Teljes szöveg (PDF) - Matarka

Visszaemlékezés dr. Somosvári Zsolt professzor dékáni éveire
Annak ellenére, hogy a dékáni megbízás meghosszabbítását minden fórum
támogatta, a Rektor, a kialakult helyzetre tekintettel és nem utolsó sorban az
irányító hatóság nyomására, akkor csak egy évre adta ki a dékáni megbízást. Ezt
tudomásul véve Somosvári Zsolt leköszönő és megválasztott dékán 1990. június 6.-
án megtartott Kari Tanácsülésen írásban is közreadott 3 éves beszámolóban
összefoglalta az elvégzett munkát és megfogalmazta a szükséges további lépéseket
is. Minden adott volt ahhoz, hogy továbbfolytatódjon a megkezdett munka. Sajnos
nem így történt, hiszen az Egyetemen szinte megállta az élet. Bizalmi szavazások,
sora folyt minden területen, karokon, szervezeti egységekben és ennek az lett a
következménye, hogy az 1990/1991-es tanév a teljes bizonytalanságba, megfelelő
mandátumok hiányába teljes tehetetlenségben telt el. Megszűnt, és a hatalomból,
annak minden szintjéről, kivonult a korábbi állampárt, az addig egységes
munkavállalói érdekképviselet, a szakszervezet, elemeire szétesett, megszűnt a
KISZ szervezet is, annak minden jogosítványával együtt. A hallgatói képviseleti
rendszer teljes átalakulására került sor. A korábbi években megindult, a
Diákparlament keretei között elfogadott elveknek megfelelően létrejött a HÖK
(Hallgatói Önkormányzat), de annak működése, jogosítványai, a hallgatói
önkormányzati képviselők megválasztása rendezetlen maradt. Minden szinten a
teljes bizonytalanság (talán fejetlenség) lett az uralkodó és ezt a helyzetet,
különösen hallgatói körökben, néhányan próbálták kihasználni. A Kar ereje, nagy
értéke ebben a helyzetben is megmutatkozott, hiszen az évszázadok alatt kialakult
nagyon jó oktató-hallgató kapcsolat, a hagyományok tisztelet és továbbvitele ezen
a helyzeten is minden gond nélkül átsegítette a Kart.
Emlékezem, 1990. év őszén tartott első Kari Tanácsülésen megjelent néhány,
önmagát képviselőnek kinevező hallgató (a kar legrosszabb hírű hallgatói) és
közölték, hogy Ők a hallgatói képviselők, mostantól kezdve a dékánnak és a
tanszékvezetőknek mindent velük kell megbeszélni és olyan jogosítványokat
követeltek maguknak, ami még a KISZ időszakában is elképzelhetetlen volt.
Kezdetben mindenki tartózkodott attól, hogy kenyértörésre vigye a dolgokat, de
miután a hallgatók között tájékozódtam és megbizonyosodtam, hogy semmiféle
felhatalmazásuk, az önjelöltségen kívül nincs, javasoltam a dékánnak egy kari
hallgatói értekezlet összehívását a helyzet megoldására. A „hallgatói képviselők”
tiltakozása ellenére, sor került a fórum összehívására, amelyen a kari hallgatók
több mint 90%-a meg is jelent. A dékáni tájékoztatót követően rövid idő alatt az
önjelölt képviselők minden tiltakozása ellenére a hallgatói értekezlet
demokratikusan választott új, legitim, a hallgatók döntő többségének bizalmát
élvező képviselőket, akik később nagy felelőséggel segítették a kari vezetés
munkáját.
Az egész tanév kevés érdemi munkával, sok felesleges vitával, bizalmi
szavazásokkal, új szabályzatalkotásokkal, a képviseleti rendszer megteremtésével
13