Közösség és közösségi munka - Közösségfejlesztés

ereje meggyengült. A másik oldalon az iparosításnak voltak pozitív következményei is.
Ahogy pl. Marx és Engels rámutatott: csökkentette a szegénységet; a munkásosztály otthonhoz
jutása pedig erősítette a szomszédsági kötelékeket. Max Weber az urbanizáció hagyományos
közösségi alapoktól való felszabadulás lehetőségét, Durkheim pedig a (városi)
munkamegosztásból fakadó egymásrautaltság kapcsolat – hálózat – teremtő erejét emelte ki.
(Ugyanakkor Weber a közösségi kötelékektől megszabadult polgári lét negatív oldalára is
felhívta a figyelmet, tudniillik a közösségi kötelékek gyengülésére.) (Wellman 1988)
Az a társadalomtudósok által megfogalmazott kettősség 5 , melyet a társadalmi változások
hatására meggyengült hagyományos közösségek jelentettek, a XX. századba is áthúzódó
jelenség.
A szabadság és egyenlőség, közérdek és magánérdek, individualizáció és szolidaritás
dilemmáit, feszültségeit nem lehetett feloldani a modernizáció egyik változatában sem. A
szocialista modellben az egyenlőség, a közösségiség megteremtése volt a fő cél, a gyakorlatban
azonban az „egyenlősítés” működött, mely a szabadság korlátozását jelentette. Ennek
az lett az eredménye, hogy a magyar társadalom közösséghiányosabb volt a szocializmus
évei alatt, mint az amerikai társadalom. A kapitalista változatban a szabadság ösztönözhet,
a piac erői viszont aláássák a közösségek, a társadalmi szolidaritás alapjait, és korlátozzák a
lehetőségeit. Ezért aztán a XX. századi modern társadalmakban hullámszerűen, újra és újra
viták kezdődtek arról, hogy válságban vannak-e a közösségek.
A 2. világháború után új közösségi megközelítés bontakozott ki. A szisztematikus adatgyűjtés
kiszorította a „karosszék teóriákat”, a helyi társadalomtörténetet pedig megfosztotta
mítoszától (a stabil helyi közösségek mítoszától). A hálózatelemzés felszabadította a közösségkérdést
a hagyományos értelemben vett közösség és szomszédság megközelítésétől és újfajta
dimenzióját nyitotta meg az emberi kapcsolatok elemzésének. A társadalomtudományban
elterjedt széleskörű strukturális analízisek lehetőséget teremtettek a közösségkérdés integrált
megközelítésére: a mikro- és makroszint együttes értelmezésére. (Wellman 1988)
A közösségek túlélték a történelem nagy változásait, a szomszédsági kapcsolatok tovább
élnek. A nagy szervezetek, a bürokrácia megjelenése nem szüntette meg a közösségi
kapcsolatokat, hanem inkább felébresztette az emberekben az informális kapcsolatok iránti
igényt. A közösségek formái, funkciói, társadalmi megítélése az idők során változtak, de a
közösségek nem haltak el. Újrafelfedezésük is bizonyítja, hogy a közösség kérdése valamilyen
formában az idők végéig nyitva marad. Ma a kérdés már nem úgy merül fel, hogy léteznek-e
közösségek vagy sem, inkább úgy, hogy milyen típusú közösségeket hoz létre a ma
embere; melyek a közösség funkciói? Ezekre a kérdésekre keresem a választ empirikus
kutatásomban.
2. A közösség kapcsolata a mikro- és makrotársadalomhoz
A következő fejezetekben a közösséget a mikro- és makrotársadalomhoz fűződő viszonyában
elemzem. A közösség, család, egyén dimenzióinak tárgyalása során az a kérdés foglalkoztatott,
hogy a közösségi kötelékekből felszabadult egyének között miként valósul meg az
együttműködés, a közösségi felelősségvállalás, a szolidaritás? Kollektív tudat hiányában
hogyan teremthető meg az egyének – részek – egysége?
Közösség, család és egyén dimenziói nem választhatók el élesen egymástól, nem tekinthetők
olyan önálló működési elvvel rendelkező egységnek, mely független a környezetétől.
A téma tárgyalásakor a határok átfedéseket mutatnak, elmosódottak. A felvetődött
kérdések, problémák említésekor pl. a közösség vizsgálata, elemzése során is könnyen a csa-
5Egyik oldalon a hagyományos kötelékektől való szabadulás pozitívuma, a másik oldalon pedig a szolidaritás
gyengülése, az individualizáció erősödése.
14