44. ÉVFOLYAM * 2008. MÁRCIUS * 3. SZÁM MAGFÜVESEK ...

NÖVÉNYVÉDELEM 44 (3), 2008 141
R Ö V I D K Ö Z L E M É NY
KÉT ÚJ TERMOFIL GYOMPÁZSITFÛFAJ JELENT MEG
MAGYAR ORSZÁGON
Solymosi Péter
MTA Mezôgazdasági Kutatóintézete, 2462 Martonvásár, Pf. 19.
A szerzô 2007-ben, C 3
-as fotoszintézisû, melegkedvelô pázsitfûfajokat [Aegilops geniculata Roth
– Térdes kecskebúza; Desmazeria rigida (L.) Tutin – Szikár merevperje] mutatott ki Magyar -
országon. Az említett fûfajok valószínûleg Horvátországból kerültek hozzánk, ahol széles körben elterjedtek.
Tekintettel a globális klímaváltozásra, magyarországi meghonosodásukra van kilátás. Terjedésük
nyomon követése fontos feladat, mert nálunk is szántóföldi gyom válhat belôlük.
Az adventív növények beáramlása Magyar -
ország területére állandó folyamatnak tekinthetô.
Az eddig meghonosodott jövevények nem
mind melegkedvelôk, de az utóbbi idôben egyre
nagyobb a déli eredetû termofil fajok száma
(Solymosi 1992, 2005). Meglepô, hogy az 1793
és 1997 között behurcolt 239 adventív növényfaj
között csupán 22 pázsitfû van (Priszter
1997).
A szerzô az 1990-es évek eleje óta kutatja az
utak és vasutak mentén elterülô ruderális területeket
mint az adventív fajok terjedésének fô útvonalát.
A szóban forgó fûfajok felfedezése is ennek a
terepmunkának az eredménye. A kimutatott
pázsitfûfajok nem ismeretlenek a hazai botanikusok
elôtt. Mindkettô szerepel a „Nagy Jávorká -
ban”, Aegilops ovata L. és Scleropoa rigida (L.)
Gris. néven (Jávorka és Csapody 1975).
Anyag és módszer
A Térdes kecskebúzát és a Szikár merevperjét
Zala megye déli részén, a magyarországi hálótérkép
95/66-os koordinátái között találtuk
meg 2007-ben. Közelebbrôl a 7-es fôút Letenye
felé vezetô sávjának Becsehely utáni szakaszán,
a település határától 3–400 m-re, az úttesttôl 10
m-re, Bromo-Chenopodietum albi Tímár gyomtársulásban.
A termôhelyen 1–1 florisztikai bizonyító
példányt gyûjtöttünk be, melyeket a
szerzô herbáriumában helyeztek el.
Eredmények és megvitatásuk
Az Aegilops geniculata és a Desmazeria
rigida rendszertanilag a Poaceae család
Pooideae alcsaládjába tartozik (Heywood
1979). Határozó bélyegeiket Polunin és Huxley
(1967), valamint Haflinger és Scholz (1981)
alapján ismertetjük.
1. Aegilops geniculata Roth
Szinonimája: Aegilops ovata L.
Egyéves, többnyire merev, felálló vagy tövén
lekönyöklô szárú, 15–25 cm magas. Levele
keskeny lemezû, 2–6 (–10) cm hosszú, 2–4 mm
széles. A nyelvecske 1 mm, hártyás. A kalász
tömött, 1–2 cm hosszú, 4–10 mm széles. A legfelsô
füzérkék közül egy vagy kettô rendszerint
meddô. A pelyvák 4–5 cm hosszú szálkákat viselnek.
A pelyva 6–8 (–10) mm hosszú, 7–9-erû.
A toklász kissé hosszabb, mint a pelyva, 5-erû
(1. ábra). Parlagokon, szántóföldi kultúrákban
és ültetvényekben gyomosít. Elterjedt az USA