Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

48 PPEK / Tóth Tihamér: A művelt ifjú – Ne igyál!
Rézbőrűek Magyarországon.
«Strenge, die sich selbst bezwingt
Schafft im Lében, was gelingt.»
(Schlegel.)
«Ujjából tudományt egy ember sem
szopott
Hová mit sem tettél, kincset ne keress
ott.»
(Czuczor.)
«Amit fiatalkorodban nem gyűjtöttél,
hogyan találnád meg öregségedben»
(Jézus Sir. 25,5.)
Hát ez már igazán hihetetlen ám: «Rézbőrűek Magyarországon» Engem nem lehet
becsapni, – mondod erre.
Várj csak egy kissé! Nemcsak Magyarországon élnek rézbőrűek, hanem be fogom
bizonyítani, hogy a ti iskolátokban is vannak. (Sőt még jó lesz, ha a végén nem kell magadat
is közéjük soroznod!)
Olvastál, ugye, arról, hogy a rézbőrűek mennyire irtóznak a munkától. Inkább kiirtatják
magukat, mintsem dolgozzanak. Egy nép munkátlansága a kihalás biztos jele.
Hát egy pusztulásnak indult népfajnál még csak érthető ez, de magyar diákoknál! Pedig
sokat közülük ijesztő lustaság kerít hatalmába. Renyhék, tétlenek, kedvetlenek, soha nem
lelkesednek, semmi iránt nem érdeklődnek, mintha csak célul tűzték volna ki maguknak,
hogy úgy éljék át életüket, hogy minél kevesebbet kelljen gondolkodniuk.
Mindent tanulni kell, tehát a tanulást is meg kell tanulni; és sok fiúnak éppen az az átka, –
amit csak a felső osztályokban, vagy az egyetemen vesz észre, – hogy kisebb korában nem
tanult meg helyesen tanulni..
Hiába, a tanulás nem könnyű dolog! És bizony nagy tévedésben vannak, akik azt hiszik,
hogy a tanulást és szórakozást össze lehet kapcsolni. Hiszen nem mondom, van fiú, akinek «a
tanulás is játék». De hát igazán eredményes munka sohasem lehet játék. Aki a munkát nagy
ravaszkodva meg tudja fosztani fáradságos jellegétől, az elvette annak sikerét is. A
tanuláshoz tetterővel s kitartó erőfeszítéssel kell hozzákényszeríteni természetünket. Az állati
természet – megengedem – sokkal szívesebben nyújtózkodnék ebéd után a díványon, vagy
rúgná a labdát a mezőn; s bizony imponáló akarat kell ahhoz, hogy kényelmeskedő
lustaságunkat állandó pontossággal oda tudjuk kényszeríteni a tanulóasztal mellé. Állandó
pontossággal! S nemcsak a néhanapján nekilobbanó tanulási rohammal, amely elfogja itt-ott
még a rendezetlen akaratú s fegyelmezetlen gondolkozású ifjút is.
Teljesen igaza van Carlyle-nek, az angol gondolkozónak: «A leggyöngébb élőlény is, ha
tehetségét egy irányban összpontosítja, tud valamit véghezvinni; míg másfelől a legerősebb
is, ha tehetségét szétforgácsolja, vajmi kevéssé boldogulhat».