Tisztelt Olvasó! - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

nyoznak a termelésbõl. Ezek nélkül a gazdálkodás intenzitásának
növelése és minõségi gyepalapú takarmányok elõállításának
bõvítése elképzelhetetlen. A betakarítási technológiákban
a tápanyag megõrzését, feltáródását segítõ korszerû
kaszáló, rendkezelõ, bálázó és bálakezelõ, valamint szecskázó
gépekre van szükség. Az optimális idejû betakarítás a gépek
teljesítményének növelését igényli.
Az egyre kisebb területre szoruló cukorrépa-termelés teljes
géprendszerében már ma is dominálnak a korszerû vetésiés
ápolási technikák, valamint az egymenetes, nagyteljesítményû
hatsoros tartályos betakarítógépekre alapozott betakarítási
géprendszerek.
Ezekkel a közeljövõben is lefedhetõ lesz a teljes egészében
a cukorgyárak integrációjába szervezett termelés.
A magyar lakosság körében fontos élelmezési cikknek tekintendõ
– de ipari felhasználás céljára is perspektivikus –
burgonya termelésének gépesítésében is az integrációra alapozott
komplex gépesítési megoldások alkalmazása célszerû
a teljes termékpálya mentén.
Sürgetõ feladat az évente 32–35 millió tonna termény és
termelésben felhasznált anyag mozgatását végzõ, zömében
elhasználódott jármû- és rakodógép-park fejlesztése, korszerûbbre
cserélése. Különösen kritikus a tehergépkocsi-park elöregedése
és üzembiztosságának romlása.
A szántóföldi növénytermelésen belül a precíziós (terület
specifikus) termelési módszerek kiterjedésével kell számolni.
Az általánosan alkalmazott digitalizált talajerõtérkép szerinti
tápanyagvisszapótlás mellett az optimális növényszámot produkáló
vetési megoldások, a növényfelismerésen alapuló növényvédelem,
illetve a gabonaváltó vetésforgóban termelt
növények (gabonafélék, tömegtakarmányok, cukorrépa stb.)
esetében a hozammérés, a hozamtérképek alkalmazása került
elõtérbe. Ezeken kívül a mûholdas kapcsolat lehetõvé teszi a
gépnek a táblán történõ mozgásának optimalizálását.
A kertészeti termelés
Jelentõs feladatok adódnak a zöldség-gyümölcs ágazat
fejlesztésében, amelynek a gépesítési színvonala még jobban
elmarad a fejlett országokétól. Az európai táplálkozási kultúrák
fejlõdése növeli a zöldség- és gyümölcs fogyasztást.
Ezen terményeknél kedvezõbbek a piaci kilátások is. Korszerû
gépesítéssel és technológiai megoldásokkal, illetve a koraiság
fokozásával, valamint a minõségi termelés megalapozásával,
a szabadföldi friss fogyasztású zöldségtermelés jelentõs
mértékben járulhat hozzá az exportbevételek növeléséhez.
Kedvezõ eredmények érhetõk el az öntözött ágyásos és
bakhátas, talaj- és növénytakarásos termelési eljárásokkal,
valamint a minõséget jobban megõrzõ kézi szedéssel kombinált
gépi betakarításokkal.
A primõr zöldségfélék fóliaházas termesztésének bõvülése
is indokolt, különösen az ország déli régióiban, a belsõ technológiák
komplex gépesítése és részben automatizálása mellett.
Ugyancsak fontos feladat a friss fogyasztású zöldségek piaci
kiszerelésének – osztályozás, csomagolás és kezelés –
fejlesztése a szállíthatóság, a hosszabb pulton tarthatóság, a
frissesség megõrzése érdekében.
A nagy felületen, kedvezõ feltételek mellett, hazai körülmények
között is konzervipari alapanyagként jól termelhetõ
zöldségek (zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica, paradicsom)
termelése komplexen gépesíthetõ.
A kertészeti ültetvények rekonstrukciójánál és az új telepítéseknél
a jól gépesíthetõ technológiai mûveletek (sor- és
sorközmûvelés, növényvédelem, tápanyagvisszapótlás)
komplex gépesítésére kell törekedni. A többi mûveletek
(metszés, fitotechnikai munkák, betakarítás) az élõmunkafelhasználás
mérséklése lehet a reális célkitûzés. Számolni kell
az új rendszerû ültetvények esetében a gépi betakarítás terjedésével
is. A szõlõ, gyümölcs ágazatokban jelentõs hozam és
minõségnövelõ hatása lehet az öntözésnek, illetve a helyi
idõjárási és növény-betegség elõrejelzõ rendszereknek, mini
meteorológiai állomásoknak is.
Terménykezelés, tárolás, feldolgozás
Az 1500 darabból álló szemesterményszárító park zöme a
80-as években épült túlkoros, korszerûtlen, energiapazarló és
környezetszennyezõ. Az utolsó évtizedben épült, néhány
százra tehetõ gabonaszárítók már alkalmasak a differenciált
teljesítmény igények és szárítási feladatok megoldására,
20–30%-kal kedvezõbb a fajlagos energiafelhasználásuk és
környezetszennyezésük is minimális. A következõ években
folytatni kell a régi gabonaszárítók korszerûbbre cserélését, a
régiek rekonstrukcióját, korszerûsítését, automatizált rendszerek
telepítését.
Elengedhetetlen a meglévõ szemestermény-tárolók korszerûsítése,
a rendelkezésre álló tárolókapacitások jobb kihasználása.
A területi elkülönülés miatt új tárolók létesítése is
szükséges.
A hazai keveréktakarmány elõállító üzemek nagy száma
(800 db) alacsony éves átlagos kihasználása (6250– 7500
t/év) és az elõállított takarmányok változó minõsége miatt
nem felel meg az EU-s követelményeknek. A jövõben a nagyobb
kapacitások kiépítésére, a takarmánygyártás technológiájának
korszerûsítésére (hõkezelés, aprítás, morzsázás, pelletálás,
folyékony kiegészítõk stb.) és automatizált vezérlõ,
valamint minõségbiztosítási rendszerek alkalmazására kell a
nagyobb súlyt fektetni.
A tömegtakarmányok tartósítására és minõségmegóvására
új eljárások – adalékanyagokkal történõ kezelés, csomagolt
bálás, szenázs és fóliatömlõs szilázskészítés – elterjesztése
indokolt, amelyekkel a változó létszámú állatállomány minõségi
takarmányellátása biztosítható.
DR. HAJDÚ JÓZSEF SZÍVESSÉGÉBÕL
FVM MEZÕGAZDASÁGI GÉPESÍTÉSI INTÉZET
GÖDÖLLÕ
56 „Tolle, lege et fac!” 2004. február–március