Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus ...

Terdik Szilveszter
– egy nagyobb ostromot nem bírt volna ki –, az udvar ki akarta vonni a benne állomásozó német
katonaságot. Károlyi Lászlónak komolyan meg kellett küzdenie vára fenntartásáért. Indoklásában
részletesen beszámolt a birtokait ért pusztításokról, de azt is megtudjuk, hogy a németek elõtt Károly
városából való férfiak látták el a vár védelmét, „kik annak elõtte is hittel köteleztetett darabontok
voltak.” 78 Küzdelme végül sikerrel járt, mert a király 1678-ban a vár fenntartását és a német
várõrség megtartását rendelte el. 79 A várban még tizenöt évig maradtak a németek, amirõl Károlyi
Sándor feljegyzései is tudósítanak. 80 A Károlyi család 1693-ban költözött elõször vissza Károlyba
(KÁROLYI 1865. I. 36.), 81 és nagyon valószínû, hogy a kastély szolgálatára új hajdúkat is felfogadtak.
Õk már nem végvári katonák voltak, mint a német zsoldosok, hanem földesúri hajdúk. Más települések
irataiból is jól tudjuk, hogy a földesúri hajdúk fõképp paraszti sorból származtak, a család
személyes védelme mellett a földesúri jogok érvényesítésekor is nagy szerepet kaptak a jobbágyokkal
szemben (KOVÁCS 1988. 174.). A vár hajdúi és a környezõ román lakosú falvakból betelepedõk
alkothatták Nagykárolyban a görög katolikus népességet, akik számára késõbb egyházközség is
szervezõdött. Hogy ez mikor történt, arra vonatkozóan semmilyen biztos adattal nem bírunk. Halvány
utalásnak tûnik, hogy a XVII. század végén De Camelis munkácsi görög katolikus püspök
naplójában elõbukkan egy Izajás nevû szerzetes, akinek alapvetõen a bihari románok lelki ellátásával
kellett foglalkoznia, és a „de Caroli” névvel illeti fõpásztora. 82 Nem tudjuk biztosan, hogy milyen
jellegû kapcsolatot takar õ és a város között a szerzetes városnévbõl alkotott ismertetõ neve.
A Károlyi család levéltárában 1700-ban készült összeírásban, mely Nagykárolyt és a környezõ
településeket veszi számba, Nagykárolynál külön tárgyalják az úgynevezett Hajdúvárost,
majd mellékelik Károlyi Sándor 1700. március 14-én kiadott levelét, melybõl megismerjük a Hajdúváros
keletkezésének okait, és a benne lakók életét szabályozó földesúri rendelkezéseket. A vár
elõtt lévõ saját földjét Károlyi arra rendelte, hogy azok a katonák, akiknek van kedvük, ott letelepedjenek,
szabadon építhessenek, és azt leszármazottaikra is átörökíthessék, ha a 10 pontba szedett
feltételeket betartják. Ebben megszabta, hogy másokat nem szabad befogadniuk, különbözõ bûnesetekben
a hadnagyuknak vagy az uraságnak kötelesek felelni, fegyvereiket jól kell tartani, kötelesek
meghatározott ügyekben az uraság szolgálatára állni. Végül biztosította a városlakókat (a mezõváros
lakóit), hogy a katonák letelepítése számukra semmi kárt nem fog jelenteni, „mivel saját
földemen és nem paraszt földön fognak lakni.” Földeket is a majorsági földekbõl fognak kapni,
amelyeket semmilyen adóval nem fog megterhelni az uraság. Szent Mihály napjától karácsonyig
a korcsmáltatás jogát is megkapják maguk között. Az uraság õket törvényesen megoltalmazza, aki
akar, szabadon elköltözhet, de azt köteles elõtte bejelenteni a hadnagynak, különben szökevénynek
fog számítani (MOL P 392, 7. fiók lad. 7./ 1. No. 1. b. Utal rá KÁROLYI 1911. I. 8.). 83 Az újonnan
78 A levél szövegét közli a Károlyi Okmánytár, de pontos datálás nélkül 1670 körülre téve (KÁROLYI 1887. 488–490.). Éble
ugyanezt a levelet már 1676-ra keltezi (ÉBLE 1897. 13–14.).
79 A királyi rendelet 1678. április 15-én érkezett meg. A vár helyreállítása 1678 áprilisában és decemberében megtörtént
(ÉBLE 1897. 17.). Ez tényleg csak megerõsítést és nem továbbépítést jelentett, mivel a várról 1690 körül készített alaprajz
szinte minden részletében egyezik az 1666-os rajzzal. Hogyha ez utóbbi rajzot friss helyszíni szemle is megelõzte és adatai
pontosak, megállapíthatjuk, hogy a tervezett nagy külsõ vár nem épült meg (Karlsruhe, Hfk. Bd. XIV. Nr. 80. KISARI 2000.
173. 260. ábra).
80 Sõt el is foglalták. Károlyi írja, hogy 1687. január 1-én járt elõször Károlyban, amikor is hajdúival az istállóban kellett
aludnia, mivel palotáiban Terczi grófot találta. Késõbb pedig arról ír, hogy „Károlyban praesidium lévén, kit az szegény
atyám Várad megvétele (1660) után maga szerzett vala belé.” (KÁROLYI 1865. I. 19., 25.)
81 Aztán a kuruc idõkben a németek többször megpróbálták elfoglalni a várat, ami végül is a Szatmárról kivonuló német õrségnek
1704-ben sikerült. Ki is fosztották teljesen (KÁROLYI 1865. 96., ÉBLE 1897. 17., 23–24.).
82 Izajás személyével részletesen foglalkoztam máshol (TERDIK in print).
83 A XVII. század végére aktuális lett a letelepítés, hiszen mérséklõdött a török veszély. Más településeken a hajdúk zöme ekkor
taksás hajdú lett, ami azt jelentette, hogy katonai kötelezettségüket pénzadóval cserélték fel.
354