III

238 szerb antal utas és holdvilág
A tudata mélyén meg volt győződve, hogy egyszer még valamiképp kiderül, hogy nem
is... Erzsinek és Mihálynak esetleg viszonyuk volt, házaséletet éltek, de mégsem tartoztak
úgy össze, mint férfi és nő. Azt Mihályról nem lehet elképzelni. De most Párizsban... az
ismeretlen férfi... az ismeretlen férfi százszor gyötrőbb minden ismerős csábítónál. Nem,
ezt nem lehet kibírni. Párizsba kell menni. Meg kell nézni, mit csinál Erzsi. Hátha éhezik.
De mi lesz az önérzettel? Erzsi fütyül rá, Erzsinek nem kell, Erzsi nem akarja őt látni...
- Hát aztán? Nem elég, hogy én akarom látni őt? A többi majd kialakul.
Az önérzet! Mióta ilyen önérzetes, Pataki úr? Ha az üzleti életben is mindig ilyen önérzetes
lett volna, hol tartana most, kérem? Virágzó fűszerüzlete volna Szabadkán, mint
a kedves papának. Miért pont Erzsivel szemben legyen önérzetes? Az ember legyen
önérzetes ott, ahol az rizikóval jár. Az elnökkel szemben, vagy mondjuk az államtitkárral,
a Krychlováccal szemben. (Na nem, az már megint túlzás volna.) De egy nővel szemben
önérzetesnek lenni? nem is lovagias, nem is úri dolog. Nevetséges.
Másnap viharos tevékenységet fejtett ki. Meggyőzte a bankot és az összes érdekelteket,
hogy a fiatal vő úr nem az ideális személy, mégis tapasztaltabb emberre van szükség,
hogy a francia urakkal tárgyaljon.
Az érdekeltek lassanként rájöttek, hogy maga Pataki az illető tapasztalt ember.
- De hát tud ön franciául, igazgató úr?
- Nagyon sokat nem, de azért nem adnak el; és különben is, azok, akikkel mi üzletet
csinálunk, biztosan úgy tudnak németül, mint maga vagy én. Látott már pénzembert,
aki nem tud németül? Deutsch is ä Weltsprache.
Másnap reggel már utazott is.
Az út üzleti részét félóra alatt elintézte; a Loew nevű francia, akivel tárgyalnia kellett,
csakugyan tudott németül, és azonkívül is okos ember volt. A dolog hamar ment azért
is, mert Pataki, a hozzá nem értőkkel és kívülállókkal ellentétben, nem vette komolyan
a gazdasági és pénzügyi dolgokat; úgy volt velük, mint az orvos a betegekkel. Tudta,
hogy ezen a pályán is csak úgy van, mint más pályán, a tehetségtelenek sokszor sokkal
jobban boldogulnak, mint a tehetségesek, a hozzá nem értők sokszor jobban beváltak,
mint a hozzáértők, hogy egy csomó ál-pénzember ül a legfőbb helyeken, és irányítja
a világgazdaságot, mialatt az igaziak a Schwartzerban vagy a Markóban elmélkednek.
A küzdelem itt is egy legendás és alaptalan fikcióért folyik, mint a tudományban, ahol