Tudományos kutatói kézikönyv doktoranduszok számára.

London 1851-1925), amely 19 kötetben tartalmazta a19. század szakirodalmát. Hasonló kezdeményezésvolt a világ 20. századi szakirodalmára a "The InternationalCatalogue of Scientific Literature", de a szerkesztőinekcsak 1914-ig sikerült eljutniuk.Bár a "bibliográfia" szó könyvek listáját jelenti, a gyakorlatbana bibliográfiák mindenféle dokumentumtípusttartalmazhatnak. Vannak témára, korra, nyelvre,országra specializált bibliográfiák („a World Bibliographyof Bibliographies" 1966-os kiadása 177 187 bibliográfiátsorol fel, 15 829 témában). A dokumentumoklistája lehet idő, cím, szerző vagy téma szerint rendezve,vagy ezek kombinációi szerint. A bibliográfiákmegjelenhetnek önálló könyvekként, évkönyvekként,folyóiratokban vagy cikkek és könyvek mellékleteként.A bibliográfiák általában jelentős időhátránybanvannak az eredeti publikációkhoz képest, sokkal aktuálisabbaka referáló folyóiratok és az indexek.Szakirodalom túltengésének jelenségeAz, hogy a tudomány ilyen modern, hogy a tudományosismeretek az emlékezet által befogható időtartománybanhelyezkednek el, minden korban érvényesvolt, a tudósok mindig úgy érezték, hogy nem tudnakmegbirkózni a szakirodalom mennyiségével, hogy tudományosforradalom részesei. A 19. században az angolCharles Babbage és az amerikai Nathaniel Bowditchmár arról panaszkodott, hogy a társadalom nemvesz tudomást az új tudományos korszakról. SirHumphrey Davy a könyveket olvasás után egyszerűeneldobta, azon az alapon, hogy senkinek sincs idejeugyanazt a művet kétszer elolvasni.Barnaby Rich 1613-ban ezt írta: "Ennek a kornakegyik rákfenéje a könyvek elburjánzása. Annyira megfeksziez már az ember gyomrát, hogy képtelen megemészteniazt a sok haszontalanságot, amit napról-napraa világra kotlanak." Sajátos módon, ez a felismerésnem gátolta abban, hogy 26 könyvet írjon (5 regény, 5katonai mű, 7 útijelentés Írországról, 6 értekezés az erkölcsről,3 pamflet). Az újabb vizsgálatok is igazoljákezt a jelenséget: az információ túltengésére panaszkodószerzők rendszerint az átlagon felül publikálnak.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV73Jelentés jelentéseAz információ fogalmának, mértékegységének meghatározásánálés következésképpen hatékony kezelésénéla legnagyobb problémát a "jelentés" fogalma okozza.A mesterséges intelligencia kutatóinak is rá kellett jönniük,hogy a nem formalizált nyelveknél a szövegmegértése egy valószínűségi folyamat, a jelentés nincsegyértelműen kódolva a szavakban. Még inkább azadó és a vevő együttműködésére van szükség a művészetek"nyelvének" vagy az érzelmek kifejeződésénekmegértésére. Úgy tűnik, hogy az információ és a jelentés(az üzenet mennyiségi ill. minőségi jellemzője) akvantumelméletben előforduló konjugált változókhozhasonlítanak, minél többet tudunk meg az egyikről, annálinkább fel kell áldozni a másikat. Persze a túlzottanformalizált információ is megértési nehézségeket okoz,pl. az elemi részek matematikai elméletét már nem lehethagyományosan átélni.A jelentés meg nem értéséből vagy félreértéséből fakadóhibákat szemantikai zajnak nevezzük.A természetes nyelvek gépi fordításával, megértésévelkapcsolatban sok ilyen, gyakran humoros tévedés fordulelő, de a mindennapi emberi kommunikációt isnagymértékben zavarja ez a típusú zaj. Az, hogy ki mitért egy mondat vagy szöveg jelentésén, az illető előzetesismereteitől, gondolkodási sémáitól és a pillanatnyikörülményektől függ.A tudományos kommunikáció sikere vagy éppen sikertelenségenagymértékben azon is múlik, hogy mennyiresikerül ezeket a tényezőket egységesíteni. A moderntudomány ereje és folyamatos fejlődése jórészt annakköszönhető, hogy az oktatás során minden új tudós-generációnagyjából ugyanazt az alapvető ismeretanyagotés gondolkodási sémakészletet sajátítja el, s a kommunikációsszituációk (konferenciák, folyóiratok, kutatásijelentések) erősen szabványosítottak.A jelenségek megismerésének módszereiValamennyi magasabb rendű élőlény idegrendszerében,agyában valahogyan leképezi, tükrözi a körülöttelevő világot, az abban előforduló, számára fontos jelenségeket.Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy életbentudjon maradni. Az ember tovább megy ennél, tudatosantörekszik a tudományos kutatás révén vala­