Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

a németet, 5 szinte anyanyelvi szinten) ismerő, vállalkozó szellemű, jó képességű fiatalok
– szinte kizárólag férfiak – megindultak a színvonalas oktatást ígérő külföldi felsőfokú
tanintézetek és netán perspektivikusan állást kínáló kutatóhelyek felé. 6
Közülük sokan a megcsonkult Magyarországon nem végezhettek volna felsőfokú tanulmányokat,
vagy a háborút követő nehéz gazdasági-társadalmi körülmények között
diplomásként – állás hiányában – nem bontakozhatták volna ki képességeiket. Ezen újkori
tömeges értelmiségi „népvándorlás” első célpontjai a szomszédos országok egyetemei
és főiskolái voltak. Külföldön az egyetemek elvileg nem vizsgálták a hallgatók származását,
és a Magyarországról – ahol érdemben külföldre utazási korlátozás nem létezett –
érkező zsidó fiatalok a továbbra is liberális osztrák vagy a frissen létrejött demokratikus
csehszlovák felsőoktatási rendszerben (így a német nyelvű prágai és brünni [Brno] tudomány-
és műegyetemeken [Technische Hochschule]) vagy Pozsonyban szinte akadálytalanul
beiratkozhattak, és folytathatták jogi, orvosi és műszaki tanulmányaikat. A szomszédos
országok mellett elsősorban Németország és Svájc számított kívánatosnak, ahol
a feltörekvő jómódú magyarországi családokból származó fiatalok már a háború előtt is
szívesen töltötték akadémiai vándoréveiket. 7 (Elegendő talán csak a filozófus szegedi
Lukács György [1885–1971], a fizikus szőllőskislaki Kármán Tódor [Theodore von Kármán,
1881–1963] vagy a matematikus Pólya György [1887–1985] életútjára utalni.)
Az 1920 után külföldre kényszerültek, „a numerus clausus száműzöttjei” közül –
mint Michael L. Miller kutatásaiból 8 ismert – sokan Berlin, Frankfurt, Karlsruhe, Drezda,
Lipcse és más német városok egyetemén szereztek orvosi vagy mérnöki oklevelet. Mások
célállomása Svájc (Zürich [Eidgenössische Technische Hochschule], Bern), Olaszvagy
Franciaország volt, néhány esetben pedig a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (Zágráb,
Belgrád), netán a román uralom alatt álló Erdély (Kolozsvár). A hagyományos német
5
„Az Osztrák–Magyar Monarchia magyar középosztályának tagjai, zsidók és nem zsidók egyaránt, jól beszéltek németül. Otthonról hozták magukkal,
az iskolában tanulták, alkalmanként használták a hadseregben vagy ausztriai nyaralások során, és ez lett most a belépőjük Európa legjobb
egyetemeire” – Frank Tibor 2012, p. 82.
6
A jelenség nem volt magyar specialitás, de – tömeges méreteit tekintve – ebben a korban még inkább kivételnek számított. Miután 1887 júliusától az
Orosz Birodalomban korlátozták a középiskolába és az egyetemekre felvehető zsidó diákok arányszámát („a letelepülési övezet” városaiban
10%-ban, egyéb városokban 5%-ban, Moszkvában és Szentpéterváron pedig egyenesen 3%-ban), a tanulási lehetőségeikben korlátozott oroszországi
zsidók „… Nyugatra áramlottak: a századfordulón már mintegy négyezer oroszországi zsidó fiatal tanult Németország, Ausztria és Svájc
egyetemein, főként az orvosi karokon. Németországban a századforduló körül kétezernél több orosz diák tanult. Az orosz zsidók beáramlására
a német egyetemek is egyfajta létszámkorlátozással reagáltak, ez azonban az orosz numerus claususszal ellentétben nyílt formában nem tartalmazott
zsidóellenes intézkedéseket. Csupán azt rendelte el, hogy a németországi egyetemek hallgatói között 1913-tól kezdve a ’külföldi’ diákok száma nem
haladhatja meg a kilencszázat, s ezzel mintegy harmadára csökkentette azon helyek számát, amelyekre orosz zsidó fiatalokat lehetett felvenni.
(1911/12-ben kb. 2000 orosz diák tanult Németországban, mintegy a felük orvostanhallgató volt. 1914-ben a német egyetemeken tanuló külföldi
diákoknak a fele még mindig orosz volt)” – Kovács M. Mária 2012, p. 69. A zsidó hallgatók kirekesztése – ha nem is állami szinten – más országokban
se volt ismeretlen. Köztudottan a második világháború előtt az Egyesült Államok több (elit) egyetemén, így a Harvardon vagy Princetonban sem
kedvelték a zsidók jelenlétét sem a diákok, sem a tanárok között.
7
Csak ezen sorok írása közben tudatosult bennem, hogy a polgári értékek mellett makacsul kitartó családunk férfi (és utóbb női) tagjai iskolázásának
immár négy generáció óta szerves része – önként vagy kényszerből – a hosszabb, leginkább többéves, külföldi (Halle, Bécs, München, Manchester)
tanulmányút.
8
Miller, Michael L. 2006, pp. 84–91. Bővebb angol változatát lásd: uő 2012.
202 Har a s z t i Gyö rg y