III

IV/ III róma
239
a nem létező és nem is kívánatos Igazságot keresik. Itt meg azt a Vagyont, aminek már
méreteinél fogva sincs semmi értelme; ennek a kedvéért veszítik el azt a vagyont, aminek
értelme van. És végeredményben az egész hajsza éppolyan komolytalan, mint minden
más a világon.
Büszke volt rá, hogy ő ezt tudja, és Mihály például nem. Mihály intellektuel,
és épp ezért hisz még a pénzben, ugyanakkor, amikor minden másban kételkedik.
Mihály például ilyeneket mond:
„A lélektan, úgy, ahogy ma van, teljesen megbízhatatlan, kezdetleges
tudomány...”, vagy „A lírai költészetnek manapság semmi értelme
sincs...”, vagy „Humanizmus? úgyis hiába szónokolunk a háború
ellen, ami hallgat és jön...”, ellenben a Váraljai Kender és Len, az igen;
arra nem lehet semmit sem mondani; ott pénzről van szó; pénzzel
nem lehet viccelni. Pataki nevetett magában. A Váraljai Kender és
Len, istenem... ha Mihály és társai tudnák...
Még a lírai költészet is komolyabb dolog.
- És most nyugodtan foglalkozhatunk kis műsorunk második pontjával. - Pataki megtudta
Mihály családjától Erzsi párizsi címét. Mert Pataki, mint mindenkivel, Mihály családjával
is fenntartotta a jó viszonyt (elvégre ők aztán igazán nem tehetnek róla), és
ajándékot is hozott Erzsinek Mihály asszony-nővérétől. Örömmel állapította meg, hogy
Erzsi már nem a balparton lakik, a gyanúsan bohémes és emigránsos párizsi Budán,
hanem a józan jobbparton, az Etoile közelében.
Tizenkét óra volt. Egy kávéház pincérével felhívatta Erzsi hoteljét, mert nem bízott eléggé
francia tudásában, hogy megbirkózzék a párizsi telefon nehézségeivel. Madame
nem volt otthon. Pataki terepszemlére ment.
Bement a kis hotelba, és szobát kért. Minthogy amúgy is rosszul beszélt franciául, nem
volt nehéz megjátszania a hülye idegent. Gesztusokkal kifejezte, hogy drágállja a megmutatott
szobát és elment. De addig is megállapította, hogy rendes, úri kis szálloda,
valószínűleg angolok is laknak benne, bár valami enyhe linkség is észlelhető, különö-