Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
44 PPEK / Tóth Tihamér: A művelt ifjú – Ne igyál!<br />
labdát, hanem játszani engedni a gyengébbeket is. Fegyelmezett összjátékkal a csapatért<br />
dolgozni s nem saját hiúságodat keresni. Ha a másik csapat nyer, nem irigykedve keseregni,<br />
hanem együtt örülni velük. A kisebbekre, ügyetlenebbekre nem vadul törni. Aki elhibáz<br />
valamit, le nem «marházni». Íme, mennyi alkalom az erős akarat megnyilatkozására s az<br />
igazi művelt lélek kifejlesztésére!<br />
De a testgyakorlást s a játékot nemcsak mint az egészség előmozdítóját, nemcsak mint<br />
tanulás utáni felüdülést ajánlom. A test ügyességében, a tagok pontos munkájában, az izmok<br />
engedelmességében még többet is látok. Látom azt, amit a régi görögök is elsősorban<br />
kerestek gimnasztikájukban (sajnos, a mai sportolók erről alig tudnak valamit): a szellem<br />
uralmát az anyag fölött, az akarat tökéletes parancsolását a tagok fölött, a test besorozását a<br />
testfölötti élet számára. Mindig az emberi léleknek diadalát ünneplem, mikor látom, hogy az<br />
ügyesen tornázó fiúk testének minden porcikája, minden izmuk, minden mozdulatuk mily<br />
fürge készséggel fogad szót a parancsoló léleknek.<br />
Persze azért a módjával folytatott testgyakorlásnál is légy megfontolt, higgadt és<br />
előrelátó. Sokan fizettek már rá szeleskedésükre. Ne csak lépcsőkön ne rohanj lefelé 3-4<br />
fokot egyszerre (sérvet kaphatsz!), hanem egyébként is vigyázz, hogy minden ugrásnál<br />
lábujjhegyre ess, s amint a földet érinti lábujjad, mindjárt térdet hajlíts! A futball-labda<br />
«fejelésétől» könnyen kaphatsz dadogást, az erőltetett gyakorlástól szívbajt, s a játék után<br />
azonnal megivott hideg víztől tüdőgyulladást.<br />
Mikor Wellington, aki Waterloonál Napóleont legyőzte, öreg korában meglátogatta a<br />
harrowi kollégium játszótereit, s eszébe jutott vidám játék közt eltelt ifjúsága, büszkén<br />
mondta: «Itt, ezen a téren vertem meg Napóleont". Azaz, mikor itt játszottam, sportoltam,<br />
akkor fejlődött ki bennem az önuralom, a tetterő, az erős akarat. Szeretném tehát, fiam, ha a<br />
testedzésről te is ily helyesen gondolkoznál. A tornát, a sportot, a játékot, a kirándulást<br />
lélekkel kell megtölteni. Én magam is örülök, mikor nyílegyenes sorban, feszülő mellkassal<br />
állnak a fiúk és oly «stramm»-ul kihúzzák magukat, mint egy póznaszál. De ez a feszes<br />
testtartás csak kezdete legyen a férfias méltóságnak; csak úgy értékes az, ha külső jelképe a<br />
belső feszes helytállásnak és «stramm» nekifeszülésnek minden szenvedély, önző vágy,<br />
állatias ösztön ellen. Külső egyenes állás, de belső erős akarat is, edzett izmok, de edzett lélek<br />
is – íme, a helyes testedzés ideálja!<br />
Játsszál és sportolj tehát, de ne légy rabjuk azoknak, s a tanulást, olvasást, önművelést el<br />
ne hagyd ezek kedvéért. Mert, ha felnőttél, senki sem fogja többé kérdezni, hogy hány<br />
úszóversenyben nyertél és sehol sem dicsekedhetsz azzal, hogy hány méterre dobod a<br />
diszkoszt, hanem bizony aszerint értékelnek, hogy mennyit tanultál, mennyire művélted<br />
szellemedet, s mennyit tudtál eszedbe elraktározni az emberi tudás óriási tárházából.<br />
Szabad idődben azonban szeresd a játékot s a túlzásba nem vitt sportot. Annak a fiúnak,<br />
aki nem szeret játszani, nemcsak a háta lesz görbe, hanem gondolatai is görbék, koravének<br />
lesznek; testi ügyességben hátra marad, s nem válhat kellően edzetté sem. Ne restelld, ha<br />
ügyetlenebb vagy is, ha gyengébb szervezetű, félénkebb természetű vagy is, mint társaid.<br />
Csak bátran állj be a játékba. És ne sértődjél meg lépten-nyomon. Az olyan fiú nem való<br />
emberek közé, aki a játékban minden öt percben felhúzza az orrát, hogy ő «így meg úgy, nem<br />
játszik tovább». Az én ideálom olyan fiú, akinek izma pattan az erőtől, szeme sugárzik az<br />
örömtől, arca kacag a vidámságtól – mikor játszik; de komoly és összeszedett, kitartó és<br />
szorgalmas, – mikor tanul! «Mikor fiatal diák voltam Parisban, forró vágyat éreztem, hogy<br />
szentté és tökéletessé legyek – írja magáról az előkelő családból származó Szalézi Szent<br />
Ferenc. Tényleg, szentül is élt s amellett táncolni tanult, vívott és lovagolt. Ó, ha a magyar<br />
diákok is szerencsésen össze tudnák egyeztetni e kettőt; bűn nélküli tiszta lélek s vidám<br />
jókedv, mulatság és játék l