Közösség és közösségi munka - Közösségfejlesztés

azokra, akiket eddig „ők”-ként értelmeztünk. „Meg kellene próbálnunk észrevenni, hogy
hasonlóak vagyunk hozzájuk.” (217. oldal)
Az értelmiség szerepét és küldetését hangsúlyozza az erkölcsi megújulásban, mely a
jelenleginél „átfogóbb szolidaritásérzés” létrehozását eredményezné. Sellars alapján úgy
mutatja be a szolidaritást, mint valami olyat, amit létrehozunk; valamit, amit megteremtünk
a történelem során, nem pedig felismerünk. Ez a nézőpont hozzásegít bennünket, hogy kilépjünk
a passzív szemlélődésből, és aktív cselekvésre mozgósít: az a feladatunk és felelősségünk,
hogy a „mi” érzésünket a lehető legtágabb körre terjesszük ki, ezáltal megteremtve
egy átfogóbb, kiterjedtebb szolidaritást.
A kulcskérdés a szolidaritással kapcsolatban továbbra is az, hogy mi motiválja az embereket
arra, hogy másokat – egyre táguló körben – önmagukhoz hasonlónak lássanak, és
Jeffrey Alexander megfogalmazása szerint „lemondjanak szuverenitásuk egy részéről”? Miért
cselekedne valaki önérdeke ellen egy tágabb közösségi cél érdekében? Elster megközelítésében
az összetartozás érzése, az egymásrautaltság motiválja az embereket az együttműködésre,
mely végső soron mindenki javát szolgálja. „Kooperálni annyi, mint saját önérdekünk
ellen cselekedni úgy, hogy mindenkinek előnyös, ha néhányan, vagy esetleg mindannyian
így cselekszenek.” (Elster 1995, 130)
Ez a gondolat átvezet a szolidaritás és a bizalom szoros kapcsolatához. Seligman (1997)
a bizalmat az „organikus szolidaritás” modern változatának tartja; olyan csereüzletnek,
melyben az adó és kapó fél között nincs azonnali kiegyenlítés, hanem személytől független,
és időben is eltolódott kölcsönösségként nyilvánul meg. Ez persze feltételezi a bizalmat,
hogy szükség esetén lesznek olyanok, akik hasonló módon segítséget nyújtanak majd. Szolidaritás
tehát ott tud létrejönni, ahol az emberek bíznak egymásban, bíznak abban, hogy
mindenki betartja a „játékszabályokat”, még akkor is, ha ezért személyes áldozatot kell
hozniuk. A szolidaritás ebben az értelemben szorosan kapcsolódik a demokrácia intézményéhez,
a civil társadalom eszméjéhez (megbízhatóság, kollektív célok).
Utasi (2000) a rendszerintegráció háromszögének 14 egy oldalaként határozza meg a
szolidaritást. Lockwood alapján úgy véli, hogy a rendszerintegráció azon lényeges oldalának,
melyet a társadalmi integráció alkot, az a fontos feladata, hogy a piacgazdaság működéséből
fakadó egyenlőtlenségeket kompenzálja. Ezt a szociális oldalt „az egyenlőtlen életfeltételű
társadalmi nagycsoportok, rétegek egymásrautaltságának racionális felismerése,
esetenként kényszere is motiválja és működteti. Ezen keresztül valósulhat meg, hosszú távú
érdekvezérelt racionalitással – a kedvezőbb helyzetű társadalmi rétegek önkorlátozásával –
a szolidaritás”. (Utasi 2000, 64)
Úgy tűnik, hogy míg Durkheim „mechanikus szolidaritásában” a kollektív tudat hozza
működésbe a szolidaritást, s nem az egyén döntése, választása a meghatározó, addig a modern
individuális társadalmakban a tudatos belátás, a közös kiszolgáltatottság felismerése, a
racionalitás a meghatározó elem a szolidaritás megteremtéséhez. Nem véletlen tehát, hogy a
posztmodern korban a közösségek kérdése helyett a szolidaritás kerül előtérbe. Tönnies
„Gemeinschaft”-ját, melyet a közvetlen, személyes kapcsolatok által szőtt viszonyrendszerek
jellemeztek, a „Gesellschaft” típusú – formális, személytelenebb, az emberek függetlenségét
biztosító – kapcsolatok váltották fel. Az informális normák, a hagyományos értékek helyébe
a racionális, formális törvények és szabályok léptek. Érthető, hogy az összetartozás szálait,
hálóját is – „kollektív tudat” hiányában – racionális úton tudjuk megszőni.
A társadalmi evolúció nem állt meg a „tradicionális” társadalomból a „modern” korba
való átmenet után. A Tönnies által leírt átalakuláshoz hasonlóan, a mai korban is egy átmenetnek
lehetünk szemtanúi a fejlett világban: az ipari társadalomból az információs
14A rendszerintegrációt gazdasági oldalon a piacgazdaság, politikai oldalon a demokrácia, szociális
oldalon pedig a szolidaritás biztosítja.
18