Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

50 PPEK / Tóth Tihamér: A művelt ifjú – Ne igyál!
Az emlékezet gyakorlása.
Próbáld lerajzolni íróasztalodat, udvarotokat, házatok külsejét, a templomotok főoltárát,
stb., szóval csupa olyan dolgokat, amiket már sokszor «láttál», de talán alaposan még meg
nem figyeltél; a rajzot aztán hasonlítsd össze az eredetivel, s csodálkozni fogsz, mennyi
részlet hiányzik, s hogy abból is, ami megvan a rajzon, mennyi minden nem úgy van, mint az
eredetin.
A pontos megfigyelésen kívül gyakorold magadat a gyors megfigyelésben is. Ránézel egy
négyemeletes házra, elfordulsz ..., mondd meg, hány ablaka van És hány ember ül a
villamoson Hány madár repült át most fölötted Hány fa van a folyó túlsó partján Hány
kifli a pék kirakatában
Egyéb kis apróságokkal is gyakorolhatod emlékező és megfigyelő képességedet. Próbáld
például kezedet és lábadat ellenkező irányban forgatni; vagy: jobb kezeddel 2/4 taktust ütni:
le, föl, le, föl s ugyanazon időben balkezeddel 3/4-et háromszög alakban; vagy jobb kézzel
4/4 taktust s a ballal ugyanakkor szintén 4/4-et, de más alakban. Vagy például játsszál valamit
zongorán kottáról, de ugyanakkor mondj el fejből egy verset, vagy könnyebb szorzást végezz
el fejből stb. Ilyen kis gyakorlatokkal eléred, hogy figyelmed ügyesen és gyorsan fog
alkalmazkodni. Manapság sok olyan pálya van, ahol egyszerre sok mindenre kell figyelni
tudni.
Emlékező képességünket nagyszerűen fejleszti a hátrafelé emlékezés gyakorlása is. Ha
kezdetben nehezen indul is, mégis kíséreld meg: nagy hasznát fogod látni. Mielőtt esti imádat
elvégeznéd, néhány percre ülj le kényelmesen egy székre, hunyd be szemedet s próbáld
átgondolni az elmúlt nap eseményeit – de hátulról előre! Kezdd a legutolsó eseménynél, s az
események láncolatán keresztül igyekezzél eljutni reggelig, egész felébredésed pillanatáig.
Ilyesformán gondolom a dolgot: Most itt ülök a szobámban. Az előbb jöttem át az ebédlőből,
ahol a csepeli rádióállomás esti programját hallgattam. Mi is volt a program Előtte
vacsoráztam. Vacsora előtt nálam volt Karcsi és Ferkó. Velük dolgoztunk a számtanpéldán.
Előtte Gárdonyitól olvastam az «Egri csillagok»-at; a második fejezetében különösen
megragadta a figyelmemet ez meg ez ... Ezelőtt 3 órán át a holnapi leckével készültem el. És
pedig utoljára tanultam latint (Tacitus), azelőtt magyart, előtte hittant... a számtant estére
hagytam, ha Ferkó eljön. Tanulás előtt ebéd ,... egykor jöttem haza az iskolából. Ja; mi is
történt ottan 12-1-ig És 11-12-ig És 10-11-ig... és így tovább vissza ... vissza ... egész a
mai reggeli imáig!
Ha már kis gyakorlatra tettél szert, megnehezítheted a feladatot azzal, hogy 2-3-4 nap
eseményeire igyekszel visszájukról emlékezni.
«Pedig a nyelvemen van ...»
Érzékeink sohasem nyugszanak. A külvilág eseményei csoportostul rohanják meg őket,
azok az idegpályán át az agyvelőhöz vezetik az idegizgalmat, aztán szellemünk, mint érzékelt
képet fog fel. Minél összeszedettebb akarattal figyelünk erre az érzékelésre, annál világosabb
az érzet s ilyenkor mondjuk, hogy az érzet tudatunk központjában áll.
Egyszerre csak nagyon kevés dologra gondolhatunk egész határozottsággal s nagyon
kevés kép lehet a tudat közepén. Egyre új meg új érzékelések a régebbiek kiszorítják a
világos helyről s így képzeteink egyre homályosabbakká válnak, majd egészen kivesznek
tudatunkból.
Végkép el is vesznek Szó sincs róla! Amit egyszer érzékeltünk, az örökké bennünk
marad. Hát még amit nem is egyszer, hanem többször és tudatosan, erős akarattal oda
figyelve, jól megtanultunk!