Tudományos kutatói kézikönyv doktoranduszok számára.

záállással megoldani a feladatokat. A kívülállóvalnehezen ért szót, túl gyakran használ szakmai fogalmakat,még nem tudja hétköznapi szintre visszafordítania mondanivalóját.− A mesterjelölt ismer, és alkalmazni tud néhány ezerszakmai sémát, gondolkodása analitikus, vitaképesés racionális (az egyetemet végzett szintje).− A nagymester több tízezer, részben igen magasanszervezett sémáját már nem mindig képes szavakkalkifejezni, gondolkodása intuitív, nem szükséges egyegyproblémát lépésenként levezetnie ahhoz, hogyátlássa a megoldást. Gondolkodása olyan, minthaegy saját nyelvet beszélne, amely a szakma elemeibőlépül fel (anyanyelvén a legtöbb ember egyedimódon, mesteri vagy nagymesteri szinten beszél,ugyanez érvényes a nagy művészek által beszélt"nyelvekre" is).− A mesterjelölt szint fölött a tanítás már nem hagyományosmódon megy tovább, a bonyolultabb sémákatmár intuitív módon kell mindenkinek kiépíteniemagában, az oktató csak segíthet ebben (pl. a Zen tanulása).Az egyes fázisokat nem a sémák számánaknövekedése indokolja, a szintek között a folyamatosátmenetet a sémák egyfajta komplexitásának eléréseakadályozza meg, ilyenkor az egész sémarendszerátrendezésére, új hierarchiaszintek kialakítására vanszükség.Tehetségesnek nevezzük azt az embert, akinek hétköznapisémái közel állnak valamelyik szakma sémáihoz,így eleve helyesen látja a dolgokat, többet tud, mintamennyit tanult.Információs szintekA vállalati hierarchia tulajdonképpen információsrendszer: legalul találjuk a rutindöntéseket végző embereket,a középszinten vannak az információk diktáltadöntéseket végzők, a felső szinteken, pedig már az információkatcsak inkább a bizonytalanság mértékénekfelvázolására használják, a döntéseket már nem az információkdiktálják. A vezetők magasabb bérezése adöntéseikkel együtt járó bizonytalansági, kockázati fokottükrözi.TUDOMÁNYOS KUTATÓI KÉZIKÖNYV79Szélsőséges kommunikációs helyzetekA verbális kommunikáció maga is szélsőségként emelkedettki az ősidőkben a jelen idejű cselekvést kísérőhangokból. Az őseink elsőrendű kommunikációja a mimásodlagos kommunikációnkban él tovább, mint a beszédcselekvésünketegyidejűleg kísérő metakommunikáció(gesztusok, arcjáték, érzelmeket kifejező hangok).A kommunikáció három eleméhez (feladó, kód, címzett)negyedikként hozzá kell vennünk a "helyzet" kategóriáját,mert a kommunikációs szituáció alapvetőenmeghatározza az alkalmazott kódot, az üzenet formájátés tartalmát (gondoljunk például az udvarlási folyamatkülönböző fázisaiban használt szavakra és mozdulatokra).Szélsőséges kommunikációs helyzetek lehetnek példáula következők:− Az előadó üres teremnek beszél, vagy tükör előttgyakorolja a majdani mondandóját (nincs valódicímzett);− Az ószeres vagy a rikkancs különös hangon óbégataz utcán (nincs határozott címzett), de egy kuncsaftmegjelenésekor visszavált a köznapi hangjára;− A tévébemondó egyszer csak "normális" hangon kiszóla kollégáinak (hirtelen megváltozik a címzett);− A színházi előadás közben a főszereplő helyett bekell ugrani valakinek (hirtelen megváltozik a feladó);− Külföldi társulat ad elő idegen nyelven (a címzettnem érti a feladó által használt kódot);− A piros lámpánál veszteglő, egymáshoz közel kerültautók (hirtelen lecsökkent a vezetők közötti kommunikációstávolság);− Hazugság közlése (az üzenet hamis, ezért a közlőinformációs fölénybe kerül, míg a befogadó információshátrányba);− Feljegyzés egy noteszben, vagy csomó egy zsebkendőn(ugyanaz a feladó és a címzett);− Imádkozás (a címzett képzeletbeli);− Végrendelet (a feladó halott);− Célzás (az üzenet valójában egy harmadik személynekszól, nem a címzettnek).