OFM AZ OLTÁRÉPITŐ FERENCESEK MUNKÁLKODÁSA

8
József kiváló asztalosmester műhelyébe tanulónak szerződött.
Mestere uj bútorok készítésével és régiek javításával foglalkozott.
Neve szinte az egész fővárosban ismert volt. Itt sajátította
el az antik bútorok restaurálásának művészetét.
Ferenc szerzetesi hivatása 1925-ben kezdett jelentkezni,
s erről akkortájt beszámolt szüleinek és lelkiatyjának,
P. Valériánnak, aki igy buzdította: "A szerzetesi életre való
felkészülésedet a lelkiek után abban éred el, hogy minél
tökéletesebben elsajátítod az asztalos szakmát, s igy kész
emberré alakulsz."
P. Valérián 1928 nyarán máriagyüdi házfőnök lett, s hamarosan
maga után hivta Tóth Ferencet is, aki 1928. november
14-én követte is. Lelkiatyjától megkivánt tökéletes szaktudással
és teljes műhelyfelszereléssel vonult be a kolostorba,
ahol hozzáfogott egyszerű házieszközök készítéséhez és a
szükséges javításokhoz. 1929 tavaszán, Fehérvasárnap ünnepén
Ferenc magára öltötte a kandidátusok, a szerzetesjelöltek
ruháját, s a keresztségben nyert Ferenc név mellé, akkor kapta
Ernő szerzetesi nevét. A máriagyüdi rendház tagjai, főként
annak házfőnöke, bármennyire is ragaszkodtak hozzá,
augusztus végén már Szécsényben talaljuk, ahol a szerzetesjelöltből
szerzetes újonc lett. 1929. augusztus 28-án öltötte
magára Assziszi Ferenc noviciusainak ruháját.
Ernő testvér természetes észjárású, gyakorlati ember
, volt, s egyúttal mély lelkiéletü, a természetfeletti világba
•Ä*
szivvel kapaszkodó egyeniseg. Sokat dolgozott, lotott—futott
hatóságoktól-hatóságokig. Udvarias fellépésre, kedves modorra,
munkára és szorgalomra alapozott mind maga, mind mások
életében. Amennyiben nehézséggel találta magát szemben, min-