44. ÃVFOLYAM * 2008. MÃRCIUS * 3. SZÃM MAGFÃVESEK ...
44. ÃVFOLYAM * 2008. MÃRCIUS * 3. SZÃM MAGFÃVESEK ...
44. ÃVFOLYAM * 2008. MÃRCIUS * 3. SZÃM MAGFÃVESEK ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
NÖVÉNYVÉDELEM 44 (3), 2008 105<br />
Nézzük meg, hogy a magyar növényvédelmi<br />
szervezetnek milyen esélyei és lehetôségei<br />
vannak a globalizáció világában. Ismét Vajna<br />
Lászlót idézem: „ … folyamatosan végbemegy<br />
a növényi károsító fajok országhatárokat,<br />
óceánokat, hegyvonulatokat átívelô kiegyenlítôdése,<br />
amelynek csak egy tényezôkomplexum<br />
szab határt: a fajok környezettel<br />
szembeni igénye.”<br />
A 80-as években igen sokszor hallottam,<br />
hogy „a magyar növényvédelmi szervezet<br />
Európa egyik legjobban szervezett, ha nem a<br />
legjobb apparátusa”. A magam részérôl nem<br />
vállalkoztam arra, hogy a két állítás közül melyik<br />
az igaz, de „oldalról”, az OMMI és jogelôdeinek<br />
Kórtani Osztályáról úgy láttam, hogy bizony<br />
vagy az egyik vagy a másik igaz lehet.<br />
Ha azt kívánom megítélni, hogy ennek a<br />
globalizációs kihívásokkal szembekerült növényvédelmi<br />
szervezetnek milyenek az esélyei,<br />
önként adódik, hogy etalonként tekintsem a 80-<br />
as évek apparátusát.<br />
Elsô megközelítésben a személyi állomány<br />
alakulását szerettem volna vizsgálni, de az utóbbi<br />
idôre vonatkozóan nem sikerült adatokhoz<br />
jutnom. Hiteles adataim voltak arról, hogy a<br />
szervezet 1988-ban kb. 2400 alkalmazottal<br />
mûködött. Nyugdíjba vonulásom elôtt, 2000-<br />
ben megközelítôleg 1000 fô jelentette az állományt.<br />
Tekintettel arra, hogy azóta is csaknem<br />
minden évben sor került kisebb-nagyobb létszámcsökkentésekre,<br />
hivatalos adatok hiányában<br />
csak becsülni tudom az apparátus létszámát,<br />
ami jelenleg 700–800 fô lehet.<br />
Ha ez a megközelítés igaz, úgy az elmúlt két<br />
évtizedben a szervezet létszáma a korábbinak<br />
kb. 30%-ára zsugorodott. Igaz, ehhez hozzá kell<br />
tenni, hogy ahogy az elmúlt két-három évben a<br />
kollégáktól hallottam – az apparátus vezetése a<br />
létszám csökkentésekor messzemenôen törekedett<br />
arra, hogy a speciális tudást és tapasztalatot<br />
hordozó munkatársi gárdáját maradéktalanul<br />
megôrizze. Arról is hallottam, hogy az utóbbi<br />
idôben a szervezet mûszerezettsége igen sokat<br />
fejlôdött. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a<br />
magyar növényvédelmi szervezet nem tudja ellátni<br />
annak a feladatstruktúrának teljes palettáját,<br />
amit korábban ellátott.<br />
Tavaly novemberben került sor a MAE Növényvédelmi<br />
Társaság Növénykórtani Szakosztályának<br />
hazai lisztharmatkutatásokkal foglalkozó<br />
rendezvényére. A rendkívül magas szakmai<br />
színvonalú rendezvény egyik elôadója dr.<br />
Dula Bencéné volt. Hallottunk egy nagyon logikusan<br />
felépített, gyakorlati szemléletû elôadást,<br />
melynek eredményei igényes tudományos tevékenységen<br />
alapultak. Az elôadás a növényvédôszer-rezisztencia<br />
kialakulásának monitoringjáról<br />
szólt. Ez a magyarországi figyelô tevékenység<br />
ellenôrizte, hogy a legveszélyesebb kórokozók<br />
populációjában kialakul-e rezisztencia a leggyakrabban<br />
használt fungicidekkel szemben?<br />
És elhangzott egyetlen mondat – mintegy mellékesen<br />
– a monitoring tevékenység 2007-tôl<br />
nem folytatódik. A munkaértekezletrôl az Agrofórum<br />
fôszerkesztôjének kérésére tudósítottam<br />
(Békési 2007), ebbôl idézem egy zárójeles megjegyzésem:<br />
„(Csak gyanítom, hogy ennek anyagi<br />
okai vannak. Óhatatlanul felmerül a kérdés:<br />
ha megszûnnek ezek a vizsgálatok, hogyan fogjuk<br />
észrevenni, hogy már nem hatnak a növényvédô<br />
szerek? Nyilván úgy, hogy a védekezés ellenére<br />
súlyos megbetegedések és károk keletkeznek.<br />
Ennek milyen anyagi kihatásai lesznek,<br />
és kik fogják elviselni a bekövetkezô károk terheit?)’’<br />
Kétségtelen, hogy az elmúlt években a közintézményeknek<br />
évrôl évre csökkent a költségvetési<br />
támogatásuk. Minden bizonnyal ez a növényvédelmi<br />
szervezetre is igaz.<br />
Milyen következtetéseket vonhatunk le abból,<br />
hogy miközben a magyar termôföldön igen<br />
nagyszámú fajta termelhetô, ugyanakkor csökken<br />
a rezisztenciavizsgálatok volumene?<br />
Mire következtetünk abból, hogy a magyar<br />
növényvédelmi szervezet – bár jobb mûszerezettséggel,<br />
de pusztán korábbi állományának<br />
harmadával és fogyó költségvetési támogatással<br />
kénytelen szembefordulni a globalizációból<br />
adódó növényvédelmi kihívásokkal?<br />
Úgy tûnik, abban foglalhatjuk össze a<br />
helyzetet, hogy korábban az állam az adófizetôk<br />
pénzébôl egy sor, a termelés biztonságát<br />
szolgáló feladatot felvállalt, az utóbbi<br />
években viszont egyre gyorsuló ütemben kivonult<br />
e feladatok ellátásából.
Change language