44. ÉVFOLYAM * 2008. MÁRCIUS * 3. SZÁM MAGFÜVESEK ...

NÖVÉNYVÉDELEM 44 (3), 2008 129
A SZÔLÔ-TERMESZTÉSTECHNOLÓGIA EGYES ELEMEINEK
HATÁSA A SZÜRKEROTHADÁS KÁRTÉTELÉNEK MÉRTÉKÉRE
Werner János, Csikászné Krizsics Anna és Bene László
FVM Szôlészeti és Borászati Kutatóintézete, 7634 Pécs, Pázmány P. u. 4.
A szerzôk 2006-ban vizsgálták az ökológiai adottságokkal (termôhellyel) szemben igényes, középkései
érésû és tömött fürtû Cirfandli fajtán a szürkerothadás kártételét. A termés minôségét az
évjárat és a terhelés jelentôsen meghatározza. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a különbözô
mértékû fürtterhelések, ill. ezek beállítási ideje, valamint a szürkerothadás elleni vegyszeres védekezés
ideje hogyan befolyásolja a fertôzöttség mértékét. A késôbbi idôszakban, zsendüléskor elvégzett
fürtrikításkor a szürkerothadás-kártétel mérsékeltebb. Kis fürtterheléskor (6 fürt/tôke) a fertôzés
mértéke nagyobb, összefügg a mustfokkal. A botriticid kezelés idejének megválasztását a kísérlet
szerint a fürtterhelés mértéke is befolyásolja. A vizsgált év eredményei is rámutatnak a termesztéstechnológiai
lehetôségekre az integrált technológia megvalósításában.
A szürkerothadást okozó Botrytis cinerea
Pers. a számára kedvezô idôjárási feltételek között,
a fogékony szôlôfajtákon jelentôs gazdasági
kárt okoz. A fertôzéseknek kedvez a hûvös,
csapadékos idôjárás és a tartósan nedves, nagy
páratartalmú mikroklíma. A fertôzés mértékét
az idôjárási tényezôkkel összefüggésben lévô
termôhely megválasztása is befolyásolja.
A kórokozó leküzdhetôségét meghatározza a
fajták öröklött ellenállósága, a fitotechnikai
mûveletek, valamint a vegyszeres vagy azokat
kiváltó biológiai védekezési eljárások hatékonysága
(Elmer és Reglinski 2006). A fajta ellenállóságát
elôsegítô tényezôk egy része morfológiai
és anatómiai korlátként mûködik (viaszréteg-,
epidermisz és hipodermisz vastagsága, a bogyóhéjon
lévô pórusok száma; Gabler és munkatársai
2003), az indukált rezisztencia keretében kémiai
alkotók, a fitoalexinek (pl. resveratrol, mint
a viniferin prekurzora; Langcake 1979) és a PR
fehérjék vesznek részt (Jeandet és munkatársai
1991, 1995). A kórokozó is számos enzimet és
metabolitot termel, melyek elôsegítik a gazdaszervezetbe
való behatolást és a megtelepedést
(Elmer és Reglinski 2006). A végsô ellenállóság
azon az egyensúlyon alapul, amely a szôlô által
termelt fitoalexinek és a kórokozó által termelt
stilbene-oxidáz (lakkáz) révén alakul ki (in
Gabler és munkatársai 2003).
A bogyók felépítése mellett a fürtszerkezet
is lényeges elem a betegség ellenállóságban.
A tömött fürtû fajtákon a nedvesség lassabban
szárad fel, tartósan kedvezô mikroklímát teremtve
a kórokozónak. Emellett az egymással érintkezô
bogyók viaszrétege is megsérül, könnyebben
megrepednek, utat nyitva ezzel a fertôzésnek
(Marois és mtsai 1986, Vail és mtsai 1998).
A bogyóhéj viaszrétege részben genetikai tulajdonság,
de vastagságát növeli a nagy fényintenzitás,
a magas hômérséklet és a csekély páratartalom.
Az adott év idôjárásához igazított zöldmunkákkal,
elsôsorban a fürtzóna lelevelezésével
mérsékelhetô a szürkerothadás kártétele
(Percival 1993). A szürkerothadás mértékére a
lelevelezés idôpontja is hatással van, a korai lelevelezés
a Botrytis cinerea kártételét jobban
mérsékli, mint a kései lelevelezés (Petgan 2006).
A lelevelezés nemcsak a Botrytis cinereafertôzést
mérsékli, hanem egyéb következményekkel
is jár. A lelevelezés idôpontja a bogyókban
képzôdô cukor mennyiségét jelentôsen
befolyásolja. Minél korábbi a levelek fürtzónából
történô eltávolítása, annál kisebb lesz a must
cukortartalma. A lelevelezés a következô évi ve-