Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

en készült, illetve hogy a mester vagy a követői készítették-e. De mondjuk a 17–18.
századi képeket nézve is nagy egyöntetűség állapítható meg egy-egy korszakon, stílusirányzaton
belül.
Nem így a 20–21. században: a stílusok, az irányzatok egyre „halványulnak”, és egyre
erősebben átüt az individuum. Egyre erősödik a különbözés vágya és az ezt szolgáló
görcsös újítási kényszer. A legegyszerűbben és legnyilvánvalóbban úgy lehet új egyéni
stílust kialakítani, ha a művész megkérdőjelezi az eddigi formákat, sőt néha az alapszabályokat
is, erre mondják, hogy az illető „feszegeti a műfaj határait”. A festészetben eltorzul,
majd eltűnik a figura, néha a festék is – helyette vannak különböző applikációk –, a zenében
először háttérbe szorul, majd megszűnik a harmónia, a dallam és a ritmus – mindaz,
ami megkülönbözteti a zenét a zajtól –, az építészetben az utca és a tér, a homlokzat stb.
Mindezt felfoghatjuk a(z anti)forma diadalának és a tartalom eltűnésének is. A mindenfajta
tekintély tagadása és az állandó tabudöntögetés – létezik még egyáltalán valamilyen
tabu – csak látványos kísérőjelenségei ennek a folyamatnak. Néhány sorral feljebb említettem,
hogy a tartalom helyett a prezentáció és önmagunk eladása vált lényegessé.
Tessék ilyen szempontból végiggondolni az ún. performansz művészetet!
Mindez persze nem jelenti, hogy minden művészre, minden alkotásra érvényesek lennének
az előbbi felvetések. Azt mondani sem kell, hogy voltak a 20. században és vannak
most is nagyszerű művészek és alkotások, sőt az említett ingamozgás itt is tetten érhető
– lásd például a szocialista realizmust vagy a hiperrealizmust –, de a trend kétségtelen, és
az egészet mozgató, egyre erősödő individualizmus is tagadhatatlan.
A téma kimeríthetetlen, egy ilyen kis esszé legfeljebb néhány gondolatot vethet fel.
Tudom, hogy így is sok szál maradt elvarratlanul, ami ellentmondások képzetét is keltheti,
ezek tisztázására azonban tényleg nincs hely. Ha sikerült az olvasót elgondolkodtatni,
már megérte.
262 Kö r m e n dy La j os