Közösség és közösségi munka - Közösségfejlesztés

deztek, előadássorozatokat tartottak iskolákban a helyi történelemről. Nagy hatással volt rá
Dr. Széky Endre református lelkész tevékenysége, aki valóságos kulturális-közösségi fellendülést
hozott a közösség életébe. Széky Endre 1920-tól 1974-ig szolgált a pestszentimrei Református
Gyülekezetben. Kultúrházat épített, dalárdát, cserkészcsapatot vezetett, kulturális
rendezvényeket szervezett egészen az 50-es évekig, amíg ezt megtehette.
A „faluközösség” történelmében tetten érhető a szegénységben, hátrányos helyzetben
átélt összetartozás közösségi érzése, a civil társadalmi aktivitás, a lokalitásért végzett önkéntes
munka. Ez a szellem határozza meg az egyesület működését is. Alapszabályukban
megfogalmazták: „A Társaság a lakosság meggyőzésével, bevonásával, s aktív segítségével
gondot kíván fordítani a település, mint lakóhely környezetének javítására, s a település fejlesztésére,
a társadalmi élet aktivizálására”. Ezért minden közösséget érintő nagyobb horderejű
kérdésben (útépítés, csatornázás, környezetvédelem, részönkormányzat létrehozása
stb.) állást foglalnak, lobbiznak, s nem egyszer vitába kerülnek az önkormányzattal. Kritikai
véleményeket fogalmaznak meg az önkormányzat felülről irányító vezetési attitűdjével kapcsolatban.
(„Az emberek érzik, ha komolyan veszik, felnőttként kezelik őket. Az önkormányzat
gondolkodása a 70-es évek gondolkodásmódjára emlékeztet: a felülről irányítás elképzelése
dominál. Hiányoznak az alulról jövő kezdeményezések. Az emberekre pedig a
látszólagos bebábozódás, beszűkülés jellemző; arra várnak, hogy valaki megszólaljon, fellépjen
helyettük. Vannak, akik félnek elmondani a véleményüket.”)
Korábban az volt az egyesület terve, hogy körzetekre bontják a lokalitás területét és az
egyesületi tagok köré, mint egy baráti kör, sejtcsoport alakul, akik az ott élők problémáiban
segítenek, képviselik őket, információt áramoltatnak. Ez sajnos nem valósult meg, mert a tagok
nem tudtak annyi szabadidőt föláldozni, mint amekkora az igény volt. Így csak „tűzoltó”
munkában végzik az aktuális tennivalókat. („Nincs elég idő a kapcsolattartásra sem,
pedig jó lenne a barátságot erősíteni; beszélgetni, kerti partit rendezni.”)
Átalakuláson megy át az egyesület. Taglétszámuk jelentősen csökkent az utóbbi 7 évben
(300-ról 150 főre). Sokan meghaltak, elköltöztek, vagy egyéb okból hagyták el a közösséget,
újak pedig kevesen jönnek. Nem is célja az egyesületnek a taglétszám növelése, sokkal
inkább az aktív tagok bevonása. („Vannak emberek, akik Imréért akarnak tenni, de ők több
helyen is elköteleződnek, nagyon elfoglaltak.”) Az egyesület vezetősége azon fáradozik,
hogy mozgósítsa a tagokat, hogy a „családi életükbe bezárkózó embereket” kimozdítsák
passzivitásukból. „Ahhoz, hogy a lakosság civil hozzáállása, gondolkodása megváltozzon,
nagyobb nyilvánosságra lenne szükség – helyi újságra, közösségi rádióra, információs bázisra
– forráshiány miatt azonban ezek egyelőre nem megvalósíthatóak” – mondta az egyesület
elnöke.
Tapasztalatuk szerint nehézséget jelent a képviseleti munkájukban a hatalmi elittel
folytatott kommunikáció, a nyelvhasználati különbözőség miatt. A közélet nyelve, gondolkodása,
kifejezése elválik a politikai gondolkodástól, szóhasználattól, így a kommunikáció,
egymás megértése akadályoztatott. 38
Az a benyomásom erről a közösségről, hogy rendkívül fontos munkát végez a településen;
sokat küzd, harcol, de nehezen találja meg annak a módját, hogy a lakosság – akinek az
érdekeit képviseli – támogatását elnyerje. Az egyesület harcias fellépésével kapcsolatban
megoszlik a helyiek véleménye: vannak, akik nem tartják eredményes taktikának az önkormányzat
nyílt bírálatát. („Nem jó a hatalommal ujjat húzni. Jó célért küzd az egyesület, de
nem bölcs a cél elérésében.”) Mások egyetértenek a „hatalommegosztás” igényének képviseletével,
de félnek nyíltan felvállalni véleményüket. Más civil szervezettel való együttműködése
nem igen van az egyesületnek. „Mi speciális egyesület vagyunk, Imre érdekvédel-
38Ugyanezt a problémát fogalmazzák meg a terepen dolgozó közösségi munkások is (lásd Varsányi
2004).
53