pisti a vérzivatarban - Színház.net

▲ K R I T I K A I T Ü K Ö R ▲gatéglás utat mindig forgatták, így volt jó hosszú,különben rövidnek bizonyult volna...Atya: Szeretem, ha ilyen választékosan fejezedki magadat. (Hát bizony, nem lett volna rossz,ha egy picinyt eltűnt volna az a frányasárgakockás út, mert kevéssé volt kellemetes,hogy rajta is táncoltak, meg mellette is, de eznem tervezői, hanem színpadtechnikaiadottság.)Gyermek:... hogy a vasfüggöny volt az Óz vára,és azok a szemek ott...Atya: A háttérmegoldás telitalálat. Gyakran egyhatalmas szem, máskor horizont vagy más,ahogy tetszik. (As you like it. Bocs.) Lenyűgözőaz a tehetség, hogy évtizedek óta e helyt s emeghatározott térben dolgozó tervező, FehérMiklós, így tud újítani. (Legutóbb Antal Csabanyűgözött le hasonmód ezen okból - bár nálamég rövidebb időről van s z ó - A játszma vége ésHobó József Attila-estje színképe kapcsán.)Redaktor kisasszony! Szeretnéd, ha színművészekrőlírnék bírálóan letaglózó szavakat? Hátnem. Én a másik oldalon állok, az övékén.Különben pedig az itt fellépő valamennyi aktortszeretem (a szerelem vak?), s mindegyikükkelvagy már dolgoztam, vagy dolgozom, vagy dolgoznifogok. Láthatóan jókedvűen és nagy igyekezetteljátszanak. Hogy nem mind táncol azonosszinten a táncosokkal? Ezt a koreográfiaügyesen megoldja. (Van reá honi gyakorlat. LásdMacskák.) Hogy nem mind énekel úgy, mint aWiz (a már idézett Lumet-film) világsztárjai?Könnyen elképzelhető, hogy azok a musicalszínészekmeg prózai-drámai szerepekben maradnánakalul.a Madárijesztő. Ő volta kedvenc szereplőm. Biztosjó a szerep is, hiszen a Wiz-filmben a MadárijesztőtMichael Jackson játszotta...Atya: (Óh, te ártatlan és tájékozatlan színháznézőkisded!)Gyermek: ...nagyon szerettem a Madárijesztőt,olyan cuki volt, amikor azt játszotta, hogy terhesa kisegerekkel... és ha a Madárijesztő nálunklakna, és mindig velem lenne, az olyan, de olyanjó lenne...Atya: (Gálffi mindig kiváló színész volt, demostanában valami egészen lenyűgözőformában van - vendégként is láttam itt-ott -bravó Gálffi! Vivát!)Az előadás végén aranyszőke és azúrkékszemű leánykám, legkedvesebb (és egyetlen)gyermekem felém fordult.Gyermek: Papa, sírtál?Atya: És Te?Gyermek: Én általában nem szoktam színházbansírni, de Te, amitől egy ember meghatódhat,mindig meghatódsz.Atya: Hát, bizony, elpityeredtem...(Amikor néhány nap elteltével megkérdeztemifjú hölgyrokonomat, hogy miről szól az Óz, ígyfelelt: „Hát el is mondják: Mindenhol jó, de legjobbotthon!")Bár így lenne?! Az előadásban az is elhangzik,hogy ami nincs meg a házunk környékén, aztnem is érdemes keresni. Valóban erről szól emű? Az 1939-ben készült Judy Garland-filmrőlígy ír Magyar Bálint - nem a politikus, hanem apapája -: „A világhelyzetre vonatkozó kesernyésparabola. Persze a kesernyésség elhanyagolható,a nézőket csak az ötletes mesevilág érdekli."Egyébként a filmet az a Viktor Flemingrendezte, aki az Elfújta a szélt is, amely arabszolgatartó délieket pártolja. Hm. Az 1978-ban készült Sidney Lumet-film, a Wiz pedigkorszerűsíti a történetet, New York Cityben, aConey Islanden Játszódik, s feketék a hősei. Ezinkább a szorongás, az elvágyódás története. AzOroszlán nem csupán fél - élni fél.Kedves szerkesztő barátném! Azért választottamkérésed elutasítására ezt az írásos módot,mert nem tudok az üzenetrögzítőddel társalogni,különösen fél percben nem, de a fenti sorokbólbizonyára megérted, hogy miért nem vagyokhajlandó kritikát írni.De ha e magánlevelet, amely alkotói munkásságomnaknem része, le mered közöltetni, hátesküszöm, hogy nem fogok sajtópört akasztani anyakadba.F. Baum-H. Arlen-E. Y. Harburg: Óz, a csodák csodája(Vígszínház)Fordította: Békés Pál. Dalok: Sztevanovity Dusán.Díszlet: Fehér Miklós. Jelmez: Csengey Emőke. Koreográfus:Krámer György m. v. Zenei vezető: PresserGábor. Varázslatok: Ungár Anikó. Asszisztensek: PutnokiIlona és Tóth András. Rendezte: Gárdos Péterm. v.Szereplők: Pápai Erika, Gálffi László, Méhes László,Tahi Tóth László, Harkányi Endre, Bárdy György, HalászJudit, Kútvölgyi Erzsébet, Fincza Erika m. v., FarkasAntal, Bajka Pál, Várnai Szilárd f. h., Király Attila f.h., Selmeczi Roland f. h.Gyermek: Tetszett Dorka, mert úgy játszott,mintha kislány lenne, persze nehéz ezt elhinni,mert látom, hogy nem kilencéves, hisz én vagyokennyi. Halász Jutkáról meg az jut az eszembe,hogy nem jutott eszembe, hogy ő énekel is, pedigelőször így ismertem meg, mint a többi gyerek,hogy énekel. A rossz boszorkányban meg az tetszett,hogy nem tetszett, hogy egyszer nagyonmagas, egyszer meg nagyon mély hangon énekelt,de jó, hogy nem tetszett, hiszen azt akarták,mert ő volta gonosz. Meg jó dühösen jött a biciklijévelis. Henry bácsi akkor tetszett a legjobban,amikor először ki akart állni Dorka mellett, ésolyan jól csinálta, hogy nem tud mit tenni a seriffirata ellen. Óz akkor volt a legaranyosabb, amikorkijött a kocsijából a kis lábossal, mert olyanaranyos volt, hogy nagyon aranyos volt. A Cidripókmindenkit össze tudott cidrizni a színpadonis, a nézőket is, engem is picit összecidrizett. AzOroszlánnál az tetszett a legjobban, amikorolyan jól elsírta magát, és olyan szépen behúztaa farkát, a Bádogember pedig tök... baromi jóltáncolt, és tök jól mondta azt, hogy „biztos vanszívem, mert azt hiszem, hogy megszakad". HátB A B A R C Z Y E S Z T E RÁLKULTÚRKRITIKAJOE ORTON: AMIT A LAKÁJ LÁTOTT A KULCSLYUKON ATMondd meg, mi botránkoztat meg, smegmondom, ki vagy - ez az ostobácskaszlogen járt a fejemben az előadás alatt.Mivel nem ragadott el a megbotránkozás Lnemes dühe, volt időm azon tűnődni, hogy úgylátszik, bizonyos botránykövek gyorsanavulnak. Talán nem is szeret a közönségmegbotránkozni? Úgy látszik, semmit sem szeretjobban: a tiltott gyümölcsöt a tiltott tettelkövetése nélkül megszerezni. Csakhogy ahivatásos botránkoztatóknak, ha művészetükkorlátain belül akarnak maradni - s tanácsos,hogy azt tegyék -, nem könnyű a dolguk. Ameztelenkedésés a nemi érintkezés szokatlan formáira való utalásmind nehezebben álcázható társadalomkritikának.A dühös fiatalok idejében, a hatvanas években,amikor a szexuális forradalom volt terítéken,s amikor Joe Orton a darabjait írta, talán némiforradalmi töltetet is tartalmazott az Amit a lakájlátott a kulcslyukon át. Egy „mi" egyfelől, s egy„ti" másfelől, s a dühös „mi" szemébe vághatta amegbotránkozó „ti"-nek: ti sem vagytok jobbak,sőt annyiban még rosszabbak is, hogy be semmeritek vallani, amiről azt gondoljátok, hogy tilosbevallani. A megbotránkoztatóipar lényege