OFM AZ OLTÁRÉPITŐ FERENCESEK MUNKÁLKODÁSA

Államvasutaktói a szállításhoz egy vagyon kiutalását kérje.
Ennél nehezebb megbízatást nem kaphatott volna Dezső testvér!
Vállalkozása azonban sikeres volt. Dr. MÁRKOS Olivér,
az akkori közlekedési miniszter,a görög katolikus püspök barátja
volt, s megadta a szükséges támogatást. Dezső testvér
még meg sem érkezett Pécsre, amikor az Államvasutak pécsi
főnökev'személyesen tudatta a ferences rendház főnökével, hogy
a kocsi rendelkezésükre áll.
Ez egy szombati napon történt. Hétfőn., szeptember 4-én
berakodtak, s a vagon indulásra készen állott. Mindenki - főként
a pályaudvaron tartózkodó katonák - meg-megcsodálták a
rakodó habitusos, mezítlábas, szandálos barátokat, s tisztelettel
tekintettek a fizikai munkát végző szerzetesekre.
A kész oltárrészeken kívül a vagonba kerültek az elkövetkező
munkákhoz a szükséges anyagok - az aranylapok, a márványozáshoz
szükséges felszerelés -, a szerszámok és a személyi
dolgok. A vagon este elindult viszontagságos útjára Püspökladány
felé.
Kedden reggel a testvérek is vonatra ültek. Együtt utaztak
Máriapócsra: Ernő, Krizológ, Gallusz, Gordián, Kelemen
és Dezső. Az utón többször is bombázást kaptak, de a további
utazáshoz szükséges sinpárt egykettőre kijavították. Este már
Budapesten voltak, és onnan tovább folytatták utjukat.
A miskolci pályaudvaron felforgatott mozdonyok, széttört
vasúti kocsik, szinte a végpusztulás képei fogadták az utasokat.
Szerdán este érkeztek Nyíregyházára. A püspök atya szeretettel
fogadta őket és csütörtökön reggel saját autójával
Máriapócsra vitette a kis munkaközösséget.
A háborús borzalmak és az úti izgalmak emlékei mellett