44. ÉVFOLYAM * 2008. MÁRCIUS * 3. SZÁM MAGFÜVESEK ...

NÖVÉNYVÉDELEM 44 (3), 2008 127
GYAKORLATI TAPASZTALATOK
A FÛMAGTERMESZTÉSBEN
Guczogi János
növényvédelmi üzemmérnök
9749 Nemesbôd, Rákóczi F. u. 1/a
Az 1970-es évek második felében a Vetô -
magtermeltetô és Értékesítô Vállalat nyugatmagyarországi
területi központjában (Szombathelyen)
kerültem kapcsolatba a fû- és apró mag -
termesztéssel. A vállalatnál ennek a termeltetési
részlegnek szakelôadójaként dolgoztam.
Késôbb, egészen nyugdíjba vonulásomig a
munkám valamilyen módon mindig kapcsolatban
volt a fûmagtermesztéssel.. Elôször a
DUFÁR BT (Dunántúli Fû- és Aprómag -
termesztési Rendszer), majd 1995 után a
POLDER KFT (Fû- és aprómagtermeltetô és
forgalmazó KFT) termeltetési és szakmai irányítójaként
dolgoztam.
A szerzôk által említett széles körû kutatómunka
részére abban az idôben, éppen a
DUFAR BT adott megbízást a felmerülô növényvédelmi
problémák megoldására.
Az utóbbi néhány évben a POLDER KFT
szakmai munkájának irányítása mellett, kisebb
4–5 ha-os területeken, saját szántóterületeimen
a POLDER KFT fûfajtáinak SE/E-re történô
szaporításában is közremûködtem.
A szombathelyi Vetômagtermeltetô Vállalat
termeltetési és vetômagtisztítási szakembereibôl
alakult POLDER KFT-rôl feltétlenül el kell
mondani, hogy saját szerény lehetôségeihez képest
hosszú éveken keresztül szinte egyedül próbált
megtenni mindent, hogy a magyar üzletek
polcain ne csak holland, német, dán vagy esetleg
olasz (néha kétes minôségû) fûmag és fûkeverék,
hanem a szarvasi, keszthelyi, budapesti
telephelyeken nemesített kiváló minôségû, szárazságtûrôbb
magyar fûmag és fûkeverék is
megtalálható legyen.
Az elôzôekben leírtak alapján úgy gondolom,
hogy volt és van némi rálátásom arra, hogy
a termesztési, termeltetési gyakorlat mennyit valósít
meg a szerzôk által ismertetett lehetséges
megelôzési és védekezési javaslatokból.
A védekezési lehetôségek módjait nagyon
beszûkíti az a tény, hogy kimondottan a fûmag -
termesztésben engedélyezett növényvédô szer
nagyon kevés van.
A gombás betegségek okozta károk ellen a
gyakorlatban nem védekeznek, pedig a rozsdabetegségek,
különösen az angolperjében ezt
gyakran szükségessé tennék.
A magfüvesek kártevôi közül a gyakorlatban
néhány kártevô ellen lenne, illetve van jelentôsége
a védekezésnek. Ilyen a két- és többéves
maghozó állományokban (réti perje, vörös csenkesz)
a szinte mindig jelenlévô ún. ,,fehérkalászúság’’,
amely a jelentôs terméskiesést okozó
poloskák ellen irányulhat, valamint az új telepítésû
angol- és olaszperjében az ôszi búzához hasonló
károkat okozó gabonafutrinka-lárva, az
ún. csócsároló elleni védekezés. Ezek a kártevôk
jelentôs károkat okozhatnak, ha a termelô
nem fedezi fel idejében a nagyon is feltûnôen jelentkezô
bajt.
A legnagyobb kárt azonban a gyakorlatban a
mezei pocok okozza, amely szinte minden évben
jelentkezik. Száraz években természetesen
sokszoros a kártétel.
A szerzôk által felsorolt védekezésen kívül a
legfontosabb feladat az, hogy a magfüvest a lehetô
legkisebb (és jól betakarított) tarlóval engedjük
a télbe, mert a szénacsomókat (fél bálákat!)
is tartalmazó magas tarló szinte vonzza a
rágcsálókat.
A termelôknek a legnagyobb gondot a
gyomnövények okozzák, hiszen a szerzôdött,
megkövetelt minôségû vetômag elôállításához a
gyomosodást a minimálisra kellene csökkenteni.
A legfontosabb (és nem csak az elméletben!)
a táblakiválasztás és a glifozátos alapkezelés,
amely nélkül nem is szabad a fûmagter mesz -
tésbe belekezdeni.
Kevesebb a gond a kétszikû gyomokkal, de
idôközönként néhány termelônek ez is gondot
okozhat. Elsôsorban a lórumfajok (Rumex spp.),
az útifûfajok (Plantago spp.), a székfûfélék
(Matricaria spp.) és a ragadós galaj (Galium
aparine) károsítanak. A kétszikû gyomok elleni
védekezés kellô odafigyeléssel (megfelelô