Szociális védőháló a régiókban - Központi Statisztikai Hivatal

történő felismerését. A jelzőrendszer, amennyiben jól működik, jelentős „kapuőr” szerepet
tölthet be a gyermekvédelemben, hatékonyabb további intézkedéseket tesz lehetővé, ezáltal
könnyebben megelőzhető a gyermek kiemelése a családból. 2006-ban a szakemberekhez
érkezett százezernél is több jelzésből majdnem minden második közoktatási intézményből,
minden hatodik egészségügyi szolgáltatótól, minden tizedik a rendőrségtől érkezett.
Ezer 0-18 éves korúra jutó gyermekjóléti szolgáltatást igénybevevők száma, 2006
5. ábra
fő
90
80
70
Országos átlag
60
50
40
30
20
10
0
Dél-Dunántúl
Észak-Magyarország
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Közép-Magyarország
Közép-Dunántúl
Nyugat-Dunántúl
A gyámhatóságok nyilvántartása alapján 2006-ban Magyarországon minden tizedik
kiskorú veszélyeztetett volt, közülük majdnem minden második az alföldi régiók
valamelyikében élt. Bár 1999-től évről évre csökkent a tárgyév végén nyilvántartott
veszélyeztetettek száma, az utóbbi néhány évben egyre több gyermek került újonnan
nyilvántartásba. Ez egyrészt jelentheti azt, hogy növekszik a gyermekszegénységben élő,
problémás gyermekek száma, másrészt viszont nő a felderítettségük, gyorsabb a
„távozásuk”, habár ez korántsem jelenti többségük sorsának rendeződését.
Mivel a veszélyeztetettség tág, megfoghatatlan kategória, amely a jogalkalmazók és a
gyakorló szakemberek számára is egyéni mérlegeléseket tesz lehetővé, ezért az eltérő
értelmezésekből következő szükséges lépések megtétele is területenként különböző lehet.
Szakemberek véleménye szerint, ha mindenki eleget tenne a jelzési kötelezettségének,
illetve minden területen megtörténne az eljárási protokoll kidolgozása (pl. lelki bántalmazás
esetén), valószínűleg még több veszélyeztetett kiskorút regisztrálnának.
2006-ban a Magyarországon élő 209 800 érintett több mint fele elsődlegesen anyagi
okból volt veszélyeztetett. A törvény alapelve szerint csupán emiatt nem lehet a gyermeket
szakellátásba helyezni, bár kétségtelen, hogy önmagában ez az ok ritkán fordul elő,
általában egyéb problémák is fennállnak. Közel egynegyede a környezeti, ezt követi a
magatartási (19%) okból majd az egészségügyi problémák (4%) miatti veszélyeztetettség.
A kiskorúak számát tekintve és ezer lakosra vetítve is legrosszabb volt a helyzet
Észak-Alföldön, amit már a jelzőrendszer által a gyermekjóléti szolgálatoknak leadott,
20 ezret meghaladó jelzésszám is előre vetített. Ebben a régióban ezer 18 év alatti lakosra
négyszer több veszélyeztetett jutott, mint a legkedvezőbb helyzetű Közép-Dunántúlon.
Észak-Alföldön élt a veszélyeztetett gyermeket nevelő családok 27%-a, az egy családra jutó
15