Tisztelt Olvasó! - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
Tisztelt Olvasó! - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
Tisztelt Olvasó! - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Nyersfehérje %<br />
20<br />
15<br />
10<br />
5<br />
0<br />
:1 :2 :3 :4 :5 :6 :7 :8 :9 :10 :11 :12<br />
szár:levél arány<br />
5. ábra<br />
Néhány gyepfaj eltérõ szár:levél arányától függõ<br />
fehérjetartalom változása. A: magyar rozsnok, B: réti perje,<br />
C: réti csenkesz és komócsin, D: angol perje<br />
A<br />
B<br />
C<br />
D<br />
lult, számos hatás, így mindenekelõtt a hõmérséklet, a<br />
csapadék, a kaszálást, illetve a legeltetést követõ újrasarjadzás<br />
üteme, a táplálóanyag-pótlás mértéke stb. eredõje.”<br />
Így a gyepek tápértéke a fenofázisok függvényében folyamatosan<br />
módosul.<br />
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyepnövényeknek<br />
az egész vegetációs idõszak alatt azonos mennyiségû<br />
(számú) a levelük (ami takarmányozási szempontból<br />
rendkívül fontos). Ezzel szemben a különbözõ fûfajoknak<br />
átlagosan<br />
az elsõ sarjadzáskor<br />
2,30-5,00 levelük,<br />
a virágzás kezdetén<br />
0,16-0,69 levelük,<br />
a virágzás utáni sarjadzáskor 1,50-4,80 levelük van.<br />
Mivel számos kémiai analízis megállapította, hogy a<br />
levelekben legalább kétszer annyi fehérje van, mint a<br />
szárban, érthetõ, hogy az állattenyésztõket ez a „minõségi<br />
szempont” érdekli, vagyis figyelemmel vannak a füvek<br />
levél : szár arányára. (Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyezni,<br />
hogy ezért növekszik az érdeklõdés világszerte a<br />
„levélfehérje” – Leaf Protein Concentrate, LPC – elõállítása<br />
iránt).<br />
Mint az 5. sz. ábrán is szembetûnik (Szirtes adatai<br />
alapján) ugyanazon fû-faj nyersfehérjetartalma is (a lucernához<br />
hasonlóan, de kisebb mértékben) 12-13 %-tól 18-<br />
20 % között változik.<br />
Ehhez kapcsolódóan még egy fontos kérdésre szükséges<br />
a figyelmet felhívni: a növénynemesítõk kezébõl számos<br />
értékes fûfaj kerül ki. Ezeknek nem mindegyike bírja<br />
a legelõ állatok tiprását, rágását, így a szárcsonkok a tiprás<br />
következtében törnek, a növények rövid idõn belül kiritkulnak,<br />
majd kipusztulnak. Ezért maradtak meg emlékezetemben<br />
egy francia növénynemesítõ intézetben látottak,<br />
ahol a nemesítés alatt lévõ füveket a gyakorlatban<br />
történõ alkalmasság megítélése érdekében nem a laborban,<br />
hanem juhokkal minõsítettek. Meghatározott területen<br />
10-15 juhot helyeztek el, s bizonyos forgási idõk betartásával<br />
egy egész idényben egyszerre értékelték a fajtajelölt<br />
növények legeltetés alatti viselkedését, állóképességét<br />
stb., és a füvek produkcióját az állatok súlygyarapodása<br />
révén mérték! (Ehhez hasonló felfogásban kísérletezett<br />
annak idején Nagy Zoltán is Szarvason növendékmarhák<br />
legelõn tartásával.)<br />
Egyszerûen és közvetlenül érvényesül az a tétel, mely<br />
szerint „a piaci átvevõnek kell minõség-bírálónak lenni”<br />
(a vegyelemzés fontos adatokat nyújt számunkra, de ezek<br />
eredményeit az állatok nem ismerik.) Ugyanekkor õk az<br />
elfogyasztott fû tápértékét, hasznosíthatóságát közvetlenül<br />
és együttesen termelõképességükkel „értékelik”.<br />
Szakembereink felmérése szerint hazánk gyepterületein<br />
mintegy 1240 növényfaj található. Ezek közül kb.<br />
460 faj félszáraz körülmények között él,<br />
270 faj az üde adottságokat kedveli,<br />
190 faj a közepes vízviszonyokat,<br />
160 faj a nagyon száraz körülményeket,<br />
150 faj a vizes adottságokat szereti. Jellemzõje még<br />
gyepjeinknek, hogy nagyon gazdag a gyógynövény-készletük,<br />
amennyiben kb. 400-420 faj gyógyhatású.<br />
A választék tehát rendkívül széles. Ennek ellenére a<br />
növényállomány összetételét a gyakorlat jórészt elhanyagolja<br />
és ebbõl eredõen az adott gyepterület termõképessége<br />
az elérhetõnél lényegesen kisebb lesz. Helyzetünkre<br />
többnyire jellemzõ az is, hogy a gyepek kiritkultak, elgyomosodtak,<br />
felülvetéses felújításra szorulnak, vagyis<br />
hiányzik a „jó gazda gondossága” – a gyepkezelés gazdaságtalan<br />
és felesleges teher. (Most ne beszéljünk a gyepek<br />
tápanyagutánpótlásáról, a meliorációról, az öntözésérõl<br />
vagy a betakarítás-tartósítás célszerûségérõl).<br />
Nagy-Vinczeffy (1995) vizsgálták a legfontosabb 12<br />
fû- és pillangós faj, továbbá 12 vegyes kétszikû faj tápértékjellemzõit.<br />
Elemzésük szerint a gyepek kiválóan értékes<br />
fehérjeforrást jelentenek:<br />
– a füvek, pillangósok eredeti szárazanyagtartalma<br />
26,9%, az átlagos nyersfehérje tartalma a szárazanyag<br />
%-ában 17,18 %,<br />
– a vegyes kétszikûek eredeti szárazanyagtartalma<br />
21,5 %, a nyersfehérje tartalom pedig 15,54 %, ugyanakkor<br />
ezek ásványianyag-tartalom tekintetében 50 %-<br />
kal értékesebbek az elõbbieknél.<br />
A gyepgazdálkodás biológiai alapjainak biztosításában<br />
viszonylag nem állunk rosszul, mivel gyepalkotó növényeink<br />
közül a sikeres növénynemesítõi munka következtében<br />
majd két tucat fajból mintegy 60 fajta részesült állami<br />
elismerésben. Ezek birtokában minõségjavítási céllal<br />
évente jelentõs gyepterületek kerülhetnének felújításra és<br />
ezzel párhuzamosan vetõmag-exportunk is jelentõs gazdasági<br />
eredménnyel járhat.<br />
(Folytatjuk!)<br />
KRALOVÁNSZKY U. PÁL<br />
C. EGYETEMI TANÁR<br />
2004. február–március<br />
„Tolle, lege et fac!” 53
Change language