A Mi KÃ³rhÃ¡zunk: 2009. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

More documents

Recommendations

Info

Ápolók Nemzetközi Napja Az alábbiakban Dr. Harmos Géza ünnepi beszédét közöljük rövidített változatban. Fotó: Szabadosi Béláné Tisztelt Munkatársak! Megtisztelő, ugyanakkor igen nehéz évente ismétlődő, jeles napokon, ünnepeken, beszédet mondani. És most itt állok Önök előtt és megpróbálom a lehetetlent, méltóan köszönteni a kórház szakdolgozóit az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából. Röviden áttekinteném az ápolástörténet egyes szakaszait. Az első írásos emlékek az egyiptomi papiruszokon találhatók meg, az orvosi leírásokon kívül utalnak az ápolási folyamatokra is. Az asszíroknál a belgyógyászokon és sebészeken kívül volt egy ápolókezelő rend, melynek tagjai elkészítették a gyógyszereket és fürdőket, valamint részt vettek az ápolásban, ha a beteg orvoslással kívánta magát gyógyíttatni és nem amulettel, mert erre is megvolt a lehetősége. Az ókori hinduknál a férfiak voltak a kórházakban azok, akik a betegeket ápolták. Kínában és a görögöknél nem voltak kórházak, azonban a rómaiaknál igen, ahol az értékes rabszolgákat és a sérült katonákat ápolták. Ebben az időszakban alakultak ki a mozgó kórházak is. A korai kereszténység idején alapvetően változott a betegellátás, így az ápolás filozófiája is. Az ókori orvosok aggodalom nélkül megtagadták a segítséget a gyógyíthatatlan betegektől. A pogány orvosok elmenekültek a járványok idején és magára hagyták a haldoklókat. A kereszténység azonban mindenkit ápolt, félelem nélkül közeledett a beteghez, segítve rajta, ahogy lehetett. Az ellátásban megjelent a könyörületesség. A betegápolás a püspökök és papok feladata lett, a diakónusok és diakonisszák segítő, szolgáló és végrehajtó feladatokat láttak el. Minden keresztény ház 10 • A Mi Kórházunk szállás volt az utasoknak és ápoló hely a betegeknek. Ma úgy mondanánk hogy a házi ápolást preferálták. Azonban hamarosan megjelentek a hospitalék, a kórházak is, azok részére, akiknek otthon már nem jutott hely az ápolásra. A középkorban megalakultak a betegápolással foglalkozó férfi és női szerzetesrendek, melyeknek tagjai már képzésben is részesültek. A keresztes hadjáratok alatt létrehozták a hadi ápolórendeket és megjelentek a világi ápolók is. A céhrendszer erősödésével kialakultak a világi, városi kórházak. A nővérek feladata volt a betegápolás és a haldoklóknak nyújtott lelki vigasz. Az újkorban kettéválik a szegényés betegellátás. 1629-ben De Gras kidolgozta az első nővérképző programot. A XVIII. század végén már a hierarchikus tagozódás is megindult, az ápolók segítségére voltak a segédápolók. Bécsben megjelent az első ápolástani tankönyv, de ennek ellenére a XIX . század elején az ápolók nem részesültek megfelelő képzésben. A tudomány fellendülése maga után vonta az igényt a jobb ápolás és az ápolóképzés iránt. Azért születnek a nagy formátumú emberek, hogy a problémákat megoldják. Elérkeztünk ahhoz a hölgyhöz, akinek a születésnapján van az ápolók világnapja, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolói munkát megbecsült hivatássá tette. A neve: Florence Nightingale (1820-1910). Származásából, a család addigi életviteléből nem következett, hogy szívós munkával, akarattal nemcsak szülőhazájában, Angliában, de az egész világon elismert és nemzetközi tekintély lett az ápolástudomány területén. Több mint 200 tudományos közleményt írt és első nőként kapta meg az angol becsületrendet. Jelmondata, amely ma is érvényes: „Furcsának tűnhet azt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt, hogy ne ártson a betegeknek.” A nagy magyar ápolók közül egy nevet említek: Kossuth Zsuzsát, aki az 1848-as szabadságharc alatt a tábori kórházak főápolónője lett. Kórházunkban a Kápolna előtti teret nevezték el róla. Nagy ugrás az időben: 1950 után az egészségügyi szakiskolákban képezték évtizedekig az ápolókat, majd 1965-ben kezdik meg működésüket az egészségügyi szakközépiskolák, amellyel párhuzamosan a munka melletti ápolónőképző tanfolyamok működtek. 1988-ban megindították a diplomás ápolóképzést. Az ápolás már nem az orvosi tevékenység függeléke, hanem önálló tudomány.
Tisztelt Munkatársak! Szeretnék néhány emléket megosztani Önökkel pályakezdő orvos koromból. 1974-ben kezdtem el dolgozni az akkori János Kórházban. Kikerülve az egyetemről némi elméleti tudás birtokában, de szinte nulla gyakorlattal kezdtem el a szakmai munkát. Visszaemlékszem az első vénás injekcióra, infúzióbekötésére, katétercserére és egyéb beavatkozásokra, melyek mind a betegnek, mind nekem nagyon gyötrelmesek lehettek. Akkor, és azóta is igen sok támogatást kaptam az idősebb, gyakorlott ápolóktól, akik úgy segítettek, hogy a beteg lehetőleg ne vegye észre, hogy zöldfülű az orvosa. Itt is megköszönöm azon ápolók segítségét, bátorítását akik pályám során tudásukkal és tapasztalatukkal segítettek a gyakorlat megszerzésében. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az elsődleges a betegek ellátásában, az orvosi, vagy a ápolói tevékenység. Hiszem, hogy ez egy rossz kérdésfelvetés, hiszen egymást maximálisan kiegészítő, támogató tevékenységnél nem lehet prioritást megjelölni. Lehet korszerű diagnosztika, terápia, brilliáns orvosi beavatkozás, de ezek mit sem érnek, ha a beteg nem kap szakszerű ápolást, emberi szót, nincs aki beadja a gyógyszert, etesse, itassa, felültettesse és próbálja meg tartani benne a gyógyulás reményét. Elviselje a beteg ember esetleges ingerültségét, néha durvaságát, zavartságát, a hozzátartozók sokszor nem megalapozott vádaskodását. A fent felsorolt negatívumok ellenére sok szépet kaphat az egészségügyi dolgozó: a gyógyult emberek köszönetét, a napi kis csaták győzelmét, a munkatársak szeretetét. Sokszor elgondolkozom, hogy mi tart minket ezen a pályán. A többször megkezdett, de soha sem végigvitt reformnak mondott átalakítások, az egészségügyi dolgozók társadalmi, anyagi megbecsültségének hiánya vagy igen alacsony volta, a folyamatosan átdolgozott hétvégék, ünnepek, éjszakák, a túlórák, a nagyfokú fizikai és lelki leterheltség, az egymás iránti megbecsülés esetenkénti hiánya. A család elvárása, hogy légy itthon, a munkahelyé, hogy nélküled ellehetetlenül az ellátás, a betegeké, hogy segíts rajtam. Igen nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet, gondolom ez is egyik indoka volt korábban az ápoló rendek kialakulásának. Mégis mi tart minket ezen a nehéz, gyötrelmes de gyönyörű pályán? Az idősebbek ismerhetik Moldova György könyvét a MÁV-ról: Akit egyszer a mozdony füstje megcsapott... Talán analógia vonható az egészségügy vonatkozásában is. Mi a baj az ápolókkal? Mióta az eszem tudom az, hogy kevesen vannak, mindig kevesebben mint, ahány ideális lenne, miközben a feladatok jelentősen nőttek, gondoljunk csak az ápolási dokumentáció bevezetésére, prevenciós illetve a sebkezelő lapok kitöltésére vagy az ápolási zárójelentésre. Jelenleg is több mint 120 munkatársunk hiányzik. Égetően szükséges, a nővérszálló évtizedek óta elodázott felújítása, hiszen az ott lakó munkatársaink méltatlan körülmények között töltik pihenőidejüket. Azért vagyunk itt, hogy egy bizonyos naphoz kötötten megköszönjük az ápolók áldozatos munkáját. Nem szeretem az egy napos megemlékezéseket, mert ha csak egy napra koncentráljuk a szeretetet, a tiszteletet, az elismerést akkor megnyugtathatjuk a lelkiismeretünket, hogy megtettük, amit elvárnak tőlünk a szokások. Azonban a mindennapok vannak többségben, ezért jó lenne, ha az egymás megbecsülését, mások munkájának tiszteletét és elismerését a betegek érdekében való együtt dolgozást , az év 365 napjára tudnánk kiterjeszteni. Sok sikert kívánok magunknak hozzá! Fotó: Szabadosi Béláné A Mi Kórházunk • 11
Page 1 and 2: A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkorm
Page 3 and 4: A sebészet lelki alkat kérdése I
Page 5 and 6: Ház a Baba utcában Fotó: Peták
Page 7 and 8: ezért született a döntés, hogy
Page 9: Neuropathia Centrum nyílt a kórh
Page 13 and 14: kapcsolódik), többféle kiváltot
Page 15 and 16: majd elment röntgen szakorvosnak.
Page 17 and 18: majd el kell juttatnunk ezeket a me
Page 19 and 20: Orvosdinasztiák Az Altmann doktoro
Page 21 and 22: HÍREK Kinevezés XII. kerületi h
Page 23: Többmilliós adományok a Kórház

A Mi KÃ³rhÃ¡zunk: 2009. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?