III

IV/ III róma
217
unalmas rutinmunkájához, és ez meg az, szóval gyakorlati pályára kell
lépned, tekintetbe kell venned a gazdasági szükségszerűséget. Ezt nevezem
affektálásnak. Mert te is tudod jól, hogy gazdasági szükségszerűség nincs.
A gyakorlati élet mítosz, blöff, amit azok találtak ki a maguk vigasztalására,
akik nem képesek szellemi dolgokkal foglalkozni. De neked több eszed van,
semhogy beugorhass nekik. Te csak affektáltál. És most legfőbb ideje, hogy
levesd ezt a pózt, és visszatérj oda, ahová való vagy, a tudományos életbe.
- És miből éljek?
- Istenem, az nem probléma. Látod, én is élek valamiből.
- Igen, egyetemi tanári fizetésedből.
- Igaz. De megélnék anélkül is. Az embernek nem kell költekeznie.
Majd megtanítlak, hogy lehet szalámiból és teából megélni.
Nagyon egészséges. Ti nem tudtok takarékoskodni, az a baj.
- De Rudi, más baj is van. Én nem vagyok benne biztos, hogy
a tudományos foglalkozás engem is annyira kielégítene, mint téged...
bennem nincs elég lelkesedés... nem tudok annyira hinni ezeknek
a dolgoknak a fontosságában...
- Miféle dolgokról beszélsz?
- Hát például a vallástörténet megállapításairól. Mit tudom én,
néha azt hiszem,majdnem mindegy, hogy miért éppen farkas nevelte fel
Romulust és Remust...
- Hogy a fenébe volna mindegy, tisztára meg vagy
őrülve. Nem, csak affektálsz. De most már eleget
beszéltünk.Most hazamegyek, és dolgozni fogok.
- Most? Hiszen már éjfél elmúlt!
- Igen, ilyenkor tudok dolgozni, ilyenkor nem zavar semmi, és valahogy
a nők sem jutnak ilyenkor eszembe. Most reggel négyig dolgozom,
és azután futok egy óra hosszat.
- Mit csinálsz?
- Futok. Különben nem tudnék elaludni. Lemegyek a Tevere partjára,
és ott futok fel és alá. A rendőrök már ismernek, és nem szólnak rám.
Éppúgy, mint otthon. Na gyere. Útközben majd elmesélem, hogy min