OFM AZ OLTÁRÉPITŐ FERENCESEK MUNKÁLKODÁSA

46
együtt ezt is megoldották. Ez az akkori legkorszerűbb technológiával
- szellőző-száritó csatornarendszerrel - történt.
Ezeknek a csatornan.yilásoknak "nyitott" kivezetései a templom
külső falán ma is láthatok. A belső nyilások azonban nem
lathatok, mert a falakat körös-körül három méter magasságig
vörös márvánnyal burkolták. Ez a márvány "talapzat", és az
azt felül befejező, kiemelkedő márványkoszoru a templomnak
"ünnepi" külsőt adott.
A templomfalak száritási művelete 19 36. junius 25-ére
befejeződött. LOHR Ferenc templomfestő a gótikus stílusnak
megfelelő egyszerű festést alkalmazott.
Tóth Ernő testvér augusztus 5-én, Havas Boldogasszony
ünnepére Szegedre utazott. Pár nappal előbb az OBERBAUER cég
megbizottja is megjelent, és a következő ajánlatot tette: a
főoltárt ne szedjük szét, az egész oltárépitményt úgy, amint
van újra festjük és aranyozzuk. A cég ezért a munkáért 40
ezer pengőt kért.
Ernő testvér a szemrevételezés után viszont a következő
javaslatot tette:
- mivel az egész oltárépitmény korhadt állapotban van,
hatalmas testével balra billent, ezért az egészet le
kell bontani;
- a sokrétegű festéket le kell maratni, a hibákat ki
kell javitani;
- az újjáépítés után márványozni és aranyozni kell.
P. Vencel a rendház tanácsával megerősítve Ernő testvér
elgondolását fogadta el. Alapelve azonban ez volt: "Mentsük
meg a régi templomból, ami megmenthető." Ezt az elvet a testvérek
is magukévá tették.