pisti a vérzivatarban - Színház.net

E Ö R S I I S T V Á NA T Ú L É L É S B Á J AÚgy gondolom, vannak olyan emberek- és mivel a művész is ember: olyanművészek -, akik számára a társadalmiigazságért való harc egzisztenciáliskérdés. Elemi szenvedély, akár alétfenntartás, a szexualitás vagy a halál.Politikumból semmiféle művészet nem táplálkozhatközvetlenül. Egy jó darab nem azzal hat,hogy politikai tényeket közöl, hanem az emberiviszonylatok ábrázolása révén. Ha igazán jó adarab, és a nézőben megvan a kellő odaadás,akkor átadja magát ezeknek az emberi viszonylatoknak.A drámaíró egyik dolga az, hogy nagyonkonkrétan ábrázolja ezeket a viszonylatokat.Azért rendezem meg a Sírkő és kakaót, merttavaly láttam Egerben és Pécsett is, és embertelenülszenvedtem. Nemcsak az előadások mérsékeltszínvonala miatt, hanem azért is, mert láttam,hogy a darabnak van egy rétege, amelyikrendkívül rosszul van megírva. Használhatatlan,mert beleragadt a hatvanas évekbe, nem tudott„továbbmenni" az idővel. Erre már LukácsGyörgy is figyelmeztetett, aki ott volt az ősbemutatón.„Megengedhetetlenül keveredik a groteszkaz abszurddal" - ezt mondta. Én már ismertemőt, pontosan tudtam, hogy ez a megjegyzésmit jelent. Az ő kategóriarendszerébenugyanis a groteszknek megfelel valami, ami valóságos,az abszurdnak viszont nem felel megsemmi. Az csak egy kiagyalt valami, ami divatoslett. Ezt mint elméletet remeknek tartom, derossznak, ahogy ő alkalmazta. Szerintem Beckettéletművének és főleg a Godot-nak - amit őmint abszurdot nem tudott elviselni - megfelelvalami valóságos. Ha az embereknek nincs látható,követhető céljuk, akkor csodát várnak, ésabból aztán lehet Hitler is, Sztálin is vagy bármiféleszörnyűség. De jó dolgok is születhetnekilyen csodavárásból, például a szabadságharc.Lukács, aki teoretikusan zseniálisan megkülönböztetteezt a két kategóriát, nem vette észre,mennyi realitás van abban a becketti szituációban,hogy két ember vár valamire, teljesen reménytelenül.Van hatalom és van alávetettség.Az alávetettségen belül pedig van egy olyan szituáció- az emberi együttélés kényszere és lehetetlensége-, amely a modern drámairodalombanBeckettnél fejeződik ki a legerősebben. Akét csavargó lehetne akár házaspár is. Majdnembiztos vagyok benne, hogy ők már többszörnagyon fáztak és összebújtak - túl közel is; demost nem ez az érdekes, hanem az, hogy nemtudnak sem együtt lenni, sem külön.Ez a helyzet azén darabom házaspárjával,Pitlékkel is. Úgy képzelem, hogy olyan keskenyágyuk van, hogy csak egymáson tudnak feküdni,A Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős dramaturghallgatóinaktartott előadás szerkesztett szövege (a Sírkő és kakaó átdolgozott változatáról)Szilágyi Zsuzsa (Rendőrnő), Helyey László(Öregasszony) és Kubik Anna (Pitiné) (KonczZsuzsa felvétele)mert másképp nem férnek el. Ennek következtébenállandóan megkívánják egymást, de minthogyez csak szokásból fakad, a vágy undorralvegyül. Az együttélés képességéről, képtelenségérőlés kényszeréről van itt szó. Aki volt börtönben,tudja, hogy milyen összezárva lenni négyemberrel, akiket esetleg utál. Ez olyan rétege adarabnak, amelynek semmilyen aktuálpolitikaivonatkozása nincs, és - reményeim szerint - jólvan megírva.A hatalomról szólva azzal kell kezdenem,hogy a Dürrenmatt-darab öregasszonya azegyetlen konkrét személy, akire a megíráskorgondoltam. Ő csonkán, roncsként, csupán apénz révén egy egész várost tart hatalmában. Azén Öregasszonyomnak - szegényebbek vagyunkMagyarországon - csak egy lakás jut, ésezzel úr minden fölött. Mikor megírtam, aztmondták, hogy azért nem lehet előadni, mert abszolutizáloma hatalmat. Azt állítom, hogy hatalommindig lesz, és nem teszek különbségetszocialista és imperialista hatalom között. Végülbe-mutatták ugyan, de tizenkét stúdióelőadásután levették a műsorról.Ma viszont (ezért gondolom, hogy ez a viszonylatjól van megírva) arra gondolunk, hogyegyfajta tartós viszony elnyomó és elnyomott közöttkifejlesztheti a szabadságra való képtelenségállapotát. Ez a viszony nemcsak külső kényszerekbőltáplálkozik, hanem abból is, hogy ezekaz emberek hosszú ideig elhitették magukkal,hogy ez nekik jó. Életüknek értelmet ad, hogyszolgálhatnak valamit, és ebből később majd valaminagyszerű is kikerekedhet. De mire ez a „később"bekövetkezne, addigra megszűnnek anagyszerűre való képességeik.Amiért a darab engem még most is érdekel,azt szintén a bemutatón Déry Tibor vette észrebenne. Azt mondta: „Pistám, te utálod ezt azÖregasszonyt, én meg olyan költőinek találom,