OFM AZ OLTÁRÉPITŐ FERENCESEK MUNKÁLKODÁSA

szoros kapcsolatban maradt, és már ekkor hosszas, szinte évekre
nyúló tervezgetést folytatott a kegytemplom felújításáról.
A tanácskozó együttesnek tagja volt BOKSAY József ungvári
rajztanár és egyben festőművész is.
A terv kialakításának volt egy központi jelentőségű problémája:
a hivő zarándokok a kegyképet csak nagy nehézséggel
tudták megközelíteni, mert Mária képe a magasban, az ikonosz-
tázon, az un. királyajtó felett volt elhelyezve. így a népi
vallásosság egyik összetevőjét, az úgynevezett "értetés"-t
vagy Mértetközés"-t, szinte csak nehéz küzdelem árán tudták
elvégezni. Ez utóbbi abban állt és abban áll ma is, hogy a
hivok a régmúltban a kegyképet, majd az utóbbi időkben a
4
kegykép tűzzománcban égetett mását megcsókolták, megcsókolják.
53
A századfordulóig egy faépitményen, falépcsőkön, az
1910-es évek elejétől egy kerekeken mozgó odatolható vasalkotmányon,
- a repülőgépek feljárójához hasonló - vaslépcsőkön
jutottak fel a kegyképhez. Az említett eszközöknek a búcsú
előtti és utáni oda- és visszaszállítása komoly 03 fáradságos
munkát igényelt. Egy-egy bucsu alkalmával ezt a liturgikus.
szokást, amelyet 50-60 ezer ember gyakorolt, az idők
során szinte életveszélyessé vált. A hívőkkel telített templomban
nappal elvégezni nem is lehetett. Erre csak az esti
és az éjszakai órák adtak lehetőséget, amikor a hívőket a
templomból kizárták, s az udvarban sorban állitva kis csoportokban
engedték be a kegykép megcsókolására.
A hatalmas tömeg miatt a rendfenntartásról is gondoskodni
kellett. S ezt a környék csendőrei látták el, gyakran nem
éppen a hivők épülésére. Ugyanakkor az is igaz, hogy a bucsu-