Közösség és közösségi munka - Közösségfejlesztés

„szociális szféra” azon átalakulását, melyben a „közösségek” 7 különböző formáit, a „társadalom”
8 típusú viszonyok váltják fel. Durkheim is felfigyelt a XIX. század végén folyó
indusztralizációs, urbanizációs és modernizációs folyamatokra, s ő is egy minőségileg új társadalmi
viszonyrendszer kialakulását látta, de Tönnies-szel ellentétben, ő a modern társadalmat
organikusnak tekintette (és az „organikus szolidaritás” fogalmát használta). A mechanikus
szolidaritásból az organikus szolidaritáshoz vezető átmenetben az individuális
autonómia növekedésének folyamatát látta. Durkheim evolucionista szemléletet követ fogalomhasználatával,
mely a fejlődést, a fizikaitól – élettelen testek molekuláris kapcsolódásától
– a biológiai – élő organikus szervezetre jellemző kapcsolódás – felé történő haladásként
értelmezi. Tézise az individuum kultuszáról szóló tézis: szerinte a túl erős kollektív tudat
megnyilvánulása esetén az egyén személyisége feloldódik a kollektív személyiségben,
ezért az egyén csupán egy „tárgy” lesz, mellyel a társadalom rendelkezik. Ezért tartja kívánatosnak
és örvendetesnek az organikus szolidaritás megjelenését, mert az egyén személyiségét
tiszteletben tartja azáltal, hogy a kollektív tudat, az egyéni tudat egy részét nem fedi
le. (Durkheim 1986)
Fischer (1984) szerint Durkheim és Tönnies ellentétes fogalomhasználata az eltérő társadalmi
„közegükből” fakad. Franciaországban és az angolszász világban a XIX. században
kiépült a polgári demokrácia politikai intézményrendszere. A politikai állam és a civil társadalom
szétvált, megteremtődtek a nyilvánosság feltételei, a választói kör kiszélesedett.
Ebben a közegben Durkheim a modernizációt pozitívan értékelte, hiszen az emberi szabadság,
egyéni autonómia fejlődésének lehetőségét látta benne. Kelet-Közép-Európában ettől
eltérő társadalmi fejlődés zajlott le. Nem történt meg a politikai állam és a civil társadalom
szétválása, így a hatalom nem kényszerült a döntéseinek elfogadtatására, a legitimációjának
megteremtésére. Nem alakult ki a valódi parlamentarizmus, a kritikai nyilvánosság, a társadalom
„ellenhatalma”. A porosz dominanciájú német állam paternalista módon – adminisztratív
eszközökkel – kezelte a társadalmi kérdéseket, problémákat. „Ebben a világban az
elméletalkotó úgy érezheti, hogy az uniformizált tömegembert sivár elidegenedés, az emberi
lét lehetőségeinek bezárulása veszi körül” – írja Fischer. Németországban és Kelet-Közép-
Európában a modernizációs folyamatok az elidegenedett kapcsolatok, az „elgépiesedés”
miatt, érthető módon, negatív értéktartalommal párosultak. Tönnies tehát ebből a perspektívából
szemléli a társadalmi folyamatokat, melyben a régi értékek – közösségi kapcsolatok
– helyére a szerződésen alapuló társadalmi kapcsolatok racionalitása kerül. Ez azonban nem
tekinthető a modernizáció, a polgári fejlődés elutasításának, sokkal inkább hazája felemás
modernizációjának, egy paternalista – autoritárius társadalmi forma tagadásának.
Dumont (1998) szerint Durkheim és Tönnies inverziója abból fakad, „hogy míg Tönnies
a képzetek szintjét vizsgálta, Durkheim az anyagi dolgokat. A két szempont kiegészíti egymást,
ha Durkheimet összevonjuk Tönnies-szel.” (167. oldal). Dumont úgy látja, hogy a
holizmus 9 és az individualizmus 10 harca jelenik meg Tönnies művében. A kaszttársadalmakra
jellemző kölcsönös függőség, hierarchia, állandóság (mobilitás hiánya), hatalmi juttatás,
a tradicionális társadalom-felfogás „universitas” 11 szemlélete áll szemben a modern
nyugati társadalmakra jellemző szabadság, jog- és esélyegyenlőség, mobilitás, a teljesít-
7Amit az emberek organikus kapcsolódása hozott létre, s melynek fennmaradását, egységét a megértés
biztosítja.
8Olyan mechanikus képződmény, melyet a racionalitás fog össze.
9Amely értéket tulajdonít a társadalmi totalitásnak, és az emberi individuumot alárendeltnek tekinti.
10Mely az individuumot kezeli értékként és eltekint a társadalmi totalitástól, vagy legalábbis alárendeltnek
tekinti azt.
11A szociális test mint egész koncepciója, melyben az emberek csak az egész részeként jelennek meg.
16