Közösség és közösségi munka - Közösségfejlesztés

Az Óvodai Szülőcsoport idesorolása megkérdőjelezhető, hiszen nem a tágabb lokalitás,
hanem egy szűk csoport szükségleteit célozza meg. Önkényes besorolásom során azt a
szempontot vettem figyelembe, hogy a közösség vezetője mennyiben rendelkezik a szomszédságot
is érintő látással, gondolkodásában, akcióiban tetten érhető-e a tágabb közösségre
figyelés, vagy csak a szűk értelemben vett csoportra fókuszál. Mint majd később látni fogjuk
a közösségek bemutatásánál, az óvoda vezetője arra törekszik, hogy intézménye a városrész
integráns része legyen, s ennek érdekében bevon szülőket, szomszédokat, segítőket, önkénteseket,
szakembereket.
A harmadik csoport fókuszában a közös érdeklődés áll: a hobbi, szórakozás, sport.
Ezek olyan klubok, melyeknek a közösségi ház ad otthont:
- Fantasy klub,
- Kertbarát klub,
- Kerékpárosok klubja,
- Bélyeggyűjtők köre,
- Tánciskola – Kulturális Egyesület,
- „Kati-klub”.
Végül a negyedik csoportot a kapcsolatokra, barátságra épülő közösségek alkotják,
ahol az együttlét öröme a meghatározó:
- Volt diákok közössége,
- Idősek klubja.
Itt is vitatható, hogy az idősek csoportja baráti társaság-e, vagy sokkal inkább a hasonló
élethelyzetben lévők találkozási pontja. A közösség deklarált célja alapján – mely a kapcsolatépítést
hangsúlyozza – soroltam a kapcsolatalapú közösségekhez, és nem az érdeklődés
központú csoportba.
2. A közösségek bemutatása
2.1. Az egyházak
Az 1998-ban készült országos reprezentatív felmérés szerint a lakosság 60–70%-a vallja magát
hívőnek, de csak mintegy 10% azok aránya, akik rendszeresen (havonta legalább egyszer)
járnak templomba. A megkérdezettek 30–35%-a rendszertelenül, ritkán látogat el egyházába.
Érdekes adat, hogy a rendszerváltás, a pluralista médiapolitika, a szabad vallásgyakorlás
nem járult hozzá a hívők számának emelkedéséhez. Megváltozott ugyanakkor az egyházak
szerepe. 1989 előtt a kelet-európai egyházak a hitéleti funkción túl a társadalom különböző
típusú autonómiájának védelmét is ellátták az erős ideológiai nyomással szemben.
Mára ez a funkció értelmét veszítette. A 90-es években kibontakozó új modernizációs hullám
azt a kérdést vetette fel az egyházak számára, hogy képesek-e a megváltozott körülményekre
reagálva új célokat kitűzni, új társadalmi funkciókat definiálni. (Tamás 2000)
Az egyházak maguk is átélik a változást; több szinten is. Mindhárom egyház vezetője
megfogalmazta, hogy zártabbak lettek az emberek. 20–30 évvel ezelőtt könnyebb volt kapcsolatot
fölvenni, beszélgetni; az otthonaikat is szívesen nyitották meg, örültek a családlátogatásnak.
Ma már „nyűgnek érzik”. (Ugyanez a véleménye az iskolaigazgatónak is: „a családlátogatás
ma már nem elfogadott”.)
50