Teljes szöveg (PDF) - Matarka

Visszaemlékezés dr. Somosvári Zsolt professzor dékáni éveire
A jelentkező gondok megoldására rövidtávon a szakmérnök képzés
fejlesztése tűnt eredményesnek. 1987-1990 között 5 új (gázipari-, gázszolgáltató-,
szénhidrogén-szállítási-, mélyfúrási geofizikus-, vízbeszerzés-vízgazdálkodási)
szakmérnöki szak megszervezésére került sor. A kar kezdettől fogva részt vett a
Kohómérnöki Kar szervezésében folyó környezetvédelmi szakmérnök-képzésben
is, hiszen 1975-ben a képzés indítását Dr. Berecz Endre professzor vezetésével, Dr.
Juhász József és Dr. Patvaros József egyetemi tanárok kezdeményezték és
dolgozták ki a tanterveket. A szakmérnök-képzés akkor két szakiránnyal, kohászati
és bányászati szakirányokkal indult és működött több évtizedig.
E-mellett 1989-ben elindult a karon az angol nyelvű olajmérnök képzés is,
akkor még sokak számára ismeretlen fogalomként, értetlenül fogadva, MSc
szinten. Voltak (kormányzati szinten is), akik a határon túli magyar hallgatók
nagyszámú jelentkezésétől várták a problémák megoldódását, de ezek minden
alapot nélkülöztek, hiszen 3-5 főnél több jelentkező soha nem volt.
A Bányamérnöki Kar Tanácsa 1989. december 5-i ülésén tárgyalta először a
kar megújításának programját, ill. a lehetséges fejlesztési irányokat. A kar szakmaitudományos
felkészültségét, infrastrukturális felszereltségét, szakmai
hagyományait ismerve és ezeket figyelembe véve, reálisan három területen volt
lehetőség az oktatási és kutatási terület bővítésére.
A korábbi érc és szénelőkészítés, majd ásványelőkészítés számos, korábban
tradicionális bányászati képző intézményben is (Freiberg, Aachen, Clausthal,
Berlin) eljárástechnika, előkészítéstechnika néven, a bányászattól részben leválva
önálló szakterületté vált. Látva a nemzetközi folyamatokat és a hazai igényeket, a
kar már 1974-ben a bányászati szakon belül külön ásványelőkészítési szakirányt
indított. A képzés pozitív tapasztalatai alapján Dr. Tarján Iván professzor, az
érintett szaktanszék vezetője, már 1985-től kezdeményezte a szakterületen folyó
képzés bővítését, önálló új szak létrehozását. Kezdetben kicsit idegenkedve
fogadták a javaslatot, voltak a karon, akik talán „irigységből” ellenezték, néhányan
a kartól idegennek érezték az önálló előkészítéstechnia-mérnöki szak létesítésére és
indítására letett tervezetet, de Tarján professzor határozottsága, a kialakult helyzet
indokolttá tette, hogy a javaslat ismét tárgyalásra kerüljön.
A másik lehetséges bővítési irány az egyre nagyobb számban jelentkező
környezetvédelmi problémák megelőzésére, kezelésére jól felkészült,
földtudományokra épülő mérnökök képzése. A környezetvédelmi szakemberek
iránti igényt látva, a kar, a műszaki földtudományi szak képzési programját, az
elfogadott tantervhez igazodóan, 1987-ben már környezetvédelmi modullal is
kiegészítette és ezzel elindult a graduális képzés is ezen a területen. Ezekre a
tapasztalatokra építve, szakemberekkel konzultálva elkészült és a decemberi Kari
Tanácsülésen már tárgyalásra is került egy tervezet, Természet- és
Környezetvédelmi szak alapítására és indítására a karon. A tervezett szak, képzési
11