Tudományos kutatói kézikönyv doktoranduszok számára.

TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV147sekhez vezethet: a skálák megkülönböztetését, és a véleményekstb. kvantifikálására felhasználható módokáttekintését a kutatások értékelésével kapcsolatbanfogjuk ismertetni.)Az egyik legnehezebb stiláris kérdés az egyes szám –többes szám használata, vagyis én, vagy mi. A szakdolgozatbanegyes szám első személyben kell leírni a véleményünket:én úgy vélem stb. Akkor használjuk ami-t, ha feltételezzük, hogy az olvasó is egyetért az állítással.A magyarban ez nem egészen így van, mertírásművekben a “fejedelmi többest” szerényebbnekérezzük, mint a melldöngető első személyt.Legjobb, ha ebben a kérdésben a disszertáns vagyszakdolgozat készítő irányító tanára véleményére támaszkodik,mert esetenként más az első vagy harmadikszemély használata. Az első személyben nyilatkozáscsak akkor engedhető meg, ha valaki már nagyrangot vívott ki magának a tudományában, másrészt,amikor kifejezetten személyes gondolatra vagy eredményreakar utalni. Szerinte is elegánsabb és megszokottabba “mi” használata, nemcsak akkor, amikor többszerző munkájáról van szó, hanem egy szerző esetébenis, ami szerényebbnek tűnik. Sok esetben a legszerencsésebba személytelen stílus, amikor segédigét használunk.Pl.: “ A statisztikai adatokból megállapítható,meg lehet állapítani, megállapíthatóvá vált. “ és így tovább.Az olvasó megszólítása “Ön”-ként, vagy – pláne– tegezve furcsa, még leginkább, mint "tisztelt olvasót"lehet megszólítani.A nyelvhasználat országonként, kultúránként, társadalmirétegenként változó. Itt nem csak arról van szó,hogy az elit angolszász értelmiség “oxbridge”-nyelven,vagyis a két vezető egyetem nyelvén beszél, hanemmíg nálunk erősen alkalmazzák a többes-szám elsőszemélyt, addig például Amerikában a saját maguk nevébenmondják ki a véleményüket. A tudományosnyelvben a feltételes mód használata is ilyen bizonytalan,udvariassági forma. Ennek ellenére a szokásainkszerint is kifejezhető az, hogy valaki saját véleménytnyilvánít, ha erre udvariasan, szerényebb formában ishívja fel a figyelmet.Köznyelvi szóhasználat a szakirodalombanA fogalmaknak csak egy neve legyen, egy név (szó)csak egy fogalmat takarjon. A szemantikai tisztaság tudományosszövegben megkívánja a homonimák elkerülését.A fontos szakmai fogalmainkat jelző szavakatne használjuk köznyelvi értelemben másra is. (Pl. termék-pozícionálás,vagy tőzsdei pozíció nem helyettesíthetőmással, ezért ne keverjük “jó piaci pozícióval”stb.). Pongyolaság az olyan divatos szóhalmazok vegyes,párhuzamos és egymás helyetti használata mint:politika, stratégia, koncepció, terv stb. A szépirodalmistílust gazdagító szinonimákat is kerüljük értekezésben(szakdolgozatban), ha szakmai tévedést okozhatnak:vagy kutyát vagy ebet használjunk, ha az utcák tisztaságárólvan szó – de közéletről szólva mindkettőegyütt is elfér: egyik kutya a másik eb.Szinonimák használatával célszerű elkerülni a szóismétléseket,de ugyanakkor a fontos műszavakat azonosformában kell használni.Egy szót mindig ugyanarra a fogalomra használjuk, arövidítéseket ne változtassuk. A szavak kiválasztásasorán csak a közismerteket használjuk. Forgassuk aszinonimaszótárt nyelvünk finomabb formálására.A szóhasználatnál vegyük figyelembe a magyar stilisztikaielőírásokat, és ne főnevesítsünk feleslegesen – anémet szokás szerint – igéket. Ezt a tudományban“substantivitis”-nak nevezik, ami jellemző a hivatalosés részben a kereskedelmi nyelvre is.A szöveg tele lehet felesleges töltelékszavakkal, ilyenekáltalában a melléknevek. Vannak aztán olyan aprótöltelékszavak, mint a “valóban”, a “nos”, a “természetesen”,a “különösképpen” amiket bizony jó gyéríteni.Az “egy” határozatlan névelő túlzott használata is elkerülendő.Nem célszerű olyan túlzó kifejezéseket sem használni,mint amelyek a reklám-szövegekbenfordulnak elő. Veszélyevan a pleonazmusoknak és tautológiáknak is.Ezek az értelem megkettőzéséből adódó félreértések.Pl. a “barna pej ló” kifejezésben a “barna” szó felesleges,mert a “pej” már eleve azt jelenti. Vagy a “kényszerítőszükségszerűség” esetében is nyilvánvaló, hogyaz kényszerít. De használják a “teszt-kísérlet”-et is,ami tulajdonképpen ugyanazt jelenti. (De ugyanakkora kandidátust a védésen helyesen Jelöltnek mondták,holott a “jelölt” és “kandidátus” ugyanazt jelenti, deakkor még csak "jelöltjelölt" volt.)A metaforák helytelen használata is káros. A metaforaegy szóbeli kép, aminek azonban pontosan ki kell fejezniea mondanivalót. A hasonlatok sokszor hasznosak,de sok esetben zavarják a képet, képzavarok keletkeznek,ha metaforákat szerencsétlenül használnak.Szólás-mondások, szófordulatok úgy jönnek létre,hogy bizonyos szavakat állandóan együtt használnak.