OFM AZ OLTÁRÉPITŐ FERENCESEK MUNKÁLKODÁSA

14
Szorgalmas, tanulékony és pontos testvérnek ismerték.
1950 után világi vállalatnál helyezkedett el.
Fr. PINTÉR P e r e g r i n
Valkón, Pest megyében született 1913. szeptember 13-án.
Mint leszerelt katona vasárnaponként a litániák után még
hosszan a templomban maradt és imádkozott. A plébános el-elnézte
és nem csodálkozott, amikor a fiatalember ezzel állt
elé: szeretném életemet teljesen Istennek szentelni. A lelkipásztor
a ferencesekhez irányította, akik felvették és a
pécsi oltárépitőkhöz kapott beosztást. 1939. augusztus 28-án
lett novicius és egy év múltával tett egyszerű fogadalmat.
Egyszerűségével, imádságos életével és buzgéságával rövid
idő alatt az atyák, a testvérek szeretetét megnyerte.
Nagy szorgalommal fogott a munkához és igyekezett szakmáját
elsaj átitani.
A háború kellős közepén katonai behivót kapott Szatmárnémetibe,
ahol a püspöki palota óvópincéjében légitámadás
során ragadta el a halál, 1944. november hó 16-án.
Katonapapja ezt irta róla: "Egész életemben nem tudom
elfelejteni azt az áhitatot, amellyel Jézus és Mária nevét
szokta volt ejteni."
Tóth Ernő testvér pedig a hazairt leveleiből úgy tudja,
éppen szabadságolása előtt állt. Vágyódott ugyan nagyon
vissza a szerzetesi közösségbe, mégis igy nyilatkozott:
"A beteg katonákat nem tudom magukra hagyni." Földi szabadság
helyett az örök életre szóló behivót kapta meg.