Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

a felvidéki anyakönyveket lehetett átböngésznünk. Körülbelül 45 személy tisztségei így
ismeretlenek maradtak. Mivel a követeket a városi tanács szinte mindig a tagjai közül
választotta, a belső tanácstagok közül került ki a küldött (Kivételt 3 városi szószóló [néptribun],
mint a külső tanács vezetője jelentett.) A legmagasabb tisztség a városi (fő)bíróké
volt. A 274 követ közül pályája során erre legalább 102 követ lett megválasztva – úgyhogy
többségük időközönként polgármesteri tisztet is betöltött. További 12 követnek csak a
polgármesteri tisztségére került elő adat. A 32 (fő)jegyző követ a hivatali írásbeliségben,
a 16 városkapitány jogban való jártassága miatt lett megválasztva a diétai képviseletre.
Az élethossziglan szóló városi tanácsosság tekintélyét jelzi, hogy rangban a jegyzőnél
magasabb tisztségnek számított és 62 szenátor lett megválasztva. Végül kivételes esetek,
hogy Spányi András pesti ügyvédet Trencsén városa kétszer is delegálta, a nemességet
szerző Veszelovszky Pál zólyomi bányakamarai tanácsos pedig alighanem nem volt városi
tanácsos.
A városok belső ügyeit a M. Kir. Udv. Kamara és a M. Kir. Helytartótanács (HTT) szigorúan
felügyelte és apró ügyek tömegében is utasításokkal intézte. A városok magisztrátusainak
és vezetőinek – bíró, polgármester, főjegyző stb. – saját hatásköre ismerten
csekély volt- ellentétben a vármegyékével.
A HTT Úrbéri Ügyosztálya (Departamentum Civitatense) 1791–1810 közötti évekből
megmaradt mutatókönyveiben a követté vált városi tisztviselők számos személyi ügyének
– tisztújítások, fizetés, nyugdíj, ellene és általa tett panaszok, feljelentések, királyi
biztosi vizsgálatok stb. – van nyoma. 14 Az indexek tömören, jogászi pontossággal mutatják
be ezek tárgyát, jellegét, főbb szereplőit. Aki vállalja a további kutatást, a jelzetek
alapján megkísérelheti! Feltűnő, hogy Buda fővárosban illetve a nemesedési szempontból
kiemelkedő 4 bácsi és temesi városban (Szabadka, Temesvár, Újvidék, Zombor) milyen
éles személyi ellentétek feszültek egyes vezetők illetve a belső és külső tanács, sőt a polgárok
és vezetőik között is. (Lásd 2., 3., 4., 6., 8., 11., 13., 18., 19., 22., 24. névcikkek.)
A diétán a városi követek szinte csak a kerületi üléseken és akkor is a rendjüket érintő
jogállási, sérelmi, kereskedelmi, bányászati és adózási ügyekben hallathatták hangjukat.
A vármegyék követei rendszeresen szemükre vetették, hogy nem önállóak igazgatásukban,
tisztségviselőik megválasztásában, ezért néha még a szavazati jogukat is kétségbe
vonták. A Helytartótanács Városi ügyosztályához érkezett felterjesztések tárgyai valóban
bizonyítják, hogy a városi vezetők karrierjét a tanácsos és magasabb tisztségi jelöltségtől
a testületek, neves vagy névtelen panaszok, vádak elbírálásán át a lemondatásig, nyugdíjazásig
a felsőbb dikasztériumok döntései és csak kevésbé a városi testületek szavazásai
határozták meg.
A legnagyobb politikai megtiszteltetésnek az számított, hogy a törvényileg megválasztott
diétai küldöttségekbe, bizottságokba néhány városi követ is bekerült. Így már az
1790/91. évi 67. tc. által a „közpolitika és bírósági ügyek kidolgozására” – vagyis a „re­
14
OL C49 Dep. Civit. 1790–1810.
58 Pá l m á n y Béla