Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus ...

Terdik Szilveszter
A Lucskaynál található történetet – miszerint Konstantciát eredetileg a sógora, Károlyi Ferenc
akarta volna feleségül kérni, csak õ inkább Ráczot választotta – az eddig föltárt forrásokkal
nem lehet alátámasztani, bár az is igaz, hogy a Károlyiak haragjának igazi okát sem sikerült kideríteni,
így Lucskay verziója sem zárható ki teljesen.
Az ötvenes években a levelezés tanúsága szerint Rácz Demeter bent lakott Károlyban, vigyázott
a családra és intézte ügyeiket, mint valódi plenipotentiárius. Károlyi Ferenc mindvégig
megbecsülte tisztében, 1752-es végrendeletében Antal fia figyelmét is felhívta hû szolgája valódi
érdemeire. 50 Rácz ebben az évben kapta meg az ecsedi uradalom megszerzésében végzett munkájáért
jutalmul a frissen szerzett uradalom részét képezõ Nyíradonyban a Károlyi család portióját és
a hozzá tartozó Radvány (ma Aradvány) pusztát 4000 forint ellenében (MOL P 392, 162. fiók).
Károlyi Ferenc és Rácz együttmûködéséhez kapcsolódik egy olyan kultúrtörténeti jelentõségû
kezdeményezés is, amely a maga nemében egyedülálló próbálkozás volt. Károlyi Ferenc
ugyanis Nagykároly városában nyomdát alapított, melyet Mária Terézia királynõ nagylelkûen támogatott,
bár kezdetben voltak nehézségek, ugyanis 1754 õszén állítólag Rácz úgy kezdte el az ábécéskönyvek
nyomtatását, hogy a királynõ engedélye még nem érkezett meg. Mivel a gróf nem volt
otthon, nem is tudta az engedélyeket ellenõrizni, ezért az engedélyeztetés végül csak a következõ
évben indult meg. Nádasdy Lipót kancellár a következõképpen indokolja a nyomda szükségességét:
„E könyvnyomda nagy elõnyére leszen azon országrészeknek, hova alkalmas könyveket csak
messze fekvõ helyekrõl és nagy költséggel lehet beszerezni, jelesen pedig a görög egyesültek szertartásaihoz
szükséges könyvekre való nyomda az egész országban nem létezik, ugyanezért a legszükségesebb
könyvek, melyek nélkül a katholikus nép mûveletlen részének lelki oktatására kellõleg
nem eszközölhetõ, messze tartományokból a gondosabb plébániák pénztárába is érzékeny költségen
szerezhetõk be, vagy pedig a görög nem egyesültek karloviczi nyomdájában azon természetes
veszéllyel, hogy egyesültek könyveibe különbözõ tévtanok jutnak.” 51 Mária Terézia 1755. október
27-én meg is adta a kiváltságot, amelynek szövegében szerepelt, hogy liturgikus könyveket is fognak
itt nyomtatni, mivel a munkácsi kolostor és püspökség még nem rendelkezett saját nyomdával,
52 és liturgikus könyveiket a Kárpátokon túli területekrõl, könyvkereskedõktõl kellett beszereznie.
A nagy könyvhiány miatt gyakran nem is az unitus, hanem az ortodoxok által kiadott könyveket
használták. Néhány évvel korábban épp Olsavszky Mánuel püspök javasolta a királynõnek, hogy
minél hamarabb állítson fel nyomdát az egyházmegyében. 53
Az engedély megszerzésének évében, decemberben már el is kezdték a szláv nyelvû ábécéskönyvek
nyomtatást. A szláv nyelvû nyomdász kereséséhez Olsavszky Mánueltõl kértek segítséget,
50 Errõl így emlékezik meg 1752-ben kelt végrendeletében: „Hoc addito ad Novum, hogy az melly példa nélkül való megbetsülhetetlen
hívségeit mutatta hozzám Plenipotentiáriusom Mélts Rácz Demeter nem csak néhai édes Társom idejében, hanem
az ólta mind gyermekeimnek csecsemõségbõl fel és ki nevelésében, Istenem és lelkem szerént javaslom, hogy ha csak
fele adósságom, melly úgy az egy fiamra néz, kifizetéséig, az édes fiam minden úttal móddal és kedveséssel is igyekezzék
õ Kigyelmét az Plenipotentiariuságban meg tartani, mert maga hamar követendõ kárával fog romlását jószágának, jövedelmének,
mostani új módi idegeny Tisztek alatt tapasztalni, erre azért mind kérem, mind intem, ’s amennyiben lehet ex vi
aquisitionis kötelezem is a fiamot, sõt ha az édes Lányaim ebben gátlásra inkább, mint segedelmére lennének a’ fiamnak,
nagy háládatlan. Ha azért az akaratomat tellyesíti a’ fiam azon jóságáért ne véllye hogy általam le volna kötelezve, mert a’
melly kevés adományom van kezénél az eddig tett hasznát sem éri fel Szolgálattyának, és úgy is mind pénziben került, következõ
képen ha fel nem vállalhatná és ezen szolgálatot a jószág, életéig vetessék a kezibül õ Kigyelmének.” (MOL P 392,
8. fiók lad. 8/2 No. 195.)
51 1755. október 21-én kelt. A levelet idézi és fordította ÉBLE 1891. 22.
52 Eredetije egy szép, nagy pecsétes pergamen (MOL P 392 Törzsanyag 8. fiók lad. 8/2. No 201.). Szövegét kiadta ÉBLE 1891.
85–87.
53 A liturgikus könyvek problematikájáról lásd HODINKA 1909. 787–813.
346