

emelkedést okozhat 

A mérési eredménye azt mutatják, hogy 1996 után már egyértelműen 

felszínemelkedések domináltak a vizsgált területen. A felszínemelkedések oka dr. 

Somosvári Zsolt vizsgálatai alapján az 1992-ben megszüntetett bányavíz kiemelés, 

amelynek következtében vízfeltöltődési folyamat kezdődött el a bányaüregekben és 

a repedéses kőzettartományokban. A vízfeltöltődés a Pécsbánya Karolina 

78



külfejtésben is tapasztalható volt az évenként növekvő kiemelt bányavíz mennyiség 

vonatkozásában.. A szintezési mérések azt mutatják, hogy a felszínemelkedés 

folyamata tovább tart, általában 10-25 mm-es emelkedések mentek végbe egy év 

alatt. Ezen mérési eredmények és tapasztalatok ráirányítják a figyelmet a komlói 

süllyedési horpán belül várható felszínemelkedésekre. 

8. Kutatási jelentések,szakértői tanulmányok 

Sorszám 

Megbízás tárgya 

1. Aláfejtett fedűösszlet mozgásmezejének meghatározása dőlt 

településnél (Összefoglaló jelentés), Miskolc, 1971. május 

2. Aknapillérek lefejtése (Kutatási jelentés), Miskolc, 1975. december 

3. Kőzetmozgások-bányakárok Pécs-Bányaüzem nyugati bányamezeje 

fölött (Kutatási jelentés), Miskolc, 1978. április 

4. Különböző bányabiztosító szerkezetekre megengedhető 

mozgásparaméterek meghatározása (Kutatási jelentés), Miskolc, 

5. Pécs-Mecsekszabolcs bányatelken a korábbi fejtések által okozott 

felszínmozgások és a jövőben várható felszíni hatások 

prognosztizálása (Szakértői tanulmány), Miskolc, 1994. június 

6. A mélyművelési és külfejtési tevékenység által okozott épületkárok 

lehetséges elkülönítése a Pécsbánya-i külfejtéstől K-re (Szakértői 

tanulmány), Miskolc, 1995. május 

7. A mélyművelési és külfejtési tevékenység által okozott épületkárok 

lehetséges elkülönítése a Pécsbánya-i külfejtéstől K-re az újabb 

szeizmikus mérések eredményei felhasználásával (Szakértői 

tanulmány), Miskolc, 1995. október 

8. Zobák-Gesztenyés lakótelepen észlelt felszínmozgások elemzése 

(Szakértői tanulmány), Miskolc, 1996. március 

9. Terepalakulat állékonyságának geomechanikai vizsgálatai Zobák- 

Gesztenyés lakótelepen (Szakértői tanulmány), Miskolc, 1996. május 

10. Alapozási talajviszonyok geomechanikai vizsgálatai Zobák- 

Gesztenyés lakótelepen (Szakértői tanulmány), Miskolc, 1996. június 

79


12. Zobák-Gesztenyés lakótelep talaj mozgásainak és épületkárainak 

okai (Összefoglaló szakértői tanulmány) Miskolc, 1996. július 

13. A komlói Altáró környezetében kelettkezett épületkárok okainak 

feltárása (Kutatási jelentés) Miskolc, 1996.november-december 

14. Epületkárosodások és építésföldtani-geomechanikai körülmények 

kapcsolata Komló, Imre-, Új-, Béke-, Kakas-lakótelepeken 

(Szakértői tanulmány), Miskolc, 1996. december 

15. Komló belterületén elhelyezkedő Imre-, Uj-, Béke-, Kakaslakótelepek 

építésföldtani körülményei és geomechanikai vizsgálatai 

(Szakértői tanulmány), Miskolc, 1996. december 

16. A geomechanikai és talajvíz körülmények feltárása és 

értékelése Pécsbányatelepen (Szakértői tanulmány), Miskolc, 1997. 

január 

17. A komlói Altáró csilleforgalma által keltett rezgések jellemzői és 

lehetséges hatásai a környezetre (Szakértői tanulmány), Miskolc, 

1997. március 

18. Komló belterületén észlelt felszínmozgások elemzése Komló, 1997. 

május 8. 

19. "Pécs-Mecsekszabolcs" bányatelken észlelhető felszínemelkedések 

és vizesedési jelenségek értékelése és prognosztizálása (Szakértői 

tanulmány), Miskolc, 1998. május 

20. Epületkárosodások értékelése Pécs-Mecsekszabolcs bányatelken, 

Miskolc, 1998. június 

21. Robbantások szeizmikus terhelése Karolina külfejtéstől D-re 

Lámpás-völgy, Gyükés térségében, Miskolc, 1998. augusztus 

22. A komlói -altáró felhagyása, Miskolc, 1999. március 

23. Komló, Gesztenyés-lakótelep épületkárosodásának hatásvizsgálata, 

Miskolc, 2002. április 

24. A komlói bányászat vízföldtani változásainak hatásvizsgálata, 

Miskolc, 2002. július 

25. „Vasas" bányatelek bányászati szakvéleményezése a bányatelek 

törléséhez Miskolc, 2006. március 

26. Felszínmozgások komplex vizsgálata "Pécs- Mecsekszabolcs" 

bányatelken Miskolc, 2008. október 

80



27. A felhagyott Pécs-Vasas É-i külfejtés rézsüi állékonyságának 

biztonsága, 2005. május 

28. Talajmozgás- és épületkárosodások okainak vizsgálata Karolina 

külfejtés K-i határ rézsüjének környezetében, 2001. február 

29. Karolina külfejtés generál rézsüinek állékonyság vizsgálata, 2000. 

március 

30. Vasas külfejtés mélység felé történő bővítésének rézsü kérdései, 

1996. december 

31. A Karolina külfejtés mellett húzódó lakóterület (Pécsbánya-telep) 

szeizmikus terhelésének elemzése, 1997. április 

32. Zobák-bánya bezárásának környezetre gyakorolt mechanikai hatásai, 

1998. december 

33. Bányakárok és költségeik prognosztizálása „Komló-Zobák-Kőszén” 

bányatelken, 2002. szeptember 

34. Karolina külfejtés DK-i határrézsüjénél kialakult rézsü- és 

terepmozgások geomechanikai vizsgálatai I.,II., III. 2002. október 

Megjegyzés: A kimutatás nem tartalmazza a jelentős számú egyedi 

bányakár szakértői anyagokat 

81


A BÁTAAPÁTIBAN LÉTESÍTENDŐ KIS- ÉS KÖZEPES 

AKTIVITÁSÚ RADIOAKTÍV HULLADÉKTÁROLÓ 

FELSZÍN ALATTI FÖLDTANI KUTATÁSI, TERVEZÉSI, 

BERUHÁZÁS ELŐKÉSZÍTÉSI ÉS TÉRKIKÉPZÉSI 

MUNKÁI 

Benkovics István 

okl. bányamérnök, bányászati igazgató, vezérigazgató helyettes 

Szúdy Béla 

okl. bányamérnök, bányászati igazgató 

szudybela@mecsekerc.hu 

Csicsák József 

okl. geológus, projektigazgató 

Berta József 

okl. bányamérnök, minőségbiztosítási szakmérnök, bányászati osztályvezető, felelős 

műszaki vezető 

Hámos Gábor 

okl. geológus-geomorfológus, földtudományi osztályvezető, kutatási projektvezető 

Mecsekérc Zrt. Pécs 

2004–2008 között a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. (RHK Kht.) 

megbízásából a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezése 

céljából a MECSEKÉRC Zrt., mint fővállalkozó vezetésével megkezdődött a 

potenciális elhelyezési terület felszín alatti feltárása és kutatása egy lejtősakna-pár 

kihajtásával a tárolásra alkalmas kőzetblokkok vizsgálatára és kijelölésére. A 

feltárás és a kutatás vizsgálati eredményeire, tapasztalataira támaszkodva – az 

időközben Kft-vé átalakult RHK Kft. megbízásából – 2008-2012 között több 

lépcsőben elindult az I-K1 és I-K2 tárolókamrák tervezési, beruházás előkészítési 

folyamata, engedélyeztetése és építése, amely jelenleg is zajlik. 

83

A Bátaapátiban létesítendő kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló felszín alatti földtani 

kutatási, tervezési, beruházás előkészítési és térkiképzési munkái 

Előzmények 

Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges 

elhelyezésének programja közel 15 éve indult el. Az első néhány évben a befogadó 

kőzetösszlet kijelölését célzó, földtani szempontú országos szűrés zajlott, majd a 

potenciálisan alkalmasnak minősített területeken a társadalmi elfogadás felmérése 

folyt. 1996-ban három helyszínen egy-egy kutatófúrás mélyült (ebből egy a 

térképezési területen), és összehasonlító biztonsági értékelés készült. Az év végén 

hozta meg a Nemzeti Célprogram Irányító Testület a döntését, melyben kimondta, 

hogy a felszín alatti telephely továbbkutatását javasolja a Mórágyi Komplexum 

gránitjában, Bátaapáti térségében. 

Ezek után, 1997 és 1999 között intenzív földtani kutatás folyt a területen: 

elsőként földtani és vízföldtani vizsgálatok, valamint előzetes helykiválasztás, majd 

a kiválasztott területen telephelyi mélyfúrások, a tágabb körzetben sekélyfúrások, 

kútpárok létesítése történt. 

A kutatások során mindazon korszerű kutatási módszereket alkalmazták, 

amelyek a terület megismerésével kapcsolatosan eredményesnek tűntek. Tisztázták 

a fiatal, laza fedőüledék települési viszonyait, litológiai sajátosságait. Vizsgálták a 

befogadó kőzettestként szóba jövő gránittest felszínét, szerkezeti és kőzettani 

sajátosságait, s a tároló szempontjából elsődleges fontosságú hidrogeológiai 

helyzetét. 

Széleskörű felszíni és mélyfúrás-geofizikai mérések, továbbá geokémiai 

mintázás mellett kútvizsgálatok zajlottak, földtani, tektonikai fölmérések és 

összegzések születtek, vízföldtani modellek készültek. A kutatás nyomán kapott 

eredmények ismételten egy biztonsági elemzésbe épültek be. 

Bár a lezajlott kutatás átfogónak indult, számos lezáratlan kérdés, tisztázatlan 

probléma maradt, amely a vizsgálatok folytatását igényelte. A földtani kutatások 

ezek után 2001 végéig szüneteltek. 

A Bátatom Kutató-fejlesztő és Szolgáltató Kft. irányításával 2001-ben 

tovább folytatódhatott a területen a földtani kutatás, amelynek első szakasza a 

másfél évre tervezett felszíni kutatás volt. Ez egy nagy volumenű, intenzív földtani 

kutatási program volt, számos felszíni kutatóobjektummal: mély- és 

sekélyfúrásokkal, kutatóárkokkal, ásott kutakkal, nagyszámú vizsgálattal. A terepi 

munkák zöme 2002-re esett. 

A felszíni kutatás az eddig képződött hatalmas mennyiségű adat, eredmény, 

információ integrált értelmezésével 2003-ban zárult. Eredményeit zárójelentésben 

(Balla et al. 2003a) összesítették, amelyet a Magyar Geológiai Szolgálat Déldunántúli 

Területi Hivatala (MGSZ DDTH) 446/46/2003. sz. határozatában 

jóváhagyott, s egyúttal elfogadta a telephely földtani alkalmasságát (Balla et al. 

84

Benkovics István– SzúdyBéla – Csicsák József – Berta József – Hámos Gábor 

2003c). A további kutatásra terv készült (Szűcs et al. 2004), amelyet az MGSZ 

DDTH 241/33/2004. sz. határozatában engedélyezett. 

Felszín alatti kutatás és térkiképzés 

A Bátaapáti község melletti Nagymórágyi-völgyben 2004 évben megindult a 

földalatti térkiképzéshez és a további kutatások folytatásához szükséges külszíni 

telephely kialakítása, a portálok megépítésével együtt, majd 2005 év elején indult 

meg a földalatti térkiképzés, vágathajtás a lejtősaknák hajtásával. 

A lejtősaknák kihajtásával egy időben, ill. azt megelőzően a felszínen 

kiegészítő kutatási munkák folytak a tervezett vágatnyomvonalhoz kapcsolódóan. 

Ez elsősorban 250–330 m mélységű felszíni fúrások mélyítését (Üh-43, -44, -45 

vágatirányító és az Üh-39, -42 lejtősakna menti mélyfúrások), vizsgálatát (földtanitektonikai, 

hidrogeológiai, geotechnikai) és ún. többpakkeres rendszerekkel történő 

telepítését jelentették. A fúrások között hidraulikai egymásrahatás vizsgálatok 

(interferenciamérések), szeizmikus abszorpciós és sebesség tomográf átvilágítások, 

reflexiós szeizmikus mérések történtek. Mellettük telepítésre került 21 db 

sekélyfúrás a talajvízszintek folyamatos megfigyelésére. 

Ezek az objektumok a korábbiakban telepített monitoring elemekkel együtt 

lehetővé tették a vágathajtás hatásának és a földtani-szerkezeti blokkok közötti 

hidraulikai kapcsolatoknak, folyamatoknak a nyomon követését. 

Felszín alatti kutatás 

A felszín alatti kutatási, térkiképzési munkáknak három nagy csoportját 

különíthetjük el: 

- a felszín alatti érintetlen kőzettérségek hidraulikai (potenciál, 

vízvezető képesség), hidrogeológiai (vízösszetétel, vízkor, stb..), 

kőzetmechanikai (kőzetfeszültség, rugalmassági, deformációs) 

paramétereinek helyszíni vizsgálatát, földtani-tektonikai-geotechnikai 

jellegeinek megismerését; 

- az üregképzés és a hozzákapcsolódó vágatbiztosítási, üzemeltetési, 

lezárási (vízemelés, injektálás, stb..) tevékenység hidraulikai (pl. EDZ 

– vágathajtással zavart zóna, vágathatás), geomechanikai, 

geotechnikai (pl. vágatköpenyben lejátszódó deformációk, 

feszültségváltozások, lőttbeton és kőzethorgonyok deformációi) 

hatásainak megfigyelését; 

- a tárolóban elhelyezett radioaktív hulladékok hosszú távú (lezárás 

utáni) biztonságos tárolásához kapcsolódó hidraulikai és 

izotópvizsgálatok. 

85



A fenti célok elérésére 4217 fm előfúrás (magfúrás), 7989 fm szondafúrás 

(teljes szelvénnyel) és mintegy 1840 fm hidrogeológiai és geomechanikai célú 

fúrás mélyült le a lejtősaknákból a belőlük kihajtott kutatókamrákból, az ún. kis- és 

nagyhurok vágatrendszerből valamint a megkezdett két tárolókamrákból. 

Az eddigi felszín alatti kutatás során 3 db előfúrásban történtek tokrepesztés 

mérések, 3-3 egymásra közel merőleges, a tervezett tárolási mélységet elérő 

kőzetfeszültség-fúrásban magtúlfúrásos és tokrepesztéses, míg 3 db fúrásban 3D-s 

CSIRO feszültségmérésekre került sor. 

10 db extenzométer és 14 db mechanikai konvergencia, valamint számos 

optikai konvergencia mérési helyszín, szelvény, 21 db deformációs háromszög 

(további 8 db beépítése tervezett) került telepítésre a vágatköpenyben lejátszódó 

sugárirányú ill. a vágatfalakkal párhuzamos irányú elmozdulások megfigyelésére. 

Valamennyi magfúrást szisztematikusan mintázták és mintázzák 

geotechnikai laboratóriumi vizsgálatokra (egytengelyű nyomó szilárdság, Brasil 

húzó, és nyíró, triaxiális szilárdsági mérésekre, szeizmikus sebességmérésekre. 12 

db EDZ mérési helyszínt alakítottak ki kétpakkeres hidraulikai és geofizikai 

vizsgálatokra (2 helyszín kialakítása és mérése pedig jelenleg van folyamatban a 

két kamrában). 6 db 75–160 m közötti mélységű fúrásba többpakkeres észlelő 

rendszereket telepítettek. 

A kőzetfeszültség-kamra két monitoring célú fúrása között, valamint a 

Nyugati-alapvágat vízföldtani célú fúrásai között (később még további 4 db mélyül 

a meglévő kettő közé) interferencia és nyomjelzéses anyagáramlás vizsgálatokat 

végeztek és végeznek. Megtörtént a jelentősebb törészónák laboratóriumi ásványkőzettani, 

hidromechanikai és izotóptranszport vizsgálata. 

A különböző vizsgálati paraméterek, adatok a folyamatosan feltöltött 

adatbázisok segítségével megfelelő adatrendszert biztosítanak a különböző 

modellezési feladatokhoz és lehetővé teszik azok különböző térbeli (EOV 

koordinátákkal rendelkező adatok) és síkbeli megjelenítését. 

Ezek a vizsgálatok tették lehetővé a megközelítő vágatrendszer kialakítása 

közbeni információszerzést a tervezési munkákhoz és a jelenleg építés alatt álló I- 

K1 és I-K2 kamrák építéséhez szükséges hatósági engedélyezési dokumentációk 

elfogadásához, valamint a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló 

hosszú távú (lezárás utáni) biztonságának értékeléséhez, megítéléséhez, valamint a 

további kamrák tervezéséhez, építéséhez is megfelelő alapot adnak. 

Az elvégzett mérések, a beépített és telepítendő geotechnikai és hidraulikai 

monitoring elemek eredményei alapján lehet igazolni és biztosítani a tervezett, 

közel 100 éves üzemeltetési időszakra a vágatrendszer és a kamrák biztosításának 

megfelelőségét, hosszú távú állékonyságát, amely a tárolási időszakban lehetővé 

86


teszi a betárolandó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok szükség esetén 

történő visszanyerhetőségét. 

Térkiképzési munkák Bátaapátiban 

A Bátaapátiban létesítendő kis- és közepes aktivitású radioaktív 

hulladéktároló földtani kutatási és beruházás előkészítési munkái során kialakításra 

került vágatoknak kettős feladatuk volt és van: teret teremtenek a felszín alatti 

földtani, vízföldtani, geofizikai és geotechnikai vizsgálatok számára, valamint 

alkalmasak a lerakó építésének, üzemeltetésének és lezárásának kiszolgálására is. 

Az eddig elkészült vágatok 

A felszín alatti munkálatok 2005. februárban kezdődtek meg a felszín alatti 

kutatási szakasszal, ami gyakorlatilag a Keleti- és a Nyugati-lejtősakna, az 1–6. 

összekötő vágatok, 6 db transzformátorkamra, 6 db kutatókamra és 2 db 

zsompvágat megépítését jelentette. A megépített vágatoknak az volt a szerepe, 

hogy teret biztosítsanak a felszín alatti kutatási tevékenységek részére. Ezen 

túlmenően úgy kellett őket kialakítani, hogy alkalmasak legyenek a felszín alatti 

hulladéktároló működtetése során a hulladékok szállítására is. Ez a szakasz 2008 

májusában fejeződött be. 

A munkák folytatásához 2007 októberére elkészült a Bátaapátiban létesülő 

Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló (NRHT) felszín alatti létesítményeinek 

műszaki tervdokumentációja, amelynek jóváhagyására az ÁNTSZ 2008. május 14- 

én kiadott 230-46/2008 számú, a radioaktívhulladék-tároló létesítési engedélyében 

keretében került sor. 

Az ennek alapján elkészített kiviteli tervek szerint folytatódott a felszín alatti 

térkiképzés az alapvágatok és a tárolói vágatok és a föld alatti vízmentesítő telep, 

kompresszorkamra, haváriazsomp, vágatainak és az első két tárolókamra 

nyaktagjainak kihajtásával. 

Az így kialakított vágatrendszer szolgálja majd ki a Tárolóösszekötő 

vágatból nyíló tárolókamrák építését és a betároláskori üzemeltetési, lezárási 

feladatokat, valamint a további kamrák építését. 

A kihajtott vágatok összesítését – a tárolókamrák kivételével – az 1. táblázat 

tartalmazza. 

Az elkészített kiviteli tervek szerint 2011. januárjában kezdődött meg az első 

két tárolókamra építése. Tervezett hosszuk 91 m ill. 101 m, bányászati kialakításuk 

2011. szeptemberére fejeződik be. 

A tárolókamrák építésközi állását (2011. május 31.) a 2. táblázat tartalmazza. 

87



1. ábra: Vágatrendszer 

88


Vágatok megnevezése 

Vágat (ok) hossza 

(m) 

A felszín alatti kutatás során kihajtott vágatok 3898,8 

Keleti lejtősakna 1723,5 

Nyugati lejtősakna 1772,5 

Összekötő vágatok (1 - 6.) 139,2 

Kutató vágatok (6 db) 147,8 

Transzformátor kamrák ( 1 -6.) 44,8 

Zsompvágatok (1 - 2.) 71,0 

Az NRHT beruházása során kihajtott vágatok 1530,8 

Keleti alapvágat 260,5 

Nyugati alapvágat 252,4 

Összekötő vágatok (7.; 8.) 113,8 

Kompresszor kamra 11,7 

Tárolóépítési szállítóvágat 172,1 

Tárolói szállítóvágat 180,2 

Tárolóösszekötő vágat 228,5 

Havaria zsompvágat 7,0 

I. Haváriazsomp 23,4 

Vízmentesítő telep 239,6 

Nyaktagok 38,3 

Demonstrációs kamra 3,3 

Összes kihajtott vágat hossza: 5429,6 

1. táblázat: Vágatösszesítő a tárolókamrák nélkül 

89



Térkiképzés 

Tárolókamra fázis megnevezése 

I-K1 tárolókamra 

Hossz 

(m) 

C-D átmenet 5,0 

Kalott (felső szelet) 48,1 

Talp (alsó szelet) 30,1 

I-K2 tárolókamra 

C-D átmenet 5,0 

Kalott (felső szelet) 75,3 

Talp (alsó szelet) 45,4 

2. táblázat: A tárolókamrák építésközi állása (2011. május 31.) 

A felszín alatti kutatás létesítményei 

A felszín alatti kutatás egymással párhuzamosan két lejtősakna kihajtásával 

és az azokból elágazó egyéb térségek építésével történt. A földalatti térségek 

áthúzó szellőztetését, valamint az egymástól független két kijáratot és menekülési 

útvonalat a lejtősaknák között 250 m-enként kialakított – összesen 7 db – összekötő 

vágat biztosította. 

A lejtősaknák tengelytávolsága a nyitópontoknál 99,6 m. Ez a Keleti 

lejtősakna 130. m-e után csökken 32,2 m-re, amely távolság a Keleti lejtősakna 

1430. m-éig megmarad. Innen a lejtősaknák közti távolság a tervezett 

hulladéklerakóhoz kapcsolódó alapvágatok elrendezése miatt 76 m-re növekszik. A 

lejtősaknák nyitópontjai a felszíni technológiai telephely térszintjénél magasabban 

vannak. Kezdő szakaszukon pozitív dőlésűek annak érdekében, hogy a felszínről 

még hirtelen jelentkező nagy esőzéskor se juthasson víz a vágatrendszerbe. Ezt 

követően egy átmeneti szintes szakasz után a lejtősaknák végig egyenletes, az 

alkalmazott gumikerekes járművek kapaszkodóképessége szempontjából 

elfogadható, –9,2%-os talpdőléssel mélyülnek, kivéve az összekötő vágatok 

elágazását és az azok előtti és utáni 10 m-es szakaszt, ahol a járművek biztonságos 

kanyarodása miatt 0% a dőlés. Az összekötő vágatok 2%-os dőlésűek, a Nyugatilejtősakna 

felé lejtenek. A biztosítás beépítése utáni szabadszelvény méret 

általában 21 m 2 , az összekötő vágatokban és azok elágazásának környezetében 25 

m 2 . 

90


A nyomvonal tervezésénél szempont volt, hogy az a felszíni kutatás során 

megismert törésvonalak területre jellemző irányára közel merőlegesen vagy azzal 

közel párhuzamosan haladjon. Mivel a nyomvonalon nem állt rendelkezésre 

megfelelő geotechnikai információ, a lejtősaknák vonalvezetésénél a nemzetközi 

ajánlásként (WATRP 2000) szereplő menet közbeni tervezés (design as you go) 

elve meghatározó volt. A vágathajtás során végzett előfúrások és 

vágatdokumentálás eredményeinek értékelése után, a harántolt repedésrendszerek 

és a felszíni kutatás során szerzett ismeretek alapján kétszer módosult a lejtősaknák 

nyomvonala. 

A beruházás felszín alatti létesítményei 

A lejtősaknák végpontjaiból folytatódott a vágathajtás a Nemzeti Radioaktívhulladék 

Tároló engedélyezési tervének megfelelően, mint beruházás. Ez magában 

foglalja az úgynevezett „kishurok” és „nagyhurok” és felszín alatti vízmentesítő 

telep vágatait, valamint a jelenlegi a kivitelezés alatt lévő tárolókamrákat. 

Az építendő vágatok végleges funkciójuk alapján különválaszthatóak. 

Vannak olyan vágatok, amelyek teljes kialakításuk és szerelvényezésük után az 

ellenőrzött zónává való minősítésük után csak a hulladékok tárolásával kapcsolatos 

tevékenységeknek adnak helyet. Ilyen a Tárolói szállítóvágat, részben a Tárolóösszekötő 

vágat, Haváriazsomp-vágat, az Ellenőrzött zsomp vágat, Szivattyúkamra 

Ny, Haváriazsomp, részben a Nyugati-alapvágat és a 7. összekötő vágat és 

természetesen a tárolókamrák. A többi vágat azt a célt szolgálja, hogy abban az 

időszakban, amikor már hulladékok tárolása történik a felszín alatt, további 

tárolókamrák épülhessenek. Ide tartozik a Keleti-alapvágat, a 8. összekötő vágat, az 

Építési zsomp vágat, Szivattyúkamra K, Kompresszorkamra és részben a Tárolóösszekötő 

vágat és a Nyugati alapvágat. A látogatók számára került kialakításra az 

1. Összekötővágatból elágazó Demonstrációs kamra. 

A tárolói funkciónak megfelelően kerültek meghatározásra a vágatok 

dőlésviszonyai és szelvényméretei. Azon vágatok, amelyekben a 

hulladékcsomagok szállítása fog történni, 33 m 2 szabadszelvényűek.Ezt a méretet – 

az eredeti szállítási koncepció szerint – a hulladékcsomagot emelő és a 7. 

Összekötő vágattól a kamrába való szállítását végző teleszkópos emelőoszlopú 

targonca helyigénye kívánta meg. A csak a térkiképzést kiszolgáló vágatok 

szelvénymérete továbbra is 21 m 2 és 25 m 2 . 

A térkiképzés technológiai folyamatai 

A térkiképzés több fő- és kiegészítő technológiai folyamattal történt. Ezeket 

egészítette ki, illetve szolgálták az infrastrukturális folyamatok. 

91



Jövesztés 

Fő technológiai folyamatok: 

- jövesztés, 

- rakodás-szállítás, 

- vágatbiztosítás. 

Kiegészítő technológiai folyamatok: 

- előinjektálás, 

- vízmentesítés, 

- szellőztetés. 

Infrastrukturális folyamatok 

- villamosenergia-ellátás, 

- vízellátás, 

- sűrítettlevegő-ellátás, 

- hírközlés és informatika. 

Az alábbi fejezetekben a fő- és kiegészítő folyamatokat ismertetjük. 

A vágathajtási munkáknál a jövesztés technológiájának megválasztását 

alapvetően a kőzetviszonyok határozták meg. A kihajtott vágathosszon három fajta 

kőzetjövesztési technológia került alkalmazásra: markoló kanalas jövesztés, 

robbantásos jövesztés és ennek a kettőnek a kombinációja. 

Mindkét vágat kezdő szakaszán, a Keleti-lejtősakna 75,0 m-ig, a Nyugatilejtősakna 

95,0 m-ig, különböző mértékben aprózódott, mállott gránitban haladt. Itt 

markolókanállal lehetett jöveszteni, 1,0 m-es fogásokkal. A kőzet állékony, 

viszonylag könnyen jöveszthető volt. 

A Keleti-lejtősaknában 112,7 m-ig, valamint a Nyugati-lejtősaknában 123,8 

m-ig szelektív jövesztés (markolókanalas és robbantásos) vált szükségessé. Innen 

kezdődően túlnyomó részben robbantásos jövesztéssel történt a vágathajtás. 

Mindkét lejtősakna harántolt olyan tektonikusan zavart zónákat, ahol szelektív 

jövesztést alkalmaztunk. Hasonló körülmények fordultak elő a Keleti- és a 

Nyugati-alapvágat kihajtásakor is egy-egy rövidebb szakaszon. Négy 

vágatszakaszon volt szükség zárt, elleníves vágatbiztosítás alkalmazására, ahol a 

vágattalpon is sor került 25 cm vastag betonhéj beépítésére. Ezen szakaszokat 

kivéve az általános technológia szerint a vágattalpon nem került beépítésre 

biztosítás. 

A markoló kanalas jövesztéshez LIEBHER 900 típusú tunelbagger állt 

rendelkezésre. Ez a berendezés a robbantásos jövesztésnél is fontos szerepet 

játszott, ezzel történt a robbantott felület kopogózása (a meglazult kőzetdarabok 

92


lefeszítése), illetve a betonlövés előtt, a talp és oldal találkozásánál, a kőzet 

eltakarítása. 

A robbantásos jövesztéshez két fúrókaros, szerelőkosaras ATLAS COPCO 

L2C típusú önjáró, elektrohidraulikus fúrókalapácsokkal felszerelt fúrókocsival 

történt a robbantólyukak fúrása. A pontos fúrás kivitelezés érdekében lézeres 

irányítással és TCAD rendszerű, számítógéppel volt felszerelve a fúrókocsi. 

Tartalékként a rendelkezésre állt egy kisebb, egykaros, szerelőkosaras fúrókocsi is. 

A vágatszelvény körüli kőzetkörnyezet minél kisebb roncsolódása miatt 

kőzetkímélő robbantást kellett alkalmazni, ami az alábbi technológiai elemek 

megvalósításával történt: 

- A vágatok kiképzéséhez szükséges robbantólyukak fúrását nagy 

teljesítményű, korszerű, elektrohidraulikus üzemű, önjáró 

fúróberendezés végezte, ez biztosította az előírt robbantólyuk-telepítés 

pontosságát, valamint a robbantólyukak párhuzamosságát. 

- a kontúrlyukakba kis átmérőjű, töltetek kerültek (45 mm-es átmérőjű 

furatba 30 mm-es átmérőjű töltet); 

- A kontúrlyukakban rövidebb volt a töltet hossza, mint a bővítő 

koszorúkban. 

- A kontúrlyukak melletti szélső töltetkoszorú robbantólyukai nem 

lehettek távolabb a kontúrtól 50 cm-nél. 

- A kőzetkímélő robbantások egyik feltétele, hogy a lyukátmérő (dly) és a 

töltetátmérő (dra) hányadosa kisebb legyen, mint 0,5, amennyiben nagy 

detonációsebességű, nagy energiájú a robbanóanyag. A felhasznált LWC 

AL közepes detonációsebességű (4300 m/s) és energiájú robbanóanyag, 

ezért az előbb leírt feltételtől (dly/dra



szeletben, kalott (felső szelet) és sohle (talpszelet) osztással, a IV. kőzetosztályban 

vagy két szeletben, vagy három szeletben osztott kalott alkalmazásával. 

Rakodás-szállítás 

A lerobbantott kőzet kiszállítása nagy teljesítményű gumikerekes gépekkel 

történik. A kőzet felrakását 3 m 3 -es kanalú GHH LF 6.3 homlokrakodók, a 

kiszállítást 10 m 3 -es puttonnyal felszerelt GHH MK-A 20.1 bányabeli dömperek 

végezték. A dömperek megtöltése a jövesztett homlokhoz legközelebb lévő 

vágatkereszteződésben vagy a 33 m 2 -es szelvényű vágat esetén a vágatban, a 

homlok közelében történt. 

A beruházási vágatok építésekor került beszerzésre egy TEREX Shafebagger, 

amely a lerobbantott kőzet halomba nyomott rakodóasztalon működő 

harácsolókar-párral továbbította a kőzetet egy láncos vonszolóra, amely 

közvetlenül a gép mögött álló dömper puttonyába ürítette azt. Ez a berendezés 

jelentősen gyorsította a rakodás-szállítási folyamatot. 

Vágatbiztosítás 

Az alkalmazott térkiképzési és biztosítási módszer az NMT-re (Norwegian 

Method of Tunneling — norvég alagútépítési módszer, alagutak és vágatok 

biztosítására) épül, és alapjaiban a BARTON et al. (1993) által kidolgozott és 

nemzetközileg elismert NGI-Q kőzetosztályozási rendszert követi és használja. 

Ebben a módszerben kitüntetett fontosságú a harántolandó kőzettestek megfelelő 

geotechnikai minősítése és osztályozása. A kutatóvágatok által harántolt 

kőzettestek osztályozása elsődlegesen a kutatóvágatok előfúrásaiból, végleges 

formájában pedig a vágathajtás során a fogásonként elvégzett geotechnikai 

dokumentáláskor történt. 

Ezek alapján öt biztosítási technológia állt rendelkezésre. Az I. kategóriájú 

vágatbiztosításra eddig még nem került sor, túlnyomóan II. és III. biztosítási 

kategóriákkal lettek kihajtva a vágatok. A legszigorúbb biztosítási kategória (V.) 

szerint az összes vágat 7 %-a épült. Ha ebből levesszük a lejtősaknák kezdő 

szakaszait, ahol a felszínhez közeli, erősen mállott zónákat harántolták a vágatok 

(261,4 m), akkor a kihajtott vágatok csupán 1,9%-ában kellett az V. biztosítási 

technológiát alkalmazni. A majdani ellenőrzött zónához tartozó vágatok közül csak 

a Tároló-összekötő vágat déli végén volt egy 14,3 m hosszú szakasz, ahol egy 

törészóna miatt kellett ezt a fajta biztosítást alkalmazni. 

A beépített vágatbiztosításnak két fő eleme van: kőzethorgonyok és a 

lőttbeton héj. A vágatpalástba a technológiai műveleti utasítás által meghatározott 

sűrűséggel és elrendezésben radiálisan kőzethorgonyok kerültek beépítésre. A 

94


horgonyok rögzítése teljes hosszon cementalapú ragasztóhabarccsal történt, amit 

ATLAS COPCO típusú MAI pumpával juttattunk a horgony számára lefúrt, 45 

mm-es átmérőjű lyukakba. A horgonylyukak fúrása a robbantólyukak fúrásához is 

használt fúrókocsival történt. A lejtősaknákban 2,4 m-es, a beruházási vágatokban 

a szelvénymérettől, kőzetkategóriától függően különböző hosszúságú (2,4 m-es, 

3,0 m-es, 4,0-es, 5,0 m-es és 6,0 m-es) kőzethorgonyok kerültek beépítésre. A 

Tároló-összekötő vágat – tárolókamra nyaktagok elágazását 6,0 m hosszú 

kőzethorgonyok biztosítják. A beépített kőzethorgonyok 10%-át a beépítést követő 

24 óra után terhelésvizsgálat alá vetettük. A kőzethorgony teherbírása akkor 

megfelelő, ha mállott kőzetben 50, egyéb kőzetben 100 KN a terhelhetősége. A 

vizsgálat alapján „nem megfelelő”-nek minősített kőzethorgonyok mellé 

póthorgonyokat építettünk be. Az alapvágatokban négy különböző 

kőzetkategóriájú helyen történtek kőzethorgony-kiszakításos mérések. Ezen 

mérések szerint a teljes hosszon beragasztott 2,4 m hosszú kőzethorgony 200 KN 

húzóerőnél sem szakadt ki a ragasztóhabarcsból. 

Az összekötő vágatok nagy szelvényű kereszteződésének jobb 

kőzetkörnyezetben való kialakítása miatt a lejtősaknákban elkészült hat összekötő 

vágat közül háromnak a helyét az eredeti tervhez képest 5-10 m-rel át kellett 

helyezni. Néhány esetben az áthelyezett vágatkereszteződések biztosításánál 

sűrűbben beépített, 3,5 m hosszú horgonyok alkalmazására volt szükség. 

Az olyan furatokba, amelyekből vízbelépés tapasztalható injektálható IBOankereket 

építünk be. Palást menti beragasztásukkal elérjük az előírt 

vágatbiztosítás megfelelőségét, későbbi injektálásukkal a vízbelépés elzárását. 

A vágatpalást biztosításának része a lőttbeton, amely — kőzetosztálytól 

függően — különböző vastagságban (8-27 cm) került beépítésre nedves beton 

alapanyag felhasználásával. A beépített lőttbeton vastagságának ellenőrzését még 

friss állapotban való átfúrással végeztük. A lőttbetonozás minőségi 

megfelelőségének vizsgálatát és minősítését független vizsgáló laboratórium adta. 

Ennek során a betonlövés helyszínén ládába lőtt betonminta készült, amelyből a 

laboratórium készített mintatesteket a nyomószilárdsági vizsgálat céljára. A 

minősítés a nyomószilárdság érték alapján történt. A beépített beton in-situ 

minősítését Hilti-szög belövéses módszerrel végezzük. Ennek során szabványos 

töltetekkel Hilti-szöget lőttünk a betonba. A minősítés alapja a szög behatolási 

mélysége és a szög kihúzásához szükséges erő. 

A Kutatás időszakában műanyagszál, a beruházás időszakában acélszál 

hozzáadagolásával erősítettük a lőttbetont, amely megoldás biztosította a kívánt 

eredmény elérését. 

A IV. és V. kőzetosztályokban szálerősítés nélküli lőttbetont, valamint 

rácsos ívtámokat és annak külső és belső oldalán rögzített acélhálót építettünk és 

építünk be. 

95



A térkiképzés hatására létrejövő mozgásokat mechanikai és optikai 

konvergencia mérő szelvények pontjainak méréseivel figyeljük, de 

extenzométereket is beépítettünk a mozgások méréséhez és a tervezéshez 

szükséges adatok szolgáltatásához. Eddig nem volt szükség intézkedésre a fellépő 

mozgások mértéke miatt, a nagy szelvényméretű tárolókamrákban sem. 

Előinjektálás 

A vágatok építése közben 50-100 m-es hosszokkal magfúrásos 

előfúrásokkal, illetve 20-25 m hosszú teljes szelvényű szondafúrásokat 

mélyítettünk. Ezek a fúrások harántoltak olyan zónákat, amelyek vízáteresztő 

képessége meghaladta az engedélyezési tervben megadott határértéket, vagy 

amelyekből jelentősebb vízbeáramlásra lehetett számítani. Ezen helyek 

előrejelzésére a fúrásokban végzett pakkeres kútvizsgálatok szolgáltak, amelyek 

eredményei alapján a szükséges műszaki beavatkozás (előinjektálás) tervezhető és 

elvégezhető volt. 

A vízkizárás célja a kutatóvágatok izolálása a felszín alatti vízáramlási 

rendszertől. Ez részben a vágat víztelenítése miatt szükséges. Emellett nem 

kevésbé fontos szempont annak megakadályozása, hogy a tároló megvalósítása 

után, annak lezárását követően a tömedékelt vágatban mozgó, esetleg 

radioizotópokkal szennyezett víz egyes jó vízvezető képességű zónák mentén a 

felszín alatti áramlási rendszerbe jusson. 

A felszín alatti kutatás időszakában hajtott vágatoknál ott kellett 

előinjektálást végezni, ahol az előfúrásokban, szondafúrásokban mért 

transzmisszivitás meghaladta az 1×10 -6 m 2 /s-ot, valamint a vágat 100 m-es 

szakaszán a beáramló víz mennyisége elérte a 10 liter/perc értéket. 

A beruházáshoz tartozó vágatokra vonatkozóan 4×10-7 m2/s 

transzmisszivitás a határérték, valamint a vágatbeli vízbeszivárgás mértéke 

maximum 5 liter/perc/100 m lehet. 

Az előinjektálás a vágathomlokról legyezőszerűen előfúrt 16-25 db lyukban 

történt, egyre növekvő nyomással juttatva a cement alapú injektáló anyagkeveréket 

a vágat körüli repedéshálózatba. Közben lépésenként történt az anyag 

sűrűségének a növelése mindaddig, amíg le nem csökkent a lyuk nyelőképessége. 

A beruházási vágatoknál a szigorúbb határérték elérése miatt több esetben 

szükséges volt egy homlokról egymás után több injektáló ernyővel, néha 

különböző szemcseméretű anyaggal elvégezni az injektálást. Hosszabb 

injektálandó vágatszakaszon több, egymással átfedésben lévő injektálási ernyővel 

történt a besajtolás. 

96


Abban az esetben, amikor a vágathomlok repedezettsége olyan mértékű volt, 

hogy a cementalapú injektáláshoz használt technológiával nem volt biztosítható az 

injektálás hatásossága – az injektáló anyag visszafolyhatott a homlokon – a 

vágathomlokon poliuretán-gyanta alapú injektáló anyaggal úgynevezett 

pajzsinjektálás vált szükségessé. Ennek célja a homlok repedéseinek eltömítése és 

egy előtétpajzs kialakítása, amely mögé már sikeresen bejuttatható a cementalapú 

injektáló anyag. 

A kihajtott 5,5 km vágathossz kb. 30%-án kellett előinjektálást végezni, 

amely során közel 750 m 3 injektáló anyag került besajtolásra. 

Az építés alatt lévő két tárolókamra közül az I-K2 tároló kamrában volt 

szükség egy szakaszon előinjektálásra, a vizsgálati eredmények alapján 

továbbiakban több szakaszon nem várható ilyen tevékenység. 

Vízmentesítés 

A lejtősaknák kihajtásának időszakában kulcsfontosságú volt, de a 

továbbiakban is lényeges a megfelelően méretezett, megbízhatóan működő 

vízmentesítő rendszer. Lejtősaknánként külön kialakított, több lépcsős emeléssel 

jutott a víz a lejtősaknákban kialakított 250 m 3 -es közbenső zsompokba, ahonnan 

már egy lépcsőben történt a felszínig való vízemelés. 

A közbenső zsompokban történt a víz előülepítése, illetve vízkezelő 

berendezésekkel, sósav adagolásával végeztük a lőtt betonos technológia miatti 

magas pH-jú víz semlegesítését. Ezekből a zsompokból történt az egyes 

technológiai folyamatokhoz (robbantólyuk fúrás, pormentesítő locsolás) a víz 

biztosítása. 

Az eddigi felszín alatti térkiképzés munkáinak időszakában 2010 májusáig a 

vízkibocsátás kumulált átlaga 156,2 liter/perc (224,9 m 3 /nap) volt. 

Szellőztetés 

Az áthúzó szellőztetést a Nyugati-portálnál légzsilipbe épített, 6 db 

Korfmann ALN 8-55 (7,2–10 m 3 /s) típusú ventilátor, a parciális szellőztetést 

Korfmann AL 10-300 (16–24 m 3 /s) típusú ventillátorok, a közbenső zsompok, 

kutatókamrák szellőztetését Korfmann ESN 6-110 (3,6–6 m 3 /s) típusú ventillátorok 

biztosították illetve biztosítják. A főszellőztető ventillátorok által biztosított 

szelőztetési üzemmód a tárolókamrák építéséig szívó, utána nyomó üzemű volt. A 

változtatás oka az volt, hogy a felszíni robbantóanyag tároló raktárt a felszíni 

építési munkák miatt meg kellett szüntetni, és helyette föld alatti raktárt kellett 

kialakítani a Keleti-lejtősaknában, ahol kihúzó légirányt kellett megvalósítani. 

A lejtősaknák közötti 1–6. összekötő vágatok légajtóval kerültek lezárásra. A 

7. összekötő vágatban – a gyakori gépi áthaladás meggyorsítása és egyszerűsítése 

miatt – a légajtó helyett átlátszó, szegmensekből álló légterelő függöny került 

97



beépítésre. A 8. összekötő vágatban, mivel ez a bejáratoktól a legtávolabbi 

összekötő légút, nem került légajtó telepítésre. 

A lejtősaknák és alapvágatok építésének időszakában a behúzó Keletilejtősaknában 

telepített parciális ventillátorok 1000, ill. 1200 mm átmérőjű 

légcsatornán keresztül fújták a friss levegőt a mindenkori vágathajtási homlokokra. 

A Tárolói, és Tárolóépítési szállítóvágat, a Tárolóösszekötő vágat és a 

tárolókamrák hajtása szellőztetési szempontból sorosan kapcsolt elrendezésben 

történt illetve történik, a megfelelő mennyiségű szellőztetési levegő biztosítása 

miatt. Ez az elrendezés az egyes vágathomlokok robbantásának és a robbantási füst 

kiszellőztetésének időbeli és technológiai sorrendiségének összehangolását 

igényeli. 

Teljesítményadatok 

Az építendő felszín alatti terek elrendezése a kezdetektől fogva lehetővé 

tette, hogy párhuzamosan egyszerre mindkét lejtősakna, illetve kettő vagy több 

vágat is épüljön egyszerre. Ez a gépkihasználás optimalizálása, a vágathajtási 

teljesítmény növelése szempontjából is lényeges. A feladat azonban nem csak 

vágathajtás. Előre tervezetten hidrogeológiai, geotechnikai kutató objektumokat 

kell telepíteni, szükség esetén előinjektálást kell végezni, illetve rendszeresen meg 

kell szakítani a vágathajtást a magfúrásos előfúrások és teljes szelvényű 

szondafúrások kivitelezése és műszeres mérései miatt. Ezen körülményeket 

ismerve értékelhetjük a vágathajtási teljesítményadatokat. 

Folyamatos munkarendben, a közel hat év munkavégzést nézve átlagosan 

100 m/hó a teljesítmény, a fentiekben leírt egyéb tevékenységek elvégzése mellett. 

A legtöbb kihajtott vágat egy hónapban 163,3 m volt, amely hónapban még két 

előinjektálás is történt. 

98


DR. SOMOSVÁRI ZSOLT BAUXITBÁNYÁSZATTAL 

KAPCSOLATOS MUNKÁSSÁGA 

Kovacsics Árpád 

okl. bányamérnök 

MAL Zrt. Bauxitbányászati Divízió 

kovacsicsa@mal.hu 

Dr. Somosvári Zsolt a magyar bauxitbányászat felkérésére számos 

tanulmányt, szakvéleményt készített. Ezen szakmai tevékenysége jelentős 

mértékben segítette az ágazat ércvagyon kitermelésének feltételeit, növelte a 

kitermelés hatékonyságát és gazdaságosságát. Széles szakmai tapasztalata segítette 

a környezetünkben élő – nem szakemberek – számára modellezni és megértetni a 

bányászkodás hatásait. Elmondható, hogy közreműködése, szakértői tanulmányai 

minden esetben, a közvetlen gyakorlatban jól szolgálták a hazai bauxitbányászat 

fejlődését, sok ezer tonna bauxit biztonságos kitermelését. 

Az alábbiakban néhány példával kívánjuk ezt illusztrálni, nem állítva, hogy 

valamennyi számunkra készült tanulmányát sikerült csokorba szednünk. 

Új fejtésmód kialakítása 1984-85. 

A bauxitbányászatban az 1960-as évek óta elterjedten és sikeresen 

alkalmazott „szint”-omlasztásos fejtésmód bizonyos települési viszonyok esetén 

túlzott ércveszteséggel és hígulással járt. Az akkori Fejér megyei Bauxitbányák 

Bitó-II. és Fenyőfő bányaüzemei számára a vállalat új, nagykamrás, talppásztás 

fejtésmódot – az ún. tömbfejtést – alakította ki a Nehézipari Műszaki Egyetem 

Bányaműveléstani Tanszékének bevonásával. 

A munka keretében dr. Somosvári Zsolt az üreg állékonyságával és a 

kombinált biztosító szerkezetek (TH ívek és kőzethorgonyok) méretezésével 

foglalkozott. 

99

Dr. Somosvári Zsolt bauxitbányászattal kapcsolatos munkássága 

1. ábra: A tömbfejtés elvi vázlata a kombinált főtebiztosítással 

A fejtésmód a sikeres kísérletek után mind Bitó-II. mind Fenyőfő-I. föld 

alatti bányaüzemekben bevezetésre került. A termelékenység nőtt, a 

munkakörülmények javultak, a fejtési veszteség mintegy 25%-kal csökkent, és a 

termelés minősége is jobban kézben tartható volt. 

(Dr. Gordos Péter-dr. Somosvári Zsolt: Új fejtésmód bevezetésének tapasztalatai a 

Fejér megyei Bauxitbányák üzemeiben, BKL Bányászat 1986/6.) 

A hévízi tóforrás és a nyírádi bányavízemelés összefüggései 1990. 

A fenti témájú kutatási munkával a Bakonyi Bauxitbánya 1989-ben bízta 

meg a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karát. A Kar szakértői dr. 

Somosvári Zsolt dékán vezetésével először áttanulmányozták és elemezték a hévízi 

tóforrásra vonatkozó korábbi – 1911. és 1989. között keletkezett, gyakran 

egymásnak is ellentmondó – 28 szakvéleményt, kutatási jelentést. Ezután a 

legújabb földtani ismertek felhasználásával modellezték és elemezték a víz 

utánpótlódás és felmelegedés folyamatait. 

Bár a kutatási jelentés több fejezetében is arra a következtetésre jutott, hogy 

„nincs közvetlen kapcsolat a hévízi tóforrás hozama és a nyírádi bányavízemelés 

között”, akkor még nem mondta, nem mondhatta ki – ami azóta megállapíthatóvá 

vált –, hogy közvetett kapcsolat sincs. 

(NME Bányamérnöki Kar kutatási jelentés) 

100


Fedükőzetek viselkedésének számítógépes analízise in-situ (külszíni) 

mozgásmérések alapján, 1991. 

A fedükőzetek fejtés hatására történő elmozdulása (viselkedése) mind a 

fejtés- és fedőirányítás, mind a várható külszínmozgások szempontjából kiemelten 

érdekes. A viselkedés pontos meghatározása, leírása viszont a nem elégséges 

ismeretek (kőzetek in-situ fizikai és mechanikai tulajdonságai és azok változásai) 

valamint a mozgásban részt vevő nagy térrész inhomogenitásai miatt még a 

meglévő elméleti alapok mellett sem lehetséges. 

Dr. Somosvári Zsolt szellemes megoldással megfordította a problémát, és a 

már megtörtént mozgások elemzéséből „visszaszámította” az adott térrész 

mechanikai jellemzőit. A munkában közreműködött Mészáros Zoltán. 

Számítógépes programmal több kőzetjellemzőre és több időpontra határoztak meg 

felszínsüllyedési görbéket, melyeket egy-egy területen (Bitó II. II-es siklómező, 

Halimba-II.) mért tényleges felszínsüllyedésekkel összevetve a megfelelő 

paraméterek meghatározhatók voltak. 

2. ábra: Számított és tényleges süllyedésgörbék 

Az eredmények ezután előrejelzésre felhasználhatók. Különös jelentősége 

volt ennek Bitó II. bánya esetében, ahol a bánya fölött lévő kvarchomokbánya 

művelhetőségére is lehetőséget adott. 

(Miskolci Egyetem – Hungalu Alapítvány kutatási pályázat) 

101


Határszögek és alakváltozási szögek számítógépes analízise 1992. 

A határszögek és alakváltozási szögek igen lényeges jellemzői az aláfejtett 

külszínen jelentkező süllyedéseknek, alakváltozásoknak. Ezeknek a szögeknek a 

segítségével lehet a külszínen az aláfejtett terület oldaláról lehatárolni a mozgások, 

ill. a káros alakváltozások területét. 

Dr. Somosvári Zsolt kimutatta, hogy a bauxitbányászat speciális 

körülményei – úgymint a fejtés méretei, a nem egyenletes fejtési vastagság, a nem 

szabályos kontúrú fejtési terület – hatással vannak a mozgásokra, azaz a 

határszögek és alakváltozási szögek is változnak ezektől függően. A határszögek és 

alakváltozási szögek megbízható előzetes ismerete, kiszámítása a tervezés 

szempontjából elsőrendű fontosságú. A mindenkori külszíni mérések ezeknek a 

számításoknak az ellenőrzése, a kőzetmozgás paraméterek segítségükkel való 

meghatározása szempontjából értékesek. 

Tervezési segédletként Mészáros László matematikus közreműködésével 

számítógépes programot készítettek, mellyel a különböző paraméterek 

behelyettesítésével a határszögek és alakváltozási szögek az adott helyzetre 

kiszámíthatóak. 


Kőzetjellemzők meghatározása a vágatbiztosítás szempontjából 1993. 

Kőzetállapot in situ meghatározása vágathomloknál 1994. 

A bauxitbányászat főfeltáró vágatait többnyire mészkőben és dolomitban 

hajtják. A lencsés előfordulás miatt ezen vágatok mennyisége nagy, ezért nem 

mindegy, hogy kihajtásuk, biztosításuk mibe kerül. A kőzetminőségek folyamatos 

változásai miatt a minimálisan szükséges, de biztonságosan elegendő biztosítás 

meghatározása viszont gyakorlatilag napi feladat volt. Így a túlbiztosítás elkerülése 

érdekében, valamilyen a helyszínen is mérhető kőzetparaméterre, és annak 

méréséhez szükséges eszközre lett volna szükség. 

102


3. ábra: Feszültségeloszlás boltíves üreg körül 

A Somosvári Zsolt által vezetett team elméleti megfontolások (1993.) majd 

alapos laboratóriumi és helyszíni vizsgálatok (1994.) alapján a rugalmas hullám 

(szeizmikus, vagy akusztikus) kőzetben terjedő sebességét találta megfelelő 

kőzetparaméternek, és kétféle kísérleti műszerre is javaslatot tett. 

A magyar bauxitbányászat termelésének visszaesése miatt ez a kutatás nem 

folytatódott tovább. 


Kőzetmechanikai vizsgálatok biztonságos üreg-pillér rendszer 

kialakítása érdekében 1995. 

Bauxitlencse szintomlasztása során kialakított üregek tönkremeneteli 

vizsgálata 1998. 

1995-ben Halimba III. bányaüzem II-es siklómezőjében közvetlenül a 

vastagpados fedőmészkő alatt folyt a szintomlasztásos bauxitfejtés. Mivel a 

biztonságos, ill. előírt fejtésméretnél (150 m 2 ) nem következett be a mészkő fedő 

omlása, és megomlásra hajlamos közvtlen fedő hiányában nem volt „párna” réteg, 

dr. Somosvári Zsoltot (GeoConsult Kft.) kértük fel a helyzet megvizsgálására. 

Szakvéleményében 70-90 m-es kifejtett szélesség elérésekor jelölte meg a 

mészkőomlás bekövetkezését. A szakvélemény és más biztonsági intézkedések – 

többek között a kőzet tönkremenetelt jelző valós idejű akusztikus 

megfigyelőrendszer – alapján a fejtés folytatására hatósági engedélyt kaptunk, és a 

mező letermelését sikeresen be is fejeztük. 

103


1998-ban a Fenyőfő II. bányaüzem I. lencséjénél állt elő hasonló helyzet, 

ahol a lefejtést Somosvári újabb szakvéleménye alapján szintén biztonságosan 

elvégeztük. Itt – az eltérő kőzetviszonyok miatt – 45 m volt a kritikus fejtési 

szélesség. 

(Fekete István – Legeza Miklós – Podányi Tibor: Szintomlasztásos bauxitfejtés 

vastagpados mészkő fedő alatt, BKL Bányászat 1999/5. ) 

Airbreaker-es jövesztési kísérlet kőzetmechanikai értékelése 1998. 

A Bakonyi Bauxitbánya Kft. az óbaroki bauxit külfejtésében végzett kísérlet 

kiértékelésére kérte fel dr. Somosvári Zsoltot. Dr. Somosvári a meghatározta a 

bauxit kőzetfizikai jellemzőit, értékelte a jövesztés hatékonyságát, és környezeti 

hatásait. 

A tanulmány a kőzetjövesztést mind teljesítményében, mind a kőzet 

aprózódás szempontjából hatékonynak, a szeizmikus hatás szempontjából pedig 

„kiválónak” – azaz kevés és a közelben lecsillapodó rezgést keltőnek – minősítette. 

(GeoConsult’95 Kft. műszaki szakértői tanulmány 1998.) 

Halimba III. Bányaüzem fejtései fölött kialakult tavak vízveszélyének 

vizsgálata 2002. 

Halimba III. Bányaüzem korábban fejtett területe felett 1984-re két kisebb tó 

alakult ki, melyek a vizsgálat időpontjában horgásztóként funkcionáltak. 

A szakértői tanulmány a fedő rétegsorok vizsgálata, a fellazulási zóna, a 

fajlagos védőréteg és a külszíni elmozdulások méreteinek kiszámítása alapján 

megállapította, hogy sem a tavak nem veszélyeztetik a folyó bányaműveleteket, 

sem a bányaműveletek nem veszélyeztetik a tavakat. 


Halimba III. Bányaüzem DNy-i bányamező művelésénél előálló 

kőzetmozgások hatáselemzése 2002. 

Halimba III. Bányaüzem a bezárása előtt fejtette az ún. DNy-i bányamezőt. 

A bányaműveletek hatása i érinthettek saját létesítményeket (szállító- és légakna, 

ill. külszíni létesítményei, egyéb aknaudvari építmények, a bányaüzemet 

megközelítő üzemi út, a Halimba II-DNy bányát ellátó tervezett földkábelt), 

továbbá idegen létesítményeket (2-2 db 120 kV-os és 35 kV-os távvezetéket). 

A Bakonyi Bauxitbánya Kft. által átadott fejtési tervek alapján dr. Somosvári 

Zsolt valamennyi létesítményre vonatkozóan két lefejtési változatra is megvizsgálta 

104


a várható külszínmozgásokat, ill. azoknak az adott létesítmény szempontjából 

releváns összetevőit, amiket a létesítményre megengedett értékkel összevetve 

minősítette a veszélyeztetettségüket. A jellemző mozgáselemeket a külszíni 

létesítmények helyszínrajzán ábrázolta. 

4. ábra: Helyszínrajz 

A tanulmány alapján a bauxitbánya a DNy-i bányamezőt sikerrel lefejtette, 

semmilyen létesítményekben nem esett kár. 


Kőzetmechanikai elemzések a nyírádi bauxitbányászat területén 2008. 

Csabrendek-Nagytárkány környéki felszínmozgás jelenségek vizsgálata 

2008-2009. 

2006-2008-ban, 20-30 évvel a lefejtés után Nagytárkány-Darvastó 

térségében nem várt felszínmozgások következtek be egyes telepek feletti 

területeken. Időközben a bauxitbánya vállalat megkérdezése nélkül néhány más, 

szintén lefejtett telep közelében, részben a korábban kijelölt hatásterületén újabb 

létesítmények épültek (lakóházak, szociális intézet). A Miskolci Egyetem Műszaki 

Földtani Karát, és a GeoConsult Kft.-t kértük fel a jelenségek kivizsgálására, az 

esetleges veszélyhelyzet megállapítására. A munka témavezetője dr. Somosvári 

Zsolt volt. 

105


A korábbi adatok feldolgozása mellett új geofizikai méréseket, 

magfúrásokat, és azok mintáinak kiterjedt kőzetfizikai vizsgálatait végezték el. 

Ezek alapján felülvizsgálták a területre korábban alkalmazott határszöget, és 

kijelölték a veszélynek esetlegesen kitett létesítményeket. 

A szakvélemény alapján a szociális intézet egyes épületeit lebontották, egyes 

területek elkerítésre, ill. veszélyt jelző táblákkal kijelölésre kerültek, és néhány 

lakóépületből a lakókat kiköltöztették. A bányavállalat a szakértői tanulmány 

ajánlása alapján a területen havi rendszerességgel külszínmozgás megfigyeléseket 

végez. 


(ME MFK szakértői tanulmány 2008-2009.) 

Halimba IV. bányatelek süllyedék-tavai aláfejtésének feltételei 2010. 

A Halimba IIDNy bauxitbányából mezőcsatolással a korábbi Halimba III. 

bányaüzemben már fejtett területen további mintegy 4-500 kt jó minőségű bauxitot 

lehet kitermelni. A tervezett fejtések viszont érintik a korábban kialakult 

süllyedékben lévő – ma horgász-tóként használt – tavat. 

Dr. Somosvári Zsolt szakértői tanulmányában kiszámította a várható 

felszínmozgások – maximális süllyedés, és vízszintes elmozdulás – mértékét, és 

megállapította, hogy figyelembe véve a tó alatti agyag védőréteget is védőpillér 

visszahagyása nem indokolt. Kiegészítő biztonsági intézkedésként a tó vízszint 

folyamatos figyelést javasolta. A szakvélemény alapján a bauxitbánya pillérbe 

hatolási- és részleges lefejtési engedélyt kapott, így az ércvagyon lefejthetővé vált. 

(A feltárás jelenleg folyik.) 


106

A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011), p 107-110. 

DR. SOMOSVÁRI ZSOLT PROFESSZOR ÚR 

MUNKÁSSÁGÁRÓL AZ OROSZLÁNYI 

SZÉNMEDENCÉBEN 

Dr. Havelda Tamás 

bányászati igazgató 

Vértesi Erőmű Zrt. 

havtam@vert.hu 

Dr. Katics Ferenc 

nyugalmazott vezérigazgató. 

Néhány példával szeretném bemutatni, hogyan segítette az elmúlt 

évtizedekben Somosvári Zsolt bányamérnök kollégánk kutatási eredményeinek 

gyakorlati alkalmazása az Oroszlányi Szénbányák eredményes működését. 

1966-ban a Bányászati lapokban megjelent egy tanulmány, melynek szerzője 

(nevét nem kívánom megemlíteni) matematikai levezetések alapján olyan 

megállapításra jutott, hogy „…a fejtési sebesség növelése nem csökkenti minden 

esetben a bányakárt, ellenkezőleg, egyes esetekben növeli.” 

Erre az oroszlányi szakemberek is gondolkodóba estek. 

- Egyrészt mert ez nem volt összhangban az oroszlányi medencében máig 

eredményesen alkalmazott elvvel – miszerint a fejtéseket a lehető 

leggyorsabban kell előkészíteni majd az elérhető legnagyobb sebességgel 

kell lefejteni- ez esetben ugyanis a vágatok, a fedü és a homlok állapota 

mindenkor a legkedvezőbb állapothoz közeli állapotú marad, ezen 

keresztül a legalacsonyabb ráfordítással a legkedvezőbb fajlagos költségek 

érhetők el. 

- Másrészt pedig a korábban megszerzett tapasztalatok – az oroszlányi 

aláfejtések – sem támasztották alá a megállapítást. Elgondolkodtató volt 

ugyanakkor egy nagy termelési kapacitásra tervezett bánya nyitása előtt 

(Márkushegyi bányaüzem) ami Pusztavám falu teljes aláfejtését tervezte, 

hogy a merőben új megállapítás mennyire lesz helytálló. 

Az ellentmondást Somosvári Zsolt egyetemi tanársegédként egy következő 

lapszámban megjelent válaszával oldotta fel ( az oroszlányi szakemberek nagy 

megnyugvására). Bizonyította, számításokkal alátámasztotta, hogy a hivatkozott 

107

Dr. Somosvári Zsolt professzor úr munkásságáról az Oroszlányi Szénmedencében 

tanulmány megállapítása helytelen, annak alkalmazása káros a bányászatra. (Az 

élet Őt igazolta) 

Az Oroszlányi Szénbányák életében az egyik legnagyobb kihívás a már 

említett aláfejtés volt, tekintettel arra, hogy a 3000 fős lélekszámú település a 

Márkushegyi bányatelek közepén fekszik. Mint tudjuk az aláfejtés, illetve a 

bányakár témaköre szakmánknak egy speciális elméleti és gyakorlati ismereteket 

igénylő területe. A feladat sikeres megoldásához a bányavállalat jelentős szellemi 

és kivitelezői kapacitást vont össze. Hogy ezt a kockázatos és költséges, de 

leginkább mert a lakosságot is érintő feladatot mindvégig kezelni tudtuk, 

nélkülözhetetlen és elévülhetetlen érdeme volt bányászati tanszékünk dolgozóinak, 

köztük a téma szakértőjének, Somosvári Zsolt professzor úrnak. 

Utalok számos terv, tanulmány, szakvélemény mellett szakembereink 

felkészítésére is. 

A feladat nagyságára utal, hogy a köz- és lakóépületek többségét előzetesen 

– a várható tönkremenetel függvényében – vasbeton koszorúval kellett 

megerősíteni. A hirtelen bekövetkező és a tervezetten bontásra ítélt házak helyett 

egy sorházakból és kertes családi házakból álló lakótelepet ( 78 db ) építettünk föl. 

A felkészítő munka – amiben professzor úr is tevőleg részt vett – eredményességét 

minősíti, hogy az aláfejtéssel összefüggésben senki nem került vészhelyzetbe, 

senki nem került utcára. 

Külön kell szólni Somosvári professzor számos publikációi közül arról a 14- 

ről amelyek 1967 és 1978 között szaklapunkban megjelentek. Ezek mindegyike 

közvetlenül segítette az 1981. évi termelés indítására történő felkészülést az ország 

legnagyobb bányaüzemhez. 

Bizonyságul néhány idézet ezekből a cikkekből: 

„ A gyakorlat számára közvetlenül hasznosítható összefüggéseket ad a maximális 

süllyedés és a teknő peremhelyének változása, a lefejtett terület, illetve a 

telepmélység függvényében” 

„… az adott modell kőzetmozgási feladat megoldására alkalmas” 

„…számítási módszert ad az aláfejtett fedü várható mozgására” 

Összegezve: 

Az összefüggéseket a gyakorlatban felmerülő problémákból kiindulva 

mutatta be. Megoldást adott a szükséges védőpillérek meghatározására. Épület 

károk esetében vette a bátorságot az ál bányakárok valós károktól való 

megkülönböztetésére. 

Az oroszlányi bányászatban az 1980-as évekre kialakult a helyi 

viszonyokhoz legjobban illeszthető, korszerű fejtési és fejtés gépészeti technológia. 

A fejtések átlagos előre haladási sebessége 3,5-4,0 m/nap volt. E technológia 

108

Dr. Havelda Tamás – Dr. Katics Ferenc 

lehetőségeinek kihasználása, a további fejlődés, jellemzően a fejtési kísérő vágatok 

kihajtásának sebességétől, a biztosítás állékonyságától és a szelvény 

megtarthatóságától függött. 

A művelt mélység 80-250 m-ről 350-500 m-re növekedett, a fa biztosítást 

TH acélíves biztosítás váltotta föl. A vágatok túlbiztosítása indokolatlan, míg az 

alul biztosításból eredő fenntartás indokolatlan többletköltséggel jár. Az üzemi 

tapasztalatokon kívül elengedhetetlen, hogy elméleti megfontolásokkal, 

vizsgálatokkal is megalapozzuk az optimális biztosítás kiválasztását. 

Ezért volt szükséges az Oroszlányi Szénbányák és a Nehézipari Műszaki 

Egyetem Bányaművelési Tanszéke közötti, több évtizedes együttműködés. Hosszú 

út vezetett a márkushegyi megfelelő teherbírású és osztástávolságú gépesíthető 

talpszedésű, nyitott kapuíves technológiához, amit nagy mértékben segített 

Somosvári professzor 1985-ben közreadott tanulmánya. Ebben elemzi az 

acélgyűrűs vágatbiztosítás fő paramétereit a terhelési egyenlőtlenségek figyelembe 

vételével. Felhívja a figyelmet a bélelés, a hátűr kitöltés és az acél minőség 

fontosságára, továbbá, hogy a szelvénynövekedés fajlagos acél felhasználása 

ellensúlyozható a nagyobb tömegű acélívekkel. 

A Márkushegyi Bányaüzem termékkiszállítása lejtősaknán keresztül valósul 

meg mind a mai napig. 1990-ben a lejtősakna egy szakasza nem várt ütemben 

tönkre ment oly mértékben, hogy az már veszélyeztette a szállítást. Professzor úr 

tanulmányában bizonyította, hogy „a biztosító szerkezet tönkremenetelének 

alapvető oka az aknatalp kőzetkörnyezetének elvizesedése, mely alapvetően 

megváltoztatta a vízérzékeny kőzet fizikai, szilárdsági tulajdonságait. Ennek 

következtében nem várt talpduzzadás indult meg, amely tönkre tette a biztosító 

szerkezetet. A szomszédos fejtések a kijelölt védőpillérbe nem hatoltak, a 

védőpillér megfelelő szélességű, így a fejtések nem voltak hatással a szóban forgó 

váratlanul tönkrement lejtős akna szakaszra.” 

Befejezésül a Márkushegyi bánya egyik olyan kritikus időszakáról tennék 

említést, amikor szintén az elmélet és gyakorlat összefogása adta a megoldást. 

A jó minőségű szén iránti igények növekedése, Márkushegy idő előtti 

termelésbe léptetését, és több bányamező gyorsított ütemű megnyitását vonta maga 

után. Következményeként az előkészítettség mértéke évekig elmaradt a 

bányaművelés egyensúlyi követelményétől. 

A kihagyásos (fésüs) fejtéstelepítést alkalmaztuk. A fejtések mindig egy 

fejtési terület kihagyásával követték egymást (egyazon mezőben), így az új fejtés 

mindkét vágata mindig „szűz” területben haladt. A módszer lényege, hogy a 

lefejtett területek között kihagyott sávok előkészítésére csak akkor kerüljön sor, ha 

a korábbi fejtések okozta feszültségek áthárításának hatása már nem számottevő. A 

váltó fejtések időben történő előkészítése miatt azonban ennek kivárása nem volt 

lehetséges, ezért az előző fejtés befejezése után gyakorlatilag azonnal indítottuk a 

109

Dr. Somosvári Zsolt professzor úr munkásságáról az Oroszlányi Szénmedencében 

„köztes” fejtési terület előkészítését. A kedvezőtlen kőzetmechanikai hatások miatt, 

a fejtések vágataiban a fenntartási műszakok száma elérte a szénfali műszakok 50- 

150 %-át. A körülmények a fejtés előre haladását akadályozták, a többlet élő 

munka és költség, valamint a biztonság kérdései miatt ez tartósan nem volt 

vállalható. 

Felmerült a kérdés, hogy térjünk át a mellé telepítéses rendszerre. Ez esetben 

az egyik vágat a fejtés mellett, míg a másik mindig szűz területen halad. 

A kockázatok tekintetében megoszlott a vállalati szakemberek véleménye. 

Ismét a tudomány embereihez fordultunk. Somosvári tanár úr a kétféle fejtési 

módot elméleti vizsgálatokkal, az adott kőzetjellemzők, mélység és időtényező 

figyelembe vételével hasonlította össze, így azok közvetlenül tervezési adatokat 

szolgáltattak. A DK-i, DNY-i és az É II bányamező felső telepeiben az üzem áttért 

a mellé telepítéses rendszerre, a szomszédos területtől ~5m pillér elhagyásával a 

szűz mezőben alkalmazott 21 kg/fm –es TH helyett 25 kg/fm –es kapuíves TH 

biztosítással. Az osztás távolság a fejtési homlokkal való találkozásig 0,6 m, azt 

követően 1,0 m. A vágatok kihajtása és fenntartása kedvező eredményeket hozott. 

A vágatok állapota kétszeri gépi talpszedéssel tartható volt, átácsolásra csak ritkán 

volt szükség. 

Természetesen a térségben jóval többször tette le kézjegyét professzor úr, az 

összeállítás a teljesség igénye nélkül készült, de mégis ízelítőt szerettünk volna 

adni abból, hogy milyen szerencsésen tud ötvöződni az elmélet és a gyakorlat szép 

szakmánkban. 

Végül tolmácsolom az oroszlányi bányászok köszönetét és háláját Somosvári 

Zsolt professzor úrnak a szénmedence eredményességének érdekében kifejtett 

munkájáért. 

110


KŐZETEK SZILÁRDSÁGI ÉS RUGALMASSÁGI 

JELLEMZŐINEK MEGHATÁROZÁSA KÜLÖNBÖZŐ 

KŐZETKÖRNYEZETBEN KIALAKÍTOTT 

FÚRÓLYUKAK ÁLLÉKONYSÁGÁNAK 

VIZSGÁLATÁHOZ 

Dr. Debreczeni Ákos 



bgtda@uni-miskolc.hu 

Körszelvényű üregekkel, fúrólyukakkal lépten-nyomon találkozunk mind a 

szilárdásvány-bányászat, mind pedig a fluidum-bányászat kapcsán. Fúrólyukakat 

mélyítünk kutatási és termelési céllal. Némely esetekben tartósan fenn kell tartani a 

lyukfal stabilitását, más esetekben ellenőrzött körülmények között tönkre kell tenni 

(meg kell repeszteni) a kőzetkörnyezetet. Ilyen kőzetrepesztésekkel lehet 

megnövelni a kis áteresztőképességű tárolókőzetekbe mélyített gáztermelő kutak 

hozamát, ill. fúrólyukakban végzett kőzetrepesztések segítségével tudjuk 

meghatározni a kőzetkörnyezet üregnyitás előtti (ún. primer) feszültségállapotát is. 

Mindezekből látszik, a fúrólyukak állékonysági kérdései nagyon fontosak a 

gyakorlati kőzetmechanikában. Az állékonyság számításához ismerni kell a kőzet 

szilárdsági és rugalmassági jellemzőit, a primer főfeszültségek irányát és 

nagyságát, a kőzet viselkedését megfelelő pontossággal leíró anyagmodellt és 

tönkremeneteli határfeltételt, valamint nem utolsó sorban a kőzetkörnyezet 

repedezettségi állapotát. 

___________________________________________________________________ 

A kutató munka a TÁMOP 4.2.1.B 10/2/KONV 2010 0001 jelű projekt 

részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió 

támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 

111

Kőzetes szilárdsági és rugalmassági jellemzőinek meghatározása különböző kőzetkörnyezetben 

kialakított fúrólyukak állékonyságának vizsgálatához 

1. A kőzetek szilárdsági és rugalmassági jellemzői 

A kőzetek egyes mechanikai tulajdonságai hasonlítanak a fémes anyagok 

mechanikai tulajdonságaihoz, más tulajdonságok tekintetében viszont lényeges 

eltéréseket mutatnak. Mechanikai viselkedésük egyaránt függ az igénybevétel 

módjától és nagyságától. Viszkózus tulajdonságokat is mutatnak, így viselkedésük 

a terhelés sebességétől is függ. A kőzetek mechanikai tulajdonságait csak 

sokoldalú vizsgálatokkal ismerhetjük meg. 

A természetben előforduló különböző anyagok, így a kőzetek viselkedését is, 

mindig valamilyen idealizált, minél egyszerűbb és könnyen kezelhető anyagmodell 

segítségével igyekszünk leírni. A természetes anyagok sosem követik tökéletesen 

az ideális anyagmodelleket, az idealizálás absztrakció, de lehetővé teszi a 

természetes anyagok viselkedésének matematikai leírását. A cél az, hogy a modell 

a gyakorlat igényeit kielégítő pontossággal közelítse a valóságos anyagot. 

Sokszor egy modell nem is elegendő az anyagi viselkedés leírásához, hanem 

ugyanarra az anyagra más-más körülmények között más-más modellt kell 

alkalmazni. Ha a vizsgált terhelés és alakváltozás időben változó, akkor reológiai 

modellekkel írhatjuk le a változások időfüggését. Olyan esetekben, amikor a 

terhelésváltozás nagyon lassú, azaz kvázistatikus és nem halad meg egy, az 

anyagra jellemző kritikus értéket, megelégedhetünk nem időfüggő modellek 

(statikus modellek) alkalmazásával is. 

A szilárd anyagok általában más mechanikai tulajdonságokat mutatnak kis 

terheléseknél, távol a tönkremeneteltől és más tulajdonságokat mutatnak nagyobb 

terheléseknél a tönkremenetel közelében, azaz a mechanikai tulajdonság függ az 

igénybevétel nagyságától is. Az alkalmazott ideálisan viselkedő anyagmodellek az 

anyagi tulajdonságok mellett mechanikai állapotokat is modelleznek. Gondoljunk 

csak arra, hogy a kőzetek egyaránt mutatnak rugalmas, képlékeny és reológiai 

tulajdonságokat, de az egyes tulajdonságok súlya, szerepe függ a mechanikai 

állapottól. 

Ahhoz, hogy a kőzetek mechanikai tulajdonságait a gyakorlat számára 

megfelelő pontossággal le tudjuk írni, meg kell találni a minél idealizáltabb, a 

kőzethez és a feladathoz illő anyagmodellt és kísérleti úton meg kell határozni az 

anyagjellemzőket. A számításoknál alkalmazott matematikai, számítástechnikai 

módszerek bármilyen korszerűek is, csak akkor lehetnek eredményesek, ha a 

felhasznált kőzetjellemzők, jól reprezentálják a vizsgált kőzettartomány 

tulajdonságait. 

A kőzetjellemzőket in situ állapotban kell ismerjük, így a legjobb az lenne, 

ha a kőzet valamennyi szilárdsági és rugalmassági jellemzőjét helyszíni mérésekkel 

határozhatnánk meg. Helyszíni mérésekre műszaki és gazdaságossági okokból igen 

korlátozottan van lehetőség, ezért általában a kőzetminták laboratóriumi 

vizsgálataira vagyunk utalva. A laboratóriumban meghatározott kőzetjellemzőket 

elméleti megfontolások, tapasztalati összefüggések valamint az in situ mérések és a 

112


laboratóriumi mérések eredményeiből számított arányossági tényezők alapján 

számíthatjuk át a repedezett kőzetkörnyezet jellemzőivé. 

A laboratóriumi vizsgálatok során egytengelyű nyomókísérletek ( 1 = c , 

2= 3 =0), Brasil húzóvizsgálatok ( 1 =-3 3 , 2=0, 3= t 2 = 3 >0) segítségével a kőzet alábbi szilárdsági és 

rugalmassági jellemzőit határozhatjuk meg: 

egytengelyű nyomószilárdságát ( c ), 

folyáshatárát ( F ), 

húzószilárdságát ( t ), 

különböző palástnyomások mellett mért kompressziós triaxiális 

nyomószilárdságát ( tr ), 

rugalmassági modulusát (E), 

Poisson-tényezőjét (ν), 

belső súrlódási szögét ( ) és 

kohézióját (c). 

A felsoroltak közül c, t és tr nyomó- ill. húzószilárdsági, F 

képlékenységi, c és pedig nyírószilárdsági jellemzők. A kőzet rugalmas 

viselkedését E és ν jellemzi. 

Amennyiben viszkózus anyagmodellt kívánunk használni további 

kőzetjellemzők meghatározása is szükséges, de jelen tanulmányban erre nem térek 

ki, mert az ismertetett vizsgálataink során nem kellett ilyen modelleket 

használjunk. Ez nem jelenti azt, hogy a kőzeteknek nem lettek volna viszkózus 

tulajdonságai, de a vizsgált problémákhoz igazodó statikus modellek 

anyagjellemzői a felsorolt kísérletek kvázistatikus végrehajtásával 

meghatározhatók. 

2. A kőzetek tönkremeneteli határfeltételeiről 

A kőzetek tönkremeneteli határállapotát kezdetben a fémeknél alkalmazott 

kritériumok szerint írták le. Ilyen a Mohr-, a Huber–Mises–Hencky-, vagy a 

Murrel-féle kritérium. 

Mohr elmélete szerint törési állapot akkor következik be, ha a legnagyobb és 

a legkisebb főfeszültségek által meghatározott maximális csúsztató feszültség 

meghalad egy küszöbértéket. Ekkor a törési felületen az anyagrészecskék 

elcsúsznak egymáson. A feszültségállapotot un. Mohr-körökkel ábrázoljuk. A 

tönkremeneteli határgörbe a mértékadó legnagyobb ( 1 - 3 ) Mohr-körök 

burkológörbéje. mohr elméletében a középső ( 2 ) főfeszültség nem játszik 

szerepet. A triaxiális és poliaxiális kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy a 

középső főfeszültség is befolyásolja a szilárdságot, de mint a későbbiekben látni 

fogjuk, 2 szerepének elhanyagolásával az üregállékonyság biztonsága nő. 

A Huber-Mises-Hencky elmélet szerint egy anyag akkor kerül képlékeny 

állapotba, ha a feszültségállapot által előidézett fajlagos torzítási munka elér egy 

113



küszöbértéket. A Huber-Mises-Hencky elmélet figyelembe veszi a középső 

főfeszültség hatását is, így ez a feltétel a Mohr síkon egyetlen görbével nem, csak 

egy tartománnyal (görbesereggel) ábrázolható. Ez az elmélet olyan anyagoknál 

alkalmazható, melyek húzásra és nyomásra hasonlóan viselkednek. Mint tudjuk a 

kőzetek nem ilyen anyagok, így esetükben a Huber-Mises-Hencky kritérium csak 

általánosított formában alkalmazható. Ilyen általánosított kritérium a Drucker- 

Prager kritérium, amely figyelembe veszi, hogy az igénybevétel módjától függően 

eltérő fajlagos torzítási munkát képes elviselni a kőzet. A Drucker-Prager kritérium 

azonban túlbecsüli a középső főfeszültség szerepét, ami a biztonság kárára történő 

közelítést eredményezhet. 

A Murrel kritérium szerint a 1- 2 - 3 koordináta rendszerben a 

tönkremeneteli felületet egy olyan paraboloid ábrázolja, melynek tengelye a 

1= 2 = 3 egyenes. Ez a feltétel jól írja le mind az egytengelyű-nyomó- és húzó 

kísérletek, mind pedig a triaxiális és poliaxiális kísérletek eredményeit. A Murrel 

kritérium bár jól alkalmazható kőzetekre, nem általános kritérium, mert feltételezi, 

hogy az egytengelyű-nyomó- és húzó szilárdságok aránya: c / t=12. 

A gyakorlat azt igazolta, hogy kőzetekre a Mohr-féle határfeltétel jól 

alkalmazható. Amint korábban már említettem, bár nem veszi figyelembe a 

középső főfeszültség hatását, ez az elhanyagolás üregállékonysági feladatoknál a 

biztonság irányában hat. Gondot jelenthet azonban, ha mélyfúrások lyukstabilitását 

vizsgáljuk, ahol igen keskeny lehet a biztonsági sáv a lyukfal megtámasztásához és 

felrepesztéséhez szükséges nyomások között. 

A Mohr-féle határfeltétel számos tönkremeneteli határgörbe alkalmazása 

esetén vizsgálható. Ilyenek a Mohr-Coulomb határegyenes, a parabolikus és a 

hiperbolikus határgörbék. A manapság elterjedten, a repedezett kőzettest leírására 

is használt Hoek-Brown határgörbe is Mohr feltételén alapszik. 

Léteznek általánosabb megfogalmazású kritériumok is, amilyen például a 

Mogi, a Wiebols-Cook, vagy a Lade. Ezeket az összetettebb kritériumokat egyes 

speciális területek sikerrel használják. (Például a Lade kritériumot fúrólyukak 

stabilitásának vizsgálatánál.) Más esetekben azonban összetettségük ellenére sem 

használhatók jobban a Mohr-Coulomb lineáris határfeltételnél. 

2.1. Elméleti alapok 

A határfeltételek többnyire a feszültségtenzor, vagy a az abból 

származtatható deviátor-tenzor invariánsaival fejezhetők ki. Ennek az a 

magyarázata, hogy míg a feszültségtenzor elemei függenek a koordinátarendszer 

állásától, a határfeltételeknek a választott irányoktól függetlenül igaznak kell 

lenniük. Szintén használatosak még az ún. oktaéderes feszültségek, melyek egy 

kitüntetett állású (testátlói a három főfeszültségi irányba esnek) oktaéder lapján 

ébredő normál (σ oct ) és érintő irányú (τ oct ) feszültségek. Az oktaéder minden lapján 

a feszültségkomponensek abszolút értéke megegyezik (1. ábra). 

114


1. ábra: Az oktaéderes feszültségek 

Az oktaéderes normálfeszültség: 

oct 

3 

az oktaéderes csúsztató feszültség: 

2 1 J ( 

1 

3 3 

1 

1 2 3 

I 1 

3 

, és 

2 

2 

2 

oct 2 3) 

( 

2 3) 

( 

3 1) 

, 

ahol: 

I 

1 – a feszültségtenzor első invariánsa 

I 

1 

1 

2 

3 

J 

2 – a deviátor-tenzor második invariánsa 

J 

2 

1 2 

2 

) ( ) ( ) 

2 

1 2 2 3 3 1 

[( 

6 

] 

1 ; 2 ; – a főfeszültségek ( 3 1 2 3 

). 

A deviátor-tenzor második invariánsával a Huber-Mises-Hencky feltétel így 

írható fel: 

0 , azaz 

2 

J 

2 F 

115



1 

2 

2 

2 2 

[( 1 

2 

) ( 

2 

 

3) 

( 

3 

1) 

] F 

6 

A Drucker-Prager kritérium az alábbi módon általánosítja a Huber-Misses- 

Hencky feltételt: 

J k 

ahol: 

k és α – anyagjellemzők. 

2 

I 1 

Az oktaéderes feszültségekkel Murell határfeltétele így írható fel: 

 

 

2 

oct 

2 

 

3 

c 

oct 

, azaz 

1 2 

2 

2 1 

 

2 

 

( ) ( ) ( ) 

3 

1 

 

3 

 

2 

 

3 

 

3 

1 

 

c 

 

9 

3 

A középső főfeszültség hatását érzékelteti a következő ábra (2. ábra), melyen 

egytengelyű nyomó (σ 1 >0; σ 2 =σ 3 =0), biaxiális (σ 1 >0; σ 2 >0; σ 3 =0), konvencionális 

triaxiális (σ 1 >σ 2 =σ 3 >0) és poliaxiális (σ 1 ≥σ 2 ≥σ 3 ) kísérletek mérési eredményeit 

láthatjuk. 

Az ábra jól szemlélteti, hogy a tönkremenetel nem független a középső 

főfeszültségtől (σ 2 ) így a Mohr-elméletén alapuló tönkremeneteli kritériumok 

általános feszültségi állapotokban csak közelítő eredményt adnak. Összehasonlítva 

a Mohr és a Huber-Mises-Hencky elméletet egytengelyű nyomó igénybevételnél, 

ha a középső főfeszültség megegyezik valamelyik szélső főfeszültséggel ( 2 = 1 , 

vagy 2 = 3 ) a két elmélet azonos eredményre vezet. Ha a középső főfeszültség a 

1 

 

3 

két szélső főfeszültség számtani középértékével azonos ( 

2 

), akkor a 

2 

Mohr elmélettel számított szilárdsági érték 86,6%-a a Huber-Mises-Hencky szerint 

számítottnak. A második esetben a legnagyobb a két elmélet közötti különbség, 

tehát, ha Mohr szerint számítunk, akkor a biztonság javára közelítünk. 

 

116


2. ábra: Mérési eredmények dolomit mintatesteken 

A tönkremeneteli feszültségek elegendő pontosságú számítása, esetenként 

viszonylag bonyolult összefüggések alkalmazását teszi szükségessé. A fúrólyukak 

körüli feszültségállapot leírására például előszeretettel alkalmazzák a módosított 

Lade kritériumot: 

ahol: 

S 

[( 

( 

c 

tg 

1 

1 

, és 

4 ( tg 

2 

S) 

( 

S) 

( 

) 

1 

2 

2 

(9 7 

sin 

S) 

( 

S) 

( 

sin 

) 

3 

3 

S)] 

S) 

3 

27 

, 

Nagymélységű fúrásoknál mind a fúrólyuk falának megtámasztása, mind a 

kőzetrepesztéshez szükséges nyomás meghatározása fokozott körültekintést és 

pontos számításokat igényel. Ekkor nincs lehetőségünk nagy biztonsági tényezők 

választásával ellensúlyozni a számítás pontatlanságát, ami indokolttá teszi a 

117



viszonylag összetett, de a fúrólyuk körüli feszültségállapotot megbízhatóan 

közelítő módosított Lade kritérium használatát. 

A kőzetmechanikai feladatok döntő többségénél azonban nem célszerű, a 

módosított Lade kritériumhoz hasonlóan összetett kritériumot használni. Ennek 

legfőbb oka, hogy a laboratóriumi kísérleteket ép kőzetdarabokon végezzük, 

melyek szilárdsági tulajdonságai lényegesen jobbak a repedezett kőzettesténél. A 

kőzettest repedezettsége és a repedések tulajdonságai lényegesen nagyobb hatással 

vannak a kőzetmasszívum szilárdságára, mint a középső főfeszültség. Ennek 

megfelelően, a gyakorlatban, Mohr tönkremeneteli feltételén alapuló kritériumok 

használata a leginkább jellemző. Ilyen kritérium a Mohr–Coulomb határegyenes, a 

különböző parabolikus és hiperbolikus határgörbék és ilyen a Hoek–Brown 

határgörbe is. 

Manapság előszeretettel alkalmazzák a Hoek–Brown határgörbét, amely 

közvetlenül a repedezett kőzettest leírására használható. Hoek és Brown többször 

módosított határgörbéje egy, a feldolgozott in situ megfigyelésekhez illesztett 

határgörbe, amely az alábbi alakban írható fel: 

m 

3 

1 3 c 

, 

c 

ahol m és s a kőzetminőség és a kőzettagoltság, GSI (Geológiai Szilárdsági 

Index) függvénye. 

Laboratóriumi vizsgálatoknál: 

1 

3 

s 

3 

c 

m 

i 

1 , 

ahol m i az épp (intact) kőzettömbre jellemző állandó, értéke 5-35 között 

változik. 

Egyszerűsége mellett a Hoek–Brown határfeltétel ilyen széleskörű 

elterjedése annak köszönhető, hogy a szerzők igen sok tapasztalati adatot dolgoztak 

fel. Egy új telephelyen való alkalmazásnál azonban mindig felvetődik a kérdés, 

hogy az eltérő kőzettulajdonságok ellenére, mennyire adaptálható egy más 

telephelyről származó adatokra épülő, lényegében tapasztalati képlet. 

A kérdés eldöntésére – alternatív eljárásként – alkalmas a Miskolci Egyetem 

Bányászati és Geotechnikai Intézetében kifejlesztett módszer, az ME módszer. 

Az ME módszer Somosvári professzor vezetésével került kidolgozásra. Az 

eljárás lényege, hogy mérésekre alapozva határozzuk meg azt az ún. redukciós 

tényezőt, melynek segítségével a laboratóriumban mért adatokból a repedezett 

kőzetmasszívum szilárdsági jellemzőire lehet következtetni. A rugalmassági 

modulust meg tudjuk mérni laboratóriumban (statikusan és dinamikusan egyaránt), 

és szeizmikus módszerekkel közvetlenül a repedezett kőzettestben is. A 

laboratóriumban és az in situ mért rugalmassági modulusok aránya adja a 

redukciós tényezőt. A módszer részletes leírását a [10] irodalom tartalmazza. 

118 

c


3. A fúrólyukak körüli feszültségállapot leírása 

A fúrólyukak körüli feszültségállapotot henger-koordinátarendszerben 

célszerű leírni, hiszen ez a koordinátarendszer illeszkedik a fúrólyukak térbeli 

alakjához. A gyakorlati alkalmazásoknál – néhány különleges esettől eltekintve – 

élhetünk azzal a feltételezéssel is, hogy az egyik főfeszültség függőleges irányú és 

a kőzet önsúlyából származtatható. Álljon tehát a választott koordinátarendszer egy 

vízszintes polár síkból (R, φ) és egy függőlegesen lefelé mutató lineáris tengelyből 

(z). Ekkor a fúrólyuk körüli feszültségállapot az alábbi formában írható fel: 

 

 

2 

R 

r 

 

 

 

R 

r 

 

 

2 

4R 

r 

3R 

r 

H h 

H h 

r 

 

2 

2 

2 4 

 

1 pw 

1 

cos2 

2 

2 

2 4 

R R 3R 

 

 

r 

 

r 

 

r 

 

2 

2 

 

2 ( )cos2 

p , és 

H h 

H h 

 

2 

2 

pw 

 

4 

 

 

1 

1 cos2 

2 

2 

4 

ahol: 

z 

v 

H 

h 

1 

σ z – a függőleges effektív feszültség, 

σ r – a radiális effektív feszültség, 

σ φ – a tangenciális effektív feszültség, 

σ v – a föggőleges (vertikális) primer főfeszültség, 

σ H – a nagyobbik vízszintes (horizontális) primer főfeszültség, 

σ h – a kisebbik vízszintes (horizontális) primer főfeszültség, 

(σ v , σ H , és σ h totális primer főfeszültségek) 

R – a fúrólyuk sugara, 

r – a fúrólyuk tengelyétől mért távolság, 

p w – a lyuk falát megtámasztó nyomás ( a fúróiszap nyomása), 

φ – a polár szög, melyet σ H irányától mérünk, 

p p – a kőzetben uralkodó pórusnyomás, 

β – Biot-koefficiens (rugalmas pórustényező), 

K – a kőzet kompresszibilitási modulusa, 

K S – a kőzetet alkotó szemcsék kompresszibilitási modulusa 

K 

K S 

p 

 

 

 

p 

p 

Állékonyság szempontjából mindig a fúrólyuk fala a kritikus, itt ébrednek a 

legnagyobb alakváltozási feszültségek és innen indulhat meg a tönkremenetel. A 

lyuk falán ébredő feszültségkomponensek: 

p 

p 

119



H 

h 

p p , 

r 

w 

 

H 

 

h 

cos 

pw 

p 

p 

 

2 2 

és 

2 ( 

)cos2 

p . 

z 

v 

H 

h 

p 

p 

Amint látható a fúrólyuk környezetében ébredő feszültségeket alapvetően a 

primer feszültségállapot, a lyukfalat támasztó fúróiszap nyomása és a kőzetben 

uralkodó pórusnyomás-viszonyok határozzák meg. 

A primer feszültségállapot kutatása a legutóbbi évtizedekben a 

gyakorlati kőzetmechanika kiemelt jelentőségű területe. A legtöbb esetben 

élhetünk azzal a közelítéssel, hogy a függőleges primer főfeszültség a kőzet 

z 

( z) 

o 

önsúlyából származik ( gdz ), de a vízszintes főfeszültségek (σ H és σ h ) 

v 

meghatározása koránt sem ilyen egyszerű. 

Ha a kőzetkörnyezetet homogén, izotróp kontinuumnak tekinthetjük, akkor 

rugalmas esetben a vízszintes főfeszültségek a Hooke-törvény segítségével 

kiszámíthatóak. Mivel vízszintes irányban üregnyitás előtt az alakváltozások értéke 

zérus: 

1 

 

H 

 

 

 

v 

 

v h 

E 1 

 

 

1 

 

h 

 

 

 

v 

 

v 

 

H 

 

E 1 

 

 

és az anizotrópia miatt: , 

h 

H 

 

0 

0 

a vízszintes főfeszültségek az alábbi alakban írhatóak: 

 

 

H 

 

h 

 

v 

. 

1 

Ahol: 

ε H és ε h – a vízszintes főfeszültségek irányába eső alakváltozások, 

E – a Young-féle rugalmassági modulus és 

ν – a kőzet Poisson-tényezője. 

Lényegében hasonló eredményeket kapunk a talajmechanikában, geotechnikában 

használatos Jáky-féle összefüggésssel: 

 

H 

 

h 

 

v 

1 

sin 

. 

Az 1960-as évekig általánosan a fenti összefüggésekkel számították a 

vízszintes primer főfeszültségeket, hiszen – különösen nagy mélységben – nem 

volt lehetőség a feszültségállapot kimérésére, csak elméleti megfontolásokra 

120


hagyatkozhattak. Ma már tudjuk, hogy a fenti összefüggéseket csak üledékes, kis 

szilárdságú kőzetekben alkalmazhatjuk. Nagy szilárdságú vulkanikus kőzetekben a 

primer feszültségmérések más eredményt mutattak (3. ábra). 

Az ábrán 

3. ábra: Primer kőzetfeszültség-mérések eredményei 

H h 

k (a geotechnikában használatos nyugalmi nyomás 

v 

v 

tényezőhöz hasonlóan értelmezve). 

Látható, hogy ezekben a kőzetekben a vízszintes primer főfeszültségek 

lényegesen nagyobbak annál, amit a a Hooke-törvény, vagy a Jáky képlet ad 

eredményül. Az eltérés a felszín közelében a legnagyobb és a mélységgel 

fokozatosan csökken. A tendenciából következik, hogy 3-4 ezer méter alatt a 

Hooke-törvény szerint számított és a mérések alapján prognosztizálható értékek 

nagyon közel esnek. Megállapíthatjuk, hogy azon tényezők hatása, amelyek a 

számított és a mért értékek közötti eltérést okozza, a mélységgel fokozatosan 

csökken. Különböző elméletek vannak az eltérés magyarázatára, úgymint: 

kőzetlemez mozgások (az egymásra csúszó kőzetlemezek okozzák a 

vízszintes feszültség-többletet, pl. Skandináviában ebben látják a 

legfőbb okot) 

lepusztulások (a lepusztult kőzettömeg önsúlya okozta a vízszintes 

feszültség-többletet, ami a lepusztulást követően nem tudott leépülni) 

a magma kihűlése (a kőzet hőmérsékletének változása 

térfogatváltozással és emiatt feszültségváltozással jár; vertikális 

irányban ezek a feszültségek le tudnak épülni, de horizontálisan 

nem) 

anizotrópia (elsősorban a rugalmassági modulus anizotrópiája lehet 

jelentős). 121



Valószínűleg még nagyon sok kutatás kell ahhoz, hogy a jelenséget egzakt 

módon meg lehessen magyarázni. Az is valószínű, hogy nem egyetlen ok, hanem a 

különböző okok együttesen okozzák a jelentős anomáliákat. Az azonban az eddigi 

in situ mérési eredmények alapján kijelenthető, hogy különösen nagy szilárdságú 

magmás kőzetekben, néhány ezer métert meg nem haladó mélységben, az in situ 

feszültségeket meg kell mérni, vagy az eddigi mérések alapján kell megbecsülni. 

Laza üledékes kőzetekben, vagy igen nagy mélységben (pl. szénhidrogénbányászat) 

rugalmas kőzetkörnyezetben a Hooke-törvény közelítőleg helyes 

eredményre vezet. 

4. Az állékonyság számításához szükséges kőzetjellemzők 

A primer főfeszültségek, a fúróiszap nyomása és a pórusnyomás-viszonyok 

ismeretében a fúrólyuk falán ébredő feszültségkomponensek az előzőek szerint 

meghatározhatóak. Az állékonyság megítéléséhez azonban szükség van a 

kőzetkörnyezet, mégpedig a repedezett kőzetmasszívum jellemző paramétereire is. 

Továbbiakban a két általunk leggyakrabban használt módszerrel, a Hoek-Brown 

eljárással és az ME módszerrel foglalkozom. 

Hoek és Brown olyan határgörbét alkottak amely a repedezet 

kőzetmasszívumra közvetlenül alkalmazható. Határgörbéjük Mohr típusú, tehát 

lényegében a nyírási feszültségek maximumát írja le különböző 

feszültségállapotokban. Számításaikat többször pontosították. A határgörbe (lásd 

2.1. fejezet) kiszámításához a következő paraméterekre van szükség: 

σ c – a kőzetminta laboratóriumban meghatározott egytengelyű 

nyomószilárdsága 

E – a kőzetminta laboratóriumban meghatározott rugalmassági modulusa 

m i – a kőzetfajtától függő állandó (értéke közelítően megegyezik ez 

egytengelyű nyomó- és húzószilárdságok hányadosával, a Brinke számmal) 

D – zavartsági tényező (az alkalmazott jövesztési technológiától függő érték) 

GSI – Geológiai Szilárdsági Index (amely meghatározásához a 

kőzetkörnyezet repedezettségi állapotának in situ ismerete szükséges). 

A felsorolt paraméterek közül GSI meghatározására a repedezett kőzetfal 

szemrevételezése alapján, vagy elegendő mennyiségű magminta feldolgozásával 

van lehetőség. Nagymélységű fúrólyukakból rendszerint igen kevés magminta áll 

rendelkezésre, így GSI meghatározására nincs lehetőség. 

Az ME módszer esetében a statikus kőzetjellemzőket a magminták 

laboratóriumi vizsgálatával határozzuk meg. A laboratóriumban meghatározott 

jellemzőket egy arányszám segítségével számoljuk át in situ jellemzőkké. Ez az 

arányszám – a redukciós tényező (R) – az in situ mért szeizmikus rugalmassági 

modulus (E szeiz ) és a laboratóriumban mért dinamikus rugalmassági modulus (E d ) 

hányadosa: 

122


Eszeiz 

R 1. 

Ed 

A szeizmikus rugalmassági modulust a fúrólyukban végzett geofizikai 

mérésekkel, a dinamikus rugalmassági modulust pedig laboratóriumban, a 

magmintákon végzett akusztikus mérésekkel lehet meghatározni. A redukciós 

tényező segítségével a laboratóriumi kísérleteken alapuló tönkremeneteli 

határgörbe a repedezett kőzetkörnyezetre átszámítható. Az eljárás erénye, hogy 

minden eleme mérési eredményeken alapszik. 

Az ME módszer alkalmazásánál elvileg lehetőségünk van többféle 

tönkremeneteli határgörbét használni. Gyakorlati szempontok alapján Mohr 

elméletén alapuló hiperbolikus határgörbéket határozunk meg. Az ilyen 

határgörbék viszonylag könnyen kezelhetőek és a teljes igénybevételi 

tartományban (nyomó és húzó igénybevételek) jól lehet velük közelíteni a mérési 

eredményeket. 

A határgörbék felvételéhez szükséges kőzetjellemzők: c , t és különböző 

palástnyomások mellett tr . 

A kísérletek során mérjük ill. számítjuk még: F , E és ν értékét. 

A mérési eredmények különböző feldolgozásával (σ-τ, σ 1 - σ 3 ) és c is 

meghatározható. 

5. A kőzetjellemzők laboratóriumi meghatározása és a méréseket legjobban 

közelítő hiperbolikus tönkremeneteli határgörbe 

A kőzetjellemzők közül c -t, F -et, E-t és ν-t egytengelyű 

nyomóvizsgálatokkal ( 1 = c , 2 = 3 =0), t -t közvetett húzóvizsgálatokkal vagy 

más néven Brasil-vizsgálatokkal ( 1 =-3 3 , 2 =0, 3 = t 2 = 3 >0) határozzuk meg. A kísérletekhez Kármán-féle triaxiális cellát, vagy 

Hoek cellákat használunk (4. és 5. ábra). 

Az utóbbi években igen jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre a 

kőzetmechanikai laboratóriumban, így ma már akár 600 bar palástnyomás mellett 

tudjuk, előre programozott módon, a méréseket végrehajtani. A vizsgálóberendezés 

a 6. ábrán látható. 

Minden egyes kőzetparamétert több mérés alapján határozunk meg. A 

mérések számával növelhető a megbízhatóság, de az eredmények szórása 

alapvetően nem a mérési pontosságtól, hanem a kőzet inhomogenitásától függ. Ma 

már lényegesen pontosabb (egy-két nagyságrenddel pontosabb) mérőeszközöket 

használunk, mint amilyen nagy a kőzetjellemzők természetes szórása. Az előbbiek 

alapján kijelenthető, hogy megfelelően nagy számú mérés esetén (n>5), a 

laboratóriumi mérési eredmények szórása jellemzi a kőzettestet. 

123



4. ábra: A Kármán cella 5. ábra: A Hoek cellák 

Szintén a mérési eredmények szórásából következik, hogy még nagyszámú 

mérések átlagolásával meghatározott kőzetjellemzők használata esetén sem várható 

el, hogy a tönkremeneteli határgörbe tökéletesen illeszkedjen a mérési 

eredményekhez. Ez a gondolatmenet vezetett oda, hogy az ismert matematikai 

statisztikai módszerekkel keressük a mérési eredményeket legjobban közelítő 

határgörbét. 

Az általunk használt határgörbe Mohr elméleten alapuló hiperbolikus 

határgöbe. Mint ismeretes a Mohr-Coulomb lineáris határgörbe csak a 

nyomófeszültségek tartományában alkalmazható. A teljes feszültségtartományban 

(nyomó- és húzófeszültségek) csak legalább másodfokú határgörbét használhatunk 

a tönkremenetel jellemzésére. A húzófeszültségek és a kis nyomófeszültségek 

tartományában ez lehet parabola (pl. Griffith-parabola), de az ilyen határgörbék 

nem adnak jó közelítést nagy nyomófeszültségek esetén, ahol a lineárishoz közeli a 

kapcsolat a normálfeszültségek és a nyírófeszültségek között. Mindezek alapján a 

teljes feszültségtartományban a hiperbolikus tönkremeneteli határgörbe 

alkalmazása adhat jó megoldást. 

124


6. ábra: Kőzetmechanikai vizsgálóberendezés 

Amint a későbbiekben látni fogjuk, az általunk használt hiperbolikus 

tönkremeneteli határgörbénél egyetlen pontot, a hiperbola „csúcspontját”, fixen az 

egytengelyű húzószilárdság ( t ) helyén vesszük fel. Ilyen megkötés mellett a 

húzószilárdság pontos meghatározása különösen fontos. 

A következőkben két igen eltérő mintaanyagon mutatom be a 

függvényközelítés módszerével meghatározott hiperbolikus tönkremeneteli 

határgörbe alkalmazhatóságát. Az egyik minta nagy mélységből (~3200m) 

származó kis szilárdságú kis modulus viszonyszámú (DL), a másik viszonylag kis 

mélységből. (~200m) származó nagy szilárdságú nagy modulus viszonyszámú 

(BH) minta. A kőzetminták szilárdság és modulus viszonyszám szerinti 

osztályozását Deere és Miller ajánlásai szerint az 1. és a 2. táblázat tartalmazza. 

125



Osztály Megnevezés c [MPa] 

A Igen nagy szilárdság 220 

B Nagy szilárdság 110 – 220 

C Közepes szilárdság 55 – 110 

D Kis szilárdság 27,5 – 55 

E Igen kis szilárdság 27,5 

1. táblázat: Kőzetek szilárdsági osztályai az egytengelyű nyomószilárdságok 

szerint (Deere, Miller) 

Osztály Megnevezés E/ c [MPa] 

H Nagy modulus viszonyszám 500 

M Közepes modulus viszonyszám 200 – 500 

L Kis modulus viszonyszám 200 

2. táblázat: Kőzetek mudulus viszonyszám (E/ c ) szerinti osztályozása 

(Deere, Miller) 

Az első (DL) mintaanyag kőzetmechanikai paraméterei: 

származási mélység: ~3200 m, 

egytengelyű nyomószilárdság: c=41,7 MPa, 

egytengelyű húzószilárdság: t =3,4 MPa, 

Young modulus: E=7,8 GPa, 

triaxiális nyomószilárdságok: 

3 =15 MPa, 1 =120,2 MPa, 

3 =30 MPa, 1 =195,9 MPa, 

A mérési erdményeket és a határgörbét a Mohr-síkon (σ-τ) ábrázolva 

láthatjuk a 7. ábrán. A mérési eredmények Mohr-köreit legjobban közelítő 

hiperbola egyenlete: 

X 11,92 

Y 

 

8,52 7,61 

2 

2 

1 

126


Nagy mélységbõl származó 

kis szilárdságú kõzet 

A hiperbola egyenlete: [(x+11,92)/8,52] 2 -(y/7,61) 2 =1 

A közelítés relatív hibája: 0,42% 

A kohézió: 7,4 MPa 

150 

[MPa] 

100 

50 

0 

-50 0 50 100 150 200 250 

[MPa] 

7. ábra: Nagy mélységből származó DL minta hiperbolikus tönkremeneteli 

határgörbéje 

Az második (BH) mintaanyag kőzetmechanikai paraméterei: 

származási mélység: ~200 m, 

egytengelyű nyomószilárdság: c=126,9 MPa, 

egytengelyű húzószilárdság: t =11,4 MPa, 

Young modulus: E=66,8 GPa, 

triaxiális nyomószilárdságok: 

3 =7,5 MPa, 1 =175,0 MPa, 

3 =15 MPa, 1 =221,8 MPa, 

127



A mérési eredményeket és a határgörbét a Mohr-síkon (σ-τ) ábrázolva 

láthatjuk a 8. ábrán. 

Kis mélységbõl származó 

nagy szilárdságú kõzet 

A hiperbola egyenlete: [(x+30,13)/18,73] 2 -(y/18,72) 2 =1 

A közelítés relatív hibája: 0,12% 

A kohézió: 23,6 MPa 

200 

150 

[MPa] 

100 

50 

0 

-50 0 50 100 150 200 250 

[MPa] 

8. ábra: Kis mélységből származó BH minta hiperbolikus tönkremeneteli 

határgörbéje 

128


A mérési eredmények Mohr-köreit legjobban közelítő hiperbola egyenlete: 

X 

30,13 

18,73 

2 

Y 

18,72 

2 

1 

A bemutatott mérési eredmények igazolják, hogy a tisztán mérési 

eredményeken nyugvó, a legjobb közelítés elvén meghatározott hiperbolikus 

határgörbéket a kőzettulajdonságok és az igénybevételek igen széles 

tartományában használhatjuk. A fúrómagok (kőzettömbök) szilárdsági 

jellemzésének ez a módszere nagyon jól illeszkedik az ME módszerhez, hiszen így 

a kőzetmasszívum jellemzésének minden eleme mérési eredményeken nyugszik. 

A méréseken alapuló tönkremeneteli határgörbék akkor adnak igazán 

megbízható eredményt, ha a triaxiális vizsgálatoknál alkalmazott palástnyomással 

eltudjuk érni az in situ horizontális feszültségek tartományát. Ezért van nagy 

jelentőssége, hogy ma már képesek vagyunk 600 bar palástnyomás mellett 

végrehajtani a kísérleteket. Ilyen vizsgálatokra csak olyan berendezések 

alkalmasak, amelyek a palástnyomást pontosan (1%-on belül) képesek tartani a 

kísérlet teljes ideje alatt. Jelenlegi berendezéseinkkel olyan tönkremeneteli 

határgörbéket tudunk kimérni, amelyek mintegy 5-6 ezer méteres mélységig 

megbízhatóan használhatóak. 

IRODALOM 

[1] Amadei, B.: Importance of Anisotropy when Estimating and Measuring In- 

Situ Stresses in Rock, Int. J. Rock Mech. Min. Sci. No. 33. p. 293-325 

(1996). 

[2] Benz, T. – Schwab, R.: A Quantitatíve Comparison of Six Rock Failure 

Criteria Int. J. Rock Mech. Min. Sci. No. 45. p. 1176-1186 (2008) 

[3] Brown E. T. – Hoek. E. Trends in Relationships Between Measured In-Situ 

Stresses and Depth. Int. J. Rock Mech. Min. Sci. No. 15. p. 211-215 (1978) 

[4] Colmenares, L. B.-Zoback, M. D.: A Statistical Evaluation of Intact Rock 

Failure Criteria Constrained by Polyaxial Test Data for Five Differenct 

Rocks. Int. J. Rock Mechn. Min. Sci. No. 39. p. 695-729 (2002) 

[5] Debreczeni Á.: Kőzetek tönkremeneteli határgörbéiről, XIII. Bányászati, 

Kohászati és Földtani Konferencia, Gyergyószentmiklós, Románia (2011) 

[6] Ewy, R. T.:Wellbore-Stability Predictions by Use of a Modefied Lade 

Criterion, SPE Drill. & Completion, Vol. 14. No. 2. (1999) 

[7] Hoek, E. – Brown, E. T.: Practical Estimates of Rock Mass Modulus, Int. J. 

Rock Mech Min. Sci, No. 34. (1997) 

[8] Jaeger, J. C. – Cokk, N. G. W.: Fundamentals of Rock Mechanics, 

Blackwell Publishing Ltd. (2007) 

[9] Somosvári ZS.: Geomechanika I. Tankönyvkiadó, Budapest, (1987) 

129



[10] Somosvári ZS. – Debreczeni Á.: A repedezett kőzettest szilárdsági 

paramétereinek meghatározása és repedezett kőzetkörnyezetben nyitott 

vágatok utólagos megerősítésére irányuló kutatások a Miskolci Egyetem 

Bányászati és Geotechnikai Tanszékén, Mérnökgeológia Kőzetmechanika 

2006, Műegyetemi Kiadó, Budapest (2006) 

[11] Somosvári Zs.: A földkéreg primer feszültségei, Bányászat és Geotechnika, 

A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 75. kötet p. 103- 

120 (2008). 

[12] Somosvári Zs.: Kőzetek képlékeny és tönkremeneteli határállapotainak 

kritériumai, Bányászat és Geotechnika, A Miskolci Egyetem Közleménye, 

A sorozat, Bányászat, 76. kötet p. 91-128 (2009) 

[13] Zoback, M. D. et al.: Determination of Stress Orientation and Magnitude in 

Deep Wells. Int. J. Rock mech. Min. Sci. No. 40. p. 1049-1076 (2003) 

130


DISZKONTINUITÁSOK BEFOLYÁSA KŐZETFALAK 

(RÉZSŰK) ÁLLÉKONYSÁGÁRA, ILLETVE A 

SZÜKSÉGES PARAMÉTEREK MEGHATÁROZÁSA 

AUTOMATIKUS MÉRÉSI ADATGYŰJTŐ RENDSZER 

ALKALMAZÁSÁVAL 

Csuhanics Balázs 

doktorandusz 


bgtcsub@uni-miskolc.hu 

Áttekintés 

A rézsűszámítások alapvető paraméterei a magasság és rézsűszög mellett a 

repedezett kőzetmasszívum kohéziója (c mass ) és belső súrlódási szöge (Փ mass ). 

Ezeknek a meghatározásához egyrészt kőzetmechanikai laboratóriumi 

vizsgálatokra, másrészt az in situ repedezettségi, tagoltsági állapotot figyelembe 

vevő átszámítási képletekre van szükség. Ugyanis a laborvizsgálatoknál 

felhasznált kőzet-mintatestek mindig a repedések közötti kőzettömbökből 

származnak, ezért a laboratóriumi mérésekkel meghatározott kőzetparaméterek 

(c,Փ) a kőzettömböket jellemzik. A kőzetfalak állékonyságát pedig a repedezett 

kőzetmasszívumra jellemző kőzetparaméterek határozzák meg. 

Laboratóriumban az összeálló szilárd kőzetek tönkremeneteli határgörbéjét 

egytengelyű- és triaxiális nyomókísérletekkel állapítjuk meg. 

Az in situ kőzetrepedezettség meghatározására ebben a tanulmányban két 

alapvető módszer kerül bemutatásra. A Hoek-Brown-féle módszer 1980 után 

elterjedt a nemzetközi irodalomban. Ez a módszer a kőzet szilárdsági 

paramétereire (egytengelyű nyomószilárdság, kohézió, belső súrlódási szög) ad 

becslést a tapasztalat alapján. A kőzetszerkezetet a kőzetrepedezettséget az 

úgynevezett GSI (Geológiai Szilárdsági Index) alapján veszi számításba a Hoek- 

Brown módszer. Sajnos az in situ paramétereket méréssel ellenőrizni nem lehet, 

mert az in situ kőzetszilárdság méréssel nem meghatározható. Ezért a módszer a 

biztonság javára igyekszik alábecsülni a kőzetmasszívum szilárdsági paramétereit. 

Egy másik módszer, amely annak idején a Miskolci Egyetem 

Bányaműveléstani Tanszéken került kidolgozásra (1991-94) „komplex mérési 

eljárás”-ként (ma ME módszerként ismert) a rugalmassági moduluson alapul, 

amely rugalmassági modulus mérhető a laboratóriumban is több módszerrel és in 

131

Diszkontinuitások befolyása kőzetfalak (rézsűk) állékonyságára, illetve a szükséges paraméterek 

meghatározása automatikus mérési adatgyűjtő rendszer alkalmazásával 

situ is több módszerrel. A repedezettség nagymértékben érzékenyen befolyásolja a 

kőzetmasszívum rugalmassági modulusát (E mass ). A rugalmassági modulus arányos 

az egytengelyű nyomószilárdsággal, így át lehet térni a laboratóriumi és in situ 

mérések alapján a masszívum szilárdsági paramétereinek meghatározására. 

- A rugalmassági modulus laboratóriumban meghatározható 

- egytengelyű nyomóvizsgálattal, 

- geofizikai (akusztikus) méréssel. 

- A rugalmassági modulus in situ meghatározható 

- geofizikai szeizmikus méréssel, 

- fúrólyukban végzett terhelés méréssel. 

Ilyen módon tehát a ME módszer a kőzetrepedezettséget, a 

kőzetmasszívum állapotát mérésekkel tudja meghatározni, jellemezni. 

Kőbányai robbantásoknál a környezet szeizmikus terhelése felmérése 

érdekében igen gyakran végeznek rezgési sebesség (mm/s) méréseket. Ezekkel a 

mérésekkel a rezgés terjedési sebességét (km/s) is meg lehet határozni. A 

longitudinális hullámok terjedési sebessége pedig szoros összefüggésben áll a 

kőzet rugalmassági modulusával. Így kőbányák kőzetfalainak környezetében 

kézenfekvő a rezgési terjedési sebességgel jellemezni a repedezett 

kőzetmasszívumot. Ennek alapján és a laboratóriumi akusztikus mérések alapján 

jól jellemezhető a kőzetfalak környezetének repedezettségi állapota (MEmódszer). 

A tanulmányban ezt a módszert mutatjuk be kőzetfalak állékonyságának 

vizsgálatánál és a Hoek-Brown módszer alapján is értékeljük a kőzetrézsű 

állékonyságát. 

1. Bevezetés 

A sziklarézsűk stabilitásának meghatározása klasszikus feladatnak 

tekinthető a geo-mérnöki gyakorlatban, illetve jelentős szerepet játszik gátak, utak, 

alagutak és más mérnöki műtárgyak tervezése során. Habár világszerte folynak a 

rézsűállékonyságra koncentráló kutatások, a rézsűkhöz tartozó tervezési feladatok 

napjainkban is kihívást jelentenek. 

1.1 A repedezettség, tagoltság hatása a rézsűállékonyságra 

A kőzetfalak állékonyságának számítása során elkerülhetetlen feladat a 

kőzetszilárdság meghatározása. Általánosságban véve a rézsűt magában foglaló 

kőzetmasszívumok inhomogének, melyeket diszkontinuitásokkal tagolt 

kőzetanyag épít fel. (1. ábra) Az összeálló nagy szilárdságú kőzetek természetes 

helyzetükben (in situ állapotukban) repedezettek. A magmás mélységi, de 

különösen a kiömlési vulkanikus kőzetek a magma lehűlése során nagymértékben 

összerepedeznek. Andezit és más kiömlési kőzetre települt külszíni bányáinkban a 

132


kőzetfalakon keresztül tanulmányozhatók a tagoltság, repedezettség különböző 

típusai. 

1. ábra 

Az üledékes összeálló kőzetek (mészkő, dolomit) is általában repedezettek az 

őket ért tektonikai hatások következtében. A 2. ábra a tagoltság néhány jellemző 

típusát mutatja: 

2. ábra: A tagoltság néhány jellemző típusa: a) oszlopos-perlit-, b) rendszertelenandezit-, 

c) táblás-mészkő-, d) tömbös-mészkő- 

133



A csak mikrorepedésekkel átjárt ép kőzetet, a kőzettömböt és a repedezett 

kőzetmasszívum, kőzettest közötti átmenetet az alábbi, 3. ábra szemlélteti. 

3. ábra: Ép kőzet – kőzettömb – repedezett kőzetmasszívum átmenete 

A kőzetmasszívum a rézsűben mutatott azonos kőzettulajdonságai alapján 

három szerkezeti csoportba sorolhatók: az I. Csoportba, II. Csoportba és III. 

Csoportba. Az ábra bemutatja az átmenetet egy izotróp ép kőzettől (I. Csoport) az 

erősen repedezett kőzetmasszívumig (III. Csoport), melynek végső soron a 

geomechanikai jellemzőit kell tudni meghatározni. 

A repedezett kőzetmasszívum tulajdonságait egyrészt a repedések által 

határolt kőzettömbök tulajdonságai határozzák meg. Mintavételkor kőzettömböket, 

vagy azokból fúrt magmintákat viszünk a laboratóriumba. A laboratóriumi 

vizsgálatokkal megállapított kőzetparaméterek tehát a kőzettömbökre 

vonatkoznak. Hoek és Brown kísérletekkel igazolta, hogy a mintatest átmérőjének 

növekedésével mint jut egyre meghatározóbbá a diszkontinuitások szerepe. A 4. 

ábra szemlélteti a mintatest méretének befolyását az egytengelyű 

nyomószilárdságra, [1] az 5. ábra pedig erősen palásodott, 61, 101, 146 és 300 mm 

átmérőjű szén mintatesteken elvégzett triaxiális mérés eredményét mutatja. [2] A 

repedezett kőzetmasszívum tulajdonságainak meghatározásához ebből kifolyólag a 

repedésrendszerek átfogó jellemzése is szükséges, amely segítségével redukáljuk a 

laboratóriumban meghatározott kőzetparamétereket. 

134


Mintatest átmérő d - mm 

4. ábra 5. ábra 

A gyakorlat számára megbízhatóan felhasználható kőzetparaméterek 

kimunkálásához: 

- a kőzettömböket jellemző laboratóriumi vizsgálati eredmények, 

- a repedésrendszert mennyiségi és minőségi szempontból jellemző paraméterek és 

- egy kiértékelő módszer szükséges. 

Ha a diszkontinuitásnak, repedezettségnek kitüntetett irányai vannak, azaz a 

kőzet vállaposodott, akkor ezt tervezés során figyelembe kell venni. Ha a 

repedések dőlésszögét ρ-val, a rézsűsík dőlésszögét φ-vel jelöljük, a 6. ábrán [3] 

láthatjuk a legáltalánosabb eseteket. 

6. ábra: A rézsű homloka és a kőzetrepedések helyzete 

135



2. A kőzetmasszívum szilárdságának meghatározására kifejlesztett 

eljárások 

2.1. Hoek-Brown módszer 

Széles körben elterjedt számítási módja összeálló kőzetmasszívumok 

szilárdság számítására a Hoek-Brown törési feltétel. [4] A Hoek-Brown kritérium 

triaxiális mérési adatokon alapuló empirikus egyenlet látható fizikai háttér nélkül. 

A módszer első publikálása óta (1980) több módosításon esett át, így az igazodva a 

közben felmerült igényekhez. Az 1995-ös, általánosított Hoek-Brown 

tönkremeneteli feltétel (Hoek, Kaiser és Bawden) a korábbi észrevételek 

figyelembevételével került kialakításra: 

1 

3 

ahol: σ 1 és σ 3 a legnagyobb és legkisebb főfeszültségek a tönkremenetel 

állapotában; 

σ ci az ép kőzet-a kőzettömb- egytengelyű nyomószilárdsága; 

m b az m i laboratóriumban mért egytengelyű 

nyomószilárdság/húzószilárdság hányadosát közelítő, a Szerzők által 

különböző kőzettípusokra összefoglalt anyagállandó csökkentett értéke: 

ci 

m 

b 

3 

ci 

GSI 100 

28 14D 

mb 

mi 

e 

s és a kőzetmasszívumra vonatkozó konstansok: 

GSI 100 

9 3D 

1 1 

s e 

, a e 

GSI /15 

e 

20 / 3 

2 6 

A Hoek-Brown tönkremeneteli feltétel 2002-es kiadásában került 

bevezetésre az előző egyenletekben is szereplő zavartsági tényező-D-, amely a 

fejtési módszer kőzettestre kifejtett zavaró hatását veszi figyelembe. Zavartalan 

kőzetkörnyezet esetén 0-t, igen zavart kőzetkörnyezet esetén 1-et vesz fel 

értékként. (a gyakorlatban pl. nagy volumenű külszíni bányászatban, mechanikai 

jövesztésnél D=0.7, robbantásos fejtéstechnológia esetén D=1) 

Ép kőzetek esetén az általánosított Hoek-Brown tönkremeneteli feltétel 

egyszerűbb formát vesz fel a σ 1 -σ 3 síkon: 

0.5 

1 3 ci m b 

3 

1 

ci 

Az egytengelyű nyomószilárdság σ 3 =0 helyettesítéssel alakítva át az 

a 

általánosított Hoek-Brown egyenletet: c ci s 

Az egyenletekben történt változtatásokon felül a szerzők felismerték, hogy 

az RMR módszer többé már nem megfelelő eszköz a törési feltétel és az in situ 

136 

s 

a


geológiai megfigyelések összekapcsolásához, kiváltképpen a leggyengébb 

kőzetmasszívumok esetén. Ez vezetett a Geológiai Szilárdsági Index (Geological 

Strength Index-GSI) megalkotásához. A jelenleg is használatos táblázatot mutatja 

a 7. ábra. A mátrix oszlopaiban a kőzettest tagoltsági viszonyai szerepelnek, azaz a 

kőzettestben lévő tagolófelületek állapota. A mátrix sorai a tagolófelületek 

kapcsolatát jellemzik. A GSI értéke ezek alapján 0-100 között változhat, minél 

nagyobb az értéke annál jobb minőségű a kőzettest. 

7. ábra: GSI alkalmazása repedezett kőzetekre 

137



A GSI osztályozási rendszer azon a hipotézisen alapul, hogy a 

kőzetmasszívumok elegendő számú véletlenszerűen irányított diszkontinuitást 

tartalmaznak ahhoz, hogy izotróp masszívumként viselkedjenek. Ennek 

következtében a GSI rendszer nem alkalmazható azon kőzetmasszívumokon, 

melyekben a világosan meghatározott, uralkodó szerkezeti irányítottság nagyfokú 

mechanikai anizotrópiát eredményez. Ha a törésnél a kőzettest nyírószilárdsága 

helyett a tagoltság nyírószilárdsága hat, figyelmen kívül kell hagyni a GSI-t, azaz 

vetőzónában nem alkalmazható. 

A kőzetmasszívum deformációs modulusának megállapításához a Szerzők a 

σ ci = 100 MPa-os szilárdsági értéket vették alapul. Ha σ ci ≤ 100 MPa, akkor: 

E 

m 

D 1 

 

2 

σ ci > 100 MPa esetén: 

E 

m 

D 1 

 

2 

ci 

10 

 

100 

10 

 

 

GSI 10 

 

GSI10 

/ 40 

/ 40 

Ezen összefüggések nélkülözik a kőzettömb rugalmassági modulusának 

mérési eredményét, amely azért egyik meghatározója a kőzettest deformációs 

modulusának. A 8. ábra [6] a GSI és az ép kőzettest egytengelyű 

nyomószilárdságának függvényében mutatja E m értékeit: 

8. ábra 

138


Mivel a legtöbb geotechnikai szoftver még mindig a Mohr-Coulomb-féle 

tönkremeneteli kritérium alapján íródik, szükséges meghatározni az egyenértékű 

belső súrlódást és kohéziót a kőzetmasszívumokra [6]: 

sin 

1 

6a 

mb 

( s m 

 

 

2(1 a)(2 

a) 

6a 

m 

ci 

c 

(1 a)(2 

a) 

ahol: / 

3n 

 

3max 

ci 

b 

b 

 

) 

3n 

( s m 

a1 

b 

 

) 

3n 

a1 

1 

2as 

1 

a 

m 

 

s 

m 

1 (6a 

m 

b 

b 

( s m 

b 

3n 

 

3n 

) 

 

 

 

a1 

b 

3n 

a1 

) /((1 a)(2 

a)) 

A c, Ф értékeit GSI függvényében m i figyelembe vételével a 9. és a 10. 

ábrákról [6] olvashatjuk le, melyeket 30 m-nél nagyobb mélységre fejlesztettek ki, 

azonban rézsűkkel kapcsolatos számításokra is korlátozások nélkül 

felhasználhatóak: 

9. ábra 10. ábra 

Hoek és Brown globális kőzetmasszívum szilárdságnak a Mohr-Coulomb 

2 cos 

összefüggésből származtatott értéket ajánl: c 

cm 

1 

sin 

c és Φ helyettesítésével a σ t



A 11. ábra [6] a kőzettest egytengelyű nyomószilárdsága és a GSI közötti 

összefüggést mutatja be, amelyet 30 m-nél nagyobb mélységre fejlesztettek ki, 

azonban rézsűkkel kapcsolatos számításokra is korlátozások nélkül felhasználható: 

11. ábra 

A σ 3max Bishop-féle módszerrel, számos rézsűgeometriai-és kőzetmasszívum 

vizsgálat alapján a következő összefüggéssel fejezhető ki: 

3max 

0. 72 

cm 

cm 

h 

0.91 

ahol γ: térfogatsúly (=ρ·g) [kg·m -2·s -2 ], 

h: a rézsű magassága. 

A [7] tanulmány Szerzői az iménti összefüggés alkalmazását vizsgálva az 

egyszerűsített Bishop-eljárással és a SLIDE nevű 2D-s rézsűállékonysági 

vizsgálatra kifejlesztett szoftver alkalmazásával arra az eredményre jutottak, hogy 

az összefüggés által adott görbe nem alkalmazható minden rézsűszögre. Helyette 

az alábbi összefüggések használatát javasolták a Szerzők: 

140 

3max 

cm 

0.2 

cm 

h 

1.07 

1.23 

( meredek rézsű esetén , 

3max 

cm 

0.41 ( lankás rézsű esetén , 

h 

cm 

45 

45 

) 

)


2.2. ME módszer 

A kőzettest repedezettségére, tagoltságára irányuló vizsgálatainknál 

nemcsak a repedéseket jellemző mérőszámokra, hanem magára a kőzettest 

állapotára vagyunk kíváncsiak. Nagy volt az igény tehát egy olyan mérési 

módszerre, amely fizikai alapokon nyugszik. 

A Miskolci Egyetem Bányaművelés Tanszékén 1991-től kezdve folytak a 

repedezett kőzettest kőzetmechanikai alapokon álló, közvetlen méréssel 

ellenőrizhető értékelésére irányuló kutatások Somosvári Zsolt professzor 

vezetésével [8]. Az 1994-ben publikált módszer alapja a rugalmassági modulus 

(E), mely laboratóriumban és in situ állapotban is mérhető mind statikus 

terheléssel, mind szeizmikus módszerrel is. 

A laboratóriumban akusztikus mérésekkel kőzetmintákon meghatározott 

rugalmassági modulust dinamikus rugalmassági modulusnak (E d ), a természetbenin 

situ- meghatározott rugalmassági modulust szeizmikus rugalmassági 

modulusnak (E seis ) nevezzük, ahol E seis < E d . 

A laboratóriumban statikus terhelés alatt meghatározott (Young-féle) 

rugalmassági modulus (E), a repedezett kőzettestre jellemző statikus deformációs 

modulus (E mass ), ahol E mass < E. Igazak továbbá a következő relációk: E mass < E seis < 

E < E d . 

A kifejlesztett eljárás lényege, hogy a szokásos laboratóriumi 

kőzetmechanikai méréseken túlmenően laboratóriumi és in situ geofizikai 

méréseket végzünk, az előbbit a vizsgált kőzetkörnyezetből vett kőzet mintatesten, 

utóbbit a természetes állapotú kőzetkörnyezetben, mintegy átvilágítva a 

kőzettestet. A mérések: 

laboratóriumi kőzetparaméter meghatározás; 

laboratóriumi akusztikus sebesség mérések; 

in situ szeizmikus sebesség mérések; 

repedezettségi kőzetjellemzők (RQD, GSI) meghatározása; 

2.2.1. Laboratóriumi kőzetparméterek 

Kőzetek tulajdonságainak átfogó megismerését teszik lehetővé a Miskolci 

Egyetem Bányászati és Geotechnikai Intézetének kőzetmechanikai 

laboratóriumában rendelkezésre álló vizsgáló berendezések. Az átgondolt 

fejlesztések során beszerzésre került Hottinger-Baldwin Messtechnik fejlesztésű 

automatikus adatgyűjtési rendszer alkalmazásával leegyszerűsíti a mérési 

eredmények kiértékelését, meggyorsítja a kísérleteket. 

Az elvégezhető kísérletek közül a triaxiális kísérletek adják a legátfogóbb 

képet az adott kőzetről. A (kompressziós) triaxiális nyomókísérletek célja a 

tönkremenetelhez (maximális terhelhetőséghez) tartozó σ 1 >(σ 2 =σ 3 ) kapcsolat 

meghatározása, illetve a tönkremeneteli határgörbe, képlékenységi határgörbe, 

rugalmassági modulus (E [GPa]) és a Poisson-szám (m [-]) meghatározása. 

141



A rézsűállékonysági vizsgálatokhoz elengedhetetlen továbbá a belső 

súrlódási szög (Ф [°]), a kohézió (c [MPa]), testsűrűség (ρ [kg/m 3 ]), egytengelyű 

nyomószilárdság (σ c [MPa]) és húzószilárdság (σ t [MPa]) ismerete. Ezek azok a 

paraméterek, amelyek felhasználásával a kőzettömbre és más paraméterek 

felhasználásával a repedezett kőzettestre vonatkozóan jellemző 

kőzetparamétereket, illetve tönkremeneteli határgörbéket adhatunk meg. A 

laboratóriumi egytengelyű nyomószilárdság és húzószilárdság hányadosa a 

Brinke-féle szám (B). Értéke 5-35 között, tág határok között változik, de gyakran 

8-12 körüli; nagy értéke a kőzet erős repedezettségére utal. 

2.2.2. Laboratóriumi akusztikus sebesség mérések 

A mérések fizikai hátterét a rugalmas homogén izotróp közegben érvényes 

hullámterjedési összefüggések adják [11]: 

V 

p 

 

E(1 

 

) 

 

(1 

 

)(1 2 

) 

2G(1 

 

) 

és V 

(1 

2 

) 

s 

 

E 

 

2(1 

 

) 

Továbbá rugalmas állapotban érvényesek az alábbi összefüggések: 

E 

E 

9KG 

3K 

2G 

G , K , E 3K(1 

2 

) , E 2G(1 

 

) , E , 

2 1 

3(1 

2 

) 

3K 

G 2(3K 

G 

) 

Vp 

2(1 ) 

továbbá 2 

V (1 2 

) 

s 

ahol: V p – kompressziós hullám terjedési sebessége [km/s]; 

V s – nyírási hullám terjedési sebessége [km/s]; 

E – Young-féle rugalmassági modulus [GPa]; 

G – csúsztató rugalmassági modulus [GPa]; 

ν – Poisson-tényező (0 < ν


Néhány hazai összeálló szilárd kőzet előfordulásnál mért longitudinális 

hullámterjedési sebesség (V pmass ) értékeit mutatja be az 1. táblázat (andezitnél 

V p =6.5 km/s, bazaltnál V p =5.5 km/s, mészkőnél V p =4.5 km/s érték került 

behelyettesítésre). [9] Ezen terjedési sebességek jellemzik a repedezett 

kőzetmasszívum repedéssűrűségét, töredezettségét. A hullámterjedési sebesség 

négyzete arányos a repedezett, tagolt kőzetmasszívum rugalmassági modulusával 

(E mass ). Nagy hullámterjedési sebesség kisebb repedezettséget, nagyobb 

masszívumbeli rugalmassági modulust jelent. Az R redukciós tényező: 

R 

E 

E 

seis 

d 

E 

mass 

E 

V 

pmass 

V 

p 

2 

1 

segítségével a kőzettömbökre jellemző laboratóriumi szilárdsági adatokat a 

kőzetmasszívum szilárdsági adataira lehet redukálni. [10] 

V pmass [km/s] 

2 

V pmass 

Mérési hely Kőzet 

R Megjegyzés 

V 

repedések 

csapásirányban 

repedések 

csapásirányra 

merőlegesen 

Bercelbánya andezit 4.22 4.15 0.41-0.42 tömbös 

Komló andezit 5.0 3.3 0.26-0.59 nagytömbös 

Szandabánya andezit 2.37 2.37 0.13 

igen 

repedezett 

Szob andezit 6.24 4.03 0.38-0.92 tömbös 

Tarcal andezit 3.3 3.3 0.51 repedezett 

Uzsabánya bazalt 3.26 2.06 0.35-0.14 repedezett 

Uzsabánya bazalt 5.09 3.59 0.86-0.43 

közepesen 

repedezett 

Uzsabánya bazalt 5.42 4.87 0.97-0.78 homogén 

Vindornyaszőlős bazalt 3.63 3.35 0.44-0.37 repedezett 

Dorog mészkő 2.85 1.8 0.4-0.16 lemezes 

Bélapátfalva mészkő 3.25 2.7 0.52-0,36 lemezes 

Lábatlan mészkő 3.0 2.36 0.44-0.28 repedezett 

Nagykőmázsa mészkő 4.0 3.3 0.79-0.54 tömbös 

Vác mészkő 2.875 1.95 0.41-0.19 repedezett 

1. táblázat 

A redukciós tényező andezitnél 0.13-0.92 között, bazaltnál 0.14-0.97 között, 

mészkőnél 0.16-0.79 között változik az egyes szilárd összeálló kőzet 

előfordulásoknál, amely széles intervallum a vizsgált repedezett 

kőzetmasszívumok (előfordulások) lényeges eltéréseit jelzi a repedezettség 

tekintetében. 

Tekintettel arra, hogy a kőzettömb minőségére jellemző az E/σ c ill. σ c /E 

hányados, célszerűen ezt a repedezett kőzettest minőségére kiterjesztve írhatjuk, 

hogy 

143 

p



ahol: 

cmass c 

 

E E 

mass 

cmass 

: a kőzetmasszívum egytengelyű nyomószilárdsága; 

E: a repedezett kőzettest alakváltozási modulusa. 

Így a kőzetmasszívum egytengelyű nyomószilárdsága kifejezhető a következő 

formában: 

Emass 

cmass 

c R 

c 

E 

ahol R: redukciós tényező (R


L: a vizsgálat tárgyát képező fúrólyuk vagy fúrólyukszakasz teljes hossza [m] 

Felszíni bevágásban történő meghatározásának lehetőségével részletesen 

foglalkozó Priest és Hudson (1976) által meghatározott összefüggés alapján az 

RQD érték a következőképpen fejezhető ki: 

RQD = 100e -0.1λ (1+0.1λ) 

ahol: λ repedésfrekvencia értéke [m -1 ]. 

Kőzettest minősítése az RQD értékeket alapul vevő EUROCODE 7-1 alapján: 

No. RQD [%] Kőzet minőség 

1.



12. ábra: E mass becslése a rugalmassági modulus viszony, RQD és a kőzetmállási 

fok alapján 

3. Összeálló, szilárd kőzetekben kialakított rézsűfalak 

állékonyságvizsgálata a Cullmann-féle sík csúszólapos elmélet 

alkalmazásával 

A fenti számítások alapján, illetve a helyszínen mért rézsűhajlásszög (a 

rézsűsík esésvonalának a vízszintessel bezárt szöge, β) már végezhetünk 

rézsűállékonysági számításokat. A legegyszerűbb számítás a Cullmann-féle 

rézsűállékonysági számítás (1866), mely sík csúszólapot feltételez [12]. A 

Cullmann-féle rézsűelmélet szerint a rézsű akkor állékony, ha kőzetanyagának 

kohéziója (c mass ) meghaladja az állékonysághoz szükséges kohézió (c szüks ) értékét, 

azaz c mass >c szüks . A szükséges kohézió: 

146 

c szúks 

 

 

 

 

g h 1 

cos 

 

, ahol 

4 sin cos


ahol : β a rézsű dőlésszöge [°] 

Φ a kőzet belső súrlódási szöge [°] 

ρ az anyagsűrűség [kg/m 3 ] 

h a rézsű magassága [m] 

Nagy szilárdságú összeálló kőzeteknél a valóságos görbe csúszólapja közel sík, 

ezért a Cullmann-féle elmélet jó közelítéssel alkalmazható. 

Taylor (1937) egy könnyen kezelhető grafikont alkotott a terheletlen 

felszínű, homogén rézsűk vizsgálatára. A módszerrel az egyensúlyi helyzetben 

lévő (ν=1,0) rézsű összetartozó nyírószilárdsági paraméterei (tgφ, c) határozhatóak 

meg. A grafikont Taylor egy eredményvonallal két zónára osztotta: a jobb oldali I. 

zónában (nagy- β>45°- rézsűszög) kizárólag talpponti csúszólap a veszélyes, így a 

nagy szilárdságú, összeálló kőzetek szempontjából ez a tartomány releváns. A 

kapott eredmények dimenzió nélküli kifejezésére Taylor bevezette az állékonysági 

tényező fogalmát, melyet a következőképpen definiált [13]: 

cmass 

cmass 

N c 

h h g 

ahol N c : állékonysági tényező, [-]; 

h: rézsűfal magassága [m]; 

γ: térfogatsúly (=ρ·g) [kg·m -2·s -2 ] 

ν: biztonsági tényező [-] 

Szabad rézsűk állékonyság vizsgálatára (Φ ≠ 0, c ≠ 0) Jáky (1944) a Taylorféle 

súrlódási körös megoldást fejlesztette tovább. Gyakorlati szempontból a Jákyféle 

eljárást közelítő 

1 4 

4 1.6 0.04 

N c 

egyenletű hiperbola kínál egy lehetséges megoldást [14]. 

A következő diagramon az iménti összefüggésből számítható N c értékeinek 

és a Cullmann-féle rézsűállékonysági számításból kifejezhető 

1 cos( ) 

N c 

4 sin cos 

értékeinek összehasonlítása látható ν=1,0-es biztonsági tényező mellett, 

β=15°…90°-os és Φ=15°…55°-os tartományokon ábrázolva (13. ábra): 

147



13. ábra: A görbék számozásának jelentése: 1-es görbepár: Φ=15°, 2-es: 

Φ=20°,…, 9-es görbepár: Φ=55° 

A kapott görbék közül folytonos vonal jelöli a Cullmann-féle 

rézsűállékonysági számítással kapott pontpárokra, szaggatott vonal a Jáky-féle 

eljárással számolt pontpárokra illeszkedőt Φ=15°-tól Φ=55°-ig, 5°-nként 

148


megjelenítve. A kapott eredményeket elemezve megfigyelhető, hogy az azonos 

belső súrlódási szöghöz tartozó, eltérő módszerrel számított N c tényezők által 

kirajzolt görbék N c =0 pont és a metszéspontjuk által közrezárt területe csökkenő 

tendenciát mutat. Ebből következően a Φ=50°-hoz tartozó görbék β=50° és β=75° 

között, a Φ=55°-hoz tartozó görbék β=55° és β=77° között kis elhanyagolással 

azonos értéket adnak az állékonysági tényezőre. Az azonos belső súrlódási 

szöghöz tartozó értékek közül az N c =0 és a metszéspontjuk által határolt szakaszon 

a Cullmann-féle rézsűállékonysági számítással, míg a közös ponttól a növekvő 

rézsűszög felé távolodva a Jáky-féle eljárással kapott eredmények adnak tartalékot 

a biztonság javára. Az azonos belső súrlódási szöghöz tartozó görbék β=90°-hoz 

(függőleges rézsűfalhoz) tartozó N c értékeiknek aránya a belső súrlódási szög 

növekedésével növekszik. Ebből levonható az a következtetés, hogy összeálló 

szilárd kőzetek esetén (jelentős Φ-értékeknél) az eredetileg laza kőzetekre 

kidolgozott Jáky-féle módszer nem használható. 

4. Gyakorlati példa összeálló szilárd kőzetben kialakított sziklarézsű 

dőlésszögének számításához 

4.1. Az ME módszer alkalmazása 

Repedezett és erősen repedezett (mállott) andezit kőzetmasszívumban 

kialakítandó generálrézsű dőlésszögének számításához a következő adatok állnak 

rendelkezésre: 

h = 200m 

c = 60MPa (labor) 

Φ = 43° (labor) 

ρ = 2.8 g·cm -3 

ν = 6 

c = 9 MPa (labor) 

A fenti értékekből meghatározzuk B Φ értékét: 

2 

B tg 45 , melyből B Φ = 5.29 

2 

Repedezett andezit kőzetmasszívumra a következő szilárdsági értékeket kapjuk 

2 

V pmass 

R 0.3 értékkel számolva: 

V 

p 

Φ mass = 38° 

c mass = 2.7 MPa 

cmass = 18 MPa 

N c 

2700000 

2800 9.81 200 

6 

0.082 

149



A fenti táblázatból ezen állékonysági tényezőhöz Φ mass = 38° esetén akár 80° is 

lehet β generál . Igen repedezett andezit kőzetmasszívumra a következő szilárdsági 

V pmass 

értékeket kapjuk R 

0. 15 értékkel számolva: 

V 

p 

2 

Φ mass = 35° 


cmass = 9 MPa 

1350000 

N c 

0.041 

2800 9.81 200 6 

A fenti táblázatból ezen állékonysági tényezőhöz Φ mass = 35° esetén 62°-64°-os 

β generál tartozik. Igen repedezett, mállott andezit kőzetmasszívumra a következő 

V pmass 

szilárdsági értékeket kapjuk R 0. 1 értékkel számolva: 

V 

p 

2 

Φ mass = 30° 


cmass = 6 MPa 

900000 

N c 

0.027 

2800 9.81 200 6 

A fenti táblázatból ezen állékonysági tényezőhöz Φ mass = 35° esetén 50°-52°-os 

β generál tartozik. 

4.2. GSI meghatározása R = 0.3, 0.15 és 0.1 redukciós tényezők alapján 

Repedezett kőzet esetén a laboratóriumban mért húzószilárdság értékét σ t = 

5 MPa-nak véve σ c = 60 MPa egytengelyű nyomószilárdság érték mellett m i 

anyagállandó m i = 12-nek adódik. Ezen értéket felhasználva a 10. ábráról az R = 

σ cmass /σ c = 0.3 alapján leolvasható GSI értéke 70-re adódik. Az 5. ábra alapján GSI 

= 70 esetén blokkos illetve nagyon blokkos a kőzetszerkezet tűrhető felületi 

minősséggel. 

Igen repedezett kőzet esetén a laboratóriumban mért húzószilárdság értékét 

σ t = 5 MPa-nak véve σ c = 60 MPa egytengelyű nyomószilárdság érték mellett m i 

anyagállandó m i = 12-nek adódik. Ezen értéket felhasználva a 10. ábráról az R = 

σ cmass /σ c = 0.15 alapján leolvasható GSI értéke 41-44 közötti értékre adódik. Az 5. 

ábra alapján GSI = 41-44 esetén blokkos a kőzetszerkezet jó/tűrhető felületi 

minősséggel, illetve nagyon blokkos a kőzetszerkezet tűrhető felületi minősséggel. 

Igen repedezett, mállott kőzet esetén a laboratóriumban mért húzószilárdság 

értékét σ t = 2 MPa-nak véve σ c = 60 MPa egytengelyű nyomószilárdság érték 

mellett m i anyagállandó m i = 30-nak adódik. Ezen értéket felhasználva a 10. 

ábráról az R = σ cmass /σ c = 0.05 alapján leolvasható GSI értéke 1-10 közötti értékre 

150


adódik. Az 5. ábra alapján GSI = 1-10 esetén lemezes/deformált, illetve mállott a 

kőzetszerkezet nem meghatározható felületi minőség mellett. 

4.3. E mass meghatározása különböző mállottsági fokok esetén 

A laboratóriumi mérések alapján az andezit (Young-féle) rugalmassági 

modulus értéke 20-40 GPa közötti értéket vehet fel. Az előbbi példánál maradva 

repedezett kőzet esetén a laboratóriumban meghatározott rugalmassági 

modulusnak 30 GPa-t, az egytengelyű szilárdságnak 60 MPa-t mérve a modulus 

viszonyszám E/σ c = 500-ra adódik. Repedezett, gyenge minőségű kőzetek RQD 

értéke 50-25% közé esik. RQD = 30-cal számolva a Kayabasi-által 

megszerkesztett grafikonról -11. ábra- WD=1 esetén (legjobb minőség, legkevésbé 

mállott kőzet) E mass = 32 GPa, WD=2 esetén 8GPa, WD = 3 esetén 4 GPa, WD = 4 

esetén (legrosszabb minőség, erősen mállott kőzetösszlet) 2.5 GPa értéket 

olvashatunk le. 

Ezzel összehasonlításban az ME módszer alapján meghatározott R = 0.1 

(igen repedezett kőzet) redukciós értékkel számolva E mass = R·E = 0.1·30 = 3 GPa 

adódik, azaz a Kayabasi-féle diagramról leolvasott rugalmassági modulus értékek 

igen jó közelítést adtak. 

Összefoglalás 

A hatályos rendelkezések alapján a bányafalak (rézsűk) magasságát és 

dőlésszögét geológiai, hidrogeológiai és kőzetmechanikai jellemzők 

figyelembevételével kell megállapítani, a megengedett legnagyobb magasságát és 

dőlésszögét a műszaki üzemi tervben kell meghatározni. A hatályos rendelet 

alapján szálban álló, szilárd kőzetek esetén a rézsű dőlésszöge legfeljebb 90° lehet. 

[15] A rendelkezés alapján tehát a kőzetmechanikai jellemzőkön belül a 

repedezettséget, mint az egyik legfontosabb figyelembe veendő paramétert nem 

hagyhatjuk figyelmen kívül a szilárdsági paraméterek meghatározásánál. 

A rézsűszámítások alapvető paramétereinek meghatározásához egyrészt 

kőzetmechanikai laboratóriumi vizsgálatokra, másrészt az in situ repedezettségi, 

tagoltsági állapotot figyelembe vevő átszámítási képletekre van szükség ahhoz, 

hogy a laboratóriumi szilárdsági paramétereket a kőzetmasszívumra is 

kiterjeszthessük. 

Kőzetmechanikai szempontból a Hoek-Brown-módszer az egyik 

legteljesebb kőzettest értékelés, mert egyrészt magába foglalja laboratóriumi 

triaxiális mérések alapján a kőzettömb tönkremeneteli határgörbéjét és szilárdsági 

paramétereit, másrészt a GSI segítségével – amely a kőzet diszkontinuitásait 

jellemzi annak minőségével együtt – származtatja a repedezett kőzetmasszívum, a 

kőzettest tönkremeneteli határgörbéjét és szilárdsági paramétereit. A repedezett 

kőzettestre redukált értékek azonban nem meggyőzőek, mert a repedezett 

kőzetmasszívumban nem lehet ezeket a paramétereket „in situ” megmérni, ezért 

nincs mód mérésekkel történő ellenőrzésre. 

151



A repedezett kőzettest kőzetmechanikai alapokon álló, közvetlen méréssel 

ellenőrizhető értékelése iránti igény járult hozzá az ME módszer megalkotásához. 

A ME (Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai Tanszék) módszer 

hasonlóan jár el, mint a Hoek-Brown módszer, de fizikai tartalommal bíró 

formulákkal végzi a kőzettömb szilárdsági paramétereinek redukcióját a repedezett 

kőzettestre. 

Köszönetnyilvánítás 

A kutató munka a TÁMOP 4.2.1.B 10/2/KONV 2010 0001 jelű projekt 

részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió 

támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 

IRODALOM: 

[1.] Hoek, E., Brown,E. T. (1997): Practical Estimates of Rock Mass Strength. 

International Journal of Rock Mechanics and Mining Science Vol. 34, No. 

8., p. 1165-1186 

[2.] Medhurst T.P. and Brown E.T. (1996): Large scale laboratory testing of 

coal. In Proc. 7th ANZ Conf. Geomech., (Edited by Jaksa M.B., Kaggwa 

W.S. and Cameron D.A.), 203-208, Canberra, IE Australia 

[3.] Benedek Dénes: A kőzetrepedések és vállapok helyzetének legjobban 

megfelelő külfejtési homlokirány meghatározása Bányászati és Kohászati 

Lapok-Bányászat 114. évfolyam, 1981.5.sz. 

[4.] Hoek, E. and Brown, E.T. 1980. Empirical strength criterion for rock 

masses. J. Geotech. Engng Div., ASCE 106 (GT9), 1013-1035. 

[5.] Hoek, E. 1983. Strength of jointed rock masses, 23rd. Rankine Lecture. 

Géotechnique 33 (3), 187-223. 

[6.] Paul Marinos, Evert Hoek (2000): GSI: A Geologically Friendly Tool For 

Rock Mass Strength Estimation. 

[7.] Li, A. J., Merifeld, R. S., Lyamin, A. V. (2007):Stability charts for rock 

slopes based ont he Hoek-Brown failure criterion. International Journal of 

Rock Mechanics and Mining Science Vol. 45, p. 689-700 

[8.] Somosvári Zsolt (1994): Komplex mérési eljárás geotechnikai feladatok 

megoldásához. Geotechnika ’94 Konferencia kiadvány, p. 1-5., Ráckeve 

[9.] Földesi János (1988): Bányászati Robbantástechnika I. Tankönyvkiadó, 

Budapest 

[10.] Somosvári Zsolt-Földesi János (1995): A kőzetkörnyezet 

diszkontinuitásának befolyása a geotechnikai feladatok megoldásánál. 

Miskolci Egyetem Közleményei, Miskolc, A. Sorozat – Bányászat 

50.kötet, Bányászat és Geotechnika I. füzet, p. 129-145. 

[11.] Somosvári Zsolt: A repedezett kőzettest (kőzetmasszívum) 

geomechanikai paramétereinek meghatározása (Oktatási segédlet) 

152


[12.] Somosvári Zs. (1989): Geomechanika II. Budapest, Tankönyvkiadó 

[13.] Kézdy Árpád (1959): Talajmechanika I., Tankönyvkiadó, Budapest, p. 

466-468. 

[14.] Taylor, D. W. ~1937. Stability of Earth Slopes. J. Boston Soc. Civil Eng., 

24~3. Reprinted in: Contributions to Soil Mechanics 1925 to 1940, 

Boston Society of Civil Engineers, 337–386.) 

[15.] Bányászati Közlöny XII. Évfolyam 1. szám, 2004. szeptember p. 106. 

153


MÉLYFÚRÁSOK ÁLLÉKONYSÁGA ÉS A 

HIDRAULIKUS KŐZETREPESZTÉS 

GEOMECHANIKÁJA 




bgtszs@uni-miskolc.hu 

Függőleges fúrólyukakkal, mélyfúrásokkal foglalkozunk, amelyek ma már 

akár 5-6 km hosszúak, a fúrás közben a mélységgel pedig jelentősen változnak a 

fúrólyuk talpa közelében az állékonyság feltételei. Látni fogjuk, hogy a 

mélyfúrások kőzetköpenyének feszültségállapotát az üregnyitás előtti un. primer 

(geo-sztatikus) feszültségek alapvetően meghatározzák. Másrészt a hidraulikus 

kőzetrepesztést előidéző lyuknyomást is alapvetően a primer feszültségek 

határozzák meg. Így hidraulikus repesztés segítségével meg lehet a primer 

feszültségeket mérni. Ezért elöljáróban röviden a földkéreg primer 

feszültségállapotával foglalkozunk. 

1. A földkéreg primer feszültségei 

Ma már számos „in situ” mérés bizonyítja, hogy a földkéreg egy pontjában a 

függőleges irányú primer feszültség 

ahol: 

Pl.: 

 

v 

zg 

, ill. pontosabban 

v 

g 

(z) dz 

z – külszín alatti mélység, 

- a fedükőzetek átlagos testsűrűsége, 

g – nehézségi gyorsulás. 

= 2400 kg/m 3 testsűrűség esetén 

 

z 

0,024z, 

z 

o 

MPa; 

ha z-t m-ben helyettesítjük. Azaz a feszültséggradiens 24 MPa/km. 

A vízszintes feszültségek: 

alakban írhatók, 

k 

 

h 

v 

H 

K 

; 

v 

K / k 

q 1 

155


ahol: k, K – feszültséghányadosok 

q – a vízszintes feszültség aszimmetria hányadosa. 

Az „in situ” primer feszültségmérések azt mutatják, hogy: 

1. Kisebb külszín alatti mélységek esetében H > h > v , K>1, k>1. 

(Rátolódásos vetős feszültségtér, RF) 

2. Közepes külszín alatti mélységek esetében H > v > h , K>1, k H > h , K v ) a Mohr-Coulomb tönkremeneteli 

feltételből következően 

 

H 

2 

K 

max 

B 

, B 

tg (45 

) 

 

2 

v 

ahol: - a kőzet belső súrlódási szöge 

Pl. =31°, B =3,1 homokkövekre jellemző értékeknél K max v > h ) a Mohr-Coulomb tönkremeneteli 

feltételből következően 

 

q H 

B 

 

A fenti paraméterekkel: 

h 

min 

156

Mélyfúrások állékonysága és a hidraulikus kőzetrepesztés geomechanikája 

q max 

3,1 

A 3. feszültségi relációban ( v > H > h ) a Mohr-Coulomb tönkremeneteli 

feltételből következőn 

1 

k 

min 

 

v 

 

 

h 

B 

 

, 

k 

min 

 

1 

B 

 

, 

K 

max 

1 

Így 

q 

max 

K 

 

k 

max 

min 

 

B 

A fenti paraméterekkel: q max 

3, 1 

Mindegyik feszültségi relációban érvényes tehát, hogy 

1 

q 

B 

abban az esetben, amikor nem kell pórusnyomással (p p ) számolni. 

, ill. B értéke a példában felhozottnál nagyobb is lehet, pl. =40°-nál 

B =4,6. Ennek ellenére mivel pórusnyomás jelenléténél az előbbi intervallum 

jelentősen szűkül, ezért általában 1q


 

H 

 

h R 

 

r 

1 

2 

2 

 

 

r 

 

H 

 

h 

4R 

1 

2 

2 

 

 

r 

2 

 

H 

 

h R 

H 

 

h 3R 

 

 

1 

1 

2 

 

4 

2 r 2 

 

 

 

 

 

 

 

 

r 

2 

( 

)cos2 

z 

v 

H 

h 

2 

2 

4 

3R 

 

4 

r 

4 

 

cos2 

 

 

cos2 

 

2 4 

 

H 

 

h 

R R 

 

1 2 3 sin 2 

2 4 

2 

 

 

r 

r r 

ahol: - Poisson-tényező (


A fúrólyuk falán, r=R helyen a legkedvezőtlenebb tönkremenetel 

szempontjából a feszültségállapot, (biaxiális feszültségállapot), ahol 

0 

r 

2( 

)cos2 

 

2 

( 

)cos2 

z 

H 

v 

h 

H 

A 2.2. ábrán a tangenciális (gyűrűs) feszültségek és a függőleges (axiális) 

feszültségek eloszlását látjuk a függvényében. A 2.3. ábra ezen feszültségek 

értelmezését mutatja. 

H 

h 

h 

2.2. ábra:Tangenciális és axiális (függőleges) feszültségeloszlás függőleges 

tengelyű fúrólyuk kerületén 

2.3.ábra:Függőleges tengelyű fúrólyuk falán ébredő normálfeszültségek 

(effektív feszültségek) 

159


A fúrólyuk falán r=R helyen =90°-nál jelentkeznek a maximális 

feszültségek: 

0 

 

 

r 

max 

z max 

3 

v 

H 

 

2 

( 

) 

A H =q h , q=K/k helyettesítéssel a maximális feszültségek: 

0 

 

 

r 

max 

z max 

v 

h 

(3q 1) 

 

h 

H 

2 

(q 1) 

 

A , z feszültségek itt (=90°) minden esetben nyomófeszültségek és 

annál nagyobbak, minél nagyobb q. A feszültség különösen érzékeny q értékére. 

A r=R helyen az üreg felületén =0-nál jelentkeznek a minimális feszültségek: 

0 

 

 

r 

min 

z min 

3 

 

v 

h 

H 

2 

( 

) 

A H =q h , q=K/k helyettesítéssel a minimális feszültségek: 

0 

 

 

r 

min 

z min 

(3 q) 

v 

h 

H 

2 

(q 1) 

 

A q=K/k1 értékeitől függően az üregfelületen =0 helyen a tangenciális 

feszültség ( ) q3 esetében húzófeszültség, q=3 

esetében zérus. Általában q


Ha a Poisson-szám m 2(K k) 2(q 1) 

k 

1 1 

ill. , 

2(K k) 2(q 1)k 

m 1 

q 1 

1 

2k 2 

k 

akkor a függőleges feszültség z >0, nyomófeszültség. 

1 1 

Ha m 2(K k) 2(q 1) 

k ill. , 

2(K k) 2(q 1)k 

m 1 

q 1 

1 

2k 2 

k 

akkor a függőleges feszültség z 10 MPa/km, de általában grad p p p p ), másrészt nagyobbnak kell lenni egy kritikus 

értéknél (p w >p wc ), amely a lyukstabilitást biztosítja. Ugyanakkor kisebbnek kell 

lennie a hidraulikus kőzetrepedést okozó nyomásnál (p w


Ha az üreg felületét p w lyuknyomás (öblítőiszap-nyomása, kútnyomás) 

támasztja, akkor a kőzetköpenyben ébredő normálfeszültségek (tercier 

feszültségek): 

2 

2 

2 4 

 

H 

 

h R R 

H 

 

h 

4R 3R 

 

r 

1 p 

w 

1 

cos2 

2 

2 

2 4 

2 

 

r 

 

r 2 

 

r r 

 

 

 

 

2 

 

H 

 

h R R 

 

 

1 p 

2 

 

2 w 2 

r 

 

 

 

 

r 

2 

( 

)cos2 

z 

v 

H 

h 

2 

 

H 

 

h 3R 

1 

4 

2 

 

 

r 

4 

 

cos2 

 

A fúrólyuk felületén r=R helyen a tercier feszültségek (polyaxiális 

feszültségállapot): 

p 

r 

2( 

)cos2 

p 

 

2 

( 

)cos2 

z 

w 

H 

v 

h 

H 

H 

h 

h 

A fúrólyuk falán r=R helyen =90°-nál a maximális nyomófeszültségek 

ébrednek: 

p 

 

 

r 

max 

z max 

w 

3 

v 

H 

w 

 

p 

2 

( 

) 

H =q h , q=K/k helyettesítésekkel a maximális nyomófeszültségek: 

p 

 

r 

max 

w 

 

z max 

 

v 

2 

(q 1) 

 

h 

Minél nagyobb a vízszintes főfeszültségek aszimmetricitása (q) annál 

nagyobb a és z főfeszültség. Amennyiben p w < v , akkor általában 3 = r =p w , 

azaz r a legkisebb főfeszültség. 

A p w lyuknyomás a tangenciális feszültséget csökkenti, a radiális feszültséget 

növeli, a függőleges feszültséget nem változtatja. Ezért nagyobb p w -nél nagyobb az 

esély arra, hogy zmax = 1 legyen. 

h 

h 

H 

w 

(3q 1) 

p 

w 

h 

162


Ha 

Ha 

Ha 

k 

p 

akkor 

 

q(3 

2 ) 2 

1 

w 1, 

v 

, 

2 

1 

 

max 

 

z max 

 

 

 

(1. eset) 

k 

p 

akkor 

 

q(3 

2 ) 2 

1 w 

1, 

, 

(2. eset) 

k 

2 z max, 1 max 

q(3 

2 ) 2 

1 w 

1, 

v 

p 

akkor 

 

, , 

 

 

max 

(3. eset) 

2 max 1 

 

z 

v 

A r=R helyen az üreg felületén =0 helyen a minimális feszültségek 

ébrednek: 

 

q 

 

A H h 

h 

p 

 

 

r 

min 

z min 

w 

3 

 

p 

v 

h 

2 

( 

) 

H 

K / k helyettesítéssel =0-nál a minimális feszültségek: 

p 

 

 

r 

min 

z min 

w 

(3 q) 

v 

h 

H 

w 

p 

w 

2 

(q 1) 

 

A lyuknyomás (p w ) növelése a minimális feszültségek vonatkozásában a 

tangenciális feszültséget csökkenti, a radiális feszültséget növeli, a függőleges 

feszültséget nem befolyásolja. A lyuknyomás növelésével elérhető, hogy a 

tangenciális feszültség húzófeszültség legyen (


A kőzetek pórusait sokszor nyomás alatt álló víz, olaj vagy gáz tölti ki. Ilyen 

esetben ismerni szükséges a pórusnyomást (p p ), valamint effektív () és totális ( t ) 

feszültségeket kell megkülönböztetni egymástól. A kőzetmátrixban effektív 

feszültségek keletkeznek. 

Terzaghi – aki talajokkal, nagy porozitású (n 30-40 %) laza kőzetekkel 

foglalkozott – adta meg a háromfajta feszültség ( t , p p , ) közötti kapcsolatot: 

t =+p p 

= t -p p 

A szilárdsági összefüggésekben a kőzetmátrixban ébredő effektív 

feszültségnek kell szerepelnie, ezért a Mohr-Cuolomb-féle tönkremeneteli feltétel 

pórusnyomás jelenléténél: 

=c+tg=c+( t -p p )tg 

ahol: 

c – kohézió 

belső súrlódási szög. 

Azaz a pórusnyomásnak szilárdságcsökkentő hatása van, annál nagyobb 

mértékben, minél nagyobb a belső súrlódási szög. 

Kis porozitású, tömött kőzeteknél a pórusnyomás korlátozottabban csökkenti 

a kőzetszilárdságot, ilyenkor 

t =+p p , = t -p p . 

=c+tg=c+( t -p p )tg 

ahol: - rugalmas pórustényező (Biot-koefficiens, 0≤≤1). 

A Biot-koefficiens () szerepe a porozitás változásban (n): 

p p 

n=-(-n) ; 

ahol: 

164 

n – kezdeti porozitás (>n) 

- hidrosztatikus külső terhelés 

p p – pórusnyomás 

K – kompresszibilitási modulus. 

A Biot-koefficiens: 

K E 1 

1 

, K , 

K 

s 

3(1 2 

) m 

E – rugalmassági modulus 

- Poisson-tényező 

K – a kőzet kompresszibilitási modulusa (bulk modulusa) 

K s – a kőzetalkotó szemcsék (kőzetmátrix) kompresszibilitási modulusa 

(K s >K) 

K


Üledékes, kis porozitású kőzetekben általában 0,7 körüli érték. 

Pórusnyomás (p p ) jelenléténél a fúrólyuk falán r=R helyen ébredő effektív 

feszültségek: 

r =p w -p p 

= H + h -2( H - h )cos2-p w -p p 

z = v -2( H - h )cos2-p p 

A v , H , h primer feszültségek totális feszültségek! A pórusnyomás mindegyik 

effektív feszültségkomponenst csökkenti. 

A fúrólyuk falán r=R helyen =90°-nál a maximális effektív feszültségek: 

r =p w -p p 

max =3 H -6 h -p w -p p 

zmax = v +2( H - h )-p p 

H =q h , q=K/k helyettesítésekkel a maximális effektív feszültségek: 

r =p w -p p 

max =(3q-1) h -p w -p p 

zmax = v +2( H - h )-p p 

A fúrólyuk falán r=R helyen =0-nál a kőzetmátrixban ébredő minimális 

effektív feszültségek: 

r =p w -p p 

min =3 h - H -p w -p 

zmin = v -2( H - h )-p p 

H =q h , q=K/k helyettesítésekkel a minimális effektív feszültségek: 

r =p w -p p 

min =(3-q) h -p w -p p 

zmin = v -2(q-1) h -p p 

165


3. A függőleges tengelyű fúrólyukak állékonysága 

Üregek állékonysági vizsgálatainál az üregfelület kritikus pontjában 

jelentkező főfeszültségeket ( 1 , 2 , 3 ) kell tudnunk meghatározni. A kritikus pont 

a tönkremenetel szempontjából legkedvezőtlenebb feszültségállapotú hely. 

A kőzet tönkremenetele szempontjából elsősorban a két szélső főfeszültség 

( 3 , 1 ) érdekes, bár a középső főfeszültség ( 2 ) is befolyásolja a tönkremenetelt. A 

Mohr-féle tönkremeneteli feltétel csak a két szélső főfeszültséggel számol ( 3 , 1 ) 

a középső főfeszültség ( 2 ) hatást elhanyagolja. Az elhanyagolás a biztonság javára 

történik, ezért üregállékonysági vizsgálatoknál a Mohr-féle tönkremeneteli 

elméletet, a Mohr-Coulomb-féle tönkremeneteli határgörbét (határegyenest) 

alkalmazhatják általában a nyomóigénybevételek tartományában. 

3.1. Fúrólyuk állékonysága szimmetrikus horizontális feszültségeknél 

( h = H , q=1) 

Ez az eset üledékes kőzetekben áll elő, amikor a külszínhez közelfekvő 

rétegek a földtörténeti múltban letarolódtak. Így új, a megváltozott önsúlynak 

megfelelő kisebb primer vertikális feszültség ( v ) képződik. A h = H horizontális 

primer feszültségek azonban maradtak a régi takaráshoz tartozó mértékűek, így 

kisebb felszín alatti mélységeknél h = H > v , majd h = H = v , nagyobb külszín 

alatti mélységeknél h = H < v relációk fordulhatnak elő a primer feszültségek 

vonatkozásában (3.1.1. ábra). 

A r=R helyen ébredő feszültségek (bármely -nél): 

vagy 

Ha 

p 

p 

r 

r 

z 

z 

w 

2k 

p 

 

 

w 

2 

p 

 

v 

v 

, 

k>0,5 és p w =(2k-1) v 

h 

v 

w 

zg 

w 

166


akkor a feszültségek sorrendje: 

(1. eset) 

3 

 

r 

, 2 

1 

 

 

z 

Ha 

k>0,5 és p w


A 3. esetben ( 

r 

 

z 

) a képlékenység feltétele: 

p 

v 

F 

B 

wc 

A kritikus lyuknyomás: 

p 

 

B 

v F 

wc 

, 

 

 

v 

 

F 

p w p wc lyuknyomások alkalmazásával elérhető, hogy a fúrólyuk fala ne 

kerüljön képlékeny állapotba, ill. ne szenvedjen tönkremenetelt. 

3.2. Fúrólyuk-állékonyság aszimmetrikus horizontális feszültségeknél 

( H > h ) 

H > h vízszintes főfeszültségek esetében az üregfelületi (r=R) kritikus pont 

a =90° hely, ahol a maximális és z keletkezik. Ebben a pontban kell 

vizsgálnunk a képlékenység feltételét. 

A maximális nyomófeszültségek (r=R, =90°): 

r =p w 

ill. 

max =3 H - h -p w 

zmax = v +2( H - h ) 

r =p w 

max =(3q-l) h -p w 

zmax = v +2(q-1) h 

Az 1. esetben ( ) a képlékenység feltétele: 

 

r 

z 

 

v 

 

 

 

2 (q 1) 

h F 

B 

p 

wc 


p 

wc 

 

v 

2 

(q 1) 

 

h 

 

B 

 

 

F 

168


A 2. esetben ) a képlékenységi feltétel: 

( 

r z 

 

 

 

 

( 3q 1) 

h 

pwc 

F 

B 

p 

wc 


p 

wc 

(3q 1) 

 

h 

 

F 

 

B 1 

 

A 3. esetben ) a képlékenységi feltétel: 

( 

r z 

 

v 

 

 

 

2 

(q 1) 

F 

B 

p 

wc 


p 

wc 

 

v 

2 

(q 1) 

 

h 

 

B 

 

 

F 

Természetesen q=1, h = H szimmetrikus horizontális feszültségek mellett 

vissza kell kapnunk a 3.1. pont összefüggéseit. 

p w p wc lyuknyomások alkalmazásával elérhető, hogy a fúrólyukak fala ne 

kerüljön képlékeny állapotba, ill. ne szenvedjen tönkremenetelt. 

Pórusnyomás (p p ) jelenléténél a maximális effektív feszültségek kisebbek. A 

r=R, =90° helyen az effektív feszültségek: 

r =p w -p p ; 

p w >p p 

max =3 H - h -p w -p p 

ill. 

zmax = v +2( H - h )-p p 

r =p w -p p 

max =(3q-1) h -p w -p p 

zmax = v +2(q-1) h -p p 

Az 1. esetben ( r < = z ) a képlékenység feltétele 

v +2(q-1) h -p p = F +B (p wc -p p ) 

169



p 

wc 

 

v 

2 

(q 1) 

 

h 

pp 

(B 

 

B 

A 2. esetben ( r < z < ) a képlékenységi feltétel: 


p 

 

 

1) 

 

(3q-1)- h -p w -p p = F +B (p wc -p p ) 

wc 

(3q 1) 

 

h 

pp(B 

 

B 1 

A 3. esetben ( r < < z ) a képlékenységi feltétel: 


p 

wc 

 

 

1) 

 

v +2(q-1) h -p p F +B (p wc -p o ) 

 

v 

2 

(q 1) 

 

h 

pp(B 

 

B 

 

 

F 

1) 

 

A pórusnyomás jelenléte tehát növeli a kritikus lyuknyomás értékét. Ezért 

pórusnyomás jelenléténél nagyobb lyuknyomást (fúróiszap-nyomást) kell 

alkalmazni a tönkremenetel elkerüléséhez. Az állékonyság biztosításához 

szükséges lyuknyomást (p wc ) azonban nem szabad túlságosan meghaladni, mert 

felrepeszthetjük a fúrólyuk falát (hidraulikus repesztés). 

Itt jegyezzük meg, Mohr-féle tönkremeneteli kritérium mellett általános, a 

1 , 2 , 3 főfeszültségekkel egyaránt számoló kritériumok is léteznek. Ezek a 

feszültségtenzor ill. a deviátor tenzor invariánsaival, ill. az ezekkel arányos un. 

oktaéderes feszültségekkel fejezik ki a tönkremeneteli határállapotot [3, 4, 14, 15, 

16, 18]. Ezek közül a LADE-féle tönkremeneteli kritérium [5, 6] kimondottan 

fúrólyukak stabilitásának vizsgálatát szolgálja. 

A LADE-kritérium a 2 középső főfeszültség hatását a Mohr-kritériuménál 

nagyobb mértékben, a Drucker-Prager kritériuménál (amely túlbecsli 2 szerepét) 

kisebb mértékben veszi számításba. Jól közelíti különféle kőzeteken (mészkő, 

dolomit, homokkő, agyagpala, amfibolit) végzett polyaxiális, triaxiális és biaxiális 

terhelési kísérletek eredményeit. Biaxiális terhelési kísérletek szerint szilárd 

kőzeteknél a biaxiális nyomószilárdság cb (1,5-2,5) c , ahol c – egytengelyű 

nyomószilárdság. cb -nél 2 = 1 , 3 =0. 

F 

F 

170


A LADE kritériumhoz tartozik egy speciális laboratóriumi kísérlet, amelynél 

az átfúrt hengeres kőzetmintát sugárirányban nyomóterhelésnek teszik ki a fúrás 

köpenyének tönkremeneteléig. Ezzel a modell-kísérlettel határozzák meg a LADEkritérium 

egyik alapvető paraméterét. 

Amikor a mélyfúrás talpa nagy telepnyomásos (pórusnyomásos, p p ) térben 

halad, akkor szükségképpen nagy lyuknyomást (p w >p p ) kell alkalmazni. Ilyenkor 

különösen fontos, hogy a fúrás stabilitásához szükséges minimális lyuknyomást 

(p wc ) pontosan határozzuk meg, nehogy szándékunk ellenére hidraulikus repesztés 

jöjjön létre. Ilyen esetekben feltétlenül indokolt a LADE-kritérium alkalmazása. 

3.3. A fúrólyuk állékonyság számszerű paraméterei 

Az alábbiakban nézzünk meg néhány számszerű eredményt h = H , k=K, q=1 

esetében hidrosztatikus telepnyomásnál (grad p p =10 MPa/km) z=4 km külszín 

alatti mélységben, ahol F =30 MPa, =0,33. 

A 1 =B 3 tönkremeneteli feltétel h > v (rátolódásos vetős) feszültségtér 

esetében 

k 

max 

p 

B ( p 

v 

p 

v 

p 

) 

Ebből 

k 

max 

B 

 

p 

 

p 

(B 

 

 

v 

1) 

Grad v =2,5 MPa/m, grad p p =10 MPa/km, =0,7, B =3 paraméterek esetében z=4 

km-nél v =100 MPa, p p =40 MPa, k max =2,44. 

A 1 = B 3 tönkremeneteli feltétel h < v (normálvetős) feszültségtér 

esetében 

Ebből 

p 

B (k p 

v 

k 

min 

p 

 

1 

B 

 

min 

v 

pp 

(B 

1) 

 

B 

A már rögzített paraméterekkel z=4 km-nél k min =0,52. 

Az adott paraméterek mellett 0,52≤k≤2,44. 

Előbb számoljunk k=1 paraméterrel (eltolódásos vetős feszültségtér), így z=4 

km-nél h = v =100 MPa. A már rögzített paraméterekkel a kritikus lyuknyomás 

 

v 

p 

) 

171


p wc =56,5 MPa-ra adódik. Ez a lyuknyomás megfelelő, hiszen 56,5 MPa>p p =40 

MPa. A p w =565 bar lyuknyomás z=4 km mélységben i =1,628/cm 3 sűrűségű 

fúróiszappal érhető el. 

=90°, r=R helyen a főfeszültségek: 

p 

 

z 

r 

p 

2 

p 

 

 

p 

v 

w 

h 

p 

p 

w 

72MPa 

 

28,5MPa 

 

p 

p 

2 

155MPa 

 

A továbbiakban k=1,5 paraméterrel (rátolódásos feszültségtér) számoljunk, 

így h =1,5 v , z=4 km-nél h =150 MPa. A már rögzített paraméterekkel a kritikus 

lyuknyomás p wc =81,5 MPa-ra adódik. Ez a lyuknyomás megfelelő, hiszen 81,5 

MPa>p p =40 MPa. A p w =815 bar lyuknyomás z=4 km mélységben i =2,37g/cm 3 

sűrűségű fúróiszappal érhető el. 

=90°, r=R helyen a főfeszültségek: 

72MPa 

z 

53,5MPa 

r 

190,5MPa 

 

A továbbiakban k=0,7 paraméterrel (normál vetős feszültségtér) számoljunk, 

így h =0,7 v , z=4 km-nél h =70 MPa. A már rögzített paraméterekkel a kritikus 

lyuknyomás p wc =41,5 MPa-ra adódik. Ez a lyuknyomás megfelelő, hiszen 41,5 

MPa>p p =40 MPa. A p w =415 bar z=4 km mélységben c =1,04 g/cm 3 sűrűségű 

fúróiszappal érhető el. 

72MPa 

z 

13,5MPa 

r 

70,5MPa 

 

Mindhárom vizsgált esetben a főfeszültségek sorrendje ugyanaz ( > z > r ), 

így mindhárom esetben a 

képlet érvényesül. 

p 

wc 

(3q 

1) 

 

h 

p 

p 

( B 

 

B 1 

 

2 

2 

 

3 

3 

1 

1 

1) 

 

F 

3 

1 

172


Az alábbiakban az előbbi paraméterekkel, de túlnyomásos, a hidrosztatikus 

feszültség 1,5-szeresét kitevő telepnyomással, grad p p =15 MPa/km-rel számoljunk. 

Ebben az esetben k-értéke 0,61≤k≤2,16 intervallumban változhat. 

Előbb számoljunk k=1 paraméterrel, így z=4 km-nél h = v =100 MPa, p p =60 

MPa. A már rögzített paraméterekkel a kritikus lyuknyomás p wc =63,5 MPa-ra 

adódik. Ez a lyuknyomás megfelelő, hiszen 63,5 MPa>p p =60 MPa-nál. A p w =635 

bar lyuknyomás z=4 km mélységben i =1,59g/cm 3 sűrűségű fúróiszappal érhető el. 

A =90°, r=R helyen a főfeszültségek: 

p 

z 

p 

r 

v 

w 

p 

2 

p 

 

h 

p 

p 

w 

58MPa 

21,5MPa 

p 

p 

2 

94,5MPa 

A főfeszültségek sorrendje > z > r . 

A továbbiakban k=1,5 paraméterrel számoljunk, így h =1,5 v , z=4 km-nél 

h =150 MPa. A már rögzített paraméterekkel a kritikus lyuknyomás p wc =88,5 

MPa-ra adódik. Ez a lyuknyomás megfelelő, hiszen 88,5 MPa>60 MPa-nál. A 

p w =885 bar lyuknyomás z=4 km mélységben i =2,21 g/cm 3 sűrűségű fúróiszappal 

érhető el. 

A =90°, r=R helyen a főfeszültségek: 

58MPa 

z 

46,5MPa 

r 

169MPa 

 

A főfeszültségek sorrendje > z > r . 

A továbbiakban k=0,7 paraméterrel számoljunk, így h =0,7 v , z=4 km-nél h =70 

MPa. A már rögzített paraméterekkel a kritikus lyuknyomás p wc =51,3 MPa-ra 

adódik. Ez a lyuknyomás azonban nem megfelelő, mert 51,3 MPa


A főfeszültségek sorrendje itt z > > r , ezért itt a 

p 

wc 

 

v 

2 ( q 1) 

 

h 

p 

 

B 

 

p 

( B 

 

1) 

 

képlet érvényesül. 

Normál vetős feszültségtérben (k10 

MPa/km) tehát megvan az esélye annak, hogy helyesen beállított lyuknyomás 

esetén a fúrólyuk falán a r < < z feszültségi reláció érvényesüljön. Ezzek az az 

oka, hogy a pórusnyomásnál nagyobb lyuknyomást kell alkalmazni, amely a k0, ezért csak nagyobb 

igénybevétel esetén jön létre tönkremenetel, mint r=R helyen létrejövő 

kezdeti tönkremenetelnél. 

F 

174


 

 

A =90°-nál képződött repedés hossza a lyukátmérőhöz viszonyítva q-val 

növekszik. 

A kísérletek többször q>3 mellett történtek. =0 helyen mégsem számolnak 

be húzásos törésről. Ez azt jelenti, hogy ezek a kísérletek nem egészen hűen 

adják vissza a valóságot. 

4. Primer feszültségmérések hidraulikus kőzetrepesztéssel 

Fúrólyukakban, mélyfúrásokban végzett folyadékos (hidraulikus) 

kőzetrepesztést az olaj- és gáziparban az 1940-es évektől rendszeresen alkalmazzák 

a tároló termelékenységének növelésére, fluidumbesajtolásos kitermelés 

hatásfokának növelésére, a kútkörnyék károsodásának megszüntetésére. Mészkő, 

dolomit, homokkő, konglomerát tárolókban sikeresen alkalmazzák a folyadékos 

kőzetrepesztést. A fúrólyuk falának repedését előidéző folyadéknyomás (P b ) 

alapvetően a horizontális primer feszültségek ( h , H ) függvénye. Ezek ismerete 

feltétlenül szükséges a folyadékos kőzetrepesztés mint technológia tervezéséhez. 

A folyadékos kőzetrepesztés kőzetmechanikai-geomechanikai 

összefüggéseinek kimunkálása aztán egy, a primer feszültségek „in situ” mérésére 

alkalmas mérési módszert eredményezett, amelyet az 1960-es évek végétől 

rendszeresen alkalmaznak a primer feszültségek meghatározására. Ezek a mérések 

tették lehetővé a primer feszültségek törvényszerűségeinek megismerését a k, K 

feszültséghányadosok nagyságának meghatározását egészen z=5-6 km külszín 

alatti mélységig. 

4.1. A kőzetfeszültség-mérések elmélete 

Az „in situ” feszültségméréseknél a hidraulikus mikro-repesztést 

alkalmazzák, amelynek elrendezési sémáját a 4.1.1. ábrán látjuk. 

175


4.1.1. ábra 

Két sajtoló packerrel először lezárják a fúrólyuk 1-1,5 m hosszú mérő 

szakaszát, ahová ezután olyan nagy nyomással folyadékot nyomnak, amely a 

fúrólyuk falát felrepeszti. A mérést kevésbé repedezett kőzettartományban lehet 

megvalósítani, mert nagy repedezettségű kőzettartományban a benyomott folyadék 

elszökik, nem lehet előállítani a repesztő nyomást. Ilyenkor az un. tokrepesztéses 

megoldást alkalmazzák. 

A tokrepesztéses (sajtoló-packeres) kőzetfeszültség mérés elrendezésének 

sémáját az 4.1.2. ábrán látjuk. 

176


4.1.2. ábra 

Itt a nagy folyadéknyomást, amely a fúrólyuk falát felrepeszti egy rugalmas 

sajtoló-packerben (tokban) állítják elő. 

Függőleges fúrólyukban végzett „in situ” feszültségmérés elméleti alapjai az 

alábbiak szerint foglalhatók össze. 

177


Először számoljunk a vízszintes síkban szimmetrikus esettel, azaz H = h . 

Ebben az esetben a függőleges tengelyű fúrólyuk falán (r=R) az alábbi szekunder 

feszültségek ébrednek: 

r =0 

=2 h 

z =zg 

Ha a fúrólyuk falára folyadéknyomás (p w ) hat, akkor a tercier feszültségek a 

lyuk falán (r=R) az alábbiak: 

r =p w 

=2 h -p w 

z = zg 

Amikor a mérés során a folyadéknyomást p w =P>2 h értékre növelik, akkor a 

tangenciális feszültségből húzófeszültség lesz. Ebben az esetben a szélső 

feszültségek a vízszintes síkban: 

3 = =2 h -P


t a kőzet laboratóriumban meghatározott húzószilárdsága. 

Pontosabban 

t T > tmass 

ahol: tmass a repedezett kőzettest húzószilárdsága. 

Általánosabb, nem szimmetrikus esetben ( h , H , v ) a következő a helyzet. 

A tangenciális feszültségek minimum helyén (r=R, =0) van szükségünk a tercier 

feszültségállapotra. Itt 

0 

 

 

r 

min 

z min 

(3 q), 

h 

2 

(q 1) 

 

v 

Ha fúrólyuk falára p w folyadéknyomás hat, akkor a tangenciális feszültségek 

minimum helyén a tercier feszültségek: 

p 

 

 

r 

min 

z min 

w 

(3 q) p 

h 

v 

w 

2 

(q 1) 

 

A lyuknyomás (p w ) növekedésével a tangenciális feszültség ( ) csökken. A 

függőleges feszültséget nem befolyásolja a lyuknyomás. 

Amikor a mérés során a folyadéknyomást P> h (3-q) értékre növelik, akkor a 

tangenciális feszültség húzófeszültség lesz. A szélső feszültségek: 

 

3 

min 

(3 q) P 0 

 

1 

 

r 

P 

A tangenciális húzófeszültség növekedésének a kőzetköpeny „in situ” 

húzószilárdsága ( T ) szab határt, 

 

3 

min 

 

 

1 

 

r 

Pb 

Ebből a repesztő folyadéknyomás (lyuknyomás): 

T 

h 

(3 q) P 

Pb 

 

h 

(3 q) 

T 

3 

h 

 

H 

 

T, 

A nagyobbik vízszintes feszültség: 

 

H 

 

3 

h 

 

T b 

h 

P , 

h 

h 

b 

, 

179


Ilyen általános esetben ( H , h ) a kisebbik vízszintes primer feszültséget ( h ) 

a felrepedt köpeny visszazáródásához tartozó folyadéknyomásból (P s


Másrészről kiindulhatunk a korábban felírt egyenletekből. A pórusnyomás 

jelenléténél a minimális effektív feszültségek (r=R, =0): 

ill. 

p 

 

r 

min 

p 

 

r 

min 

w 

p 

h 

p 

3 

 

p 

w 

p 

p 

H 

(3 q) p 

h 

w 

w 

p 

p 

Ezekből az egyenletekből is megkapjuk a fenti összefüggéseket: 

 

P 

P 

3 

b 

b 

min 

(3 q) p 

h 

3 

 

p 

h 

 

(3 q) P 

H 

T 

T 

T 

h 

p 

p 

b 

p 

p 

p 

A repesztő folyadéknyomás (P b ) a horizontális feszültségek aszimmetricitásának 

(q) növekedésével csökken. q>1 esetében vizsgálni kell, hogy P b


Az alábbiakban néhány mérési eredményt mutatunk be [10, 11]. 

A 4.1.3. ábra egyrészt a testsűrűség integrálásával kapott vertikális 

feszültséget ( v ), másrészt a kisebbik horizontális feszültséget ( h ) és a becsült 

nagyobbik horizontális feszültséget ( H ), továbbá a pórus-nyomás (p p ) értékeit 

mutatja az Északi-tenger alatt. 

4.1.3. ábra: Mért horizontális ( h , H ) feszültségek és pórusnyomások 

a mélység függvényében az Északi-tenger alatt 

A 4.1.4. ábra egy ausztráliai medencében (Cooper) 4000 m mélységig mutatja 

a vertikális feszültségeket ( v ) a testsűrűség integrálásának eredményeként. 

Továbbá mutatja az ábra a kisebbik horizontális feszültséget ( h ), amely közel 

egyenlő a vertikális feszültséggel. Továbbá mutatja az ábra a pórusnyomást, amely 

2800 m mélységig hidrosztatikus. 

182


4.1.4. ábra: A kisebbik horizontális feszültség h és a pórusnyomás mérési 

eredményei 

Az ausztráliai Cooper-medencében (Cooper Basin) számos hidraulikus mérés 

eredményeként rendelkezésre állnak az „in situ” főfeszültségek ( h , H , z ) 

csaknem 4 km külszín alatti mélységig [10, 11]. A vertikális főfeszültség gradiense 

z=1 km-nél v /z=16,8-19,8 MPa/km 

z=3 km-nél v /z=19,9-22,6 MPa/km 

A kisebbik horizontális főfeszültség gradiense: 

h /z=13,6-24,9 MPa/km 

183


A nagyobbik horizontális főfeszültség gradiense: 

H /z=37,9-38,6 MPa/km ill. 

H /z=41,9 MPa/km. 

A medencére jellemző, Brazil-kísérletekkel meghatározott húzószilárdságok 

t =3,8-15,1 MPa között változnak. 

A medencében három tároló (rezervoir) típust különböztetnek meg. Az 1. 

típus-nál az átlagos kisebbik feszültséggradiens h /z=22,4 MPa/km, alsó határ 

h /z=18,2 MPa/km, vertikális feszültség gradiense v /z=21,5 MPa/km, a 

húzószilárdság a laborban t >7 MPa, „in situ” T =0 a kőzetrepedezettség miatt. Az 

átlagos nagyobbik feszültséggradiens H /z=32,1 MPa/km. A 2. típus-nál t >7 

MPa, h /z=18,6-19,0 MPa/km. A 3. típus-nál t


4.1.5. ábra:A repedés záródási lyuknyomás (P c ) változása a mélységgel, 

ill. a kisebbik horizontális feszültség ( h =P c ) változása a mélységgel 

185


4.2. A repedések iránya (síkja) a függőleges tengelyű fúrólyuk 

kőzetköpenyében 

A hidraulikus repesztésnél lényeges kérdés a repedés iránya, mert ez a 

horizontális főfeszültségek ( h , H ) irányát meghatározza. Normál esetben 

függőleges repedéspár keletkezik a függőleges tengelyű fúrólyuk falán a 

=0°180° helyen. A repedések függőleges síkja a kisebbik horizontális 

feszültségre ( h ) merőleges, a nagyobbik horizontális feszültséggel ( H ) 

párhuzamos. A keltett repedések helyzetének meghatározásával így ismertté válik a 

horizontális főfeszültségek iránya. 

4.2.1. Tengelyirányú (axiális) repedés 

A hidraulikus repesztéssel keltett repedés a függőleges tengelyű fúrólyuk 

falán legtöbbször függőleges (axiális) irányú. Ehhez az kell, hogy repesztéskor a 

fúrólyuk falán =0 helyen az effektív főfeszültségek sorrendje 

legyen, ahol z > 

1 = r =P b 

2 = z 

3 = = T 

Ilyenkor a szélső feszültségek ( r , ) a vízszintes irányúak, a kőzettönkremenetel 

síkja a Mohr tönkremeneteli elmélet szerint erre merőleges, tehát a 

tönkremeneteli sík függőleges irányú. A húzásos törés síkja merőleges a feszültség 

irányára. 

A fenti feszültség sorrend kialakulásának azonban feltételei vannak. Az 

effektív feszültségek a fúrólyuk falán hidraulikus repesztéskor: 

3 = =3 h - H -P b -p p = T


adódik. Az 5. ábra alapján GSI = 1-10 esetén lemezes/deformált, illetve mállott a 

kőzetszerkezet nem meghatározható felületi minőség mellett. 

4.3. E mass meghatározása különböző mállottsági fokok esetén 

A laboratóriumi mérések alapján az andezit (Young-féle) rugalmassági 

modulus értéke 20-40 GPa közötti értéket vehet fel. Az előbbi példánál maradva 

repedezett kőzet esetén a laboratóriumban meghatározott rugalmassági 

modulusnak 30 GPa-t, az egytengelyű szilárdságnak 60 MPa-t mérve a modulus 

viszonyszám E/σ c = 500-ra adódik. Repedezett, gyenge minőségű kőzetek RQD 

értéke 50-25% közé esik. RQD = 30-cal számolva a Kayabasi-által 

megszerkesztett grafikonról -11. ábra- WD=1 esetén (legjobb minőség, legkevésbé 

mállott kőzet) E mass = 32 GPa, WD=2 esetén 8GPa, WD = 3 esetén 4 GPa, WD = 4 

esetén (legrosszabb minőség, erősen mállott kőzetösszlet) 2.5 GPa értéket 

olvashatunk le. 

Ezzel összehasonlításban az ME módszer alapján meghatározott R = 0.1 

(igen repedezett kőzet) redukciós értékkel számolva E mass = R·E = 0.1·30 = 3 GPa 

adódik, azaz a Kayabasi-féle diagramról leolvasott rugalmassági modulus értékek 

igen jó közelítést adtak. 

Összefoglalás 

A hatályos rendelkezések alapján a bányafalak (rézsűk) magasságát és 

dőlésszögét geológiai, hidrogeológiai és kőzetmechanikai jellemzők 

figyelembevételével kell megállapítani, a megengedett legnagyobb magasságát és 

dőlésszögét a műszaki üzemi tervben kell meghatározni. A hatályos rendelet 

alapján szálban álló, szilárd kőzetek esetén a rézsű dőlésszöge legfeljebb 90° lehet. 

[15] A rendelkezés alapján tehát a kőzetmechanikai jellemzőkön belül a 

repedezettséget, mint az egyik legfontosabb figyelembe veendő paramétert nem 

hagyhatjuk figyelmen kívül a szilárdsági paraméterek meghatározásánál. 

A rézsűszámítások alapvető paramétereinek meghatározásához egyrészt 

kőzetmechanikai laboratóriumi vizsgálatokra, másrészt az in situ repedezettségi, 

tagoltsági állapotot figyelembe vevő átszámítási képletekre van szükség ahhoz, 

hogy a laboratóriumi szilárdsági paramétereket a kőzetmasszívumra is 

kiterjeszthessük. 

Kőzetmechanikai szempontból a Hoek-Brown-módszer az egyik 

legteljesebb kőzettest értékelés, mert egyrészt magába foglalja laboratóriumi 

triaxiális mérések alapján a kőzettömb tönkremeneteli határgörbéjét és szilárdsági 

paramétereit, másrészt a GSI segítségével – amely a kőzet diszkontinuitásait 

jellemzi annak minőségével együtt – származtatja a repedezett kőzetmasszívum, a 

kőzettest tönkremeneteli határgörbéjét és szilárdsági paramétereit. A repedezett 

kőzettestre redukált értékek azonban nem meggyőzőek, mert a repedezett 

kőzetmasszívumban nem lehet ezeket a paramétereket „in situ” megmérni, ezért 

nincs mód mérésekkel történő ellenőrzésre. 

187


q 

k rit 

1 Feszültség-mező 

típus 

q 

1,0 0,5 1 NF(k< q 

1 ) 

1,2 0,59 0,83 NF(k< q 

1 ) 

1,4 0,71 0,71 NF(k= q 

1 ) 

1,6 0,91 0,62 SSF(k> q 

1 ) 

1,8 1,25 0,55 RF(k>1) 

2,0 2,0 0,5 RF(k>1) 

2,2 5,0 0,45 RF(k>1) 

Tehát a szóban forgó feltétel igen gyakran kielégül normál vetős (NF) primer 

feszültség mezőnél ( v > H > h ), valamint rátolódásos vetős (RF) primer 

feszültségmezőnél ( H > h > v ), ritkán eltolódásos vetős (SSF) feszültségmezőnél 

( H > v > h ) is, azaz tehát az esetek túlnyomó többségében fennáll, hogy r=R 

helyen =0-nál hidraulikus repesztésnél 

1 = r 

2 = z 

3 =


4.2.1.1. ábra:Axiális (függőleges) repedést okozó tangenciális feszültség 

( < 0) a = 0 helyen és a feszültség eloszlása 

=0 helyen


4.2.1.2. ábra:Axiális (függőleges) repedések a 

fúrólyuk falán 

4.2.2. Vízszintes irányú (tranzverzális) repedés 

Az ausztráliai West Tuna régióban (Cooper-medence) horizontális 

(tranzverzális) repedés képződött függőleges fúrólyukban fúrás közben. Itt a primer 

feszültségekre jellemző, hogy H= 2 h v (q=2, k1) azaz a feszültségviszonyok az 

190


eltolódásos vetős (SSF) és rátolódásos vetős (RF) határán vannak. A primer totális 

feszültségek H 40,5 MPa/km> h v =21 MPa/km értékűek. 

A tranzverzális (horizontális) repedés képződésének két feltétele van: 

A r=R, =0 helyen a függőleges (axiális) effektív feszültség z ≤0. 

 

A függőleges effektív feszültség kisebb, mint a tangenciális (gyűrűs) 

feszültség z ≤ . 

Tehát 3 = z , 2 = , 1 = r , az effektív feszültségek sorrendje a fúrólyuk falán =0 

helyen. A feltételek: 

3 = z = v -2( H - h )-p p ≤0 és 

v -2( H - h )-p p ≤ =3 h - H -p w -p p 

Ezt az állapotot tehát a v , H , h , , p w paraméterek determinálják. v 21 

MPa/km h v , H 2 h , a telepnyomás hidrosztatikus (p p =10 MPa/km), 0,26, a 

lyuknyomás p w =10 MPa/km. 

Az alábbi fúrásokban kaptak tranzverzális (vízszintes) repedést: 

West Tuna W39 

West Tuna W08 

z=2672-2686 m 

z=3191-3194 m 

2,675 km mélységben v = h =21 MPa/km, H =42 MPa/m, p w =p p =10 

MPa/km, =0,26 paraméterek érvényesülnek. Ezekkel az értékekkel itt 

feszültségek jellemzőek (r=R, =0). 

Így a r=R, =0 helyen 

v = h =56,17 MPa 

H =112,34 MPa, (q=2) 

p p =p w =26,75 MPa 

z = 0,21 MPa z 

Azaz a fentebb leírt kritériumok teljesülnek. 

A feszültségállapotot a fúrólyuk falán a 4.2.2.1. ábrán látjuk. 

191


4.2.2.1. ábra:Vízszintes (transzverzális) repedést okozó függőleges feszültség 

( z < 0) a = 0 helyen és a feszültségek eloszlása 

Az ábra mutatja a tangenciális és axiális (függőleges) effektív feszültségek 

eloszlását a fúrólyuk kerületén. =0 helyen z


4.3.1. ábra: Nevezetes lyuknyomások hidraulikus repesztésnél 

A folyadéknyomás (p w ) egyenletes fokozásával elérik a lyukfal repedését P b 

– repesztő nyomásnál. Ezután hirtelen csökken a folyadéknyomás, mert a 

keletkezett repedéseken lyukfolyadék távozik. A lyukfolyadék nyomásának 

csökkenése miatt záródni kezd a repedés és bezáródáskor a folyadéknyomás 

állandó értéken marad, ez P s – a pillanatnyi zárónyomás. Ez után csökkentik, majd 

újra növelik a lyuknyomást. P r – repedés újranyitási nyomásnál nyílnak a 

bezáródott repedések. A repedés helyén ilyenkor a lyukfalnak már zérus a 

húzószilárdsága ( T =0), ezért p b >p r >p s reláció érvényesül. Ezután csökkenő 

lyuknyomás mellett újból záródnak a repedések (P s ), majd leállítják a szivattyúzást 

és a tovább csökkenő lyuknyomás beáll P o – a formáció pórusnyomásának értékére. 

193


IRODALOM 

[1] Amadei B. et al.: Gravity-induced Stresses in Stratified Rock Masses. Rock 

Mechanics and Rock Engineering 21, 1-20 (1988). 

[2] Amadei B.: Importance of Anisotropy When Estimating and Measuring. 

Insitu Stresses in Rock. Int. J. Rock Mech. Min. Sci. 33, 293-325 (1996). 

[3] Benz, T.-Schwab, R: A quantitatíve comparison of six rock failure criteria. 

Int. J. Rock Mech. Min. Sci. 45(2009) 1176-1186. 

[4] Colmenares, L. B.-Zoback, M. D.: A statistical evaluation of intact rock 

failure criteria constrained bí polyaxial test data for five differenct rocks. Int. 

J. Rock Mechn. Min. Sci. 39(2002) 695-729. 

[5] Ewy, R. T. et al.: Wellbore-Stability Predictions bí Use of a Modified Lade 

Criterion. SPE Drill. & Completion 14 (2), June 1999. 

[6] Ewy, R. T. et. al.: Openhole Stability and Sanding Predictions by 3D 

Extrapolation from Hole-Collapse Tests. SPE Drilling & Completion. 

December 2001. 

[7] Haimson, B. C.–F. H. Cornet: ISRM Suggested Methods for rock stress 

estimation – Part 3: hydraulic fracturing (HF) and/or hydraulic testing of preexisting 

fractures (HTPF). International Journal of Rock Mechanis & Mining 

Sciences 40 (2003) 1011-1020. 

[8] Haimson, B.-Lee, H.: Borehole breakouts and compaction bands in two highporosity 

sandstones. International Journal of Rock Mechqanics & Mining 

Scineces 41 (2004) 287-301. 

[9] Haimson, B.: Micromechanisms of borehole instability leading to breakouts 

in rocks. International Journal of Rock Mechanics & Mining Sciences 44 

(2007) 157-173. 

[10] Nelson, E. J. et al.: Transverse drilling-induced tensile fractures int he West 

Tuna area, Gippsland Basin, Australia: implications for the in situ stress 

regime. International Journal of Rock Mechanis & Mining Sciences 42 

(2005) 361-371. 

[11] Nelson, E. J, et al:. The relationship between closure pressures from fluid 

injection tests and the minimum principal stress in strong rocks. International 

Journal of Rock Mechanis & Mining Sciences 44 (2007) 787-801. 

[12] Schmitt D. R.- Zoback M.D.: Poroelastic Effects int he Determination of the 

Maximum Horizontal Principal Stress in Hydraulic Fracturing Tests – A 

Proposed Breakdown Equation Employing a Modified Effective Stress 

Relation for Tensile Failure. International Journal of Rock Mechanis & 

Mining Sciences & Geomech. Abstr. Vol. 26. No. 6, 499-506, 1989. 

[13] Zoback M. D. et al.: Determination of stress orientation and magnitude in 

deep wells. Int. J. Rock Mech. Min. Sci. 40, 1049-1076 (2003). 

194


[14] Somosvári Zs.: Geomechanika II. (Kézirat) Tankönyvkiadó Bp., (1989.) 

[15] Somosvári Zs.: A kőzetek képlékenységi és tönkremeneteli határállapotai II. 

rész. Bányászati és Kohászati Lapok – BÁNYÁSZAT 123. évf. (1990) 3. sz. 

p. 159-168. 

[16] Somosvári, Zs.: A kőzetek képlékenységi és tönkremeneteli határállapotai 

III. rész. Bányászati és Kohászati Lapok – BÁNYÁSZAT 123. évf. (1990) 4. 

sz. p. 226-234. 

[17] Somosvári Zs. A földkéreg primer feszültségei. Bányászat és Geotechnika. A 

Miskolci Egyetem Közleménye. A sorozat, Bányászat, 75. kötet (2008). p. 

103-120. 

[18] Somosvári, Zs.: Kőzetek képlékeny és tönkremeneteli határállapotainak 

kritériumai. Bányászat és Geotechnika. A Miskolci Egyetem Közleménye. A 

sorozat, Bányászat, 76. kötet (2009). p. 91-128. 

195


VÍZTELENÍTŐ KUTAK HOZAMVÁLTOZÁSA 

LIGNITKÜLFEJTÉSEKBEN 

Dr. Kovács Ferenc 

egyetemi tanár, MTA rendes tagja 

Miskolci Egyetem,Bányászati és Geotechnikai Intézet 

bgtkf@uni-miskolc.hu 

A lignitkülfejtések nyitását megelőzően és a művelés során a víztartó fedő 

rétegeket és a telepeket vízteleníteni, a fekürétegekben a nyomást csökkenteni kell. 

A külfejtés területét határkútsorok védik, a homlok előrehaladását un. ejtőkutak 

biztosítják. A víztelenítés hatásfoka, a kútsorok-kutak paramétereinek 

meghatározása érdekében – különösen ha az emelt vizek külső vízellátást 

szolgálnak – ismerni kell, hogy a kutak működési (üzem) idejének előrehaladásával 

milyen mértékben változik/csökken a kutak vízhozama. A kutatások eredményei 

alapján a hozam változás vonatkozásában számottevő hatása van a kutak kezdő 

vízhozamának is. 

A Mátra- és Bükkalja-i területen működő külfejtések – Visonta Keleti-II. 

bánya, Bükkábrány bánya és a tervezett Keleti-III. bányaterület – a bányászati 

feltáró és termelő tevékenység biztonsága érdekében, a fekü víztároló rétegek 

vízszint csökkentése/víztelenítése, a feküben települt rétegekben uralkodó 

hidrosztatikus nyomás csökkentése céljából, már hosszabb idő – az 1970-80-as 

évek – óta jelentős vízmennyiséget emelnek, jelen időszakban is évi 40-42 millió 

m 3 -t. Ez a vízemelés, a széntermelés szinten tartása, avagy erőmű bővítés okán, a 

műveletek DK-i irányú kiterjesztése/mélyülése folytán még tovább emelkedhet, 

meghaladva az 50 Mm 3 /év értéket is. 

A Mátra-Bükkalja-i bányászati tevékenység vízemelése a Tarna, illetőleg a 

Bükk és Borsodi-mezőség vízgazdálkodási tervezése alegység területén döntő 

módon a sekély porózus (sp.2.9.1) és porózus (p.2.9.1) víztesteket érinti, amely 

víztestekből történő összes (ivóvíz- mezőgazdasági- ipari) vízemelésnek 75-85%-át 

teszik ki, a jövőt érintő fontos kérdés a vízemelés-vízgazdálkodás 

természet/környezet-védelmi szempontból történő vizsgálata. 

Mivel a külfejtéses bányászati tevékenység műszaki-biztonsági szempontok 

miatt a víztelenítés/vízemelés fentebb említett mértéke nélkül aligha folytatható, a 

vízgazdálkodási célok megvalósítása érdekében arra kell törekedni, hogy az 

elővíztelenítés és a külfejtési üregek védelme érdekében hosszabb távon is 

emelendő víz más irányú (ivóvíz, öntözés, halgazdaság, stb.) hasznosításával az 

197

Víztelenítő kutak hozamváltozása lignitkülfejtésekben 

egyéb célú vízemelés mérsékelhető legyen, javítva ezzel a jelenleg a Vízgyűjtő- 

Gazdálkodási Terv-ben „nem jó” állapotú sp2.9.1 és p.2.9.1 víztestek természeti 

állapotát. 

A bányászati tevékenység vitele során az elővíztelenítésben, illetőleg a 

külfejtési térségek védelmében (határvédő kutak) emelt működő kutakból emelt víz 

(hozam) „külső” hasznosítása során, az ellátás biztonsága érdekében, egyik 

alapvető kérdés a kutak vízhozama, a kutak működési/üzemeltetési időtartama, 

továbbá a vízhozam időbeli alakulása. 

A külfejtések „előkészítése” során egyrészt a művelésre tervezett terület 

elővíztelenítése (depressziós terület létrehozása), másrészt a letakarítási/termelési 

homlok-rézsűk víztelenítése, harmadrészt a nyitott üregek, majd bizonyos ideig a 

hányótér védelme a feladat. A regionális védelmet, illetőleg a határokat/nyitott 

üreget védő un. határkútsorok kútjai hosszabb időn át (10-15-20 év) üzemelnek, a 

homlok előrehaladását, a jövesztett rétegek (anyag víztartalmának csökkentését 

szolgáló un. ejtőkutak azonban csak rövidebb (max. 3-5 év) ideig üzemelnek. Ezt 

figyelembe véve a külső vízszolgáltatásba való bekötés műszaki- gazdasági 

célszerűsége elsődlegesen a hosszabb élettartamú határvédő kutaknál lehet meg. 

A határvédő kutak vízhozam alakulását a Visonta bánya Déli bánya és 

Keleti-II. bánya, továbbá Bükkábrány bánya kútjai adatai alapján elemeztük. 

A kút telepítés 

éve 

Kútszám 

db 

Induló 

vízhozam 

l/perc 

Vízhozam 

2010-ben 

l/perc 

A 2010 évi 

hozam a 

kezdő érték 

%-ában 

% 

1994 3 185,0 191,8 106,1 

1995 3 210,8 138,9 75,6 

1998 11 192,1 95,3 54,4 

1999 19 444,8 180,4 53,6 

Összes/átlag 36 326,4 287,6 60,1 

1. táblázat: A Déli bánya K-i és ÉNy-i határvédő kutak vízhozam adatai 

A Déli bánya víztelenítése során először a K-i és ÉNy-i kútsorok üzemeltek. 

A területen 1994-2000 években üzemelt 47 kút adatait az 1. táblázat adja. A 

korábban üzembe állított kisebb kezdő vízhozamú kútjai 2010-es „maradó” 

vízhozama magasabb arányú (106%-os), mint a később telepített magasabb kezdő 

hozamú (445 l/perc) kutak 2010-es maradó hozama (54%). A vízhozam 

alakulás/csökkenésnek a kezdő vízhozam függvényében való alakulását az 1. ábra 

szemlélteti. 

198


Az elemzés eredménye: A viszonylag alacsony (200 l/perc) vízhozamú kutak 

vízhozama 12-16 év alatt az induló év vízhozamának „csak” 80%-ra csökkent, 

nagyobb vízhozam (445 l/perc) mellett 11 év alatt is jelentősen nagyobb (54%-ra) 

hozamcsökkenés jelentkezett. 

A Déli bánya D-i határkútsor üzemelő 68 kút 2001-2010 években adódó 

vízhozam alakulását is elemeztük. A bánya D-i oldalán a nagyobb mélységben, 

nagyobb vastagságú víztartó rétegeket csapoló kutak (62 db) átlagos kezdő 

vízhozam 544 l/perc, a 2010 évi átlagos hozam 257 l/perc, a kezdő érték 51,4%-a. 

1. ábra: A Déli bányaüzem K-NY-i határkútsor 1994 (□), 1995 (O), 1998 ( ) és 

1999 ( ) években indított kútjai 2010 évi vízhozam %-os aránya a kezdő vízhozam 

függvényében (16, 15, 12 és 11 év üzemelés után) 

A 2. ábrán bemutatott adathalmaz, a változás tendenciája is határozottan 

mutatja, hogy nagyobb kezdő vízhozam mellett nagyobb a hozamcsökkenés 

mértéke. 

199


2 ábra: A déli bánya D-i határkútsor kútjai kezdő vízhozama függvényében a 2010. 

évi egyedi vízhozamok %-ában. (2001-2009-ben mélyített kutak adatai együtt) 

A 3. ábra azt is szemléletesen mutatja, hogy a működés előrehaladtával a 

csökkenés mértéke nő, a régebbi (2001-2002-2003 évi) kutaknál 2010-ben „már 

csak” a kezdő hozam 32-45%-a maradt meg, a 2007 és 2008-ban épített kutaknál 

50-90% ez az arány. 

A három kútcsoport jellemző adatait külön is leírom. 

A kutak induló éve Kezdő vízhozam 2010 évi vízhozam 

a kezdő hozam arányában 

helye l/perc % 

1994,1995,1998 

K-i, ÉNy-i 200 68 

1999 

K-i, ÉNy-i 445 54 

2001-2007 

D-i 544 51 

200


3. ábra: A Déli bánya D-i határkútsor kútjai évi átlagos kezdő vízhozama %-ában 

a 2010. évi átlagos vízhozam 

Hasonló módon vizsgáltuk a Bükkábrány bánya D-i határkútsor jellemzőinek 

alakulását is. Összesen 42 kút havi adatai alapján évi átlagos hozamokat 

határoztunk meg, elemeztünk. A vizsgálat az 1997 után telepített kutak adatai 

elemzésére terjedt ki. 

A különböző években telepített kutak hozam adatait, ill. a hozam csökkenés 

mértéket, a telepítés évétől függően 6 csoportban elemeztük. A 2. táblázat adatai 

szerint a kezdő évek átlagos hozama (a 2002-2007-ben telepített 39 kútnál) 504 

l/perc, a „beüzemelés” második évében az átlagos hozam 506 l/perc-nek adódott. 

201


A kút telepítés 

éve 

Az adott években 

telepített kutak 

száma 

A kutak átlagos 

kezdő vízhozama 

[l/perc] 

A kutak átlagos 

vízhozama a 

második évben 

[l/perc] 

2002 5 646 588 

2003 6 517 480 

2004 6 430 428 

2005 6 361 456 

2006 8 506 507 

2007 8 564 576 

A 39 db kút átlagos vízhozama 

[l/perc] 

504 506 

2. táblázat: Az egyes években telepített kutak átlagos vízhozama a vízemelés kezdő 

(1.) és második (2.) évében 

A 3. táblázat a kutak telepítési éve (2002, 2003,…2007), ill. az üzemeltetés 

évei (2., 3., …, 8.) „függvényében” mutatja a hozamcsökkenés mértékét. A 

szemléletesen „beszédes” adathalmaz lényegét, az utolsó sor adatait a 4. ábrán 

bemutatva lényeges megállapítás tehető: a határvédő kutak 350-650 l/perc, 

átlagosan 500 l/perc kezdő vízhozama az üzemidő6. – 8. éve után átlagosan a 

kezdő hozam 60%-ára csökken. (Visonta Déli bánya D-i határkútjai 544 l/perc 

vízhozama 3-10 év átlagában 51%-ra csökkentek, a K-i és ÉNy-i kutak 200 l/perc 

vízhozama azonban 14-16 év után is csak az eredeti hozam 68%-ára csökkent.) 

A kút 

telepítési 

éve 

A vízemelés ideje 

[év] 

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 

2002 91 65 63 54 58 63 53 

2003 93 82 71 76 66 60 67 

2004 100 84 70 85 76 58 - 

2005 126 131 115 87 76 - - 

2006 100 79 59 52 - - - 

2007 102 93 59 - - - - 

A vízhozam csökkenés 

%-os aránya 

102 89 72 71 69 60 60 

3. táblázat: A kutak átlagos vízemelésének %-os alakulása a kezdő vízhozam 

(1. év) %-ában. 

202


4. ábra: A Bükkábrány-i H-7 jelű kutak vízhozam %-os aránya a kezdő vízhozam 

csökkenés arányának (%-a) alakulása a vízemelés időtartamának (a kezdő évtől 

számított működési idejének) függvényében 

Kérdés természetesen, hogy a nagyobb kezdő vízhozamú (500-650 l/perc) 

kutak vízhozama 8-10 év után milyen mértékben csökken, a 4. ábrán látható 

tendencia alapján milyen mértékű/időtartamú extrapoláció engedhető meg. 

IRODALOM 

Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai Intézet: A víztelenítő kutak 

vízhozamának elemzése, a várható értékek meghatározása. Kutatási részjelentés a 

Mátrai Erőmű Zrt. részére, Miskolc, 2011. 

203

Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 80 . kötet (2011), p.205-228. 

SELMECI BÁNYÁSZOK MINAS GERAIS ÁLLAMBAN, 

BRAZÍLIA EGYIK LEGJELENTŐSEBB 

BÁNYAVIDÉKÉN ÉS A SZAKMAI KAPCSOLATOK 

ALAKULÁSA A 18-19. SZÁZAD FOLYAMÁN 

Borbély Anikó 

Politológus, PhD hallgató 

Pécsi Tudományegyetem, Földrajz tanszék 

Földtudományok Doktori Iskola 

borbelyani@yahoo.com.mx 

A magyarországi bányászati akadémia a hozzá kapcsolódó Born - metódus 

révén kiterjedt és értékes latin-amerikai szakmai kapcsolatokkal rendelkezik, 

jelentős hatása volt a régió bányászat - és technikatörténetére, annak egyik 

fejezetére, elsősorban spanyol nyelvterületen. Ugyanakkor ez a jelenlét, ha kisebb 

mértékben is, de Brazíliában is érzékelhető. A dél-amerikai ország jelentős szerepet 

tölt be a kialakult kapcsolati hálóban, mivel földrajzi értelemben is tovább szélesíti, 

megnöveli az akadémia kapcsolatait a térséggel. A selmeci bányászok brazíliai 

gyakorlati és szakmai munkája révén az Akadémia már latin-amerikai vagy 

naprakészebben és még pontosabban fogalmazva ibero-amerikai kapcsolatokkal 

rendelkezik. Míg Spanyol-Amerikában a selmecbányai bányászok-kohászok 

kezdetben fő célként elsősorban az ezüskitermelési munkákba tudtak aktívan 

bekapcsolódni már (bár nem kizárólagosan) a gyarmati korszak idején, a Brazil 

Császárság területén Minas Gerais államban leginkább az aranybányászat 

munkáját segíthették. Ezáltal is gyarapítva az akadémia közvetett, tágabb 

értelemben vett szakmai kapcsolatait. 

Rövid tanulmányomban a legfontosabb tényezőket és jellemzőket mutatom 

be, melyek befolyásolták, alakították a közép-európai szakemberek brazíliai 

lehetőségeit, és összefoglalom a kinti tevékenységükkel kapcsolatos jelenlegi 

ismereteinket. Emellett fontos kiemelnünk azt is, hogy brazil-portugál szakemberek 

is megfordultak a magyarországi bányákban a 18. század folyamán, hogy 

szélesítsék szakmai látókörüket, kiegészítsék tanulmányaikat. 

Kulcsszavak: Brazília, Minas Gerais, arany- és gyémántbányászat, Carl Hocheder, 

Bernhaus Ferenc, Selmecbánya, Imperial Brazilian Mining Association (IBMA), 

205


Manuel Ferreira da Câmara, José Bonifácio de Andrada e Silva, Joaquim Pedro 

Fragoso. 

A 16. század során a spanyolok fejlett bányászati-kohászati ismeretekkel 

rendelkeztek, melyet elsősorban a gyakorlati tapasztalatok alapján gyűjtöttek össze 

a kitermelés során. [CSERNA, de Gömbös Zoltán: La evolución de la geología en 

México ~1500-1929. UNAM, Instituto Geología, Revista, vol. 9., 1. szám, 1990. 

pp. 2-3.] 

Mindezt megalapozták a konkviszta idején itt talált fejlett társadalmak, és az 

őslakosok által végzett bányászati eljárások. A spanyol expedíciók elsősorban 

Mexikóban és Peruban olyan fejlett, indián civilizációkat találtak, melyek már nagy 

tapasztalattal és ügyességgel bírtak a fémek (réz, arany, ezüst) megmunkálásában. 

Így a hispánok az amerikai megérkezésük után szinte azonnal kincsekkel térhettek 

haza az anyaországba, ami tovább erősítette a misztikus El Dorado legendáját is. 

Emellett tovább vihették azokat a technikákat, amelyeket már az őslakosok is 

használtak, azonban ezek a társadalmak még nem ismerték az olvasztást és a vasat 

sem. A gyarmatosítás után kötelezték az indiánokat, hogy munkájukkal segítsék és 

biztosítsák az értékes fémek kitermelését az anyaország, valamint elöljáróik 

számára. Az elnyomó jellegű adózás és a szigorú kereskedési szabályozás révén 

lényegében hosszú időre Spanyolország kezébe került a gyarmati nyersanyagok 

bányászata, feldolgozása és kereskedelme is. [HABASHI, Fathi: Química y 

Metalurgia en Nueva España y las Colonias Españolas en América del Sur. Revista 

Informativa. No. 1. 1986. április, Ingeniería, Universidad de Atacama, Chile. p. 5. 

(Spanyolra fordította a szerző irányításával José Palacios G.) Mindez biztosította a 

gyarmatok kizsákmányolását, mint negatív tényt (gazdasági, kulturális, természeti 

stb. értelemben egyaránt). Azonban, amennyire lehetséges, ha tisztán a 

felvilágosult uralkodók tudománypolitikáját vizsgáljuk, melynek fontos céljává 

vált, hogy a korszak legmodernebbnek tartott technikáit alkalmazzák minél 

szélesebb körben, hogy expedíciók indításával felderítsenek ismeretlen területeket, 

segítsék az oktatást stb., mindez tudománytörténetileg hatalmas fejlődést hozott 

magával, pozitív tendenciának tekinthető, ha ennek hátterében különféle érdekek 

(gazdasági, politikai stb.) is álltak, és a gyarmatok kiaknázásával párhuzamosan 

történtek meg.] 

Amerikában nagy volumenű ezüstöt először a „patio módszerrel” tudtak 

elérni, amit a spanyolok fejlesztettek ki és terjesztettek el a gyarmatokon a 16. 

század folyamán. Fathi Habashi szerint az amalgamáció még a 18. századi 

kohászatban is uralkodó módszernek számított. A higany ugyanolyan fontossággal 

bírt a korszakban, mint napjainkban a kőolaj, hiszen ezt az anyagot használták az 

ezüst és az arany kivonásához, így a pénzveréshez is. (HABASHI, Fathi: Schools 

of Mines. TRAUX, Vol. 30. 2003. No. 34. Hungarian National Committe of 

206

Selmeci bányászok Minas Gerais államban, Brazília egyik legjelentősebb bányavidékén és a szakmai 

kapcsolatok alakulása a 18-19. század folyamán 

ICSOBA at the Hungarian Mining and Metallurgical Society „OMBKE”, 

Budapest, 2003. p. 162.) 

Az öreg kontinensen a közép-európai bányák a modern kor kezdetétől a 

fémkitermelés és a hozzá kapcsolódó technológiák fejlődésének fontos színterei 

voltak (Sánchez, 1995). Szászország, Csehország és Magyarország térségére 

koncentrálódtak a kohászati szektor legfontosabb fejlesztései. Ez az elsőbbség 

annyira vitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen volt, hogy a hosszú gyarmati 

bányászati múlt, az elért eredmények ellenére is Spanyolország az 1780-as évek 

elejétől fontos szerepet játszó kapcsolatokat kezdett el kiépíteni az említett 

térséggel, hogy továbbfejlesszék a szakterületet. (SÁNCHEZ, Picón Andrés: 

Modelos tecnológicos en la minería del plomo andaluza durante el siglo XIX. 

Revista de Historia Industrial, No.7, 1995. pp. 13-14.) 

Az itt megszerzett tapasztalatok annyira fontos szerepet játszottak, hogy az 

anyaország területén, számos régióban még a 19. század elején is használt 

bányászati-kohászati technikák, és a 16-18. században megvalósított kisebb 

fejlesztések is közép-európai örökségnek tarthatók. Az Akadémia nemzetközi 

kapcsolatrendszerére erősen pozitívan ható tudományos esemény volt a Born 

Ignác-féle európai amalgamáció módszerének kifejlesztése, ami lényegében döntő 

lökést adott a Magyarországgal meginduló konkrét, hatásában évtizedekig tartó 

spanyol szakmai kapcsolatoknak a közép-európai térségen belöl. Az amerikai 

amalgamációt úgy alkalmazták a hispánok hosszú időn át, hogy komolyabb 

fejlesztését a módszernek nem tudták általánosan bevezetni, nagyüzemi módon 

elterjeszteni, bár voltak próbálkozásaik a technika továbbfejlesztésében. Az 

alapmódszer pedig egyre kevésbé volt hatékony, ahogy a földfelszínhez közeli 

nemesfémkészletek kimerültek. Ezért kapóra jött a spanyoloknak az európai 

amalgamáció világhírneve, hiszen úgy gondolták, ha ezt meg tudják honosítani a 

gyarmatokon, viszonylag kis anyagi ráfordítással, rövidebb idő alatt újra még több 

ezüsthöz tud majd jutni az anyaország. Megvalósítható lesz az amerikai nemesfém 

készletek újabb növekvő mennyiségű kitermelése a gyarmatok legfontosabb 

bányászati régióiban, vagyis egy gazdasági konjunktúra indítható el, fokozható a 

gyarmatok kizsákmányolása. A közép-európai régióban, ill. a Monarchián belől is 

Magyarországnak évszázadokon át egyedüli vezető szerepe volt a szektor 

szakembereinek oktatásában, ezenkívül egy fontos tudományos központ is volt a 

Selmecbányai Bányászati Akadémia (eredeti nevén k. u k. Bergakademie, 

Academia Montanistica) révén. Ezért a Monarchia uralkodójának engedélyére 

hazánkban szervezték meg az új, európai metódus pontosítását, és bemutatását. 

Magyarország így egy technikai innováció prezentációs központjává vált néhány 

hónapra, ennek kapcsán is számos kíváló tudós számára jelentett úticélt, ahol 

207


tudományos-szakmai tevékenységet végezhetett és részt vehettek a világ első 

bányászati-kohászati nemzetközi konferenciáján 1786-ban. [Lásd Borbély Anikó: 

A Selmeci Bányászati Akadémia spanyol és latin-amerikai kapcsolatai. Acta 

Scientiarium Socialium. (Historia, oeconomia, paedagogia, philosophia, 

sociologia). Szerk. Horváth Gyula. XXV. Kötet/2007, Kaposvári Egyetem, pp. 

149-169. A korszak egyik legfontosabb tudományos-oktatási centrumaként 

Selmecbánya hosszú évtizedek alatt számos kutatót és ösztöndíjast, világlátott 

utazókat látott vendégül hosszabb-rövidebb ideig Európa számos országából. Az 

iskola fénykorához, vagyis a 18. század második feléhez kapcsolható az európai 

amalgamáció és az ehhez kapcsolódó spanyol érdeklődés megindulása is. A 

spanyol Korona révén kialakult latin-amerikai szakmai jelenlét, majd a brazil 

kapcsolat is jól példázza, ill. tovább erősítette Selmecbánya, ezzel Magyarország 

szerepét a nemzetközi bányászati-kohászati kapcsolatokban, ill. a 

természettudományok területén meginduló fejlődésben. Meglátásom szerint, az 

eddigi ismereteink alapján is kijelenthető, hogy az évek alatt elmélyült iberoamerikai 

kapcsolat az akadémia legszerteágazóbb, legjelentősebb nemzetközi 

hatását eredményezte.] 

Az Akadémia spanyol- és latin-amerikai kapcsolati hálóját, hálózatát, 

későbbi szakmai hatását az ibero-amerikai térséggel két nagy szakaszra oszthatjuk, 

melyek egymással összefüggnek, és időben követik egymást, egymásra épülnek: 

A közvetlen kapcsolatok lényegét, tartalmát az európai ötvözési eljárás, tehát 

a Born-féle amalgamáció kifejlesztése, annak megismerésére irányuló anyaországi 

törekvések, a magyarországi szklenófürdői szakmai prezentáció és kongresszus, 

valamint ennek az új metódusnak a gyarmatokon való meghonosítási kísérletei 

adják. A próbálkozások három fő helyszínen: Új-Spanyolországban, Új- 

Granadában és a Perui Alkirályságban folytak a spanyol Korona által 

leszerződtetett, ill. az anyaországi adminisztrációban tevékenykedő kimagasló 

szakemberek vezetésével. A latin-amerikai kapcsolati háló közvetlen, elsődleges 

szakasza lényegében az anyaországot és Spanyol-Amerikát érinti, elsősorban 

bányászati-kohászati jellegű, a műszaki tudományok területéről indult ki. Az új 

metódus meghonosításának próbálkozása beleilleszkedett, bekapcsolódott az 

anyaország, a Bourbon uralkodók gyarmatokat érintő reformtörekvéseibe, a 

gyarmati korszak végére meginduló fejlesztésekbe, az általános 

természettudományos haladásba, ezáltal kiszélesítette Selmecbánya hatását. 

Ennek révén már újabb területeken, vagyis az oktatás, a kultúrtörténet, a 

tudománytörténet és egyéb természettudományok meggyökeresedésében is fontos 

szerepet tudott játszani Európa egyik legrégibb bányászati iskolája. [Több magyar 

szerző szerint az Akadémia az első felsőfokú intézmény Európában és a világon is, 

mivel elődintézményének az 1735-ben induló Bergschule (Berg-Schola) tekinthető, 

208



majd ebből fejlődve tovább, már 1762-ben megszületett a döntés arról, hogy 

akadémiává fejlesszék az intézményt, ami ténylegesen 1770-ben nyitotta meg a 

kapuit, bár első tanszékét már 1762-ben létrehozták. Lásd többek között: Dr. Bőhm 

József: A felsőfokú bányászati szakemberképzés fejlődése és átalakulása, 

Bányászati Kohászati Lapok (BKL)-Bányászat, 2006. 1. szám, p. 3; Dr. Vitális 

György: Száz éve lett főiskola a selmecbányai m. kir. Bányászati és Erdészeti 

Akadémia. BKL-Bányászat, 2005. 1. szám, p. 5; A másik világhírű, kiemelkedő 

jelentőségű európai akadámiát Freibergben 1765-ben alapították. A legtöbb 

külföldi tanulmány ezt az intézményt tekinti Európa első bányászati felsőoktatási 

intézményének, bár vannak tanulmányok, melyek külföldön is az 1762-es dátumot 

jelölik meg a selmeci akadémia indulási évszámának.] 

Ezt a folyamatot tükrözi a Real Seminario de Minería megszervezése és 

ezzel a tudományos-műszaki oktatás főiskolai szintű megindulása Új- 

Spanyolországban. A tudatosan európai példák nyomán megszervezett 

Szeminárium működése, és tanárainak tudományos–oktatói tevékenysége révén is 

Mexikóváros egy fontos fordítói és kiadói központja lett a korszakban született 

nagy tudománytörténeti jelentőséggel bíró, a kémia és az ásványtan területén 

íródott művek spanyolra fordításában, illetve publikálásában. [HABASHI, Fathi: 

Química y Metalurgia en Nueva España y las Colonias Españolas en América del 

Sur .pp. 5-6.] 

A példák sorába tartoznak a teljesség igénye nélkül például Lavoisier, 

Chaptal, Berzelius vagy del Río könyvei, munkái, melyek több esetben a kémia 

tudományához kapcsolódtak, hiszen ez az időszak egybeesett a „kémiai 

forradalommal” is. A gyarmatokon Mexikóban tudott leginkább elmélyülni 

Selmecbánya hatása, az újszerű európai megközelítések, ismeretek itt találtak 

leginkább termékeny talajra az anyaország által kiküldött európai szakemberek, 

közöttük sokszor spanyolok irányításával. (Ebben a folyamatban megnyílvánuló 

magyar-osztrák, német ill. közép-európai hatásról, Selmecbánya szerepéről lásd a 

szerző egyéb tanulmányait.) 

A direkt kapcsolatok előmozdítói és működtetői kiváló szakemberek és 

tudósok voltak, akiknek munkáját az anyaországi uralkodók, és a gyarmatok 

előljárói, egyéb felvilágosult nemesemberek is sok esetben támogatták, ugyanakkor 

a történelmi események erősen meghatározták tevékenységük lehetőségeit. A 

selmeci akadémia ibero-amerikai kapcsolatainak fontos szakmai működtetői voltak 

másokkal együtt, többek között az Elhuyar testvérpár, Andrés Manuel del Río és a 

selmecbányai intézmény oktatói, különösen Ruprecht Antal, a korszak világhírű 

magyarországi születésű kémikusa. A személyükhöz kötődő Latin-Amerikát, 

Spanyolországot érintő oktatói, oktatásszervezői és publikációs tevékenység, mely 

209


tanulmányok, cikkek megszületését is eredményezte, és ezáltal segítette a 

tudományok terjedését, megalapozták az új metódus meghonosításának kísérletét, 

szintén a közvetlen kapcsolatok területére sorolhatjuk be. Ezek a külföldi tudósok 

személyesen részt vettek a szklenófürdői bemutatón, jártak Magyarországon, 

munkájuk (egyik) központi témája volt az amalgamáció. Általánosságban is 

elmondható, hogy több spanyol résztvevő szakmai karrierjének csúcsa a 

gyarmatokhoz kötődik. A folyamatokat katalizálta, a kapcsolati háló további 

fejlődését alapozta meg a Societät der Bergbaukunde, a világ első tudományosbányászati 

egyesülete, ami megnövelte, kitágította a lehetséges kapcsolatok 

színterét. Keretet adott ahhoz, hogy a konferencia résztvevői, közöttük a 

spanyolok is túllépjenek az érdekorientáción és meginduljon a tudományosszakmai 

eszmecsere is. [Lásd még Borbély Anikó: A Selmeci Bányászati 

Akadémia spanyol és latin-amerikai kapcsolatai. Acta Scientiarium Socialium. 

(Historia, oeconomia, paedagogia, philosophia, sociologia). Szerk. Horváth Gyula. 

XXV. Kötet/2007, Kaposvári Egyetem, pp. 149-169.] 

A létrejött bányászati társaság, a tudományos kapcsolatok fóruma lett, majd 

Bergbaukunde néven két évkönyvet is megjelentettek 1789-ben és 1790-ben, ami 

publikációk, vélemények megjelentetésének lehetőségét biztosította. Nézetem 

szerint ezek közül azok a cikkek, amelyek közvetlenül a bemutatón résztvevő 

spanyolok tollából születtek meg és az európai, valamint az amerikai amalgamáció 

történetével, értékelésével foglalkoznak, azok a közvetlen, szorosan vett szakmai 

kapcsolatok körébe sorolhatóak. A Selmecen megfordult további spanyol 

ösztöndíjasok által írt (általuk írhatott) egyéb levelek, jelentések, beszámolók, 

melyek az új metódusról szólnak, más kiadványban, könyvben megjelenhettek, 

vagy napjainkban különféle levéltárakban találhatók, ezek szintén a közvetlen 

kapcsolatok körébe tartoznak. Az általánosabb témájú, gyakran a bányászattal, a 

(magyarországi) bányavidékekkel, geológiai feltárásokkal, munkaszervezéssel 

foglalkozó levelek, tanulmányok, melyek szerzői Selmecbányához kötődnek (tehát, 

akik itt születtek, itt tanultak, vagy megfordultak az akadémián), vagy az újspanyolországi 

bányászati iskolához kötődnek, átvezetnek bennünket az 

általánosabb, közvetett kapcsolatokhoz. Azok az ösztöndíjasok, tudósok, akik az 

akadémián a Born metódus megismerése céljából jártak, ugyancsak a direkt 

kapcsolatok megjelenéséhez járultak hozzá. Egyéb témákat érintő írásaik, ill. azon 

hispán diákok, akik a bemutató utáni évtizedekben tanultak az akadémián már 

szintén a közvetettebb időszak szereplőinek tarthatóak. 

A közvetett kapcsolatok keretében az Akadémia hatása tovább szélesedik, 

másrészt plasztikusabbá válik. Alapvetően az első szakasz lezárulása környékén 

indul el, bár a két szakasz között vannak időbeli, tartalmi és térbeli átfedések. Már 

nem kizárólag a kohászatot, az amalgamáció területét érintik a szakmai hatások, 

210



hanem még általánosabb értelemben és még erősebben kapcsolódnak a bányászat, 

mint iparág általános történetéhez, a technika- és tudománytörténethez, a 

kultúrtörténethez. Ezek a területek veszik át az indirekt kapcsolatokban az 

elsődleges szerepet, bár az indirekt hatásokhoz sorolom az amalgamációról írott 

publikációk további nyelvekre való lefordítását, más kiadványokba való 

beszerkesztését is. Az európai amalgamáció amerikai kudarca miatt az egyéb 

természettudományos, kulturális hatások lesznek igazán életképesek az Újvilágban. 

Ha a közvetlen hatások, kapcsolódási pontok néhány év múlva kudarccal is 

végződtek, a közvetett kapcsolatok szálai szinte a jelenbe érnek. Az 1790-es évek 

elejére-közepére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a Born-metódus (legalább is 

eredeti változatában) nem vezethető be a gyarmatokon, egyik helyszínen sem lett 

igazán sikeres. [Ennek okairól, körülményeiről lásd Borbély Anikó: Selmeci 

szakemberek a gyarmati Mexikóban a 18. század második felében. Acta 

Scientiarium Socialium. (Historia, oeconomia, paedagogia, philosophia, 

sociologia). Szerk. Horváth Gyula. XXVI. Kötet/2008, Kaposvári Egyetem] 

Ennek következtében a kapcsolatokat alakító legkiemelkedőbb hispán 

szakemberek is legfontosabb tevékenységüknek az új, fiatal szakembergárda 

kinevelését tartották, munkájukkal az oktatás és az általánosabb tudományos 

tevékenységek felé is fordultak. Kettős szerepüknek megfelelően e 

tevékenységeiket úgy gyakorolták, hogy mindvégig megmaradtak a spanyol 

Koronát képviselő hivatalnokoknak, tehát végezték a gyakorlati és hivatali 

munkájukat is. Az indirekt kapcsolatok további főszereplői a selmecen járt spanyol 

ösztöndíjasok, a fiatal, tanulmányaik elején járó diákok, akik az 1790-es évek 

közepétől jelentek meg az akadémián, vagy Európa más iskoláiban is (Bécs, 

Freiberg, Párizs említhető még meg). Ők már elsődleges célként, kiegészítő, egyéb 

hasznos ismereteket hallgattak Selmecbányán, általános bányászati, ásványtani, 

kémiai kurzusok formájában. A kapcsolati háló közvetett szálainak másik fontos 

aktorai a Selmecbányához (az Akadémiához) köthető bányászok voltak. Munkájuk, 

tudásuk külföldi hasznosítása, megbecsülése a mai Latin-Amerika területén is 

megjelent, nemcsak spanyol nyelvterületen, hanem Brazíliában is. Érkezésük újabb 

hullámai azok voltak, amikor nagyobb számú szakembergárda keretében ismét 

érkeztek ill. feltételezhetően érkezhettek az Újvilágba már a függetlenné váló 

egykori gyarmati területekre is, pontosabban Mexikóba az 1820-as években, majd 

később a 19. század további évtizedeiben. Gyakran kerültek itt is angol bányászati 

vállakozások alkalmazásába. Ebben a korszakban egy újabb csoport a Brazil 

Császárság legfontosabb bányavidékén, Minas Gerais államban kezdett el 

dolgozni. Míg az előbbinél általánosságban elmondható, hogy már nevet szereztek 

magunknak a Selmecbányai Akadémiához kapcsolódó szakemberek, megvolt a jó 

211


hírneve a közép-európai szakmai tudásnak, hiszen annak részeként a selmeciek 

(vagyis az Akadémiához köthető szakemberek) már kisebb-nagyobb tisztségeket 

láttak el a gyarmati spanyol-amerikai területeken, részt vettek a gyakorlati és 

tudományos fejlesztésekben. A hispán nyelvű területeken való csoportos 

megjelenésük kezdete (legalább is az általunk vizsgált kapcsolati hálóban) az 

európai amalgamálás amerikai bevezetéséhez kapcsolódik, legföképpen az 

ezüstbányászathoz, kisebb mértékben a rézkitermeléshez, majd ezután válik 

munkájuk amerikai alkalmazása általánossabbá. Brazíliában más az alaphelyzet, itt 

eredendően a selmeciek szaktudásának kezdetektől fogva egy általánosabb 

hasznosítása történik, elsősorban az aranybányászat területén, esetleg kiegészítőleg 

a gyémántkitermelésben is. Ezzel egy új kultúrkörben, a luzitán-brazil 

körülmények között kell bizonyítaniuk, munkájukat ellátniuk, már kezdetektől 

fogva külföldi, angol irányítás alatt álló vállalkozások alkalmazottaiként, 

vezetőiként. [Dolgozatomban a selmeci szakemberek alatt, elsősorban azok a 

bányamérnökök és bányászok értendőek, akik a Bányászati Akadémia 

megalakulása utáni évtizedekben jutottak ki az Újvilágba ill. Európa más részeibe, 

az akadémia ibero-amerikai kapcsolatainak segítségével, vagy az iskola hírneve, a 

Born módszer ismertsége révén (is) kerültek külföldi alkalmazásba. Az 1760-as 70- 

es évek előtti (esetleges) szakmai kapcsolatok Selmecbánya mint bányaváros és 

bányavidék nemzetközi hírnevéhez kapcsolódnak, melyekről még kevesebb 

tudományos forrás áll rendelkezésünkre. A kettő természetesen a gyakorlatban 

összefonódik.] 

A brazil és portugál szakmai kapcsolatok 

Pedro Álvares Cabral vezetésével az első portugál expedíció 1500-ban lépett 

Dél-Amerika földjére a mai Porto Seguro helyén, Északkelet-Brazíliában. [A 

Tordesillas-i Szerződés már 1494-ben megtervezte az Újvilágban Spanyolország és 

Portugália pozícióit, felosztotta a déli kontinenst a két nagyhatalom között. Ebből 

kifolyólag lényegében ez a vonal jelentette Brazília első határvonalát az európaiak 

számára, habár formális felfedezése csak 1500-hoz kötődik. 

http://www.embajadabrasil.org/pe/pdf/Brasil%20en%20Sintesis.pdf p. 13.] 

Itt a felfedezőket nem fogadta nagy gazdagság, arany és drágakövek, a ritkán 

lakott partvidéken még a rabszolga-munkára fogható indiánok is kevesen voltak. A 

gyarmatosítók a 16. század elején honosították meg a cukornádat, ami szinte két 

évszázadon át a gazdálkodás alapját jelentette. Így a cukor lett a legfontosabb 

exporttermék, amelyet a brazilfa, különféle bőrök, a dohány és a gyapot 

egészítettek ki. (PROBÁLD Ferenc: Amerika regionális földrajza. Trefort Kiadó, 

2005. p. 316) 

212



A 17. század derekára a Holland- és Angol-Antillák is jelentős 

cukortermelővé léptek elő, mindez magával vonta a termék világpiaci árának 

visszaesését, és csökkentette a piacokat a portugál gyarmat számára. Az ipar 18. 

század végéig tartó visszaesése új térségek feltárására és új ágazatok fejlesztésére 

ösztönözte a gyarmatosítókat. Csak ekkor került igazán előtérbe a bányászati 

tevékenység. A mai Minas Gerais és Goiás államok arany-és gyémántbányái 

válltak a gazdaság fókuszpontjaivá. ( Uo. p. 316.) Az értékes nemesfémek az addig 

jelentéktelen Rio de Janeiro felé özönlöttek, ezzel gyors fejlődést hozva a város 

számára. A 18. század elejéig a portugál és spanyol gyarmatokról kivitt 

aranymennyiségnek több mint fele Brazíliából származott. A század végére 

azonban itt is válsághelyzet alakult ki, mivel a felszínközeli aranylelőhelyek 

kimerültek. Amikor a folyami arany elfogyott, sok esetben csak fáradságos gépi 

munkával lehetett volna a hegyek mélyéből kibányászni az aranyat. Sok esetben 

ennek még nem következett el az ideje, még nem fejlődött odáig az ország 

[ZWEIG, Stefan: Brazília a jövő országa. Ford. Halász Gyula. Béta Irodalmi Rt., 

1941, p. 117.] 

Így a bányászat hanyatlásával újra a mezőgazdaság felé terelődött a figyelem. A 

cukornád mellett a gyapot termesztése is elterjedt. A korán kibontakozó exportorientált 

árutermelés hatására a 19. század közepére Brazíliát ellentétben Latin- 

Amerika spanyol gyarmataival-, diverzifikáltabb gazdasági szerkezet, nagyobb 

fokú belső integráció jellemezte. (PROBÁLD Ferenc: Amerika regionális 

földrajza. Trefort Kiadó, 2005. p. 317.) 

Ebben a gazdaságban a bányászat csak az egyik szegmense volt a 

termelésnek. A gyarmati rendszer elleni küzdelem Brazíliában „felülről” indult el 

és fegyveres harcok nélkül is elérte a függetlenséget (1822). Az ország majd 1889- 

ben tér át a szövetségi köztársasági államformára, lép át az államiság egy újabb 

fejlődési szakaszába. 1888-ban törlik el a rabszolgaságot, tovább erősödik az 

exporttevékenység, aminek alapját elsősorban a kávétermesztés teremtette meg. A 

mai latin-amerikai területeken egyedül a portugálok kezén lévő Brazíliára volt 

jellemző a tengerparti városok kiemelkedő gazdasági és területszervezési szerepe. 

( Uo. p. 21.) 

A luzitán-brazil relációk két oldalról közelíthetők meg, mint ahogy ez a 

hispán területek esetében is megjelenik a közvetett kapcsolatokban: egyrészt ezen 

térségek szakembereinek szakmai utazásai a magyar bányavidékeken, sokszor ez 

magában foglalja a selmecbányai bányászati akadémián tett látogatásaikat; 

másrészt a selmeci bányamérnökök, vagyis akik itt végezték tanulmányaikat, 

tényleges külföldi tevékenysége, és szakmai életútjuk amerikai állomásainak 

történései. 

213


Selmecbánya és az Akadémia brazil és portugál kapcsolatainak egyik 

leggazdagabb időszaka eddigi ismereteink alapján körülbelül a 18. század utolsó 

évtizedére és a 19. század első harmadára tehető, vagyis a gyarmati időszak végére, 

valamint az első és a második császárság időszakára. Ebben az időszakban a brazil 

és portugál szakemberek is megfordultak Magyarországon, ugyanakkor selmeci 

bányamérnökök is dolgoztak Brazíliában. Ezzel együtt is nagyon fontos 

hangsúlyoznunk, amit már más szerzők is megemlítettek munkáikban, vagyis, hogy 

bizonyos szakmai kapcsolatoknak a jelenléte már a gyarmati korszak során 

korábban is elindult, elindulhatott, azonban eddig erről nincsennek részletes 

információink. Azt sem tudjuk pontosan, hogy a portugál Korona esetleges selmeci 

kapcsolatai mennyiben érinthették gyarmatait, mennyiben lehettek hatással az 

ottani, ill. az anyaországi technikai fejlődésre. Nincsenek forrásaink arról, hogy a 

portugál Korona képviselői közvetlenül részt vettek volna a Born-metódus 

szklenófürdői bemutatóján, ami ennek ellenére természetesen tudományosan ma 

még nem kizárható. Ugyanakkor az is elmondható, hogy sem a portugálok, sem a 

gyarmataik képviselői nem szerepelnek a Societät Bergbaukunde alapító tagjai 

között, nem hoztak létre ehhez a régióhoz kötődő igazgatóságot a társaság 

szervezetén belől, alapvetően hivatalosan semmi sem utal a prezentáción való 

részvételükre. 

A technika- és tudománytörténetet Brazíliában tágabban értelmezve 

beilleszthetjük a gyarmati országok tudománytörténeti fejlődésének témakörébe. 

Elmondható, hogy a koloniális Amerika természeti kincseinek kiaknázása 

megkövetelte és egyben magával is hozta a térség tudományos felemelkedését. Ezt 

az európai hajósok, tengerészek indították el, így szerezve újabb földrajzi 

ismereteket, ami elvezetett a kartográfia elindulásához. Mindez folytatódott a 

kontinens növény- és állatvilágának felfedezésével, később az ásványok felé is 

meginduló érdeklődéssel. [CARNEIRO, S. Henrique: História de Ciência, da 

Técnica e do Trabalho no Brasil. Nuevo Mundo Mundos Nuevos, Bibliografías, 

2005. http://www.nuevomundo.revues.org/index573.html (2008. július 18.)] 

Az amerikai területek elsősorban az információk és ismeretek forrásául 

szolgáltak, mindez hozzájárult az európai tudományosság formálódásához, és ezzel 

együtt magával hozta a gyarmati területek tudománytörténetének Európacentrizmusát 

is (a kezdetekben mindenképpen). Hiszen sok latin-amerikai kutató, 

tudós a gyarmati korszaktól kezdve európai családi gyökerekkel rendelkezett, vagy 

az anyaország megbízásából járt a gyarmatokon tudományos céllal, esetleg európai 

iskolákban végezte tanulmányait stb. Például az atlanti-szigeteken (Kanáriszigetek) 

fejlesztették tovább a cukornád ültetvények technikáját, amit tovább 

terjesztettek a trópusokon, majd a későbbi gyarmatosítással egész sor európai 

újítást ültettek át ill. adaptáltak itt is a gyarmatokra, mint Spanyol-Amerikában. A 

214



technikai innováció, a természettudományok fejlődése a 18. század második felétől 

indult el, igazi lendületet itt csak a századfordulón kapott. (A 18. század folyamán 

fontos történések voltak többek között, melyek hatással voltak a tudományostechnikai 

fejlődésre, hogy 1759-ben kiűzték a jezsuitákat, 1772-ben újraszervezték 

a Coimbrai Egyetemet Portugáliában, mint a tudományos ideák „otthonát”, majd 

elindították az első portugál tudományos expedíciókat Brazíliába. Ezek közül talán 

a legismertebb Alexandre Rodrigues 1783-1791-ig tartó amazóniai expedíciója. 

Útjával kapcsolatban tudományos gyűjtéseket végzett, és publikációkat is írt. 

Forrás: http://www.nuevomundo.revues.org/index573.htm és PARANHOS, Clarete 

da Silva: Uma contribuicão para a divulgacão da memória científica do Brasil. 

Revista Técnica IPEP, São Paulo, SP., 2006. augusztus-december, 2. szám, p. 77.) 

A 18-19. század átmenetének időszakában Portugál-Amerika (is) a 

tudományos kutatások forgószinpadává vált. Számos expedíció indult el a 

természettudományokhoz kapcsolódóan, az ásványok, a növény- és állatvilág 

tanulmányozására, melyek kutatását nagyra értékelték a társadalom és az állam 

prosperitásában. (PARANHOS, Clarete da Silva: Uma contribuicão para a 

divulgacão da memória científica do Brasil. Revista Técnica IPEP, São Paulo, SP., 

2006. augusztus-december, 2. szám, p. 75.) 

Ezek a tudományos (vagy filozófiai) utazások („viagens filosóficas”) 

beleolvadtak az anyaország azon törekvéseibe, hogy a gazdasági erőforrások 

hatékonyabb kiaknázása érdekében területének természeti kincseit minél jobban 

megismerjék és minél hatékonyabban hasznosítsák. Ezáltal a két földrész közötti 

tudományos kapcsolatokba a portugál birodalmat is bekapcsolták a hispán 

expedíciók mellett (kisebb késéssel). (Uo.: p. 727.) 1808-ban a luzitán királyi 

udvar Rio de Janeiroba települése számított mérföldkőnek, ez indította el az igazi 

szellemi fejlődést, annak egyik fontos hullámát. Ez már az az időszak, amikor 

régóta és egyértelműen nyilvánvalóvá vált a spanyol-amerikai területeken, hogy az 

európai metódus nem igazán életképes az Újvilágban. Emellett a 18. század 

végének reformtörekvései, a meginduló innovációk gyakran más iparágakat 

érintettek első körben, nem a bányászatot, valamint azt is elmondhatjuk, hogy a 

portugál nyelvű területeket bizonyos tekintetben a tudományos és kulturális 

lemaradás bélyegezte meg. Ezenkívül a legintenzívebb az arany- és gyémánt 

kitermelése volt, így az ezüstbányászat elenyésző mértékű, ill. egyáltalán nem volt 

jellemző, mindez a spanyol gyarmati területekhez viszonyítva egyértelműen 

megállapítható. (Az ezüstbányászat témájához fontos megjegyezni, hogy a 16. 

századtól szórványosan megjelenő tudományos expedícióknál gyakori cél volt az 

arany, ametiszt vagy gyémánt lelőhelyek, egyéb értékes ásványok és ércek mellett 

az ezüstlelőhelyek kutatása is Brazíliában. Emellett a bányászati szabályozásban is 

215


találhatunk ezüstkitermelésre vonatkozó szabályokat, tehát bizonyos területeken az 

ezüstkitermeléssel is próbálkozhattak, de ez nem olyan nagy volumenben történt 

mint Spanyol-Amerikában. A bányászatban az arany és gyémánt kitermelése vált 

uralkodóvá. Brazília Portugáliával együtt a spanyol Korona fennhatósága alá 

tartozott 1580-1640 között, ami szintén elősegíthette az ezüst iránti érdeklődést. 

Forrás: MACHADO, Iran F. – FIGUEIRÔA, Silvia F. de M: 500 years of mining 

in Brazil: a brief review. Resources Policy, 2001, január, p. 11.) 

Born Ignác és a Monarchia vezetői elsősorban gazdasági érdekek miatt a 

higanyos ezüstkitermelés fellendítésére szánták az új metódust, hogy a Monarchia 

higanybányái jobban jövedelmezzenek. (Lásd a szerző egyéb munkáit a témával 

kapcsolatban.) Ezenfelül a portugál gyarmatokon az anyaország sokkal erősebben 

tudta visszatartani a haladó, felvilágosult, európai eszmék terjedését, hosszabb 

ideig tudta visszavetni gyarmatai szellemi fejlődését. Mindezt jól jelzi, hogy a 

felvilágosodás sem érte el a fejlettebb spanyol gyarmatok színvonalát és a 19. 

század elejéig még nyomda sem volt Brazíliában. Az anyaországi kultúra is 

elmaradt a Spanyolországitól. Mind a kereskedelemben, mint az iparban a 

leghatározottabb tilalmi rendszert vezették be, ami erősen megkötötte a brazil 

vállalkozók kezét. (WITTMAN Tibor: Latin-Amerika története, Gondolat, 1971, 

pp. 202-203.) 

Brazília csak Portugálián keresztül érintkezhetett a külpiaccal, ugyanakkor az 

angol befolyásolás, az angol ipari áruk beözönlése a 18. században itt még jobban 

akadályozta az ipar fejlődését, mint a spanyol gyarmatokon. A brazil 

felvilágosodásra is jellemző hasznos ismeretek terjesztésére „akadémiák” jöttek 

létre, melyek kezdetben a történetírásban jeleskedtek. 1772-ben alapították a Rio de 

Janeiro-i Tudományos Társaságot, ami a természettudományokat hivatott 

terjeszteni és gazdasági kérdésekkel is foglalkozott. A század végére azonban az 

„akadémiák” gyanússá váltak, így a hatóságok inkább akadályozták a 

tevékenységüket, de üldözték a szabadköműves páholyokat is, mert azok a portugál 

abszolutizmusban látták a haladás fő akadályát. (Uo. p. 204.) A gyarmati 

monopóliumok, a monokultúrák, az alacsony népsürűség és más körülmények sem 

kedveztek a brazil gazdasági életnek (Wittman T). (Uo. p. 203.) 

A termelés súlypontja egyik termékről a másikra, az egyik vidékről a másikra 

tolódott át. Virágzó területek elhagyatottá váltak vagy éppen fordítva, az ősi 

állapotból kiemelkedve gyorsan felvirágoztak, ami a bányászati szektorra is igaz 

volt. Ha egy bánya kimerült, elhagyták a lakosai, visszefejlődött a körülötte 

kialakult település és új területeken próbálkoztak a kitermeléssel, ami 

leggyakrabban aranymosással valósult meg, vagy más termelési szektorokhoz 

fordultak. (Mindez talán erősebben jellemezte a portugál területeket, mint Spanyol- 

Amerikát. Portugália sokáig a tudományos élet perifériáján helyezkedett el, míg 

politikai szerepe meghatározóbb volt.) 

216



Az anyaország, Portugália a 18. század idején még a spanyolnál is 

egyoldalúbb és fejletlenebb gazdasággal rendelkezett. Lényegében a felsorolt 

körülmények hozzák magukkal, hogy a Born metódus nem igazán jelenhetett meg 

közvetlenül Brazíliában, ill. a luzitán területeken, habár elméleti szakmai hatása itt 

is kikristályosodik. Meglátásom szerint mindezek a hiányos szakirodalmi források 

ellenére is már kijelenthetőek, azonban végleges, tudományos megerősítésükhöz 

további kutatásokra lesz szükség a jövőben. Ebből következőleg Brazília szerepe 

inkább a közvetett kapcsolatokban tudott megnyílvánulni, mindazonáltal meg tudta 

jeleníteni a Selmeci Akadémia és Magyarország szellemi kisugárzását a portugálbrazil 

kultúrkörben is. 

Az amalgamáció elméleti hatásai és gyakorlati alkalmazása Brazíliában 

A bányászat történetéről nagyszámú könyv és tanulmány született már meg, 

jelen van a brazil történettudományban, mivel alapvető szerepet játszott az ország 

megszületésében. (SERRANO, Pinto Manuel: Aspectos da história da mineraçao 

no Brasil colonial. In.: Brasil 500 anos. A Construçao do Brasil e da América 

Latina pela Mineração. CETEM-Centro de tecnologia mineral kiadványa. pp. 27- 

29.) 

Az arany felfedezése Brazíliában 1560-as években indult el, amit újabb 

aranylelőhelyek felfedezése követett a későbbiekben. Kezdetben nem készítettek 

semmiféle feljegyzést a kitermelésről. Manuel Serrano Pinto tanulmányában 

olvashatjuk, hogy az első hiteles adataink 1699-ből származnak, amelyből 

megtudjuk, hogy 725 kg aranyat küldtek Lisszabonba abban az évben. A 17. 

században megkezdődik a bányászat törvényi szabályozása, és elkezdték a 

kitermelés adminisztrációját is. 1700 és 1822 között Minas Gerais volt a 

legfontosabb bányászati régió, kiemelkedő jelentőségre tett szert, majd mellé 

Goiás, Mato Grosso és São Paulo is felzárkózott a későbbiekben. Ezt a periódust 

„aranyciklusnak” („ciclo do ouro”) is nevezik. A gyémántbányászat 1730-1740 

között teljesen nyitottan folyhatott, 1740-1771-ig lényegében a portugál Korona 

kezében volt az irányítása. Ezután a császárság idején a bányászati tevékenység 

újra nyitottá, szabaddá vált. Minas Gerais és Goiás régiók voltak a legfontosabb 

gyémántkitermelési helyek a 18. század folyamán. A következő században Bahía is 

bekapcsolódott a drágakőkitermelésbe. A 19. század elején az anyaországnál 

nyolcvanszor nagyobb Brazília azonban gyakorlatilag kicsúszott Portugália 

ellenőrzése alól. Nagymértékben csökkent a lisszaboni import és a Portugáliába 

irányuló kivitel, a brazil kereskedelem jelentős része angol kézbe került. 

(WITTMAN Tibor: Latin-Amerika története, Gondolat, 1971. p. 205.) 1808- 

London vette át Lisszabon szerepét, a brazil áruk fő lerakodó helye lett. Az angol tól 

217


tőkétől való függés a függetlenség elnyerése után is jellemző maradt, az országnak 

jelentős államadóssága is volt. Majd a 20. század idején indul el az iparosodási 

folyamatban, ami a bányászati szektort is komolyan érintette. (MACHADO, Iran – 

FIGUEIRÔA, Silvia F de M.: 500 years of mining in Brazil: a brief review. 

Resources Policy, 2001, január, p. 9.) 

Ha a Born módszer, úgy tűnik nem is igazán jutott el a portugál Korona 

területeire, azonban az amalgamáció és az olvasztás itt is ismert és elismert 

bányászati technikának számított és bizonyos régiókban alkalmazták is vagy 

megpróbálták alkalmazni az értékes fémek kinyerésére a folyami aranymosás 

mellett. Megemlíthető, hogy az aranykohászatban az ún. Casas de Fundição 

elnevezésű, a kormány ellenőrzése alatt álló bányászati intézményekben folyt 

higanyos amalgamáció az arany kinyerésére a 19. század folyamán, amit 

pontatlanul és kisebb hatásfokkal végeztek. Néhány luzitán gyarmati tudós 

feljegyzéseiben viszont utal brazíliai ezüstkohászat létére is a 17-18. század idején. 

Majd az angol bányászati vállalkozások megjelenésével és munkájával a 19. 

század folyamán indul el egy komolyabb technikai és szakmai fejlődési folyamat, 

egy „innovációs hullám”, mely (újra) magával hozza külföldi szakemberek 

csoportos megjelenését a térségben, melyek között Selmecbányán tanult 

bányamérnökök is előfordultak. Ezáltal egy nemzetközi alapokon nyugvó 

technológiai és technikai fejlesztési próbálkozásba kapcsolódnak be a csoportokban 

megérkező bányászok, egy politikailag független, de gazdaságilag és pénzügyileg 

erősen Angliától függő ország aranybányászatában. 

Ugyanakkor az amalgamáció, mint az ibero-amerikai bányászat egyik 

meghatározó bányászati technikája a luzitán-brazil tudományos reflexiókban is 

helyet kapott, a tudományos értekezések témájául szolgált évszázadokon át. 

Többek között Alonso Barba „A fémek művészete” (Arte de los metales) című 

1640-ben megjelent munkája, vagy Georgius Agricola Re de Metallica című műve 

a luzitán-brazil tudományban és bányászatban is éreztette hatását. Ismerték ezeket 

a tudományos munkákat. 

Brazilok és portugálok a 18. századi Magyar Királyság területén és 

selmeci bányamérnökök Brazíliában 

A Felvilágosodás időszakának ösztöndíjasai, megbízottjai, utazói úgy 

tanultak, szereztek új ismereteket, hogy mindeközben eszközei voltak az új 

tudományos eredmények terjesztésének, az újítások bevezetésének 

Spanyolországban vagy másutt is. (GARCÍA, Belmar Antonio – BERTOMEU, 

Sánchez José Ramón: Viajes a Francia para el estudio de la química, 1770 y 1833. 

Asclepio-Vol. LIII-1-2001. pp. 95-96.) 

A személyes kapcsolatok és a tudományos jellegű utazások fontos csatornái 

voltak a gyakorlati és elméleti ismeretek terjesztésének, melyeket gyakran nehéz 

218



volt írásban rögzíteni. Így terjedtek szét többek között az intézményszervezési 

modellek is, (Uo.: p. 100.) itt említhetjük meg példaként egyik résztémánkat, a 

selmeci akadémia oktatás- és tudománytörténeti hatását, ill. szakmai 

kizugárzásának megjelenését az amerikai gyarmatokon. A spanyol utazók, 

ösztöndíjasok egyik legnagyobb kiáramlása az 1780-as évek közepére-végére 

tehető. A Sociedad Vascongada nevű társaság (Ez a társaság, melyet 1764-ben 

alapítottak ma is létezik. A társaság segítette a tehetséges fiatalok külföldi 

tanulmányait, hogy a francia felvilágosult eszmék szerint tevékenykedjenek. 

Többek között támogatták Juan José Elhuyar európai utazásait is a kormányzati 

segítség mellett.) támogatta kiváltképpen ezeket a tanulmányutakat, elsősorban 

acélból, hogy az ösztöndíjasok legfőképpen bányászati-kohászati technikákról 

szerezzenek ismereteket. Ezért sok diák utazott Freibergbe és Selmecbányára, hogy 

az ottani iskolákban tanuljanak tovább. III. Károly kormányzata szintén anyagilag 

támogatta ezeket az utazásokat, ugyanakkor néhány esetben különböző kémkedési 

célokat is becsempésztek a tudományfejlesztési elképzelésekbe. (Uo.: pp. 106-107. 

Lásd a szerző további tanulmányait a témában.) 

Antonio García Belmar és José Ramón Bertomeu Sánchez tanulmányában is 

olvashatjuk, hogy többek között José Miaja, Manuel de Angulo és Enrique 

Schenellenbühel Selmecre érkeztek 1788. júliusában, később Freibergbe utaztak, 

ahol találkoztak José Ricartéval és Andrés M. del Río-val. Ennél a csoportnál 

tudjuk megemlíteni még Juan López de Peñalvert, aki miután Selmecbányán tanult, 

utána Párizsban foglalkozottt hidraulikával Agustín de Betancourt (1758-1824) 

vezetésével több spanyol társával egyetemben. Azonkívül, hogy tanulmányokat 

folytattak, Schenellenbühel, a spanyol Korona szolgálatába állt német fiatalember 

elkészített egy „teljes rajzkollekciót és leírást minden alkalmazott gépről, 

szerkezetről, olvasztókohóról”, melyeket karintiai útja során látott. Angulonak 

felajánlották azt a megbízást, hogy szerezzen információkat az új amalgamációs 

eljárásról. Később 1791 tavaszán elrendelték, hogy látogassa meg Alsó- 

Magyarországon a legfontosabb bányákat, gyárakat és olvasztókat azzal a céllal, 

hogy tájékozódjon a különböző munkafolyamatokról, azok költségeiről, a 

kitermelésről. Ősszel Szászországba ment tanulmányait folytatni, majd 

Csehországban a réz- és ónbányászat területén szerzett újabb tapasztalatokat. (Uo.: 

p. 108. A szerzőpáros több más tanulmányhoz hasonlóan azon az állásponton van, 

hogy ezen információk megszerzése a mai értelemben vett ipari kémkedésnek felel 

meg. p. 109. Ezáltal egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az anyaországi 

elképzelésekben keveredhettek a titkosabb jellegű információszerzési és a valóban 

tudományos jellegű célok. Selmecbánya itt is kiemelhető abban a tekintetben, hogy 

a hispán kutatók körútjában ezen a helyszínen volt legkevésbbé szükséges a 

219


kémkedési tevékenység, a szívélyes vendéglátást Fausto Elhuyar is többször 

kiemeli leveleiben.) 

A Selmecbányán is tanult Andrés Manuel del Río, aki később kimagasló 

mexikói karriert ért el, egy feljegyzésben számolt be hazánkban szerzett 

tapasztalatairól, Értekezés egy gépről, amellyel a selmecbányai bányákból, Alsó- 

Magyarországon, kiemelik a vizet címmel (Memoria sobre una máquina con la 

cual se extraen las aguas de las minas de Shemnitz, en la baja Hungría). (1788. 

július 25-e a feljegyzés dátuma, megtalálható az Archivo General de Indias 

levéltárban, Mapas y Planos, Minas, 48, e Indiferentes. URIBE, Salas José Alfredo: 

Labor de Andrés Manuel del Rio en México: Profesor en el Real Seminario de 

Minería. Asclepio, 2006. vol. LVIII, n. 2, július-december. p. 250.) 

A legkevésbé ismert ösztöndíjasok közé tartozik Francisco Antonio Codón, 

aki azt állította, hogy 14 évig utazgatott III. Károly és IV. Károly megbízásából 

Franciaországban, a Brit-szigeteken, majd Észak-és Közép-Európában (többek 

között Selmecen is). (Uo.: p. 113.) 

Azt is érdemes megemlítenünk, hogy a hispán utazók, ösztöndíjasok Európa 

számos területére érkeztek a 18. század második harmadától, többek között Nagy- 

Britanniába, Svédországba, Hollandiába, Franciaországba, Olaszországba, valamint 

a német nyelvterületekre, így Freibergbe és Selmecbányára is. Az utazások témái is 

változatosak voltak, foglalkoztak bányászati technológiákkal, kohászati 

ismeretekkel, tüzérségi technikákkal (ágyúöntéssel), kémiával, 

orvostudományokkal, természettudományokkal, gyógyszerészettel stb. A francia 

felvilágosodással megjelenő „haszonelvű tudományos kutatással” Spanyolország 

tehát igyekezett minél hatékonyabban kihasználni természeti erőforrásait, 

fejleszteni a tudományos állapotokat. Ebbe az elméleti-tudományos áramlatba, a 

tudományos peregrinációba a Portugál anyaország és gyarmati területei is többékevésbe 

be tudtak kapcsolódni, habár úgy tűnik nem olyan nagy volumenben, mint 

a hispánok. Példaként említhetőek a térség tudományos utazói közül néhányan, 

akik szakmai képzésük egyik állomásaként látogattak a Magyar Királyság 

területére. Mindegyikük tanult a portugáliai Coimbrai Egyetemen 

természettudományokat, majd európai körútba kezdtek, melynek befejezése után az 

anyaországi vagy a gyarmati adminisztráció alkalmazottaiként lettek sikeresek 

vagy a bányászati kitermelés vezető szakembereivé váltak. (A portugál 

gyarmatokon általánosságban is elmondható, hogy a tudományos karrier és a 

gyarmati adminisztrációban való alkalmazás menetéhez tartoztak hozzá a coimbrai 

tanulmányok, majd az azt követő többéves európai tudományos tanulmányutak, 

tapasztalatszerzések, a képzések során megszerzett gyakorlati tapasztalatok 

bővítése, a kapcsolatrendszerek kiépítése, tudományos eredmények elérése. Majd 

ezen lépcsőfokok elérése után kerültek pozíciókba a korabeli értelmiségi fiatalok az 

anyaországban vagy a brazil területeken egyaránt.) 

220



Joaqium Pedro Fragoso de Sequeira Portugáliából, tehát az anyaországból 

származott, míg José Bonifácio de Andrada e Silva (1763-1838) és Manoel 

Ferreira de Câmara de Bittencourt e Sá (1762-1835) brazíliai születésűek voltak. 

Mindkét brazil járt a legfontosabb európai oktatási-gazdasági centrumokban, így 

Párizsban, Freibergben, Magyarországon, Skandináviában stb. Elsődlegesen a 

tudományos és technikai újítások, az oktatási módszerek érdekelték őket. Tíz év 

múlva tértek vissza Lisszabonba és azonnal az anyaországi adminisztrációban 

kerültek alkalmazásba. Andrada az anyaországban maradt, míg Câmara Minas 

Gerais állam gyémánt kitermelésében dolgozott. (MACHADO, Iran – 

FIGUEIRÔA, Silvia F de M.: 500 years of mining in Brazil: a brief review. 

Resources Policy, 2001, január, p. 16.) 

Az is elmondható, hogy a portugál Korona is támogatta külföldi 

szakemberek, elsősorban németek alkalmazását a gyarmati bányavidékeken a 18- 

19 század fordulója környékén vagy már előbb is. [Uo. p. 16 Például Wilhelm- 

Christian Gotthelft von Feldner, Friedrich-Ludwig-Wilhelm Varnhagen vagy a 

brazil geológia megteremtésében kulcsfontosságú szerepet játszó Wilhelm-Ludwig 

von Eschwege (1775-1855) említhető meg. Német szakemberek megjelenése a 

gyarmatok kitermelésében, mely tényleges tudományos eredményekkel is járt a 18. 

század közepétől indult el (de jelenlétük, vagy technikai eredményeik megjelenése 

előbb is elképzelhető). A portugál Koronának voltak kapcsolatai a német nyelvű 

tudományos szakemberekkel, azonban egyelőre nincsenek forrásaink arról, hogy 

közvetlenül a Born-metódus meghonosítására lettek volna kísérleteik.] 

Câmaráról tudjuk, hogy tudományos munkákat jelentetett meg a Lisszaboni 

Királyi Akadémiában, közép-és észak-európai útjai során feljegyzéseket készített a 

legfontosabb bányászati régiókról, gyakorlati és tanácsosi munkája során 

lejegyezte tapasztalatait a különféle bányászati és kohászati ügyekről. Külön 

megemlíthető a Feljegyzés Erdély legfontosabb bányászati kitermeléséről („Nota 

sobre a extraçao das minas do Principado da Transilvânia) című munkája, amit 

1796. március 5-én írt Zalatnán. (VARELA, Alex Gonçalves: 

cientificas no Império portugués: um estudo da obra do “metalurgista de Atividades profissão” 

Manuel Ferreira da Câmara – 1783-1820. Historia, Ciências, Saúde 

Rio de Janeiro, v. 15, n. 4, 2008. október-december, pp. 1202 - 1203. – Manguinhos, 

Itt is megállapítható, hogy tudományos párbeszéd indul meg ) a korszak 

szakemberei között, levelezéseket folytatnak egymással, vitatkoznak szakterületük 

aktuális kérdéseiről, szakemberek leszerződtetését javasolják anyaországi 

előljáróiknak, vagy fejlesztési javaslatokat dolgoznak ki a bányászati 

kitermelésben. 

221


A legmagasabb szintű szaktudást itt is a „németek”, az európaiak 

képviselték, a tömeges munkaerőt 1888-ig az afrikai rabszolgák biztosították, míg 

a kitermeléshez, a bányászati vállalkozásokhoz szükséges tőkét pedig az angolok, 

ami tehát különböző angol bányatársaságok megjelenését hozta magával a 19. 

században. Az angol társaságok Brazília különböző régióiban kezdték meg a 

kitermelést, így ebben a században indult el újabb bányászati tevékenység a minas 

gerais-i Gongo Socco, Morro Velho, Morro das Almas ércmedencékben is, 

elsősorban az aranykitermelésre szakosodva. A vállakozások alkalmazásában újabb 

európai szakemberek, csoportos migrációja indult meg a gyarmatok irányába, 

közöttük a selmeci akadémia egykori hallgatói is megjelentek. Közülük Hocheder 

János Károly emelhető ki, mint az Akadémia egyik legkiválóbb diákja, aki ebben a 

régióban tevékenykedett és az egyik legismertebb és legjelentősebb karriert futotta 

be bő 10 éves amerikai tartózkodása alatt. Javaslatára további európai 

bányamérnököket hozattak a minas gerais-i bányákhoz. Az Imperial Brazilian 

Mining Association elnevezésű vállalkozás volt a legelső ilyen jellegű próbálkozás, 

amikor 1824-ben Catas Altas báró eladta a gonco socco-i területeit a vállalat 

számára. A Londonban alapított vállalkozás 1826 és 1856 között működött, 1856- 

ban visszaesett a termelés, majd fel is hagyták a bányát, megszűnt a társaság. 

Működési 

periódus 

A vállalkozás megnevezése 

A kitermelt 

arany 

mennyisége 

(grammban) 

12.887.000 

1824-56 Imperial Brazilian Mining Association (Gongo 

Soco) 

1828- ? General Mining Association (São José d’el Rey) ? 

1830-1960 St. John d’el Rey Mining Company, Limited 72.840.000 

(Morro Velho) 

1833-44 Brazilian Company, Limited (Cata Branca) 1.181.291 

1833-46 National Brazilian Mining Association (Cocais) 207.900 

1834- ? Serra da Candonga Gold Mining Company, ? 

Limited (Serra da Candonga) 

1861-76 East Del Rey Mining Company, Limited (Morro ? 

das Almas) 

1862-96 Don Pedro North Del Rey Gold Mining Company 2.427.000 

(Morro de 

Santa Ana & Maquiné 

1862-98 Santa Bárbara Gold Mining Company, Limited 

(Pari) 

2.682.453 

222



1863-73 Anglo-Brazilian Gold Mining Company, Limited 753.500 

(Passagem) 

1864- ? Roça Grande Brazilian Gold Mining Company ? 

(Roça Grande) 

1868-74 Anglo-Brazilian Gold Syndicate, Limited (Itabira) ? 

1873-75 Brazilian Consols Gold Mining Company ? 

(Taquara Queimada) 

1876-87 Pitangui Gold Mines Limited, (Pitangui) 285.000 

1880-87 Brazilian Gold Mines Company, Limited ? 

(Descoberta) 

1880-1927 Ouro Preto Gold Mines Company, Limited 8.210.119 

(Passagem) 

1886- ? São José d’el Rey Gold Mining Company, ? 

Limited (Caçula) 

1898-1905 São Bento Gold Estates, Limited (São Bento) 922.739 

TOTAL 102.397.002 

1. táblázat. Minas Geraisban működő angol bányatársaságok és kitermelési 

adataik 

Forrás: Souza, Tânia Maria Ferreira de (2004):"Onde O Sol Nunca Brilha: 

Investimentos Britânicos E Mudança Tecnológica Nas Minas De Gongo Soco, 

Passagem E Morro Velho," Anais do XI Seminário sobre a Economia Mineira 

[Proceedings of the 11th Seminar on the Economy of Minas Gerais], In: João 

Antonio de Paula & et alli (ed.), Anais do XI Seminário sobre a Economia Mineira 

[Proceedings of the 11th Seminar on the Economy of Minas Gerais] Cedeplar, 

Universidade Federal de Minas Gerais. 

Spanyol-Amerika területén az anyaország erősebb és hatékonyabb fejlesztési 

elképzeléseket tudott megvalósítani, melyek a gyarmati időszak végén indultak el, 

ezért is csak részben jöhettek létre. A selmeci akadémia egykori diákjai ebbe a 

reformsorozatba tudtak bekapcsolódni munkájukkal és tudásukkal már a 18. század 

végén. Ennek részeként próbáltak konkrét bányászati-kohászati innovációt is 

megvalósítani. A Born-módszer nemcsak az európai tudományos világot 

pezsdítette fel, hanem az akadémia ismertségét is megnövelte és önmagában egy 

ibero-amerikai szakmai kapcsolati hálózat kialakulást eredményezte, mely végül 

többféle területen kristályosodott ki és lehetővé tette nagyobb számú selmeci 

szakember megjelenését a gyarmatokon. A portugál Korona esetében a gyarmati 

reformok nem voltak ennyire előrehaladottak, ezért az akadémia diákjainak 

csoportos formában való megjelenése, bekapcsolódása a brazil bányászati 

223


tevékenységbe kisebb mértékű volt, legfőképpen az aranybányászatban történt, és 

csak általánosabb formában. Itt konkrétan egy angol vállakozás beindulásához és 

minél nagyobb rentábilitásához volt szükség a technikai újításokra, a képzett 

munkaerőre, amikor az akadémiához kötődő szakemberek, mint képzett munkaerő 

megjelentek Minas Geraisban, hogy irányítsák a munkálatokat. Ennek ellenére be 

tudtak kapcsolódni a térség tudományos felfedezésébe is. Tudjuk, hogy Hocheder 

mint az első brazíliai angol vállalkozás egyik vezetője, 1830-1840 között dolgozott 

Brazíliában, maga is részt vett az újabb munkaerő toborzásában és 

leszerződtetésében. 1835-ben tért vissza Londonba rövidebb időre, majd 1836-ban 

egy kisebb utazás keretében szülőföldjére utazott, hogy osztrák (magyar) 

szakembereket szerződtessen le, akik az aranykitermelésben dolgozhatnak 

Brazíliában. Többek között barátját, a salzburgi gyökerű Virgil von Helmreichent 

is felfogadta az amerikai munkára, aki szintén a selmecbányai akadémián is tanult, 

és végül 1836 és 1852 között élt kint. [Friedrich E. Renger: Obras várias de Virgil 

von Helmreichen (1805-1852). Contribuiçoes á geologia do Brasil. pp. 15-16.] 

Selmecbányáról másokkal együtt utaztak vissza Londonba, ahonnan hajóval 

indultak el Amerikába, ahol Helmreichen a Morro das Almas-i bányához került, 

amit számos utazó tekintett meg. Munkásságával a brazil geológia 

megteremtésében vállalt aktív szerepet. Az 1840-es években kezdte meg 

tudományos utazásait Minas Gerais államban, aranylelőhelyeket térképezett fel, 

melyben barátja Hocheder is segítségére volt. (Uo. p. 18.) 

Az angol társaság 1835-ben 35 európai, és 110 néger férfi és női munkaerőt 

(rabszolgát) alkalmazott, anyagilag is támogatta a tudományos kutatásokat, újabb 

bányászati lelőhelyek felfedezését. Helmreichen végül gyakorlati munkája mellett 

többször tett tudományos utazásokat a környékbeli bányákban, például 1846-ban 

egy kisebb, 5 fős csoporttal indult kutatásokat folytatni, járt Rio de Janeiróban, 

közétette tudományos eredményeit és kollekciókat is gyűjtött a Bécsi Múzeum 

számára. (Uo. p. 21.) 

Nem tudhatjuk pontosan az ibero-amerikai utazók és ösztöndíjasok pontos 

számát. Ehhez további kutatásokra van szükség. (A témával kapcsolatban 

elsősorban a spanyol és a magyar tanulmányok alapján próbáltam átfogó képet 

adni, a legfontosabb irányvonalakat kijelölni a kapcsolati hálóban, amelyek tényleg 

példát jelentenek számunkra, hogy az innováció, egy újítás milyen meghatározó, 

továbbmutató, hatásaiban messzebbre nyúló következményeket hozhat magával, 

hogyan jelenhet meg az országok közötti kapcsolatokban is. Az utóbbi években, 

évtizedben megjelenő szlovák nyelvű szakirodalom, valamint a német nyelvű 

korabeli forrásmunkák és további levéltári kutatások hozhatják majd magukkal az 

elsődleges, átfogó megállapítások további megerősítését és/vagy pontosítását.) 

224



Sajnos, a korszakban nem készítettek pontos és mindenre kiterjedő 

feljegyzéseket sem, ezért nem is alakíthatunk ki egy mindent magába foglaló 

elképzelést. A német hangzású nevek is lehetetlenné teszik a pontos beazonosítást, 

esetleges magyar gyökerek felfedezését. Mégis a megemlített nevek, tudósok és 

tevékenységeik, és a selmeci akadémia ibero-amerikai hatásának átfogó jellegű 

összeírása is megmutathatja nekünk a 18-19. századi tudományos kapcsolatok 

alakításának módszereit, nehézségeit, választ ad a tudományos és technikai újítások 

terjedésének általános elméletére. Összefoglalásként megállapíthatjuk Wittman 

Tibor szavaival élve, hogy „a spanyol felvilágosodás elmaradt a franciától, a 

portugál a spanyoltól, a brazíliai a portugáltól.” (WITTMAN Tibor: Latin-Amerika 

története, Gondolat, 1971, p. 204.) Ez az állítás az európai amalgamáció révén 

kialakult szakmai kapcsolati hálózatra is kiterjeszthető. Ebből a gondolatmenetből 

is kiindulva tovább erősödik az a feltételezés, miszerint a Born-amalgamáció 

közvetlenül nem igazán jelenthetett meg a brazil területeken, hiszen a portugál 

Korona nem volt jelen a szklenófürdői bemutatón, ezt – ahogy láttuk - számos 

tényező akadályozta és sem az anyaországi, sem a brazíliai területek még nem 

voltak alkalmasak haladó színvonalú bányászati-kohászati technika gyakorlati 

megvalósítására, átültetésére. Amíg Spanyol-Amerika eljutott arra a szintre, hogy 

egy nagy visszhangot kiváltó európai újítást megpróbáljon meghonosítani 

gyarmatain, habár ott sem jártak sikerrel, mindez a luzitán területeken abban az 

időszakban, vagyis a 18. század utolsó időszakában fel sem merült igazán. 

A luzitán-brazil kapcsolatok a selemeci akadémia szakmai-tudományos 

kisugárzását földrajzilag és tárgykörében is újabb területeken tudták hasznosítani, 

ezzel tovább szélesítették az intézmény külföldi szakmai-tudományos kisugárzását, 

de a közvetlen kapcsolatokban nem tudtak olyan mélységben megjelenni, mint a 

spanyol nyelvű területek. Ha a direkt kapcsolatokban nem is jutottak szerephez, a 

tágabb, szélesebben értelmezett relációkban ugyanúgy megjelentek elsősorban a 

technika- és tudománytörténet területén. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a délamerikai 

bányászati technológia is több forrásból ered, melyben az Ibériaifélszigeten 

keresztül átplántált közép-európai tudás is manifesztálódik. A brazil és 

luzitán utazók magyarországi tapasztalatai is gazdagították szakmai és tudományos 

látókörüket, későbbi munkáikban megjelent az amalgamáció témája, mint a 

korszak egyik „divatos” technikája vagy éppen a magyarországi eredmények, 

bányászati újítások. Remélhetően a Selemecbányai Bányászati Akadémiát is 

meglátogatták. 

225


IRODALOM: 

1. Dr. BŐHM József (2006): A felsőfokú bányászati szakemberképzés 

fejlődése és átalakulása. Bányászati Kohászati Lapok (BKL)-Bányászat, 1. 

szám, pp. 3-5. 

2. CSERNA, de Gömbös Zoltán: La evolución de la geología en México 

(~1500-1929). UNAM, Instituto Geología, Revista, vol. 9., 1. szám, 1990. 

3. CARNEIRO, S. Henrique: História de Ciência, da Técnica e do Trabalho no 

Brasil. Nuevo Mundo Mundos Nuevos, Bibliografías, 2005. 

http://www.nuevomundo.revues.org/index573.html (2008. július 18.) 

http://www.embajadabrasil.org/pe/pdf/Brasil%20en%20Sintesis.pdf 

(2011.07.12) 

4. FIGUEIRÔA, Silvia F. de M.: Mineração no Brasil: Aspectos técnicos e 

científicos de sua história na colonia e no império (séculos XVIII- 

XIX).América Latina en la Historia Económica, núm. 1., enero-junio de 

1994.pp. 41-53. 

5. FIGUEIRÔA, Silvia F. de M.: "Metais aos pés do trono": exploração mineral 

eo início da investigação da terra no Brasil. Rev. USP [online]. 2006, n.71, 

pp. 10-19. 

Internet: http://www.revistasusp.sibi.usp.br/pdf/revusp/n71/03.pdf (2011. 

07. 06.) 

6. FIGUEIRÔA, Silvia F. de M.-DA SILVA, Clarete P.-PATACA, M. 

Ermelinda: Aspectos mineralógicos, das „Viagens Filosóficas” pelo territorio 

brasileiro na transiçao do século XVIII para o século XIX. Historia, Ciências, 

Saúde – Manguinhos, vol. 11. 2004. szeptember-december. p. 714. 

Internet:Internet:http://www.scielo.br/pdf/hcsm/v11n3/08.pdf 

(2011.06.29.) 

7. GARCÍA, Belmar Antonio – BERTOMEU, Sánchez José Ramón: Viajes a 

Francia para el estudio de la química, 1770 y 1833. Asclepio-Vol. LIII-1- 

2001. 

8. HABASHI, Fathi: Schools of Mines. TRAUX, Vol. 30. 2003. No. 34. 

Hungarian National Committe of ICSOBA at the Hungarian Mining and 

Metallurgical Society „OMBKE”, Budapest, 2003.pp. 161-171. 

Internet: (Abstracts): http://www.icsoba.org/tra/vol-30-2003-no34.pdf 

(2011-07-11) 

9. MACHADO, Iran – FIGUEIRÔA, Silvia F de M.: 500 years of mining in 

Brazil: a brief review. Resources Policy, 2001, január, pp. 9-24. 

Internet: 

http://www.globalmercuryproject.org/database/Upload/Brazil%202001%20 

Machado%20Mining%20Review.pdf 

226



10. PARANHOS, Clarete da Silva: Uma contribuicão para a divulgacão da 

memória científica do Brasil. Revista Técnica IPEP, São Paulo, SP., 2006. 

augusztus-december, 2. szám, pp. 75-84. 

11. PROBÁLD Ferenc (2005): Amerika regionális földrajza. Trefort Kiadó. 

12. RENGER, Friedrich E.: Obras várias de Virgil von Helmreichen (1805- 

1852). Contribuiçoes á geologia do Brasil. 

13. SÁNCHEZ, Picón Andrés: Modelos tecnológicos en la minería del plomo 

andaluza durante el siglo XIX. Revista de Historia Industrial, No.7, 1995. 

14. SERRANO, Pinto Manuel: Aspectos da história da mineraçao no Brasil 

colonial. In.: Brasil 500 anos. A Construçao do Brasil e da América Latina 

pela Mineração. CETEM-Centro de tecnologia mineral kiadványa 

Internet: http://www.cetem.gov.br/publicacao/500anos_BLOCO%20I.pdf 

(2011.06.21.) 

15. SOUZA, Tânia Maria Ferreira de (2004):"Onde O Sol Nunca Brilha: 

Investimentos Britânicos E Mudança Tecnológica Nas Minas De Gongo 

Soco, Passagem E Morro Velho," Anais do XI Seminário sobre a Economia 

Mineira [Proceedings of the 11th Seminar on the Economy of Minas Gerais], 

In: João Antonio de Paula & et alli (ed.), Anais do XI Seminário sobre a 

Economia Mineira [Proceedings of the 11th Seminar on the Economy of 

Minas Gerais] Cedeplar, Universidade Federal de Minas Gerais. 

Internet: 

http://www.cedeplar.ufmg.br/diamantina2004/textos/D04A052.PDF 

(2010. 05.19.) 

16. URIBE, Salas José Alfredo: Labor de Andrés Manuel del Rio en México: 

Profesor en el Real Seminario de Minería. Asclepio, 2006. vol. LVIII, n. 2, 

július-december. 

Internet: 

http://asclepio.revistas.csic.es/index.php/asclepio/article/view/15/15 

(2011.07.05) 

17. VARELA, Alex Gonçalves: Atividades cientificas no Império portugués: um 

estudo da obra do “metalurgista de profissão” Manuel Ferreira da Câmara – 

1783-1820. Historia, Ciências, Saúde – Manguinhos, Rio de Janeiro, 2008. 

vol. 15, n. 4, október-december. 

Internet: http://homolog.scielo.br/pdf/hcsm/v15n4/16.pdf (2011.07.13.) 

18. Dr. VITÁLIS György: Száz éve lett főiskola a selmecbányai m. kir. 

Bányászati és Erdészeti Akadémia Bányászati és Kohászati Lapok- 

BKL, 2005. 1. szám pp. 5-7. 

227


19. WITTMAN Tibor: Latin-Amerika története, Gondolat Kiadó, 1971. pp. 196- 

236. 

20. ZWEIG, Stefan: Brazília a jövő országa. Ford. Halász Gyula. Béta Irodalmi 

Rt., 1941. 

228


ENVIRONMENTAL AND ECONOMIC ASPECTS OF 

COALFIRING IN ELECTRIC POWER GENERATION 

Summary 

Cost Management in mining 

Torsten Uwe Hauck 

certificated economist 

Mátrai Erőmű Zrt. 

torsten.hauck@mert.hu 

Today the most electricity production in Europe is based on coal and it is 

behind nuclear electricity production the cheapest energy resource. But the CO2 

emission per kWh by using coal for energy production is much higher than with 

other energy resources. 

To reduce CO2 emission Europe has introduced the European Emission 

Trading System (EU-ETS) on 1. January 2005. From 2013 on there will be no free 

quota anymore and the companies have to pay for every ton CO2 they emit. The 

cost structure of coal-fired power plants will be changed and this effects the 

competitiveness of coal as a energy resource. In dependency of CO2-prices and 

electricity-prices gas as energy resources will be the main competitor of coal. 

1. Introduction of present situation 

1.1. Market-share of coal based energy-production 

The coal-heating power plants produce 40% of the world’s energy-supply, 

( http://www.iea.org/papers/2010/power_generation_from_coal.pdf; p.13.) a much higher 

share than any other energy source has. Only this proportion shows already, how 

inevitable coal is for the world’s economic development. From gas is 21% of the 

global energy-demand covered, while nuclear energy reaches 14%. 

The environmental load of the coal-fired power plants is more and more in 

focus, because these plants are responsible for more than 28% of the global carbondioxide 

(CO2) emission. 

(http://www.iea.org/papers/2010/power_generation_from_coal.pdf; p.13.) 

However, the sustainability of the coal-based energy production’s 

competitiveness in the developed countries is undermined by the global intention to 

reduce greenhouse-gas emission and by the European Emission Trading System, 

229


developed with the same goal. Nevertheless, the competitiveness of coal is pointing 

beyond itself, because the exclusion of the energy produced from coal with low 

costs means directly the rise of the electricity-prises. This can lead to 

competitiveness-problems for the whole European economy by the advancing 

industrial operational costs. 

The proportion of coal in the primer energy-mix of Europe is significant, in 

average 32%. This cannot be replaced in 5-10 year terms by gas or nuclear energy. 

At the moment, 22% of the European energy-supply is produced from firing gas, 

and 26% is the part of the nuclear energy. Water-energy reaches 14%, and 

renewables give 4% of all demand. In case of replacement coal by gas would the 

import-dependency of EU even increase, while hard coal and lignite have an 80% 

share in the European fossil energy resources. (Guaranteeing Energy for Europe – 

How can coal contribute? by EURACOAL; 2010; p.4.) 

On the base of our technological knowledge the intensity of alternative 

energy-resources (such as solar-, wind-, water-, biomass-energy) lags much behind 

the efficiency of the coal- (oil-, gas-) heating power-generation. From the realistic 

point of view only a fraction of demands can be covered with alternative energy 

resources. 

Coal plays also a leading role in the availability of the fossil energyresources: 

according the researches of HSBC the global oil-stocks will run out in 

49 years, gas-stocks can be enough for a bit more, but counting with the present 

energy-demand the coal-reserves of the Earth will serve for 176 years . 

http://www.moneynews.com/StreetTalk/HSBC-Oil-May-un/2011/03/24/id/390626 

The present power-generation of both, Germany and Hungary, builds on 

large scale on the coal-assets, which they still possess even on long-term. 

230

Environmental and economic aspects of coalfiring in electric power generation 

Source: RWE Factbook; Generation Capacity in Europe, June 2007 

http://www.rwe.com/web/cms/contentblob/108844/data/11802/de-Factbook-juni-2007- 

2.pdf; p. 39 

Concentrating on the German situation the proportion in production and the 

large reserves show clear the importance of coal in the county. This situation will 

in mid-term surely be fixed taking the freight from nuclear energy and the present 

coal-heated plant developments into account. 

Hungary covers 38% of its energy-demand with nuclear energy from its 

single nuclear power station of the country, operating in Paks. The second largest 

energy-resource is gas, which must be imported, such as in case of nuclear fuel 

elements. Its dependency on imported energy-resource can be lessened by lignitebased 

power-generation, why it available in large scale in the mines belonging to 

Mátra Power Plant, the second largest electricity-production capacity of the 

country. According the information of MAVIR, Mátra generated 16% of the 

Hungarian electricity-production in 2010. 

231


100% 

80% 

60% 

40% 

20% 

0% 

Energy-mix in the electricity-supply 

5% 3% 2% 

10% 

20% 

11% 

34% 

15% 

6% 

29% 

47% 

21% 

31% 29% 

38% 

EU-25 Germany Hungary 

nuclear coal renewables gas oil and others 

All this shows that the coal-fired power generation plays a significant role in 

the European, and within that in the German and Hungarian market, too. But the 

European regulation creates a sharp competition between it and the electricity 

based on other energy resources. 

1.2. ETS as a more and more important factor of coal-based energyproduction 

The global CO2-emission was 28 245 Mt in 2005, with a 15% proportion of 

the EU-27. The European Union handles as a task with outstanding importance the 

reduction of CO2-emission from the plants operating on its area. The first step 

would be the lowering of environmental load of industry – especially powergeneration 

and transport - basically air transport. 

As a measure for cutting carbon-dioxide emission was the emission-trading 

system launched on 1 January 2005. In compliance with the EU-directive 

(2003/87/EK) from this day on power plants have to own emission rights in an 

amount as much carbon-dioxide they emit during production. In the first years a 

significant part of the emission rights was allocated free for the companies, but this 

preference will be deleted in most countries of Europe by 2013, and in some new 

members by 2020 at last. 

As coal-heated power plants emit the most CO2, the quotas appear as the 

greatest cost-factor in their situation. This cost will be made acknowledged by the 

producers as much as possible in their prices, but there exists a point, where the 

increasing CO2-costs grow the producer prices so much that they loose their 

competitiveness. 

232


1.3. Incompatibility of world’s energy-demand and environmentprotection 

The world’s energy-hunger and demand grew significantly in the past 15 

years, and the growth is expected to continue after the stop because of the global 

economic crises. This process leads unavoidable to the further development of 

CO2-emission. That can be read even from the World Energy Outlook 2010 

published by International Energy Agency, forecasting the dominancy of coalbased 

energy production in 2035, although its proportion falls to 31%. It can be 

explained with the process that developing countries take over this kind of powergeneration 

from OECD-countries. Gas-fired energy-production will have a 

proportion of 21% on global scale, but the distribution will shift even in this case 

from the developed to the rising countries. Growth is unexpected till 2035, only 

their lifetime will be prolonged. 

(http://www.worldenergyoutlook.org/docs/weo2010/WEO2010_ES_English.pdf; p.8.) 

The world's primer energy-need 

20000 

18000 

16000 

14000 

12000 

Mte 

10000 

8000 

6000 

4000 

2000 

0 

1990 2005 2015 2030 

coal oil gas nuclear water bio other 

Source: IEA – World Energy Outlook, 2007. p. 592. 

Although the usage of renewable energy-resources are mentioned as a 

possible breaking point, but it is not a real option to replace the large power plants 

able to produce huge amounts of electricity in base load with them even in longer 

term. Beside the achievement of the ambitious target of EU (20% of energy-supply 

233


should be covered by renewables by 2020) 80% of the energy-demand must still 

come from fossil energy-resources. This means that the energy-resource available 

in the greatest amount, coal is further needed, in order to reduce the energydependency 

of EU. 

In case third countries will not take serious measures to reduce their 

greenhouse-gas emissions, EU can loose its competitiveness because of carbonleakage, 

while not achieving any result in the fight against climate-change. 

The technology of coal-fired power-generation itself has to be still developed. The 

EURACOAL has set a three-point plan for that. First in the existing capacities the 

best available technologies should be used. Part of this is the shut down of out-of – 

date capacities and the retrofit of the still improvable ones. The second step would 

be the development of such a technology, by which the efficiency of coal-fired 

power plants can be increased above 50%. The third step could be the carbon 

capture and storage (CCS), also have been researched for years. (Guaranteeing 

Energy for Europe – How can coal contribute? by EURACOAL; 2010; p.7.) 

Solar- and wind parks depending on weather changes is still need to be 

completed with fossil-fired power plants, for example with fast-starting gascapacities; 

while coal-fired power-plants should increase the proportion of biomass 

among the fuels. It must be noted that small-capacity biomass-power stations (up to 

20 MW) supported nowadays have an efficiency of 20%, while they emit 185g 

CO2/kWh. If this biomass is fired in the coal-based big power plants featured with 

much higher efficiency, the specific emission per kWh would be reduced near to 

the half. (Guaranteeing Energy for Europe – How can coal contribute? by 

EURACOAL; 2010; p.23.) 

234


2. Future trends 

2.1. Expected development of commodity prices and their effects on 

energy-producer prices 

TWh 

4500 

4000 

3500 

3000 

2500 

2000 

1500 

1000 

500 

0 

Development of energy-production in EU-27 

492 

887 

1073 

1232 

1021 1052 

1061 1045 

682 833 

908 966 

990 884 

791 737 

2006 2015 2020 2025 

nuclear gas coal 

oil 

renewables 

Source: Orsolya Fazekas (editor): A magyar villlamosenergia-szektor működése és 

szabályozása I. 2010.; p. 464 

The competition among the energy-resources will be won principally on the 

base of the producer prices. Presently no fuels can compete with the low price of 

nuclear energy. Technologies based on renewables are not only expensive, but they 

are still not able to replace huge amounts of electricity produced from traditional 

energy-resources. Considering the production costs the second cheapest energy is 

that generated in coal-fired power plants, although expenses can be significantly 

higher with the obligatory purchase of CO2 emission rights and the development of 

their prices. Depending on these and the gas-prices the coal-fired plants can find as 

serious competitors in gas power stations. 

Oil- and gas-prices increased further in EU during the past years, and this 

tendency is followed by the price of electricity. Because of the global demand for 

fossil fuels, the long supply-chains and the high import-dependency are oil- and 

gas-prices expected to stay high. 

235


Energy prices, 1980-2030 (2006 dollars per million Btu) 

Source: Annual Energy Outlook with Projection to 2030 (Early release) EIA 2007. 

December 

The price of electricity – as shown on the diagram above – follows the trends 

of price-developments of oil and other energy-resources, but it is significantly 

affected by the operational costs of networks, equipments, and because of the 

expected retrofit-boom in the next decade by the development of interest-rates. In 

case of electricity labour force has much higher weight than in case of other powerresources. 

That’s why the development of electricity prices can be approached 

through the weighted average of energy (gas)-prices, producer prices and the 

expected development of labour force expenses. 

236


€/MWh 

75 

70 

65 

60 

55 

50 

45 

40 

35 

30 

Energy prices on exchange market 

31.08.2010 30.09.2010 29.10.2010 30.11.2010 31.12.2011 31.01.2011 28.02.2011 

PHELIX base PHELIX peak HUPX base HUPX peak 

Source: EEX and HUPX databases 

Producer prices on German and Hungarian site improve nearly the same. The 

situation is the same with the Czech and Slovakian prices. Even Austria holds 

electricity-price around EUR 69 with 9000 MW water capacity, which shows 

similarly that not the production costs but the regional price-level defines the prices 

in the adequate countries. Hungarian prices are not likely even in the future to 

develop from the neighbouring countries different. 

2.2. Effects of acknowledgement of emission rights’ prices in producer 

prices 

According to the present forecasts, the trends of futures on exchange markets 

and the one-sided undertaking of the EU the continuous growth of CO2-prices can 

be expected. Authorities of some countries want to avoid the possible low CO2- 

prices through introducing minimum quota-prices, because their sale means a good 

source for their budgets. For example in United Kingdom the threshold price will 

be defined at level of 16 English pounds (presently 18,5 EUR), which will be 

obligatory deployed for all British energy-units affected by the EU ETS from 1 

April 2013 on. This means that in case of EUA prices falls under this level, the 

British companies of the energy-sector would have to pay the difference. The state 

budget declared the target price being at 30 pounds in 2020. 

237


Examining the composition of price-elements of a lignite Power Plant it can 

be shown very well, how the proportion of CO2-costs grows in the product-prices, 

and will become the most significant factor in a decade. 

Comparison of price-compositions 

100% 

200 MW lignite-block GUD-gasblock 

80% 

60% 

40% 

20% 

0% 

2010 2020 2010 2020 

CO2 costs capacity fee energy fee 

The competitor of the coal-fired power plants is the gas-based production, in 

case of which only one-third of the lignite production’s CO2 is emitted during the 

generation of 1 kWh electricity. Beyond this the new generation of gas power 

plants have even much better specific heat-consumption values and efficiency. 

The dominant part of gas-based power generation’s costs is the energy fee. 

Expenses of building a power generating capacity in comparison with a lingite 

power plant reach only 40% of that, the labour needed for operation only 20-30%, 

so the capacity fee is lower than in case of lignite technology. The graphics above 

shows that CO2 will never play a dominant role in the producer price of electricity 

generated from gas. The CO2 regulation increases the price of electricity generated 

from lignite, so it suffers a competitive disadvantage after 2012. 

Whether it looses its competitiveness depends on the development of CO2 quota 

and gas-prices. Beside middle-high CO2-prices and high gas-prices the 

competitiveness can stay. 

If we assume high gas-prices, they will be followed by high CO-prices, as it 

happened at the beginning of 2008, when because of the jumping oil and gas-prices 

the quota-prices increased to 25€/q instead of the expected 19€/q level. As a result 

of the relative low electricity prices in years 2009-10-11 the price of CO2 stayed 

238


also low (12-17 €/q). High CO2-prices are likely, when oil- and gas-prices are 

increasing. In this case the power-generation from lignite is competitive till the 

middle of the 2020ies even with its existing technology. 

If EU answers the resent Japanese events with the shut-down of nuclear plants and 

deleting the nuclear developments, the average market-price will increase, because 

the cheapest production capacities fall out from the system. This allows a greater 

space for both, coal and gas-based production, so coal-fired power-generation can 

operate competitive even with higher quota price-level, and it will be possibly 

worth to use gas-turbines not only at peak-times. 

References: 

1. Guaranteeing Energy for Europe – How can coal contribute? by EURACOAL; 

2010 

2. RWE Factbook; Generation Capacity in Europe, June 2007 

3. Annual Energy Outlook with Projection to 2030 (Early release) EIA 2007. 

December 

4. Orsolya Fazekas (editor): A magyar villlamosenergia-szektor működése és 

szabályozása I. 2010 

5. http://www.iea.org/papers/2010/power_generation_from_coal.pdf; 

[downloaded: 25.03.2011] 

6. http://www.moneynews.com/StreetTalk/HSBC-Oil-May- 

Run/2011/03/24/id/390626 [downloaded: 28.03.2011.] 

7. http://www.worldenergyoutlook.org/docs/weo2010/WEO2010_ES_English. 

pdf [downloaded: 25.03.2011] 

239


POSSIBILITY OF LONG-TERM COSTS REDUCTION AT 

THE MÁTRA POWER PLANT 

Cost Management in mining 


certificated economist 

torsten.hauck@mert.hu 

Summary 

For economical success and for managing a company a detailed planning is 

an important factor. The business plan is not only for cost control, it is also a basis 

for investments and for strategic decisions. 

Mátra Power Plant is the second largest electricity producer in Hungary. It is 

mainly lignite fired and operates two opencast mines. Because of the different 

structure a complex and detailed planning process and cost-controlling is absolute 

necessary. This can only fulfilled with an adequate and modern IT-System. 

1. Introduction 

One of the key for the companies’ competitiveness in the 21st century is a 

cost-effective operation. The basic condition for it is a modern, well-operating 

information background, which makes cost-planning and the check of achieved 

plan-indicators possible. The comprehensive overview of the total operations 

contributes to the development of innovative new solutions as well, through which 

the efficiency of cost-management can be improved. As the single components are 

fully integrated in the information system, all data are available anywhere, which 

guarantees the high-standard work for employees and users. Considering all this 

the information system is an essential supporter for the administration, for the 

preparation for managerial decisions and the rationalisation of the company’s 

processes. Big companies are able to give fast and definite answers to the 

continuously changing market-conditions only with the usage of a high-scale 

integrated enterprise software application, through which they can boost their 

competitiveness. 

1.1 Mátra Power Plant 

Mátra Power Plant operates with 950 MW built-in capacities in Visonta, 

Hungary. It is basically a lignite-fired power plant – which fuel comes from its own 

241

Possibility of long-term costs reduction at the Mátra Power Plant 

opencast mines in Visonta and Bükkábrány. But it co-fires biomass in 10%, and 

further 4% of the fuel is natural gas for the operation of its adapted gas-turbines. It 

supplies 13% of the Hungarian electricity demand which makes it to the second 

largest electricity-producer in Hungary. In 2010 it has fired 6,5 PJ biomass for 

generating 500 GWh electricity that meant almost half of the Hungarian renewable 

energy-production. The company’s integrated mining capacity ensures the 

exploitation of 8,5 million ton of coal with using open-cast mining technology. 

Mátra became a determining part of the Hungarian economy by 2010, not only as 

one of the biggest employers (the average staff number last year was 2424), but as 

the 18-20th biggest producers of the Hungarian GDP and even as tax-payer with its 

paid tax in amount of 16 billion Forint. Thanks all this Mátra was noted as a 

Superbrand in 2010. 

Figure 1. Mátra Power Plant 

Regarding all this it is evidence that Mátra Power Plant adds great values and 

gives work not only for many employees but also for a large number of 

subcontractors. Its operation is divided to four subsidies: Power Plant Visonta, 

Visonta mine, Bükkábrány mine and administration. The sizes and the separated 

subsidies are the main causes for the preparation of a long-term strategic plan and 

the usage of a complex enterprise software application. It give a great help in the 

adaption of the changing political and economical circumstances, in bringing 

decisions for the long-term sustainability, as well as in the cost-effective and 

profitable operation. In consideration to this Mátra Power Plant has developed an 

own business planning model in the middle of 1990ies and it has launched the SAP 

242


R/3 system in 1999. The IT-architecture is an important supporter of the profitable 

cost-management of the company. 

2. Business planning at Mátra 

2.1 Aim of business planning 

The company determines through the business planning process its future 

targets and the way of achieving them. Mátra gives great emphasis to the planning, 

which can be reasoned by its bigness among companies measured on Hungarian 

scale and by necessity of co-ordination of the two different activities – mining and 

power-generation. 

The business plan is prepared for the full lifetime of the company, but its first 

five years functions as a mid-term plan, its first years as an operative plan. While 

the long-term plans are more aggregated, the yearly operative plan assigns the tasks 

broken down to persons in charge. 

The business plan sets goals for the whole organisation and its departments. 

The goals fix the performance-requirements for the single managers in order to 

make clear for everybody what is expected from them. The plan prepares the 

organisation for the foreseeable changes in the regulatory and economical 

circumstances and for the potential demands for developments or reductions in 

some areas and activities. The business plan determines the budget on a complex 

way. It gives information how much money can be used for the implementation of 

operational tasks, for the activities and it prescribes the income-requirements as 

well. 

2.2 Process of business planning 

The macroeconomic indicators delivered by Mátra’s biggest parent-company 

(RWE) are taken as basis for the planning. The indicators are f. e. inflationexpectation, 

exchange courses, commodity-prices and banking rates. 

Macroeconomic expectations are to be completed with prognoses about the 

Hungarian economy at the beginning of the planning process. The other essential 

basic point for planning are the production capacities of the mines and the power 

plant. For mapping the opportunities for sales, the responsible department leaders 

estimate the expectable energy-demand, as well as the achievable prices in the 

competition against other electricity-suppliers and the disposable amounts in the 

market. 

The aggregated production and sales plan is based strongly also on the 

already accepted electricity production and sales agreements. But it calculates with 

the disposal of surplus energy from the higher load of the existing equipments. 

243


Revenues are planned regarding to the algorithm of the signed disposal agreements, 

incomes from selling the surplus production and the SPOT market prices. 

After the production is planned the requirements of the human resources with the 

necessary cut-backs or hires has to developed. 

The next step is the planning of costs and expenses, taking into account the 

inflation expectations and the production plan, as well as the demands of the single 

departments is the cost-level. Are the costs fixed in the yearly plans the detailed 

broken down to cost-accounts has to made. The iteration process has to be checked 

continuously, whether enough liquid financial assets are available for the company, 

while long term development credit instalments are paid regularly and financial 

interest incomes are maximised. In order to meet its legal liabilities the company 

builds up provisions for the stopping of the power plant and the mining activities at 

the end of lifetime. The calculation of these provisions is also part of the business 

plan. 

For planning the different items of the balance sheet the working capital 

(inventories, trade accounts receivable and payable, other receivables and 

liabilities) must be forecasted. The distribution of profit must also be planned. 

After all this the profit and loss calculation and the balance-sheet are complied. 

From these are the cash-flow statement, calculation of return and other indicators 

are generated. On the base of the income and cost-plan taxes are also forecasted. 

The profit after taxation will be extended from the retained earnings – taking into 

account the requirements for ensuring liquidity - and paid for the owners as 

dividends, securing the expected rate of return of their investments. 

As the plan stands up as a comprehensive system it is easily to measure 

what effects the changes of some factors have on the rate of return and on 

dividends. Some sensitivity calculations based on this demonstrate the effects of 

several risk factors. From many variations the management chooses the adequate 

plan. From this plan-version detailed cost-placement, project-number and worknumber 

and cost-responsibility-plans have to be developed. 

The plan itself is created in an excel-based business model. The accepted and final 

detailed plan-numbers were also entered into the enterprise software, the SAP. 

2.3 Part-strategies based on the company’s business plan 

In compliance with the results of business planning the company determines 

the ways of achieving its strategic goals. These solutions cover the whole company 

as well as its functional units. Part-strategies are written separately for sales, for 

financial matters, for human resources, for operations, purchase, information 

systems and quality management, too. 

244


The marketing and sales-strategy determines the company’s and its products 

(electricity, lignite, heat, flue-ash, gypsum) positioning on the market, their 

desirable composition and it appoints the main directions of the sales network’s 

improvements. 

The liquidity and financial strategy plan shows the available resources and 

their usage. The different plan-variations analyse the advantages and disadvantages 

of each solution according the consistence of credit, own resources and returns. 

The human resources strategy contains all solutions in connection to the 

enrolment, training, motivation and performance evaluation of the employees. The 

aim of Mátra is to build up staff from multi-skilled labourers. Technical leaders 

should speak more languages and using information systems on a high level. 

Part of the operational strategy with each other has to harmonise strategies of 

the power plant and mines. It contains also the technologies, methods and directing 

solutions necessary for achieving the goals, as well as the needed developments of 

the information systems. The investment and renewal plans. The planed 

depreciations of the tangible assets are also important parts of the business plans. 

The purchasing strategy contains new possible sources of purchase and even 

the outsourcing opportunities. The main point is to enhance competition among the 

suppliers and agreeing contracts for longer period with them in order to get some 

discounts on the base of the higher amounts. 

The information strategy determines the informational system for operation 

and managing. The usage of SAP R3 is quite important on all administrative fields 

and also for steering production and in maintenance. 

The ready business plan can be used easily as a background of some 

investment decisions, because the effects on the company’s operation can be fully 

analysed. 

3. Cost-management system of Mátra 

At Mátra Power Plant the department leaders are responsible for the costs at 

the same time. They receive their total premium only if they were able to stay 

strictly in their department regulated framework of costs. In case of exceeding the 

framework or not achieving the indicators of the set goals for that year the sum of 

the paid premium for the cost-responsible leader decreases similarly. This means a 

strong motivation for all leaders to take an active part in the planning process and 

to show results in the cost-savings program. This is the so called MBO-system or 

“performance evaluation motivation system”. 

245


Managerial Board 

Chariman of the Managerial Board; Member of 

Board in charge of Power Plant 

Member of Board in charge of Mining 

Member of Board in charge of Business 

Manager of the Power 

Plant 

Manater of 

Mining Strategy 

Manager of 

Visonta Mine 

Business 

Manager 

HR Manager 

Manager in charge of 

Power Generation 


Technology 


Maintenance in Power 

Plant 

Department of Quality 

Assurance and 

Internal Audit 

Secretary and PR 

Department 

Law Department 

Manager of 

Bükkábrány 

Mine 

Strategy Department 

Figure 2.: Managerial Board 

Cost-frameworks in SAP are fixed to the names of each responsible person. 

At the time of signing an agreement or receiving accounts it is also controllable 

how far the leader is in its accepted cost-framework. The cost-framework and its 

break-down can be modified during the year only with managerial allowance. 

The yearly operational plan is sent by the controlling department to the 

leaders of other departments broken down to months. Later its numbers are 

comprised with the fact-data with help of the Business Warehouse System (BW). 

The deviations are declared regularly to the managerial board, so it is possible to 

intervene in order to stop any negative process. On the other hand the incoming 

fact-data are helpful for an more and more accurate forecast of the results during 

the year and for the making the next-year plan exacter. 

Every single draft-agreement for purchase is supervised by the financial 

department. This is the first-level control in usage of the accepted cost-framework 

of the cost-responsible department. On the base of cost-framework and the already 

spent sums is entered into the SAP. In the next step contracts were signed always 

on a higher level of the management for controlling the contracted sum. 

The received accounts to which letter of performance has already been 

attached are sent back again to the cost-bearing department for confirmation and 

they are connected to their agreements in the information system. This makes 

checking of usage of the contracted sum more possible. Beside that the fixed 

246


payment deadlines in the agreements are connected to the accounts almost 

automatically. It makes the daily planning of the company’s liquidity easier. 

Beyond the operative costs all investment, renewal and maintenance related 

expenses are strongly checked related to the cost-responsible leaders. 

The excess of the monthly and cumulated cost-framework (and savings too) 

is collected by the controlling department at every monthly closure. After 

collecting the controlling department discuss deviations from the plan with the 

leaders and ask about the reasons for this. The compiled table is presented to the 

operative meeting of the managers in order to give regular feedback to the costresponsible 

leaders and gives information to the managers about the actual 

situation of cost-management. 

4. Information system-support for planning and cost-management 

As companies like Mátra cannot develop special software on its own, 

because it needs a great-scaled programming background, they have to look for an 

IT-system which fulfils all its needs. Today every great software-house is 

continuously working on keeping their systems up-to-date and during this work 

they use all the experiences collected in different parts of the world. Regarding to 

this reasons Mátra introduced SAP R/3 system. 

The SAP R/3 system has client-server architecture. This means that data are 

stored and worked on a central server. The users work on their own computers and 

get all necessary data from the server computers. The integrated system was shaped 

to the company’s special needs by an IT supporting team, so it can support the 

work of different departments adequately at the same time. Although the company 

tried to introduce the standard system, programming was necessary in order to 

meet the special cost-booking requirements of the Hungarian Energy Office. 

247


Source: SAP AG publication 

Figure 3. 

SAP is a so called client serving architecture. After log in into the system the 

client can work on his own tasks in his own powers. The users can get information 

from the central data-base, and they have to enter new data there, too. As it’s a 

central data-base all users can work with actual data. 

An important point regarding this system is to get every information from the 

system, because it contains all data about the company. Because of this all users 

have their own user-name and secret password. Among powers each transaction 

types can be allowed separately or forbidden. So it can be clearly determined who 

has which type of data access or creation or modification authority. 

To improving the information system for managers the company has 

introduced the Business Warehouse (BW) module, which works closely together 

with the SAP R/3 system. This module made much quicker the data-collection for 

the leadership and for the controlling department. Its basic information resource is 

the SAP R/3 system. Those ground-data, which are not available in SAP are from 

external data-stores or other systems read into the SAP R/3, and than they get 

248


decant into SAP BW. The leaders can achieve from BW comprehensive wellorganized 

account-based information. 

A enterprise software like SAP can support the general administration tasks 

of the company, from planning to feedback, as well as assisting in strategic 

decisions, stopping disadvantageous process and strengthening the advantageous 

ones. It is an supporting system for strategic decisions as it shows the effect on 

companies accounts when changing relevant data. For this the business model 

should be developed by each company in order to be able to cover all their fields of 

activity with all the possible influencing factors. 

249

A kiadásért felelős a Miskolci Egyetem Rektora 

Megjelent a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában 

Felelős vezető: Dr. Péter József 

Műszaki szerkesztő: Kulcsárné Szabó Katalin 

Közlemény készítése: Műszaki Földtudományi Kar 

Példányszám: 250 

Készült: DUPLO fóliáról 

A sokszorosításért felelős: Kovács Tibor üzemvezető 

TU. 2011-340-ME 

HU ISSN 1417 - 5398

A Miskolci Egyetem Közleményeinek rövid története 

A Miskolci Egyetem soproni jogelődje indította el az Egyetemi Közlemények sorozatát 

A soproni M. Kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Bányászati és Kohászati 

Osztályának Közleményei címmel (I.-VI. kötetek) 1929-ben. Az 1934-től 1947-ig terjedő 

időszakban M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem, Bánya-, Kohóés 

Erdőmérnöki Kar Sopron volt az intézmény neve. Ennek megfelelően változott a 

közlemények címe: Bánya és Kohómérnöki Osztály Közleményei (VII.-XVI. kötetek). 

Az 1950 előtti utolsó kötetnek - az intézmény nevének további változása miatt - Műszaki 

Egyetem, Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar, Sopron, Bánya és Kohómérnöki Osztály 

Közleményei volt a címe. 

A közlemények kiadása 1950 után átmenetileg szünetelt. 

A Gépészmérnöki Kar 1949-es miskolci megalapítását, illetve a soproni Bánya és 

Kohómérnöki Karok Miskolcra történő költözését követően 1955-ben a Miskolci 

Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei címmel újra indult a közlemények kiadása mind 

magyar, mind pedig idegen nyelven. 

1976-ban, a kari struktúrához is igazodva, négy sorozat indult - A Sorozat (Bányászat), 

B Sorozat (Kohászat) C Sorozat (Gépészet) és D Sorozat (Természettudományok). 

Ezek magyarul és idegen nyelveken (angol, német, orosz) is megjelentek. 

1990-ben, újabb karok alapítását követően, Miskolci Egyetem lett az intézmény neve és 

Miskolci Egyetem Közleményei lett a közlemények címe. Egyidejűleg kibővítették a 

Közleményeket, oly módon, hogy továbbra is igazodjon a kari szerkezethez. Ennek 

megfelelően három új sorozat indult: E Sorozat (Jogtudomány), F Sorozat 

(Gazdaságtudomány) és G Sorozat, (Bölcsész és Társadalomtudományi Közlemények). 

Ennek a kötetnek az anyagát Dr. Somosvári Zsolt egyetemi tanár 70. születésnapja 

tiszteletére állítottuk össze.

B Á N Y Á S Z A T É S G E O T E C H N I K A 

2011. A sorozat, Bányászat, 80. kötet 

TARTALOM 

1. Rektori köszöntő …….…………………………………………….………................................ 

Dr.Patkó Gyula 

2. Köszöntő Somosvári Zsolt professzor 70. születénapja alkalmából…………...….…………….. 

Dr.Tihanyi László 

3. Visszaemlékezés dr. Somosvári Zsolt professzor dékáni éveire………………………………… 


4. Somosvári Zsolt, a Bányászati és Geotechnikai Intézet professzora 70. éves………………. 

Dr. Molnár József 

5. Dr. Somosvári Zsolt életútja, munkássága...……….................................................................... 19 

6. Csaknem ötven év………….………………..……………..…………………………….……... 


7. A Mecseki Szénbányák és a Miskolci Egyetem kapcsolata Dr. Somosvári Zsolt tudományos 

munkássága tükrében …………..………………………............................................................. 

Dr. Nyers József – Dr.Turza István 

8. A Bátaapátiban létesítendő kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló felszín alatti 

földtani kutatási, tervezési, beruházás előkészítési és térkiképzési munkái …………………… 

Benkovics István – Szúdy Béla – Csicsák József – Berta József – Hámos Gábor 

9. Dr. Somosvári Zsolt bauxitbányászattal kapcsolatos munkássága…………............................... 

Dr. Kovacsics Árpád 

10. Dr. Somosvári Zsolt professzor úr munkásságáról az oroszlányi szénmedencében…………...... 

Dr. Havelda Tamás – Dr. Katics Ferenc 

11. Kőzetek szilárdsági és rugalmassági jellemzőinek meghatározása különböző 

kőzetkörnyezetben kialakított fúrólyukak állékonyságának vizsgálatához……………………... 


12. Diszkontinuitások befolyása kőzetfalak (rézsűk) állékonyságára, illetve a szükséges 

paraméterek meghatározása automatikus mérési adatgyűjtő rendszer alkalmazásával………..... 


13. Mélyfúrások állékonysága és a hidraulikus kőzetrepesztés geomechanikája…………………… 


14. Víztelenítő kutak hozamváltozása lignitkülfejtésekben……………………................................ 


15. Selmeci bányászok Minas Gerais államban, Brazília egyik legjelentősebb bányavidékén és a 

szakmai kapcsolatok alakulása a 18-19. század folyamán……………………………………… 


16. Environmental and economic aspects of coalfiring in electric power generation………………. 


17. Possibility of long-term coasts reduction at the mátra Power Plant…………………………….. 


3 

5 

9 

17 

39 

65 

83 

99 

107 

111 

131 

155 

197 

205 

229 

241

Teljes szöveg (PDF) - Matarka

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?