Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

28 PPEK / Tóth Tihamér: A művelt ifjú – Ne igyál!
«mielőtt egy véka sót meg nem ettél vele». Nos, hát egy véka sót ugyancsak sokáig fogyaszt
el az ember, s ha ezt a szabályt szóról-szóra betartanánk, alig volna barátunk. De viszont elég
világosan figyelmeztet ez a mondás arra, hogy nem szabad könnyen kötni barátságokat.
Ne ítélj az után, milyen szép a másiknak arca, mily elegáns a ruhája s mily gazdag a
papája. Szegény külső alatt is doboghat jellemes szív, és viszont szép arc és elegáns ruha is
takarhat értéktelen, üres lelket. Igyekezzél tisztába jönni a másiknak jó és rossz
tulajdonságaival. Az igazi nemesség a szív jóságában, a kifogástalan jellemben áll.
Az igazi barátság tűzpróbája a balsors. Az az igazi barát, aki kitart akkor is melletted, ha
csapás ért, ha szomorú vagy, ha bánt valami. «Die Tat allein beweist der Liebe Kraft.»
(Goethe.) Amicus certus in re incerta cernitur, tartja egy latin szójáték. A Szentírás pedig így
szól: «Minden időben szeret, aki barátod és az atyafi a nyomorúságban próbáltatik meg».
(Péld. 17, 7.)
Mi most már feladatod
Becsüld meg társaidat s igyekezzél őket megérteni.
Két feladat. Egyik sem könnyű.
Becsüld meg őket! Ez kezdete minden igaz barátságnak. Bármily szegény, avagy ügyetlen
legyen, bármennyire kevéssé «csinos fiú» – mindegy, csak jólelkű legyen! Éppúgy joga van
az élethez, mint neked. Mutasd ki iránta becsülésedet üdvözlésedben, s beszédedben
egyaránt.
De ez még nem elég. Igyekezzél megérteni is őt! Amit mond, helyesen értsd. Ne felelj
rögtön, ha úgy hiszed, hogy megsértett; törekedjél a külső látszaton áttörni s a dolog igazi
lényegébe hatolni. Még ha azt hinnéd is, hogy most megsértett, akkor is előbb kérdezd meg:
«Nézd, kérlek, te ezt meg ezt mondtad. Talán nem jól értettem. Mondd, mit gondoltál alatta»
Ez illik a művelt lélekhez.
«Vigyázat! Törékeny!»
A barátságnak nagy ellensége a túlságos érzékenység. Főleg az önző ifjú érzékeny
túlságosan. Nem lehet vele tréfát csinálni, alig lehet szólni hozzá, mindenen megsértődik.
Emellett azonban neki minden szabad. Különösen jaj a kisebb testvéreinek! Valóságos
zsarnok ő felettük.
Testünket maga Isten teremtette érzékennyé; ez a tulajdonság egészségünknek hatalmas
védelmezője, mert azonnal fájdalmat jelez, mihelyt káros hatásnak van a test kitéve.
Figyelmeztet, hogy védekezzünk. A test érzékenysége azonban elfajulhat túlérzékenységgé
(orvosi nyelven: hyper aesthesia) és ez már baj; mert ott is fájdalmat jelez, ahol különben
rendes körülmények között semmit sem éreznénk. A léleknek is megvan az a mérlegelő
készsége, hogy a kívülről jövő benyomások között válogasson: javamra lesz-e ez nekem,
vagy káromra. Ha azonban ítéletében túlságosan érzékennyé válik, gyanakvó, játékrontó,
minden kicsinységért neheztelő lelkület fejlődik ki belőle. Hogy a nagyobb fiúk oly sok
kellemetlenséget okoznak otthon, ennek egyik oka szintén túlzott érzékenységük. Az
önérzetet helytelenül értelmezik, minden figyelmeztetést zokon vesznek, s ha valamihez nem
kapnak engedélyt, mindjárt elkeserednek stb.
Olyan érzékeny némelyik fiú, mint a giliszta; bármily gyengéden érnek hozzá, mindjárt
mérgesen összekuporodik. Sőt még ha jót akarsz is vele tenni s szépen felemeled az útból,
hogy el ne tapossad, még akkor is kapálózik, húzódozik!