Tóth Tihamér: A művelt ifjú - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

34 PPEK / Tóth Tihamér: A művelt ifjú – Ne igyál!
homályosított éleslátásnak» is. Ki minél többet tanul, annál megilletődöttebben veszi észre,
hogy az emberi tudomány területre beláthatatlanul nagy és ő ebből ijesztően keveset tud. Az
ilyen nem fog türelmetlenül kiabálni ítéleteivel, hanem szerényen úgy fog beszélni, mint
Franklin Benjámin, a nagy feltaláló: «Azt hiszem, a dolog így áll», «úgy látszik, ha nem
csalódom, ez így van», vagy: «ezekből én még ezt a következtetést nem vonnám le ...»
Különösen jó lesz, ha 14-16. éved körül, az ú. n. «kamaszkorban», fokozottan vigyázol
megjelenésedre, szavaidra, gesztusaidra. A fiúk roppant esetlenek s kiállhatatlanok tudnak
ilyenkor lenni! Sok még ki sem nyitja száját, vagy talán még nem is látjuk a fiút és már
tudjuk, mily neveletlen. Mikor hazaérkezik, csak úgy reng a ház, úgy becsapja az ajtót; végig
csörtet a szobán s levágja a könyvcsomót, hogy csak úgy repülnek a lapok szerteszét. Nos és
ha megszólal! Micsoda lárma! Mily kiabálás 100 méterről a társa után! És szegény háziak!
Mennyit zaklatja, bosszantja őket! Ha már igazán semmiképp sem tud zajt csapni, hát elkezd
dúdolni egy dallamot s az asztalon üti hozzá a kíséretet a vonalzóval. Sőt akárhányszor
kellemetlenül összetűz a szoba bútoraival is és a csikorgó széket vagy a kezéből kicsúszó
szappant becsületsértő kifejezések árjával halmozza el. Aztán csak hallanád azokat az
ágyúlövéseket, ahogy este a cipőjét szép csendben földre zuhintja (a kettőt legalább is öt
méterre egymástól). És látnád a költői rendet, amint ruháit szanaszét hányja lefekvéskor! Ha
esernyővel megy az utcán, egy tucat embert okvetlenül besároz a végével. Vicceket mond, de
nem nevet annak senki, csak ő maga; persze ő aztán hahotázik tíz helyett is s beszéde közben
úgy ordít, mintha az egész társaság süket lenne.
Pedig nem rossz fiú, szegény. Csak elfelejti, hogy lábujjbegyet is adott neki a jó Isten, és
hogy ami az ő fülének angyali melódia, másnak esetleg idegbomlasztó dörömbölés.
Hogyan bánj a cselédekkel
Talán semmiből könnyebben nem lehet megismerni, hogy valaki tényleg lelkileg is
művelt-e, vagy csak külsőleg kente be magát a civilizáció mázával, mint abból, hogyan bánik
alantosaival, a szolgákkal s cselédekkel. Bizony e tekintetben sok «úri fiú» nem állaná ki a
próbát; szeszélyesen, követelő hangon parancsolgat, lenézően beszél a cselédekkel.
Mióta csak a kereszténység megvan, ez a bánásmód sohasem volt szép, nem illett
sohasem, de legkevésbé illik korunk demokratikus világába. A szolga és cseléd épp úgy
ember, mint az a gőgös fiú, aki neki durván parancsolgat; éppoly halhatatlan lelke van! Az
igazán művelt ember igyekszik finom modorával is megkönnyíteni sorsát és elvenni keserű
ízét ételéből annak az embertársának, akinek szegényebb születése miatt kiszolgálásunkra
kell vállalkoznia. Nem adja fel úri mivoltát, sőt igazi úri gondolkozást árul el tehát az az ifjú,
aki a cseléddel is szépen beszél («kérem, legyen szíves tegye ezt meg ezt»), aki
tányérváltásnál feltűnés nélkül segít neki stb. Sőt ne szégyelld megköszönni is szolgálatát
annak, aki kényelmedről oly egyhangú és sivár munka árán gondoskodik.
Az igazán művelt fiú a cseléddel szemben is szelíd és udvarias. Jusson csak eszedbe,
úgyis mily nehéz sorsa van neki, még ha te nem is keseríted őt. Mily címen illet meg téged az
a kiváltság, hogy hozzád egészen hasonló embertársad a te szolgálatodra álljon s cipődet
tisztítsa De ha már így van a dolog, legalább tapintatos parancsolási móddal igyekezzél
sorsát elviselhetőbbé tenni. Hidd el, nem vesztesz méltóságodból, ha a cselédnek is
megköszönöd, mikor a pohár vizet behozza számodra. Az a hang, ahogyan az emberek
cselédjeikkel, az őket kiszolgáló embertársaikkal bánnak, s ahogyan róluk beszélnek, jobban
tanúskodhat az igazi művelt lélekről, mint bármily kiöltözöttség és manikűrös kéz.
Azon sem árt ám el-elgondolkodnod, hogy ha annyian dolgoznak érted, csakhogy mentve
légy a fizikai munkától, mennyire kötelességed az így nyert időt tényleg szellemi fejlődésed
előmozdítására s nem élvezethajhászásra vagy lustálkodásra használni.